Fejér Megyei Hírlap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

2 HÉTFŐ: Szadat beszéde az ASZÚ kongresszuson, Riadókészültség Guineában , KEDD: Bukarestben megkezdődött a KGST 25. ülésszaka. A Szíriai külügyminiszter elutazik hazánkból SZERDA: Szudánban kivégzik Mahgubot, a kommunista párt főtitkárát, világszerte fokozódó tiltakozás a terror ellen; MTI közlemény a szudáni eseményekről CSÜTÖRTÖK: A párizsi Vietnam-értekezlet 123. ülése; A chilei külügyminiszter kubai tárgyalásai PÉNTEK: Megalakul az új jugoszláv kormány; Arab államfők találkozója a líbiai Tripoliban SZOMBAT: Az Apollo—15 űrhajósai a Holdon. Erősödő harci tevékenység Kambodzsában. VILÁGHÍRADÓ Így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: A bátor és úttörő űrhajósok ismét ott vannak a Holdon — ezúttal még a „kozmikus taxi”-nak becézett járművüket is kipróbálják — a figyelemnek azonban változatlanul Földünkre kellett irányulnia. A válságterületek nem csendesülnek, s főként az arab világban folytatódik a drámai eseménysorozat. Minden becsületes és tisztességes ember, megdöbbenéssel párosult felháborodással értesült a szudáni fejleményekről. A július 19-i vértelen baloldali hatalomátvételt ellenpuccs és véres megtorlás követte, amelynek Szudán legjobb fiai estek áldozatul, köztük Mahgub, a kommunista párt főtitkára. Az a tény, hogy a Nimeri-vezetés kivégzésekkel akar véget vetni a nemzeti mozgalomban kialakult vitának , súlyosan árt Szudán nemzeti érdekeinek, szinte felmérhetetlen károkat okoz az antiimperialista küzdelemben, éppen a közel-keleti ideggócban. Világszerte növekszik a tiltakozás, s elsőrendű feladataink közé tartozik a reakció szörnyű ámokfutásának megfékezése Khartoumban. A helyzetet súlyosbítja, hogy ezekben a napokban sok ellentmondás és zavar rajzolódik ki az arab világ horizontján. Erre mutatnak az arab csúcsértekezlet körüli bonyodalmak is. Az államfői konferenciát többször el kellett halasztani, s a tizennégy arab ország közül csupán öt képviseltette magát. Érthető, ha elmaradt a hatékony fellépés, a tanácskozás jelentősége inkább abban volt, hogy lehetővé vált néhány ismert arab vezető eszmecseréje. Tripoliban elsősorban a palesztin ellenállás problémaköréről tárgyaltak a megfogyatkozott csúcs résztvevők Nem tudni érintették-e és ha igen, mennyiben a szudáni eseményeket, hiszen Nimeri végül is nem utazott el Líbiába. Merjük remélni, hogy a haladó arab országok, amelyek Irak kivételével, támogatták a megbuktatott szudáni elnök visszatérését, legalább most, a véres bosszú által kiváltott sokk nyomán megálljt tanácsolnak a szudáni vezetésnek. Ez egyetemleges érdeke lenne az arab népek antiimperialista küzdelmének. A jordániai udvarnak közben sikerült leszámolnia a gerillák helyi gócpontjaival, a Jordán folyó mentén lényegében megszűntek az ellenállás bázisai. Husszein „nagylelkűen” harminckilenc (!) palesztin harcosnak engedélyt adott eddigi tevékenységük folytatására, de ezek az alibi-gerillák aligha hozzák el a megváltást. A palesztin ügy végképp kiélezte Irak, Szíria és Jordánia viszonyát, tulajdonképpen felbomlott az arab keleti front. Ez természetesen fokozza az EAK-ra nehezedő nyomást, nem véletlenül helyezték a hét folyamán készültségbe a Szuezi-csatorna övezetében állomásozó egyiptomi csapatokat. A Közel-Kelet számos helyi válsága nem választható el a térség átfogó krízisétől. Egyelőre teljes holtpontról szólhatunk, s ezzel kapcsolatban lépten-nyomon kiábrándult, türelmetlen megjegyzéseket hallani, olvasni a politikai rendezés ügyében. Ennek változatlan feltétele az arab világ sorainak kiegyengetése, az egységes és erőteljes fellépés, a haladó erők közös harca. Ez az elmúlt hetek talán legfőbb tanulsága. Újra elmúlt egy csütörtök, s a párizsi Vietnam-értekezlet immár 123. ülésén sem történt érdemben haladás. Az Egyesült Államok delegációjának vezetője Bruce elbúcsúzott, de utódja Porter eddigi szöuli nagykövet még ügyeinek átadásával van elfoglalva. Viszont Portert az a Habib követi majd, aki jelenleg a második ember Párizsban, s lélekben már Dél- Koreában tartózkodik. A kör bezárult: Washington nemhogy komolyan akarna tárgyalni a DIFK hétpontos javaslatáról, de még a megbeszélések kívánatos személyi feltételeit sem siet biztosítani. Ez a „kivárási taktika” alighanem összefügg Nixon tervezett kínai utazásával is, melynek dátuma változatlanul nem tisztázott. Nyugat-Berlinről is tanácskoztak a hét végén, a négy nagyhatalom nagykövetei. A ■lassan tisztuló légkört azonban kellemetlenül rontotta a Quick című nyugatnémet hetilap súlyos indiszkréciója. A lapban, amely eddig inkább a sex-fotókban jeleskedett, titkos okiratok kerültek nyilvánosságra. Nyilvánvaló, hogy a kiszivárogtatás nem félreértés következtében történt, a nyugatnémet jobboldal így kívánt újabb torpedót lőni Brandt „keleti nyitásának” útjába. Más kérdés, hogy a bonni kabinet következetlenségével, határozatlanságával valósággal tálcán kínálja a lehetőségeket az ellenzéknek. A moszkvai és varsói szerződés ratifikálásának feltételéül a nyugat-berlini rendezést szabták, e tekintetben viszont az NSZK ki van szolgáltatva a nyugati nagyhatalmaknak. Ezt használta ki a Quick, valamint informátorainak serege. Nyugatnémet lapok a New York Times „Pentagon-papírjaihoz” hasonlítják a Quick ügyet, de ez az összehasonlítás több, mint felületes. A vietnami háborút leleplező titkos iratok — a közzétevők szándékától függetlenül — e háború ellen hatnak. A Quick-eset, a jobboldal bajkeverése és ez kellő éberségre inthet az európai párbeszédek sűrűsödésekor ... Légitámadás a VDK ellen Amerikai szentor utazik Indokínába Saigon A saigoni amerikai parancsnokság szóvivője közölte, hogy az amerikai haditengerészet egy vadászbombázója pénteken mélyen behatolt a VDK területe fölé, s a fegyvermentes övezettől körülbelül 120 kilométernyire északnyugatra támadott állítólagos katonai célpontot. Ezenkívül pénteken amerikai tüzérség is támadást intézett a fegyvermentes övezet északi része ellen. A szóvivő szerint ez utóbbi támadás „megtorlás” volt dél-vietnami tátámaszpontotat ért rakétatámadások miatt. (Reuter, AP) Washington Adley E. Stevenson szenátor pénteken bejelentette, hogy háromhetes körutazásra indul, amelynek során ellátogat Indokínába, Japánba és a Szovjetunióba. Indokínai utazásának célja — mint mondotta — részben az, hogy tanulmányozza a dél-vietnami politikai helyzetet. (AP) New York McGovern szenátor egy New York-i lap vasárnapi mellékletének adott interjújában kijelentette, ő javasolta Daniel Ellsbergnek, hogy a Pentagon okmányait juttassa el egy „tekintélyes lapnak”. Ellsberg ugyanis felkereste a szenátort és tájékoztatta őt az okmányok létezéséről. Ekkor McGovern azt mondta neki, a köz érdekét szolgálná, ha a dokumentumokat átadná a sajtónak. „Véleményem szerint Ellsberg a helyes utat választotta, amikor a New York Times-hez fordult” — mondotta McGovern. (AP) HÍRLAP Belgrád A KGST ülésszakán részt vett jugoszláv delegáció vezetője, Alekszandar Grlicskov nyilatkozott a bukaresti tanácskozásról. Grlicskov méltatta a Bukarestben elfogadott dokumentum jelentőségét, hangsúlyozva, hogy annak realizálására 15—20 év alatt kerül sor. Hangoztatta, hogy a Naiv tenstisco... program felhívja a szocialista országokat és a nem szocialistákat is az együttműködésre. Kijelentette, hogy az elfogadott dokumentum — az együttműködést tekintve — nagy lehetőséget biztosít Jugoszlávia számára. Ennek intenzitása a jövőben — mint elmondotta — a jugoszláv kormány és gazdaság döntésétől függ. (MTI) A KOST XXV. ülésszaka Misrapter program az elvitszesküdés erősítésére A SZOCIALISTA ORSZÁGOK tegnapi lapjai ismertették a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Bukarestben megtartott 25. jubileumi ülésszakának gazdag anyagát. Az ülésszak munkájára — mint azt Fock Jenő miniszterelnökünk nyilatkozatában megjegyezte — nem a jubileumi ünnepi hangulat, hanem a rendkívül felelősségteljes munka volt a jellemző. E munka eredményeként jött létre a KGST életében fontos állomást jelentő komplex program, azaz a tagországok szocialista gazdasági integrációs programjának elfogadása. E komplex program kidolgozásáról a 24. ülésszak hozott döntést, azzal a céllal, hogy elmélyítsék a tagországok együttműködését. A 25. ülésszak — nem minden vita nélkül — végül is egyhangúlag elfogadta a 15—20 év alatt szakaszosan megvalósítandó integrációs programot. (E program a napokban teljes terjedelemben napvilágot lát a sajtóban.) A komplex program kiterjed a benne résztvevő országok gazdasági, tudományos, műszaki, pénzügyi együttműködésének elmélyítésére, tökéletesítésére, a szocialista gazdasági integráció fejlesztésére. A HOSSZÚTÁVÚ PROGRAM kidolgozását az tette lehetővé, hogy a KGST-tagországok eddigi gyümölcsöző együttműködése nyomán néhány területen már megértek a gyorsabb előrehaladás feltételei. Mint az ülésszakról kiadott közlemény is megállapítja, a KGST-tagállamok ipari termelése 1970-ben 1950-hez képest csaknem 6,8- szeresére nőtt, ugyanez idő alatt a tőkés országokban csak 2,8-szeresére. Az együttműködés eredményeként számos új iparágat, és több száz jelentős gazdasági objektumot hoztak létre. Ami a KGST-országok kölcsönös áruforgalmát illeti, ugyancsak számottevő a fejlődés: húsz év alatt több mint hétszeresére nőtt. Mindemellett folyik a tapasztalatok, a tudományos-műszaki eredmények széles körű cseréje. Az elért eredmények bizonyítják a szocialista államok közös gazdasági akcióinak nagyfokú hatékonyságát és azt, hogy megérett az idő az együttműködés újabb formáinak alkalmazására is. Természetesen az a tény, hogy csak a 25 ülés elöntött az integrációs programról, nem jelenti azt, hogy az integrációs folyamat csak most kezdődik. Köztudott, hogy az energetikai problémák megoldását már egész sor működő létesítmény segíti — például az olaj-, gáz-, villamos energia szállítására létrehozott nemzetközi vezetékrendszer. Megkezdődött a kooperáció a közúti járműgyártásban ; megállapodás van a személygépkocsi, az autóbuszgyártási kooperációra; tárgyalások folynak egy nagy kapacitású vaskohászati kombinát és egy cellulózó üzem építéséről; őszre tervezik annak a szakosított megállapodásnak aláírását, amely dönt a nagy teherbírású teherautók gyártásáról. NEM KÉTSÉGES, hogy a komplex terv elősegíti majd a KGST-tagállamok nemzetgazdaságának megerősödését, szoros, kölcsönös együttműködését, az egész szocialista közösség gazdasági potenciáljának fokozását. Ez szükségszerűen megszilárdítja a szocialista országok egységét, politikai összeforrottságát is. A nyugat-európai integrációs szervezet, a Közös Piac eddigi működésének tapasztalatai alapján sokakban felvetődik a kérdés: a KGST integrációja is az elszigetelődés, a diszkriminációs intézkedések várható sorozatát jelenti? Erre határozott nemmel kell válaszolni. A szocialista gazdasági integráció nem vezethet elzárkózásra. A szocialista országok továbbra is fejleszteni kívánják kapcsolataikat a világ minden országával, a kölcsönös előnyök alapján. A szocialista gazdasági integráció programja nyílt, lehet hozzá csatlakozni, de az is lehetséges, hogy egyegy nagy akcióban ne vegyen részt valamennyi tagállam. A 25. ülésszak több olyan szervezetet hozott létre, amelyeknek feladata az integráció segítése, így például a tudományos és műszaki koordináló állandó bizottság átalakult együttműködési bizottságé és megalakul a postai és távközlési állandó bizottság. A SZÜKSÉGES DÖNTÉSEK megszülettek, most már a végrehajtó munkán a sor. Nem kétséges, hogy a szocialista gazdasági integráció megteremti a KGST-országok számára a széles körű hatékonyabb munkamegosztás feltételeit, és előre lendíti valamennyi szocialista ország fejlődését, és jelentősen hozzásegít népeink jobb életének megteremtéséhez. Vasárnap, 1971. augusztus . Csak az ellenség Érdekelt szolgálja Folytatódik a leszámolás Szadién Szudánban folytatódik a kegyetlen leszámolás a Szudáni Kommunista Párt tagjaival és a haladó személyiségekkel, a katonai bíróságok folytatják tevékenységüket. Mint a hírügynökségek közlik, a szudáni hadsereg katonatisztjeinek újabb csoportját ítélték 10 évtől életfogytiglanig terjedő börtönbüntetésre, a szudáni sajtó folytatja az uszítást a kommunisták ellen. A khartoumi Nile Mirror című lap közölte Idrisz Mahmud gazdaságügyi miniszter beszédét, aki kijelentette, hogy „minden szudáni kommunistát letartóztatnak és a kommunista pártot megsemmisítik.” (TASZSZ) A jelenlegi szudáni eseményekkel kapcsolatban a l’Humanité megállapítja: ,,Túlságosan gyorsan elfelejtik a történelmi leckét azok az emberek, akik ilyen módszereket alkalmaznak a kommunistákkal szemben az arab országokban. Bármit is mondjanak, megfeledkeznek arról a döntő támogatásról, amelyet a szocialista országok nyújtottak és nyújtanak az imperialista mesterkedésektől ma is közvetlenül fenyegetett államoknak. Elfelejtik, hogy világszerte a kommunisták voltak az elsők, sőt gyakran az egyedüliek, akik szolidaritást vállaltak a nemzeti felszabadító mozgalmakkal.” A Francia Általános Munkásszövetség (CGT) nyilatkozatban hangsúlyozza: „A terror azoknak a céljait szolgálja, akik mindenkor arról ábrándoztak, hogy csapást mérhetnek Szudán, az arab és az afrikai országok szakszervezeti mozgalmára.” A reakciós és a feudális elemek örülnek a hajszának, amely Szudánban folyik a szakszervezeti aktivisták, a kommunisták és a haladó személyiségek ellen. A Trybuna Ludu című lengyel lap szerkesztőségi cikkében írja, hogy a baloldali erők ellen indított szudáni terrorhadjárat sem a szudáni nép, sem az arab egység érdekeit nem szolgálja és nem segíti elő annak a harcnak a sikerét, amely e térségben folyik az imperialista agresszió ellen. Ezekből az eseményekből csupán azok a reakciós és imperialista erők húznak hasznot, amelyek már el is ismerték Nimerit ,,az antikommunizmus bajnokának” és arra ösztönzik őt, hogy kövesse Indonézia véres példáját. A Szudánban végbemenő események — a külföldi szemleírók általános véleménye szerint — súlyos következményekkel fenyegetnek és a nemzetközi imperializmusnak, minden haladó arab és afrikai állam ellenségének érdekeit szolgálják, — hangsúlyozza a Novosztyi szovjet sajtóügynökség. Tiltakozó gyűléseken, táviratokban foglal állást a magyar közvélemény a szudáni véres terrorral szemben. A Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban tartott röperülésről a dolgozók a prágai szudáni nagykövetség címére küldték el tiltakozó táviratukat, s Martfűről, a Tisza Cipőgyárból is írásban juttatták kifejezésre felháborodásukat a munkások. A Magyar Jogász Szövetség mélységes felháborodásának és aggodalmának adott kifejezést a szudáni tömeges kivégzések és letartóztatások miatt, s hasonlóan foglalt állást a KISZ KB, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége és különböző intézmények, gyárak, szövetkezetek dolgozó közössége. civrm Figyelmeztetés Jordániának Véget ért Triperifeusn a csúcsés énekeset Kairó Becz Sándor, az MTI tudósítója jelenti. Az arab államfők Tripoliban tartott csúcsértekezlete egyhangúlag elítélte a jordániai kormányt a palesztínai ellenállási mozgalom felszámolására irányuló katonai akciók miatt, s állást foglalt amellett, hogy meg kell védelmeznie a palesztínai ellenállást, és biztosítania kell a Jordánia területéből kiinduló, és az izraeli megszállók ellen kifejtett gerillatevékenység szabadságát. Az arab népeknek egységes magatartást kell tanúsítaniuk ebben a kérdésben. A Kadhafi líbiai elnök által kezdeményezett csúcsértekezleten a házigazdán kívül részt vett Szadat egyiptomi, Asszad szíriai, Iztani jemeni, Rabih dél-jemeni államfő és Arafat, a Palesztínai Felszabadítási Szervezet elnöke. Az 1970. szeptember 27-i kairói egyezmény tíz aláírója közül csupán öt képviseltette magát Tripoliban. Nimeri elnök a feszült szudáni helyzet miatt maradt távol. A péntek éjjel véget ért csúcstalálkozóról közös közleményt adtak ki. Eszerint a tripoli csúcstalálkozó résztvevői felszólítják a jordániai hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a kairói és az ammani megállapodásokat. Az államfők óva intik Husszein királyt egy elkülönített izraeli—jordániai megállapodástól. A vita alapjául Kadhafi és Arafat helyzetelemzése szolgált. Az Arafat által beterjesztett memorandum egyebek között azt kéri az arab államoktól, hogy függesszék fel a Jordániával fennálló politikai és gazdasági kapcsolataikat, s zárják ki Jordániát az Arab Ligából. A palesztínai nép képviselőjeként a Palesztínai Nemzeti Tanácsot és a Palesztínai Felszabadítási Szervezetet ismerjék el. Hozzanak létre nemzeti demokratikus rendszert a Jordán folyó két partján, s biztosítsák a palesztínai nép önrendelkezési jogát. A vita során Szadat elnök áttekintést adott a közel-keleti helyzetről, s kijelentette, hogy Egyiptom kész harcolni Izrael ellen, amennyiben az nem veti alá magát a Biztonsági Tanács határozatának. Megismételte azt a véleményét, hogy 1971. döntő év lesz a válság poétikai vnffú katonai megoldása szempontjából. Szadat Karibafi és Aszszad megállapodott abban, hogy augusztusban hármas csúcstalálkozót tartanak Damaszkuszban, s ezen megvitatták az arab köztársaságok szövetségének tervét, és a föderációs alkotmány tervezetét. A damaskuszi csúcstalálkozó megcszi a szeptember 1-re kitűzött népszavazást. Egyelőre nyitott kérdés hogy lesz-e foganatja a tripoli csúcsértekezletnek, amely a legiletékesebb fél, Jordánia részvétele nélkül vitatja meg a palesztínai ellenállás helyzetét és fogalmazta meg figyelmeztető határozatait.