Fejér Megyei Hírlap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-01 / 126. szám

Mai számunk melléklete .* a Hírlap nyári vasúti menetrendje FEJÉR MEGYEIIG »■» mmiwniiiiBisa r——-------—­IBA 1» Walq&iy . tää^S w«gi Péntek, 11 "titiji .da Hjfg EáCt-í- i 1973. június 1. XXIX, évfolyam AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA | Ára: 1,20 Ft Nappali fehérváriak Távol a családtól Különös eset: falusi ankétált tapasztalatait idézik fel a vb-tagok Székesfehérvár Város Tanácsának végrehajtó bi­zottsági ülésén. Arról esik szó, mit mondtak fehérvári nagy­üzemi munkások saját sorsukról — abban a faluban, ahol laknak. Mert róluk volt szó a végrehajtó bizottság ülésén, a nap­pali fehérváriakról. Tavaly több, mint 14 ezer bejáró „ingá­zott” falusi otthona és fehérvári munkahelye között. Idén ezeregyszázzal több. S vannak több ezren hétközbeni fehérváriak is. A mun­kásszállók lakói, akik csak munkaszüneti napokon töltik együtt idejüket családjukkal. Úgy is mondhatnánk: féllábbal fehérváriak, félszívvel élnek közöttünk. Ám nekünk mégis egész emberként kell szá­mítani rájuk; üzemeink, vállalataink nem tudnák segítségük nélkül megoldani feladataikat. Vonzáskör: 30 kilométer Nyolc székesfehérvári nagy­üzemben végzett felmérést a járási—városi NEB az ingá­zók és a munkásszállók lakói­nak helyzetéről. A NEB-vizsgálat megálla­pította, hogy az üzemek több­ségükben rendelkeznek meg­felelő munkásszállás-kapaci­­tással. (A legkedvezőtlenebb a Tejipari Vállalatnál a hely­zet.) A munkásszállók kapacitá­sát általában ki is használják, bár nem mindenütt­. A mun­­kásszállók felhasználására egyébként meglehetősen ke­vés koordináló intézkedést hajtanak végre Fehérváron, a vállalatok csak elvétve vé­geztek elemzéseket, számítá­sokat a munkaerőszükséglet biztosítására, olyan variánso­kat pedig nem készítettek, amelyek elemeznék a szálló­fenntartás, illetve a dolgozók utaztatási költségeit. A nagy távolságról érke­zett „vendégmunkások” szá­ma az utóbbi években alapo­san megcsappant. Bár szélső­séges példák akadnak — ta­valy a FÁÉV például hóna­pokig szállította haza s visz­­sza Murakeresztúr és Fehér­vár között egyik kubikos­brigádját —, a város vonzás­köre nagyjából megállapo­dott. Jórészt egy 30 kilométe­res meghúzható kör tekinthe­tő munkaerő-utánpótlás szem­pontjából Székesfehérvár, „hátországának”. Szálláson lakni, vagy utazni? Az utánpótlásra pedig szük­ség van. Az ipari fejlődés tör­vényszerű következménye — s ezzel manapság világszerte számolnak —, hogy a váro­sok egymagukban képtelenek fedezni ipari üzemeik mun­kaerő szükségletét. Székesfe­hérvár dinamikus iparfejlesz­tését is csak dinamikus mun­kaerő-koncentrációval lehet megvalósítani. A városi lakos­ság már régen nem képes a vállalati munkaerő igények ellátására. 1972-ben a helyi munkaerőforrás csak 64 szá­zalékát tudta fedezni üzeme­ink munkaerőszükségletének. Az ipari fejlődés tendenciáit figyelemmel kísérve belátha­tó időn belül nem lehet szá­mítani a helyzet megváltozá­sára, az ingázás mértékének csökkenésére sem. S ez nem csupán a lakás­gondok miatt van így. Maguk az ingázók sem hajlandók — legalább is többségükben, — lemondani sajátos árformá­jukról. Fehérváron akarnak dolgozni, ám falujukban szándékoznak lakni. A munkásszállók kulturált­sága, kényelme sem elegendő biztosíték ennek a szándék­nak a megváltoztatására. (Bár az is igaz, hogy e tekintetben is, különösen a szabad idő kitöltésével kapcsolatban, sok tennivaló vár még, elsősor­ban a­ KISZ-re.) „Alvó" falvak De hát miért vállalják na­ponta sok ezren az utazás ké­nyelmetlenségeit. Az elsőren­dű kapocs a régi életforma, az ismerős otthoni környezet. Jó a forintot a városban megke­resni, de lakni igazán jól, kényelmesen a falusi otthon­ban lehet — mondják. S nem titkolják azt sem, hogy a fa­lun adódó mellékjövedelem, háztáji kert is „jól jön” a csa­ládnak. Ezért­­ utaznak. A napi nyolc óra munkaidőhöz gya­korta egy-két órát is hozzá­tesz az utazással eltöltött idő. A nagy iparcentrumok „al­vóvárosaihoz" hasonlóan Fe­hérvár körül is kialakultak afféle „alvó” falvak. (Szabad­­battyánból például vagy ezren járnak be dolgozni, s negyven százalékuk nő. A bejárók szá­mát, ha nem is lényegesen, növeli, hogy még fehérvári­ak is építkeznek itt.) Az elsőrendű teendő tehát az utazás körülményeinek megváltoztatása. Kényelme­sebbé s rövidebbé kell ten­nünk az utazást a bejáró munkások számára, hogy több idejük maradjon önmagukra, a családra, sőt a községük társadalmi életében való rész­vételre is. — mekis — ­ Tanulnak a tsz-vezetők Csütörtökön ülést tartott a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége. Megvitatták a termelőszövet­kezetek oktatási, módszertani bizottságának tevékenységét. Megállapították, hogy a ter­melőszövetkezeti választott vezetők és az üzemi vezetők továbbképzése az elmúlt években jelentősen fejlődött. 1971-ben 3 ezer, az elmúlt év­ben 4600 tsz-vezető részesült elméleti és szakmai tovább­képzésben, s a tervek szerint ebben az évben már 7 ezer termelőszövetkezeti vezető bő­víti gazdasági és szakmai is­meretének körét. A szövet­kezeti demokrácia szélesedé­sével a különböző tisztségvi­selőktől is egyre nagyobb fel­­készültséget várnak. Közülük 1ö...)-an gyarapítják­­ ismere­teiket az idén a szövetkezeti önkormányzat számos kérdé­séről. A TOT elnöksége szük­ségesnek tartja, hogy a haté­konyabb termelés, az új mód­szerek bevezetése érdekében a e­­melőszövetkezetek veze­tői rendszeresen részt vegye­nek a továbbképzésben. Az elnökség megtárgyalta a vetőmag termesztésének, fel­dolgozásának, forgalmazásá­nak és felhasználásának főbb jellemzőit. A mezőgazdasági üzemek évente­­ mintegy 3,7 milliárd forint értékű vető­magot használnak fel, amely­­lyel a szántóföldi növények­ből,­­ és zöldségfélékből több mint 40 milliárd forint ter­melési értéket állítanak elő. A vetőmagvak minősége bio­lógiai értéke az egész mező­­gazdasági termelést megha­tározza, éppen ezért népgaz­dasági érdek, hogy előállítá­sukban érdekeltté tegyék a termelő üzemeket is. A me­zőgazdaság különböző ágai­ban eltérő a vetőmagtermesz­tés gazdaságossága. A kalá­szosok és a kukorica vetőmag termesztésének jövedelmező­sége, megfelelő, a zöldség nö­vények vetőmagjainak árá­ban azonban nem tükröződ­nek a magasabb követelmé­nyek. Az alacsony jövedelme­zőség csökkenti a termelési kedvet. ESZ az ú.iuti­ellek közül: Ballagó Inne átveszi kitüntetését Fotó: Kabáczy Az iskolák államosításának 25. évform­ulóján Hivatástudattal, áldozatos munkával Megyénk pedagógusait köszöntötték Ezekben a napokban tisz­telettel és szeretettel köszön­tik a pedagógusokat. Szer­kesztőségi postánkkal érkez­nek azok a meghívók is, amelyekben hírt adnak a műsorral gazdagított helyi ünnepségek időpontjáról, azokról az eseményekről, amelyeken megyénk mintegy ötezer óvónőjét, tanítóját, ta­nárát, s az intézeti oktató­nevelőmunkát segítő techni­kai dolgozókat ünnepüik. Idén a pedagógusnapi ren­dezvényeknek külön jelentő­séget ad a magyar közokta­tásügy történelmi jelentősé­gű eseményének, az államo­sításnak negyedszázados év­fordulója. Ezen évforduló je­gyében és az 1973. évi peda­­gógusnap alkalmából a me­gyei tanács­ok művelődés­­ügyi osztálya és a Pedagó­gusok Szakszervezete Megyei Bizottsága tegnap délután a megyei tanács dísztermében ünnepséget rendezett. Az al­kalomra meghívottakat, a virággal kezükben felsorako­zott úttörők és KISZ-fiatalok sorfalai között vonultak a díszterembe. Tiszteletükre hangzottak el az ének- és ze­neszámok és róluk emléke­zett meg munkásságukat méltatva megnyitójában Se­res József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője. Az elnökségben kö­szöntötte Bodnár Lászlót, az MSZMP megyei bizottságá­nak titkárát, dr. Voksán Jó­zsefet, a Pedagógusok Szak­­szervezete Központi Vezető­ségének titkárát, Brunner Tibort, a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának elnö­két, Khaut Andrást, a KISZ Megyei Bizottságának első titkárát, Borsai Ferencet, az SZMT titkárát. Üdvözlő szavai és megnyi­tója után Sudár Iván, a me­gyei tanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Sudár Iván beszédét mondja Sudár Iván: fiz iskola a társadalmi fejlődés alapvető eszköze Sudár elvtárs történelmi visszapillantással kezdte ün­nepi megemlékezését. Hivat­kozott arra az időre, amikor a Magyar Kommunista Párt kidolgozta politikai program­ját, azt a programot amit magáévá tett a Magyar Füg­getlenségi Front és amelynek alapján kezdte meg működé­sét (1944 decemberében az Ideiglenes Nemzeti Kormány Debrecenben. E program a művelődésügy számára a kö­vetkezőket tartalmazta: „A sajtóból, az oktatásból, a kul­túrából, a közéletből ki kell küszöbölni a­ fasiszta mételyt, a népellenes szellemet, a faji és nemzeti gyűlöletet.” Hi­vatkozott 1945 tavaszára, amikor a köznevelésügy há­lózatát is az élet nedvei jár­ták át, s az iskolák megnyi­tották kapuikat milliónyi fia­tal, a jövő reményei, a szo­cializmus várományosai szá­mára. Ennek a programnak je­gyében alakult meg 1945 má­jusában az Országos Közne­velési Tanács, majd megszü­letett a felszabadulást köve­tő legjelentősebb iskolaszer­vezeti alkotás: az Ideiglenes Nemzeti Kormány életrehív­­ta a nyolcosztályos általános iskolát. Egyre sürgetőbbé vált a köznevelés tartalmá­nak korszerűsítése, de ez csak az iskolák államosításával lehetséges. Már 1946-ban több város és község fordult a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz azzal a ké­réssel, hogy az állam vegye kezelésbe a községi, városi iskolákat. 1947 februárjában sor került az állami szénbá­nyák általános és népiskolái­nak, majd szeptemberében a nehézipari vállalatok által fenntartott általános iskolák államosítására. És 1948 tava­szára megjelent az MKP programnyilatkozat terveze­te, mely követelte az iskolák államosítását. Jelenlévők közül néhányan emlékeztek a székesfehérvá­ri nemzeti bizottság 1948. má­jus 25-i ülésén már ennek a követelésnek szellemében történő állásfoglalására, de mint Sudár elvtárs említette, például a csákvári felekezeti tanítók is egyhangú határo­zatban örömmel üdvözölték az iskolák államosítását. Szü­lők, tanulók, és tanítók egy­séges követelése volt ez az országban, így Fejér medyé­­ben is. A fehérvári diákon­(Folytatás a 2. oldalon)

Next