Fejér Megyei Hírlap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-01 / 178. szám

A homokkő „tréfája” volt Már k­isics­­sej a minőséggel a fehérvári téglagyárban Mi történik, ha az új tégla nem felel meg, kis (a számí­tottnál, eredeti rendeltetésé­nél lényegesen kisebb) nyo­más, illetve súly alatt össze­porlad, szétmálik? Ha beépí­tik az alapba, a falba...? Többen azok közül, akik a tavasszal vásároltak téglát, végigvitték a gondolatsort, s elmondták a gyár vezetőinek és másoknak. Ezzel került napvilágra az az érdekes eset, ami a székesfehérvári tégla­gyár életében először fordult elő, és — ahogyan Horváth Sándor, a gyár vezetője azóta már sokszor megfogalmazta — remélhetőleg utoljára. A dolog úgy kezdődött, hogy valaki a nemrég vásárolt téglák között frissen megre­pedt, porladó darabokat fe­dezett fel. így jutott a gyár tudomására, hogy a korábbi napokban, hetekben rossz mi­nőségű téglát gyártottak, ad­tak el. Gyorsan cselekedtek, nem várták meg az újabb és újabb reklamációkat. (S ez termé­szetesen érthető, noha a tég­la nem olyan árucikk, ami mellé jótállási papírt is ad­nak, de az előírt minőségét a gyárnak mindenkor garantál­nia kell! Vagy úgy, hogy a már bekövetkezett károkat fizeti, vagy úgy, hogy időben kicseréli a rossz terméket!) Megállapították, melyik időszakban, mely időponttól meddig került ki rossz minő­ségű tégla a gyárból. Ennek alapján a diszpozíciókból, vá­sárlási bizonylatokból és fu­varlevelekből visszakeresték azokat a vevőket, akik a kér­d­éses időszakban előállított téglából vásároltak. Vagyis megtettek minden tőlük telhetőt, hogy a lehető­ségekhez mérten mindenkit kárpótoljanak. A kérdéses időszakban gyártott tégla mintegy 60 szá­zaléka bizonyult rossznak, selejtnek. Összesen 67 190 da­rab B—30-as téglát kellett ki­cserélniük, a rossz helyett újat, garantáltan jó minőségűt ad­niuk. Ennek a nem éppen egyszerű folyamatnak költ­ségeit természetesen a gyár­nak kellett viselnie, s nekik kellett a cserét megszervez­niük, véghez vinniük. S ez nem volt olcsó. A se­­lejtpótlásra, a rossz ellenében adott tégla értéke 260 ezer (Folytatás a 3. oldalon) Amit a felvételen látható VK—30-as bagger jelenleg a bá­nyából kitermel, az már jó minőségű anyag Félévi mérleg­­ tervezettnél gyorsabban nőtt az ipari termelés A KSH adatai szerint 1973 első félévében az ipari ter­melés a tervezettnél gyor­sabb ütemben nőtt. A bruttó termelés az állami iparban 6,3, a szövetkezeti iparban 10,1 százalékkal, a szocialista iparban összesen 6,6 száza­lékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. A terv azzal számolt, hogy 1973-ban a szocialista ipar termelése 5,5—6 százalékkal emelke­dik A bányászat termelése 4,1 százalékkal haladta meg az 1972 első félévit. Ezen belül a szénbányászat termelése lényegében stagnált, a kő­olaj- és földgáztermelés 7,7 százalékkal emelkedett. Az alapenergia-hordozók fel­­használásán belül a szénhid­rogének aránya az 1972 első félévi 55,9-ről 57,9 százalékra nőtt. A vaskohászat első fél­évi termelése 5,3, az alumí­niumkohászaté 6,6 százalék­kal volt magasabb, mint ta­valy az első félévben. Az épí­tőanyagipar 4,1 százalékkal termelt többet, mint egy év­vel korábban. A növekedés nagy­részt a mész- és cement­ipar termelésének 14 száza­lékos emelkedéseiből adódott. A tégla-, cserép- és tűzálló­anyagipar megközelítőleg annyit termelt, mint egy év­vel ezelőtt. A gépipar termelése 4,9 százalékkal múlta felül a ta­valyi első félévit. A gépipari ágazatok közül a közlekedési eszközök gyártása 6,8, a mű­szeripar termelése 8,5 száza­lékkal nőtt. Nem érte el az átlagos fejlődési ütemet a gé­pek és gépi berendezések, valamint a villamosipari gé­pek és készülékek gyártása. A vegyipar és a könnyű­ipar csaknem valamennyi ágazata gyors ütemben, 10— 15 százalékkal fejlődött. Az élelmiszeripar két százalék­kal termelt többet, mint ta­valy ilyenkor. (Folytatás a 2. oldalon) FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Határ­oz­ott­ság — igen, gorombaság — nem! Munkásellátás az erdészetnél A hét filmje: Bob herceg Négyezertől a harmincnégyig Dicsérik a gazdák az aGROKER-t Az elmúlt hetekben — az aratás időszaka alatt — nem egy ízben beszéltünk szövet­kezeti, tanácsi vezetőkkel. Amikor a betakarítás kellős közepén érdeklődtünk és az alkatrész ellátásról kér­tünk információkat, minde­nütt azt hallottuk: — Ebben az évben való­ban kitett magáért az AG­­ROKER! Közöltük mindezt a Fejér megyei AGROKER igazgató­jával, Illés Hajóssal, aki sze­rényen elhárította a dicsére­tet. — Nekünk az a dolgunk, hogy kielégítsük a vásárlók igényeit. Hogy idén sikerült? Lehet, hogy nem csak a mi érdemünk. Elhatározták a vállalatok, hogy az aratási időszak alatt kisegítik egymást. Ha valami itt nincs, akkor megkérdezik, hátha máshol megtalálható, így esett aztán, hogy a fehér­vári vállalat Kaposvárról, Pécsről és Veszprémből szál­lított Székesfehérvárra nagy­­mennyiségű pótalkatrészt. Hogy mik voltak ezek? MTZ traktorokhoz, SZK 4-es kom­bájnokhoz, bálázógépekhez szükséges alkatrészek. — Milyen összegben? — Legalább hárommillió forintot ért ez az alkatrész. — Adtak segítséget a fehér­váriak is! — Mi más megyébe mint­egy négymillió forint értékű árut továbbítottunk. A vállalat egy teherautót állított üzembe, amelynek nem volt más dolga, mint hetente kétszer elment a szomszédos megyék központ­jába, és ott megvették a gép­kocsi kísérők, anyagbeszer­zők azt, ami ebben a megyé­ben hiányzott. Egy gépkocsi viszont állandóan Budapes­tet „járta”, hogy teljesítsék az igényeket. Igaz, azt mond­ják, voltak nehézségek, ba­jok is. A négyezer alkatrész közül hiányzott harminc-har­­mincnégy. De ezt sem sorol­ják a krónikus hiányzók kö­zé, mert egy napon belül be­szerezték az alkatrészt. Hogy honnét, a termelőt nem ér­dekli, lényeg az, hogy tartó­san, egy napon túl alkat­részhiány miatt egy kombájn vagy traktor sem állt. Felál­lította a vállalat központja ezen túl az úgynevezett te­lexszolgálatot is. Ez annyit jelentett, hogy a fehérvári központ kizárólag csak al­katrész ügyben beszélhetett más cégekkel, délután pedig a telefonügyelet jelentkezett. A Fejér megyei AGROKER egyébként az aratási időszak alatt — ezt júliusban jelölik meg — hétmillió forint for­galmat bonyolított le. S hogy ez így történhetett, s hogy a termelőktől lényeges panasz nem érkezett, azt nagyrészt a MEZŐGÉP Tröszt üzemeinek köszönhetik. Ugyanis a vál­lalatok kollektívái, mihelyt megtudták, hogy milyen al­katrészek nem érkeztek be külföldről, azonnal elkezdték azok gyártását. — Szerintem a tröszt — mondta Illés Lajos — feltét­lenül megérdemli a dicsére­tet, mert ilyesmire még nem­ volt példa az aratás idősza­kában. Az aratás ebben az évben sikeresen befejeződött. Igaz, azt is mondják szerényen az AGROKER vezetői, hogy nem voltak gyomosak a táb­lák, kevés volt a géptörés. Da azért úgy véljük, őket is megilleti a dicsérő szó, ami­kor azt nyugtázzuk, hogy lé­é­nyegében egy hónap alatt be­fejeződött ez a fontos mun­ka. pt­t. Fejér megyei delegáció utazik Svédországba A közép-svédországi Västerranland megye vezetőinek meghívására háromtagú Fejér megyei delegáció utazik ma délelőtt Svédországba. A küldöttség vezetője dr. Hantos László, a megyei tanács általános elnökhelyettese, tagjai: dr. Nehrer György, a megyei pártbizottság osztályvezetője, valamint dr. Péntek József, a megyei tanács osztályvezetője. A Fejér megyei vezetők nyolc napot töltenek Svédországban, s a vendéglátó megyében a közigazgatást, a városfejlesztést és az egészségügyet tanulmányozzák. Egyenesedik a kanyar Jól halad a Kl­ es­uk építése. A Közúti fepu-j vallahu brigádjai most Mezőszilas községben,­­ etve a M­­e-Jószilíis*—-Igar közötti szakaszon dolgoznak. Képünkön­ éppen egy kanyart egye­­nesítenek­ a korszerű kubikosszerszámokkal, a kotrógéppel és a billenőplatós teherautók­­kal. Egy nap alatt száz lapátos-talicskás kubikos ötnapi munkáját végezve. (Fotó: Siska) VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK !­­ Szerda, 1973. augusztus 1. XXIX. évfolyam 178. szám­­ * Ára: 80 fillér Állatpiac Élénk vásárlókedv Július végén országszerte élénk érdeklődés az állat­piacok kínálata iránt, ami azt jelzi, hogy az állategész­ségügyi okok miatt bekövet­kezett kiesést a háztáji ter­melők minél előbb igyekez­nek pótolni. Az állattartói kedvre leginkább az jellemző, hogy egy évvel korábban a különben akkor is jó forgal­mat lebonyolító állatpiaco­kon 13 000 malacot vásárol­tak meg egy hét alatt, idén ennél lényegesen többet, ösz­­szesen 17 000-ret. Tavaly az értékesítés nem érte el a fel­kínált állomány 50 százalék­­át, idén pedig a felhajtott állatoknál lényegesen több mint felét értékesítették az eladók. A felvásárlási szakember­­ek szerint az élénk érdek­lődést az is magyarázza, hogy a takarmány „keresi az álla­tot”, ugyanis a nyári takar­mánykínálat igen kedvező,­ sehol sincs fennakadás sem az állami kereskedelem for­galmában, sem pedig a sza­badpiaci értékesítésben. A piaci érdeklődésre jel­­­lemző, hogy az árak tovább-­­ra is magasak, és hetek óta tartják a 30 forintot erősen meghaladó kilónkénti érté­ket. A malacok kilónkénti ára 30—50 forint között ala­kult, az átlagárat 39—40 fo­rintra teszik az állatforgalmi szakemberek. (Tavaly lénye­gesen olcsóbb volt a malac, kilónként 37 forintért értéke­sítették az állatokat az állat­tartók, tenyésztők) az árak­ban elég nagy differenciált-­­ság tapasztalható. A legol­csóbban Somogyban keltek el a malacok, 30—40 forintos áron, Baranyában 35—40 fo­rint, Bácsban 32—50 forintot kértek az állatokért. Jellem­ző az állatpiacok forgalmára az is, hogy egy-egy vásárló 4—6 malacot visz haza.

Next