Fejér Megyei Hírlap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

2 Visszhang Peking után Moszkva A szovjet fővárosban figyelmesen tanulmányozzák az amerikai-kínai csúcstalálkozóról kiadott közleményt, amelyet a TASZSZ hírügynökség jelentése alapján valamennyi keddi politikai napilap nagy terjedelemben ismertet. A közleménynek ahhoz a részéhez, amely a két félnek Tajvan -ügyében kifejtett álláspontját tartalmazza Moszkvában egyelőre csak azt a megjegyzést fűzik, hogy ebben a kérdésben teljesen nyilvánvaló az álláspontok közeledése. Az indokínai álláspontok látszólagos változatlansága viszont eleve felveti a kérdést, hogy mi szükség volt a régi álláspontok részletes kifejtésére, ha azok valóban semmit sem változtak. Moszkvai megfigyelők általában nyugtalanítónak tartják azt a körülményt, hogy gyakorlatilag mindkét tárgyaló fél beismerte: a közlemény az egyetlen okmány, amelyet a világközvélemény rendelkezésére bocsátanak, s maguknak a tárgyalásoknak a tartalmát továbbra is titokban tartják. Ez annál kevésbé elégítheti ki a közvéleményt — állapítják meg Moszkvában, mivel a dokumentumban foglalt fontos megállapítások egy része, például az ázsiai hatalmi törekvésekről való „lemondásról", illetve az ilyen törekvések „megakadályozásáról” szóló kitételek részletesebb magyarázat nélkül igen sokféleképpen értelmezhetők. A sokféle értelmezés közül a legkézenfekvőbb mindenesetre a külső megfigyelő számára az, hogy Peking és Washington nem egymásnak ellenében, hanem együttesen kívánja fenntartani hegemóniáját a térségben. A keddi Pravda a közlemény mellett a Francia Kommunista Párt lapjának, a Humaniténak a cikkét idézi, amelynek legfontosabb megállapítása, hogy a sanghaji kommünikének nem szabad illúziókat keltenie, s csak a partnerek gyakorlati cselekedetei fogják megmutatni, hogy valójában mire is jutottak a csúcstalálkozó részvevői maratoni megbeszéléseiken. Tokió Fura Tecuro, a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára — mint az Akahata című lap közölte — Nixon és a pekingi vezetők tárgyalásainak eredményeit kommentálva kijelentette: a jelenlegi feszült ázsiai helyzet az amerikai politika következménye és mindenekelőtt az Egyesült Államok vietnami agressziójával, valamint a katonai tömbök rendszerével, a különböző országok területén létesített katonai támaszpontokkal függ össze. Felmerül a kérdés: az Egyesült Államok miért nem azzal foglalkozik, hogy megoldja az indokínai problémát, és miért azzal, hogy a Kínához fűződő kapcsolataiban enyhítse a feszültséget, miközben kiterjeszti a háborút ebben a térségben. A Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára rendkívül veszélyesnek nevezi az olyan reményeket, hogy a kínaiamerikai tárgyalások eredményeképpen megváltozik majd az Egyesült Államok ázsiai politikája. (TASZSZ) Varsó Barteczko, a PAP Lengyel Távirati Iroda tudósítója megállapítja, hogy Csou Enlaj miniszterelnök a jelekből ítélve rendkívül elégedett a tárgyalások eredményeivel. Ennek az elégedettségnek adott hangot a repülőtéren az amerikai újságírókkal folytatott beszélgetésében. A vendéglátók mindent elkövettek, hogy a legjobb oldalukat mutassák a vendégeknek és az amerikai televízió-nézőknek. Nixon látogatása idején eltávolították mindazt, ami a kínaiak küzdelmes életéről vallana. (PAP) Tokió Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: Amit a japán ellenzéki pártoknak éveken át nem sikerült elérni, a kínai—amerikai közös közlemény sokkhatása egycsapásra kikényszerítette Szato miniszterelnökből. Szato — mint hírül adtuk — kijelentette a parlamentben, a Kínai Népköztársaság integráns részének tekinti Tajvant és elfogadja a békés együttélés öt alapelvét a japán—kínai kapcsolatok rendezésének alapjaként. A japán kormány, feltehetően üzleti körök nyomására, kész levonni a megfelelő következtetéseket abból az új helyzetből, amelyet a kínai— amerikai kiegyezés idézett elő Délkelet-Ázsiában. Japán monopolista körökben úgy vélik, bűn lenne eleve elveszettnek tekinteni azt a versenyt, amely az Egyesült Államok és Japán között folyik a hatalmas kínai piac megszerzéséért. Igaz, hogy a Nixon-látogatás „övön aluli ütés" volt az amerikai ellenfél részéről, de ha japán időben magához tér és felegyenesedik a ringben, esetleg pontozásos győzelmet arathat az Egyesült Államok felett, hangoztatják tokiói üzleti körökben. Ezt az optimista véleményt arra alapozzák, hogy Nixon elnök a választások lebonyolítása, illetve a tajvani kérdés valamilyen rendezése előtt aligha vállalkozhat arra, hogy helyreállítsa a diplomáciai kapcsolatokat Kínával. Ezzel szemben a japán kormányt felmenti Tajvan iránti szerződéses kötelezettségei alól az, hogy Nixon a szó legteljesebb értelmében kiárusította Tajvant Pekingnek. A Japán olyan helyzetbe került, hogy — megelőzve az amerikaiakat — bármelyik pillanatban rendezheti államközi kapcsolatait Kínával. ooaris My Lai" Edward Kennedy Javaslata Washington—Belfast Edward Kennedy javaslatáról, amelyet a demokratapárti szenátor észak-írországi tapasztalatai alapján terjesztett elő, még mindig folyik a vita az amerikai képviselőház európai kérdésekkel foglalkozó albizottságában. Az albizottság elnöke szemmel láthatóan „objektív keretek között” igyekszik tartani a vitát, amikor ismételgeti, hogy a helyzet igazságos megítléléséhez mindkét fél meghallgatása szükséges. A londoni alsóház számos konzervatív képviselője elégedetlenségét nyilvánította Edward Kennedy szenátor lépése miatt és főként azt vették rossz néven tőle, hogy „brit My Lai-nak” nevezte a Londonderry-i tragédiát. A Belfastból érkező hírek szerint a keddre virradó éjszaka tovább folytatódtak a lövöldözések. A John Taylor belügyi államminiszter elleni géppisztolyos merénylet tettesei után folytatott nyomozás ez ideig még nem járt eredménnyel. Súlyos az állapota a nyolcgyermekes Lawrence Murraynak, akit a hétfői lövöldözések során otthona küszöbén ért négy" lövés. Tiltakozásul a brit kormánynak az északír lakossággal szemben tanúsított magatartása miatt, az Egyesült Államokban bojkott-mozgalmat szerveznek az északír bevándoroltak. A hírek szerint mintegy négyezren csatlakoztak már a mozgalomhoz. Első lépésként az importált angol sör bojkottját tervezik, mert úgy vélik, ezzel érzékenyen károsítják a brit gazdaságot. (AFP, Reuter, AP, UPI) HÍRLAP Mudzsibur Rahman Moszkvába érkezik Dacca • Mudzsibur Rahman sejk, a Bangladesh Népi Köztársaság miniszterelnöke kedden egy delegáció élén négynapos hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazott. A delegáció tagjai még Abdusz Szántad Azad külügyminiszter, Nurul Iszlám az állami tervbizottság alelnöke, továbbá a pénzügy- és kereskedelmi minisztérium államtitkárai, szakértők és újságírók. A különrepülőgép útban Moszkva felé, üzemanyagot vesz fel Bombayban és Tbilisziben, majd szerdán reggel érkezik a szovjet fővárosba. A miniszterelnök programjában a moszkvai tárgyalásokon kívül szerepel még egy leningrádi látogatás is, visszaútban pedig öt napot tölt Taskentben. (AP, Reuter) Moszkva Bokor Pál, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy még a szovjet főváros, eseményekben gazdag diplomáciai életében is kiemelkedő dátum lesz Mudzsibur Rahmannak, a Bangladesh Néni Köztársaság miniszterelnökének érkezése. A szovjet rádió és televízió, valamint a TASZSZ-iroda munkatársai az utóbbi napokban több interjút készített Daccában Mudzsibur Rahman sejkkel, s ezekből egyértelműen megállapítható, hogy Ázsia legfiatalabb önálló országának vezetője politikailag és érzelmileg ugyancsak nagy reményeket fűz első hivatalos moszkvai látogatásához. A Szovjetuniónak a Bangladesh Népi Köztársasághoz fűződő viszonya nem igényel kommentárt, az egész világ tanúja lehetett, hogy Moszkva és a testvéri szocialista országok kezdettől fogva teljes mellel kiállnak a volt Kelet-Pakisztán népének függetlenségi törekvései mellett. A köztársaság a maga részéről az el nem kötelezettséget, a beves egymás mellett élést, az imperializmus elleni küzdelmet tekintik külpolitikája alapelveinek. Maga Mudzsibur Rahman „barátsági misszióként” jellemezte a napokban Szovjetunió-beli hivatalos látogatását.. (MTI) Fidel Castro látogatása a Barátságüveggyárban Havanna Király Ferenc, az MTI tudósítója jelenti: Dr. Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt KB első titkára, a forradalmi kormány elnöke látogatást tett a havannai „Magyar—Kubai Barátság” üveggyárban. A magyar tervek alapján és magyar segítséggel épült üvegkombinát üzemeiben Castro elbeszélgetett a munkásokkal, köztük az ott dolgozó több magyar szakértővel is. Szabó Miklós üvegfúvótól például e különleges szakma iránt érdeklődött és sok sikert kívánt a kubai munkások betanításához. Fidel Castro hosszan időzött a magyar gyártmányú pohárkészítő gépsornál, amelyről az idén 12 millió darab pohár kerül le. A gyár vezetőivel és munkásaival folytatott beszélgetés során szóba került, hogy az üvegkombinát komoly szerepet játszik a kubai közszükségleti cikkek és gyógyszerek gyártásának fellendítésében. A látogatás végén Fidel Castro elismeréssel szólt a fiatal gyár munkájáról és a magyarok segítségéről. (MTI) „Sürgős küldetés” az iszlám országok küldöttsége Bangla Deshben Dzsidda Az iszlám közösség megbízásából „sürgős küldetést” bonyolított le Bangla Deshben egy malaysiai delegáció. Az egyiptomi MENA hírügynökség szerint ez az első eset, hogy az — általában Pakisztánnal szolidáris — iszlám országok küldöttséget menesztettek a fiatal — elvileg testvérországnak számító — bengáli államba. A malaysiai küldöttség Daccában Mudzsibur Rahman miniszterelnökkel tárgyalt, majd küldetése befejeztével, kedden, a szaúd-arábiai Dzsiddába érkezett, hogy az iszlám országok itt megnyíló külügyminiszteri értekezletének tájékoztatást adjon arról, mit végzett Bangladeshben. A küldöttség jelentését Tunku Abdul Rahman volt malaysiai miniszterelnök, jelenleg az iszlám titkárság főtitkára veszi kézhez, s tardítja a konferenciának. A malaysiai — feltehetőleg közvetítő küldetéssel megbízott — delegáció hamarosan továbbutazik Islamabadba, hogy a pakisztáni hatóságokkal tanácskozzék. (MTI) Angela Davis pere San José A 12 esküdt rendkívül hosszúnak ígérkező kiválasztásával hétfőn a kaliforniai San Joséban megkezdődött Angela Davis perének tárgyalása. Már ezen az első napon kiderült, hogy a védők teljes joggal tiltakoznak a tárgyalásnak ebben a városban való megrendezése ellen, mert a túlnyomórészt konzervatív fehér lakosság nem is igen titkolja elfogultságát a több mint másfél éves vizsgálati fogsága alatt világhírűvé vált fiatal néger polgárjogi harcossal szemben. Richard Arnason bíró hétfőn kénytelen volt elutasítani rögtön az első jelentkezőt, egy Marjorie Morgan nevű háziasszonyt, aki bevallotta, hogy politikai tevékenysége miatt elfogult Angela Davis-sal szemben. Gátszakadás Amerikában Washington Összesen 14 bányászfalut sodort el a Nyugat-Virginia-i Lorado-ban bekövetkezett meddőhányó-omlás, illetve gátszakadás, s miközben számlálják a halálos és sebesült áldozatokat (eddigi adatok szerint 66 a halottak és 112 a sebesültek száma), keresik a becslések szerint 300- 350 eltüntet és próbálják elhelyezni a hajléktalanná vált ezreket, az állami szervek és a bányaigazgatóság egymást vádolják. Ben Tudor, a Buffalo bányatársaság Lorado-i üzemének felügyelőhelyettese sajtóértekezleten közölte: már jóval a tragédia előtt felfedezték, hogy a meddőhányó veszélyes és javasolták a vízlevezetőre, illetve a gátra nehezedő nyomás enyhítését, azonban az állami szervek ezt elutasították. Arch A. Mbore kormányzó visszautasította Tudor vádjait és sajtóértekezleten kijelentette: „A Nyugat-Virginia-i talajviszonyok elkerülhetetlenné teszik az áradásokat.. A szerencsétlenség újra bekövetkezhet.” Ken Heckler, Nyugat-Virginia demokratapárti képviselője azonban a kormányzó nyilatkozatára utalva kijelentette, hogy a Nyugat-Virginia-i talaj azért van olyan állapotban, hogy nem tudja a vizet tartani, mivel a vidéket behálózzák a szabálytalanul kezelt külszíni bányák, valamint a mély tárnákból származó meddőhányók. A washingtoni Star viszont William Davis geológust idézi, aki elmondotta, hogy már 1966-ban, a Nagy-Britanniában bekövetkezett meddőhányó-omlás nyomán felmérést végzett a körzetben (mint emlékezetes, a walesi Aberlam bányászfaluban a megcsúszott meddőhányó betemette az iskolát, s 116 kisgyermek és 5 tanító halálát okozta) és megállapította, hogy a szakszerűtlenül kezelt és megépített hányók és vízelvezetők omlás-, illetve áradásveszélyesek. (MTI) Kommunistanzenes Jelszavak Párizsi provokációk Párizs Dobsa János, az MTI tudósítója írja: Mint már jelentettük, ultrabalos, magukat maoistáknak valló csoportok hétfőn este Párizsban, a metró Charonne nevű állomása közelében tüntetést rendeztek. A tüntetés szervezői előzőleg azt hangoztatták, hogy annak célja a Boulogne-Billancourtban pénteken lezajlott véres incidens miatti tiltakozás lesz, a tüntetés során azonban a felvonulók elsősorban kommunistaellenes jelszavakat hangoztattak. Egyes szélsőbaloldali csoportok hétfőn a Renault művekben is megkísérelték, hogy tüntetéseket, sztrájkot szervezzenek, az üzem dolgozói azonban, az FKP és a CGT éberségre intő felhívásait követve, visszautasították a provokációs kísérleteket. Az üzem 34 000 dolgozója közül csak néhány száz szüntette be rövidebb időre a munkát. Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkárhelyettese kijelentette, hogy a Renault-művek dolgozóinak fegyelmezett, hidegvérű magatartása, amelylyel meghiúsították egy felelőtlen sztrájk kirobbantását, megmutatta az ultrabalos csoportok elszigeteltségét. „A pénteki incidens során hidegvérrel meggyilkolt fiatalember halála azonban nem hagy közömbösen bennünket — tette hozzá. — A vérontásért azokat terheli az igazi felelősség, akik politikai spekulációikat arra építik, hogy ultrabalos csoportokkal harcoljanak a kommunista párt ellen”. (MTI) Szerda, 1972. március 1. Mai kommentárunk: Krómozott füllentés Valamennyi világlap vezető helyen közölte az ENSZ Biztonsági Tanácsának legújabb határozatát. A döntés lényege: változatlanul érvényben van a világszervezet minden szankciója a fajüldöző rhodesiai rendszer és mindazok ellen, akik ezt a rezsimet akár gazdasági, akár politikai, akár más eszközökkel támogatják. A Biztonsági Tanács azonban már lassan négy esztendeje, 1968-ban is hozott egy Rhodesiával kapcsolatos határozatot, amely nemcsak szellemében, hanem betűjében is jórészt megegyezik a mostanival. Jogos a kérdés: akkor miért volt szükség erre a néhány órája megszületett döntésre, illetve egy már régebbi elvi gyakorlati állásfoglalás megismétlésére. Kezdjük azzal, hogy erre az ismétlésre feltétlenül szükség volt. A világszervezet egyik legtekintélyesebb testületének az a határozata, hogy fenntartja 1968-as döntését, ezúttal látványos politikai gesztusként és az egyik állandó BT-tag, Nagy-Britannia súlyos vereségeként értékelendő. Egy másik tag, az Egyesült Államok számára pedig vereségként, legfeljebb a „súlyos” jelző nélkül. A Biztonsági Tanácsnak azért kellett megismételnie 1968-as döntését, mert azóta a helyzet megváltozott. 1968-ban London - bár titokban üzleteket kötött a Salisbury-i rezsimmel - hivatalosan még zendülőnek, árulónak tekintette Ian Smith-t és telepes kormányát. Néhány héttel ezelőtt azonban rendkívül lényeges fordulat történt, amely már a konzervatívok választási győzelmének pillanatában előre vetette árnyékát. A London és Salisbury közötti tárgyalások eredményre vezettek: Anglia — ötmillió elnyomott afrikai háta mögött és rovására - megegyezett egy kétszázezer főnyi kisebbség fasisztoid vezetőivel. A megállapodás annyit jelentéstt, hogy London szemében egyenrangú partnerré lépett elő a minapi zendülő. Csakhogy a világ szemében nem és ezt a fontos tényt rögzítette a BT-határozat. Ezt a határozatot a tanács 13 szavazattal fogadta el. Két tartózkodó volt, természetesen London és Washington. Az amerikai képviselő ráadásul megjegyezte: elkerülhetetlen, hogy az USA Rhodesiából importálja a krómot. Erre nem a Pravda, vagy valamelyik nyugati kommunista lap, hanem a New York Times mutatta ki, hogy erre az importra nincs szükség, hogy a vásárlás lényege Smithék támogatása. A füllentést az sem szépíti meg, ha csillogó krómmal vonják be. (RS) Elhagyták Libanont Az izraeli haderő hétfőn elhagyta Libanon területét. A hatnapos háború óta eltelt időszak legnagyobb méretű agresszív hadműveletének befejeztével az izraeli vezetés most a pszichológiai hadviselés elemeit erősíti fel. A négy napon át megszállva tartott falvakat izraeli alakulatok röplapokkal árasztották el. „Ha nem akarja, hogy falujában vagy házában károk essenek, távolítsa el a „terroristákat” (t. i. a gerillákat) — olvashatják a helybeliek a röplapokon, amelyek egyidejűleg „biztosítják” ■ őket afelől, hogy az izraeli hadsereg nem kívánja „bántani” őket.