Fejér Megyei Hírlap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-30 / 151. szám
Redd, 1970. június 30. FÓRUM BICSKÉN Strand, víz nélkül Emeletes lakóházak Mikor szűnik meg a „péró“? A községfejlesztéssel, köz- ségpolitikával, valamint a távlati tervekkel kapcsolatos kérdésekre dr. Sass József, a nagyközségi tanács vb elnöke válaszolt. A legtöbb kérdés a vízellátás nehézségeivel foglalkozott A vízellátási tanulmányterv készen van, készül a kivitelezési terv, most már arra volna szükség, hogy az érdekelteknek legalább 51 százaléka önkét belépjen a társulásba. A társulás megalakítása után könnyebb lesz kivitelezőt találni, és megkezdeni a munkálatokat, így Bicske vízellátásának gondja végérvényesen megoldódhat. A szervezést még a nyár folyamán megkezdik. A vízellátással kapcsolatos a bicskei strand kérdése is. A sok kérdés lényegét foglalta össze az a mondat, amelyet az egyik, a kérdéseket összegyűjtő urnából kiszedett papírlapon olvashattunk : „Strand — víz nélkül: a község szégyenei” Az, valóban — — kezdte válaszát dr. Sass József. Annak idején a község vezetői úgy vélték, hogy ekkora községnek kell, hogy saját strandja legyen. Akkor éppen Bicskén dolgozott az Aszfaltözépítő Vállalat és a tanács vezetői a vállalattal kooperálva elvégezték a szükséges földmunkát, mégpedig társadalmi munkában készített tervek alapján. Hamarosan kiderült, hogy ezek a tervek a községi vízmű kapacitására épültek, amely pedig a község vízellátására sem elegendő. Jelenleg azon folyik még a vita, vajon víz nélkül hagyják-e ebben az évben a medencét A következő évtől lehetőség nyílik arra, hogy odavezessék a Kossuth Zsuzsa gyermekotthon vizét Sok kérdés hangzott el az útépítéssel, építkezéssel, illetve korszerűsítéssel kapcsolatban. Sokan vitatják, miért nem szabad a község főútvonalán földszintes lakóházat építeni. Ez ilyen formában nem igaz. A községrendezési tervben valóban szerepelnek olyan telkek, amelyeken a korszerű városkép érdekében csak több szintes építkezést engedélyeznek. Az új épület milyenségét azonban meghatározza a környezet is. Ha az üres telek közelében csak földszintes épületek vannak, nyilván nem kötelezik tulajdonosát több szintes beépítésre. A vb vállalja azt a többlet feladatot, hogy építési szakemberek bevonásával dönti el, egyedenként, hogy földszintes vagy emeletes épület emelését engedélyezi-e az adott telken. Az elnök elvtárs részletesen foglalkozott a forgalom elől jelenleg lezárt „cigányhíd” problémájával. Ez a jelenleg életveszélyes állapotban lévő híd majdan a községet átszelő sugárút részlete lesz. Jelenleg úgy tervezik, hogy 1972-ben indítják meg az átépítést, s a híd a negyedik ötéves terv végére készül el. Egy-egy bicskei településegység lakosai természetesen közvetlen környezetük fejlődésével foglalkoznak elsősorban. Dr. Sass József elmondta, hogy mind a Kertvárosban, mind az Újtelepen fejlődésre lehet számítani. A Kertvárosban ugyan még nem épült ki teljesen a közművesítés, de már alig van olyan utcája, amelyen legalább az égiik oldalon ne lenne járda. Az autóbuszjárat megindítása után itt nagyon sok út épült a jobb közlekedés érdekében. A telepen 1970. szeptember elsejével megindul az új óvoda munkája. Más középületek létesítésére egyelőre nincs lehetőség a telepen. Elmondta ezután dr. Sass József, hogy a Bethlen Gábor utca és a Bacsó Béla utca útjavítása munkálataita tsz végzi majd el. Megnyugtatta az Űrhajós utca lakosait, hogy amikor a járdaépítési összeget felemelték, nem törvénytelenség történt, hanem épp ellenkezőleg: alkalmazták rájuk is az új közműfejlesztési törvényt. Ígéretet tett, hogy a Gárdonyi utcát még ebben az évben közművesítik, mégpedig a MÁV vízének felhasználásával. Általánosságban pedig elmondta ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, hogy a járdákat az új rendelkezések szerint, a közműfejlesztési hozzájárulás összegétől függő sorrendben építik majd meg. Többen hiányolják az új bicskei piacot Még ebben az évben megépül, a telekkisajátítás már lebonyolódott, az egyetlen problémát az jelenti, hogy a sportkör a maga erejéből képtelen (!) lebontani a telken lévő épületet, amelynek anyagát pedig az új, most épülő sporttelepen hasznosíthatnák. A sportteleppel kapcsolatban is hangzott el kérdés. Az elnök elvtárs megjegyezte, hogy Bicskén minden társadalmi szerv a magáénak tekinti az új sporttelep építésének ügyét, a tanácsi szervek pedig jelentős összegekkel támogatják a létesítmények tető alá hozatalát. Kár, hogy éppen a sportolók nem jeleskednek az építés munkájánál. Annak idején az országgyűlésen is szóvá tette Káli Ferenc, a kerület országgyűlési képviselője a bicskói felüljáró ügyét. A kisállomáson valóban „művészet” átjutni egyik oldalról a másikra a nap bizonyos szakaszaiban. Természetesen most is sokan hangot adtak ennek a problémának. A felüljáró építése azonban olyan anyagi kihatással járna — le kellene bontani a Táncsics utcai épületek egy részét —, hogy azt egyelőre sem a község, sem az országos szervek nem tudják vállalni. Nem csak építési, hanem politikai kérdés is a bicskei „péró” helyzete. Mikorra tervezi a községi tanács ennek teljes felszámolását? A cigányság átnevelését az alapoknál kell kezdeni — mondta dr. Sass József. — Ezért hoztuk létre számukra az óvodát. Az előiskolázottság talán lehetővé teszi, hogy az iskolás gyerekek ne maradjanak le társaik mögött, ne legyenek „túlkorosak”. A cigánytelep megszüntetése csak a kitelepítéssel oldható meg. 1966 óta 23 család költözött ki onnan. Jelenleg hat olyan putri van a telepen, amelyik életveszélyes, egy seregházban pedig a tisztálkodás és a higiénia elemi lehetőségei sincsenek meg. Ezzel együtt azonban máris érzékelhető lassú fejlődés. Kevesbedtek a cigánylakosság köréből elkövetett büntetettek, s kivált a kitelepülteknél lehet megfigyelni az igények lassú növekedését. A folyamat igen lassú, de mégis megkezdődött. A község egész lakosságának megértésével lehet jobb eredményeket elérni Bicske e súlyos kérdésében. Több kérdést intéztek a nagyközségi tanács elnökéhez a munkaerő foglalkoztatottság, és Bicske perspektíváinak tárgyában. Dr. Sass József elmondta, hogy a nagyközséggé nyilvánítással remény van a gyorsabb gazdasági fejlődésre. Ezzel együtt a nagyközséggé válás nem jelenti azt, hogy Bicskére ipar települ, megmarad a község „alvóvárosi” jellege. Épp ezt az adottságát kell fejleszteni, arra kell törekedni, hogy kapocs legyen Tatabánya és Budapest között. Megfelelő kereskedelmi hálózatot kell teremteni, korszerű vendéglátási és jó kulturálódási lehetőségeket, hogy lehetőség nyíljék az intenzív pihenésre. E program megvalósításában a kezdeti lépések már megtörténtek. Természetesen nem mondanak le bizonyos vállalatok idetelepítéséről sem, hiszen lehetőséget akarnak teremteni a helybéli lakosság elhelyezkedésére. Ilyen új vállalat a VÍV, de számolni lehet a Hegesztőkészülékük gyára fejlődésével és a helybeli KTSZ-ek üzemfejlesztésével is. Az a helyzet, hogy a helybeli üzemek inkább munkerőhiánnyal küzdenek, mint felesleggel. Ezért Bicskén a női munkaerő foglalkoztatására is lehetőség van. A késő éjszakába nyúló beszélgetésen még több kérdés és válasz hangzott el. Valamennyi azt mutatta, hogy a bicskeiek és vezetőik kollektív erőfeszítéseket tesznek, hogy a nagyközség arculata tovább fejlődjön, előnyére változzék. R. HÍRLAP Automata posta Leningrádban megnyitották az első automata postát A sok ezer ügyfelet nem „ablakokban ülő kisasszonyok”, hanem automaták szolgálják ki. A postán 18 különböző automata működik. Vásárolható itt bélyeg, képeslap, boríték és újság . Intézhetők interurbán hívások, automata útján elő lehet fizetni újságokra, továbbá vannak pénzváltó automaták is. Indulás előtt innenÉlvesen búcsúztatták a KISZ építőtáborok első csoportjait A Kommunista Ifjúsági Szövetség is segíti az árvízsújtotta területeken az újjáépítést: június 28—augusztus 23. között 7 táborban kéthetes váltással 11 000 szakmunkástanuló, technikumi szakiskolai és gimnáziumi diák dolgozik majd az elpusztult otthonok helyreállításán. Négy szabolcsi vasútállomáson a nyári hónapokban 3000—4000 egyetemista segít az építőanyag-szállítmányok kirakásában. Ezen kívül több száz fiatal a védekezésnél felhasznált anyagok megmentésénél dolgozik. Vasárnap az ország minden részéből útnak indultak az önkéntes fiatal társadalmi munkások a hétfőn nyitó ifjúsági táborokban, s a vidéki jelentések már arról számolnak be, hogy az építőtáborok benépesültek. Vasárnap délelőtt fiatalokkal telt meg a Nyugati pályaudvar, ahol a Szabolcs megyei árvízkárok helyreállítására szervezett KISZ építőtáborokban dolgozók első csoportja gyülekeztek: a Munkaügyi Minisztérium építőipari szakiskoláinak, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium technikumainak tanulói. A fiatalok első csoportját Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes, az országos helyreállítási albizottság elnöke és dr. Vajó Péter, a KISZ KB titkára búcsúztatta. Az ünnepi beszéd után rövid búcsúzkodás következett a hozzátartozóktól, majd 1400 kiszessel elindult egy vonat Fehérgyarmatra és mintegy ezer fiatallal kifutott a csengeri különvonat is. Képünkön: Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes beszél. * 3 Alapi adósság Tartozunk egy híradással az alapi KISZ alapszervezetről. Közel négyhónapos adósság. S most, midőn törlesztése alig tűr halasztást, kiderül: az alapi kiszisták kerültek adósviszonyba. Ez a furcsa helycsere azért érdemel szót, mert azt a tanulságot nyújtja: egy ifjúsági alapszervezet önérzetének aranyfedezete — a tett a közösségért! Nem pedig a látványos tiltakozás a vélt „sérelem” miatt. A vélt sérelem Közismert, hogy Alapon új művelődési ház épült. Földszintjén előcsarnok és tévészoba, az emeleten könyvtár, klubhelyiség kínál szórakozást a fiataloknak. Az újságíró februárban az optimizmus csapdájába esett, midőn azt remélte, hogy élénk művelődési tevékenységet, ifjúsági klubéletet talál az új otthonban. A lap távol a várostól, s megfelelő kulturális intézmény hiányában évszázadon át sínylette a tartalmas közművelődést, illetve szórakozást. Most pompás — a háza. Szép, modern klubhelyiség van tehát a faluban. Ifjúsági klub is volt — papíron. A valóságban néhány fiatal járt be rendszeresen magnózni, társalogni. Klubéletről szó sem lehetett. Valamelyes nyomait az új függönyön csikkel égetett lyuk, s — mint a község vezetői mondták — a klubszoba svakon tisztátalansága sejtette. Ezek ismeretében kockáztatta meg az újságíró azt a kijelentést: úgy tűnik a ISZ-szervezetnek „illemtannal” kell kezdenie a klubéletet. .. Értvén ez alatt, hogy a klubtagokat (legyenek azok kiszisták, vagy szervezeten kívüliek) szoktassák rendszeretekre, fegyelmezettségre. Az alapi KISZ alapszervezet megsértődött az „alaptalan rágalmon”. Bámulatos gyorsasággal gyűlésre hívta a fiatalokat, ahol heves kifakadások után megszületett a tiltakozó levél, mely szerint helyreigazítást kérnek a szerkesztőségtől. Interpelláltak a felettes KISZ- szervezeteknél is a cáfolat érdekében. Szintén a jó szervezőkészséget dicséri, hogy rá egy hétre párbeszédre hívták az újságírót, ráolvasandó tévedéseit. A község párt- és tanácsi vezetői, a megyei és járási KISZ-bizottság illetékes képviselői jelenlétében nagyon fegyelmezett, hasznos beszélgetés, segítőszándékú vita alakult ki. Kiderült, hogeM a tények , tények. A hiba tehát nem az újságíróban korrigálandó, hanem a klubéletnek nevezett „klubosdi" szórakozásban. Az újrakezdés időszaka A márciusi vitán az alapi kislisták hozzászólásából az is kiderült, hogy a községi KISZ alapszervezet addig be sem avatkozott a spontánul összeverődő klubélet megszervezésében. Ha az újságíró valamit mulasztott a sérelmezett cikkben (Hívogató szépségű ház, febr. 21.), akkor az az volt: nem tárta fel az ifjúsági alapszervezet tehetetlenségét a fiatalok kultúrált szórakozásának megteremtésében. Azzal az egyezséggel váltunk el akkor, hogy pár hét múlva eljövünk arra a KISZ-gyűlésre, melyen bejelentik a klub megalakulását és elképzeléseiket ezzel kapcsolatban. Az említett cikk „bolhacsípése” — mégha kellemetlenül viszketett is egyeseknek — hasznos volt. A nyomában kirobbant vita ugyanis feltárta, hogy a helyi ifjúsági szervezet új vezetősége nem képes összefogni a falu fiataljait. A társas szórakozás, a közösségi szellemre nevelő, ugyanakkor önművelő tevékenység megszervezését elhanyagolja. Így született meg a községi pártvezetőségnek az a döntése, hogy új vezetőségválasztást javasolnak a KISZ alapszervezetnek. Mindez — reméltük a gyors tiltakozás láttán — pár hét alatt lepereg. És ismét szólhat az újság, ezúttal teljes pozitíven — az ifjúsági klubélet ígéretes újrakezdéséről. Néhány hónapig vártuk a hívást. Végül magunk jelentkeztünk be, mint az ifjúsági klub „mai vendége”. Mi történt !... Lzerkay Ildikóval, a megyei KISZ-bizottság munkatársával látogattam el az alapi művelődési házba. Az új KISZ-titkár, a járási KISZ- bizottság küldötte és háromnégy fiatal ült tárgyalóasztalhoz. Amit elmondtak, az anynyiból állt: új vezetőséget választottak, készülnek valamilyen szpartakiábra. Ann a Fiatalok szabad idejének hasznos, tartalmas eltöltéséről, a klubélet megszervezéséről semmi. Még csak tervekben sem! Mire van igénye a fiatalságnak? Sportra, táncra. Ezen felöl?... Ilyen véleménykutatást nem végzett senki. Egyik fiú említette, hogy ő szeret olvasna, szívesen részt venne valamilyen beszélgetésen a könyvről. Másik sakkozni kíván. Tévé van, lemezjátszó van (igaz, a lemezek elvesztek kézen közön). Sokat hivatkoztak a fiatalok (most is, korábban is) az alapi KISZ-élet aranykorára, amikor minden volt. Mert akkori titkáruk mindenben benne volt, fáradhatatlan a szervezésben, a meggyőzésben, magával ragadta példája a fiatalokat. Ám, ha jobban szemügyre vesszük, ez a „minden” főleg a sportélet, társadalmi munka, a KISZ-oktatás elevenségéből állt És időnként táncoltak is... Ez ma már kevés. Az új követelményele, s a község kínálta új lehetőségek többet kérnek. A művelődésnek, szórakozásnak, társas életnek azt a tartalmát és formáját, melyre kiválóan alkalmas a klub. Ami elgondolkoztató Csend és nyugalom van tehát az alapi KISZ-életben Már-már mondanám: csi,ides tétlenség. Legalábbis a fenti témában. Az alapi KISZ-szervezet nem igazolta régi jó hírét, amire hivatkoztak tiltakozása levelükben. A hibaigazítást nem az újságban hasznos sürgetni, hanem az életben. Nevezetesen: az alapi fiatalok szervezeti életében, kultúrált szórakozásaiban kell elvégezni. Nem az elhallgatástól, hanem a tettektől várhatunk fejlődést, javulást Balogh Ödön