Fejér Megyei Hírlap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-02 / 27. szám
Rétid, 1971. február 2. Reflektorfényben: a minőség (Folytatás az első oldalról) százalékban első osztályúnak minősült. Országos vizsgálat alapján állapította meg a KERMI, hogy a konfekció-termékek 24,4 százaléka helytelenül van minősítve, s nemegyszer hiányzik a minősítés tanúsítása. A másik, a fogyasztók és a sajtó bírálatának kereszttűzében álló iparág, a cipőipar. A múlt évben a KERMI- hez érkező 12 000 vásárlói reklamációból mintegy 6000 vonatkozott a lábbelikre. Ennek fő oka abban keresendő — a nyilvánvaló gyártási hibákat most leszámítva, — hogy nálunk, Magyarországon a gyárak nem megfelelően alakították ki a strapabíró és divatcipők arányát. A gyártott termékeknek mintegy 20 százaléka csak a mindennapi viseletre alkalmas, s 80 százalék divatcélokat szolgál. A helyes arány megközelítően 50—50 százalék lenne. Persze a fenti, 20, illetve 80 százalékos arány korántsem a véletlen műve, mivel a jelenlegi gazdasági szabályozók mellett a gyárak inkább érdekeltek a divatcipők gyártásában. Itt is gyakori a helytelen minősítés, s a KERMI nemegyszer kényszerül a visszaminősítési jogával élni. örvendetes javulás mutatkozik a műszaki cikkeknél. A technikai, technológiai fejlődéssel párhuzamosan nőtt a termékek műszaki színvonala, megbízhatósága. Bizonyítja ezt a garanciaidők emelése is, ami több terméknél — például néhány Lehel hűtőszekrénynél — már ötév. Sokat javultak a Videoton és az Orion televíziói, s a Jászberényi Hűtőgépgyár termékei. Sajnos, ez nem mondható el a bútoriparról. A forgalomban levő bútorok kétharmad része ugyanis minőséghibás. Ennek fő oka a helytelen szállítás, több ezer — a berakodásnál még kifogástalan — bútor megy tönkre a vasúti szállításnál. Ezen úgy lehetne segíteni, ha egyrészt korszerűbb szállítóeszközöket alkalmaznának, másrészt bővítenék a garanciális javító hálózatot. Végezetül Pintér Gyula főosztályvezető a minőségjavítás lehetőségeiről szólott, hangsúlyozva a minőségért való felelősség egyértelmű megállapításának szükségességét, valamint azt, hogy többször kellene az illetékeseknek szankciókat alkalmazniuk a vétkesekkel szemben. Csakis szigorú rendszabályokkal lehet megszüntetni, hogy a nagyobb nyereség érdekében megkárosítják a fogyasztókat, s rontják az iparág, nemegyszer a magyar ipar jó hírét. — k. cs. — Amióta az az igazi gondoskodás, ha erről nemcsak a tisztségviselők nyilatkozataiból szerzünk tudomást, hanem azoktól értesülünk, akiknek érdekében történnek az intézkedések. Ehhez azonban az szükséges, hogy valóban érzékelhető dolgokban fejeződjön ki a törődés. Nemrégiben a Videoton egyik munkásasszonyától hallottam a címadó mondatot, és ezután sorolta, hogy miképpen igyekeznek náluk könnyíteni a nagy családosoknak, a gyermeküket egyedül nevelő anyáknak. De hasonló példákkal szolgálnak a fehérvári ruhaüzemben, a Pamuttextil Művek kikészítő gyárában is. Számos munkahelyen már felmérték az igényeket és keresik a megoldás lehetőségeit. Az egy évvel ezelőtt született párthatározat kötelezi a kommunistákat, a gazdasági vezetőket a nők helyzetének javítására. Az erre épített 1013-as kormányhatározat pedig kimondottan az állami vezetésnél szorgalmazza a gazdasági, politikai, társadalmi egyenjogúság napirenden tartását. A különböző pártfórumokon megvitatták a tennivalókat, de tapasztalatom szerint tanácsainknál már akadozik e munka. A Dunaújvárosi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága viszont már példát szolgáltatott a törődésre. Bizonyára nem volt egyszerű a vélemények egyeztetése. Adott feladatot az előkészítés, a munkaügyi, az egészségügyi és szociálpolitikai állandó bizottságnak, a tanács szervezési osztályának és mindazoknak, akik ebben részt vállaltak. Ebben a városban a lakosság 49,2 százaléka (22 907) nő, ez valamennyivel kevesebb, mint a megyei, vagy országos arány. Közülük nagyon sokan munkaviszonyban állnak, mert már a határozat előtt szorgalmazták a városban néhány könnyűipari üzem letelepítését. De maradt feladat még a negyedik ötéves tervre is, mivel a munkaképes korosztályból (nem számítva az ezer háztartásbeli nőt) több százan várnak elhelyezésre. Nagy gondot jelentett a város vezetőinek az, hogy a foglalkoztatásra váró nők többsége szakképzetlen, sőt, az iskolai végzettségük sem kedvező. Ezen a helyzeten változtattak. Tanfolyamokat, szakképzést, általános és középiskolai oktatást szerveznek számukra. Évenként mintegy kilencszázan vettek részt az említett képzési formák valamelyikében, így érték el, hogy tíz év alatt 10 százalékról 60 százalékra emelkedett szakképzettségi törődnek arányuk. Arra is felfigyeltek, hogy a szakismeret bővítését nem mindig követi előrelépés, vagy béremelés. És ha ehhez hozzátesszük, hogy a szakmai képzés előfeltétele az általános iskola nyolc osztályának elvégzése, akkor egyúttal újabb nehézségeket is említettünk. Nem arról van szó, mintha nem volna kívánatos minden nő számára legalább az általános iskola befejezése, de családanyáknál ez úgyszólván túlzott követelmény. Az olyan tanfolyamoktól nem félnek, mint például a VOR dunaújvárosi üzemében meghonosodott reszort-tanfolyam, a fésűsfonodában szervezett 1-3 hónapos oktatás, vagy a Vegyesipari és Városgazdálkodási Vállalatnál életrehívott céltanfolyam, az építőiparban bevezetett gépkezelői oktatás. A nők szakmai képzésére csak a Dunai Vasműben készítettek rendszeres tervet. Ehhez hasonlóra minden, nőket nagy létszámban foglalkoztató munkahelyen szükség van. Leggyakrabban a férfiak és nők közötti béraránytalanságot is a képzettség hiányával magyarázzák. Pedig a helytállásban még az olyan „nehéz munkahelyeken”, mint a Vasbetongyár, vagy Vasmű kokszoló és szénelőkészítő üzeme sem maradnak el a nők a férfiak mögött. Három műszakban dolgoznak a Dunai Vasműben, a sütőiparban, a kórházban, a Vasbetongyárban és a fésűsfonodában. Ez bizony nem a legkedvezőbb foglalkoztatás. A két műszakot szívesebben veszik, de a 4—6 órás műszakok szervezése, amelyet a Papíripari Vállalatnál szorgalmaznak sokak gondján enyhíthet. . A munkahelyi körülmények javításával egyidejűleg egészségvédelmükre is gondot fordítanak. Az otthoni háztartási, gyermeknevelési munka szinte kitölti az anyák szabad idejét. Nagy könnyítés az üzemi étkeztetés, amelyet Dunaújvárosban tizennégyezer felnőtt és két és fél ezer iskolás vesz igénybe. A tennivalók közé tartozik a kereskedelmi hálózat fejlesztése, bővítése. Az anyaság megbecsüléséhez tartozik az óvodai, bölcsődei hálózat fejlesztése. A negyedik ötéves tervben száznegyven bölcsődei és 300 óvodai helyet létesítenek Dunaújvárosban. Az egyedülálló anyák gyermekei az óvodai, bölcsődei felvételeknél előnyben részesülnek. A sokgyermekesek támoga t előnk ho tására a költségvetésben külön összeget hagytak jóvá, ezenkívül a művelődésügyi osztály ötezer forintos tanszersegéllyel rendelkezik. Az egészségügyi osztály folytatja a sokgyermekes családok adatainak gyűjtését és feldolgozását. Lehetne még idézni a megjelölt intézkedések sorából, amelyek a nők helyzetének javításáért kerültek a ma és a holnap feladattervébe. Más tanácsoknál is szükséges tárgyalni erről a témáról, hogy mindenütt érezzék a törődést, az intézkedések hatását. Németh Erzsébet HÍRLAP A főtitkár üzenete Beszélgetés Szabó Ferenccel, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkárával A főtitkár szobájában rermek kép, vörös nyakkendős úttörőik sakkoznak. Az elmélyültség sugárzik a festményről, az átélés, az őszinteség és a nyugalom. . . Szeretem ezt a képet. „Örököltem”, de semmi pénzért nem cserélném ki. Ha elfáradok, rátekintek: nyugtatóként hat. A rövid bevezetőre a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkárának, Szabó Ferencnek a szobájában került sor, majd az úttörőmozgalomról beszélgetünk, a szervezet jubileumáról. Az első kérdés: — A főtitkár hogyan ítéli meg a Magyar Úttörők Szövetségének helyzetét? — Az úttörőszövetség ma már egyértelműen nevelési tényező. Ezzel számolt, ennek munkáját értékelte az V. nevelésügyi kongresszus is. Ott állapították meg: szocialista nevelés a mi társadalmi viszonyaink között elkép-zelhetetlen az ifjúsági mozgalom nélkül. S az ifjúsági mozgalom fogalma természetesen együtt jelenti a KISZ-t és az úttörőszervezetet. — Ezt fogalmazta meg a párt ifjúságpolitikai határozata is. — Éppen erről akartam beszélni. Szó szerint így hangzik: az úttörőmozgalomban sokkal több van, mint amennyit jelenleg kihasználunk. — És a feltételek? — Sok minden hiányzik. A feltételek három csoportját vesszük figyelembe. Az egyik a szemléletbeli. Azaz, hogy a közvélemény és szűkebben a pedagógus-közvélemény mennyire ismeri el, épít és veszi számításba azt, hogy a gyermek szervezete nevelési erőként létezik. A közvéleményben igen erős javulás tapasztalható. Bár elég sok helyen leszűkítik az úttörőmozgalom funkcióját valamiféle dekorációra, iskolai egyesületre, vagy éppen a MÉH fiókvállataként kezelik. Ennél sokkal több a mozgalom, de ehhez tettekben többet kell adni. Azt hiszem, nagyon kevés ma már az olyan pedagógus, aki nem ismeri el az úttörőmozgalom erejét, és kevés az, aki vitatja létének szükségességét. — Formai okokat ért ezen? — Nekünk nem mindegy az, hogy a gyermek csak formai szempontból viseli a nyakkendőt, vagy valóban úttörőnek érzi magát. Nem mindegy, hogy egy osztályon belül a raj csak névleg létezik, semmi különösebbet nem jelent az úttörőknek, vagy valóban egy alkotó, demokratikus közössége a gyermeki életnek. Mi arra szeretnénk törekedni, hogy minden, ami hamis, eltűnjön a mozgalomból. — Milyen sajátosságok jellemzik legjobban a gyermekszervezet munkáját? — A sajátosság nagyon érdekes szó. Inkább az úttörőmozgalom néhány nagyon fontos feladatát emelném ki. De talán ez sem pontos akkor, mikor sajátosságról esik szó. Mindenekelőtt azt, hogy a Magyar Úttörők Szövetsége az MSZMP gyermekszervezete. Politikai, kommunista gyermekszervezet. Azt akarjuk elérni, hogy a mi nagy politikai célunkat, a szocializmus teljes felépítését a gyermekek saját céljuknak tekintsék, ennek véghezvitelében ők is részt vegyenek. — Tehát a közügyről van szó ... — Igen. Arról a közösségről kell beszélni, amelyben a gyermek él. A gyermek részvétele ott kezdődik, hogy ismeri-e az őrs ügyeit, ismeri-e szomszédjának gondját-baját, tud-e együtt érezni pad- Szormszédjával és képes-e tenni érte, javítani; ha kell, közbeavatkozni, ahogy az úttörőélet törvénye megfogalmazza. — Például? — Semmit sem ér nekünk az olyan jelenség, ha a vietnami szolidaritást szépen kialakítjuk a gyerekben és azt mondhatjuk: igen, érti és együtt érez szenvedő vietnami testvéreivel, ha ugyanakkor a futballpályán szadista módon rúgja ellenfelét és nem törődik más fájdalmával. Az ilyen szolidaritás a levegőben van és a legkisebb vihar is elfújja. — Mit jelent a közéig® negyedszázados jubileum a gyermekmozgalomnak.’ — Próbára tehetjük önmagunkat ebben az évben. Elkészíthetjük a mérleget, meddig jutottunk, mire vagyunk képesek, hogyan menjünk tovább. Ahogy viccesen fogalmazzák: akkor szoktunk eltévedni, ha senki sem meri megkérdezni, helyes úton járunk-e? Mi sem teszünk mást. Azt fogalmaztuk a jelszóban, hogy Tettekkel köszöntjük az úttörőmozgalom negyedszázados évfordulóját. Mert mi mással lehetne bemutatni, hogy ezek a fiúk, lányok — akikre oly gyakran azt mondják,, hogy ejnye, ti haszontalanok — a maguk módján, fejlettségi szintjén igenis hasznosak már ma is, és még hasznosabbá akarnak válni a jövőben. Az embert tettein, cselekedetein keresztül lehet a legjobban mérni! Ez vonatkozik a gyermekközösségekre is. Próbázzon le önmaga és a társadalom előtt minden úttörő, kisdobos, minden közösségünk, vezető szervünk. El kell készítenünk a negyedszázadértékelését, fel kell mérnünk használható hagyományaink tárházát és meg kell kezdenünk az újabb negyedszázad úttörőmozgalmának alapozását. Tovább kell lépnünk a korszerűsítés útján. — S végezetül, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára mit üzen a gyermekeknek? — Ilyenkor jó lenne szemtől szembe állni és közvetlenül elmondani, hogy tekintsétek és tegyétek valóban a saját, szervezetetekké az úttörőmozgalmat. Ez a szervezet azért van, hogy a ti számotokra lehetőséget adjon saját elképzeléseitek, terveitek, kívánságaitok teljesítésére. Mi az őrsöt tekintjük az úttörőmozgalom sejtjének. Ha a sejt nem él, akkor elhal a szerv és a szervezet is. Tegyétek minél életképesebbé, vidámabbá az őrsi életet.. Az úttörőmozgalom olyan, amilyenné ti magatok formáljátok, teszitek. Amilyen a ti igényetek és lehetőségetek, s ebben a ti szerepetek felülmúlhatatlan. A vezetők elsősorban segíteni akarnak nektek, hogy jobbak és szebbek legyenek a gyermekévek. S ehhez kívánok én is nektek sok sikert az úttörőmozgalom születésének negyedszázados évfordulóján. Molnár Zsolt z úsítási szabályzatok a vállalatoknál A műszaki fejlesztés lényeges alkotóeleme az újító mozgalom. Jelentős vállalati, népgazdasági hasznot biztosítanak, újabb értéket teremtenek azok a dolgozók, akik szakmai ismereteikre alapozva töprengenek, hogyan lehetne egyszerűbben és eredményesebben végezni a termelési folyamatokat, gyorsabban és jobb minőségben előállítani a termékeket, vagy még biztonságosabbá tenni a munkát Ezek a gondolkodók és újat alkotó emberek valóban rászolgálnak, hogy jobban figyeljenek rájuk, s megfelelő anyagi és erkölcsi becsülésben részesüljenek. Ezt a célt is szolgálják az Országos Találmányi Hivatal elnökének és a SZOT elnökségének nemrégen közzétett irányelvei az 1971—1975. évekre szóló vállalati újítási szabályzatok kidolgozásához. Több ok miatt is szükség volt az irányelvek kiadására. Indokolta a többi között az új vállalati kollektív szerződések elkészítése, amelyeknek mellékleteként szerepelnek az újítási szabályzatok. Szükségessé tette az, hogy a jelenleg érvényben lévő szabályozások egy része nincs összhangban a felsőbb állami rendelkezésekkel, sőt — nem is egy — törvénytelenségeket tartalmaz. Számos szabályozás nem tükrözi eléggé a helyi adottságokat, gyakori például, hogy a vállalati előírások egyszerű másolatai a korábban mintaként kiadott szabályzatnak. Nyilvánvaló, hogy ezért sem lehetnek eléggé útmutatóak, vagy ösztönzőek. Nagyszámú az olyan újítási szabályzat is, amelyben lényeges kérdések nincsenek egyértelműen meghatározva, hiányzik belőlük például a vállalat kötelezettsége, vagy a garanciák az újítók anyagi elismerésére, az újítások hasznosítására. A most kiadott irányelvek nem jelentenek új rendelkezést változatlanul érvényben van az újításokról szóló korábbi kormányrendelet. Azt szolgálja csupán, hogy a műszaki haladásnak ez a fontos mozgalma méginkább összhangban kerüljön az önálló vállalati gazdálkodással és céljai közvetlenebbek legyenek. Az újítási szabályzatokat — úgyis mint a kollektív szerződések mellékletét — a vállalatok vezetői a szakszervezeti tanácsokkal, illetve a szakszervezeti bizottságokkal egyetértésben készítik el. Feltétlenül meg kell határozni bennük: a bejelentések és elbírálások rendjét; az újításokkal kapcsolatos vállalati feladatokat és hatásköröket; a kísérleti és hasznosítási szerződések tartalmi és formai előírásait; a hasznosság megállapításának és mérésének módját; az ellenőrzés rendjét és az ellenőrök hatáskörét; az anyagi elismerés módját, formáit, garanciáit; az ügyintézés rendjét; az újítások nyilvánosságának módszereit. Szabályozni kell azt is, hogy a vállalatoknál kik tartoznak a műszaki fejlesztéssel hivatásszerűen foglalkozók körébe. Nem megfelelő, s anyagilag, erkölcsileg nem is eléggé ösztönző azonban az olyan újítási szabályzat, amely csak a kötelező előírásokat tartalmazza Válalati,panasz+l"azok bizonyítják, hogy az újítói tevékenység ott maradt meg mozgalomnak, ahol a szabályaztokban nem feledkeztek meg más ösztönzők meghatározásáról, mint amilyen például a kitüntetések rendje. Helyesnek bizonyult annak megfogalmazása is, hogy az egyes vállalati vezetőknek milyen feladataik vannak az újító mozgalom ösztönzésében, és, hogy a társadalmi szervek — elsősorban a szakszervezeti bizottság — milyen kötelezettséget vállal a mozgalom fejlesztésében. Ahogy a kollektív szerződés minden része, úgy az újítási szabályzat is igazán akkor lesz megfelelő és ösztönző, ha a kidolgozás előtt figyelembe veszi a dolgozók tanácsait, javaslatait. A tervezetek elkészítése ezért igényli a vállalati és szakszervezeti szervek kollektív együttműködését. Kovács András Pénzjutalom, tanulmányút Vágómarha hizlalási verseny Az élő vágómarha exportjának mennyiségi és minőségi javítása céljából versenyt hirdetett a TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalat,valamint az Adatforgalmi és Húsipari Tröszt. A versenyben minden vágómarhát hizlaló állami gazdaság és termelőszövetkezet részt vehet. A megyéket csoportokra osztották, s minden megyén belül 3 kategóriát állítottak fel, a hizlalás, illetve értékesítés nagyságától függően. Az egyes csoportok és kategóriák versenyében annyi pontot kap egy-egy gazdaság, amennyi baby beef, AA, A és B minőségű hímivarú vágómarhát egész évben exportra adott. A minőséget külön pontozzák. A kategóriánként legtöbb pontszámot elért termelőszövetkezet, illetve állami gazdaság a győztes. Az első kategória győztese 50 000 forintot, a második kategória legjobbja 30 000 forintot, a harmadik kategóriáé 20 000 forintot kap. Az országosan legjobb eredményt elért öt termelőszövetkezet és négy állami gazdaság egy-egy dolgozóját tanulmányúttal jutalmazza a versenyt hirdető két vállalat