Fejér Megyei Hírlap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

2 Visszhang Peking után Moszkva A szovjet fővárosban fi­gyelmesen tanulmányozzák az amerikai-kínai csúcsta­lálkozóról kiadott közle­ményt, amelyet a TASZSZ hírügynökség jelentése alap­ján valamennyi keddi politi­kai napilap nagy terjedelem­ben ismertet. A közleménynek ahhoz a részéhez,­ amely a két félnek Tajvan -ügyében kifejtett ál­láspontját tartalmazza Moszkvában egyelőre csak azt a megjegyzést fűzik, hogy ebben a kérdésben tel­jesen nyilvánvaló az állás­pontok közeledése. Az indokínai álláspontok látszólagos változatlansága viszont eleve felveti a kér­dést, hogy mi szükség volt a régi álláspontok részletes ki­fejtésére, ha azok valóban semmit sem változtak. Moszkvai megfigyelők ál­talában nyugtalanítónak tartják azt a körülményt, hogy gyakorlatilag mindkét tárgyaló fél beismerte: a közlemény az egyetlen ok­mány, amelyet a világközvé­lemény rendelkezésére bocsá­tanak, s maguknak a tárgya­lásoknak a tartalmát tovább­ra is titokban tartják. Ez annál kevésbé elégíthe­ti ki a közvéleményt — ál­lapítják meg Moszkvában, mivel a dokumentumban foglalt fontos megállapítá­sok egy része, például az ázsiai hatalmi törekvésekről való „lemondásról", illetve az ilyen törekvések „megakadá­­lyozásáról” szóló kitételek részletesebb magyarázat nél­kül igen sokféleképpen ér­telmezhetők. A sokféle értelmezés közül a legkézenfekvőbb minden­esetre a külső megfigyelő számára az, hogy Peking és Washington nem egymásnak ellenében, hanem együttesen kívánja fenntartani hegemó­niáját a térségben. A keddi Pravda a közle­mény mellett a Francia Kommunista Párt lapjának, a Humaniténak a cikkét idé­zi, amelynek legfontosabb megállapítása, hogy a sang­­haji kommünikének nem szabad illúziókat keltenie, s csak a partnerek gyakorlati cselekedetei fogják megmu­tatni, hogy valójában mire is jutottak a csúcstalálkozó részvevői maratoni megbe­széléseiken. Tokió Fura Tecuro, a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára — mint az Akahata című lap közölte — Nixon és a pe­kingi vezetők tárgyalásainak eredményeit kommentálva kijelentette: a jelenlegi fe­szült ázsiai helyzet az ame­rikai politika következmé­nye és mindenekelőtt az Egyesült Államok vietnami agressziójával, valamint a katonai tömbök rendszerével, a különböző országok terüle­tén létesített katonai támasz­pontokkal függ össze. Felmerül a kérdés: az Egyesült Államok miért nem azzal foglalkozik, hogy meg­oldja az indokínai problémát, és miért azzal, hogy a Kínához fűződő kapcsolataiban eny­hítse a feszültséget, miköz­ben kiterjeszti a háborút eb­ben a térségben. A Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára rendkívül veszé­lyesnek nevezi az olyan re­ményeket, hogy a kínai­­amerikai tárgyalások ered­ményeképpen megváltozik majd az Egyesült Államok ázsiai politikája. (TASZSZ) Varsó Barteczko, a PAP Lengyel Távirati Iroda tudósítója megállapítja, hogy Csou En­­laj miniszterelnök a jelekből ítélve rendkívül elégedett a tárgyalások eredményeivel. Ennek az elégedettségnek adott hangot a repülőtéren az amerikai újságírókkal foly­tatott beszélgetésében. A vendéglátók mindent el­követtek, hogy a legjobb ol­dalukat mutassák a vendé­geknek és az amerikai tele­vízió-nézőknek. Nixon láto­gatása idején eltávolították mindazt, ami a kínaiak küz­delmes életéről vallana. (PAP) Tokió Éliás Béla, az MTI tudósí­tója jelenti: Amit a japán ellenzéki pártoknak éveken át nem si­került elérni, a kínai—ameri­kai közös közlemény sokkha­tása egycsapásra kikénysze­­rítette Szato miniszterelnök­ből. Szato — mint hírül ad­tuk — kijelentette a parla­mentben,­ a Kínai Népköz­társaság integráns részének tekinti Tajvant és elfogadja a békés együttélés öt alapelvét a japán—kínai kapcsolatok rendezésének alapjaként. A japán kormány, feltehe­tően üzleti körök nyomására, kész levonni a megfelelő kö­vetkeztetéseket abból az új helyzetből, amelyet a kínai— amerikai kiegyezés idézett elő Délkelet-Ázsiában. Japán monopolista körökben úgy vélik, bűn lenne eleve elve­szettnek tekinteni azt a ver­senyt, amely az Egyesült Ál­lamok és Japán között folyik a hatalmas kínai piac meg­szerzéséért. Igaz, hogy a Ni­­xon-látogatás „övön aluli ütés" volt az amerikai ellen­fél részéről, de ha japán idő­ben magához tér és felegye­nesedik a ringben, esetleg pontozásos győzelmet arat­hat az Egyesült Államok fe­lett,­­ hangoztatják tokiói üzleti körökben. Ezt az opti­mista véleményt arra ala­pozzák, hogy Nixon elnök a választások lebonyolítása, il­letve a tajvani kérdés vala­milyen rendezése előtt aligha vállalkozhat arra, hogy hely­reállítsa a diplomáciai kap­csolatokat Kínával. Ezzel szemben a japán kormányt felmenti Tajvan iránti szer­ződéses kötelezettségei alól az, hogy Nixon a szó legtel­jesebb értelmében kiárusí­totta Tajvant Pekingnek. A Japán olyan helyzetbe ke­rült, hogy — megelőzve az amerikaiakat — bármelyik pillanatban rendezheti ál­lamközi kapcsolatait Kíná­val. ooaris My Lai" Edward Kennedy Javaslata Washington—Belfast Edward Kennedy javasla­táról, amelyet a demokrata­párti szenátor észak-írországi tapasztalatai alapján terjesz­tett elő, még mindig folyik a vita az amerikai képviselő­­ház európai kérdésekkel fog­lalkozó albizottságában. Az albizottság elnöke szemmel láthatóan „objektív keretek között” igyekszik tartani a vitát, amikor ismételgeti, hogy a helyzet igazságos meg­­ítléléséhez mindkét fél meg­hallgatása szükséges. A londoni alsóház számos konzervatív képviselője elé­gedetlenségét nyilvánította Edward Kennedy szenátor lépése miatt és főként azt vették rossz néven tőle, hogy „brit My Lai-nak” nevezte a Londonderry-i tragédiát. A Belfastból érkező hírek szerint a keddre virradó éj­szaka tovább folytatódtak a lövöldözések. A John Taylor belügyi államminiszter elleni géppisztolyos merénylet tet­tesei után folytatott nyomo­zás ez ideig még nem járt eredménnyel. Súlyos az állapota a nyolcgyermekes Lawrence Murraynak, akit­ a hétfői lö­völdözések során otthona kü­szöbén ért négy" lövés. Tiltakozásul a brit kor­mánynak az északír lakosság­gal szemben tanúsított maga­tartása miatt, az Egyesült Ál­lamokban bojkott-mozgalmat szerveznek az északír beván­doroltak. A hírek szerint mintegy négyezren csatlakoz­tak már a mozgalomhoz. El­ső lépésként az importált angol sör bojkottját tervezik, mert úgy vélik, ezzel érzéke­nyen károsítják a brit gazda­ságot. (AFP, Reuter, AP, UPI) HÍRLAP M­udzsibur Rahman Moszkvába érkezik Dacca • Mudzsibur Rahman sejk, a Bangla­desh Népi Köztársa­ság miniszterelnöke kedden egy delegáció élén négyna­pos hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazott. A de­legáció tagjai még Abdusz Szántad Azad külügyminisz­ter, Nurul Iszlám az állami tervbizottság alelnöke, to­vábbá a pénzügy- és keres­kedelmi minisztérium állam­titkárai, szakértők és újság­írók. A különrepülőgép útban Moszkva felé, üzemanyagot vesz fel Bombayban és Tbi­lisziben, majd szerdán reggel érkezik­­ a szovjet fővárosba. A miniszterelnök program­jában a moszkvai tárgyalá­sokon kívül szerepel még egy leningrádi látogatás is, visszaútban pedig öt napot tölt Taskentben. (AP, Reu­ter) Moszkva Bokor Pál, az MTI moszk­vai tudósítója jelenti: Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy még a szovjet főváros, eseményekben gazdag dip­­lomáciai életében is kiemel­kedő dátum lesz Mudzsibur Rahmannak, a Bangla­desh Néni Köztársaság miniszter­­elnökének érkezése. A szov­jet rádió és televízió, vala­­mint­ a TASZSZ-iroda mun­katársai az utóbbi napokban több interjút készített Daccá­­ban Mudzsibur Rahman sejk­kel, s ezekből egyértelműen megállapítható, hogy Ázsia legfiatalabb önálló országá­nak vezetője politikailag és érzelmileg ugyancsak nagy reményeket fűz első hivata­los moszkvai látogatásához. A Szovjetuniónak a Bangla­desh Népi Köztársasághoz fűződő viszonya nem igényel kommentárt,­ az egész világ tanúja lehetett, hogy Moszk­va és a testvéri szocialista országok kezdettől fogva tel­jes mellel kiállnak a volt Ke­­let-Pakisztán népének füg­getlenségi törekvései mellett. A köztársaság a maga ré­széről az el nem kötelezett­séget, a beves egymás mel­lett élést, az imperializmus elleni küzdelmet tekinti­k kül­politikája alapelveinek. Maga Mudzsibur Rahman „barátsági misszióként” jel­lemezte a napokban Szov­jetunió-bel­i hivatalos látoga­tását.. (MTI) Fidel Castro látogatása a Barátság­­üveggyárban Havanna Király Ferenc, az MTI tu­dósítója jelenti: Dr. Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt KB első titkára, a forradalmi kor­mány elnöke látogatást tett a havannai „Magyar—Kubai Barátság” üveggyárban. A magyar tervek alapján és magyar segítséggel épült üvegkombinát üzemeiben Castro elbeszélgetett a mun­kásokkal, köztük az ot­t dol­gozó több magyar szakértő­vel is. Szabó Miklós üvegfúvótól például e különleges szakma iránt érdeklődött és sok si­kert kívánt a kubai munká­sok betanításához. Fidel Castro hosszan időzött a ma­gyar gyártmányú pohárké­­szítő gépsornál, amelyről az idén 12 millió darab pohár kerül le. A gyár vezetőivel és munkásaival folytatott be­szélgetés során szóba került, hogy az üvegkombinát ko­moly szerepet játszik a kubai közszükségleti cikkek és gyógyszerek gyártásának fel­lendítésében. A látogatás végén Fidel Castro elismeréssel szólt a fiatal gyár munkájáról és a magyarok segítségéről. (MTI) „Sürgős küldetés” az iszlám országok küldöttsége Bangla Deshben Dzsid­da Az iszlám közösség megbí­zásából „sürgős küldetést” bonyolított le Bangla Desh­­ben egy malaysiai delegáció. Az egyiptomi MEN­A hír­­ügynökség szerint ez az első eset, hogy az — általában Pakisztánnal szolidáris — iszlám országok küldöttséget menesztettek­ a fiatal — el­vileg test­vérországnak szá­mító — bengáli államba. A malaysiai küldöttség Daccában Mudzsibur Rah­man miniszterelnökkel tár­gyalt, majd küldetése befe­jeztével, kedden, a szaúd-ará­biai Dzsiddába érkezett, hogy az iszlám országok itt meg­nyíló külügyminiszteri érte­kezletének tájékoztatást ad­jon arról, mit végzett Bangla­deshben. A küldöttség jelentését Tunku Abdul Rahman volt malaysiai miniszterelnök, je­lenleg az iszlám titkárság fő­titkára veszi kézhez, s ta­­r­d­ítja a konferenciának. A malaysiai — feltehetőleg köz­vetítő küldetéssel megbízott — delegáció hamarosan to­vábbutazik Islamabadba, hogy a pakisztáni hatóságokkal tanácskozzék. (MTI) Angela Davis pere San José A 12 esküdt rendkívül hosszúnak ígérkező kiválasz­tásával hétfőn a kaliforniai San Joséban megkezdődött Angela Davis perének tár­gyalása. Már ezen az első napon kiderült, hogy a vé­dők teljes joggal tiltakoznak a tárgyalásnak ebben a vá­rosban való megrendezése ellen, mert a túlnyomórészt konzervatív fehér lakosság nem is igen titkolja elfogult­ságát a több mint másfél éves vizsgálati fogsága alatt világ­hírűvé vált fiatal néger pol­gárjogi harcossal szemben. Richard Arnason bíró hét­főn kénytelen volt elutasíta­ni rögtön az első jelentke­zőt, egy Marjorie Morgan ne­vű háziasszonyt, aki beval­lotta, hogy politikai tevé­kenysége miatt elfogult An­gela Davis-sal szemben. Gátszakadás Amerikában Washington Összesen 14 bányászfalut sodort el a Nyugat-Virginia-i Lorado-ban bekövetkezett meddőhányó-omlás, illetve gátszakadás, s miközben számlálják a halálos és sebe­sült áldozatokat (eddigi ada­tok szerint 66 a halottak és 112 a sebesültek száma), ke­resik a becslések szerint 300- 350 eltüntet és próbálják el­helyezni a hajléktalanná vált ezreket, az állami szervek és a bányaigazgatóság egymást vádolják. Ben Tudor, a Buffalo bá­nyatársaság Lorado-i üzemé­nek felügyelőhelyettese saj­tóértekezleten közölte: már jóval a tragédia előtt felfe­dezték, hogy a meddőhányó veszélyes és javasolták a víz­levezetőre, illetve a gátra ne­hezedő nyomás enyhítését, azonban az állami szervek ezt elutasították. Arch A. Mbore kormányzó visszautasította Tudor vád­jait és sajtóértekezleten ki­jelentette: „A Nyugat-Virgi­­nia-i talajviszonyok elkerül­hetetlenné teszik az áradá­sokat.. A szerencsétlenség új­ra bekövetkezhet.” Ken Heckler, Nyugat-Vir­­ginia demokratapárti képvi­selője azonban a kormányzó nyilatkozatára utalva kije­lentette, hogy a Nyugat-Vir­­ginia-i talaj azért van olyan állapotban, hogy nem tudja a vizet tartani, mivel a vidé­ket behálózzák a szabálytala­nul kezelt külszíni bányák, valamint a mély tárnákból származó meddőhányók. A washingtoni Star viszont William Davis geológust idé­zi, aki elmondotta, hogy már 1966-ban, a Nagy-Britanniá­­ban bekövetkezett meddő­hányó-omlás nyomán felmé­rést végzett a körzetben (mint emlékezetes, a walesi Aber­­lam bányászfaluban a meg­csúszott meddőhányó bete­mette az iskolát, s 116 kis­gyermek és 5 tanító­ halálát okozta) és megállapította, hogy a szakszerűtlenül kezelt és megépített hányók és víz­elvezetők omlás-, illetve ára­­dásveszélyesek. (MTI) Kommunistanzenes Jelszavak Párizsi provokációk Párizs Dobsa János, az MTI tudó­sítója írja: Mint már jelentettük, ult­rabalos, magukat maoisták­nak valló csoportok hétfőn este Párizsban, a metró Cha­­ronne nevű állomása közelé­ben tüntetést rendeztek. A tüntetés szervezői előző­leg azt hangoztatták, hogy annak célja a Boulogne-Bil­­lancourtban pénteken lezaj­lott véres incidens miatti til­takozás lesz, a tüntetés során azonban a felvonulók első­sorban kommunistaellenes jelszavakat hangoztattak. Egyes szélsőbaloldali cso­portok hétfőn a Renault mű­vekben is megkísérelték, hogy tüntetéseket, sztrájkot szer­vezzenek, az üzem dolgozói azonban, az FKP és a CGT éberségre intő felhívásait kö­vetve, visszautasították a provokációs kísérleteket. Az üzem 34 000 dolgozója közül csak néhány száz szüntette be rövidebb időre a munkát. Georges Marchais, a Fran­cia Kommunista Párt főtit­kárhelyettese kijelentette, hogy a Renault-művek dol­gozóinak fegyelmezett, hi­degvérű magatartása, amely­­lyel meghiúsították egy fele­lőtlen sztrájk kirobbantását, megmutatta az ultrabalos csoportok elszigeteltségét. „A pénteki incidens során hideg­vérrel meggyilkolt fiatalem­ber halála azonban nem hagy közömbösen bennünket — tette hozzá. — A vérontásért azokat terheli az igazi fele­lősség, akik politikai spekulá­cióikat arra építik, hogy ult­rabalos csoportokkal harcol­janak a kommunista párt el­len”. (MTI) Szerda, 1972. március 1. Mai kommen­tárunk: Krómozott füllentés Valamennyi világlap ve­zető helyen közölte az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak legújabb határozatát. A döntés lényege: válto­zatlanul érvényben van a világszervezet minden szankciója a fajüldöző rhodesiai rendszer és mindazok ellen, akik ezt a rezsimet akár gazdasági, akár politikai, akár más eszközökkel támogatják. A Biztonsági Tanács azonban már lassan négy esztendeje, 1968-ban is hozott egy Rhodesiával kapcsolatos határozatot, amely nemcsak szellemé­ben, hanem­ betűjében is jórészt megegyezik a mos­tanival. Jogos a kérdés: akkor miért volt szükség erre a néhány órája meg­született döntésre, illetve egy már régebbi elvi­ gya­korlati állásfoglalás meg­ismétlésére. Kezdjük azzal, hogy er­re az ismétlésre feltétle­nül szükség volt. A világ­­szervezet egyik legtekinté­lyesebb testületének az a határozata, hogy fenntart­ja 1968-as döntését, ez­úttal látványos politikai gesztusként és az egyik ál­landó BT-tag, Nagy-Bri­­tannia súlyos vereségeként értékelendő. Egy másik tag, az Egyesült Államok számára pedig vereség­ként, legfeljebb a „súlyos” jelző nélkül. A Biztonsági Tanácsnak azért kellett megismételnie 1968-as döntését, mert az­óta a helyzet megválto­zott. 1968-ban London - bár titokban üzleteket kö­tött a Salisbury-i rezsim­mel - hivatalosan még zendülőnek, árulónak te­kintette Ian Smith-t és te­lepes kormányát. Néhány héttel ezelőtt azonban rendkívül lényeges fordu­lat történt, amely már a konzervatívok választási győzelmének pillanatában előre vetette árnyékát. A London és Salisbury kö­zötti tárgyalások ered­ményre vezettek: Anglia — ötmillió elnyomott afrikai háta mögött és rovására - megegyezett egy két­százezer főnyi kisebbség fasisztoid vezetőivel. A megállapodás annyit je­lentéstt, hogy London sze­mében egyenrangú part­nerré lépett elő a minapi zendülő. Csakhogy a vi­lág szemében nem és ezt a fontos tényt rögzítette a BT-határozat. Ezt a határozatot a ta­nács 13 szavazattal fogad­ta el. Két tartózkodó volt, természetesen London és Washington. Az amerikai képviselő ráadásul megje­gyezte: elkerülhetetlen, hogy az USA Rhodesiából importálja a krómot. Erre nem a Pravda, vagy vala­melyik nyugati kommunista lap, hanem a New York Times mutatta ki, hogy er­re az importra nincs szük­ség, hogy a vásárlás lé­nyege Smithék támogatá­sa. A füllentést az sem szé­píti meg, ha csillogó króm­mal vonják be. (RS) Elhagyták Libanont Az izraeli haderő hétfőn elhagyta Libanon területét. A hatnapos háború óta eltelt időszak legnagyobb méretű agresszív hadműveletének befejeztével az izraeli veze­tés most a pszichológiai had­viselés elemeit erősíti fel.­­ A négy napon át meg­szállva tartott falvakat izra­eli alakulatok röplapokkal árasztották el. „Ha nem akar­ja, hogy falujában vagy há­zában károk essenek, távo­lítsa el a „terroristákat” (t. i. a gerillákat) — olvashatják a helybeliek a röplapokon, amelyek egyidejűleg „bizto­sítják” ■ őket afelől, hogy az izraeli hadsereg nem kíván­ja „bántani” őket.

Next