Fejér Megyei Hírlap, 1972. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-04 / 155. szám

Merre tart a Fémmunkás 7 Mi az hogy Székesfehérvár 7 -----------------------------------­A raktárak vámszerzői A lottó futalomsorsolás gyorslistá­m fi holnap szakmun­kásaiért M­a, Székesfehérváron — a me­gye párt- és tanácsi, valamint nagy iparvállalatai vezetőinek bevonásával - ül össze az or­szággyűlés ipari bizottsága, hogy megvitassa az 1969. évi VI. számú a szakmunkásképzés­ről szóló törvény végrehajtásá­nak eddigi tapasztalatait. A 327- es Szakmunkásképző Intézetben tartandó tanácskozás révén elő­ször kerül arra sor, hogy az ipari bizottság összességében elemezze, értékelje a szakmun­­kásképzés reformájának vala­mennyi tapasztalatát A törvény bevezetésekor még magyarázni, érvelni kellett. Ma már szinte senki sem vonja két­ségbe azt a megállapítást, mi­szerint a társadalom fejlődését alapvetően a rendelkezésre álló munkaerő szakmai fejlettsége és fejlődése határozza meg. Az az igen fontos tényező, amit célul kitűzött a törvény: a szak­munkásképzés mindenkor össz­hangban legyen a társadalmi­­gazdasági fejlődés követelmé­nyeivel, sőt, amennyiben lehet és szükségszerű, előzze is meg azt. Ennek érdekében - a nép­gazdaság jelenlegi és közeljö­­vőbeni fejlődésének megfele­lően - két oktatási alapelv gya­korlati megvalósítását indítot­ta el a törvény: az általános, sokrétűen elmélyült szakmai tu­dás megalapozásának, növelé­sének, valamint a lépcsőzetes képzésnek az elvét. A két alap­­elv nem választható szét. Együt­tes alkalmazásuk adja azt az eredményt, amit az 1969. évi VI. számú törvénytől várunk: a jö­vő szakmunkásainak általános és szakmai műveltsége a köve­telményeknek megfelelően ma­gas le­gyen, s hogy a termelés mindenkori struktúra-változásai­hoz zökkenőmentesen alkalmaz­kodni tudjanak, azaz tartalmi­lag, technológiailag rokon szak­mák valamelyikéhez rövid idő alatt átképezhetők legyenek. Mindezekről az elmúlt két ok­tatási év alapján már képet al­kothatunk. Persze a végleges ér­tékeléshez ez az idő még ke­vés. Egy dolog azonban már biztos, a tapasztalatok alapján igazolható: az 1969-ben megal­kotott új jogszabályok helyesek, az MSZMP Politikai Bizottsága 1965. évi határozata fő célkitű­zéseinek megfelelően hatnak. Kiszélesítésükhöz, általános al­kalmazásukhoz azonban elen­gedhetetlenül fontos a tapasz­talatok elemzése, értékelése, s amennyiben szükséges, a gya­korlati élethez való igazításuk. A törvény gyakorlati alkalma­zásában már korábban történ­tek kisebb-nagyobb módosítá­sok, mint például a Miniszter­­tanács februári határozata a nehezen beiskolázható szakmák utánpótlásának javítására. Hogy ezt követik-e újabbak, s me­lyek lesznek azok, ennek meg­fogalmazása a mai tanácsko­zás célja. A megyénket ért megtisztel­tetés nemcsak szakmunkáskép­zésünk számbeli súlyának (hi­szen intézeteinkben közel száz szakmában, mintegy 8000 ipari tanuló képzése folyik), hanem az elméleti és gyakorlati oktatás­ban elért eredményeink elisme­rését is jelenti. S ez nem csupán gesztus, hiszen a tanácskozáson az értékelésben, a jövőbeni te­endők rögzítésében helyet kap­nak a megyére jellemző sikerek és­ gondok is. E­nnek tudatában köszöntjük a mai tanácskozás résztve­vőit. Takács Ferenc Az 50. nemzetközi szövetkezeti nap Nagygyűlés a Vidám Parkban Ünneplő, szórakozó ezrek A millenniumát ünneplő Székesfehérvár fogadta va­sárnap az 50. nemzetközi szövetkezeti nap alkalmával rendezett országos esemény­­sorozat vendégeit. A város­ból, a megye községeiből­­ és az ország más részeiből sok­ezer ember látogatott el ezen a délelőttön a fehérvári Vi­dám Parkba, hogy résztve­vője legyen az Országos Szö­vetkezeti Tanács és a Fejér megyei szövetkezetek szövet­ségei által rendezett ünnep­ségnek. Délelőtt fél tíz után nagy­gyűléssel kezdődött az ün­nepség. A nemzetközi szö­vetkezeti napot és az 1000 éves Székesfehérvárt kö­szöntő feliratokkal díszített emelvényen helyet foglaltak: Herczeg Károly, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Tapolczai Jenő, a megyei ta­nács elnöke, dr. Pach János, az OSZT titkára, Fehér La­­josné, az OSZT nőbizottsá­gának elnöke, az országos és megyei szövetkezeti szövet­ségek vezetői, a tanácsok és társadalmi szervezetek kép­viselői. Fierpasz Károlynak, az Észak-Fejér megyei Tsz­­szövetség elnökének meg­nyitója után Szabó István, az Országos Szövetkezeti Tanács és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke mondott ünnepi beszédet. Szabó István méltatta szö­vetkezeteink nemzetközi te­vékenységét, annak jelentő­ségét, hogy a TOT, a SZÖ­­VOSZ és az OKISZ, továbbá az Országos Szövetkezeti Ta­nács is tagja a nagy tekinté­lyű nemzetközi szövetségnek. A magyar szövetkezeti moz­galom több, mint ötven or­szág 80 központi szövetkezeti szervével áll társadalmi és részben gazdasági kapcsolat­ban. Hazánk szövetkezeti moz­galmának szerepéről, fejlő­déséről szólva megemlítette: a körülbelül 10 000 vállalat­nak fele szövetkezeti kere­tek között tevékenykedik, a mezőgazdaságban 3000, az iparban 1000, a kereskede­lemben több, mint 600 szö­vetkezet tölt be nagyon fe­lelősségteljes szerepet. Ma­gyarországon minden har­madik aktív kereső a szövet­kezetekben talál megélhetést. A mezőgazdaságban, a szö­vetkezetek adják a termelés háromnegyed részét, az or­szág kereskedelmi forgalmá­nak csaknem egyharmadát a fogyasztási szövetkezetek bo­nyolítják le, a szövetkezetek részesedése az ipari terme­lésből 8 százalék. A szövet­kezetek jelentőségét fokozza az új gazdaságirányítás rend­szer viszonyai között, hogy viszonylag kis társadalmi költséggel működtethető vál­lalkozási formát jelentenek. Egy tévhittel vitatkozva hangsúlyozta a TOT elnöke: bár az állam jelenleg is szá­mottevő segítséget nyújt a (Folytatás a 3. oldalon) ARCOK A róktából tesi Alacsony, „telt” ember, feszes pocakkal. Rózsás ar­cán szinte állandó a derű. Szemei aprók, ha nevet, vé­kony csíkba keskenyedik a fény. Ahogy kedveskedve, érdeklődön sétál az ebédelő vendégek között, pocakja és a keze együtt simogatja a házakat. Hivatalos titulusa: a szilasi Mezőföld Tsz konyhavezetője. Valójában főszakács. Dicsérik az ételt, amit főzött, mire valaki meg­jegyzi: pedig bognár a „tisztességes” szakmája, amit elhagyott. — Hogyan történt? — Már magam se nagyon tudom Még a kis szövetke­zetben volt, valami ünnep­ségre készülődtünk. Akkor szólt az elnök, hogy le kel­lene vágni egy birkát. Le­vágtam, megfőztem, ízlett mindenkinek. — Miért éppen magának szólt? — Egyszer, fiatal korom­ban voltam egyhónapos tanfolyamon. A konyhára osztottak be. Attól kezdve otthon is szívesen főzöget­­tem. Ezért. — Sok dolga akad a konyhavezetőnek egy ilyen szövetkezetben? — Jócskán. Az üzemi konyhán mindennap főzünk a tagoknak, meg vendégek­nek. Nyár időben sok a külföldi, főleg a német. Az IBUSZ hozza őket, ő szer­vezi a programot. Ebédet kapnak, aztán megnézik a lovasbemutaót, a bátrabbja lovagol is, aztán ki ide a pincébe. — Mit főz nekik? — Főleg pörköltet. Azt szeretik, az az igazi. Nyársért szalad, elma­gyarázza a szalonnasütés titkait, széles gesztusokkal kínál mindenkit, örül, ha jól érzi magát a vendég, figyel, kinek mivel kedves­kedhet, elszomorodik, ha egy csipetnyi panaszt­ sejt. — Miért a gulyást szere­tik?... — Könnyeznek, ha egy kicsit csíp, de azért „gut, gut”. A szalonnasütésnél áradoznak, a bortól még jobban belelkesednek. A nyugatiak gyakran arról érdeklődnek, hogy igazán úgy élünk-e, ahogy mutat­juk, vagy csalunk a ked­vükért. — Mit válaszol ilyenkor? — Elviszem őket az én pincémbe, itt van nem messze a szövetkezetétől. Ott is akad mindig egy kis harapnivaló, a borom is jó, aztán mondom: lássátok feleim! Azt mondta a múlt­kor egyik, hogy én tulaj­donképpen kapitalista va­gyok. Azt feleltem: az ám az öreganyád, mi ezért igen megdolgoztunk. Munkatársai közül valaki szólítja: „Pocak, egy pilla­natra.” Viszonozza, a csí­pést, jót nevet. — A régi szakmájához végleg hűtlen lett? — Dehogy lettem. Csak most kedvtelésből teszem azt, amit hajdan muszájból csináltam. — Mit például? — Nézze ezeket a kerék­csillárokat, azt a saroglyá­ból épített ruhaakasztót — az én munkám. Járt a lovascsárdában? Annak a berendezését is én ..szer­kesztettem”. Láttam vala­hol, lerajzoltam, megcsi­náltam. — Büszke rá? — Mint amennyire akkor vagyok, ha nagyon ízlik a förtöm. Demján József a neve. Állítólag szegről-végről rokona a híres, neves szí­nésznőnek. (Fábián) C" , ÚJ FEJ­ÉR MEGYEI . AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI Kedd, 1972. július 4. XXVIII. évfolyam, 155. szám • • • Ára: 80 fillér Fock Jenő megérkezett Mongóliába A Mongol Népköztársaság­ba utazó Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnöke és felesége hét­főn a kora reggeli órákban Irkutszkból tovább folytatta útján Ulánbátorba. Vele volt Érdembileg mongol kül­ügyminiszter-helyettes, aki a magyar vendégek elé utazott Irkutszkba. Az irkutszki re­pülőtéren Fock Jenőt és kí­séretét Jurij Kravcsenko, az irkutszki területi pártbizott­ság titkára búcsúztatta. Fock Jenő és felesége hét­főn hivatalos és baráti láto­gatásra megérkezett a mon­gol fővárosba. A magyar ven­déget és kíséretét Ulánbá­tor repülőterén Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a mongol minisztertanács elnö­ke, valamint a mongol párt és kormány több más vezető­je fogadta. Fock Jenő hétfőn látogatást tett Jumzsagij­ Cedenbalnál, s beszélgetést folytatott vele. A beszélgetésen részt vett Luvszan, a Mongol Népi For­­dalami Párt Központi Bi­zottsága Politikai Bizottsá­gának tagja, a Mongol Nép­­köztársaság Nagy Népi Hu­­­rálja elnökségének első el­nökhelyettese, valamint több más mongol párt- és állami vezető. Fock Jenő ezután koszorút helyezett el a Szuhe Bator és Csojbalszan, a Mongol Népi Forradalmi Párt és a mongol népi állam két megalapító­jának síremlékén. Fock Jenőné hétfőn látoga­tást tett az Ulánbátor­i kép­zőművészeti múzeumban. A Minisztertanács elnökének feleségét a múzeumba elkí­­sérő A. I. Filatova-Cedenbal és Luvszanvandan, a Mongol Népköztársaság művelődés­­ügyi miniszterének első he­lyettese. Jumzsagij­ Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Miniszter­­tanács elnöke hétfőn vacso­rát adott Fock Jenő tisztele­tére. A testvéri barátság és szí­vélyesség légkörében eltelt vacsorán Jumzsagim­ Ceden­bal és Fock Jenő mondott po­hárköszöntőt. Hétfőtől Pusztaszabolcson is... Vasárnap délelőtt a pusz­taszabolcsi Mező Imre Tsz elnöke és Besenyei István agronómus tartózkodott a tsz központi irodáján és utolsó ellenőrzésüket tar­tották az aratás hétfői meg­kezdése előtt. Fehér Mihály tsz-elnök el­mondta: hat SZK-4-es kombájn kezdte meg 147 hold őszi árpa aratását. Ugyanekkor két rendrevágó is hozzáfog a búza rendre­­vágásához. A Dózsa szoci­alista brigád már napok óta készült a hétfői induláshoz és teljes kapacitással kezd­ték a termésbetakarítást. A tsz vezetői a prémiumon fe­lül bevezették a 20 forintos tikett rendszert. Aki kiemel­kedő teljesítményt nyújt, az 20 forintos tikettekkel ju­talmazható, ami beváltható forintokra. Mintegy 20—22 mázsa ár­pát várnak holdanként. A tsz tagjai nagy lendülettel készültek az aratásra. Az aratás ideje alatt meleg ételt szállítanak a helyszín­­re és ugyanúgy hűsítő italt is. Állandó tűzvédelmi ügye­letet tartanak, ugyanekkor készenléti brisád van a mű­helyben is, sőt az aratás helyszínén is. M. A.

Next