Fejér Megyei Hirlap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

1969. utolsó tudósítása Orvos Daruhegyen Rácz József, a dunaújvá­rosi járási tanács vb-titkára értesített bennünket, a hogy novemberben átadott daru­hegyi orvosi rendelő és szol­­­­gála­ti lakás az új évben már nem árválkodik to­vább. Dr. Ludányi Margit személyében januártól már lesz orvosuk a Daruhegyen, Kisszentmiklóson , Előszál­lás külterületein lakóknak. Munkájához ezúton mi is sok sikert kívánunk. „Ugatós" üzemág Nem hétköznapi üzem­ággal gyarapodott a szári Béke Termelőszövetkezet. Az ötletet fél évvel ezelőtt Dodi, a negyvenezer forintos fehér puli szolgálattá. Jelenleg 40 darabos törzsállományuk van és ugatásuk máris el­hallatszott Amerikába. A legszebb példányokért 200 dollárt fizettek. Belföldre is jutott belőlük. A szövetke­zet vezetői azt remélik, hogy 1970-ben a fehér pulik uga­tása — „Mount Everest” fajta­ jelzéssel, — ha nem­­ is a menyországban, de még számos országban figyelmet kelt. Az „ugatás üzemág” — így mondják a száriak — legalább 5—6 százalékkal emeli a szövetkezeti tagok jövedelmét. Rekord a Dunai Vasműben A nagyüzem történeté-­­ ben eddig példátlan havi re­korddal zárták az 1969-es évet a Dunai Vasmű hideg­hengerművének dolgozói. December elejétől összesen 37 ezer tonna lemezt henge­reltek s ez ötezer tonnával meghaladja eddigi legmaga­sabb — ez év augusztusában elért — havi termelésüket. A hengermű 1969-ben össze­sen 354 000 tonna finomle­mezt adott piacra s ez a mennyiség már csaknem 100 000 tonnával több a hi­deghengermű tervezett ka­pacitásánál. ,. Whisky és sör Szilveszter napján a gyá­­­rakból és a raktárakból megérkeztek az utolsó szál­lítmányok a vendéglátóipari üzletekbe és a kiskereske­delmi bolthálózatba. A Szeszipari Országos Vál­lalatnál Club whiskyvel 140 000 hétdecis palackot® töltöttek meg. December második felében nagy meny­­nyiségben került az üzle­tekbe az alma-vodka. A fél­literes palackokból 40 000-et rendelt a belkereskedelem.­­ A tétel háromnegyed része a karácsonyi és az előzetes szilveszteri vásárlásoknál már el is fogyott, úgyhogy a szeszipar pótszállításaikkal segítette ki a kiskereske­delmet. A sör kedvelői sem ma­radnak szomjan — legalább is a vendéglátóipari helye­ken. Az Országos Söripari Vállalat az óév utolsó heté­ben napi 300—400 hektóval több sört küldött a meg­rendelőknek. Az országos vendéglátóipari hálózat ezen a napon tízezer hektó sört kapott 9 .cu /.­ _ __­5 VA4 ■ F­tM Arm. 1 tartal­mi B. Ú. É. K. -1970. Folytatni • kell ! -n A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a forradalmi munkás­paraszt kormány december közepén pon­tosan megrajzolta jövő esztendei tervein­ket, feladatainkat, mindazt a tennivalót, amelyek végrehajtásának eredményeként 1970-ben ismét tovább léphetünk egy lépcsőfokkal a haladás, a gazdasági fej­lődés, az életszínvonal nyerése, a társa­dalmi össztermék tömegének emelkedése, egyszóval a fejlődés útján. Az új esztendő hajnalán szokásts fogad­kozás, hogy „Mától új életet kezdek”... A realitások azonban nem az ugrásszerű fejlődés irányába hatnak. Sokkal inkább arra ösztönöznek bennünket, hogy foly­tassuk dolgainkat, s ha lehet gyorsított ütemben, de azt az utat járjuk, amelyre léptünk egy, két vagy tíz évvel ezelőtt Folytatni kell... A realitások inter­vallumán belül folytatni kell az ipar ter­melési volumenének növelését, az export­­lehetőségek mind teljesebb kiaknázását a minőség szüntelen fokozásáért vívott ap­rólékos harcot, a tudományos technikai forradalom szocializmust építő népünk szolgálatba állításának nem könnyű szer­vező, irányító munkáját. Folytatni kell a munka szerinti elosz­lás elvének gyakorlati alkalmazása érde­kében kifejtett erőfeszítéseinket, amely­nek következményeként emelkednie kell a termelékenységnek, növekednie kell az egyének és kollektívák munkakedvének, termelő lendületének. Folytatni kell azt a nivellációs tevékenységet, amelynek kö­vetkezménye a fejlődés irányába ható megkülönböztetése a jó és a kevésbé jó munkának, a hasznos és a kevésbé hasz­nos tevékenységnek.­­ Éppen a­ folytatás igénye kell, hogy rá­döbbentsen bennünket arra: nem valami értelmetlen, haszontalan eszt­endőt ha­gyunk magunk mögött, amikor újévi üd­vözletekre, jó kívánságokra koccannak össze poharaink éjfélkor. Nem zárul le minden irányú tevékenységünk a naptári évvel, hiszen vannak folyamatosan dol­gozó üzemeink. Az erőművek, gázművek, hőerőművek, vízművek, a vasút és a köz­úti közlekedés dolgozói éppen úgy mun­kálkodó őrséget állnak ezen az éjszakán, az évek fordulópontján, mint a KPM-ek és a város- és községgazdálkodási válla­latok dolgozói, kiknek szép, felelősségtel­jes, de nagyon nehéz feladat marad a közutak és vasutak járhatóságának bizto­sítása, az ország vérkeringésének akadály­talan irányítása. • Igaz, népünk, ezen belül megyénk la­kosainak nagy része ünnep­­hangulatban, pezsgős- és borospoharak mellett tölti el az ünnepi órákat. Mégis, ezekben a má­mort hozó percekben és órákban óhatat­lanul szólnunk kell arról, amit elvégeztünk, s még inkább arról, amit el kell végez­­nünk a ránk köszöntő új esztendőben. Felépült lakóépületek és lakótelep szép örömével búcsúzunk ettől az esztendőtől. Több százezer rádió- és tévékészülék örö­mével várjuk az ünnepi műsort. Sokszáz autóbusz fut a hazai és a külföldi utakon, hirdetve, hogy a Fejér megyei munkás­osztály 1960. évi erőfeszítéseit siker koro­názta. Szerszámgépeink és vasúti fékbe­rendezéseink százaival és ezreivel koccin­tunk. A "Dunai Vasmű megszámlálhatla­­nul sok termékével, a székesfehérvári Könnyűfémmű gyártmánysoraival, a Fém­munkás gyártmányainak egész­ sorával, a Finommechanikai Vállalat, a bányák és a Járműjavító Üzem termékhalmazaival búcsúzunk az óévtől. S ami ránk vár va­lamennyi üzemben, nem kevesebb, nem kisebb erőfeszítést igénylő feladat. Rekordterméssel búcsúzik az óesztendő­től megyénk mezőgazdasága. Sok év után először már exportálhattunk is kenyér­­gabonát, s takarmányt. Állati termék­ből változatlanul igen jelentős külkereske­delmet bonyolítottunk le. S a mezőgazda­ságban foglalkoztatott tízezrek­­örömével mondhatjuk el: tovább könnyebbedett a paraszti munka is 1969-ben. Ezek azok­, amire koccintunk, de ame­lyeket nem feledhetünk, hiszen kiinduló alapjai a holnapoknak. Mert nem elegen­dő, pártunk és kormányunk terveiből vi­lágosan kiolvasható, hogy nem elegendő megismételni elmúlt évi eredményeinket. Többet és jobbat kell adnunk ahhoz, hogy egy esztendő elmúltával ismét az elége­dettség érzésével emelhessük poharainkat köszöntő koccintásra. Többet vár me­gyénk és a népgazdaság a Videoton kol­lektívájától, mint ahogyan többet várt tő­lük a nemzetközi piac is. Több és értéke­sebb alumínium félgyártmányra van szük­sége a hazai és a nemzetközi­­feldolgo­zóiparnak, s ezt az igényt a Könnyűfém­műnek címezik. S az új esztendő kü­szöbén érkezett a hír, hogy csaknem ezer új autóbuszt vár a hazai közúti közleke­dés az Ikarustól. Csaknem háromszor annyit, mint az előző évek beszerzési át­laga i S, mindezt úgy kell teljesíteni az Ikarus kollektívájának, hogy exportköte­lezettségei se szenvedjenek csorbát. (Folytatás a 2. oldalon.) 0 f\ n \_n\_________ Mai számunk tartalmából: Nehéz esztendőre teszünk pontot * Lelkiismeret 9 * Búcsú az NB S 3-től Üdvözöljük az NB 1-et * Ünnepi mellékletünk [is .. Négyen a Vörosmarrty-bal­itt várnak önmaguktól és a közösségtől ? Az idő nagy kerekén is­mét elgurult egy esztendő. Az emberiség a huszadik század hetedik évtizedét kez­di meg. A székesfehérvári felsővárosi részben működő Vörösmarty Tsz tagsága egyúttal a közös gazdálko­dás tizedik esztendeje. Gon­dokkal, izgalmakkal töltött időt zárnak le. Mögöttük van egy jól sikerült év, ami nemcsak a jövedelem gya­rapodását hozta meg, hanem több bizalmat és nagyobb lelkesedést is kölcsönzőt. A nagyüzem hangulata soha s?­*, volt még ilyen bizako­dó, mint most. Ezt tükrözi négyük válasza is a kérdés­re: mit várnak önmag­uktól és a közösségtől az új esz­tendőben? Szatmári János növény­termesztő: 1 forint és jó egészség — Ami engem illet túl so­kat én már nem várhatok önmagamtól, mert éppen 64 esztendős vagyok. Három hónapja betegállományban tartanak, mert a motorral, a szívvel van egy kis hiba. De talán mire magasra száll a pacsirta a Mezőföld felett, én is rendbe leszek. Éppen emiatt, tudja én most ön­magamtól inkább azt vá­rom, hogy­ mielőbb egészsé­ges legyek. Szeretek élni, méginkább bírom a munkát. Meg aztán minek tagadjam, 1969. jól „bevágott”. A búza átlaga megvolt 18—20, a ku­koricáé, májusi morzsok­ban számolva 37 mázsa. De úgy tudom az állattenyésztés is hozza a tervezettet, és a ha­lastavakban is jó fogás volt, így aztán mindannyian hisszük is a Vörösmartyban azt, hogy hatvan forintot ér a munkaegység. Ez az ösz­­szeg természetesen jóval fö­lül van a tervezetten. A gyengébb vadmezei földe­ken is szép termelési ered­ményeink voltak. Egyikünk másikunk még, csodálkozott, amikor azokon a­­ táblákon is mértek 18 mázsás búza­átlagot a nyáron. Továbbá azt várom az új esztendőben, hogy tartani tudjuk azt amit 1969-ben el­értünk. Minden­esetre olyan formában, hogy munkaegy­ség legalább egy forinttal értékesebb lesz. Nézze, én a jósláshoz nem értek, de nincs is kedvem hozzá, de sok évtizedes tapasztala­tom, megfigyelésem alap­ján azt merem kimondani, hogy folytatni lehetne azt a jó sorozatot, amit elkezd­tünk. Itt van például most ez a sok hó, ami igaz, hogy a közlekedés miatt nem jó, de jó a növénytermelés, a szántóföldi gazdálkodás szá­mára, mert ez mind beke­rülhet a talajba, mivel a föld fagya szinte jelentékte­len. A tavasziak, az ősziek ezáltal megbízható víztarta­­lékkal rendelkeznek. Ezeken a földeken különösképpen fontos ez. A gépekkel, a műtrágyákkal, a különféle vegyszerekkel és nemesített, illetve magas termést hozó magvakkal csak megvan minden alap arra a Vörös­martyban, hogy megtoldhat­juk a jövedelmünket egy forinttal. Mindehhez én azt várom a vezetéstől és a tagoktól egyformán, hogy legyünk egymáshoz mindig őszin­ték. Ha elhatároztuk példá­ul, hogy három tized jár a csávázáskor egy órára, ak­kor azon időközben ne vál­toztassunk, ha meg valaki azt ígéri, hogy ekkor meg ekkor ott lesz a dologban, akkor az úgyis legyen. Radics János, gépesítési agronómus: kom­br nádorokat — Gépeink fele elhasz­nált, és költséges már a fenntartásuk. Ezért van az, hogy alkatrészpótlásra — bár hozzávehetjük, hogy egyes cikkek ára emelke­dett — egymillió forinttal többet költöttünk. A nö­vénytermesztés­, illetve a ta­lajművelés kiszerűsítésével már nem késhetünk. Őszin­tén szólva lejárt annak az ideje amit mi még e téren folytatunk. Olyan erőgépek szükségesek, melyek alkal­(Folytatás a 2. oldalon.) d­z elmúlt natútj becukázása A Könnyűfémmű új csarnokában már üzemel az egyik hengersor.

Next