Fejér Megyei Hírlap, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

Készenlét békében is Az ígérgetések vállalata A lengyel tengerparton Vasárnap! melléklet *• BVT Szombaton délelőtt szak­mai és rétegtalálkozókkal kezdődött a BVT közgyűlés eseménysorozata. Tanácsko­zásra ültek össze a különbö­ző földrészekről érkezett szakszervezeti aktivisták, az ifjúság és a diákság képvise­lői, nőtalálkozót tartottak, külön tanácskozáson vitatták meg a nemzetközi békemun­kából adódó sajátos felada­tokat a vallási csoportok és szervezetek küldöttei, a pa­rasztság képviselői, parla­menti képviselők, jogászok és a Béke-világtanács kul­turális bizottságának mun­kásai. A taálkozók munkaér­tekezlet jelleggel zajlottak, szívélyes, baráti légkörben. Például a BVT kulturális bi­zottságának ülésén arról volt szó, milyen programot állít­hatnak össze a következő időkre annak érdekében, hogy a nemzetközi béke­mozgalom különféle rendez­vényekkel , kiállításokkal, nemzetközi vándor­bemuta­tókkal, ismeretterjesztő anyagok publikálásával és filmfesztiválok rendezésével — segítse a békemunkát, a temzetek függetlenségi har­cát, a háborúellenes meg­mozdulásokat. Különösen pezsgő véleménycsere ala­kult ki az ifjúsági találko­zón, ahol hangot kapott az a vélemény, hogy a nemzeti békemozgalmak legaktívabb gárdáját jelenthetik a fiata­lok. A jogászok találkozóján elsősorban arról esett szó, hogy a tömegek felvilágosí­tása közvetlenül hozzá tarto­zik a békepropagandához. A parlamenti képviselők a nemzeti törvényhozó testü­letek felelősségét húzták alá tanácskozásukon. A továbbiakban a közgyű­lés munkabizottságai részéről a plénum elé terjesztik a vi­lágot foglalkoztató témákban megszövegezett dokumentum mókát, nyilatkozatokat, majd a szombati program a BVT elnökségének munkaülésével zárul. Várhatóan vasárnap — a késő esti órákban — fejezi be munkáját a Béke-világ­­tanács budapesti közgyűlése. A Béke-világtanács buda­pesti közgyűlése alkalmából szombaton délelőtt koszorú­­­zási ünnepség volt a Hősök terén, a Magyar Hősök Em­lékművénél. A Béke-világ­­tanács elnöksége és titkár­sága — Romes Csandra fő­titkárral az élen — helyezték el a kegyelet és a hála ko­szorúját az emlékmű talpa­zatára. fej( megyei AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK) Vasárnap, 1971. május 16. XXVII. évfolyam, 114. szám * Ára: 1 forint Gierek és Jaroszewicz hazánkba érkezett A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság kormányának meghívására szombaton baráti látogatásra Budapestre érkezett Edward Gie­rek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Piotr Jarosze­wicz, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A lengyel vendégeket a Ferihegyi repülőté­ren Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, Focsk Jenő, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnöke, Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Benkei András belügyminiszter, Péter János külügyminiszter, az MSZMP KB tagjai, dr. Csanádi György közlekedés- és pos­taügyi miniszter és Gyenes András, a KB külügyi osztályának vezetője fogadta. Jelen volt Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. (MTI) A képen: a vendégeket Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke üdvözli a Ferihegyi repülőtéren (F­m. Hírlap — Telefoto) Tsz-elnökök üzemlátogatásai A dunántúli termelőszö­vetkezetek székesfehérvári elnök-továbbképző tanfolya­mának hallgatói meglátogat­ják megyénk legjobb gazda­ságait. Eddig­­ a lovasberényi termelőszövetkezet sertéste­lepét, a kislángi gazdaság juhtenyésztését, a székesfe­hérvári Vörösmarty Terme­lőszövetkezet halgazdaságát, és a Kossuth Termelőszö­vetkezet szarvasmarha-tartá­sát, valamint szárítóüzemét tanulmányozták. Mindenütt nagy szeretet­­tel fogadták a hét megyéből összegyűlt hallgatókat. A ter­melőszövetkezet vezetői is­mertették az elért eredmé­nyeket és az üzemi viszo­nyokat, melyeket minden esetben élénk vita követett. Legutóbb a martonvásári kutató­intézetben töltöttek egy napot, ahol a kukorica- és a búzatermesztés legújabb eredményeivel, valamint a kukorica propionsavas tar­tósításával ismerkedtek meg. A következő héten az élen­járó Baranya megyei terme­lőszövetkezeteket és a Mi­nisztertanács vándorzászlajá­val kitüntetett Agárdi Álla­mi Gazdaság után — a ha­sonló kitüntetésben részesí­tett — Bólyi Állami Gazda­ságot is megtekintik. A háromhónapos tanfolyam június 4-én tartandó vizsgá­val fejeződik be. 1971. szep­tember 27-én kezdődik a harmadik elnök-továbbképző tanfolyam. Kalászol a gabona Baranyában, a meleg idő hatására az olasz búzák már kalászba szökkentek. Ha­sonlóképpen megkezdődött a búza kalászolása több más déli megyénk határában is. A legkorábban élő gabonák — az árpa és a rozs — vi­szont már Csongrádtól az északi fekvésű Borsodig ki­hozta kalászát, sőt helyenkint már virágzik is. Csak árnyék volt az arcodon ,m­egszeppenve, kicsit megilletődve áll ve­lem szemben. — Abban az ügyben jött? — Igen. — De hiszen ... miért kell... még mindig? — Ellenzi, hogy megír­jam? — Éppenséggel nem. — A nevét leírhatom? — Még csak az hiányoz­na. A­mit a gazdaság kez­­deményezett, min­denképpen nagy jelentősé­gű. A több tízmilliós nye­reség lehetővé tette, hogy egy kicsit mélyebben nyúl­janak a zsebbe. Nemcsak a termelés bővítése végett. Egy kicsit az emberekről való gondoskodás céljából. Így született az elhatározás a Vállalati Szakszervezeti Tanács kezdeményezésére az egyedülálló gyermekes anyák és a nagy családosok rendszeres megsegítésére. Tetszett mindenkinek az ötlet. És amikor már min­denki felállni készült a megbeszélés színhelyén, va­laki csak úgy eldobta a szót: — És mi lesz, ha mond­juk a férj elissza a pénzt? — Nem lesz ilyen. — Nem? Ha eddig ivott, akkor ezentúl is inni fog. Ha képes jóformán a kere­setének felét a kocsmába vinni, akkor ehhez a pénz­hez is hozzányúl. A titkár előzőleg már beszélt az én embe­remmel. Körülbelül így: — Hallotta, milyen elha­tározásra jutott a gazdaság vezetősége és a szakszerve­zet? — Nem. Csak nem akar­ják kirakni a szűrömet? — Nem erről van szó. — Azt hittem, megint a piáról lesz szó. — Arról is, de másról is. Magának négy gyereke van. Kiskorúak. Bizonyos össze­get hozzáadunk a hivatalos családi pótlékhoz. — Igen? Az jó. — Csak félünk valami­től. Nálunk dolgozik vagy 2000 ember. A zöme jól be­osztja a pénzt, gyarapodik a család. De a magukfajta bizony csak arra gondol, ami pillanatnyilag jó. Be­megy a kocsmába, megisz­­sza a féldecit, vagy a fröcs­­csöt, aztán kér egy újabbat. S ha jönnek a haverok, azoknak is kinyitják a pénz­tárcát, s mire észhez kap, a pénz is elfogyott, és a te­kintete sem tiszta már. Hát jó dolog ez? És mi az ilye­nekre mondjuk, hogy rá­szorult, hogy alacsony ke­resetű, és így tovább. Ma­guknak is másként kellene élni, cselekedni. — Hát idefigyeljen, tit­kár elvtárs! Ha igaz az, amit mondott, hogy segíte­nek bennünket, akkor na­gyon komolyan mondom, hogy többé nem iszom. — Nem ilyen egyszerű ez. — Majd meglátja, hogy az. Ígéretek, szép szavak.­­* Nem nyugodott bele a titkár. Néhány nap múl­va elment a családhoz. A férj nem volt otthon, fele­ségét és a négy apróságot találta a szobában. — Az ember? — Még nem érkezett. Ta­lán dolga akadt. Bizony az. Kint járt a kerületvezető és megkérte: érkezett egy vagon műtrá­gya, ki kellene rakni. Igaz, hogy már lejárt a munka­idő, de vállalják el, nem állhat a raktáron a vagon , ő ment minden töprengés nélkül, így aztán vagy há­rom órával később ért ha­za. A titkár kivárta. Derű­sen, jókedvűen jött. — Hát itt is meglátoga­tott minket? — Már megint ittál? — kérdezte az asszony és kö­zelebb hajolt hozzá. — Mit gondolsz? Arcával szinte hozzáért a felesége. — Mit nézel rajtam? — Ha iszol, mindig meg­látszik rajtad. Sötét olyan­kor a szemed alja. Most csak árnyék volt az arco­don. A­z asszony vette észre, hogy nincs már ott a titkár. De látta, amint a ko­csi felé lépked. — Már elmegy? — Igen. Sok a dolgom. Még egy másik családot is meglátogatok... o. t Honvédelmi nap Seregélyesen Négyszáz fiatal vidámsá­gától volt hangos pénteken a seregélyesi nyárfaliget. A MüM 319-es intézetének ta­nulói, jövendő mezőgazda­­sági gépszerelők, tanáraik, nevelőik, s a patronáló Nagy Sándor laktanya képviselői, az MHSZ járási vezetői, Nász István a MEDOSZ me­gyei titkára közreműködésé­vel rendezték meg a hagyo­mányos honvédelmi napot. Lényegében a múlt hét ilyen jellegű felkészítéssel telt el. A fiúk hét közben számot adtak elméleti tudásukról, s ezt követte a gyakorlati be­mutató. Az ünnepélyes zászlófel­vonás után Tóth József, az intézet igazgatója köszöntöt­te a versenyzőket. Aztán jött a nehezebbje, a 3 kilométeres pálya igénybevétele. Volt kötélmászás, kézigránát do­bás, kúszás, vizesárok átug­­rás. Fel kellett ismerni a térképjelzéseket, sikeresen tájékozódtak térképpel, tá­jolóval. Beöltöztek vegyvé­delmi ruhába, gázálarcba. Minden osztályközösség ab­ban a nyárfaligetben alakí­totta ki terepét, verte fel sátrát, amelyet 8—10 évvel ezelőtt az intézet tanulói te­lepítettek. A verseny szüne­tében időztek a fiatalok a lövész- és kézifegyvereknél, az optikai anyagoknál, lő­szereknél, amelyeket ez al­kalommal bemutattak szá­mukra. Az akadályokat vették a fiatalok, s mikorra a próbák végére értek, alaposan meg­éheztek. Kíváncsian lesték a gőzölgő bográcsokat. Ezen a napon nem a konyha sze­mélyzete gondoskodott étel­ről, hanem a csoportok fő­szakácsai. Remekelt főztjével idén is a III. éves Magasi Jóska, üres bogrács jelezte, hogy a vékonydongájú első­éves, besnyői Vigh Jancsi, meg a bakonycsernyei Ra­­doch Feri is jó receptet ka­pott édesanyjától. A kis Robinson tanyák la­kói egy-egy játékos forduló után megpihentek zöldágú kerítéseiken belül, hogy friss erővel rajtoljanak a lepény­evésben, a kötélhúzásban, a pingpong versenyben Az egész napos program film­vetítéssel zárult. N. E. 1500 mérnök és technikus­­ az újért A Videoton néhány évvel ezelőtt egyértelműen csak Székesfehérvárt jelentette. Nevezetesen azt, hogy a már­ka mögött sok ezer székes­­fehérvári asszony, lány és férfi, fizikai, műszaki dolgo­zó lelkiismeretes munkája áll. A több mint 13 000 em­bert foglalkoztató nagyválla­latnak ma már Ajkán, Veszp­rémben, Sárbogárdon és Ta­­bon is jelentős, az eredmé­nyességet meghatározó gyá­rai, üzemei vannak, s a vál­lal­atnál foglalkoztatott 1500 mérnök és technikus szünte­lenül és tervszerűen keresi az újat, fejlesztik a „hagyomá­nyos” termékeket, s megala­pozzák a legkorszín­űbb gyártmányok termelési felté­teleit. Hazánkban a forgalomban levő rádiókészülékeknek kö­zel 90 százaléka, a bejelen­tett televízió vevőkészülé­keknek mintegy 30 százaléka a Videoton, illetve a VTC TV emblémáját viseli. Az elmúlt években a minő­ségi fejlődést és a választék­­csere kielégítését szolgáló új termékeik „névsora” a kö­vetkezőképpen alakult pél­dául a televíziónál: Minivi­­zor, Inter-Favorit, Inter- Sztár, Olympia Super, For­tuna, Elektron 20 és 24, s most ígérik a szupersarkított képernyővel rendelkező Re­­cordot, s az „Ínyencek” ré­szére a TS—3202 SP típus­számú Videcolort amelynek az ára — sajnos — egyel­őre még megközelíti egy kisko­csiét. A Videoton 1500 mérnöke és technikusa mindezek mel­lett a kisszám­úgépek gyár­­tásbavételét is előkészítette, mint már arról hírt adtunk, az idei BNV-n a kiállított számítógéppel barkochbázni is lehet. Természetesen ez csak egyszeri játék lesz, hi­szen a számítógépeket sokkal komolyabb feladatra tervez­ték és gyártják. — ky —

Next