Fejér Megyei Hírlap, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-22 / 94. szám
Csütörtök, m 1. április 22 Mi történt azóta ? II. A fellendülés évét tervezik A múlt évben megtartott járási pártértekezlet mintegy összegezte azokat az eredményeket, gondokat, amelyek a bicskeiben találhatók. A pártbizottság már elfogadta az összesített jelentést a taggyűlésekről, s a pártértekezlet utáni tennivalókról. Melyek ezek? Csak egyet: a mezőgazdasági termelőüzemek elkészítették a középtávú tervet, így aztán tudjuk, honnét mit várhatunk. Mi egy kissé lemaradtunk a harmadik ötéves tervben, ezért az országos, sőt a megyei átlagnál is gyorsabban kell előrehaladnunk. Idén 11,7 százalékkal emelkedik a mezőgazdasági árutermelés. Az alcsútiak például 19 millióról 40 millióra emelik bruttó termelési értéküket. A hogyant intézkedési tervben rögzítették. De így járt el valamennyi termelőszövetkezet, állami gazdaság - így mondja Estélyi Gyula első titkár. Egy kicsiny a múltból Örvendetesnek könyvelik el a járásnál, hogy itt is emelkedett tavaly a tehén-, illetve a kocalétszám, így hát biztos alapja van az állattenyésztés fellendítésének. Beigazolódott az elmúlt években, hogy a gyengébb adottságú termelőszövetkezetek is meg tudnak kapaszkodni, ha például kiegészítő tevékenységet folytatnak. Azt viszont többszörösen hangsúlyozzák, ez csak akkor helyénvaló, ha jól szervezik, ha betartják a törvényeket. S ahol így tesznek, ott folyamatos az árbevétel, megteremthetik a pénzügyi egyensúlyt. Ebben a járásban a halmozott termelési értéknek 26 százalékát adta a melléktevékenység. — Van azért ebben is javítani való. — Nem is titkoljuk. Felfigyeltünk arra, hogy tsz-eink zömében főleg ipari tevékenység folyik. A mezőgazdasági termékek feldolgozása, forgalmazása háttérbe szorult. S ez intő példa! — Elégedettek a háztáji áru termeléssel ? — Igen, de ez nem azt jelenti, hogy megállhatunk. A háztáji termelés 138 százalékkal nőtt. Főleg a bicskeiek és a verebiek járnak ebben élen. Jó volna, ha egy két év múlva a járás valamennyi községét felsorolhatnánk. ■— És a beruházási tevékenység? — Ez is javul. Tavaly 73 millió forintot költöttek el a közös gazdaságok a termelés bővítésére. Jó dolog ez is. Az viszont nem, hogy ez az öszszeg zömmel építkezésre „ment” el. A gépi beruházást is sürgetnünk, javítanunk kell. Az előremutató jelen — Egyszóval elkészültek a középtávú tervek? — Igen és ezen belül az idei elképzeléseket is összegeztük már — erről Balázs József beszél. — Akkor talán arról a bizonyos 11,7 százalékról némm hány szót. — Amikor e számot kiejte tjük, tudnunk kell, hogy a terrmelőszövetkezetek ezen belüli 14,6 százalékos emelést ter-veznek. Ennél lényegesen kevesebbet az állami gazdasá-, gok. S megmondjuk őszintén, ezzel nem vagyunk elége-dettek. Tudjuk, hogy a bics-keiek és a csákváriak ennél többre képesek. Nem unalmas felsorolás, amit ezután hallunk. Első, sorban Alcsúton, Csabdin, Csákváron, Felcsúton, Szá-áron, Vereben és Vértesbog-sáron növekszik nagymér-,tékben a termelési érték. Ugyanakkor a termelőszövet-, kezetek tagjainak jövedel- me is jelentősen emelkedik, idén. A tervek szerint Alcsú- ton hét, Csabdin hat, Felcsú- ton hét, Száron hat, Vereben hét forinttal emelkedik az egy 10 órás munkanapra jutó bér. S ez, ha figyelembe veszszük a termelés nagymérvű emelkedését, nem rossz. Hús igen, zöldség nem A mezőgazdasági árutermelésnek mindenkor összhangban kell lennie az igényekkel. Nagy az igény a hústermelés fokozására. Az épülő és már megépített férőhelyek igazolják: teljesítik ezt a kérést a bicskeiek. Ám azt is figyelembe kell venni, hogy nemcsak hús, hanem más egyéb (a búzáról, kukoricáról, egyéb fontos ipari növényről most nem szólunk) követelményt is támasztunk a mezőgazdaság elé. Ez pedig a zöldség, ami egy nap sem hiányozhat az asztalról. Sőt azt akarjuk, hogy a téli hónapokban is megfelelő vitamin jusson a zöldség útján a szervezetbe. Az ilyesfajta vitamintermelés pedig nemigen „fekszik” a bicskei járás jó néhány termelőszövetkezetének. — Átnéztük a terveket — folytatja a gondolatsort Estélyi Gyula —, s ezekből egyöntetűen állapítottuk meg, hogy idén tovább csökken a zöldségtermő terület. Igaz, hogy mi ezzel nem értünk egyet, de ez van. — De hiszen a bicskei járás adottsága is kínálja a lehetőséget a zöldségtermelésre. . — Éppen ez az! Sokan próbálkoztak már, kisebb kudarc megriasztja őket, abbahagyják. Mindig másban keresik a hibát, a bukás okát, arra nem gondolnak, hogy hogy szériában, nagy területen, korszerű eljárások mellett — ahol a vetőmagnak, a gépnek, a vegyszernek jutna nagy szerep — igenis gazdaságos a zöldségtermelés. Ez is pártfeladat: ezt megértetni az emberekkel. Villanás volt mindez a bicskei kommunisták eredményeiből, gondjaiból. A pártbizottságon mondták: tudnunk kell a múltat, ismerni a jelent, mert hiszen e kettőben gyökeredzik a jövő... Orsóvai Tibor ! ( Amikor elment a jelölő gyűlésre, ő is csak jelölni akart. Akit eredetileg jelöltek ebben a dunaújvárosi 48. választókerületben, az másik városrészben lakik. Ez pedig a jelölő gyűlés többségének nem tetszett. Azonnal javaslat hangzott el. ■j- Pálfi Istvánt indítványozzuk. Fekete szemüveges fiatalember állt fel. A környéken csaknem mindenki ismeri, pedig alig egy éve laknak együtt a Kallós Dezső utcai házakban. Tóth Zoltán szerint Pálfi István sokat tesz a közösségért, a társadalomért. ,Hajnal Péter, Bognár István és Nagy Károly is hasonlóképpen vélekedtek. Végül is mellé állt az egész jelölő gyűlés, csak ő került fel a jelölő listára. Ki is ez az alacsony termetű, mozgékony fiatalember, akit ily nagy bizalom vesz körül? Dunaújváros neveltje. Édesapjával kilencéves korában húsz évvel ezelőtt Pesterzsébetről jött az új városba, ahol gimnáziumi érettségi után ő maga is „vasműves” lett. Két év után gyári ösztöndíjjal a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta tanulmányait, s négy évvel ezelőtt, mint villamosmérnök tért vissza a városba. A meleghengerműben töltött évek után most a gyár üzemfenntartási főosztályán dolgozik, mint a hatalmas kombinát villa■mos motorjainak gondviselője, s talán ..orvosa”. Gimnazista kora óta KISZ-tag. Mindenkor tevékenyen hol Pálfi István igaza gozott az ifjúsági mozgalomban, jelenleg is a Vasmű KISZ végrehajtó bizottságának tagja, s az agitációs és propaganda munkabizottság vezetője. Fiatal kora ellenére a közélet iskoláját járja. Ezt mondják róla ismerősei, barátai, de főként a Kallós Endre utcai társasházak lakói. Nekik háztömb bizalmijuk, igaz ügyükért bátran kiáll, ha kell, harcol. Páldának mondják el, hogyan vitatkozott, hogyan érvelt az építőkkel, amikor a garanciális hibákat nem mind, hanem azoknak csak egy részét akarták kijavítani. Végül is a hibameny- zékben feltüntetett minden hibát T.f'Sm.'f'Otíkai lakók megelégedésére. De a panelhibák miatt a Vasbetonipari Művekkel kellett perbe szállni a falrepedések, falfelület más hibái miatt. Már szakértőket is meghallgattak, s nemsokára bírósági döntésre is sor kerül. Ebben a vitában is a fiatal Pálfi István az élenjáró, mint a lakók bizalmija. Bíznak benne az emberek, ezért jelölték tanácstagnak. — Sokszor éreztem bizalmukat — mondja a jelölt. — Szeretem az igazságot, azért érvelek, mellette kiállok. Kicsit pattogós természetű vagyok, de csak akkor, ha igazam van. Ebben a szellemben akar a tanácsban is tevékenykedni, ha a dunaújvárosi 48. választókerületben vasárnap megválasztják. Sz. P. A politikai előny szinkronja A legmagasabb eszmények összehangolása a tárgyilagos köznapi, eredményes haladással, a következetes gondolat és a politikai előny szink RIKIAF 3 101 éve született V. L Lenin Halmi elmélet és gyakorlat egysége Maximális igazság - maximális eredmény Lenin a forradalmi elmélet és gyakorlat egységét az emberi, társadalmi tevékenység objektív követelményeként kezelte. A gyakorlat bizonyítja, hogy ezt az egységet éppoly nehéz megvalósítani, mint amilyen könnyű meghirdetni. Egy-egy politikus munkájában (amennyiben komoly politikusról, gondolkodóról van szó) nem csupán sok közös vonást fedezhetünk fel a tudós munkájával, de néhány alapvető különbséget is. A politikus kudarcra van ítélve abban az esetben, ha elmarad az élet mögött, s ugyanakkor nem futhat túlságosan előre, ha nem akar elszakadni a valóságtól és válságba kerülni; ezzel szemben a tudósnak feltétlenül meg kell előznie a gondolkodás és megismerés pillanatnyi színvonalát. A tudós a maximális igazságot, a politikus a maximális eredményt tartja szem előtt. A politikus nem nélkülözheti a praktikus, érzékelhető mai sikert, hiszen ez feltétele annak, hogy az élen maradhasson. A jövő eseményei igazolhatják előrelátását, igazságát, ám amíg erre sor kerül, előfordulhat az is, hogy a tömegek mozgásából kirekesztődik. A tudományos gondolkodásból (ha valóban mély gondolatról van szó) következik, annak lényegéhez tartozik a felfedezés képessége, a valóság megelőzésének, s végeredményben a jövő meglátásának a képessége. A tudós akkor is folytathatja munkáját, ha kortársai nem értik meg őt. Hiszen a logika elrendezett szférájában dolgozik és a tényekből, a valóságból kiindulva, a szociális folyamat alapvető tendenciáit leplezi le, és szerkeszti meg azok általánosított modelljeit. Ezzel szemben a politikusnak a tömegek elemi mozgását kell szem előtt tartania, a tömegét, amelynek ezernyi egyéni fenoménje úgyszólván logikátlanul bukdácsol az állandóan változó, nyomon alig követhető kombinációban. S itt egy-egy jelentéktelen részlet, a világtörténelem fő irányvonalának szempontjából jelentéktelen kitérő egyszercsak döntővé válhat. A tudósnak nincs joga kompromisszumokra; a politikusnak rendelkeznie kell ezzel a képességgel, vonja — ez valóban nem könnyű feladat. Lenin tudatában volt ennek a feladatnak, s képes is volt megoldani. Lenin — Marx és Engels után — azt a feladatot tűzte maga elé, hogy elméletileg kifejezi a tömegek érdekeit, ám anélkül, hogy a „„tiszta” elméletnek feláldozza a tömegek érdekeit. Ez egyike a marxista világnézet és politika legfontosabb, mélyen indokolt alapvető elveinek. Minden tudományos elmélet lényegénél fogva teljességre, rendszerességre, logikai zártságra törekszik, úgyszólván önmagába igyekszik záródni. Ez, a tudományos elméletek objektív tendenciája különösen akkor erősödik fel, amikor a szociális elmélet intézményesítődik, azaz, amikor politikai intézmények és szervezetek tevékenységének eszmei alapjául szolgál. Nem a könyvek szerint * 192 A kommunisták hatalomhoz jutásával, hangsúlyozta Lenin, az elmélet önmagába zárkózásának tendenciája felerősödik, épp ezért egyre szükségesebbé válik az elméletnek az élettel, a tömegek tapasztalatával való szembesítése. Október előestéjén Lenin a következőket írta: „Nem állítjuk, hogy Marx vagy a marxisták valamennyi konkrét vonatkozásában ismerik a szocializmushoz vezető utat. Ez képtelenség. Ismerjük ennek az útnak az irányát, tudjuk milyen osztályerők vezetnek ezen az úton, de a konkrét gyakorlati utat majd csak a milliók tapasztalata mutatja meg, ha majd munkához látnak”. Lenin nem szűnt meg élcelődni azokon az embereken, akik úgy „vélték, hogy forradalmat lehet könyvek szerint csinálni. Lenin, mint államférfi — felül tudott emelkedni az ortodox dogmatizmuson éppúgy, mint a minden forradalmi romantikától mentes prakticizmuson. Egyik legszebb példája ennek a fiatal szovjet állam külpolitikai irányvonala, a genovai és hágai nemzetközi konferencia idején, 1922-ben. 1922 elején Szovjet-Oroszország meghívást kapott a genovai konferenciára, amelynél célja a háború utáni Európa helyzetének és fejlődési távlatainak megtárgyalása volt Ilyen körülmények között természetesen felmerült a kérdés, milyen irányvonalat képviseljen a világ első munkás-paraszt állama, szemtől-szemben az őt körülvevő erős, de egyáltalán nem egységes országokkal. A „baloldaliak” szerint (akik a hatalmon levő pártban nem voltak kevesen), megalkuvás nélküli, elvi pozícióra kell helyezkedni, nem szabad feláldozni a kommunista eszméket a kapitalista országokkal kötött egyezményekből származó, ideiglenes anyagi előnyökért és a konferencián apolgári pacifisttáknak címzett, megsemmisítő beszédekkel kell fellépni, hangsúlyozni a burzsoázia erőszakos megdöntésének, az újabb imperialista háborúnak elkerülhetetlenségét, stb. A másik oldalon viszont olyan párttagok is akadtak (akikor „jobboldaliaknak” nevezték őket), akik a „megbékélést” hirdették az ellenséges világgal, bármiféle engedmények árán is. Lenin másképp gondolkodott „Természetesen megmaradunk a kommunizmus alapelvein. És rossz kommunisták lennénk, ha megfeledkeznénk a munka és a tőke közötti összeegyezhetetlen ellentétekről. Az imperializmus mint egész, természetesen reakciós és agresszív, s a pártprogram ezen elemi igazságairól megfeledkezni teljesen megengedhetetlen. De miért hunynánk szemet az előtt, hogy a burzsoázia táborában is van egy szárny, amely a kérdések háborús megoldására, és egy másik, amely békés megoldására, bár a mi kommunista szempontunkból meglehetősen szegényes és fenntarthatatlan pacifizmusra törekszik. Talán bizony mindegy nekünk, hogy polgári pacifistáikkal, vagy nyílt ultrareakciósokkal van-e dolgunk? Miért ne próbálhatnánk meg kettéosztani Genovában a minket körülvevő tábort, kiugratni annak pacifista szárnyát és tárgyalásokat kezdeni vele? Tehát jogunk van-e nem kipróbálni ezt az — ámbár problematius — lehetőséget, miként lelhetnénk meg a kiutat a zsákutcából, amelybe az emberiséget az imperializmus kergette? Vajon jogunk van-e tudatosan vállalni azokat a véres áldozatokat, amelyeket egy háború hozhat, ha csak egyetlen lehetőség is van elkerülni? Nem. Erre nincs jogunk. Mindent megteszünk, ami erőnkből telik, hogy ezt a szerencsétlenséget, elkerüljük.” Lenin úgy vélte, hogy a konferencián nem kell „rettenetes szavakat” mondani, nem kell aprólékosan elmagyarázni programunkat, nem kell a kommunizmus érdekében agitálni (fölösleges időveszteség lenne csupán), sőt, továbbmenve, a szovjet küldötteknek maguknak kellett polgári pacifista programmal fellépniök, ezt javaslataik közé foglalni, hogy így megerősítsék a burzsoázia baloldali, reformista szárnyát és megnöveljék esélyüket a konzervatív küldöttekkel folytatott küzdelemben. Lenin a Vörös téren, 1919. május 25-én, az általános katonai kiképzésben részesültek díszszemléjén. Szilárd eszmei alapról — rugalmasan Leninnek az a tézise, hogy a kapitalista rendszer különböző elemeihez differenciáltan kell állást foglalni, teljes mértékben vonatkozik a szellemi szférára is, hiszen képtelenség volna valamiféle egységes ,burzsoá” kultúráról beszélni, nem kiválasztani abból a progresszív, humanista és demokratikus áramlatokat, hanem az anarchista erőszak módszereivel elutasítani az emberi értelem valamenynyi vívmányát. Lenin feltételezte az új rendszerhez való áttérés ,,békés” útját is, ámbár sohasem felejtette el hozzátenni, hogy vajmi kevés ennek az esélye. Mint tudós, forradalmár és államférfi, szilárd, megrendíthetetlen eszmei alapról, de mindig rugalmas módon fogott hozzá a történelem áramlatai által felvetett, előre nem látott feladatok megoldásához. * Cikkünk hivatkozásai Lenin válogatott műveiből és A. Rumjancev: Tanulmány Leninről c. írásaiból valók. ___________ B. K.