Fejér Megyei Hírlap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-01 / 281. szám
Jubileumi ünnepségek Jerevánban Leonyid Brezsnyev beszéde Szovjet-Örményország és az örmény Kommunista Párt fennállásának 50. évfordulója alkalmából hétfőn Jerevánban, a Lenin téren katonai díszszemlét rendeztek, amelyet a dolgozók felvonulása követett. Délelőtt tíz órakor a tér központi emelvényén elfoglalta helyét Leonyid Brezsnyev, Pjotr Seleszt, Viktor Grisin, Din-Muhamed Kunajev, Pjotr Maserov, Vassyil Mzsavanadze, Saraf Rasidof, továbbá Anton Kocsiján, az Örmény KP Központi Bizottságának első titkára és a köztársaság több más vezetője, az ünnepségeken résztvevő küldöttségek vezetői. Jelen volt Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter, Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagja, Bagramjan marsall. Leonyid Brezsnyev vasárnap Jerevánban beszédet mondott a Szovjet-örményország és az örmény KP 50 ■éves jubileuma alkalmából rendezett ünnepi ülésen. Az SZKP főtitkára kitért néhány nemzetközi kérdésre, és jellemezte a szovjet külpolitika lényegét: „Külpolitikánk lényege a szocializmus érdekeinek védelme, a népek felszabadító harcának támogatása, az államok közötti békés együttélés elvének következetes védelmezése, a béke és a népek közötti barátság szilárdítása.” Vietnammal kapcsolatban megjegyezte: a Szovjetunió és más szocialista országok támogatása mellett a harcoló vietnami nép meghiúsította «az amerikai hadigépezet terveit és számításait. Az amerikai diplomáciának most mindenképpen ügyeskednie ,s kell, hogy valahogyan elterelje a közvélemény figyelmét arról, hogy milyen zsákutcába jutott, az EgyesültÁllamok majdnem egy évtizeedes délkelet-ázsiai agiresz■eziós hadviselésének eredményeként. Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy a nemzetközi feszültség másik tűzfészkének térségében, a Közel-Keleten is egyre határozottabb ez agresszorral szembeni ■"visszacsapás, egyre nyilvánvalóbb az agresszor nemzetközi elszigetelődése. Erősödik a barátság és az együttműködés a közel-keleti nemzeti felszabadít mozgalom erői, valamint a Szovjetunió és más szocialista államok között. Az SZKP főtitkára megjegyezte, hogy az európai kontinensen „észrevehető változások történnek és jogosan mondhatjuk, hogy e változások javulásra mutatnak.” A magyar kommunisták nemrég véget ért budapesti X. kongresszusa — ahonnan az SZKP küldöttségének tagjai — Grisin, Romanov elvtársak és én egyenesen ide jöttük, Szovjet-Örményország jubileumára — , újabb meggyőző bizonyítéka volt a testvéri szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének és öszszeforrottságának a marxizmus—leninizmus győzedelmes lobogója alatt — mondotta Brezsnyev. „Az európai helyzet normalizálásának szempontjából komoly jelentőségű len-ne néhány, Nyugat-Berlinnel összefüggő kérdés rendezése. Erről a témáról a négy nagyhatalom — a Szovjetunió,az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — képviselői jelenleg tárgyalásokat folytatnak. Véleményünk szerint teljességgel elérhető a helyzet orvoslása Nyugat-Berlinnel kapcsolatban. Csupán az kellene hozzá, hogy az érdekelt felek jó szándékról tegyenek bizonyságot és olyan határozatokat dolgozzanak ki, amelyek kielégítenék a nyugat-berlini lakosság óhajait és ugyanakkor számolnának az NDK jogos érdekeivel és szuverén jogaival” — jelentette ki Brezsnyev. Salvador Allende, a Chilei Köztársaság szocialista párti elnöke is felszólalt a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának plénumán. ____________________________ (F. m. Hírlap — TFZ.EFOTO* CDU-ülés Nyugat-Berlinben Hétfőn a CDU—CSU Bundestag-frakciója megkezdte ülését Nyugat- Berlinben. Kiesinger CDU-pártvezető Pjotr Abraszimovnak, a Szovjetunió berlini nagykövetének tiltakozó jegyzékére reagálva hétfőn pártjának vezetőségi ülése után kijelentette, hogy a CDU—CSU kitart a Nyugat-Berlinben való ülésezés mellett. Rüdiger von Wechmar, a bonni kormány helyettes szóvivője hétfőn kormánya nevében nyilatkozatot tett. Ebben megismételte Bonnak azt a felfogását, amely szerint a Bundestag szervei és frakciói jogosan üléseznek Nyugat-Berlinben. Willi Baeurle szociáldemokrata Bundestag-képviselő élesen támadta a CDU—CSU-t, amiért Nyugat-Berlinbe hívta össze képviselői frakciójának ülését. „Ez világosan mutatja— mondotta—, milyen eszközöket kész alkalmazni az ellenzék, hogy megtorpedózza Brandt—Scheel kormány keleti politikáját”. A szovjet főváros politikai köreiben nyílt kihívásnak minősítik a CDU—CSU frakciójának nyugatberlini ülésezését. Hangsúlyozzák, hogy ebben a kérdésben a szovjet álláspont a legcsekélyebb mértékben sem változott. Nyugat-Berlini nem volt és nem lesz a szövetségi köztársaság része, ezért a Bundestag egészének, vagy bármely frakciójának nyugatberlini önerejövetele törvénytelen. hírlap Ismét bombázták a VDK-t Véget ért a stockholmi békekonferencia A saigoni amerikai katonai parancsnokság hétfőn bejelentette, hogy egy amerikai F—105-ös bombázó támadást intézett a VDK területén — a demilitarizált övezettől északra, a laoszi határ közelében — egy radarral ellenőrzött légvédelmi állás ellen. A támadás eredményéről nincs hír. Az F-105-ös korszerű, radarral felszerelt gép, amely csaknem 12 ezer font súlyú bomba szállítására alkalmas. Hétfőn Dél-Vietnam területéről fokozódó harcokról érkezett hír. Saigontól északkeletre dél-vietnami csapatok csaptak össze a partizánokkal. Hétfőn érkezett hír arról, hogy a dél-vietnami szabadságharcosok három -három napos tűzszünetet rendelnek el karácsony és Újév alkalmából, és négy napra szóló tűzszüneti parancsot fognak kiadni január végén, a vietnami Hold-újév ünnepén. William Fulbright, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke a CBS televíziós társaságnak vasárnap adott nyilatkozatában azzal vádolta az amerikai kormányt, hogy a legfontosabb politikai és katonai döntéseket a kongresszus jóváhagyása, sőt tudomása nélkül hozza. A szenátor ezzel kapcsolatban utalt a kambodzsai beavatkozásra és a VDK területe ellen intézett bombatámadások felújítására. Fulbright a vietnami háborúval kapcsolatban nem zárta ki Nixon elnök jóindulatát, de hangsúlyozta, hogy az elnök „feltételei irreálisak, intézkedései és eszközei nem alkalmasak arra, hogy a meghirdetett cél eléréséhez vezessenek”. Olof Palme svéd miniszterelnök vasárnap Halmstadban, a Svéd Szociáldmokrata Munkáspárt gyűlésén kijelentette: „A VDK elleni új amerikai légitámadások ellentétesek a vietnami béke érdekeivel. A miniszterelnök elítélte a legmagasabb amerikai szinten megtervezett és jóváhagyott kalandor fogolymentő akciót is. Mint mondotta, a történtek nem könynyítik meg a foglyok szabadon bocsátására kifejtett — egyebek között svéd — erőfeszítéseket. Az emberiséghez intézett felhívás és több más jelentős dokumentum elfogadásával hétfőn véget ért a vietnami, laoszi és kambodzsai helyzettel foglalkozó stockholmi világértekezlet. Az értekezlet felhívást intézett a világ minden országához, hogy fokozza az indokínai népek igazságos harcának támogatását. Az értekezlet felszólítja az Egyesült Államok kormányát, hogy haladéktalanul szüntessen meg minden háborús cselekményt, beleértve a bombatámadásokat, és adjon komoly választ az indokínai népeknek a béke elérésére vonatkozóan tett realisztikus javaslataira. Egy sor ajánlást is elfogadott az értekezlet, amelynek értelmében a világközvélemény fokozná az indokínai népek meletti akciókat és e népeket anyagi és egészségügyi támogatásban részesítené. Ugyancsak nagy tetszéssel fogadták azt a javaslatot, amelynek értelmében előkészítenék a világ szakszervezeteinek értekezletét abból a célból, hogy a szakszervezetek által az indokínai népeknek nyújtott támogatást egybehangolják és növeljék. Asszad elégedett „Rendkívül elégedettek vagyunk kairói tárgyalásaink pozitív eredményeivel, és e megbeszéléseket fontos lépésnek tekintjük az egység kialakításához vezető úton" — jelentette ki Hafez Asszad Szíriai miniszterelnök az Akhbar című egyiptomi lapnak adott nyilatkozatában Szíria vezetőinek külpolitikai programját körvonalazva Asszad hangoztatta, hogy „Szíria szélesíteni és mélyíteni fogja kapcsolatait a szocialista országokkal és mindenekelőtt a Szovjetunióval, amely sokoldalú anyagi és erkölcsi segítséget nyújt a világ valamennyi szabadságért, fügetlenségért és haladásért küzdő népének”. Izrael vádja A tűzszüneti megállapodás november 5-én történt meghosszabbítása óta első ízben Izrael hétfőn panaszt tett az ENSZ ellenőrző bizottságánál, azzal vádolva az EAK-ot, hogy „a Szuezicsatorna övezetében rakétaállásokat épít, súlyosan megsértve a tűzszüneti megállapodást.” ■Kedd, 1970. december 1* Roham Guinea ellen zi a majd a nemzetközi vizsgálat dokumentumszerűen is bizonyítja, amit Afrika egy sor vezető politikusa állít : az amerikaiak egész „afrikai vonalvezetését” komoly veszély fenyegeti. A „fekete földrész" több tekintélyes politikai vezetője ugyanis annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy a november 22-én Guinea ellen indított fegyveres agresszió hátterében az amerikai titkosszolgálat állott. Washington számára rendkívül kényelmetlen, hogy éppen Connkryban, az ország fővárosában tartózkodott az ENSZ fejlesztési programjának helyi igazgatója, az amerikai Paul Hoffman. Az amerikai politikus (aki egyébként az elmúlt években nagy és nem mindig dicsőséges szerepet játszott a különböző amerikai pénzügyi „segélyek” politikai irányításában) elkövette azt a könnyelműséget, hogy a Tanához intézett táviratában leírta az invázió pillanatát. Hoffman, aki nyilván nem sejtette az agresszió mögött meghúzódó amerikai kapcsolatokat, közölte: „Az inváziós csapatoknak vadászgép-fedezetük volt, amikor partraszálltak Conakryban”. Ez eleve elsöpörte az imperialista propaganda által terjesztett első változatot. Ez a változat igyekezett „belső” guinea ügynek” feltüntetni az agressziót. A Guineával szomszédos Portugál Guinea területén, (ahol egyébként portugálellenes felszabadító harc is folyik) a gyarmatosítók külön táborokban képezték ki a guineai haladó rendszer ellenfeleit, akik az elmúlt évek során szöktek át a határon. Ily módon az első propagandaváltozat úgy szólt, hogy ezek a guineai ellenforradalmi osztagok intéztek volna támadást saját megtagadott hazájuk ellen. Paul Hoffman távirata nyugati oldalról is támadhatatlan bizonyítéka volt annak, hogy ez hazugság: ha ezek az osztagok részt is vettek az agresszióban — a légifedezet már a portugál gyarmatosítók közvetlen jelenlétéről tanúskodott! Valószínűleg a portugál kormány — és az amerikai titkosszolgálat felelősségének csökkentését, s az egész akció bagatelizálását célozták azok a hírek is, amelyek 24 órával később arról számoltak be, hogy a támadó csoportot felszámolták. Néhány nap leforgása alatt kiderült, hogy valójában egy Guinea ellen intézett általános agresszióról van szó. Ezt bizonyította, hogy november 23-a és 27-e között újabb öt inváziós kísérlet történt. Az afrikai ezrrségszervezet főtitkára, Diallo Teili közölte: „Valamennyi afrikai ország bocsásson vadászgépeket és bombázókat a guineai kormány rendelkezésére ama portugál tengeralattjárók és hadihajók ellen, amelyek még mindig guineai vizeken cirkálnak?’ Ily módon tényként lehet leszögezni, hogy Guineát portugál fegyveres agresszió érte. Portugália, mint a NATO tagállama pedig aligha indított volna ilyen rohamot Washingtonnal való „egyeztetés” nélkül. — különösen nem néhány nappal a NATO nagy évi konferenciája előtt! Portugália számára a guineai állam progreszív bel- és külpolitikája erőteljesen zavaró tényező volt. Annak idején Sékou Touré vezetésével Guinea volt a francia közösség egyetlen országa, amely egyhangú népszavazáson nemet mondott de Gaulle tábornoknak. Ez tíz évvel ezelőtt történt, s a „nem” hoszszú ideig feszültté tette Guinea kapcsolatait Párizzsal,, valamint a francia orientációhoz erőteljesen ragaszkodó Szenegállal és Elefántcsontparttal is. Párizzsal és Szenegállal néhány év óta a kapcsolatok jelentősen javultak. Elefántcsontparttal azonban feszült maradt a viszony. A portugál-guineai feszültség sem újkeletű , de az utóbbi években gyorsan fokozódott. Elsősorban azért, mert a portugál-guineai felszabadítási mozgalom gyarmatosítás elleni küzdelmében jelentős segítséget kapott Guineától. (A szabadságharcosok számára Guineában kiképzőtáborokat is létesítettek.) Ilyen előzmények után a mostani portugál agresszió szervezői nyilván számítottak Elefántcsontpart támogatására. S ami ezzel egyet jelentett volna: fekete Afrika országainak megoszlására. Alighanem ez lehetett az a politikai érv, ami a feltételezett „egyeztetés” során vonzóvá tehette a támadás tervét Washingtonban. Az agresszió megmutatta, hogy a haladó Guinea katonai veszélyeztetettsége semmiképpen sem múlt el. Ha a támadások mostani sorozatát „lélegzetvételnyi szünet” követné is — nem lehet kizárni az agresszió megújulását egy későbbi időpontban. Politikailag azonban az agresszorok és támogatóik terve kudarcot vallott. E kudarc lényege abban fejeződik ki, hogy a támadás egységbe kovácsolta Afrika országait és az egyébként belső nézeteltérések által megosztott Afrikai Egysészervezetet. December 9-én Lagosban, Nigéria fővárosában az Egységszervezet miniszteri konferénei at tart Biztosra vehető, hogy ez az értekezlet nemcsak eltölti az agressziót, hanem fontos mérföldkő lehet az afrikai népek imprialistaellenes egységének kikovácsolásában. Ezt mutatja, hogy a legkülönbözőbb politikai árnyalatú afrikai országok ítélték el az agressziót. Megállapítható, hogy a Guinea elleni roham olyan egységes fellépésre késztette Afrika államait, amilyenre nem volt még példa a földrész történetében. —1 -'C Külföldi lapvélemények a kongresszusról Az Izvesztyija hétfő esti száma vezércikkben méltatja a kommunista és munkáspártok 1960-as moszkvai tanácskozásának 10. évfordulóját. „A kommunisták szolidaritása'’ című vezércikk hangsúlyozza: az élet fényesen bebizonyította, hogy a forradalmi erők egységes akciói biztosítják a legkedvezőbb feltételeket a szocialista országokban megvalósuló új társadalom építésének kibontakoztatásához, a nemzeti felszabadító mozgalom újabb győzelmeihez, a társadalmi haladás útját járó fiatal nemzeti államok függetlensége megerősítésének és előrelépéséhez. A továbbiakban a vezércikk felhívta a figyelmet, arra, hogy a kommunista és munkáspártok kongresszusai a testvérpártok együttműködésének, a kölcsönös tapasztalatcserének fontos fórumai. Ennek kapcsán a szovjet esti lap rámutat arra, hogy az MSZMP X. kongresszusa ezt a tényt újból megerősítette. A vezércikk Kádár János előadói beszédét mélyreható elemzésnek nevezi. A beszámoló meggyőzően megmutatta — húzza alá az Izvesztyija —, hogy mindaz, amit a magyar kommunisták az MSZMP IX. kongresszusán terveztek, jelenleg valóra vált. Az MSZMP állandóan nagy figyelmet fordít a dolgozók kommunista nevelésére, fáradhatatlan harcot vív a burzsoá ideológia ellen, a marxi -leniai elmélet jobboldali és balos eltorzítása ellen. Az angol The Guardian hétfői vezércikkében méltatja a X. kongresszus vitáinak ősszinte, önkritikus jellegét, s a ,,gyakorlati leninizmus” kifejezést használva jellemzi azt, hogy „a hatalom monopóliumával rendelkező centralista párt serkenő a belső vitát és önkritikát”. A vezércikk megemlíti, hogy a kongresszuson legalább 90 neves pártonkívüli volt jelen, majd rámutat: a kongresszus fő témája a pártdemokrácia erősítése, a döntéshozatal decentralizálása volt, továbbá az a cél, hogy a közvélemény a párttal együtt haladjon. A Daily Telegraph beszámol arról, hogy Kádár Jánost ismét a Központi Bizottság első titkárává választották, majd közli, hogy Benke Valéria személyében először került nő a politikai bizottságba. A Times Christopher Price, volt munkáspárti képviselő terjedelmes cikkét közli arról, hogy hogyan érvényesül az új gazdasági mechanizmus a Dunai Vasmű mindennapi munkájában.