Fejér Megyei Hírlap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-26 / 279. szám

2 Sztanko Todorov Székesfehérváron (Folytatás az első oldalról) jobban iparosodó területek­nek, beruházások tekinteté­ben pedig az országban az ötödik helyen állunk. Tájé­koztatójában megemlítette, hogy két­ nagyüzemmel, a Videoton gyárral és Köny­­nyűfémművel a helyszínen is megismerkednek a vendé­geink." Hivatkozott­­ Duna­újvárosra, ahol 10 évvel ez­előtt már igaz, barátként kö­szöntötték Sztanko Todorov elv­társat. Ily módon a sze­mélyes ismeretség nem új­keletű, mint ahogyan nagyon régi a népeink közötti barát­ság is. Elmondotta, hogy eredményes kapcsolat ala­kult ki megyénk spárd és mezőgazdasági üzemei, vala­mint bolgár partnerei között.. A Videoton gyárnak kereske­delmi kapcsolata van, az Agárdi Állami Gazdaság ser­téstelepet és kocákat szállí­tott a baráti országba. A Me­­zőföldi Termelőszövetkezeti Területi Szövetség is megta­lálta a kapcsolattartás mód­ját. Olyan példát is említett, amely a bolgár szakemberek közreműködés­ét érzékeltette megyénk mezőgazdasági nagyüzemében. Az ismertető során részletesebben szólt a millenniumi évfordulóra ké­­­­szülő Székesfehérvá­rról, an­nak nevezetességei­ről. A program folytatásaként hely­színen városnézés során is­merkedtek meg vendégeink a történelmi múltú belváros­sal és az új lakónegyedekkel. Ezután a Videoton Rádió- és Televízió Gyárba vezetett útjuk, ahol dr. Kocsis József a Kohó- és Gépipari minisz­ter első helyettese. Demeter Béla, a vállalat vezérigazgató helyettese, Lévai András, a helyi pártbizottság titkára és Szarkolczai Erzsébet szb-tit­­kár üdvözölte az érkezőket. Demeter Béla rövid tájékoz­tatót adott, a gyár tevékeny­ségéről. A bolgár kormányfő érdeklődött az új termékek­ről, a készülő számítógép típusáról, majd megtekintet­ték a gyár termékeit repre­zentáló kiállítást, a vállalat múzeumát és látogatást tet­tek több üzemegységben. A bolgár minisztertanács elnö­ke elismeréssel nyilatkozott a látottakról és elmondotta: szükségesnek tartja, hogy a termelésnek ezen a területén is tovább erősítsék a kétolda­lú kapcsolatokat, az együtt­működést. Délben dr. Tapolczay Jenő, a Velence Szállóban ebédet adott Sztanko Todorov és fe­lesége tiszteletére. Az ebéden Herczeg Károly, a megyei pártbizottság első titkára és Sztanko Todorov pohárkö­szöntőt mondott. Ebéd után a sizeke,-’Mi­ér­vári Könnyűfémművet ke­­restek fel a bolgár vendégek, akikkel együtt részt vett a látogatáson d­r. Lőrincz Imre, a nehézipari miniszter első helyettese is. Juhász János, a vállalat igazgatója szintén régi ismerősként fogadta Sztanko Todorov el­v­társat. Részt vett a fogadáson Hordas Sándor, a vállalat párt-, és Dékány Csabáné, a KISZ­ bizottságának titkára is. Juhász János tájékoztatta a vendégeket a gyár munká­járól, a magyar alumínium­iparban betöltött szerepéről, termelési eredményeiről, a dolgozóik munkakörülményei­ről, szociális ellátottságáról. A bolgár kormányfő meg­említette, hogy náluk Szimen városá­ban nagykapu és­tású alumínium félgyártmányt előállító gyárat létesítenek, s érdeklődött a kooperációs le­hetőségekről. A­­ gyárlátogatás során megtekintették a széles­­saailag-he­ngerművet, és a préshúzó művet. A bolgár miniszterelnök elbeszélge­tett Márkus Izmréné végel­­l­enőrrel munkájáról. Elkö­­szönés­képpen sikereket kí­vánt a gyár dolgozóinak. Ez lényegében az egésznapos program befejezését is je­lentette. A bolgár kormány­fő búcsú­zásképpen hang­súlyozta, hogy örömmel láto­gatott el Székesfehérvárra, a történelmi magyar városba, amely nemcsak ősi múlttal rendelkezik, hanem nagy­szerű eredményeket ér el a szocialista építő munkában is. Ezt a véleményét a me­gyei tanács vendégkönyvébe is megörökítette. Németh Erzsébet ■ Aláírták a szovjet-magyar árucsereforgalmi jegyzőkönyvet Moszkvában hivatalos köz­leményt adtak ki a Szov­jetunió és Magyarország 1972. évi árucsereforgalmi jegyzőkönyvének aláírása alkalmából A közlemény szerint csü­törtökön Moszkvában a szí­vélyes­­ és baráti légkörben folyt tárgyalások eredmé­nyeként aláírták a Szovjet­unió és Magyarország kö­zötti 1972. évi áruscserefor­­galmi jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv előkészíté­séről folytatott tárgyalások során a felek a KGST 25. ülésszakán elfogadott Komp­lex-programból, a KGST tagországok közötti együtt­működés további elmélyíté­sének és tökéletesítésének a szocialista gazdasági in­tegráció fejlesztésének prog­ramjából indultak ki. A csütörtökön aláírt jegy­­zőköny értelmében 1972-ben a kölcsönös szállítások vo­lumene az előző évhez ké­pest 14 százalékkal nő és körülbelül 1 milliárd 750 millió rubelt tesz majd ki. 1972-ben a Szovjetunió nagymennyiségű olajat, vil­lamosenergiát, vasércet, hen­gerel­tárut, színesfémet, ve­ges anyagot, faanyagot, gya­potot és más terméket szál­lít, amelyekre a Magyar N­épgazdaság fejlesztéséhez­­ szükség van. Megnövekednek a gépek és berendezések Magyaror­szágra irányuló szállításai is. Ugyancsak több exkavátort és útépítő gépet, személy- és tehergépkocsit, kombájnt és más gépeket szállítanak. Magyarország a Szovjet­uniónak élelmiszeripari és vegyipari berendezéseket, híradástechnikai berende­zéseket, műszereket, komp­lett laboratóriumokat, vasú­ti és közúti szállítóeszközö­ket, hajókat, valamint nagy­­mennyiségű fogyasztási cik­ket , lábbelit, ruhafélét és kötöttárut, bőrdíszműárut, gyógyszereket és más cikke­ket szállít. A Szovjetunió változatla­nul első helyen áll a Magyar Népköztársaság külkereske­delmében, Magyarország pe­dig továbbra is a Szovjet­unió egyik legnagyobb ke­reskedelmi partnere lesz. * A jegyzőkönyv sikeres végrehajtása hozzájárul majd mindkét baráti ország népgazdaságának fejleszté­séhez, az SZKP XXIV. kongresszusa, illetve az JSZMP X. kongresszusa ál­tal kitűzött feladatok sikeres megoldásához. A jegyzőkönvet a szovjet k­ormány megbízásából Nyi­­kolaj Patplicsev külkereske­delmi miniszter, a magyar kormány megbízásából Biró József külkereskedelmi mi­niszter írta alá. HÍRLAP Az ENSZ-via­lott Tovább bonyolódik a közel-keleti helyzet A közel-keleti helyzet bo­nyolultságát és veszélyessé­gét mi sem bizonyítja job­ban, mint az a tény, hogy Golda Meir, izraeli minisz­terelnök ugyanazon a napon érkezik Washingtonba, ami­kor az ENSZ-közgyűlés New Yorkban megkezdi a közel­­keleti kérdés vitáját. Nixon elnök és Golda Meir tárgya­lásainak célját előrevetíti az amerikai szenátusnak az a döntése, hogy a katonai költ­ségvetés módosításával öt­százmillió dollárt fordítanak Izrael felfegyverzésére, s en­nek a felét kimondottan P­hantom - tí­pusú v­adász­bom­­­­­bá­zók beszerzésére szánják (a kölcsön folyósítását a kö­zel-keleti „erőegyensúly" alakulásától tették függővé, Izrael Szadat legutóbbi be­jelentésére hivatkozva min­dent elkövet az újabb Phan­tom -szállítmányok kierősza­kolására). Az Egyesült Államok a nemzetközi erőfeszítésekkel szembehelyezkedve nem mond le monopolizált köz­vetítő tevékenységéről, az amerikai típusú rendezés szorgalmazásáról. Ez a maga­tartás a legnagyobb akadá­lya a Jarring-misszió és a nagyhatalmi tárgyalások fel­újításának, a világszervezet hatékony fellépésének. Wa­shington a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtása helyett inkább azt igyekszik megakadályozni, hogy az ENSZ-közgyűlés elítélje a határozatot szabotáló Izraelt. Az amerikai—izraeli ösz­­szeesküvés fokozott felelős­séget ró a világszervezet tag­államaira. Ezért kéri Egyip­tom A Thant főtitkár rész­letes jelentést tegyen a vál­ság fejleményeiről," az ENSZ és a nagyhatalmak hárítsák el annak a robbanásnak a veszélyét, amely nemcsak a térség, hanem a világ né­peit fenyegeti Izrael hallha­tatlansága miatt, végül a közgyűlés határozza meg a helyzetből adódó intézkedé­seket. Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter, aki szemé­lyesen vezeti hazája ENSZ- kü­ldöttségét, szombaton uta­zik New Yorkba. A decem­ber 2-án kezdődő vita előtt kiterjedt tárgyalásokat foly­tat a BT-határozat végrehaj­tását követelő államok kép­viselőivel. Kairóban folytatódott az arab vezérkari főnök tanács­kozása, amely elsősorban azt a kérdést tanulmányozza, hogy az arab államok mi­lyen segítséget tudnak nyúj­tani az Izraellel közvetlenül szemben álló frontállamok támogatásához, mivel az iz­raeli agresszió az egész arab közösséget fenyegeti. L­íbia tervezetet nyújtott be az agresszió elleni harc pánarabizálására. Az egyiptomi fővárosban érezni lehet a feszültség nö­vekedését. Anvar Szadat el­nök két hét végi beszéde óta újabb és újabb intézkedése­ket, rendeleteket hoznak. Ezek arról tanúskodnak, hogy Kairóban nem zárják ki a harci cselekmények kiújulá­­sának lehetőségét. Megfigyelők véleménye szerint a Szuezi-csatorna mentén a helyzet fesz­ült ma­rad, de a harcok nem újul­nak ki. Úgy vélik, hogy az egyiptomi vezetők élni akar­nak az ENSZ közel-keleti vitája adta lehetőségekkel és az arab akcióterv elkészíté­sét szorgalmazzák. Ezt a ter­vet az elkövetkezendő hetek során vitatják meg. Folytatta ülését a Legfelsőbb Tanács Moszkvában csütörtökön délelőtt a Legfelsőbb Tanács szö­vetségi tanácsa tartott ülést, amelyen folytatták az előző napon elhangzott kormánybeszámolók vitáját. Rozenko, a szövetségi tanács terv- és költségvetési bi­zottságának elnöke indítványozta, hogy a ház képviselői hagyják jóvá a kormány terv- és költségvetési javaslatait. Ugyanakkor azzal a kéréssel fordult a minisztertanácshoz, hogy az eredeti tervhez képest növelje a fogyasztási cikkek realizálásának előirányzatát, valamint a városrendezési cé­lokra előirányzott költségvetési tétel összegét. Walter Scheel a Szovjetunióba utazott Walter Scheel nyugatné­met külügyminiszter csü­törtökön kora délután a szov­jet kormány meghívására hivatalos látogatásra Moszk­vába érkezett. A repülőtéren Scheelt szovjet kollegája Andrej Gromiko valamint más szovjet hivatalos szemé­lyiségek" fogadták. Scheel külügyminisztert az ötnapos látogatásra a nyu­gatnémet külügyminisztéri­um több vezető munkatársa elkísérte. A külügyminiszter szovjet kollégájával Gromi­­kóval, továbbá a szovjet kor­mány más vezető képviselői­vel folytat majd tárgyaláso­kat, a kelet és nyugat közötti viszony kérdéséről. Walter Scheel és kísérete előreláthatólag még csütörtö­kön este Leningrádba utazik, ahol — moszkvai nyugatné­met források szerint — az NSZK konzulátusának felál­lítását készíti elő. A nyugatnémet vendég és kísérete 23-án tér vissza is­mét a szovjet fővárosba, hogy folytassa megbeszélé­seit a szovjet vezetőkkel. Indopak Közvetítési kísérletek Szva­ran Szingh indiai kül­ügyminiszter csütörtökön közölte a parlamentben, hogy kormánya folyamato­san tájékoztatja a külföldi kormányokat az indiai—pa­kisztáni feszültség fejlemé­nyeiről. Elítélte a Pakisztán­ban mesterségesen keltett India-ellenes pszichózist, amelynek — mint mondotta — az a célja, hogy elterelje a figyelmet a kelet-bengáli­­aiak brutális elnyomásáról. Jehja Khan pakisztáni el­nök egy vidéki beszédben is­mét „India hajthatatlanságá­­ról” szólt, s agressziótól fe­nyegetett országnak próbálta beállítani Pakisztánt, amely el van szánva arra, „hogy megvédje becsületét és terü­leti integritását”. Jól tájékozott forrásokra hivatkozva jelentette csü­törtökön este Új-Delhiből az AFP francia hírügynökség, hogy Jahja Khan elnök In­dira Gandhi miniszterelnök­asszonyhoz intézett, magán­levelében állítólag indiai— pakisztáni csúcstalálkozót ja­vasolt. A levelet az idézett forrás szerint India pakisz­­táni főmegbízottja által to­vábbította, aki rövid látoga­tást tett az indiai főváros­ban és csütörtökön tért visz­­sza Islamabadba. A pakisz­táni elnök javaslatához hoz­záfűzte, hogy ha indiai kor­mányfőnek nem áll módjá­ban őt fogadni, vagy nem tud a találkozóra elutazni, akkor kívánatos lenne, ha a találkozón Szvaran Szingh külügyminiszter venne részt India hivatalos válaszról a francia hírügynökség nem szerzett értesülést.­­ A pakisztáni rádió csü­törtöki közlése szerint pa­kisztáni csapatok 200 indiai katonát megöltek, amikor visszaverték egy indiai he­gyi­vadász ezred támadását Chandpur város közelében. Jól tájékozott washingtoni források szerint Nixon elnök azzal a gondolattal foglalko­zik, hogy személyes felhívás­ban indítványozza .Tahia Khan pakisztáni elnöknek, bocsássa szabadon Mudzsi­­bar Rahmant, a BanelaDesh mozgalom vezetőjét és kezd­jen vele tárgyalásokat a ke­­let-naki sátáni válság békés rendezéséről. Megállapodás Douglas Home, Nagy-Bri­­tannia külügyminisztere egy eddig még nyilvánosságra nem hozott brit-rhodesiai megállapodással a zsebében és 36 láda friss afrikai őszi­barackkal a poggyászában, csütörtökön reggel hazaérke­zett Londonba. Az egyezménnyel kapcso­latban — amelyről Nyerere Tanzánia elnöke azt mond­ta, hogy kétséget kizáróan az afrikai érdekek kiárusítását rögzíti — Londonban most azt a kérdést teszik fel leg­gyakrabban, vajon hogyan egyeztethető össze azokkal az elvekkel, amelyeknek a teljesülését az egymást köve­tő brit kormányok a „rho­­docini vita” megoldásának feltételeként jelölték meg. Az öt elv egyebek között ki-­ mondja, , hogy az afrikai többségi kormányzás folya­matát nem szabad feltar­tóztatni; biztosítékokat kell adni arra, hogy a jelenlegi fehértelepes rendszer nem táncol vissza az új alkot­mány gondolatától: azonnal javítani kell az afrikaiak politikai helyzetén, el kell indulni a faji megkülönböz­tetés felszámolása felé, a függetlenségi megállapodás­nak elfogadhatónak kell len­nie. Péntek, 1971. november 26. Mai kommen­tárunk Két Konzulátus A távirati irodák nyomán a világsajtó előkelő he­lyen, de korántsem ordí­tó címbetű­kkel közölte, hogy Walter Scheel, a Német Szövetségi Köz­társaság külügyminisz­tere Moszkvába érkezett, amelynek Vnukovoi repü­lőterén szovjet kollégája, Andrej Gromiko fogadta. A nyugatnémet külügy­miniszter a szovjet fővá­rosban­­ néhány esztende­je egy ilyen hír m­ég világ­szenzáció lett volna, ma már nem az. Nyomban hozzá is tehetjük: szeren­csére nem az. Maga a tény, hogy a bonni diplo­mácia vezetője megszokott vendég Moszkvában, hogy mostani utazását már­­már a rutin látogatások között emlegetik, jól ér­zékelteti a szovjet-nyugat­német kapcsolatokban be­következett pozitív válto­zást. A rutin-látogatás kifeje­zés persze korántsem je­lenti azt, hogy Walter Scheel jelenlegi útja nem fontos esemény. Hogy mennyire az, arra többek között a külügyminiszter leningrádi kitérője is utal. Scheel a tervek szerint öt­napos tartózkodásából egyet a Néva-parti város­ban tölt. Ez már az itt felállítandó nyugatnémet konzulátus közvetlen és magas szintű előkészítése lesz. Erről a két ország már korábban megállapodott, hogy éppúgy a hamburgi szovjet konzulátus felál­lításáról is. Tulajdonkép­pen a világ legtermésze­tesebb jelensége, ha két nagy ország nemcsak egy­más fővárosában, hanem egy vagy több nagyváro­sában is képviselteti ma­gát A két konzulátus közeli megvalósulása csak az egyik jelképe annak, mennyi olyan dolog tör­tént az utóbbi időben, amelyet hosszú időn át megakadályozott bonni részről a revansista, sem­miből nem tanuló vezetés. A Scheel-látogatás je­lentőségét csak úgy le­het felmérni, ha egy pil­lantást vetünk az előzmé­nyekre és a jövő várható fejleményeire. Az előzmé­nyek — a keresztényde­mokraták bonni bukásától a szovjet-nyugatnémet és a nyugatnémet—lengyel szerződésen át Brandt lá­togatásáig­­ közismertek. Ilyen körülmények kö­zött Scheel moszkvai ta­nácskozásai hozzájárul­hatnak az európai légkör további javításához. Kínai állásfoglalás az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés szerdai napján a szovjet leszerelési javaslatról folyó vitában fel­szólalt Csiao Kua­n-hua kül­ügyminiszter-helyettes, a kí­nai ENSZ-delegáció vezetője is. Szovjetetlen és vádaskodá­soktól hemzsegő beszéde vé­gén nyíltan azt ajánlotta a közgyűlésnek, hogy tegye fél­re az általános leszerelési konferenciára tett szovjet ja­vaslatot és ezen az üléssza­kon ne is szavazzon róla. A kínai érvelés „a két szuper­­hatalomról” szóló ismert koncepciójával előhozakodva, azon a vonalon haladt, hogy amíg az Egyesült Államok és a Szovjetunió nem tesznek ünnepélyes ígéretet, hogy nem nyúlnak­ elsőként nuk­leáris fegyverhez az ilyen fegyverrel nem rendelkező országokkal szemben, nem szerelik­ le külföldi támasz­pontjaikat és nem vonják vissza külföldről nukleáris fegyvereiket és célbajuttató eszközeiket, minden határo­zat és egyezmény írott ma­­laszt marad. A kínai külügy­miniszter-helyettes elítélte a részleges atomcsend egyez­­­ményt és az atomsorompó egyezményt is, mint amelyek csak arra szolgáltak, hogy álcázzák a ,,szuperhatal­mak” további fegyverkezé­sét. Jakom Malik, szovjet ENSZ-fődelegátus válaszá­ban rámutatott, hogy , az Egyesült Államok után most Kína a második ország, amely ellenzi a leszerelési konferencia szovjet tervét, és kijelentette, hogy „ez a duett élesen disszonáns han­got ütött meg a többi dele­gátus nyilatkozatához ké­pest”. Malik hangsúlyozta, hogy a kínai nyilatkozat ferdíté­seivel és rágalmazásával szemben a Szovjetunió 1946 óta, amikor a Kínai Népköz­­társaság még meg sem ala­kult, elsőként és következete­sen javasolta az atomfegy­verek végleges betiltását és rétegsem­misítését. Rámuta­tott, hogy a kínai felszólalás ajándék az imperialistáknak, akik 26 éve harcolnak a le­szerelés ellen. „Ez, a propa­ganda teljesen idegen a marxizmus—leninizmus igazi szellemétől" — mondotta a szovjet fődelegátus.

Next