Fejér Megyei Hírlap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-22 / 170. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! (fejér XXVI évfolyam, 170. sz. ) JBM) Ara: 80 fillér Az utolsó 10 év legnehezebb aratása Az őssi árpával , most a húsa következik Július 21-én, kedden dél­után a megye vezető mező­gazdasági szakemberei az idei aratás eddigi tapasztala­tait összegezték. Megállapí­tották, hogy az elmúlt tíz év k itt még soha nem küssköd­­tek ilyen nagy gondokkal, mint éppen ebben az eszten­dőben. Az őszi árpa betakarí­tásával végeztek már mind a termelőszövetkezetek, mind pedig az állami gazdaságok. A termésátlagot illetően el­mondták: az megfelel a ter­vezett mennyiségnek. A búza aratását lényegé­ben az utóbbi egy-két nap­ban kezdték meg. Arattak ugyan az elmúlt hét előtti napokban, de az eső és a hi­deg időjárás valamennyi kombájnt és embert , fedett helyre parancsolt. Így aztán a statisztika nem valami kedvező képet mutat: eddig az étkezési búza minegy 4,5 százalékát, a takarmánybúzának pe­dig csupán 13 százalékát aratták le és csépelték el. Tavaly, ebben az időszakban már 80 százaléknál tartot­tunk. Az állami gazdaságok Fe­jér megyei főosztályvezetőjé­nek helyettese, Herman Ist­ván arról adott számot, hogy az állami gazdaságok milyen erőfeszítéseket tesznek az aratás sikeres lebonyolítá­sáért. Az őszi árpával itt is végeztek, a búzatáblákba az elmúlt hét elején álltak be a kombájnok. Ekkor általában 11—13 százalékos nedvesség­(Folytatás a 2. oldalon) Élet- és munkakörülmények a községi tanácsoknál A Székesfehérvári Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága a községi tanácsi dolgozók élet- és munkakörülményeit tárgyalta tegnapi ülésén. A jelentés tulajdonképpen egy előző határozatban foglaltak megvalósítását értékelte. Az utóbbi években a köz­ségi tanácsok feladat- és ha­tásköre jelentősen megnöve­kedett. A helyi apparátustól ez felkészültséget, rátermett­séget, színvonalas munkát kö­vetel. Ennek tudatában és a természetes emberi igény alapján szélesítették ismere­teiket a fehérvári járás köz­ségeiben a tanácsi dolgozók. Jelenleg a vb-vezetők többsége érettségivel, vagy ennél magasabb iskolai vég­zettséggel rendelkezik. Az ügyintézői munkakörök­ben követelmény a középis­kolai végzettség. Az új ren­delkezések értelmében a vb­­titkárokat nem választják, hanem kinevezik. A kineve­zéshez szükséges szakképesí­tésnek csak néhányan nin­csenek birtokában. A szakmai és általános műveltség fontos tényezője a megnövekedett feladatok ellátásának, s annak is, hogy a tanácsi dolgozók meg­találják helyüket a falu,ér­telmisége között. Az élet- és munkakörül­mények vizsgálatakor elen­gedhetetlen a lakáskultúra számbavétele. Ebben a járás­ban az elmúlt két évben másfél millió forintot fordí­tottak az állami lakások kar­bantartására. Negyvennyolc dolgozó szolgálati-, illetve állami lakásban lakik. 117-en saját otthonukban élnek. Akad a tanácsi apparátusban szövetkezeti lakástulajdonos, főbérlő, társbérlő. Harminc az albérlők, vagy családtagok száma. Húszan a tanácsok ala­kulása óta az apparátus­ban dolgoznak, de sokan vannak a tizenöt, tíz éves törzsgárdisták kö­zött is. A hivatali rangot, munkát nagyon sokszor egészíti ki társadalmi tisztség. Figye­lemre méltó az, hogy hatvan­­három tanácsi dolgozónak (többség vb-vezető) három­nál több társadalmi megbíza­tása van. Ez különösebb kommentálás nélkül is nagy leterheltséget jelent. Az anyagi lehetőség nem minden esetben áll szink­ronban a munkavégzéssel, de azért már vannak gép­kocsi-tulajdonosok, televíziót, rádiót pedig úgyszólván va­lamennyien vásároltak. Többen észrevételezték a főidényben ugyancsak szűk­re méretezett üdülési lehető­ségeket. Elsősorban családos beutalókat és gyógypihenést sürgetnek. Eltűntek a járásból a vedlettfalú tanácsházak. Ezek felújítására, hivatali helyiségek kulturáltabbá té­telére az utóbbi három év­ben több mint kétmillió fo­rintot használtak fel. Meg­felelő, ízléses irodabútorok kerültek a helyiségekbe. A tanácsháza, mint a község központi középülete kultu­rált, tiszta környezetével il­leszkedik az utcaképbe. A tegnapi végrehajtó bi­zottsági ülésen elfogadott törzsgárda szabályzat ma­gában foglalja a nagyobb megbecsülést, a régi dolgo­zók erkölcsi, anyagi elisme­rését is. — n. e. — 4 A kongresszusra készülnek Többel, hatékonyabban dolgoztak az építők ,­­ mégis csökkent a nereségü­k ? A cél s november 23-ra befejezni a lakásprogramot Hosszú, s bonyolult mű­szaki konferencia volt ked­den a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Kiss József igazgató az első félévi, illetve a második negyedévi munkáról beszámolva el­mondta, hogy általában véve jól dolgozott a vállalat négy­ezres kollektívája, a különbö­ző kulcs- és tényszámok ol­daláról megközelítve ered­ményesen is, mégis, amikor a hat hónap alatt képzett, ki­mutatható nyereséget össze­vetik az alapjaiban szolid­nak ítélt árpolitikára épülő nyereségtervükkel az derül ki, hogy a kevésnél is keve­sebb nyereséggel zárták ezt a fél esztendőt. Forgassuk visszafelé a be­számoló kerekét, s kezdjük a nyereséggel: terveik szerint ahhoz, hogy az egész évre ter­vezett 90—de 3 millió fo­rint eredményt produkál­ni tudják, az év első hat hónapjára 30 millió nye­reséget terveztek. Ezzel szemben mindössze 20,5 millió forint képződött. Még furcsább ez a nyereségcsök­kenés, ha összehasonlítjuk az elmúlt esztendő első félévé­ben végzett 205 millió forint értékű munkával, illetve az annak révén képzett 25 milli­ós félévi nyereséggel, ugyan­is 1970 első hat hónapjában 241 milliót érő munkát vé­geztek el, s ebből képződött a 20,5 millió! Mi az oka ennek a 30—33 százalékos nyereségcsökke­­nésnek? Árpolitika? Szerve­zetlenség? Hitelpolitika? Ál­talános gazdálkodási fogya­tékosságok? Alighanem feles­leges ilyen „magasan” keres­ni az okokat. Minden való­színűség szerint a számlázási fegyelem, a munkák „feladá­sa” körüli lazaság, az építés­­vezetőségenkénti „belső tarta­lékképzés” eredményezte ezt a fonákságot, hiszen minden más „mutatójuk” és tényszá­­muk ellene mond ennek a nyereségcsökkenésnek. Elle­ne mond az is, hogy az előző esztendő 205 milliós termelési értékével szemben, 8,6 száza­lékos létszámnövekedés mel­lett 17,8 százalékkal többet termeltek idén, félévben. El­­­lene mond ennek az is, hogy az egy főre jutó termelési ér­tékteret a félév során több mint hétezer forinttal szár­nyalták túl, illetve a bázishoz viszonyítva ennyi értékkel végzett többet minden em­berük. Az egy órára jutó terme­lési értékterv még többet mond, ugyanis amíg 1969 első felében 83,40 forintot termelt egy dol­gozó, idén 93,20 forint termelési érték jutott egy órára. Összességében tehát jól dol­goztak, hatékonyan, mert féléves szinten — pedig mennyit vitt el tőlük a tél! — a többlettermelés 52 százalé­kát termelékenység növeke­déssel biztosították. Még élesebb az ellentmon­dás, ha a második negyedévi munkát külön elemzik, hi­szen a három hónap alatt 160,5 millió forint értékű munkát végeztek, s ebben az időszakban egy-egy dolgozó 14 500 forinttal több termelé­si értéket produkált, mint az előző esztendő második ne­gyedében. Nőttek a bérek is a vál­lalatnál, méghozzá válla­lati átlagban 4,2 száza­lékkal, s az időarányos bérfelhasznál­ás is kedve­ző, hiszen az éves bértö­megből 48,6 százalékot fizettek ki július 30-ig. A termelés ütemességéről, s a számlázási fegyelemről szóltunk fentebb, elmaraszta­lóan. Nem okoskodás­ jellege él, de visszaidézzük „tanúnak” az igazgató beszámolójából a következőt: „amíg idén ja­nuárban mindössze 3,3 száza­lékát oldottuk meg éves ter­vünknek, addig a papírok szerint júniusban az éves terv 12 százalékát végeztük el!” És itt ki-ki annyi kérdő és felkiáltó jelet tesz ki, amennyit jogosnak érez. A nyereség körüli meditá­­lás azonban sokkal kisebb részt foglalt le az értekezlet idejéből, mint ahogy az a krónikás beszámolójából ki­derül. A végzett munka ér­tékelése és a jövő, s jelen feladatok felvázolása foglalta el a fő helyet. Jó volt halla­ni, hogy a tervezett 223 la­kás átadása helyett 261-et ad­tak át. Jó volt hallani, hogy ebben a félévben is több volt a belépő, mint a kilépő, hogy több mint 200-al gyarapodott a vállalati létszám. S azt is feljegyeztük, "hogy az újítási kedv nemcsak fellendült,, de népgazdasági hasznosságát tekintve is csaknem tízszer annyit produkáltak az újítók, mint az előző év bázis idő­szakában. Voltak persze negatívumok is felsorolva. A szállítással (Folytatás a 2. oldalon) Az M—7-es készülő szakaszán Az M—7-es autóút Polgárdi és Balatonaliga között épülő új szakaszán a leállósávot asz­faltozzák a Betonútépítő Vállalat dolgozói. Képünkön: az úgynevezett topekat, a finom­­szerkezetű aszfaltszőnyeget bedolgozó Finisher munka közben. Jött egy pedagógus A moszkvai nemzetkö­­zi gyermekrajz-ki­­állításon egy zámolyi isko­lás diplomát kapott. A „Szabad Föld” országos gyermekrajz pályázatán öt diplomával jutalmazták a zámolyiakat. A járásban öt első díjat vittek el. Mi történt Zámolyon, hogy a gyerekek kezét eny­­nyire megihlette az „ecset és grafit”? Csupán annyi, hogy a fa­luba került egy új peda­gógus, aki nagyon szeret rajzolni. Szőke fiatalasz­­szony, arca kedves, finom vonalú, kék szemeiben kí­váncsiság. S talán ez a rá­­csodálkozás az életre avat­ja jó rajzpedagógussá. — Mi adta az ötletet a rajzszakkör alakítására? — Láttam, hogy baj van az ízléssel a faluban. Gon­doltam, egy ilyen szakkör sokat segíthet az ízlésfor­málásban. Hiszen ezek a gyerekek hatnak szüleikre, beleszólhat ízlésük a lakás­­díszítésbe is. A szakkörben 13 gyerek van, néhányan rajztagozatos gimnáziumba nyertek felvételt — mond­ta Gábor Gézáné. Kell-e ennél nagyobb elégtétel egy pedagógus számára, mint a diplomák és felvételik? De ez csupán eredménye a lelkes pályakezdésnek, nem pedig célja. Ez utóbbi ugyanis szerény pedagógusi szándék: az ízlés formálá­­sa. A fiatal pedagógusnő nyolcadikos általános isko­lás korában első díjat nyert Budapesten, egy gyermek­­rajz-kiállításon. Szorgalma­san járt szakkörre. Eszter­gomban, a felsőfokú tanító­nőképzőben Végvári J. Já­nos festőművész tanította, ő oltotta belé a rajzpeda­gógiát és sajátos ízlést. Té­nyek bizonyítják: jó útra­­valót kapott. Változatos technikával dolgoznak a zámolyi szak­körben. Fellelhető a gyer­mekek munkái közt a visz­­szakaparásos olaj, a mono­­típia, a fűrészporos és bor­sós technika, batikolás pa­pírra és selyemre, papír­metszet és viaszmetszet. Ki­ki a maga ízlésének és kéz­ügyességének legjobban megfelelőt műveli. A­­ kisebbeknél Gábor Gézáné előbb megbeszélte, mit szeretnének rajzolni­­festeni, aztán foghattak hozzá a munkához. A na­gyobbak önállóan válasz­tották a témákat, s miután elkészültek,­ megmutatták a szakkörvezető tanítónő­nek.I­z érdemes elgondolkozni azon: mit jelent egy ügyszerető pedagógus érke­zése, illetve pár éves mun­kálkodása falun! A rejtő­ző gyermeki adottságok, te­hetségek rügyet bontanak. S még ha nem is nyernek annyi diplomát, mint a zá­molyi iskolások, akkor is marad egy nagy eredmé­nye: a szakkörön tanultak hozzájárulnak az ízlés for­málásához, neveléséhez. (b. ö.) _A TARTALOMBÓL: _ A sörédi históriás Aki ADJA és aki VESZI Ikarusz ’70 | Csalfa csibék Koreai delegáció megyénkben Tegnap délelőtt Pak Lak Ho, a Ham Hong-i városi pártbizottság titkára vezeté­sével koreai pártmunkás de­legáció érkezett megyénkbe Sebestyén Jenő, hazánk phenjani nagykövete kísére­tében. A KNDK pártmunkás küldöttsége az MSZMP meghívására cserelátoga­tá­son tartózkodik Magyaror­szágon. Székesfehérváron a me­gyei tanácsháza vb-termében Hajba Kálmán, a Fejér me­gyei Tanács vb-elrm­ helyet­tese fogadta rendé­ü­­ket a megye párt- és tanácsi ve­zető szervei nevében, s a ba­ráti beszélgetés során tájé­koztatta a delegációt me­gyénk politikai, gazdasági és kulturális életéről, fejlődé­séről. Ezt követően a kül­döttség megtekintette a Könnyűfémművet, majd el­látogatott az Enyingi Állami Gazdaság kiscséri pusztai üzemegységébe, ahol a mező­­gazdasági nagyüzem korsze­rű baromfitelepét szemlél­ték meg. Pák Lak­­o, a delegáció vezetője Székesfehérváron rövid nyilatkozatot adott a pártmunkás küldöttség ha­zánkban szerzett tapasztala­tairól. — Eddigi tapasztalataink — mondotta — arról tanús­kodnak, hogy a magyar nép sok sikert ért el az utóbbi években is a szocializmus építésében. Sok szép, sőt nagyszerű eredménnyel is­merkedtünk meg. Külön kö­­szönetünket fejezzük ki­ a mai érdekes és tanulságos programért a megye veze­tőinek. , — Meggyőződésünk, hogy látogatásunk hű kifejezője a pártjaink közötti szoros kap­csolatnak, s erősíti barátsá­gunkat — fejezte be nyilat­kozatát Pak Lak Ho. — m —

Next