Fejér Megyei Hirlap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-24 / 147. szám
Szombat, 1972. június 24. a világszínvonal 1. Csak világszínvonalon! — mondták a Betonútépítő Vállalat illetékesei, amikor elhatározták, hogy hazánk egyetlen épülő autópályájának, az MS 7 további munkálataihoz a legkorszerűbb gépeket kell beszerezni. És mivel a műszaki irodalom adatai szerint jó minőségűnek és világszínvonalnak ítélt olaszországi utak nagy százalékát a Marini — ugyancsak világszínvonalú — olasz gyártmányú aszmalt finisherrel öntötték, egyértelmű volt, csakis ez a géplánc jöhet számításba a beszerzésnél. Döntöttek a műszaki és gazdasági igazgatók. Tíz millió forintért megrendelték a Marini gépsort. Alig egy év elteltével, napjainkban, az MS7 úton s a nyugatnémet Vögele Superfinishez dolgozik, merthogy Marini géplánc a laza talajon használhatatlan. De minekután a világszínvonal mégiscsak jelent valamiféle rangot, jelen esetben műszaki paramétereket, a hiba bizonyára máshol keresendő ... 2. A Fejér megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata megálapította, hogy a Betonútépítő Vállalat már korábban is rendelkezett két darab Marini aszfalt finisherrel. A két gépegység az aszfaltozási munkálatokat a 3-as és 4-es főközlekedési utakon jó minőségben végezte. Ezt igazolja egy, a 3-as főközlekedési út átadási jegyzőkönyvében írt bejegyzés: „A minőségi bizonylatok és mérési eredmények alapján megállapítható, hogy a Marini aszfaltkeverő és finisher által készített aszfaltburkolatok minősége ingadozás nélküli, egyértelműen jó és ezért a jó munkáért és építtető a kivitelező felé köszönetét fejezi ki." A Közúti Beruházó Vállalat minden aszfaltburkolatot, melyet a Marini finisher készített, első osztályúnak minősített a műszaki átadáson. A hazai jó tapasztalatok és a már említett világszínvonal alapján rendelték meg az MC—200 típusú folytonkeverő gépláncot, melyet a gyártó olasz cég a múlt évi Budapesti Nemzetközi Vásáron állított ki. Petro Gesti, a Miarini cég képviselője azonban szükségesnek tartotta a személyes egyeztető tárgyalásokat. Többek közt azt, hogy egyeztessék a gépegységek listáját, milyen kivitelben, esetleges különleges, helyi adottságoknak megfelelő egységekkel kerüljön legyártásra és leszállításra a géplánc. Ezen túlmenően a külföldi cég meghívta Hernádi Mihály gépészeti osztályvezetőt és Kemenes Imre csoportvezetőt Alfonsine-i gyárába, hogy a kinntartózkodás alatt üzemben tudják bemutatni a kért gépláncot. A magyarok kiutaztak a Marini cég költségére. 3. A gép alkalmazhatóságát és a helyszíni szerelést tanulmányozó két szakember tehát tanulmányúton vett részt, akik az olasz cég szakemberével együtt — a vásárról ittmaradt gépláncra — a kezelőszemélyzetet kioktatták, így lehetőség nyílt arra, hogy a korábban alkalmazott „Howerdos” eljárás helyett előkevert cementstabilizációt alkalmazzainak. Ennek lényege az, hogy a keverőtelepen előre meghatározott receptúra alapján az adalékanyagot 10 cementtel összekeverik, a beépítés helyére szállítják és itt a bedolgozást egy arra alkalmas finisher végzi. Ilyen új technológiájú munkát hazánkban először a 4-es számú főközlekedési úton végeztek. A Marini géplánc a fent említett technológiáva, 1971. augusztus 18-tól szeptember 28-ig dolgozott az M 1 7 úton és 2,5 kilométer hosszan végeztek cementes stabilizációt. Az eredmény? Idézet a vizsgálati jegyzőkönyvből: „Az alkalmazott eljárás tapasztalata az volt, hogy a pneumantikus járószerkezetű, valamint az eléggé centrikus súlyelosztású Marini finisher az altalajon, valamint a cementes stabilizáció alá kerülő talajjavító szűrőrétegen megsüllyedt, a meghajtott kerék elforgott sok esetben ezáltal a nivelláló berendezés elállítódott. Ennek hatására a stabilizáció hullámos felületűre alakult ki.” Magyarul, nem sikerült a bedolgozás. 4. A bejelentés szerint az M1S 7 jobbpálya építésénél az alsó aljazat aszfaltrétegét 25 kilométer hosszan vastagabban terítették, majd Hanomag gépekkel feltördelték. Nem kell szakembernek lenni, hogy megsejtsük, összefüggés van a feltörés szükségessége és az alkalmazót Marini finisher munkája között. Igaz, a Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézet szakvéleményt adott a cementstabilizációra, további ellenőrző vizsgálat azonban nem történt. Meg kell jegyeznünk, hogy a cementstabilizációra különböző és lényegében egymásnak ellentmondó technológiai utasítások kerültek kiadásra. Erre a technológiai bizonytalanságra utal Mihályfi Árpád, a KPM Közúti Igazgatósága autópálya főmérnökének a Közúti Beruházó Vállalathoz írt levele is: „Kiss Dezső miniszterhelyettes elvtárs és a kíséretében tartózkodó szakértők az M 7 út autópálya építőbb, megoldásra váró problémát vetettek fel. A felvetett kérdések közül intézkedést tartok szükségesnek a pályaszerkezet alapjaként épülő cementstabilizációval kapcsolatban. Dr. Kézdy Árpád és dr. Nemesdy Ervin professzorok, továbbá Ács Péter tagozatvezető felvetette, hogy a készülő cementstabilizáció a kívántnál merevebb alapot eredményez a betonburkolat alatt. Kérem, hogy a kivitel módjának változatlan hagyása mellett szíveskedjenek felülvizsgálni a technológiát a szilárdság csökkentése érdekében .. A hiba tehát nem a Marrini gépláncban van. Sokkalta inkább a magyaros technológiában. Ezt elismerik a Betonútépítő Vállalat igazgatója: „Technológiai osztályunk felülvizsgálta a főépítésvezetőségre kiadott technológiai utasításokat. Új technológiai utasítás került kiadásra a betonburkolat beépítésére, az előkevert stabilizáció bedolgozására, mely utasítások tartalmazzák a minőségellenőrzés és az anyagvizsgálatok rendjét. Az építési adminisztrációs fegyelem ellenőrzésének hatékonyabbá tétele érdekében az építési napló ellenőrzését megszigorítjuk. Az építési tervtől való eltérést csak a beruházó, illetve a tervező előzetes hozzájárulása esetén engedélyezünk. A jövőben a megfelelő géptípus kiválasztásánál fokozottabb körültekintéssel fogunk eljárni.” S hogy mi lett a Marini finisherrel? Valahol Hatvan környékén dolgozik, lényegesen igénytelenebb utakon. Az átirányítás óta a munkálatokat Vögele Super 150-es finisherrel végzik, újabb tízmillióért. Persze ez az egész — sok annyi máshoz viszonyítva — nem nagy ügy. Legfeljebb tanulságos. Merthogy a világszínvonal önmagában még nem jelent semmit. Hozzáértés nélkül csak ráfizetést. Hadnagy Gábor NOM KY: Az út nem tér vissza 43. — Rakétákat? — kérdezte hitetlenkedve a kölyök. — Rakétákat — válaszolta Trong —. Rakétákat, ágyúkat, harckocsikat. Ha egyszer ezekkel elindulunk ... — Azt hiszem a Sas-ra már nem is lesz szükség ezután — mondta a fiú —. Pedig igazán kár. Néha csakúgy bizsergett a hátam a gyönyörűségtől, amikor egy nyaktörő feladatot kellett végrehajtanunk. — Ne félj — vigasztalta a Szerzetes —, még kitörheted a nyakadat, lesz rá alkalom bőven. Mert a rakéta is csak akkor hatásos fegyver, ha jól felderített terület ellen vetik be. Tehát mehetünk mi még az ellenség állásai mögé a bőrünket árulni. — Azzal bizony még várni kell — mondta Bai, s megigazította a Sason a takarót, s intett a szemével a Szerzetesnek, hogy hagyják magára a fiút. Trong megértette az orvos jelzését, s gyorsan búcsúzkodott. — Aludd ki magad fiú, nekünk most néhány gimnasztikai gyakorlatot kell végeznünk odakint, nehogy megrozsdásodjanak az izmaink. Késő éjszaka kerékpáros osztag érkezett délről. Rizsszállítmányukat az ellátási osztag vezetője gondosan lemérte, s minden zaknál hitetlenül csóválta a fejét. — Kevesled, testvér? — kérdezte egy idős ember, kinek a haja varkocsban lógott hátra. — Sokallom, pan jó (bátyó) — mondta a raktárvezető —, Ti alig etettek valamit az úton. — Nem muszály mindig a zsákra nézni, akad néha az útszélen is harapnivaló — mondta az öreg, s a raktáros mérlegelte tovább a zsákokat. Aztán amikor végzett a bevételezéssel, ismét megkezdte a rizs mérlegelését. Igaz, most már sokkal kisebb adagokban, de minden kerékpárra jutott a kicsit zsákokból. Ly és társai szótlanul nézték ezt az oda-vissza méricskélést. Hallottak már róla, de ezideig még csak hallomásból ismerték ezt az utánpótlási vonalat és módszert. Lien, a támaszpont parancsnoka lépett hozzájuk, s elmondta, hogyan is működik a kerékpáros utánpótlási vonal. — Van, amikor 150—200 kilométeres útra indulnak el. Általában idősebb emberek, akik bírják a hosszú gyaloglást, s némileg ismerik a terepet is. Húsz-harminc napig is eltart egy-egy út, s van, amikor a szállítmánynak csak a kétharmada vagy a fele jut el a csapatokhoz. A többit elfogyasztják az oda-vissza úton. A raktárvezető azért csóválta a fejét, mert kevésnek találta a hiányt. Ezt az indulási időpont és az érkezés napja közötti különbségből és az egy napra számított fejadagból számítja ki. — És mindig céllait érnek? — kérdezte Long. HÍRLAP Hírünk az országban Május derekától június közepéig megyénk az országos és vidéki sajtó érdeklődésének középpontjában állt Több mint háromszáz híradást olvastunk a lapokban, melyek közül a főbb írásokat az alábbi felsorolásban ismertetjük. A Magyar Hírlap (V. 22.) az ezeréves városért folyó társadalmi munkát méltatja A Népszava (V. 25.) A molnárcsuszától a kombinátig címmel az új fehérvári malomról és a székesfehérvári szakmunkásképzésről számol be. A Népszabadság (V. 26.) a Vörösmarty leszármazottak fehérvári életéről közöl cikket. A Magyar Hírlap (V. 29.) a számítástechnika program megvalósulásáról írt cikke a VIDEOTON fontos szerepkörére utal figyelmeztető módon. A Film, Színház, Muzsika (V. 27.) ismertető cikket közöl a VIDEOTON interjazz fesztivál előtt bemutatja, a hazai és a külföldi együtteseket. A Szövetkezet c. lap (V. 24.) a cecei áfész gazdálkodásáról, szolgáltató tevékenységéről ad számot. Az Egészségügyi Gazdasági Szemle a székesfehérvári kórház ellátó szolgálatát ismerteti. A Népszabadság (VI. 4.) Nyári játékok című írásában a martonvásári hangversenyre is felhívja a figyelmet Ugyancsak a Népszabadságban (VI. 1.) olvastuk a sárbogárdi Kossuth Tsz elnökének sorait a háztáji gazdálkodás támogatásáról. A szarvasmarhatenyésztés megyei programjáról (Népszabadság VI. 1.) szóló írásban elismerést kapott az agárdi állami gazdaság új termelési technológiája. A Magyar Hírlap (VI. 9.) műemlékeinket említi. A Magyar Nemzet (VI. 9.) Kövessük a fehérvári példát címmel történelmi utcanevek védelméről ír! A Népszabadság (VI. 9.) Az életmű címmel régi fehérvári építkezések történetének felidézésével Balogh István kőművesről közöl portrét. A Magyar Hírek Fehérvár műemlékeiről közöl féloldalas képösszeállítást. A Tükör (V. 30.) Ezeréves város címmel ugyancsak hozzájárul az ünneplő megyeszékhely iránti érdeklődés felkeltéséhez. Valamennyi központi lap részletesen beszámolt a XI. Közgazdász vándorgyűlésről, hírt adtak az M 7-es út egyirányúsítás utáni premierjéről, figyelemmel követték megyénk életét, eseményeit, köztük beszámoltak az itt járt kormányküldöttségek látogatásáról is. 5 Szicíliától el kell búcsúzni magunk mögött hagyva hegyet és vizet és alig egy óra, máris Milánóban vagyunk az ATI légi buszán. Más város, mondhatnánk, de ez egy országon belül egészen más világ. Itt nem kiáltanak úgy az ellentétek. Jólét, kiegyensúlyozottság sugárzik mindenhol. Hogy itt sem elégedettek mindennel az emberek, azt először akkor tapasztaltuk, amikor a gyógyszerészek sztrájkoltak és a legfontosabb gyógyszereket adták csak ki és másodszor, amikor Padovába akartunk eljutni és Vecsenza városának pályaudvarán mindenkit leszállítottak a vonatról, mondván, hogy a vasutasok többórás sztrájkot tartanak, követeléseik teljesítéséért. Riadtan néztük a hatalmas tömeget. Sokan megvárták a sztrájk végét és úgy haladtak úticéljuk felé, mások buszokkal, autóstoppal próbáltak haladni. Padova nekünk, magyaroknak, akkor éppen érdekes eseményt tartogatott. Nemzetközi vásár volt ott, amelynek fő jellege a mezőgazdaság volt. Padova a mezőgazdasági vásárok szempontjából hosszú évtizedeken, talán századokon át igen fontos hely volt. A vásár igazgatója, dr. Giancarlo Brazzale elmondotta, tíz esztendővel ezelőtt a vásár intézménye válságon keresztül. Tanulmányozták, mit tesznek más országok és látták: specializálódniok kell. Szakvásárokat rendezni, úgy, mint ahogy a világ sok más helyén ezt az utat választják ma már. Rövid, 3—5 napos szakmai bemutatók és üzletkötések zajlanak le Az igazgató nagyon büszkén mondotta el, hogy a szocialista országokból ezen a „kapun” keresztül sok áru érkezik. A magyar exportőrökkel már több ízben tárgyaltak itt a vásár területén az olasz kereskedők, vagy tovább tenyésztő gazdák. A magyar húsnak Délről — Északra ia itt van népszerűsége, mert zamatos, jó, de sokszor még mindig több benne a zsírréteg, mint amit az olasz konyha megenged. — Talán a takarmányozási recepten kellene az önök tenyésztőinek, hizlalóinak változtatni — jegyzi meg az igazgató. — S akkor még több áru fogyna, bár tudtommal így is nagyon kedvelik a magyar húsféléket. Olaszországban a húsfogyasztáson belül 60 százalék a szarvasmarha, s ebből rangos helyet foglal el a magyar áru. Vannak kereskedők, akik azt mondják: nem engedhetik meg másoknál, hogy akár egy napig sem mérjenek magyar húst, mert keresik. A tapasztalatok is alátámasztják az igazgató szavait. Élőállatot is szállítunk Olaszországba, s ott még tartják, hizlalják a kereskedők. Nálunk a tenyésztők és az eszporttőrök most már közösen is vizsgálják a tennivalókat és több hasznos, eredményes kísérlet is folyik, főleg az állami gazdaságokban a korszerűbb takarmányozásra. Az a tény azonban, hogy megbízható ügyfelek, folyamatos szállítók vagyunk, ez jelentősen növeli a tekintélyünket Olaszországban, így Padovában is, ahová a feljegyzések szerint több mint 100 éve szállítunk élőállatot. Lendvai Vera Palermói látkép — A legtöbbször igen. De portyázó helikopterek és vadászgépek szüntelenül keresik őket a hegyi ösvényeken. S van, amikor két-három hét után temetik csak el társaikat, a következő osztag emberei. A rizst ilyenkor ők hozzák tovább ... Mélyhangú kürt szaggatott jelei szakították félbe a beszélgetést. A magasfigyelő repülőgépek közeledését jelezte. — Lehet, hogy a szállítmány elvesztett nyomát keresik — mondta Lien —, de csak keressék. — Közéjük kellene pörkölni — intett az álcázott rakétákra Ly, de a parancsnok nevetve rázta a fejét. — Ezek föld—földi rakéták, tehát légi célpontra nem alkalmasak. De egyébként is, egységünknek most nyugton kell maradnia, amíg parancsot nem kapunk. Visszahúzódtak a zöld ágakkal gondosan álcázott sátorba. A három sugárhajtású vadászbombázó néhányszáz méterrel felettük húzott el, de percekkel utána lassú mozgású helikopterek köröztek az erdő felett. — A fene egye meg, hogy mindig ilyenkor kívánom meg a cigarettát — mondta Kha, s idegesen régni kezdte a szipkáját. — Várj néhány percig, aztán ökröt is süthetsz, persze ha hoztál magaddal — mondta a parancsnok —. Ezek rövidesen eltűnnek. Ha megunják a keresést, leszórják gyújtóbombáikat, kilövék gépágyúik hevedereit, s aztán elmennek jelenteni, hogy megint megsemmisítettek egy század«* / — Folytatjuk —