Fejér Megyei Hírlap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-01 / 126. szám
Mai számunk melléklete .* a Hírlap nyári vasúti menetrendje FEJÉR MEGYEIIG »■» mmiwniiiiBisa r——-------—IBA 1» Walq&iy . tää^S w«gi Péntek, 11 "titiji .da Hjfg EáCt-í- i 1973. június 1. XXIX, évfolyam AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA | Ára: 1,20 Ft Nappali fehérváriak Távol a családtól Különös eset: falusi ankétált tapasztalatait idézik fel a vb-tagok Székesfehérvár Város Tanácsának végrehajtó bizottsági ülésén. Arról esik szó, mit mondtak fehérvári nagyüzemi munkások saját sorsukról — abban a faluban, ahol laknak. Mert róluk volt szó a végrehajtó bizottság ülésén, a nappali fehérváriakról. Tavaly több, mint 14 ezer bejáró „ingázott” falusi otthona és fehérvári munkahelye között. Idén ezeregyszázzal több. S vannak több ezren hétközbeni fehérváriak is. A munkásszállók lakói, akik csak munkaszüneti napokon töltik együtt idejüket családjukkal. Úgy is mondhatnánk: féllábbal fehérváriak, félszívvel élnek közöttünk. Ám nekünk mégis egész emberként kell számítani rájuk; üzemeink, vállalataink nem tudnák segítségük nélkül megoldani feladataikat. Vonzáskör: 30 kilométer Nyolc székesfehérvári nagyüzemben végzett felmérést a járási—városi NEB az ingázók és a munkásszállók lakóinak helyzetéről. A NEB-vizsgálat megállapította, hogy az üzemek többségükben rendelkeznek megfelelő munkásszállás-kapacitással. (A legkedvezőtlenebb a Tejipari Vállalatnál a helyzet.) A munkásszállók kapacitását általában ki is használják, bár nem mindenütt. A munkásszállók felhasználására egyébként meglehetősen kevés koordináló intézkedést hajtanak végre Fehérváron, a vállalatok csak elvétve végeztek elemzéseket, számításokat a munkaerőszükséglet biztosítására, olyan variánsokat pedig nem készítettek, amelyek elemeznék a szállófenntartás, illetve a dolgozók utaztatási költségeit. A nagy távolságról érkezett „vendégmunkások” száma az utóbbi években alaposan megcsappant. Bár szélsőséges példák akadnak — tavaly a FÁÉV például hónapokig szállította haza s viszsza Murakeresztúr és Fehérvár között egyik kubikosbrigádját —, a város vonzásköre nagyjából megállapodott. Jórészt egy 30 kilométeres meghúzható kör tekinthető munkaerő-utánpótlás szempontjából Székesfehérvár, „hátországának”. Szálláson lakni, vagy utazni? Az utánpótlásra pedig szükség van. Az ipari fejlődés törvényszerű következménye — s ezzel manapság világszerte számolnak —, hogy a városok egymagukban képtelenek fedezni ipari üzemeik munkaerő szükségletét. Székesfehérvár dinamikus iparfejlesztését is csak dinamikus munkaerő-koncentrációval lehet megvalósítani. A városi lakosság már régen nem képes a vállalati munkaerő igények ellátására. 1972-ben a helyi munkaerőforrás csak 64 százalékát tudta fedezni üzemeink munkaerőszükségletének. Az ipari fejlődés tendenciáit figyelemmel kísérve belátható időn belül nem lehet számítani a helyzet megváltozására, az ingázás mértékének csökkenésére sem. S ez nem csupán a lakásgondok miatt van így. Maguk az ingázók sem hajlandók — legalább is többségükben, — lemondani sajátos árformájukról. Fehérváron akarnak dolgozni, ám falujukban szándékoznak lakni. A munkásszállók kulturáltsága, kényelme sem elegendő biztosíték ennek a szándéknak a megváltoztatására. (Bár az is igaz, hogy e tekintetben is, különösen a szabad idő kitöltésével kapcsolatban, sok tennivaló vár még, elsősorban a KISZ-re.) „Alvó" falvak De hát miért vállalják naponta sok ezren az utazás kényelmetlenségeit. Az elsőrendű kapocs a régi életforma, az ismerős otthoni környezet. Jó a forintot a városban megkeresni, de lakni igazán jól, kényelmesen a falusi otthonban lehet — mondják. S nem titkolják azt sem, hogy a falun adódó mellékjövedelem, háztáji kert is „jól jön” a családnak. Ezért utaznak. A napi nyolc óra munkaidőhöz gyakorta egy-két órát is hozzátesz az utazással eltöltött idő. A nagy iparcentrumok „alvóvárosaihoz" hasonlóan Fehérvár körül is kialakultak afféle „alvó” falvak. (Szabadbattyánból például vagy ezren járnak be dolgozni, s negyven százalékuk nő. A bejárók számát, ha nem is lényegesen, növeli, hogy még fehérváriak is építkeznek itt.) Az elsőrendű teendő tehát az utazás körülményeinek megváltoztatása. Kényelmesebbé s rövidebbé kell tennünk az utazást a bejáró munkások számára, hogy több idejük maradjon önmagukra, a családra, sőt a községük társadalmi életében való részvételre is. — mekis — Tanulnak a tsz-vezetők Csütörtökön ülést tartott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége. Megvitatták a termelőszövetkezetek oktatási, módszertani bizottságának tevékenységét. Megállapították, hogy a termelőszövetkezeti választott vezetők és az üzemi vezetők továbbképzése az elmúlt években jelentősen fejlődött. 1971-ben 3 ezer, az elmúlt évben 4600 tsz-vezető részesült elméleti és szakmai továbbképzésben, s a tervek szerint ebben az évben már 7 ezer termelőszövetkezeti vezető bővíti gazdasági és szakmai ismeretének körét. A szövetkezeti demokrácia szélesedésével a különböző tisztségviselőktől is egyre nagyobb felkészültséget várnak. Közülük 1ö...)-an gyarapítják ismereteiket az idén a szövetkezeti önkormányzat számos kérdéséről. A TOT elnöksége szükségesnek tartja, hogy a hatékonyabb termelés, az új módszerek bevezetése érdekében a emelőszövetkezetek vezetői rendszeresen részt vegyenek a továbbképzésben. Az elnökség megtárgyalta a vetőmag termesztésének, feldolgozásának, forgalmazásának és felhasználásának főbb jellemzőit. A mezőgazdasági üzemek évente mintegy 3,7 milliárd forint értékű vetőmagot használnak fel, amelylyel a szántóföldi növényekből, és zöldségfélékből több mint 40 milliárd forint termelési értéket állítanak elő. A vetőmagvak minősége biológiai értéke az egész mezőgazdasági termelést meghatározza, éppen ezért népgazdasági érdek, hogy előállításukban érdekeltté tegyék a termelő üzemeket is. A mezőgazdaság különböző ágaiban eltérő a vetőmagtermesztés gazdaságossága. A kalászosok és a kukorica vetőmag termesztésének jövedelmezősége, megfelelő, a zöldség növények vetőmagjainak árában azonban nem tükröződnek a magasabb követelmények. Az alacsony jövedelmezőség csökkenti a termelési kedvet. ESZ az ú.iutiellek közül: Ballagó Inne átveszi kitüntetését Fotó: Kabáczy Az iskolák államosításának 25. évformulóján Hivatástudattal, áldozatos munkával Megyénk pedagógusait köszöntötték Ezekben a napokban tisztelettel és szeretettel köszöntik a pedagógusokat. Szerkesztőségi postánkkal érkeznek azok a meghívók is, amelyekben hírt adnak a műsorral gazdagított helyi ünnepségek időpontjáról, azokról az eseményekről, amelyeken megyénk mintegy ötezer óvónőjét, tanítóját, tanárát, s az intézeti oktatónevelőmunkát segítő technikai dolgozókat ünnepüik. Idén a pedagógusnapi rendezvényeknek külön jelentőséget ad a magyar közoktatásügy történelmi jelentőségű eseményének, az államosításnak negyedszázados évfordulója. Ezen évforduló jegyében és az 1973. évi pedagógusnap alkalmából a megyei tanácsok művelődésügyi osztálya és a Pedagógusok Szakszervezete Megyei Bizottsága tegnap délután a megyei tanács dísztermében ünnepséget rendezett. Az alkalomra meghívottakat, a virággal kezükben felsorakozott úttörők és KISZ-fiatalok sorfalai között vonultak a díszterembe. Tiszteletükre hangzottak el az ének- és zeneszámok és róluk emlékezett meg munkásságukat méltatva megnyitójában Seres József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője. Az elnökségben köszöntötte Bodnár Lászlót, az MSZMP megyei bizottságának titkárát, dr. Voksán Józsefet, a Pedagógusok Szakszervezete Központi Vezetőségének titkárát, Brunner Tibort, a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának elnökét, Khaut Andrást, a KISZ Megyei Bizottságának első titkárát, Borsai Ferencet, az SZMT titkárát. Üdvözlő szavai és megnyitója után Sudár Iván, a megyei tanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Sudár Iván beszédét mondja Sudár Iván: fiz iskola a társadalmi fejlődés alapvető eszköze Sudár elvtárs történelmi visszapillantással kezdte ünnepi megemlékezését. Hivatkozott arra az időre, amikor a Magyar Kommunista Párt kidolgozta politikai programját, azt a programot amit magáévá tett a Magyar Függetlenségi Front és amelynek alapján kezdte meg működését (1944 decemberében az Ideiglenes Nemzeti Kormány Debrecenben. E program a művelődésügy számára a következőket tartalmazta: „A sajtóból, az oktatásból, a kultúrából, a közéletből ki kell küszöbölni a fasiszta mételyt, a népellenes szellemet, a faji és nemzeti gyűlöletet.” Hivatkozott 1945 tavaszára, amikor a köznevelésügy hálózatát is az élet nedvei járták át, s az iskolák megnyitották kapuikat milliónyi fiatal, a jövő reményei, a szocializmus várományosai számára. Ennek a programnak jegyében alakult meg 1945 májusában az Országos Köznevelési Tanács, majd megszületett a felszabadulást követő legjelentősebb iskolaszervezeti alkotás: az Ideiglenes Nemzeti Kormány életrehívta a nyolcosztályos általános iskolát. Egyre sürgetőbbé vált a köznevelés tartalmának korszerűsítése, de ez csak az iskolák államosításával lehetséges. Már 1946-ban több város és község fordult a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz azzal a kéréssel, hogy az állam vegye kezelésbe a községi, városi iskolákat. 1947 februárjában sor került az állami szénbányák általános és népiskoláinak, majd szeptemberében a nehézipari vállalatok által fenntartott általános iskolák államosítására. És 1948 tavaszára megjelent az MKP programnyilatkozat tervezete, mely követelte az iskolák államosítását. Jelenlévők közül néhányan emlékeztek a székesfehérvári nemzeti bizottság 1948. május 25-i ülésén már ennek a követelésnek szellemében történő állásfoglalására, de mint Sudár elvtárs említette, például a csákvári felekezeti tanítók is egyhangú határozatban örömmel üdvözölték az iskolák államosítását. Szülők, tanulók, és tanítók egységes követelése volt ez az országban, így Fejér medyében is. A fehérvári diákon(Folytatás a 2. oldalon)