Fejér Megyei Hírlap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-01 / 176. szám
02 Varsó hősei Varsó, az ősi város, Európa kultúrájának egyik teremtő műhelye, a tudományok és művészetek otthona 1939. szeptember 11-én a fasiszta csizmák talpa alá került. A Wehrmacht páncélosai mögött elözönlödték Varsót a „sondergruppek” farkasai, s megkezdődtek a lakosság szörnyű szenvedései. A horogkeresztes banditák 1943 április végén, június elején halomra gyilkolták a gettó lakóit, majd az 1944. augusztus elsején felkelt lakosság ellen folytattak népirtó háborút. A varsóiak hosszú heteken át csodálatos hősiességgel 1.időstek a fasiszták legmoodernebb fegyverei ellen a barikádokon. Kiömlött vérük hozzájárulás volt Ingyelország és Varsó újjászületéséhez. Mégsem kellett volna anyagi vérnek elfolynia és oly iszonyatos pusztulásnak bekövetkeznie. Sajnos, a felkelés időpontját a Londonba telepedett lengyel emigráns kormány határozta meg, anélkül, hogy tervét egybehangolta volna a Szovjet 1. belorusz front helyzetének tényleges lehetőségeivel. A szovjet hadsereg akkori, átmenetileg nehéz és kedvezőtlen helyzete ellenére mindent megtett a varsói népi felkelők megsegítésére. Fegyvert, lőszert, erelmet és gyógyszert juttatott légi úton a városba. A kellően elő nem készített küzdelem 1944. október 2-án a fasiszták győzelmével végződött. Hitler parancsára a város lakónegyedeit, ipartelepeit fémig lerombolták, lakóit legyilkolták vagy elhajtották. Amikor a szovjet hadseregnek és a Szovjetunióban megszervezett lengyel haderőnek 1945 januárjában sikerült a lengyel főváros területére nyomulnia, a hadijelentés ezzel a megrendítő mondattal zárult: „Varsó elpusztult”. A tanulságok világosak: Varsó népe hős volt a felkelésben, a helytállásban, majd hős az újjáépítésben is. Varsó immár nem halott város, sőt előbb, mint valaha. Elbukásának és felemelkedésének története pedig minden nép tanítója. Kresmner botrányos nyilatkozata - az olaszok Defregger kiadatását követelik - Tovább tart az olasz kormányválság A Centropress esti jelentése Két botrány robbant ki Nyugat-Németországban és körül, amelyre odafigyel a világközvélemény. Az egyik már hetek óta mind jobban dagad, a másik friss, csütörtöki keltezésű. Az új botrányt egy Kiesinger-nyilatkozat váltotta ki, amelyet a 5—Uhr Blatt című ludwigshafeni lap közölt. Gunther Dic bonni kormányszóvivő kijelentette ugyan, hogy a kancellár nem adott publikálásra engedélyezett interjút a lapnak, ám az újságban közölt Kiesingerkitételeket nem cáfolta. Eszerint a nyugatnémet kormányfő azt mondta, hogy bár az NPD-ben vannak újnáci erők, a párt egészében azonban „természetesen” nem neonáci! Óriási felháborodást keltett ez a megállapítás világszerte, hiszen mindenki tudja, hogy az NPD igenis újfasiszta párt, amely szinte tételről-tételre védelmezi, rehabilitálja és próbálja újra kolportálni a hitleri fasizmus egész ideológiáját. A nyugatnémet szociáldemokrata párt sajtónyilatkozatban szólította fel Riesingert, határolja el magát az interjútól. (Bár ez csak utólagos szépségtapasz lenne, hiszen a kancellár csakugyan mondta a lapnak, amit az megírt, csupán a közlésre nem adott — állítólag — engedélyt). Az SPD e nyilatkozatában egyébként le is szögezi: „Az NPD antidemokratikus, újnáci, jobboldali párt, dicsőíti a nemzeti szocialista eszméket”. Dehát csakugyan olyan nehéz lenne megkülönböztetést tenni nácizmus és nem-nácizmus között, csupán, mert majdnem negyedszázad eltelt Hitlerék bukása óta? A másik botrány éppenséggel nem erre vall. A Defregger botrányra gondolunk, amely most újabb csúcspontjához ért. Egyfelől: az NSZK-ban végleges felmentést akarnak adni a hajdani véreskezű náci katonatisztnek, aki most München segédpüspöke, s akit püspökké akarnak kinevezni. Másfelől: Filetto olasz falu lakossága (itt követte el véres tetteit Defregger a második világháború alatt) a papi reverendát öltött egykori hóhér , kiadatását kéri Bonntól. A falu lakosainak kérelmét az ágaitól községi tanács is támogatja és ez, mint Rómában megállapítják, nagy súlyt ad a kiadatási kérelemnek: az ügy valószínűleg a kormány elé kerül. De milyen kormány elé? Mert az olasz kormányválság immár 26 napja tart, s Rumor kijelölt miniszterelnök még mindig a tárgyalások stádiumában van. Úgy tűnik, a jobboldal el akarja kerülni, hogy a kormányalakítási nehézségek miatt új választások kiírására kerüljön sor, mert attól tart, hogy az eddiginél is jobban megerősítené az Olasz Kommunista Pártot. A kereszténydemokraták láthatóan belefáradtak a középbal-koalíciós tárgyalásokba és már most önállóan szeretnének kormányt alakítani. Ám megoldása még mindig nincs a válságnak. Kádár János megkezdte szabadságát Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára augusztus 1-én megkezdte évi rendes szabadságát. (MTI) A Mold-elemzés újabb eredményei A houstoni űrlaboratóriumban, bár még mindig nem nyúlhatnak hozzá kézzel a Hold-anyagokhoz, manipulátorok segítségével megkezdték az Apollo—11 űrhajósai által földrehozott kövek és Hold-porok vegyi elemzését. A szerda éjszaka kiadott közlemény szerint a Holdanyag összetétele az eddigi vizsgálatok szerint hasonlít ahhoz, amit a Surveyor—5 amerikai automatikus Holdlaboratórium vizsgálata jelzett, de érdekes eltéréseket is mutat. A Surveyor—5 32 kilométerre szállt le az Apollo—110 holdkompjának landolási pontjától. A kőzetek ezek szerint 58 százalék oxigént, 18 százalék szilíciumot, 7 százalék alumíniumot, továbbá 33 más vegyi elemet tartalmaznak. Az alapelemek koncentrációja a Hold-talajban igen gyenge. A titán aránya viszont magas a földi kőzetekhez és a meteoritokhoz képest. A közlemény szerint az elemzésnél azt a módszert használták, hogy megfelelő előkészítés után a Hold-port kis mennyiségben szén-izzószálra helyezték és a felizzott anyag által kibocsátott sugarakat spektográffal elemezték. Emlékeztetnek arra, hogy a Surveyor—5 radioaktivitás segítségével elemezte a Hold felszínét (MTI) Merénylet Rogers ellen Kínos közjáték zavarta meg a japán-amerikai gazdasági bizottság hetedik ülésszakán részt vett amerikai vendégek, közöttük Rogers külügyminiszter repülőtéri búcsúztatását. Egy rádióriporternek álcázott japán fiatalember merényletet akart elkövetni az amerikai külügyminiszter ellen, de Rogerset összetévesztette Armin Meyerrel, az Egyesült Államok tokiói nagykövetével, s tőrével Meyerre rohant. Az amerikai nagykövet azonban, bár a földre zuhant, sértetlen maradt, mert merénylője a támadás pillanatában megbotlott, s a tőrt szorongató keze célt tévesztett. A rendőrségi közlemény szerint a merénylő, a helyszínen lefegyverzett és őrizetbe vett 21 éves Juji Hamaoka. (MTI) Fejér megyei Hírlap • Tüntetés Új-Delhiben Nixon ellen Az indiai fővárosban a repülőtérről az elnöki palota felé vezető úton többszáz főnyi csoport tüntetett Nixon elnök és az amerikaiak vietnami háborúja ellen. Az amerikai államfő nem messze a tüntetőktől megállíttatta gépkocsiját, majd a biztonsági szolgálat embereitől körülvéve kiszállt, hogy kezet rázzon néhány ellentüntetővel, aki „Hindi — Amerika bhani-bhai” (india és ameriika testvérek) kiáltásokkal üdvözölte. Később, amikor a tüntetők sora közeledett felé, Nixon visszaszállt golyóbiztos limuzinjába és folytatta útját a városközpont felé. Magyar idő szerint röviddel délelőtt megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Új-Delhiben, az elnöki palotában Nixon és Indira Gandhi, India miniszterelnöke között. (MTI) nyilatkozata A CSKP KB áprilisi és májusi ülései fordulatot jelentettek a politikai gyakorlatban és minőségi változást hoztak a konszolidáció folyamatában. Az elmúlt három hónap alatt a CSKP új vezetése sokat tett a közélet és a politikai élet megnyugvása érdekében. Ennek ellenére számos probléma éskérdés megoldása vár a kommunistákra és a pártonkívülekre. Ezekkel a kérdésekkel fglalkozik Vasil Bitóknak, a CSKP KB elnökségi tagjának és titkárának interjúja, melyet a pozsonyi Pravda közöl é, amelyet a CSKP központi lapja, a Rudé Právo is egyidejűleg átvett. Bálák, ■ elutasítva a neki feltett egyik kérdésnek azt a megállapítását, hogy „ő januári férfiú”, kijelenti: ami januárban történt, azt a Központi Bizottság valósította meg a párttagok többségére támaszkodva. És az nemcsak „néhány januári férfiú ’ műve volt. Bitók interjújában újólag hangoztatta: teljes mértékben egyetértett és ma is egyetért azzal, hogy „január” elkerülhetetlen volt. A hazai és a külföldi pro- Vasil Bitak paganda azt bizonygatta — mutatott rá Bitók, — hogy Csehszlovákiában valami csodálatos dolgot művelnek De minél inkább eltávolodtak országukban a szocialista építés elveitől, a burzsoá propaganda annál elismerőbben nyilatkozott. A burzsoá propaganda támogat minden olyan „szocializmust”, amelyből hiányzik az osztálytartalom és az internacionalizmus — hangsúlyozta Bitók. A KB elnökségének tagja részletesen foglalkozott nyilatkozatában azzal, hogy a szocialistaellenes erőknek és a párton belüli opportunistáknak napról-napra jobban sikerült a népet beoltani a szovjetellenesség mérgével. Kihasználták a szabadabb légkört arra, hogy kispolgári, kommunistaellenes és anarchista szólamokkal hassanak a tömegekre és amint azt a KB 1968 májusi ülése is megállapította, az volt a cél, hogy a hatalmi-politikai viszonyokban fordulatot érjenek el. A CSKP egészének kispolgári, opportunista párttá kellett volna átváltoznia. Bár külsőleg kommunista maradt volna, de tartalmában szociáldemokratává változott volna. Bitók a továbbiakban megállapítja, hogy a CSKP kikerült bizonyos fokú nemzetközi izoláltságából, s megerősítette nemzetközi tekintélyét, egyenrangú partnere a többi testvérpártnak. „Tudatában kell lennünk, hogy a magyar, lengyel, német, bolgár, és főleg a szovjet kommunistáknak nincs más érdekük mint nekünk, hogy a szovjet ember, aki annyi áldozatot hozott a szocializmus ügyéért, nem jelenthet veszélyt a szocializmus fejlődésére nézve, hanem, hűséges szövetségese és védője szocialista vívmányainknak” — hangsúlyozta nyilatkozata végén Vasil Bitók. (MTI) VI. Pál pápa Kampalában VI. Pál pápa csütörtökön, magyar idő szerint 13 órakor Kampalába, Uganda fővárosába érkezett. A repülőtéren dobszóval és énekkel több száz ugandai fogadta a 71 éves katolikus egyházfőt, akinek ez nyolcadik külföldi útja. A pápa részt vesz az afrikai püspökök értekezletének záróülésén. Nemzetközi szempontból nagy érdeklődést kelt az a lehetőség, hogy a pápa esetleg közvetít a nigériai polgárháborúban. (MTI) ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT A dicsőséges 133 nap 1919. augusztus 1-én Peidl Gyula vezetésével úgynevezett szakszervezeti kormány lépett a munkásfiatalok örökébe és első manifesztumában olyan látszatot iparkodott kelteni, mintha csupán kormányváltozásról lenne szó, nem pedig rendszerváltozásról. Peidl hangsúlyozta: „kishitűségre nincs okunk. Erősen tartjuk a Tisza-frontot”. Hamarosan bebizonyosodott azonban, hogy Peidl, Peyer és Haubrich kormánya a tanácshatalom felszámolására vállalkozott. Mi történt? Miként vált ez lehetségessé? A magyar proletariátus 133 napos arálmának nem volt olyan időszaka, amelyen ne kényszerült volna szinte erején felüli helytállásra. A győzelmüket biztosítani akaró nyugati imperialisták ismerték a magyar proletárforradalom jelentőségét. Tudták, hogy a Magyar Tanácsköztársaság Marx és Lenin eszméinek zászlóvivője a Duna völgyében, sőt egész Közép-Európában, s végleges győzelmével elősegítené a világforradalom terjedését. Elhatározták tehát, hogy megsemmisítik, s minden eszközt bevetnek ellene. Eszközeik pedig bőven voltak. Blokádjuk elzárta a Tanács Magyarországot az élelmiszerektől, ruházati anyagoktól, gyógyszerektől, az ipar legfontosabb nyers- és segédanyagától. Katonai intézkedéseik 1200 kilométer hosszú arcvonal megvédésére kényszerítették a munkásság színe javát a csehszlovák, a román, a délszláv és az intervenciós francia csapatok ellen. Ezzel a szakmunkások tízezreit vonták el az üzemekből, a termeléstől. Politikailag támogatták, sőt pénzelték a hatalmukat veszített uralkodóosztályokat, s azok ellenforradalmi szervezeteit, a Bécsben működő Antibolsevista Comitét, a szegedi ellenforradalmi kormányt és az országban lappangó illegális csoportokat. Ez a magyarázata, hogy a klerikális támogatást élvező monarchista tisztek vasutas, sztrájkot szervezhettek a Dunántúlon és fegyveres lázadást robbanthattak ki Pest megyében és magában a fővárosban is 1919. júniusában. Ellenforradalmi mesterkedéseiknek kedvezett a centrum „irtózása” a forradalmi erőszaktól, az ellenforradalmárok elleni erélyes fellépéstől. Ebben a légkörben Böhm és társai már 1919. május 1-én kapitulációt követeltek, de a munkásosztály május 2-i nemje és az ezt követő győzelmes északi hadjárat óriási sikeres taktikai meghátrálásra kényszerítette őket. Clemenceau azonban, mint tapasztalt imperialista méregkeverő, csalárd ígéretekkel rávette a Forradalmi Kormányzótanácsot az északi hadjárat befejezésére, a felszabadított területek kiürítésére, az általános viszszavonulásra. Cserébe a blokád enyhítését, a tiszántúli román megszállás feloldását és a béketárgyaláson való részvétel jogát ígérte. Ámde valamennyi ígéretét megszegte, a visszavonulás pedig a vörös hadsereget és a hátországot egyaránt demoralizálta. Stromfeld, a győztes hadvezér elkeseredetten lemondott, Böhm pedig az ellenforradalom titkos reménységét, Juliertnevezte ki a helyébe. Ez az új vezérkari főnök kezdeményezte azután a július 20-i tiszai offenzívát, de sem kellő támadóerőről, sem kellő mennyiségű hadianyagról és megszervezett trónról nem gondoskodott, ellenben haditervét az ellenség kezére juttatta. Árulása következtében a véres hadsereget 1919. július végére súlyos vereség érte. Súlyos, de nem teljes mértékben végleges. Peyer, Peidl, Haubrich, Böhm éppen az újrakezdés minden lehetőségének megakadályozására hátbatámadta a munkáshatalmat. Titkos tárgyalásokon ígéretet koldult ki az antanttól egy átmeneti szakszervezeti kormány elismerésére. Az ígéret birtokában idehaza kenyeret, ruhát, cipőt, munkát ígértek a kiéhezett és lerongyolódott tömegeknek. Felesküdtek a munkásjogok védelmére, s fogadkoztak, hogy uralmuk esetére az antant leállítja a román előnyomulást és Budapest szabad marad, így aztán a külső nyomás és a belső aknamunka juttatta hatalomra az árulókat. A „szakszervezeti“ kormány mindössze 6 napig maradt uralmon, mert a románok mégiscsak megszállták Pestet, s ez lehetővé tette Friedrich ellenforradalmi puccsát, a fehéruralom hatalomátvételét. Hat nap alatt azonban Peidl miniszterelnök, Peyer belügyminiszter és Haubrich „Budapest város teljhatalmú diktátora” elvégezte a szennyes munkát. Feloszlatták a vörös őrséget, lefegyverezték a munkásosztályt, szabadon engedték az ellenforradalmárokat és kezdték lecsukni a kommunistákat. Újjáalakult a régi rendőrség s az egész burzsoá elnyomó gépezet, megsemmisültek a Tanácsköztársaság munkásvédő rendeletei és visszaállt a burzsoá tulajdonrendszer a gazdasági élet minden vonalán. A háztulajdonosok ismét emelhették a lakbéreket, a földbirtokosok ismét kizsákmányolhatták a parasztot,és a munkások elveszítették kivívott jogaikat. A „szakszervezeti” kormány kaput nyitott az ellenforradalomnak. „Rettenetes árulás történt” — állapította meg ezután a Komintern kiáltványa. Valóban. A történelem azonban 1945. április 4-én igazságot tett véglegesen. Földes Mihály Péntek, 1989. augusztus 1. Bukarest várja Nixont A Lumea című román politikai hetilap csütörtökön megjelent számában cikk jelent meg „Augusztus 2-án kezdődik Richard Nixonnak, az Egyesült Államok elnökének romániai látogatása” címmel, az elnök fényképével. Az írás utal rá, hogy az Egyesült Államok elnöke feleségével hivatalos látogatásra Romániába érkezik. Közli a továbbiakban az amerikai elnök néhány életrajzi adatát, majda következőképpen fejeződik be: ..A román nép üdvözli Richard Nixon elnök látogatását abban a meggyőződésben,, hogy a látogatás hozzájárul a különböző rendszerű országok békés együttműködésén alapuló politikai enyhüléshez, a nemzetközi együttműködés, a béke érdekét szolgálja”. Mindennapi kenyerünk (Folytatás az első oldalról) ért indult verseny tempóját — a vásárló hasznára. Beruházástal, vagy anélkül ? A beruházás, úgy tűnik, némely vonatkozásban elengedhetetlen követelménye a fehérvári kenyérellátás javulásának. S nemcsak a boltok szempontjából. A Palotai úti kenyérgyár tervbe vett közeli rekonstrukciója legalább annyit tehet majd a fehérvári kenyér minőségének további javulásáért, mint amikor annak idején a Piac téren, a Palotai úton, majd a Vöröshadsereg úton sorra nyíltak az első kenyérszakboltok. De az is igaz, hogy nem csupán rekonstrukcióval, beruházási összegek biztosításával lehet ízletesebbé, tetszetősebbé tenni mindennapi kenyerünket. A sütőipar és a kereskedelem közötti jobb kooperáció is sokat tehet ennek érdekében , azért, hogy friss, meleg kenyér juthasson, s mindennap, minden órában a fehérvári fogyasztók asztalára. Sorra érkeznek ezekben a nyári napokban a falusi jelentések szerkesztőségünkhöz. ..befejeztük az aratást!” Jó dolog, megnyugtató érzés, hogy a jövő évi kenyér betakarításával már egyre több helyütt elkészültek, s hogy néhány hét múlva már új búzából őrölt lisztet dagaszthatnak cipóvá a pékek. De vajon milyen állapotban jut el ez a friss kenyér hozzánk, fogyasztókhoz? Olyan kérdés ez, amelyre nem adhatunk még, sajnos, egyértelmű választ. S hogy nem adhatunk, nem rajtunk múlik. És nem is a búzán ... — mekis —i