Fejér Megyei Hírlap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

(B&L)Log, új kívánunk olvasóinknak! Januárban: Ír jobb tv-típus A VIDEOTON január elején TA—3201 OCU típusjelzéssel új Inter Favorit televíziót hoz forgalomba, mely elődjénél szebb, műszakilag korszerűbb jegypaneles, 20 collos képátlóval rendelkező készülék. Korábban a középnagyságú hasonló kategóriájú televízió képcsövei 19 collossak voltak. E készüléktípus folyamatos hangolásé. A kereskedelmi igényeknek megfelelően egy- és kétnormás, valamint kétnormás plusz URH-es kivitelben készül az új Inter Favorit, így alkalmas a színes adások fekete-fehér alapon, valamint a későbbi időben a második program vételére is. Sz. L. „Munkásszálloda RT“ Aláírták az alapítási és működési szerződését Mint arról már korábban hírt adtunk, a Fejér megyei Tanács jelentős anyagi támogatásával, négy tanácsi vállalat közreműködésével létrehozták megyénk első munkásszálloda társaságát, s a közös anyagi alapok megteremtésével egy négyszáz személyes, kilencszintes, minden korszerű követelményt kielégítő munkásszállodát építenek fel Székesfehérváron a Fejér megyei Tanács Építőipari Vállalatának telephelyén. Az építkezést már az elmúlt hónapokban megkezdték, a szükséges anyagi fedezetet mind a tanács, mind a társaságban részt vevő Fejér megyei Tanács Építőipari Vállalata, az Ingatlankezelő Vállalat, a Szolgáltató Vállalat és a Fejér megyei Víz- és Csatornamű a kivitelező rendelkezésére bocsátották. A százezer forint híján húszmilliós költségvetéssel épülő új, reprezentatív létesítmény közös fenntartására vonatkozó szabályzatot az év utolsó munkanapján írták alá az érdekeltek. E nemcsak megyei vonatkozású aktus fontosságát valamennyi aláíró hangoztatta csütörtökön délelőtt. Bánki János a Víz- és Csatornamű igazgatója e közös létesítmény politikai jelentőségéről szólt. Bányóczky Ferenc a közös munkásszálloda emberformáló szerepének jelentőségéről beszélt. Kovács Alajos, a Szolgáltató Vállalat igazgatója azt hangsúlyozta, hogy ezzel az összefogással a vállalatok kollektívái közelebb kerülnek egymáshoz, s ennek hasznos következményeivel kell számolnia a társvállalalatok vezetőinek is. Soproni József, a társtulajdonosként és kivitelezőként szereplő Fejér megyei Tanács Építőipari Vállalatának igazgatója, a megyei tanács anyagi támogatását méltatta, s reményét fejezte ki, hogy ez az első ilyen nagyvolumenű összefogás. A megyei tanács képviseletében Auszmann László osztályvezető kifejezte azt a reményét, hogy ez az összefogás a megye más területein is hasonló lépésre inspirálja mind a tanácsi vállalatokat, mind a szövetkezeti és állami szektor egyéb, de hasonló gondokkal küzdő gazdasági egységeinek vezetőit. ■ * ' V V ' * \ f "i Ara: 1 forint fi VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I m wwi |i^ I „„ f ' fllliBpyi XXVII. évfolyam, 1. sz. »*■ Boldogságot, békességet! MINDEN SZÁMVETÉS csak jelzés lehet, szükségszerű esetlegességekkel, már csak azért is, mert a naptári esztendőt az évszakok váltása kerekíti egységgé, életünk folyamatai azonban nemcsak, sőt egyre kevésbé függvényei az évszakok diktálta ritmusnak, ahogy társadalmunk és benne az ember magasabbra lép, urává válik a körülményeknek, szélesedik látóköre és gazdagodnak eszközei, úgy tekinthet túl egy-egy esztendő határán, tervezhet és gondolkodhat egyre nagyobb időegységekben. Ebben az évben emlékeztünk meg hazánk felszabadulásának 25. évfordulójáról, léptük át az új, a szocialista úton haladó Magyarország második negyedszázadának küszöbét. Nagy mérlegkészítés ideje volt ez a jubileum, nemcsak társadalmi és állami ünnep, hanem mindazoknak legszemélyesebb emlékező számvetése, akik annakidején, romok és sírok között azzal a szándékkal láttak munkához, hogy új, más, igazságosabb és boldogabb országot építenek az elpusztult és a pusztulásra ítélt régi helyébe. Nem a kerek évszám tette ilyenné ezt az évfordulót, hanem az, hogy enynyi idő, két és fél évtized magaslatáról már át lehetett tekinteni és a maga tényleges jelentősége szerint besorolni mindazt, ami ebben a küzdelmes korban történt. A nemzedék, amely alkotó évei javára nézett itt vissza, immár történelemként vehette számba alkotó erőfeszítéseinek eredményeit, nagyszerű művét, a szocializmus betetőzésén munkálkodó Magyarországot. Áldozat és kudarc, újra nekifestés és nem egy tévedés övezte a megtett utat, persze ez is hozzá tartozott a mérleghez, mégis mintha módosultak volna az arányok: a fejlődés nagy ívének láttán élesebben elvált egymástól, ami valóban történelmi és maradandó és biztos alapja a jövendőnek — attól, ami csak zavaros mellékága volt a fősodornak. Sok szó esik mostanában a nemzedékek váltásáról, arról, hogy olyan generációk foglalják el helyüket a termelésben és a közéletben, amelyek nem élték át a régi világot és ezért nem értékelik eléggé a változást. Ez igaz, és valóságos problémákat is okoz, ám mennyivel szívesebben vállalhatjuk ezeket a nehézségeket, mintha fordítva lenne és azzal marasztalhatná el az ifjúság szülei nemzedékét, hogy alapjában nem teljesítette hivatását! AZ ELMÚLT ESZTEND persze más időegységben, más összefüggésben is emlékezetes volt; ez volt a harmadik ötéves terv utolsó esztendeje és egyben a gazdasági életben bevezetett reform harmadik éve. Azért is indokolt ezt a kettőt egy mondatban említeni, mert a reform a tervgazdaság elvét erősítette meg: az új irányítási rendszer, jóllehet növelte a vállalatok, az üzemek, a szövetkezetek, a különféle gazdálkodási egységek önállóságát — elképzeléseinkhez híven — a központi tervek megvalósítását is hatékonyabbá tette, miközben egyénileg és kollektívan érdekeltebbé tette a dolgozókat, biztosítani tudta, hogy a nagy kollektíva, a nép, az ország érdekei is jobban érvényesüljenek. A III. ötéves terv minden fontos célkitűzéseit elértük, jó néhány tekintetben túl is haladtuk. De talán a legértékesebb eredménye a gazdasági életben végbemenő megújhodásnak és egyben a legnagyobb biztatás a jövőre, hogy az utóbbi években, — s leginkább éppen ebben az esztendőben — erősödött a magyar társadalomban a szocialista elkötelezettség és felelősségtudat hangja. Mint minden új dolog, a reform bevezetése sem mehetett végbe konfliktusok nélkül, de az olyan jelenségek, mint az indokolatlan munkaerővándorlás, egyes vállalatok közös érdekeket sértő ügyeskedései, mások közönyös passzivitása, amelyet az egyéni nyerészkedő törekvésekkel szemben itt-ott tapasztalni lehetett — nagyon hamar és nagyon határozott elutasításra találtak: a párt és a kormány ebben az irányban tett intézkedései olyan támogatásban részesülnek, amely ugyancsak bizonyítja a szocialista közgondolkodás növekvő erejét és egyben a dolgozó embereknek azt a készségét, hogy tettekkel, munkájukkal segítsék a vezetést. A negyedik ötéves terv, amelynek valóraváltásához most fogunk hozzá, programként hirdeti meg hazánk felemelését a fejlett ipari országok sorába. Ez nem kis feladat, de ha bizakodással nézhetünk elébe, akkor ennek oka — a tárgyi feltételek mellett — elsősorban ennek köszönhető: munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk tudatát egyre mélyebben hatják át a szocialista eszmék. HADD EMELJÜNK ki ennek illusztrálására csak egy példát a távozó esztendő történetéből: a tavaszi árvíz károsultjainak nyújtott társadalmi támogatást, amelyben mintegy sűrítve mutatkozott meg, milyen szintre is fejlődött a mi országunk, a mi népünk. Hogy néhány hónap leforgása alatt a hajlékukat elvesztett családok ezrei újra tető alá kerültek, méghozzá szebb és tartósabb házakba, mint amilyenekben korábban laktak, abban megnyilatkozott rendszerünk, politikánk humanizmusa éppúgy, mint gazdasági erőink, kapacitásaink növekedése, és megnyilatkozott a dolgozó emberek szolidaritása, áldozatkészsége, a különböző osztályok és rétegek összeforrottsága. A társadalmi gyűjtés, a munkafelajánlások, a tervek egy százalékos túltejesítésére indult mozgalom — mindmegannyi beszédes jele volt a nemzet egységének, az új, szocialista hazafiságnak. Persze, akár huszonöt éves, akár ötéves távlatban vizsgáljuk mit jelentett életünkben 1970, nemcsak sikerekről kell magunknak számot adni: sok még a nehézség, a hiba, sok kárt okoz még a felelőtlenség, a hanyagság, a bürokrácia, a kezdeményezés hiánya, és a magát nem restellő önzés. Akik szívükön viselik az ország, a szocializmus sorsát, azok tudják: még sok erőfeszítésre, munkára és (Folytatás a 3. oldalon.) Az aláírás részvevői. Előtérben az épülő munkásszálloda makettjével. H !! ■■■■■■■■■MHHSnpr1 A TARTALOMBÓL: Az érc és márvány mágusa * A csillagos ég vallatói ffti Az ünnepnapok veszedelme * Egyszer egy évben lehet? Életbe lép a módosított szabályozó rendszer 1971. január elsején, a negyedik ötéves terv indulásával életbe lép a továbbfejlesztett közgazdasági szabályozórendszer, amelynek alapelvei a tervtörvénybe építve szorosan kapcsolódnak az ország gazdaságpolitikai feladataihoz. A szabályozó rendszer alapvető elemei ezúttal első ízben a tervidőszak egészére érvényesek, így lehetővé teszik, hogy a vállalatok előretekintően gazdálkodjanak, hosszabb időre is biztonsággal dolgozhassák ki fejlesztési programjukat. Jelentés az árvízkárok helyreállításáról II Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese beszámolt a KGST Végrehajtó Bizottsága 50. ülésének munkájáról. A tanácskozás résztvevői elsősorban az integráció programjával kapcsolatos okmányok kidolgozásával foglalkoztak. A kormány a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter tájékoztató jelentést adott az idei árvíz okozta épületkárok helyreállításának és újjáépítésének helyzetéről. Közvetlenül az árvízvédelmi munkálatok befejezése után olyan határozat született, hogy mindazok, akiknek lakóházát az árvíz lerombolta, még a tél beállta előtt tető alá kerüljenek, az új épületekben pedig legalább két helyiséget lakható állapotban át kell adni. A július elején megkezdődött építkezések a felelős állami és társadalmi szervek munkája és a széles körű társadalmi összefogás eredményeként a vártnál is jobb eredményre vezettek. Részt vettek az újjáépítésben a magyar néphadsereg, a Belügyminisztérium és a munkásőrség alakulatai, a KISZ által szervezett ifjúsági építőtáborok lelkes fiataljai és az érintett területek lakói. Az újjáépítési munkában elismerésre méltó eredményeket értek el a Szabolcs- Szatmár megyei párt-, tanácsi és társadalmi szervek, továbbá a tervező és építőipari vállalatok, a MÁV és a közúti autóközlekedés dolgozói. A TÜZÉP, az OTP, valamint az építőanyagipari vállalatok jelentős munkát végeztek az újjáépítés feltételeinek biztosításában, a néphadsereg és a belüli szervek tagjai nagytömegű anyag kirakását segítették elő. Ugyancsak jelentős volt az a segítség, amit a Szovjetunió és több más baráti ország nyújtott a helyreállítási munkákhoz. A kormány az építésügyi és városfejlesztési miniszternek, mint helyreállítási kormánybiztosnak zárójelentését jóváhagyólag tudomásul vette, egyben köszönetét és elismerését fejezte ki a helyreállítási munkák valamennyi résztvevőjének. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter javaslata alapján a kormány hozzájárul, hogy Hejőcsabán új cementmű épüljön. A mintegy 3,5 milliárd forintos beruházást 1971- ben kezdik el, s az előreláthatólag 4 évig tartó építkezések befejeztével a cementellátás legfontosabb problémái megoldódnak. A művelődésügyi miniszter a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság VII. üléséről tett jelentést. A Moszkvában folytatott őszinte, baráti légkörű tanácskozásokon a következő napirendi pontok szerepeltek: együttműködés a társadalomtudományok területén az egyetemi oktatásban; tapasztalatcsere a nemzetközi versenyeken, fesztiválokon és képzőművészeti kiállításokon történő részvételről; a bizottság eddig hozott határozatai végrehajtásának elemzése a színház-, zene- és filmművészet területén, valamint az 1971—72. évi munkaterv jóváhagyása. A kormány a jelentést elfogadta. A Minisztertanács titkárságának vezetője jelentést terjesztett a kormány elé az országgyűlés decemberi ülésszakán elhangzott képviselői javaslatokról. A Minisztertanács felhívta a miniszterek figyelmét a javaslatok megvizsgálására és megfelelő intézkedések megtételére, majd egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI)