Fejér Megyei Hírlap, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-14 / 242. szám
Csütörtök, 1971. október 14. Kispolgártársak Vannak otromba és kevésbé otromba, divatos „kiszólásaink", amelyeknek a terjedési sebessége messze meghaladja a legkorszerűbb híradástechnikai berendezések teljesítőképességét is. Ilyen volt például évekkel ezelőtt az „ez van, ezt kell szeretnünk”, ilyen manapság „a hollét határozza meg a tudatot", s mire e sorok megjelennek, úgy lehet ilyen lesz a „Kispolgártársaim" is. Mert felröppent már, s két huszonnégy óra alatt hazánk három nagyvárosában hallottam. Csakhogy ez utóbbit mindhárom esetben maszektól. Egy maszek péktől, egy maszek kertésztől, s egy maszek autószerelőtől. Nem attól félek én, hogy ezt széles e,hazában mindenki átveszi! Ellenkezőleg! Attól tartok, hogy ez a kiszólás megmarad a maszekok belső használatú köszöntésének. Mert ugyanabban a széles-e hazában, ahol minden hír a lézertechnikát megszégyenítő gyorsasággal halad, sajnos a kispolgárokat közös akarattal csakis a magánkisiparosok, magánkereskedők, nevezzük nevén a gyereket, a meseautókon járó lángossütők, főttkukoricaárusok, s az ügyeskedő kertészek soraiban keressük és véljük felfedezni. Pedig másutt és más státusban is fellelhetők, csak oda kellene figyelni. Csak el kellene szakítani magunkat attól a tévhiedelemtől, hogy a kispolgárt egyesegyedül az anyagi javak tömege és minősége határozza meg. Nézzünk csak szét egy üzemben, tervezőintézetben vagy éppen egy termelőszövetkezetben. Keressük meg a szüntelenül lógó, de nagyszerűen helyezkedő esztergályost, aki képességei szerint aligha érdemelne meg tíz forintot is óránként, de „kisakkozta" magának, hogy 18 forintos órabérben dolgozhasson, s ellenszolgáltatásképpen telente ingyen és bérmentve disznót vág a művezetőjének, vagy ősszel facsemetét ajándékoz a meovezető éppen betelepítés alatt álló telkére. Élősködő típus? Kispolgár? De mennyire, hogy az. Csak jobban „elsáncolja" tulajdonságait, mint a példabeli lángossütő. Nézzük - s előbb keressük meg — a tervezőintézeti mérnököt, aki belenyugszik abba, hogy évtizedeken át középkategóriás fizetést kap a munkahelyén, s vállalja a „dolgozgatást a fizetgetésért" napi nyolc órában, s energiájának javát esténként és munkaszüneti napokon busásan honorált magántervezésekre fordítja. Élősködő típus? Kispolgár? De mennyire, hogy az. Csak éppen nyugdíjas főfoglalkozási alibivel rendelkezik, s felületes ránézésre még talán sajnálnivaló is. Keressünk egy termelőszövetkezeti elnököt, aki manipulált alapszámokkal bizonyítja — sőt, bizonyíttatja esetleg a főkönyvelővel —, hogy a közgyűlés által számára megszavazott alapjövedelem nem éri el a tisztes fizetés határát, s a nagy számokhoz már alig értő emberekkel „beemeltet" egy újabb fél százalékot, hogy meglegyen az évi hatvanezerre, ami összjövedelemként már bőségesen meghaladja a százezret is évente. Erről persze a közgyűlés elé terjesztett „alapszámok" nem szólnak egy szót sem. Harácsoló típus az ilyen ember? Azt hiszem kevesen tiltakoznának ellene, az érdekelteken kívül. Típusokat hoztunk fel példának, de egyáltalán nem tipikus eseteket. Hiszen az esztergályosok túlnyomó többsége, a tervezőmérnökök és termelőszövetkezeti elnökök zöme hivatásszerűen a munkájának, sokszor csakis a munkájának él. De a kiskereskedők, kisiparosok túlnyomó többsége is ezt teszi. Társadalmilag szükséges, sőt nélkülözhetetlen munkát végez. Mondjuk ki: becsülettel. Nem ők tehát a „kispolgártársak". Nem alkotnak külön szakszervezetet. Bár többségük még szakszervezeti tagdíjat is fizet. hu - HÍRLAP A tervek szerint még ebben az évben megkezdi a próbaüzemelést hazánk legkorszerűbb új timföldgyára Ajkán. A gyár berendezéseinek nagy részét a Szovjetunióból és az NDK-ból vásárolták. A gyár teljes kapacitását évi 240 ezer tonna timföld gyártására tervezték. Az idén az első 120 tonnás egység már munkába áll. Üzem ez óta sütóhelyen „Csoda" Nagyvenyimen A voltt olajütő — Nagyvenyim tokod, főiként az idősebbek, csak így nevezik a község egyedjein üzemét Valamikor a zirci apátság tulajdona volt, olajsütő működött az épületben. Tíz éve, 1961-ben az Autótartozékokat Gyártó és Felújító Vállalat (ATART) budapesti gyárának az üzemegysége lett otthonut benne, aztán átkerült az Autófenntartó Ipari Tröszt (AFTT) soproni gyárához. Idén, január 1-től pedig átvette az AFIT IV. számú budapesti Autójavító Vállalata. Ezzel új szakasz kezdődött a gyár életében , megindult a minden eddiginél nagyobb fejlesztése. A jelző jogos, mint ahogy Friedrich Zoltán üzemegységvezető és Kertész László művezető, az MSZMP községi csúcstitkárna mondja, mivel január óta nagyobbat léptek előre, minit az utóbbi tíz évben együttvéve. A soproni gyár ugyanis, hogy csak a legutóbbi időszakot vegyük alapul, túlságosan messze volt. Ez a tény nehezítette az irányítást, ellenőrzést, s így közvetve csökkentette az üzem fejlesztési lehetőségeit is. A járás párt- és tanácsi vezetőinek egyetértésével és támogatásával megvalósult januári átvétel meglepően gyors eredményeket hozott. Budapest közelsége, s az autójavító-ipari alkatrész-ellátásáiak javítását célzó országos törekvések valóraváltása magyarázza ezt elsősorban. A nagyvenyimi üzem ugyanis az AFIT IV-es számú Autójavító Vállalatának egyik legnagyobb részjavító és felújító üzemegysége lesz, ahol jelentős mennyiségű új alkatrészeiket is gyártanak majd. Ez a szándék fogalmazódott meg tavaly decemberben, a vállalat átvételi ütemtervében és a már kialakított ötéves fejlesztési programban. S ez a program maradáktalanul valóra vált. Legalábbis, ami az első nyolc hónapra megjelölt részfeladatokat illeti. Kimondták: 1971. október 15-ig fel kell építeni egy 945 négyzetméter alapterületű, fűthető, vasvázas üzemcsarnokot. Már elkészült, s megkezdték agépek, berendezések szerelését. (Itt végzik majd az alkatrészek műanyaggal való felújítását, a fékdobok javítását, a karosszéria - elemeik gyártását, javítását a s kipufogódobok, a kábelkötegek, a hengerperselyek és dugtattyúk és egyéb alkatrészek gyártásért.) Kimondták: október 15-iig az üzemegység széntüzelésű fűtésrendszerét olajtüzelésűre ke® átépíteni. Minden elkészült. Két olajtüzelésű kazánt, melegvizes bojlert, fűtőolaj-tárolókat építettek be, szereltek fel. Végül, csak felsorolás jelleggel megemlítjük, hogy a májusihatáridőbre felszereltek egy 500 kilogramm teherbírású kifitet, és kiépítették a hozzá vezető 50 méter hosszú utat. Ezzel egyidőben megerősítették a gyáregység udvarán lévő darupályát. Új és — kis menynyiségben — használt gépeket, szállítóeszközöket, gstb. kapott a gyáregység, s bővítették a raktározási lehetőségekeit is. Nem célunk, hogy minden változásit, felmutatható eredményt leírjunk. Pedig lenne máig mit, például a műszaki, szervezeti és adminisztratív intézkedések tömkelege kívánkozna ide. Az üzemvezető nem számolta őket csak felolvassa az ütemtervből és nagyrészüket egyszerűen ..kipipálja”, megtörtént, elkészült ... Felsorolja a két vezető a további célkitűzéseket is: új termelőgépeket, vásárolnak, és helyeznek üzembe, egy fényezőfülkét építenek, mintegy 200 000 forint értékben felújítják, bővítik a fürdőt és az öltözőt, 1975-ig megkezdenek egy korszerű étkező és kulturális célokat szolgáló épületet építenii, stb. Szépek a tervek, szépek az eddigi eredmények. A látottak és a hallottak alapján jogos a két vezető lelkesedése, s hite, hogy az elképzelések biztosam valóra is válnak. Hogy miért ez a nagy lelkesedés, hiszen abudapesti vállalat csupán azt tette, ami kötelessége volt? Igaz. Átvett egy üzemegységet, s megkezdte átalakítását, kiépítését, mert az volt a célja, hogy termelési lehetőségeit — ha máshol nem, hát vidéken — bővítse. De mindebben éppen az a nagyszerű, hogy a szándékot, a terveket hajlyatltanul gyors intézkedő cselekvés -sorozat követte. Nem álltak meg az elgondolások rögzítése után, nem vártak „valamire”, mint tette elődük, a soproni gyár, vagy mint számos kitelepülő, illetve vidéken üzemet létesítő más pesti vállalat. Mert erre vagy az érthetetlen lassúságra, rossz szervezésre, elhamarkodott intézkedésre, stb. megyénkben is volt és van példa. Igaz, a nagyvenyimi gyáregység új „gazdája” nem tartozik a kitelepülésre kényszerülő vállalatok közé, s kedvezőek feltételei is, hiszen törzsgardávait, gépparkkal, és üzemépületekkel rendelkező gyárait vett át. Ugyanekkor — az autóalkattrész-gyártás bővítését célzó országos program keretében — pénze is több. Ezek azonban nem csökkentik a felsorolt eredmények értékét, és kedvező hatásukat. Ment a nagyvenyimi „csoda”, az marad mindaddig, amíg lesznek olyan kitelepülő vagy vidékien üzemet létesítő vállaltatok, amelyeknek hasonlóan lenne pénze és kedvezőek feltételei is, de ennek ellenére csak elmarasztalás és nem dicséret illeti őket. Pedig csak a k kötelezettségeknek ke® eleget tenni, némely esetben mindennemű többlet nélkül. A hogyanra — a fent leírtakon kívül — Nagyvenyimen szívesen adnak választ • Fel ke® őket keresni. Érdemes. Takács Ferenc Gázkitörés füsvon A szegedi szénhidrogénmedencében, Algyő határában, az egyik szelektív — vagyis olajtermelésre és egyidejű vízvisszanyomásra kiképezett — kútnál kedden délelőtt iszappal történő feltöltés közben — eddig ki nem derített okból — a béléscső felrepedt. Ennek következtében gázkitörés keletkezett, amelynek elfojtására azonnal riasztották a termelő és a feltáró üzemben levő mentőbrigádokat. Szállító járművek egész sora vitte a helyszínre a77-es fúrásponthoz az elfojtáshoz szükséges eszközöket, a nagyfajsúlyú iszapot. Egyelőre ezt igyekeznek a termelőcsőbe juttatni, s a feltörő gázok útját elzárni. A helyszínre sietett a rendőrség, a tűzoltóság is; a 47-es számú műét közelében rendszeresen mérik a levegő összetételét, hogy idejében intézkedhessenek, ha esetleg a szennyezettség veszélyes méreteket ellene. Befejezés előtt.. Építészetileg csaknem teljesen elkészült a visontai erőmű 5 számú blokkja. Ez az 5-ösnek nevezett 200 megawattos egység elkészültével befejeződik a nagy beruházás — 3 ----- Az MSZMP politikájának népszerűsége nyilvánvaló. Az ország lakosságának igen nagy többsége elfogadja, magáénak vallja szocialista céljainkat, és a célhoz való eljutásnak a párt által meghatározott útját-módját helyesnek tartja. Ha tehát jelenlegi viszonyaink között valaki kijelenti, hogy egyetért ezzel a politikával, nem tett valami csodálatra méltó kinyilatkoztatást. Annál inkább sem, mert a puszta egyetértés — bármennyire is fontos ez a pártnak — még „kevés az üdvösséghez”. Mostanában, főleg a beruházások gyakorlatában elkövetett meggondolatlanságok, hibák bírálata ad alkalmat arra, hogy egyre gyakrabban hangsúlyozzák: a párt politikájával, határozataival való egyetértésnek, az egyet cselekvéssel kell párosulnia. Az igenlés, a helyeslés próbája, hitelesítője a tett, amely mozdítani segít az előbbre jutásban. A kommunisták és a vezető tisztséget betöltők esetében még nyomatékosabban igaz ez a próba. A párt ezért kívánja és mind határozottabban megköveteli, hogy az igenlés ne csak szóban történjék, hanem a cselekvésekben is. A már említett beruházási meggondolatlanságoknál maradjunk. . . A párt évek óta mind nyomatékosabban figyelmezteti a gazdálkodó szerveket, a vállalatokat és intézményeket, hogy „csak addig nyújtózzunk, ameddig a takarónk ér”. Csak olyan beruházásokat kezdeményezzenek, amelyek minden szempontból megalapozottak, csak olyan építkezésekbe kezdjenek, olyan beszerzéseket indítsanak el, amelyekhez pénz is van, erő is. Ne az legyen a vállalkozások mércéje, hogy mit szeretnénk, hanem az, mire vagyunk képesek. Fogjuk össze az erőket, és amibe belekezdtünk, azt gyorsan, hatékonyan valósítsuk meg. Az álláspontot természetesen mindenki helyeselte, hogy „ez az, így kell”. Aztán a leghangosabban helyeslők közül is sokan tartották a markukat, kilincseltek hivatalról hivatalra, hogy az ő kívánságuk teljesítése legyen az első. Nem eresztették el a fülük mellett a figyelmeztetést, hanem arra a meggyőződésre jutottak, hogy az nem rájuk vonatkozik, valaki másra, talán mindenki másra. .. S mi lett ebből? Minden maradt. Másik példa... Valljuk, hogy szocialista társadalmunkban legfőbb érték az ember, minden érte történik, őt szolgálja. E nagyon szép elv gyakorlati megvalósításának egyik legkézenfekvőbb módja, hogy a munkahelyek vigyáznak munkásaikra, testi épségükre, egészségükre. Úgy is, hogy nem garasoskodnak, ha a munka feltételeit könnyítő, a balesetet kizáró, az egészséget óvó létesítményekre, eszközökre kell költeni, úgy is, hogy a vezetők betartják és mindenkivel betartatják a munkavédelmi előírásokat. Természetes, hogy ha valamely tanácskozáson ez a téma szóba kerül, mindenki a legteljesebb mértékben egyetért. Az SZMT elnökségének egyik legutóbbi ülésén mégis azt kellett megállapítani, hogy sajnos a balesetvédelem még mindig nem elég hatásos, a munkavédelmi előírásokat sok helyen nem tartják be, növekszik a balesetek száma. . . A beruházások felülvizsgálatánál is könnyen kitűnik, hogy a szociális-kommunális létesítményekre a legtöbb üzem sajnálja a pénzt. Mert az egyetértők közül sokan úgy gondolják: másnak kell okolnia, nem nekik. Megint másik példa. . . A Mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, meg a TOT elnöke a tsz-vezetőkhöz írott levelében megfontolásra inti a szövetkezeti gazdaságokat: az idei jó esztendő hasznából főleg a termelés fejlesztésére költsenek, elsősorban a cukorrépa- és a zöldségtermesztést, valamint a szarvasmarha-tenyésztést szorgalmazzák saját erőből is. A párt agrárpolitikája értelmében az állam is segít, anyagi támogatást nyújt, de ezek az eszközök a gazdaságok erőbevetése nélkül hatástalanok. A kérés, a jó tanács nem új. A szövetkezeti vezetők, szakemberek értik, tudják, hogy például a szarvasmarha-tenyésztés fellendítése mennyire létfontosságú kérdés. Mindenki egyetért azzal, hogy „végre tenni kell valamit” — és mégis évek óta csökken az állomány, a csökkenésben leginkább ludas gazdaságok is találnak mentséget, magyarázatot arra, hogy miért fogy olyan gyorsan a háztáji állomány, miért ráfizetéses ez az üzemág a közösben. De ennél nem jutnak tovább, a megsást keressék mások. Hrgy, hogy az egyettértés ..semmibe nem kerül”, az egyet cselekvésnek értéke van. Ez utóbbi azt kívánja, követeli az embertől, hogy a feladatait keresse a párt egy-egy határozatában, tanácsában, figyelmeztetésében, s ne azt kutassa, mi nem vonatkozik rá, mi nem neki szól. A leglelkesebb igenlés is csak annyit érsegítő tettek nélkül, mint az efféle buzdítás: „fogjuk meg és vinnétek!” Fábián Ferenc Magunk között Egyetértés -egyet cselekvés Visontai rekord Új rekordot jegyeztek fel a visontai Thorez külfejtéses bányaüzem dolgozóinak teljesítmény-listáján. A bánya nyitását 1964-ben kezdték meg, s azóta összesen 30 millió köbméter földet távolítottak el a szénrétegről. Az óriási mennyiségű föld, a napi 50 000 köbméter teljesítményű kotrógépektől mintegy 7 kilométer hosszú „futószalagon’’ jutott a meddőhányóra, ahol két másik gépóriás szabályos hegyekké formálta. A hagyományos módszerekkel elképzelhetetlen mennyiségű földmunka gyors elvégzése egyben kitűnő bizonyítványa a Visontán használt NDK-gyártmányú óriás gépeknek is. A földtől megtisztított szénrétegből a bánya dolgozói naponta mintegy 20 000 tonna szenet termelnek ki és szállítanak a szomszédos Gagarin hőerőműnek.