Fejér Megyei Hírlap, 1972. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-04 / 155. szám
Kedd, 1972. július 4. Hová lesz a polgárdi zöldség ? A Fejér megyei MÉK Vállalat szerződést kötött a Polgárdi és Vidéke ÁFÉSZ-szal, hogy zöldség- és gyümölcsboltját, valamint élelmiszerboltjaiit friss áruval látják el, sőt a polgárdi Vörös Csillag Termelőszövetkezettől a zöldség- és gyümölcsboltot átvette saját kezelésbe. A nagyközségi tanács vezetősége örült, hogy egy vállalat fogja ellátni áruval a boltokat és mindig lesz friss, jó áru. 1971. második félévének eredménye ugyan nem bizonyított. A MÉK ügyintézője elmondta, hogy a bolt, amelyet átvettek a termelőszövetkezettől, azért nem látja el jól a feladatát, mert az eladó nem rendelkezik megfelelő gyakorlattal és nem rendel állandóan friss árut, pedig az ő kocsijuk azt mindig kiszállítaná. Időközben az eladót kicserélték, de az áruválaszték és az áruminőség nem javult. A legutóbbi ellenőrzés során például egy láda fonnyadt káposzta, három szem paprika és pár köteg fonnyadt zöldség jelentette az árukészletet. Az eladó panaszkodott hogy mindig csak délután kap árut (ha kap!) holott a háziasszonyok délelőtt vásárolnának a déli főzéshez. A MÉK a zöldségárut a polgárdi termelőszövetkezettől veszi meg, de azt előbb elviszi az enyingi kirendeltségre, vagy esetleg Székesfehérvárra és utána Enyingről, illetve Székesfehérvárról hoznak árut délután, természetesen már nem frisset. Érthetetlen, hogy a polgárdi termelőszövetkezetből miért nem lehetne egyenesen a polgárdi boltokba vinni az árut. A falusi ember is igényes és pénzéért szeretne kifogástalan árut kapni. Molnár József árvédelmi gyakorlat Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság árvízvédelmi gépesített osztaga hétfőn riasztással egybekötött, nagyszabású gyakorlatot tartott a Tisza mindszenti, csongrádi, és algyői körzetében. Azzal az aparátussal vonultak fel, amelyet harmadfokú készültség elrendelésekor szoktak mozgósítani. a feltételezett veszély elhárításakor alkalmazták a hagyományos és a legújabb technikai eszközöket, védekezési eljárásokat, gyakorolták a hullámverés ellen a gátakat megvédő úgynevezett futó rőzseművek összeállítását, valamint szádfalak építését. IS Nemzetközi Szemle júliusi száma A Nemzetközi Szemle legújabb száma nagyobb kérdéscsoportban foglalkozik a szovjet—amerikai tárgyalások jelentőségével, annak előzményeivel és nemzetközi hatásával. Közli a lap Nixon elnök moszkvai rádió- és televízióbeszédét, valamint két, ehhez fűzött nyugati sajtókommentárt is. Az indokínai háború alakulását a Nouvel Observateur című francia lap és egy magyar szerző — Bélai Albert — cikke alapján ismerteti a lap. A nyugatnémet—szovjet, illetve a nyugatnémet—lengyel szerződésekkel Patkó Imre ,,A nyugatnémetek keleti politikája” című írása foglalkozik és dokumentumként közli a szerkesztőség az NSZK parlamentjében a ratifikálás alkalmából elfogadott nyiatkozatot. Az európai gazdasági problémákról szól dr. Kozma János. Mongóliáról pedig Rév Miklós és Horváth H. József érdekes képriportja tudósít. HÍRLAP Merre fair a Fémmunkás? SZINTE CSAK TEGNAP, 1968 novemberében volt az új gyár avatása. Az eltelt három év a történelem mércéje szerint nem sok, de arra feltétlenül elegendőnek bizonyult, hogy a semmiből felfejlődjön egy gyár, országvilág előtt kivívja az elismerést és kialakulhasson kollektívája. A megtett útról, s a jövőről beszélgetünk Drevenka Gusztáv gyárigazgatóval. — Gyárunk teljesen újszerű technológiával lépett be a város igazi életébe. Bizony olyan szakembereket nem találhattunk, akik már foglalkoztak volna hasonló munkafeladatokkal, ebből következik, hogy nagy gondot okozott a szükséges munkaerőnek a megszerzése. Arra kényszerültünk, hogy ötven kilométeres körzetben, főként falusi embereket toborozzunk, tehát olyanokat, akik korábban mezőgazdasági munkát végeztek. Mivel, a más üzemekből és a mezőgazdaságból jött emberek betanítása a vártnál hosszabb időt vett igénybe, a tervezettnél sokkal tovább tartott a speciális szakmai fogások elsajátíttatása — ez vonatkozott a műszaki és a fizikai állományra egyaránt —, s e tény az első évek hatékonyságára nagyon rányomta bélyegét. Termelésünk felfutása meglehetősen nehézkes volt. A tervezett „standard” nyílászárókat, amelyeket nagy sorozatban akartunk gyártani, a piackutatás nyomán egyáltalán nem igényelték sem a bel- és a külföldi megrendelők. Viszont igényként jelentkeztek a komplett épületekhez, szükséges szerkezetek. E konstrukciók technológiája azonban nem minden esetben volt kellőképpen kidolgozva. Egy-egy egyedi épület konstrukciója új profilokat igényelt, ez pedig magával vonta az alapanyag skálájának bővítését, a nyílászáró szerkezetekhez szükséges új veretek tervezését és előkészítését. Mindehhez természetesen idő kellett. Az új konstrukciók alapanyagának visszaigazolása a könynyűfémműben általában féléves átfutással történik. Ezek voltak a gyermekbetegségek, amelyekkel az első időkben meg kellett birkózni, azért, hogy végülis a gyár megfelelő eredményeket tudjon felmutatni. A várt eredmények, ha lassan is jelentkeztek, nem maradtak el. A tavalyi év eredményei már bizonyították, hogy a befektetett energia gyümölcsözni képes. Kérjük mondjon erről valamit. — Elsősorban talán azt kellene kiemelni, hogy kialakult, dev a gyár brigádjaira támaszkodó törzsgárda, akik a legnehezebb feladatok megoldására is képesek már. A gyár termelési kapacitása egy egészséges fejlődésen ment keresztül az 1971-es év folyamán. A gyár a kiemelt- és lakásprogramját maradéktalanul teljesítette, továbbá jelentős export-volumenek gyártásával a fémmunkás márka hírnevét is növelhettük. — Francia, osztrák, dán, csehszlovák, svájci, NDK partnerek mellett igen jelentős szovjet export-relációkat teljesítettünk. Az export mellett jelentősek voltak belföldi szállításaink is, mint például a Volga Szálló, a kereskedelmi kamara új irodaépülete, a befejezés előtt álló pécsi tv-torony és nem utolsó sorban, városunk büszkesége, az új Alba Regia Szálló. Mondana valamit az üzemek és műhelyek termelési produkcióiról? — EMLÍTÉST ÉRDEMEL: az NSZK cég részére történő ajtók gyártása. Sikerült ezzel egy nagyon termékeny szalagszerű termelést megvalósítani. Az anyagproblémák rendkívüli módon nehezítik a megfelelő minőség produkálását. — Az utóbbi időben segített bennünket az alkatrészüzemben beállított és ma már folyamatosan üzemelő svájci „Niederberger” csiszológép. Ezzel a géppel elsősorban a rendkívül fárasztó és munkaigényes kézi csiszolást kívántuk kiküszöbölni, másrészt pedig a felületminőséget jelentősen javítani. Eloxáló üzemünk egész évben jól működött, a direktszínező belépésével újabb feladatokat kellett megoldani, amely néhány heti felfutás után ma már kielégítő eredményeket hoz. Ez elsősorban a gyártmánystruktúra bővítését és a választék növelését eredményezi. A natrureloxálás után ma már az arany és a bronz különböző árnyalataiban tudjuk szerkezeteinket szállítani. Végszerelési üzemünk kapacitása is igen egészségesen fejlődött, a havi programba beállítottakat képes maradéktalanul teljesíteni. — Milyen szerepet vállaltak a munkából a társadalmi és tömegszervezetekben? V. — Igen nagy segítséget adott a gazdaságvezetés részére a két-három éve megalakított politikai szervezetek dinamikus munkája. Értem ez alatt a párt, a szakszervezetek valamint a KTF szocialista embertípust alakító tevékenységét. Sokat köszönhetünk a vezérigazgatóság politikai és gazdasági vezetőségének, a helyi és a megyei pártszervezetek, szakszervezetek támogatásának. — Merre tart tehát a fémmunkás fehérvári kollektívája? — NEGYEDIK ÉVÜNK első hónapjainak munkáját analizálva úgy érezzük, hogy gyárunk megérett a nagyobb feladatok vállalására, minden lehetőség megvan arra, hogy a további években még nagyobb feladatokat végezhessünk. A jó hangulathoz hozzájárul az is, hogy idén első alkalommal fizettünk munkánk eredménye alapján nyereségrészesedést. A dolgozókat bizakodóvá tette, hogy megérdemelt pénzt kaptunk. Többek között ez is segítette, hogy 1972 eddig lezárt szakaszát eredménnyel zártuk. Fickert Tibor Az SZK kombájnokat is befogja a lucernabetakarításba a lajoskomáromi Győzelem Tsz. A félig megszáradt rendet szedik fel vele és szállítják a silóba. 3 Hozzávetőleges számítás szerint a raktári kártevők a megye egy évi kenyérgabonaterméséből 600 mázsányit, azaz hat vagonnal élnek fel előlünk. Könnyen kiszámítható az is, hogy ha 270 kiló egy felnőtt évi kenyérgabonaszükséglete, hány ember „fejadagját" jelenti a zsizsik, a molylepke, a szárnyasok és általában a gabonaevők vámja. Igaz, hogy arra senki sem vállalkozhat, hogy a raktári kártevők mindegyikét teljes mértékben megfékezi, a tárolási veszteséget nullára redukálja. Az ember - különösen az utóbbi néhány esztendőben — a maga eszével, képességeivel sikerrel szállt szembe a mezőgazdasági termesztés biológiai károsítóival, de meszsze az az idő, amikor teljes sikerről számolhat be. Nem is erről van szó. A gazdaságokban, a terménytároló vállalat raktáraiban kellene megfogadni azokat a tanácsokat, melyek elegendőnek látszanak a veszteségek elfogadható mérséklésére. Be kell látni: túl sok a 600 mázsa, túlzás nélkül azt sejteti, hogy valahol hiba van a védekezés programjában. Különösképpen akkor tűnik szembe a felelősség hiánya, amikor kiderül, hogy az adott raktárban, gazdaságban a tárolási veszteség meghaladja a 25-30 százalékot is. A hozzáértő szakemberek egyértelmű véleménye az, hogy a 3 százalékon felüli raktári mínusz haverében felületes munka található. És most, amikor - ha a természet nem vesz vissza anynyit, mint az elmúlt hét végén - gazdag termést takarít be a mezőgazdaság, magasabb termésátlagot, mint a gazdálkodás történetében bármikor, igényesebb, de mindenképpen felelősségteljesebb tárolási körülményeket kívánkozik teremteni. Nem adhat senki számára a könnyelműséghez alapot az a tény, hogy a magasabb termésből mégiscsak több megmarad, a vesztségszámla elviselhetőbb. De, amikor egyébként is gondja mind a gazdaságoknak, mind a felvásárló vállalatnak a terményraktározás, a legcsekélyebb mulasztás is sok mázsányi veszteség okozója lehet. A szükségmegoldás veszteségei eddig is aggasztóak voltak, és vizsgálat tárgya is volt a megyében. A szükségkörülmények megértése azonban , nem adhat kizárólag magyarázatot a személyes mulasztásra. Nem titok, két éve több ezer vagon kenyérgabona, fél megyeszékhelyi lakos évi kenyere csúszott le a kártevők, a kényszerhelyzet, de mindezekkel együtt a mulasztás „torkán". Tanácsot adni, felelősséget kiáltani, felelősségrevonásért ■ szólni kétségtelen egyértelműen könnyebb pozíció. És most sem arról van szó, hogy a gazdaságok vezetőinek íróasztalára, vagy a felvásárló vállalat szeme elé minden eddiginél jobb védekezési receptet rakjunk le, hanem a tehetségeset, az elvégezhetőt szándékozunk csupán támogatni. Azok mellé állni, akik egyszerre értik is, hogy miért könnyelműség csak tátott szájjal „védekezni”, amikor van rá mód, van eszköz és megfelelő szervezet is a raktári veszteségek mérséklésére. Van egy lehetőség, amelyben egyesítve található a kémiai kutatás eredménye, s annak számos gyakorlati sikere is. A figyelmet ezekre fordítanánk most és azonnal, mielőtt egyetlen kiló új termést is a raktárba szállítanának. Évi 600 masa raktári „felelőtlenség" a 20 valahány ezer vagon kenyt"gabona tér , mésből csaknem elenyésző mennyiség, majdhogy nem csupán egy csepp a tengerből, de ha a tehetségeset az eszközeinkkel valóban megtettük, akkor az is könnyen kiszámítható, mennyivel sikerült viszszaszorítani a kártevők pusztítását, hány ember évi tenyérszükségletét mentettük meg. Végtére is az a közös akarat: új sikert kovácsolni a természetben az ember hasznára. (pdf) A raktárak reorm vamszedoirol Az 50. nemzetközi szövetkezeti nap (Folytatás az 1. oldalról.)A gazdasági nehézségekkel küzdő tsz-eknek, a mezőgazdasági szövetkezetek öszszességükben nem eltartottjai a népgazdaságnak, hanem jelentősen hozzájárulnak a népgazdasági, társadalmi kiadásokhoz. Különösen a termékükért kapott deviza jelentős a népgazdaság számára. A termelőszövetkezetek legfontosabb feladatai között említette: a helyi adottságokhoz, a közgazdasági szabályozókhoz, a népgazdaság igényeihez igazodva meg kell tanulniuk a szó legigazibb értelmében gazdálkodni. Tartsák fenn a gazdaság pénzügyi egyensúlyát, pénzüket a legjobban megtérülő vállalkozásokba fektessék. A jó gazdasági helyzetben lévő gazdaságok folytassanak érett, megfontolt, mértékletes üzemi jövedelempolitikát. Tárják fel belső tartalékaikat, szüntessenek meg minden pazarlást. A gazdálkodás kérdései mellett megemlítette: sajnálatos és helytelen, hogy a vezetők napi gondjai háttérbe szorítják a nevelést, a tudatformálást, a tagokkal való türelmes, figyelmes foglalkozást. A fogyasztási szövetkezetek egyik leglényegesebb feladataként említette: találják meg a tagság aktivizálódásának módját, vonják be a mindennapi munkába növeljék felelősségérzetét, segítőkészségét. * * * Kavargó, hullámzó emberfolyam, egybeolvadó színek, így látta volna a fehérvári Vidám Parkot vasárnap délután egy alacsonyan, szálló repülőgép pilótája. De így látták azok is, akik felültek az óriáskerékre. A szövetkezeti napra hatezren jöttek el Fejér megyéből és az ország minden részéből. A rendezők gondosan állították össze a programot: az egésznapos műsorban néptánc csoport fellépésétől a divatbemutatóig, a magyarnóta-énekesek műsoráig minden szerepelt, ami a jó hangulatot, és a szövetkezeti tagok szórakoztatását volt hivatva szolgálni. A jó hangulat megteremtésében természetesen a szövetkezetek büféinek, lacikonyháinak is része volt. Bár sokan élvezték a játékokat, óriáskerekeket, hajóhintát, a „hernyót”, sokan ettek, ittak, s álltak sorba a pénztáraknál, a szabadtéri színpad nézőterére nem volt könnyű bejutni. Délelőtt tizenegy órától, amikor a budapesti Erkel Ferenc szövetkezeti művészegyüttes mutatta be nagysikerű műsorát, egészen este hét óráig, mindig „telt ház" előtt táncoltak, énekeltek. Még a táncosoknál is nagyobb sikert aratott Dombi István és Oláh Mária, akik népdalokat, magyarnótákat énekeltek. . Délután három órakor kezdődött az időst és fiatalt egyaránt érdeklő műsoros divatbemutató, ahol a szép nyári ruhák és strandöltözékek mellett kedvelt táncdalénekeseket, Ambrus Kyrit, Magay Klementinát és Bakacsi Bélát hallgatta meg a divat- és tánczene-rajongók háromezres tömege. Nemcsak a sok-sok fellépő együttes, a pergő műsor, hanem más is mutatta, hogy itt szövetkezeti tagok találkoztak egymással. Végig az utak mellett, nagy tablókat helyeztek el a szövetkezetek helyzete, termelési eredményei, tervei számokban, ezek voltak leolvashatók a tablókról, amelyeknél megálltak az emberek. Este kilenc órakor a büfék többsége kifogyva, üresen állt. De még mindig harsogott a zene, az ifjúság szigetén táncoltak a fiatalok, és senki sem akarta tudomásul venni, hogy alig egy óra múlva elhallgatnak a hangszórók, s az ötvenedik szövetkezeti nap véget ér. F. F.—M. E.