Fejér Megyei Hírlap, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

Szombat, 1971. május 1. ÜNNEP AZ ERDŐBEN Kiváló szinten a megyei fa- és vadgazdaság Tegnap délelőtt a Mezőtör­éki Erdő- és Vadgazdaság sá­­rosdi erdészetében — termé­szetes környezetiben — zaj­lott le az az ünnepség, ahol Markovics László erdőmér­­nök-iga­zga­tó tájékoztatta munkatársait, dől­gőzést az 1970. évben végzett munká­ról, azok­ról a ter­melés­i és fejlesztési sikerekről, melyek együttesen a kiváló válla­l­a­ti rangot jelenítette számukra. Az ágazatonkénti terveket becsületesein túltel­jesítették; a csemetetermelésii értékük 117, és az erre fordított költ­­ségiek 118 százalékra alakult. Tervein felül sikerült az ár­bevétel, kedvezőek voltak az exportszállításaik. A favága­­tási programot 8 cezer köbmé­ternen toldották meg, mert népgazdasági ig­ény volt, de a kitermelendő fajtömeg mennyiségét majd az üzem­­tervi előírássaikn­a­k megfelelő szinten, hozzávetőlegesen évi 45 ezer köbméter­ bruttó ter­melésen tartják. Ipari faild­­hozaitalis tervüket 1 százalék­kal­ fejelték meg. A többi kö­zött 50 ezer négyzetméter parkettást gyártott üzemük, amiért az ünnepi termelési­­zamácskozás nyilvánossága előtt is dicséretben részesí­tették ipari dolgozóikat. Vadgazdálkodási ágazatuk eredményei szintén országos je­lem­tősé­gűe­k. A szak­minisz­­térium támogatásával és jó­váhagyásával tető alá került a kontinens legkorszerűbb fá­cán-, fogoly- és vadkacsate­­nyésztő telepük Sopanya- Kispasztán. Tervteljesítéseik, eredmé­nyeik létrehozásának hátte­rében mérnökeik, techniku­saik, általános szakembereik és dolgozóik szocialista bri­­gádmozgalma áll A múlt évii szorgalom alapján a 22 bri­gádból 14 nyerte el a szoci­alista címet. Negyvenhatan Kiváló Dolgozó kitüntetésü­ket vették át. Szendrei Ernő MÉM osztályvezető a szak­miniszter és a MEDOSZ el­nöksége által adományozott elismerő oklevelét nyújtotta át a termelési tanácskozáson. (Pdf) A boldogulás etikája h­ogyan élünk? — ősrégi * * és valószínűleg örök kérdés ez. A válaszok azon­ban nemhogy koránként, de még egyidőben is felettébb különbözők, s nem is feltétle­nül őszinték. Amit nem is le­het zokon venni, hiszen any­­nyi minde­n befolyásolhatja a válaszadót. Egy azonban bi­zonyos. Tíz-tizenöt évvel ez­előtt alig-alig emlegettük, jó­szerével számom se tartottuk, hogy ez, meg amaz hogyan él, talán a magunk boldogulásá­ra is kevesebb gondot ve­tettünk. Pedig akkor is akadt, hogy úgy mondjuk, tollasodó ember. Igaz, sokkal kevesebb, mint mana­pság, és az a kevés is kevésbé tűnt fel. Mert ugyan mit is alán­lhatott? Legfel­jebb épített egy kis házast, vagy vett egy jobb lakást és belebújt, ha meg nem, hát el­szórakozta a pénzt. Ma másképpen van. Először is mind többen, és többen ké­résinek városban is, faluhe­lyen is, munkás- és paraszt­­családok, iparosok, értelmi­ségi foglalkozásúak, tehát mindenféle társadalmi réteg­hez tartozóik olyan pénzt, hogy a gondtalanabb, vagy — számosabb esetben — nagyon is beosztott életvitel mellett, már egyébre, különösebb, ha úgy tetszik, feltűnőbb kedvte­lésre is futna belőle, olyasmi­re, ami kisebb-nagyo­bb mér­tékben a luxus látszatát kel­­ti. Természetesen, továbbra is a lakás, a ház áll az első he­lyen, azzal a különbséggel, hogy az építkezők — tehetsé­gük és ízlésük szerint — sok esetben már nem csupán fe­delet akarnak­ a fejük fölé húzni, hanem szebbet, tága­sabbat igyekeznek okaefeoz­­ni. Évről évre több városi la­kos hétvégi telekkel, házzal esetleg nyaralóval „tűnik fe", az autósok száma köziben már évi 40—50 ezerrel növekszik, nem kevesen költséges kül­földi utakat tesznek, sokan drága ruhákban, elegáns szó­rakozóhelyeken mutogatják magukat és — ha nem is nagy számban — akadnak olyanok is, akiknek márdi erre, vagy megközelítőleg mindenre van módjuk, tehetségü­k. Mindez, mondanunk sem kell, nemhogy nem bűn, ha­nem többé-k kevés­bé államilag ösztönzött dolog, hiszen azért vannak építőany­agipari, meg építő vállalataink, hogy ma­guk az állampolgárok is — le-­t­g főleg minél többen — épít­kezzenek, helyesnek tartjuk az üdülőhelyi parcellák kia­lakítását, hivatalosan támo­gatjuk az automobilizmust, s a­ tatai boltokban, szalonok­ban pompás ruhákat, sőt ék­szereket kínálnak a vevőnek, az utazási irodák pedig jobb­nál jobb külföldi utakra csá­bítanak. Ho­gy a jó italoknak, szívnivalóoinak és az ínyenc fa­latoknak is akad elég rek­lámja, nem is említjük, hi­szen furcsa mód, nálunk so­hasem szólták meg igazán azt, aki az effélére költött mér­téktelenül, sok­kal gyakrab­ban azt, aki esetleg hosszú évekig szívósan takarékos­­kel­va jutott házhoz, autóhoz, vagy, mondjuk, egy vitorlás­­hajóhoz. Egyáltalán, nálunk sokkal többet beszélnek az embereik — és a leg­hangosabban nem feltétlenül a legjobb szándé­­kúak — arról, amit ez, meg az a család vesz, épít stb., mi­nt arról, amivel a gyarapo­dásához az alapot megterem­ti, a szorgalmáról a kitartá­sáról az átlagosnál talán jó­val több munkájáról vagy a tehetségéről Azaz, hogy hal­lani a dolog eme oldaláról is, de a legtöbbször olyasmit, hogy így meg úgy ügyeske­dett, ha ugyan nem csalt, lo­pott, szélhámoskodott , at lehetséges lenne. “­s hogy az említett sok­sok egyéni, családi gyarapo­dás csupa hamisságra, vagy éppen becstelenségre épül? Ezt a nyitottszemű, tárgyila­gosa­n gondolkodó ember nem állíthatja Éppen ellenkező­leg, elismeréssel szól arról a kemény és — ne restelljük kimondani — verejtélkes munkáról, ami a gyarapodást sokaknál lehetővé tette. Hogy a sok és eredményes munka nem minden esetben részesül a megillető és a mi viszonya­ink között megérdemelt anya­gi elismerésben — az is nyil­vánvaló. De az nem kevésbé, hogy a végzett munka igazsá­gosabb és arányosabb elisme­rése és jutalmazása irányá­ban haladunk — hozzátehet­jük: — előre. Igaz, az sem titok, hogy akadnak nem a szó jó értel­mében. „ügyesek”, akik igazi, vagy elégséges ellenérték nél­kül, azaz a társadalom, mind­nyájunk kárára, jutottak és jutnak hozzá az irigyelt anya­gi javakhoz. Nem az a hiba, ha érzékenyen reagálunk erre — csupán az, ha minduntalan rémeket látunk —, de még fontosabb: olyan­ irányba fej­lődik gazdaságunk, hogy ha­tározottabban képes jutal­mazni a társadalmilag hasz­nosait, méltánylás nélkül hagyná a haszontalant és ki­vetni magából a károsat! Rendkívül fontos, hogy ez a reagáló és cselekvő­képessé­gűn.t. tökéletesedjék.. Ahogy a gazdaságirányítás új módsze­rei számos hibát — és hibás gazdasági ténykedést — most könnyebben felszínre hoznak, és ez jó í, úgy leplezi le a fej­lődő, demokratikus vonásai­ban erősödő közgond­olkozás az olyan magatartást, amely szemben áll szocialista elve­inkkel, az egyéni boldogulás szocialista erkölcsi normáival. Az esetek, a viszonylatok, az élet fordulatai lehetnek bo­nyolultak, nem könnyen át­tekinthetők, helyes ítéletünk alapja azonban egyszerű, magától értetődő. „Mi azt valljuk és hirdetjük — mon­dotta Kádár János a kőbá­nyai m­unnkásgyűlésen —, hogy az emberek joggal gondolhat­nak önmagukra, családjukra, hozzátartozóikra; s a termé­szet törvénye az, hogy keres­sék a boldogságot önmaguk, családjuk számára, de ennek igazi útja csak a néppel a közösséggel, az összes dolgozó­val való együttes felemelke­dés lehet, s nem történhet a közösség rovására.” A­ki kiemelkedő odaadás­­sal, nagy hozzáértés­sel különös tehetséggel dol­gozik, vagy olyan szerencsés adottságú ember, hogy mind­ezt együttvéve is el lehet mon­dani róla, az sok, igen sok hasznot tud hajtani a közös­ségnek, mindnyájunknak, é és akkor megérdemli hogy töb­bet is kapjon, hogy „köny­­nyebben” boldoguljon, ha ezt könnyű boldogulásnak lehet nevezni És mennél inkább képes és hajlamos a társada­lom arra, hogy ilyen követ­kezetességgel jutalmazzon, annál többen állnak be a sor­ba, keményen megdolgozni önnön boldogulásukért és mindnyájunk boldogulásálért. b. j. HÍRLAP ­ A mezőfalvi bizonyítvány: kiváló Tizennégy milliót érő kongresszusi verseny Április 30-án, pénteken délután bensőséges ünnep­ségen nyújtották át a Me­­zőf­alvi Állami Gazdaság dolgozóinak a Kiváló Válla­lat kitüntetést. Zángó Zol­tán, a gazdaság igazgatója köszöntötte ez alkalommal a kollektíva tagjait. Hozamarc Nem nyújthatunk teljes képet a gazdaságról, csak érinthetjük az évközi „fele­letet”, amire kiállították számukra a „kiváló” bizo­nyítványt Kezdjük a ho­zamokkal. Tavalyelőtt lép­ték át a bűvös százmilliós hozamértéket a növényter­melési üzemágban, tavaly már 114 millió volt ez a szám. Az emelkedés 6,3 százalék. Tíz százalékkal adott többet 1969-hez ké­pest az állattenyésztési ága­zat, pontosan 82 712 000 fo­rintot Ha összesítjük a számokat, kiderül, hogy gaz­dasági szinten 6,8 százalék­kal emelték a hozamot Búzából 19 mázsa volt az átlag, kukoricából 33,7 má­zsát takarítottak be. (Hol van ettől még csak a me­gyei átlag is?!) A sertéste­nyésztés hét és fél millió forint nyereséget ért el Fejlesztés Nincsen bővített újrater­melés fejlesztés, beruházás nélkül. Tavaly erre a célra majdnem 30 millió forintot költöttek. Csak a főbb szá­mokat: építésre 11,6, gépi és technológiai felszerelé­sekre 13 millió forint tellett. Gondot fordítottak az utak karbantartására, újak léte­sítésére, sok pénzt vitt el a battériás tojóház, a hűtő­ház, vízellátásra, szociális épületek létesítésére is ke­rült a fejlesztési összegből. Ugyanígy az emberi munka, a rakodás könnyítésére, a szállítás gyorsítására. Termelékenység * 19 Amikor odaítélték a me­zőfalviaknak a Kiváló Vál­lalat­i kitüntetést, azt is fi­gyelembe vették, milyen kedvezően alakult itt a ter­melékenység. Egy év alatt 19 ezer forinttal emelkedett az egy munkásra jutó hal­mozott termelési érték. Az élőmunka a kenyérgaboná­nál 0.4, kukoricánál 0.26, a hibridkukoricánál 4,43, a lucernánál 0.9 órával csök­kent mázsánként. Elsősorban a növényter­melők remekeltek ilyen vo­natkozásban. S ahogy az igazgató ünnepi beszédében hangsúlyozta: további élő­munka-csökkentési lehető­­­égeik vannak e területen. Gondos­­odás A gazdaság kollektívája tavaly 220 millió forint ter­melési értéket állított elő. A tiszta nyereség 40 millió forint. Az igazgató külön szólt arról, hogy mindezt alaptevékenységük nyomán érték el Mindenütt, de itt is nagy becsülete van az embernek, aki ilyen ered­ményekre képes. A szociális és egyéb gondoskodásról is szólt, arról, mennyire javul dolgozóik élet- és munka­­körülménye. Fontos érvként hangzott el az is, hogy ta­valy a munkabér is jelentő­sen emelkedett. A gazdaság egy dolgozója munkabére 27 924 forint volt. Ehhez persze hozzászámítják az évközi jutalmait, a nyereség­­részesedést is, így az ösz­­szeg 32 311 forintra ala­­kul Verseny Szép, valóban elismerés­re méltó tények, számok kerekednek ki a beszámo­lóból. De azt is hozzáteszik, ha nem indítanak versenyt a X. pártkongresszus tiszte­­­­letére, bizonyos, hogy ez a péntek nem lett volna eny­­nyire ünnepi. A gazdaság dolgozói szívesen tették meg vállalásaikat az év elején. S az eredmény? Plusz ti­­zennégymillió forint — ami a szorgos tevékenységgel fillérekből tevődött össze —, és a kiváló cím, a iflyft S amikor a múltról, a je­lenről beszélnek, a jövőt is megemlítik. Szép tervek, elképzelések születtek. Idén több takarmányt kell ter­meszteni, hogy az állatte­nyésztés jövőre nagyot lép­hessen előre. Javul a szarvasmarha-hizlalás „mu­tatója”, hiszen bevezetik, és értékelik a takarmányozási kísérletet. A sertéstenyész­tésben folytatják a fajta­váltást és idén túlsúlyban már a fehér hússertést tű­rik csak meg az ólakban. De a sonkasertés-előállítás­­ra alkalmas fajta sem szo­rul utolsó helyre. Jövőre belép a termelésbe a 4000 férőhelyes szarvasmarha hizlaló telep, és sok-sok más beruházást kell tető alá hozni, hogy a követke­ző esztendők alapjai is erő­sek legyenek. Orsóvai Tibor Szőlőoltvány — exportra Egymillió szőlőoltványt készítenek piros­ traminiből és szőlőskertek királynőjéből a fehérvári Szabad Élet Tsz-nél Az oltványokat Szabó István brigádja exportra készíti A bábolnai monokultúráról Megszerezhető a John Deere gépsor Országos kukoricatermesztéai bemutató Országos jelentőségű ta­pasztalatcsere és bemutató színhelye volt a hét közepén az országos hírű Bábolnai Állami Gazdaság. A kukori­catermesztés tavaszi munkái­nak korszerű, komplex gé­pesítését láthatták munká­ban az országból odasereg­­lett mezőgazdasági szakem­berek. A gazdaság vezetői ismer­tették termelési módszerei­ket. A szántóterület 85 szá­zalékán kukoricát, marton­­vásárt és külföldi fajtákat termelnek. A legkisebb táb­lanagyság 60, a legnagyobb 500 hektár. Vannak földterü­leteik, ahol 10 éve csak ku­koricát termelnek. A múlt­­ évi hozam 7000 hektár átla­gában 60 mázsa volt. Hek­táronként 17 m­ázsa vegyes műtrágyát használnak, a 76 centiméter sortávú táblákra 60 ezer kukoricamagot vet­nek. A szakemberek munkában láthatták a gépsorokat; a vetőkombinátot ami egy me­­netben 4 munkaműveletre, vegyszeres gyomirtásra, mű­trágyaszórásra, vetésre és talajfertőtlenítésre alkalmas. Tíz órás műszakban 60 hek­táros teljesítménnyel. Komp­lett nagyteljesítményű talaj­művelő, és 10 tonna befoga­dóképességű műtrágyaszóró egészíti ki a gépsort A gépsort a gazdaság egy éve vásárolta az USA-ból. A tavalyi sikeres vizsga után került sor a mostani bemu­tatóra. A határszemle­szerű megrendezés külön dicséri a házigazdát. A több száz részt­vevőnek alkalma volt végig­járni a 30 kilométer hosszú üzemi betonutat, melynek szélén az autópályához ha­sonló táblákon közlik a gaz­daság jellemző adatait, az érintett­­ települések és tele­pek megnevezését. Az üze­mi sztráda mentén látható sok száz hektáron a termő­földek között nyárfaerdők vannak, köztük az állatte­nyésztő telepek korszerű épü­letei. A bábolnaiak gazdasági nyeresége az üzemi mérleg szerint 1970-ben 130 millió forint volt. Ha a bemutatón részt vevő szakemberek a gazdaságaikat rövid időn belül nem is tudják bábolnai szintre emelni, de az ott lá­tottakból sokat vihettek ha­za üzemeik számára. A gazdasággal kooperációs termelési szerződést köthet­nek a tsz-ek, az állami gaz­daságok. Kukoricatermelési együttműködésre ajánlkoz­nak, és ehhez adják korsze­rű gépsoraikat bármelyik Fe­jér megyei szövetkezetnek is. Bognár József mezőgazdasági mérnök 3 — Sikeres tavasz Ráckeresztúron Jól halad a tavaszi munka a ráckeresztúri Március 15. Tsz-ben. Áprilisban kedvezett az időjárás a mezőgazdasági munkáiknak, a napfényes, szá­raz időjárás megkönnyítette a talajél­őkészítést és a vetést. Hosszú évek óta először nem késik a tavaszi munka. Szin­te menetrend szerinti pontos­sággal kerül földibe a vető­mag Termelőszövetkezetünk be­fejezve a tavaszi vetést ösz­­szesen 110 hold lucerna, 25 hold zaftosbükköny, 80 hold napraforgó, 420 hold kukori­ca, 105 hold burgonya és 120 hold cukorrépa magva került a földibe. Az idén megnöveltük a­ cu­korrépa vetésterületét. Szö­vetkezetünk tavtasza munkála­tainak időbeni elvégzéséhez nagyban hozzájárult a trak­toros-brigád szorgalma. Raffer János párttitkár

Next