Fejér Megyei Hírlap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

Vasárnap, 1972. május 14. fiz éjszakák a legnehezebbek A vasfüggönyről költött rémmesékkel hajdan tele volt a világ. A mesék szétfoszlottak: most évente milliók lépik át a Magyar Népköztársaság államhatárát — kutazók, kiutazók. Tavaly összesen 16 millió útlevelet kezeltek a határőrizeti szervek. Nyugati határunk persze két világrendszer találkozása, politikai határ. Őrizete, védelme békében is fokozott harci feladatot jelent a határőrségnek. E feladat maradéktalan teljesítését a fegyveres társtestületek és a lakosság is nagyon hatékonyan segíti. Mindenekelőtt erről a segítségről beszélt a pénteki győri sajtótájékoztatón Szabó Gusztáv határőr vezérőrnagy, a BM Határőrség országos parancsnoka. Köszönte a támogatásit, hangsúlyozva, hogy ezzel együtt is nehéz Szolgálat „végeink” őrizete. Már említettem, hogy az utóbbi néhány év alatt nagyon megnőtt a forgalom országunk határain át. Tavaly volt amikor Csehszlovákia felől egyetlen napon 52 ezer látogató érkezett hozzánk. A kapun bejövök, kimenőik rengeteg munkát adnak, de ezt szívesen vállalják is határőreink. A gondot, a veszélyt azok okozzák, akik az „ablakon” akarnak kimenni, vagy bejönni. Némelyikük mindenre elszánt, felfegyverkezett gazember, s velük a „végek” dicsérete szemben bizony életüket is kockáztatják a határőrség tisztjei, katonái. Az ilyen módon kifelé igyekvők 35— 40 százaléka büntetett előéletű, elég sokan pedig a jogos felelősségrevonás, a büntetés elől menekülnének. Egy másik csoportba sorolhatók azok, akik kalandvágyból vágnak neki a világnak (nagyon kevés kivétellel tízen- és huszonévesek) és a határon „elakadnak”. A nappalok általában nyugodtak, hiszen ekkor — a határ menti község lakóit, a mezőn dolgozókat is beleértve — millió szem figyel minden utat. A riadók dudahangja főleg éjszaka veri fel az őrsök csendjét, a sötétségtől remélnek menedéket a lopakodók. A bevonuló ifjú határőröknek egyik legnagyobb megpróbáltatás megszokni, hogy nappal aludjanak és éjszaka legyenek éberek. Hogy éberen vigyáznak arra a legjobb bizonyíték: a határnak illegálisan nekivágók közül csak nagyon-nagyon kevésnek sikerül átjutnia. Vannak őrsök — főleg a nyugati határon — amelyeknek határszakaszán hosszú évek óta minden próbálkozó horogra akadt. Hegyeshalom, határátkelő állomás. Csendes pénteki nap, délután 2 óráig 1770 gépkocsi hajtott át az állomáson. A négy évvel ezelőtt épített új átkelő bonyolítja le mindkét irányban a forgalmat, de nyáron a régit is „bekapcsolják”. Gyorsan cserélődnek a gépkocsik, néhány perc várakozás után mindenki mehet az útjára. — Mennyi ideig tart egyegy utas okmányainak kezelése, vizsgálata? — kérdezzük a parancsnoktól. — Harminc-negyven másodperc. Normális körülmények között... — Mégis vannak, akik panaszkodnak, hogy sokat kell várakozniuk. — Sajnos, előfordul, a legtöbb esetben nem a mi hibánkból. — A leggyakorib okok közül felsorol néhányat. Néha váratlanul és ugrásszerűen megnő a forgalom. A múlt év júniusában egy nap alatt 3780 gépkocsi haladt itt át, óránként több mint háromszáz. Az utasok egy része vízum nélkül érkezik, a határon váltja meg. Könnyítés ez nekik, de bizonyos hátrány a többieknek. A gyorsaság mellett is nagy figyelmet, éberséget kíván az ellenőrzés: száz és ezer formájú, színű, érvényességű útiokmányt kell átvizsgálniuk. Ezt a sokféleséget használják ki azok, akik hamisított útlevéllel kísérelik meg a be- vagy kiutazást. Egy-egy illegális átkelési kísérlet — a személykocsis műszerfalában, a kamion teherrakománya között, a lezárt hűtőkocsiban — mind-mind megakasztja a forgalmat. Némely utas türelmetlensége,tétlensége is zavart okoz. M. major, határőr őrs. Távol minden lakott helytől, néhányszáz méterre az osztrák—magyar határtól. Délelőtti tájékoztatójában Szabó Gusztáv vezérőrnagy a határőr szolgálat nehézségei között említette ezt is, a „tanyai” életet. Ami a sivárságon, az elzártságon enyhít valamit: családias közösségben élnek itt az emberek, tisztek és sorkatonák. (Könynyítés, hogy ez évtől a jövő év közepéig fokozatosan bevezetik a határőrségnél is a 24 hónapos sorkatonai szolgálatot, a jelenlegi 27 hónap helyett.) Végignézünk egy gyakorlatot. A jelzőrendszer tudatja, hogy valaki illegálisan a határ felé közeledik. Perceken belül a megadott szakaszon van a járőr. Egy részük zárja a határt, a másik elindul a nyomon. Felszólítás, aztán riasztólövés hangzik, majd a haragos német juhászkutya, Kanóc lendül a határsértő nyomába. Aztán már csak pillanatok telnek el, és Kanóc foglyának kezén rajta a bilincs. Ezen a szakaszon 1968 óta egyetlen határsértő sem kerülte el ezt a sorsot. F. F. NOM KY: AuM nem tér vissza ' 8. Álmodozásra azonban nem volt idő. Ly hirtelen rádöbbent, hogy a tisztáson heverő helikopterroncs rájuk szabadíthatja a társaik keresésére induló egységeket Gyorsan parancsot adott hát, hogy álcázzák el galylyakkal a roncsokat. — A legjobb lenne továbbmenni — mondta Can, miközben szuronyszerű késével hasogatta az ágakat, amelyeket a roncsokra fektettek. — Várni kell — mondta Lya. Két-három ember meg zaj nélkül tudna mozogni, de mi huszonnyolcan vagyunk, s, kettő közülünk sebesült. Magunkra szabadítanánk őket, Így viszont még van remény, hogy elhiszik: felmorzsoltak bennünket, s mennek a dolgukra. * * * Szirtit...élükre időben sikerült álcázniuk a helikopter roncsait, mert a terepet módszeresen kutató csoportok gépei, bár eléggé közel köröztek a magasban, alkonyattájt visszavonultak, jelét sem mutatva annak, hogy felfedezték volna búvóhelyüket. — Kár, hogy a falut nem tudtuk megtartani — intett a néhány mérföldnyire tőlünk esti fényeit gyújtó falu felé Van —. Azt hiszem nagyon sürgős volt nekik, hogy kezükbe, kaparintsák ezt az ellenőrzési pontot. — A „Zóna” felé akarnak előrehúzódni — toldotta meg a gondolatot Trong —. De ez csak egy ellenőrzési pont a sok közül, s a pontok többsége a mi kezünkben van. , A mieink kezében/ Mi meg egy kicsit még az ő kezükben — mondta Ly —. De azért csak visszakanyargunk mi is a törzshöz. Legfeljebb néhány napig halottnak hisznek valamennyiünket. — Jó vicceid vannak, parancsnok — morgott Hideo —. Utoljára Pulo Kondor kínzókamrájában hallottam ilyen remek viccet. Nevettek. Kicsit fanyarul, bár, de nevettek. Hideo mindig fején találta a szeget. Lynek valóban fanyar humora volt ha egyáltalán humornak lehet nevezni azt, amit olykor annak szán. — El kéne indulni éjfél előtt — mondta a Szerzetes, s a többiek tudták, hogy nem is annyira az indulás miatt szólt közbe, hanem azért, mert nem szeretett hallani sem Puló Kondoréról. A halálszigetről, ami neki szülőföldje volt, s amelyet a rettenet „rangjára” emeltek az utóbbi évtizedben a saigoni rezsim urai. — Tizenegy után megy le a hold — mondta Ly —, s ha teljesen besötétedik, elindulunk. Két irány közül választhatunk: vagy elindulunk Khe San irányába, tehát HÍRLAP Az Alba Regia napok és az egész millenniumi esztendő gazdag eseményeinek sok kulturális élményt ígérő része lesz az igényes muzsika. A fehérvári zeneiskola növendékei, a szimfonikus zenekar tagjai és a különféle kórusok együttesei a közelmúlt nagysikerű szereplései után most szorgos munkával, a zene iránti rajongás fűtöttségével készülnek a jubileumi hangversenyekre. - Miként és mivel? - erre a kérdésre kerestem választ, amikor meglátogattam a fehérvári zenei kultúra fellegvárát, a zeneiskolát ... Borlós Rudolf, a zeneiskola igazgatója ismert karnagy és zeneszerző is. Éppen az utóbbi tevékenységével kapcsolatos megbeszélés végére érkeztem. — Mi készül? A kérdésre így válaszolt: — Fejér megyei népdalokból készítek kompozíciót. A népdalokat Pesovár Ferenc, az István király Múzeum munkatársa gyűjtötte össze, gyűjtésének gazdag eredményeit dolgozom fel. Hogy ez a másik kotta micsoda? Oratóriumot írok, címe: Alba Regia. Szövegét Móra Magda szerezte. Mindkét mű az ezredik évforduló alkalmából és tiszteletére készül, hogy mikor lesz hallható, azt most még nem tudom megmondani. — Beszéljünk a közelebbi eseményekről. Mi lesz a legelső? — Május 12-én az Alba Regia napok rendezvényeinek sorában a Székesfehérvári Zeneiskola növendékei tavaszi hangversenyt tartanak. A hangversenyen a növendékek szimfonikus zenekara és a koncert fúvószenekara lép fel König Károly, illetve az én vezényletemmel. A műsoron Clementi, Purcell, Sugár,, Vivaldi művek és az én szerzeményeim szerepelnek. Az előadás 11 órakor kezdődik az Istvánteremben. — A Székesfehérvári Szimfonikus Zenekart mikor hallhatjuk ismét? „ — Utolsó bérleti hangversenyünk május 22-én lesz. Ezen Wagner Tristen és Isolda című operájának előjátékát, Mendelssohn hegedűversenyét és Brahms IV. szimfóniáját hallhatják a megjelentek. A hangversenyen nem mindennapi zenei élményben lesz része a megjelenteknek: Kovács Dénes, a világszerte ismert hegedűművész is közreműködik. — Mit terveznek még? — Több más zenei, rendezvényt, azonban erről még korai volna részletesebben szólni. Annyit elmondhatok, hogy a városi tanács olyan zenei esték rendezésének gondolatával foglalkozik, amelyek során a barokk belvárosban többek között barokk muzsika csendülne fel. Ha az elgondolás megvalósul, akkor a meghívott zenekarokkal mi is szerepelünk a városi tanács udvarán és a Budenz házban. Úgy vélem, az ilyen esték színesebbé és gazdagabbá tennék Fehérvár zenei életét. — Búcsúkérdés: milyen fokú a zenei érdeklődés, milyen a zenei utánpótlás Fehérváron? — örvendetes és biztató. Zeneiskolánknak a sárbogárdi kihelyezett tagozattal együtt kereken 750 növendéke van. Koruk átlag 8 évtől 18 évig terjed, de akad 40 év körüli tanítvány is közöttük. Közülük sokan tehetségesek. Növendékeink közül aránylag csak kevesen készülnek zenei pályára. A szülők örömmel íratják be gyermekeiket iskolánkba, mert tudják, hogy a zene világának megismertetése és megszerettetése milyen nagy kulturális értéket jelent. Azonban számos fiatalt nem a szülői ösztönzés, hanem a muzsika szeretete, az elmélyült zenei élmények keresése vonz ide. Jól tükrözi ezt, hogy az ének tanszak hallgatói is azért tanulnak zenét, hogy tudjanak kulturáltan énekelni és nem csupán „danolni”. Nagyon örülök, hogy a fa- és rézfúvós tanszék, valamint a vonóstanszék növendékeinek létszáma lendületesen gyarapszik. Amikor a látogatás befejeztével hazafelé igyekszem, a zeneiskola ablakából halk, de szárnyaló dallamok hangzanak: Borlós Rudolf folytatja az Alba Regia oratórium komponálását. — „Fehérvár! Te újjáépült nagyszerű remény! Új évezred küszöbén már bízhatsz jövődheti...” — így hangzik a szöveg egyik részlete. Hogy a muzsika miként hangzik, azt betűvel természetesen nem lehet leírni. Majd meghallhatjuk... (foltényi) Hiba Regia oratórium... Millenniumi készülődés a fehérvári zeneiskolában „Tiszteld az időseket” A cecei művelődési otthonban ma délután két órára hívta meg a nőbizottság a falu öregjeit. Kétszázötven kedves hangú levelet küldtek az idős házaspároknak, hogy a májusi öregek ünnepén együtt szórakozzanak, beszélgessenek, így elevenítsék fel élményeiket. Gondoltak a már nehézkesen mozgó betegekre is. Őket gépkocsival szállítják az ünnepség színhelyére. „Tiszteld az időseket, mert te is az leszel”. Ezzel a mottóval szervezte az egész falu rendezvényét a nőbizottság. * Erre a napra nagyszüleik, ismerőseik köszöntésére az általános iskolások és a kultúrház színjátszó csoportja műsorral készült. A nőbizottság pedig a szokásos jó hangulatról és vendéglátásról gondoskodik. Bicske kenyere A bicskei nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága tárgyalta a Sütőipari Vállalat bicskei üzemének működését. Németh János üzemvezető beszámolójában elmondta, hogy jelentős lépés volt a bicskei új üzem belépése a termelésbe. Sajnos ha korszerűbb körülmények, jobb szociális ellátottsága mellett a termelés a régi technológiával az áttelepített régi berendezéseken, gépeken folyik jelenleg is. Fejlődés, hogy a munkakörülmények a réginél kulturáltabbak. A sütőipari dolgozók munkájukat megfeszítve végzik. Ennek okát egyrészt a sütőipar problémáiban, a raktárra történő termelés megvalósíthatatlanságában látja, másrészt a kedvezőtlen műszakbeosztásban. Az üzem ellátási körzetében egyetlen olyan fogyasztó sincs, ahová délutáni időpontra szállíthatnának. Így az üzem termékféleségeinek nagy részét a hajnali órákra kell előállítani. Ez csak éjjeli műszak fenntartásával lehetséges. Így viszont az üzem kihasználatlan, mert napközben nem termelhetnek előre. A lakosság hagyományosan reggel vásárol, és friss árut kér. Ajánlatos volna a délutáni kenyérvásárlás megszervezése. A beszámoló szólt az új bérrendszer jótékony hatásáról, és arról, hogy az üzem többre képes. Tovább keresik új területek bevonását az üzem ellátási körzetébe. A termelés technológiáját is javítani kívánják. Minőségi termelést és minőségi megőrző szállítást szeretnék rendszeresíteni azzal is, hogy két saját gépkocsit állítanak be szállításra. Kulcsár Mihály északra, vagy délnyugatra vesszük az irányt, s megközelítjük Phu Baj-t. — Azt hiszem, Phu Baj felé célszerűbb lecsurognunk, annál is inkább, mert az feltehetően a mieink kezén van, a legutolsó Khe San-i értesüléseim szerint — vakarta meg roncsolt jobbfülét Van, az órás — a támaszpont nem a mieink adják az őrséget. Van jobb füle néhány hónappal ezelőtt egy éjszakai támadás során sebesült meg a támaszfront közelében. ■Társai élcelődtek is vele emiatt, mondván, hogy amikor Van a támadás közben érezte, hogy megsebesült, először a zsebéhez kapott, mert eszébe jutott, hogy az egyébként kötelező tű- és cérnacsomagot legutóbb egy özvegyasszonynál felejtette. — Mégis csak vissza kellett volna varrni azt a füldarabot, mondta Sas, s kölyökös komolytalansággal vigyorgott — Dehogy is kellett volna — mondta Ly —, hiszen Vannak kölyökkora óta mindig az volt a fő gondja, hogy összetévesztették az ikertestvérével, s amikor édességet osztottak ki közöttük, akkor mindig az öccse kapott kétszer, amikor meg a verés ideje jött el, mindig Van üllepe bánta meg a hasonlóságot. — Nocsak — mondta morogva Van —, már megint a hülyeségen jár az eszetek, mintha nem most kalapálták volna el a ti üllepeteket is a saigoniak. — Jobb lesz, ha indulunk — mondta a Szerzetes, s vállára emelte fegyverét. (Folytatjuk)