Fejér Megyei Hírlap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
Szerda, 1970. szeptember 16. • Önkéntes önk A Magyar Televízió vasárnap esti Híradójában sugárzott riportot arról, hogy az ország iskoláiban milyen módon igyekeznek „túladni” sorsjegyeken, megoldani — a gyermekek útján, szülői támogatással, ami néha jelentős anyagi áldozatokkal jár — néhány feladatot. Nos, az effajta önkéntes önkényesség másutt is tapasztalható. Hogy pontosak legyünk: a székesfehérvári Pintér Károly lakásszövetkezetben. Az igazgatóság elnöke például felhatalmazta a bizalmikat, hogy a lakásokban ellenőrizzék: csepegnek-e a csapok, folyatnak-e a tartályok, mert ezzel tetemes vízmennyiség pocsékolását akadályozhatják, előzhetik meg. Eddig rendjén is van a dolog. Ám a szövetkezet legutóbbi Híradójában olvashattuk: ,,A lépcsőházi bizalmiak szeptember 15-én kezdik meg a csapok ellenőrzését. Addig módot adunk minden Tagtársnak, hogy rosszul záró vízcsapjaikat és WC-öblítőjüket megjavíttassák. Eszerint, ha a lépcsőházi bizalmiak ennek ellenére is találnak csepegő csapot, akkor az igazgatóság kényszerjavítást rendel el, a Városi Tanács V. B. Igazgatási osztálya felé pedig szabálysértési eljárás indítására tesz javaslatot.” Eddig az idézet. De nem árt hangoztatni: önkéntes társulásról van szó. Sőt, a lakásért fizetnek is a lakók. Nem is keveset. Több, mint százezer forintot. Nem egy ottani lakóval beszéltünk, akik azt kérdezték tőlünk: vajon a lakásszövetkezet igazgatósága indíttatott-e hatósági eljárást a kivitelező vállalattal szemben? Oka lenne rá. Mert a parkettát úgy fektették le annak idején, hogy még ma is sok kisgyerek azokkal játszik a szobában, jónéhány lakás pedig egyszerűen beázik. De van egy másik „téma” is, ami miatt tollat kellett ragadni. Valamiképpen határozat született, hogy minden lakás után gomboljanak le ötven forintot, hogy a társadalmi munkásokat, azaz az igazgatóság tagjait áldásos tevékenységük után némiképpen honorálhassák. Jó megfogalmazás: pénzt adni társadalmi munkáért. Azoknak az embereknek, akik szabálysértési eljárást indíttatnak azok ellen, akiknél csöpögő csapot találnak. És még ezért fizetni is. Nem rossz. .. Korszerű irodák, • 4 tanácsi dolgosok élet- és munkakörülményei Amikor az élet- és munkakörülmények kerülnek szóba, az ember hajlandó azon a nyomban arra gondolni, ami még hiányzik. És az ilyen hiánycikket nem is szükséges erőnek erejével előráncigálni, mert ebbe a fogalomkörbe nagyon sok minden tartozik. Éppen ezért szinte lehetetlen csupa jóról számot adni egy járás községi tanácsi dolgozóinak esetében. A bicskei járási tanács vb azok közé tartozik, ami igényli — legalábbis az 1965. év végi megyei tanács végrehajtó bizottsági határozata óta — a fejlődés rendszeres felmérését. Az is tény, hogy a közalkalmazottak szakszervezeti bizottságai ki is követelik a törődést, gondoskodnak arról, hogy a határozatokban rögzítettek megvalósuljanak. A néhány évvel ezelőtti megállapítások egyike a munka nagyságához igazodó létszámgazdálkodást sürgette. Azóta történt változás. Elsősorban a nagyközségi rangú Bicskén és Csákváron. Több igazgatási előadói státuszt szerveztek, és ma már Véreb kivételével nem kényszerülnek a vb-vezetők gépírói munkára, mert adminisztrátorok könnyítik a munkát. Jó kezdeményezés volt az is, hogy néhány előadói feladatot ellátó adminisztrátort bátran neveztek ki előadónak, és növekedett a községi főelőadók száma. Szükség is volt ilyen változtatásra, mert bővült az alsóbb szintű tanácsok jogköre. Az azonban még ma is jogos észrevétel, hogy a községi vezetők túlterheltek. Javultak a tárgyi feltételek. Az irodák zsúfoltsága enyhült, a régi bútorok többségét újra, korszerűre cserélték fel. A helyiségek villanyvilágítása azonban még mindig elavult, különösen a járási székhelyen. Az utóbbi években új írógépek, a nagyobb községekben számviteli és sokszorosító gépek könnyítik a feladatok ellátását. Az átlagkereset az utóbbi években javult, de az adminisztrátorok és kisegítők a kismértékű fizetésjavítást nem nagyon érzékelik, örvendetes, hogy a községi vbvezetők lakásgondja megoldódott. Legutóbb Vértesacsán adtak át vb-titkári lakást. De probléma továbbra is, hogy hat községben a vbvezető bejáró. Munkájukat a járművek indulási idejéhez igazítják. Problémát jelent továbbra is a közétkeztetés megoldatlansága. A kollektív színházlátogatásnak akadnak ellenzői. De ebben a járásban úgy értékelik, eredményes volt a bérletvásárlás, és idén tovább folytatják. Az újabb tennivalóikat ismét meghatározták. A szakszervezeti bizottság, hivatásához méltóan, képviseli a dolgozók érdekeit, amely az élet- és munkakörülmények javulásában is mérhető . n.e. HÍRLAP Partfalépítés fiákLőturbati A Velencei-tó fejlesztésének egyik nagyarányú munkája a déli part feltöltése és kiépítése betonfallal. Képünkön, a Gárdony felé eső részen iszapoláshoz szállítják a csöveket. Főiskolai tanévnyitó Dunaújvárosban Kedden ünnepélyes tanévnyitót tartottak a főiskolai karon. A Szózat dallamainak szárnyalása közben kétszázkét elsőéves diák, köztük sok leány, tett ünnepélyes fogadalmat. Molnár László igazgató ezután főiskolai hallgatókká fogadta őket. Az ünnepi percek előtt az igazgató köszöntötte az elsőéveseket, a tanári kart és a vendégeket. Elmondotta, hogy a dunaújvárosi kohászati technikum majdnem 1200 technikust, a felsőfokú technikum pedig háromszáznál több szaktechnikust adott a Dunai Vasműnek. A főiskolai képzést idén tovább bővítik. A kohóipari, gépipari és üzemszervezési szak mellett negyedikként most megkezdik a műszaki tanárképzést. Ez a többiekkel ellentétben már négyéves lesz. Másik új feladatot is kapott a dunaújvárosi főiskola. Három féléven át ők részesítik kiképzésben a középiskolai és szakmunkás tanulókkal foglalkozó szakoktatókat. Dunaújvárosban és Miskolcon összesen 382 ilyen szakembert tanítanak. Velük együtt a főiskolai kar nappalos, esti, levelező hallgatóinak száma jóval meghaladja az ezret. Nyolc tanszék tanárai végzik mostantól kezdve az oktató-nevelő munkát. Épül a folyamatos acélöntőmű A Dunai Vasműben 1,1 milliárd forintos költséggel épül az ország első folyamatos acélöntőműve, amelynek berendezéseit a szovjet ipar gyártja és szállítja. A 43,4 méter magas öntőcsarnok lesz az ország legmagasabb üzemi csarnoka. A 26. Építőipari Vállalat, valamint a Ganz-Mávag szakemberei az év végéig 300 millió forint értékű munkát végeznek el. Az 1. sz. öntőgépet 1972 első felében helyezik üzembe. (MTI) Történész vándorgyűlés A Magyar Történelmi Társulat, az Országos Pedagógiai Intézet és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat az idén szeptember 17. és 19. között rendezi meg Gyulán az országos történész vándorgyűlést. Az ülésszakra az ország minden részéből több mint 150 résztvevőt várnak az alföldi városba. Az országos történész vándorgyűléssel egyidőben a városi tanács tanácstermében országos jellegű könyvkiállítás nyílik a helytörténeti, munkásmozgalmi, történelmi, életrajzi és propaganda kiadványokból. 3 „Különös gonddal kell foglalkozni a fizikai dolgozók gyermekeinek iskoláztatásával. A párt elvárja, hogy a munkások, a parasztok gyermekeit mindenki az ügy társadalmi jelentőségéhez méltóan a dolgozó osztályok iránti kötelességtudattal és tiszteletérzéssel támogassa a tanulásban. Ehhez biztosítani kell a gazdasági, szociális és pedagógiai feltételeket.” Újra és újra olvastam az irányelvekből idézett sorokat. Szívből egyetértek minden szavával. Magasztosnak tartom a párt elvárását a fizikai dolgozók gyermekeinek előmenetele, bátorítása, tanítása érdekében. És bár e gondolatok négy évvel ezelőtt, a IX. kongresszus határozataiban is megfogalmazódtak, a téma ma is időszerű, még mindig van tennivaló e vonatkozásban. Érthető, hiszen az elmúlt évek törekvései, jó kezdeményezései ellenére sem lehetünk elégedettek. Igaz, a mi megyénkből, a Videoton gyárból indult a munkásszülők gyermekeinek vállalati patronálása, számukra ösztöndíj alapítása. Foglalkoznak a fizikai dolgozók tehetséges fiaival, lányaival, szakkörökben korrepetálják őket, rendszeresen figyelemmel kísérik előmenetelüket. A pedagógus pártszervezetek programjában minden tanévben szerepel a segítő munka értékelése, ellenőrzése. Tudunk arról is, hogy az SZMT bizonyos pénzösszeggel is támogatta azokat a szaktanárokat, akik a VIII. osztályt végzőket előkészítették, bátorították a középiskolai felvételre, helytállásra. De most nem az eredmények méltatása foglalkoztat, hanem mindinkább a tapasztalható és figyelmeztető mostohaság. Mert ilyen is van. Ha komolyan és reálisan akarjuk számba venni a IX. kongresszuson és az irányelvekben is meghatározott célokért tett erőfeszítéseket, akkor az egyáltalán nem elhanyagolható tényezők sorából reflektorfénybe kell állítani a pedagógiai ellátottságot. Félreértés ne essék, tisztelet azoknak a tanítóknak, tanároknak, akik maximális odaadással dolgoznak tanulóik boldogulásáért, okításáért. Azokat a képesítés nélküli nevelőket is elismerés illeti, akik érettségi bizonyítvánnyal kezükben, mernek vállalkozni az egyre növekvő oktatási, nevelési feladatok ellátására. Személy szerint nem akarom sérteni őket, amikor magas számukat kifogásolom. Nem is ők a felelősek, a hibáztathatók azért, hogy idén az előző éveknél is többen kaptak megbízást képesítés nélkül, pedagógusi munkakör betöltésére, így most már mintegy kétszázharmincan állnak a katedrán, tanítanak diploma nélkül. A képesítés nélküliek megbízatása falusi vagy külterületi (szerencsére ezek évről évre fogyatkoznak) iskolába szól. Vagyis oda, ahol többségében kétkezi dolgozók, fizikai munkások, termelőszövetkezeti tagok gyermekei alapképzéséről kell gondoskodni. Szakos tanár hiányában oroszt, matematikát, magyart, fizikát is oktatnak, vagy éppen amilyen hiányt kell pótolni a felső tagozatban. Buzoghat ezekben a fiatalokban a kötelességtudat, a tiszteletérzés a munkások, parasztok gyermekeinek támogatására, de általános igazság, hogy nem tudják azt nyújtani, amire a képesített pedagógus képes. Így, ha igaz a szintkülönbség a városi, nagyközségi és kistelepülési tanintézetek között, akkor ez a tény csak fokozza azt. Joggal kérdezheti bárki, miért van ez így, az illetékesek miért nem gondoskodnak utánpótlásról, megfelelő számú tanítóról, tanárról? Erre a válaszadás nem egyszerű. Több összetevőből ered, hogy megyénk (bár földrajzi fekvése, főváros közelsége kedvező, vonzó) vezet a képesítés nélküliek foglalkoztatásában. Először is azt említeném, ami kedvező. A lakással együtt felkínált állásokra szinte kivétel nélkül érkeztek pályázatok. De ennek hiányában már elszomorítóbb a kép. Idén például meghirdettek 132 pedagógusi (27 óvónő, 37 tanító, 68 tanár) állást. Sajnos, pályázat csak a megjelölt állások egyötödére érkezett. Ez a tény bizonyára nehezítette a megyei és járási tanácsok művelődésügyi osztályainak helyzetét. Ezért kényszerültek a szokásosnál több képesítés nélküli alkalmazására. Magyarázatot ad a továbbképzés, a beiskolázás jelenlegi helyzete is. Jelentkezésben nincs hiány. Megyénkből a soproni óvónőképző évenként fogad 20, a győri tanítóképző 25, a Pécsi Tanárképző Főiskola 45 fiatalt. Ha idén ezt a létszámot betöltik, akkor évek múlva (amikor végeznek és visszajönnek) javul az általános iskolák személyi ellátása. De sajnos, a jelentkezettek közül csak keveset vettek fel. A tanári pályára készülő 900 fiatalból csak 26-an feleltek meg, a 45 tanítóképzőbe készülő közül csupán 14-en vehettek részt az évnyitón és 12 óvónő-jelölt foglalt helyet a soproni képzőben. Ezek után érdemes kutatni az okokat. Vagy a válogatás elégtelen, vagy a felvételi követelmény szigora túlzott. Egy bizonyos, így nem lehet csökkenteni a képesítés nélküliek számát. Márpedig, ha ezzel számolni kell a továbbiakban is, akkor érdemes volna a gimnáziumi tagozaton pedagógiát, pszichológiát, logikát oktatni. A fehérvári Vasvári Gimnáziumban megszűnt a népművelő szak, pedig egy kicsiny megoldást ez is jelenthetne. Azt is meg lehetne vizsgálni, volna-e létjogosultsága a tanár-, tanító-, vagy óvónőképző kihelyezett tagozatának a megyeszékhelyen. Vannak gazdasági egységek (pl. az Enyingi Állami Gazdaság, Bicskei Járási Tanács), amelyek nagyon komolyan veszik a fizikai dolgozók gyermekeinek tanítását. Kollégiumot építettek a külterületi gyermekek számára. Enyingen most készül az új, száz személyes diákotthon. De ez nagyrészt tárgyi feltétel. A személyi, a pedagógiai szükséglet biztosítása meghaladja az állami gazdaság, vagy más munkahely feladatkörét. Az elvárás megtisztelő, minden pedagógus lelkiismeretes oktató-nevelő munkájával számol. De számolni kell az oktatás színvonalának, tartalmának növekedésével is. Ez pedig elképzelhetetlen az alapvető feltétel, a jó pedagógus nélkül. A jelenlegi megoldások egy része ugyan ideiglenes, de ha már így van, a pedagógus pártszervezetek tehetnek azért is, hogy az új tanerők megállják helyüket, a művelődési szervek pedig azért, hogy csökkenjen a képesítés nélküliek száma. Németh Erzsébet a Kongresszus előtt | Képesítéssel vagy anélkül ? A programban bent van Nő az érettségizettek száma . Gyenge a jelentkezők felkészültsége . Jó pedagógus nélkül elképzelhetetlen Európa országain Nemzetközi segélynyújtó szervezet alakul Élénk külkereskedelmi forgalmunk eredményeként a magyar teherautók, kamionok rendszeres „vendégei” Európa országútjainak. Évente mintegy 10 000—15 000 teherkocsink közlekedik szállítmánnyal külföldön. A kamionok munkája közben óhatalanul előfordulnak kisebb-nagyobb balesetek. A szocialista országokban kétoldalú államközi egyezmények alapján gondoskodnak a kölcsönös segítségnyújtásról, a nyugati országokban azonban jobbára magára van utalva a gépkocsivezető. Ezért is fogadták tetszéssel a nemzetközi közúti fuvarozók szövetségének legutóbbi, budapesti ülésén elhangzott magyar javaslatot az egész Európára kiterjedő kölcsönös nemzetközi segélynyűjtó szervezet létrehozásáról. Novemberben ül össze Párizsban egy szakértői bizottság, amely összeegyezteti valamennyi európai ország hatósági eljárásait, kidolgozza a nemzetközi szervezet működési rendjét, alapszabályát. A tervek szerint a jövő évben megalakul a közúti tehergépjárművek nemzetközi segélynyújtó szervezete , amely biztosítékot ad arra, hogy a bajba jutott kamionosok személyi és járműsérülés esetén minden országban azonnali segítséget kapjanak.