Fejér Megyei Hírlap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-16 / 113. szám

A yolle bemutatkozik Vitorlabontás esőben Hosszú sorban fehér-piros anorákos sportiskolások áll­tak, majd szálltak vízre va­sárnap délelőtt Agárdon, az ünepélyes Velence-tavi sport­évadnyitón. Délelőtt tíz óra­kor a vitorlázók már hajóik­ban ülve, a hajókat kifutásra előkészítve, „felvásznazva” várták a startpisztoly dörre­nését, aztán méltóságteljesen siklottak ki a dokkokból. Dr. Csanádi Árpád, az MTI OT elnökhelyettese, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkárá­nak rövid megnyitója után ezzel hivatalosan is megkez­dődött az 1972-es nyári vízi­sport idény. A Velencei-tavi vízi sport­telepen, s a mellette néhány éve felépült sportiskolában nyárról-nyárra több Fejér megyei és fővárosi fiatal sze­reti meg a vízisportokat. A tó elismerten kitűnő lehetőséget nyújt valamennyi vízisport versenyszerű űzésére, nyaran­ta számos országos és nemzet­közi verseny színhelye. De a vasárnapi vízibemutató és verseny mellett volt egy sok­kal érdekesebb és egyedül­álló esemény. A még parton álló 420-as gollét első alka­lommal bocsátották vízre, amelynek alkalmából dr. Ta­­rits Zoltán, a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke mondott kö­szöntőt. Sokan megcsodálták a ti­zenegy hajót, amelyek Ma­gyarországon az „első fecs­kék”. Négy év múlva már „ők” is számíthatnak arra, hogy a nyári olimpiai szám­ként indulhatnak. A 420-as jollék első darabjai Francia­­országban készültek néhány évvel ezelőtt. Ma is francia területen található belőle leg­több, de igen kedvelt még a tengerentúlon, Észak-Am­eri­­kában és Kanadában is. Nagy előnye, s értékét ez sokszoro­sára emeli, hogy ellentétben a többi — az ifjúsági Moly és Cadett, valamint a felnőtt kalóz és finn-yollével, ennek a hajónak valamennyi „alkat­része” szinte milliméter pon­tossággal megegyezik francia vagy kanadai testvérével. Az agárdi yolle kormánya alakí­tás nélkül helyezhető a fran­cia Brestben készített hajó­testre is. A hajó vitorlafelülete meg­egyezik a kalózéval; 15 négy­zetméter, ezen kívül az orr­­vitorla mögé ballon húzható fel. S még egy érdekesség: hét főnyi legénységével, kedvező szélben több, mint 30 kilo­méteres óránkénti sebességet érhet el. A szemerkélő esőben persze korántsem ilyen gyorsan sik­lott a vízen, csupán méltóság­­teljesen úszott mind a tizen­egy, tiszeletkört téve az agár­di nagy tiszáson, él a móló előtt, ahol a szomorkás, hűvös idő ellenére sok májusi üdülő nézte végig az új hajók be­mutatkozását. — mólé — fiz első kaszálás Megkezdték a lucerna be­takarítását a m­enyingi Vö­rös Hajnal Termelőszövet­kezetben. Úgy tervezték, hogy a 326 hektár kaszálá­sát még a héten befejezik, bár az időjárás nem kedvez ennek a mezőgazdasági munkának. Az öntözött lucerna ter­méshozama az első kaszá­lás után biztatóan 28—30 mázsa lesz hektáronként, és ez megegyezik a tavalyi ter­mésátlaggal. A kaszálást végző hat gép mellett a be­takarítás szintén gépesített, de így is 40 ember munká­ját „igényli” a lucerna. A termést részben siló­nak dolgozzák fel, másrészt hideg levegős szárítással tartósítják. „Fejenként” ö­t kiló A kaljászói Dózsa Terme­lőszövetkezet juhászatában befejeződött a birkanyírás, ami ezen a tavaszon igen szép eredményt hozott, hi­szen juhonként öt kiló gyapjút nyertek, és négy­száz állatról végül is húsz mázsát adnak el a Gyapjú­felvásárló és Feldolgozó Vál­lalatnak. Ugyancsak elszállították már azt a négyszáz tejesbá­rányt, amelyek valahol olasz asztalokon kerülnek majd terítékre. ­­A FEJÉR MEGYEI AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A TIT járási küldöttértekezlete Sárbogárdon VI. országos küldött köz­gyűlésére készül a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társu­lat. Néhány hónapos előké­szület után megyénkben el­sőként a TIT sárbogárdi já­rási szervezetének közgyűlé­sére került sor tegnap dél­előtt. A közgyűlésen a járási párt- és állami szervek, kul­turális intézmények képvise­lőin kívül a TIT Országos Központjának küldötte és megyei szervezetének vezetői, munkatársai is megjelentek. A csaknem teljes létszámban érkező tagságot és a vendé­geket dr. Lendvai György, járási főügyész, a TIT járási elnöke üdvözölte. Részletesen elemezte a já­rási elnökség írásos beszá­molója, hogyan kapcsolódik a TIT tevékenysége a járás te­rületén működő párt-, állami és művelődési szervek, intéz­mények, valamint a külön­böző tömegszervezetek tevé­kenységéhez. Céljaik megfo­galmazásában és a gyakorlati tevékenységben egyaránt a párt politikájának gyakorla­ti érvényesítését, hatékonysá­gának növelését, a tömegek szocialista tudatának fejlesz­tését kívánták a tudományos ismeretterjesztés eszközeivel is szolgálni. A TIT járási szervezete az elmúlt négy év során 2487 is­meretterjesztő rendezvényhez biztosított előadót. A rendez­vények száma évről évre nőtt, s ebben az időszakban sikerült végképp felszámolni azt a helytelen hagyományt is, amely szerint egy-egy köz­ségben 10—15 féle tudomány­­szakból is egyetlen előadó tartott (sorozatban) előadáso­kat. Az ismeretterjesztés szervezeti formái közül álta­lában a sorozatok a jellem­zőek, részben azonban az akadémiai forma még máig is életképesnek bizonyult. (Ifjúsági, termelőszövetkezeti és egyéb mezőgazdasági, nők részére szervezett, kisz- és áfész-akadémiai sorozatokat bonyolítottak le a járásban mindmáig). Sajnálatos tény, hogy a bejáró munkások ré­szére tervezett sárkeresztúri munkásakadémia nem bizo­nyult életképesnek (általában is probléma maradt a bejáró munkások valamilyen for­mában megoldandó kulturális foglalkoztatása), kevés a ter­melőszövetkezeti üzemi isme­retterjesztő programok szá­ma. „Számolva Sárbogárd ipari fejlődésével — mondja a beszámoló —, fő feladatnak kell tekinteni, hogy az itt le­települt és fejlődő üzemek­ben szervezzünk és indítsunk munkásakadémiai előadásso­rozatot.” A járás TIT-szervezete a differenciáltabb tervezésnek, a különböző szakmai réte­gekhez, hallgatói közegekhez pontosabban meghatározott célokkal és megfelelőbb, gaz­dagabb formai eszköztárral közelítő ismeretterjesztésnek kíván nagyobb szerepet adni a jövőben. A TIT sárbogárdi járási szervezete keretében működő szakcsoportok tevékenységé­ről szólva a beszámoló a jog­­tudományi szakcsoport ered­ményeit emelte ki. A járás területén élő, munkálkodó jogászok kiemelkedő szorga­lommal dolgoztak a termelő­szövetkezeti, a föld-, az ifjú­sági, tanácstörvény széles kö­rű ismertetéséért, mindenko­ri feladatuknak tartják a megjelenő új törvények, fon­tosabb rendeletek propagan­dáját. Az ismeretterjesztés mód­szereinek, formáinak elemzé­seként az elnökségi beszámo­ló — többek között — az alábbiakat mondja: „Rendező szerveink nem törekszenek minden áron a nagy tömeg mozgósítására. Azok vesznek részt az előadásokon, akiket a téma érdekel. Már maga ez a tény is megköveteli elő­adóinktól a beszélgető, an­kétszerű, vitafórum jellegű módszer alkalmazását. Az előadások érdekesebbé téte­le, színvonalának emelése ér­dekében egyre változatosabb módszereket alkalmaznak előadóink. Nagyon jó kezde­ményezés a zenei nevelés te­rületén ... az élő zenével va­ló szemléltetés. Egy-egy ze­neszerző vagy egy-egy zenei irányzat bemutatását a sár­bogárdi vonósnégyes közre­működésével ismertetjük.” (Folytatás a 2. oldalon) Cél az egyes számú célcsoport! Munkásőrök között a pákozdi völgyben Szép ez a pákozdi völgy. Aki először járja kis patak­jának partjait, a körülölelő hegyek fűvel borított lankáit, annak akad itt látnivaló bő­ven. Mindezt azonban csak később vettem észre, az első órákban az egyenruhás, fegy­veres emberek tevékenysége kötötte le figyelmem. Egyedül vagyok „civil” a közel százötven munkásőr között, ők alkotják a székes­­fehérvári városi zászlóalj II. századát. Ma, vasárnap, az általános kiképzési terveknek megfelelően lőgyakorlatot tartanak, tegnap objektum­védelmi gyakorlaton vettek részt. — Cél az egyes számú cél­csoport! — hangzik a ve­zényszó, aztán lövések csat­tannak. Először végignézem az egyik szakasz gyakorlatát, az­tán én is kapok egy pisztolyt. Hátam mögött Szertes Sán­dor törzstag halk hangon irányítja mozdulataimat, mi­közben két felállásban, hét­szer meghúzom a ravaszt. Az eredmény: megfelelő. Ambrus Kálmán, noha sokkal többet ő sem lőtt még pisztollyal, — eredménye ki­váló. — Az első alkalommal ve­szek részt közös gyakorlaton a szakaszommal — mondja cigarettaszünetben. — Ko­rábban a honvédségnél sokat pucoltam pisztolyt, de csak egyszer lőhettem, egy kóbor kutya volt az áldozat. Aztán pedig csak itt... Elsőéves munkásőr. Felesé­ge és négyéves kislánya „kez­di” megszokni a munkásőr egyenruhát, s ami vele jár: távollétét a családtól. (Folytatás a 3. oldalon) ^"‘WNAA^WWWSAAAAAAAAAAAAA.« KELLEMES MÁJUSI DÉLUTÁN A­kit Száz Il-ben keresünk, arra várni kell. Az alacsony, ősz asszonytól, aki­től tájékozódunk, ráhibáztunk, maga a fele­ség, aki a négyes busszal várja haza az urát. Alacsony a kerítés, rákönyökölünk, ott be­szélgetünk. Hogy ez a két eleven gyerek nem az unokája, a keresztlányáé, akik most oda­vannak egy kis építőanyagért, mert neki­fogtak a saját házuk megépítéséhez, és addig felügyel rájuk. A telep, ahol 30 esztendeje élnek, a háború előtt „keletkezett”. Rokkan­taknak juttattak ott a Vértes lábánál egy kis kedvezményes telket. Azoknak, akik a bá­nyában, vagy a világháborúban nyomorod­­tak meg. A Jón bácsi, a keresztnevére nagy hirtelen nem emlékezik, volt az első arra érdemes bányász rokkant, aki ott telket kapott. Azt mondták, hogy fele annyi idős lehetett, mint amennyinek látszott. Fura település ez, ha meggondoljuk. Csupa sérült ember építgette házikóját. Azután, hogy valami kis faluszerű alakzatnak kezdett látszani, soha sem mond­ták egyébnek, mint rokkant­telepnek. ötszáz ház van most, és ez hivatalosan Szár II. így, római számjegyekkel, és 1400 bejelentett lakossal. Köztük e két elevenség­gel, mert hogy miután mindent megjártak, mindent felkutattak az udvarban és a kerti kapu támasztékán is megunták a csüngést, az anyjuk után kívánkoztak. De csak marad­janak, mert láb alatt lennének. A csokit adta be az anyjuk egy pillanatra, de gyorsan to­vább is sietett, nehogy a karjára ragadjanak, mert aztán nincs az a kedves keresztmami, amelyik leszedhetné onnan a porontyokat. Betessékel, hogy széket hoz, üljünk az ud­varra, ha a jó levegőt akarjuk. Odabent is elmondja ő, hogy miért is hallom beszédét idegennek. Az ötvenezer magyar gyerek kö­zül való, akik az európai királyságok gyer­mekvédő ligája vonatján Belgiumba és Hol­landiába kerültek. 1924-ben, amikor már négy-öt éve kizavarták a tizenkilences gye­rekeket az állami intézetekből, kastélyokból, nagy hirtelenjében „csak” ennyit kapkodtak össze az országban — a rászorultakból, így mondták, ha nem történik velük valami, ak­kor csak a csoda mentheti meg azt az ötven­ezret a vészes vérszegénység sorvasztó kór­ságától. Fi­a­i­k Felsőgallán éltek, öt testvér, rokkant apával, igen vékony kenyérszelettel. A családból azért őt, vitték, mert olyan vé­konyka és vértelen lánygyerek volt, hogy azt mondták, rajta már csak a belga király őfel­sége segíthet. Miután az az esztergomi születésű jótékony magyar grófnő a belgiumi flamand iskolában megtanította a nyelvre, hamarjában kiadták — csaknem a királynak — az udvari taná­csosnak, Kamil Fanák úrnak, hogy rendel­kezzék vele. Kilenc esztendeig oda volt. Ott is maradhatott volna, akár most is mind­örökké, ha akar. De ki tudja miért, neki Miskovits Mihály, a gallai bányász lett a sorsa. Harminckettőben, amikor végleg haza­tért, érett tizenkilencévesen, már nem tudott magyarul. És ott, ahol kezdődött tulajdonkép­pen Mihállyal az ismeretség, oda van Tatabá­nya fölött, az a kőbe vésett turulmadár. Május elsejét meritek oda ünnepelni, mert ott lehe­tett. És ő egy szót sem értett abból, amit Mihály magyarázott. Csak a szíve indult meg iránta, de különben is május volt. Éppen úgy, mint most. Meg akkor is, ha jól emlék­szik, amikor huszonnégyben kivitték őt meg­menteni ... És nézze meg az ember ezt a szép fekete szemű kis keresztlányt, leteszi a csokit. A­tis valóban, olyan simogatóan igen régen nem sütött a nap május elején, mint akkor délután, hogy hazavártuk a nyugdíjas bányászt, Szár II. párttitkárát. Peresztegi T. Ferenc VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETE KI Kedd, 1972. május 16. XXVIII. évfolyam, 113. szám Ára; 80 fillér

Next