Fejér Megyei Hirlap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-01 / 204. szám

2 Az emlékezés napja Szeptember 1-én emlékezik a világ. Harmincnégy év­vel ezelőtt, 1939. szeptember 1-én indította be a német fasizmus azt a gépezetet, amely azután több mint öt éven át élt, pusztított, felégetett, megsemmisített, kiirtott. Ezen a napon robbantotta ki Hitler a második világháborút. A Lengyelország elleni támadás napját jelölte ki a világ közvéleménye nemcsak az emlékezés, hanem a fasizmus elleni harc és összefogás nemzetközi napjának. Több mint huszonnyolc éve, hogy a szovjet hadsereg csapatai az egykori német birodalom fővárosában kitűz­ték a győzelem vörös zászlaját. Az öreg kontinens, Európa viharos története nem igen ismer olyan korsza­kot, amelyben huszonnyolc évig hallgattak a fegyverek! Az első világháborúnak utolsó puskalövése után alig több mint két évtizeddel dördültek el Lengyelország határán a német ágyúk. S bár nem mondhatjuk, hogy a világon teljes volt a béke 1945. óta, hiszen alig volt pillanat, amikor valahol helyi háború, fegyveres össze­­­­ütközés ne rombolta volna az emberi otthonokat, de az egész glóbuszra kiterjedő konfliktust sikerült meg­akadályozni. Sikerült megakadályozni, mert abból a nemzetközi antifasiszta összefogásból, amelyet szeptember 1-én tisz­telünk meg az emlékezéssel, végül is olyan világ szüle­tett, amelyben merőben mások az erőviszonyok, mint bármikor azelőtt voltak. A Szovjetunió és a szocialista közösség a világ és az emberiség sorsát, ha nem is egyedül eldöntő, de alapvetően befolyásoló tényezővé, erővé vált. Ezért aztán nem kevés harc és bizony olykor éles küzdelem határát súroló összetűzések árán végül is sikerült a másik táborral elfogadtatni a békés egymás mellett élés politikáját — lényegében azt az irányvona­lat, amelyben a fasizmus elleni közös harc idején meg­egyeztek, de amelytől a hidegháború korszakában el­távolodtak. Ma Európában, de nagyrészt az egész világon is olyan viszonylag enyhült nemzetközi légkör uralkodik, amely­re csak közvetlenül 1945., a győzelem után és akkor is csak rövid időre volt példa. De nagy könnyelműség volna — különösen a fasizmus elleni nemzetközi harc napján — nem­ emlékezni arra, hogy a múlt maradvá­nyai és erői még léteznek és működnek. A világ sok táján megtalálhatók a fajüldözés, az elnyomás, az em­bertelenség, a vérgőzös gyilkosság — vagyis a fasizmus — követői, hívei. S még inkább akadnak olyanok, akik talán nem kívánnak a fasizmus végletes módszeréig el­menni, csak(!) éppen a békés egymás mellett élés poli­tikáját váltanák fel a hidegháborús kalandok régebbi módszereivel. A fasizmus elleni nemzetközi harc napja ezért nem­csak az antifasiszta harcosokra — élőkre és hősi halált haltakra — emlékezés ideje. Az erők összefogásának napja is, hogy soha többé ne virradjon ránk olyan nap, mint 1939. szeptember 1.­ N. J. Összefogás társadalmi munkával (Folytatás az 1-es oldalról) tenek egy orvoslakást még, és az épülő tömbházban a védőnők is szolgálati lakás­hoz jutnak. Ismert, hogy Ercsiben igen sok cigánycsalád él — jelen­leg is több mint ötszáz. A község vezetőinek a cigány­­családok egy részével bizony sok gondja van: a gyerekek iskolába járásától­­ egészen a munkába történő bevonu­lásukig. Sokukat segítette a községi tanács abban, hogy rendes otthonhoz­­ jussanak. Az ifjúságvédelmi bizottság különös gonddal és figyelem­mel kísérte a cigánygyerme­keket, legutóbb szüleivel együtt berendelték azt a negyvenöt gyereket, akik az év őszén lépik majd át az is­kola küszöbét, hogy meggyő­ződjenek szellemi képessége­ikről, s azt a hét kisgyereket,­­akiket a többieknél gyen­gébbnek találnak, s nem be­szélik jól a magyar nyelvet sem, egy évvel később isko­láznak be — s addig is egy előkészítő tanfolyamon vesz­nek részt. Egyébként — te­kintettel a gyerekek magas számára is, — külön cigány­­osztályt akarnak indítani. Ercsiből igen sok a bejáró dolgozó — Budapest és Száz­halombatta közelsége sok munkást vonz, nem gond az elhelyezkedés, annál is in­kább, mivel helyben is akad munkaalkalom. — Nálunk — mondja az el­nökasszony — nem panasz­kodhatunk, hiszen inkább ar­ról van szó, hogy nem­ tu­dunk annyi társadalmi mun­kát adni, mint amennyit el­végeznének. Balázs Katalin Az NRP nyilatkozata Bonn A nyugatnémet kommu­nisták az antikommunizmus és a szovjetellenesség ellen folytatott harcot a demokra­tikus és haladó erők legfon­tosabb feladatának tekintik — jelentette ki a Német Kommunista Párt szóvivője. Megállapította, hogy napja­ink antikommunista hiszté­riáját a munkásosztály és a békés egymás mellett élés ellenségei szervezik. Az NSZK burzsoá sajtónak a Szovjetunióban folyó „ül­dözésekről” szóló hazug állí­tásait visszautasítva, az NKP szóvivője hangoztatta: „A tömegtájékoztatási eszközök legnagyobb része nálunk a tömegek ellen irányul. Ezek a nagytőke osztályérdekeit szolgálják”. A szóvivő a továbbiakban kifejtette: A napjainkban dúló szovjetellenes hadjárat időben egybeesik a tőkésor­szágok osztályharcainak éle­ződésével. A szovjetellenes hadjárat szervezőiben nem nehéz felismerni azokat az erőket, amelyek gátolni pró­bálják az NSZK és a szocia­lista államok között létrejött szerződések megvalósítását és igyekeznek visszafordítani a fejlődést a hidegháború ko­rához. Ami a nyugati sajtó „hősét” Szaharov akadémi­kust illeti, kirohanása az enyhülés ellen irányul, Stra­uss és a hozzá hasonló újfa­siszták kezére játszik — mu­tatott rá nyilatkozatában az NKP szóvivője. (TASZSZ) A kolera áldozatai Róma Péntek reggelre újabb két halálos áldozatot követelt a Nápoly környékén kitört ko­lerajárvány. Hétfőtől, a jár­vány jelentkezésének első je­leitől mostanáig összesen 9 a halálos áldozatok száma. Va­lamennyien nápolyiak vagy a környező kisvárosokba va­lók. A koleragyanús megbe­tegedések száma a hivatalos adatok szerint túlhaladta a 150-et. Ezek egy részénél már laboratóriumi vizsgálat ada­tai bizonyítják, hogy a meg­betegedés oka a kolera kór­okozója. Más részüknél a vizsgálat még folyik és lehet, hogy néhány esetben csupán az évszakban meglehetősen gyakori gyomormérgezésről van szó. Az olasz egészségügyi ha­tóságok sürgős intézkedése­ket hoztak a járvány megfé­kezésére. Az illetékesek valószínű­nek tartják, hogy a betegsé­get Tunéziából vagy Közép- Afrikából hurcolták be Olasz­országba. A kolera váratlan megjelenése kisebbfajta pá­nikot idézett elő a lakosság körében, főként Nápolyban és környékén, ahol eddig az összes megbetegedés előfor­dult. Az idegenforgalomban máris jelentős visszaesés tör­tént. Nápolynak szomorú emlé­kei vannak a koleráról: 1884- ben egy nagy járvány hatezer halálos áldozatot követelt a városban. (MTI) Országonként és közösen EZEKBEN A HETEKBEN egymás után látogatnak el az európai szocialista országok miniszterelnökei és tervező szerveinek vezetői Moszkvá­ba, hogy Alekszej Kosziginnal és munkatársaival tárgyalja­nak. A megbeszéléseken gaz­dasági ügyek vannak napi­renden: a szocialista orszá­gok 1980-ig egyeztetik, össze­hangolják terveiket, fejleszté­si elképzeléseiket. S minthogy mindegyik európai országnak a Szovjetunió a legfontosabb partnere , a nyersanyagok és a beruházási javak legna­gyobb tételei onnan érkeznek, a termékek és kész gyártmá­nyok zömének növekvő és biztos piaca a Szovjetunió — ezek a megbeszélések az egész szocialista közösség gazdasá­gi fejlődése szempontjából alapvető jelentőségűek. Ami a népgazdasági össze­hangolásban történik, az már a nyolc szocialista ország pártjai főtitkárainak, első tit­kárainak egy hónappal ez­előtt a Krímben lefolytatott megbeszéléseinek lemérhető eredménye. Mert hiszen en­nek a nagyfontosságú tanács­kozásnak elsődleges célja ép­pen az volt, hogy az együtt­működést, az összefogást erő­sítse, lépéseinket még jobban egyeztesse. A szocialista országok min­den irányú tevékenységének összehangolása természetesen nem új jelenség. Immár több mint egy negyedévszázados múltra tekint vissza: gazdag és sikeres tapasztalatokkal rendelkezünk ezen a terüle­ten. A két- és sokoldalú ösz­­szefogásnak és együttműkö­désnek megvannak a jól mű­ködő és bevált intézményei; mindenekelőtt, — mint a leg­inkább átfogó szervek — a Varsói Szerződés és a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsa. Az új — vagy inkább a to­vább fejlődő, — amit az utób­bi idők gyakorlata, s minde­nekelőtt a mostani krími ta­lálkozó hozott, hogy ez az együttműködés, egyeztetés magasabb szinten, érettebb formában, mindenekelőtt pe­dig hatékonyabban megy vég­be. A magasabb fokú és minő­ségileg is erőteljesebb koordi­nálást megköveteli a nemzet­közi helyzet. A kedvező irá­nyú enyhülési folyamatból ugyan az adódó lehetőségeket realizálni kell. Ma az a fel­adat áll előttünk, hogy a ked­vező irányú folyamatokat, a pozitív változásokat a nem­zetközi életben visszafordít­hatatlanná tegyük. Ilyen kö­rülmények között az egységes állásfoglalás, a koordinált fellépés még inkább az élet elsőrendű parancsa. A gazdasági élet bonyolul­tabbá válása is az együttmű­ködés­­szorosabb és fejlettebb formáit követeli. Nemcsak azért, mert valamennyi euró­pai szocialista ország népgaz­dasága, kisebb- nagyobb mér­tékben a fejlesztés magasabb szakaszába lépett, hanem a nemzetközi kapcsolatok meg­sokszorozódása­­ miatt is. A szocialista közösség kapcso­latai és részben kooperációja a „külvilággal”, — benne növekvő mértékben a fejlett kapitalista országokkal és azok gazdasági szervezeteivel, egyesüléseivel — az egyez­tetést szükségesebbé teszi, mint bármikor ezelőtt. A szo­cialista integráció komplex programja, amelyet lépésről­­lépésre a KGST keretében valósítunk meg, ilyen módon nemcsak az egymás közötti legésszerűbb munkamegosztás eszközének számít, hanem fegyvernek tekinthető, amely­­lyel a világgazdaságban is jobb pozíciókat vívunk ki or­szágonként külön-külön és közösen is magunknak. S végül a krími értekezle­te® olyan nyomatékkal emle­getett ideológiai harc is az együttműködés erősítését és fejlesztését kívánja. Az a kö­­rülmén­y, hogy a békés egy­más mellett élés elve alapján egyre több kérdésben meg­állapodásra jutunk a kapita­lista országok kormányaival — az összeütközést a tőkés társadalmi renddel­ egyre in­kább az eszmék területére te­reli. A békés egymás mellett élés, a szocialista közösséggel való együttműködés ellen­­felei is — felismerve, hogy a nyílt harc egyre kilátástala­nabb és a tőkésországokban is mind népszerűtlenebb — módszert változtatnak: a nyílt fellépés helyett az ideológiai fellazítást alkalmazzák. VÁLASZUNK erre csak az lehet, hogy a marxista—leni­nista gondolkodást erősítjük, s ennek érdekében a szükséges tudományos elemzést közös erővel, tapasztalatainkat ki­cserélve, nézeteinket megvi­tatva végezzük el. Nemes János HÍRLAP Péter János külügyminiszter hivatalában fogadta Kuroda Ryoichi, Japán Osaka tartományának kormányzóját (Telefotó — Fejér megyei Hírlap) Újabb merényletek Santiago A ch­ilei kereskedők és kis­iparosok szövetsége befejez­te a szabotőr teherautó-tu­lajdonosokat támogató sztrájkját és pénteken Chilé­ben ismét felhúzta a redőnyt a 140 ezer kiskereskedő. Az UPI — egyelőre meg nem erősített értesülésekből — tudni véli, hogy a csütörtökön megszakadt tárgyalások is­mét folytatódnak a kormány és a teherautó tulajdonosok között. Az eltelt 24 órában Chilé­ben tucatnyi merényletre és pokolgépes akcióra került sor. A hivatalos jelentések szerint a terrorcselekménye­ket a Patria y Libertad nevű fasiszta szervezet követi el. Vasutassztrájk Kanadában Kanadában a sztrájkoló vasutasok megpróbálják betörni az ottawai parlament kapuját. Az őrök és a civilruhás rend­őrök szembeszállnak velük Szombat, 1973. szeptember 1* Különös kongresszus A hírügynökségek je­lentései szerint Pekingben megtartotta első ülését a Kínai Kommunista Párt 10. kongresszusa során meg­választott új központi bi­zottság. A világsajtó ha­sábjain egyébként mind több szó esik erről a kong­resszusról, amely még kí­nai viszonylatban is több szempontból különösnek, rendhagyónak nevezhető. Mind az előzmények­re, mind a lebonyolításra a legtalálóbb kifejezés alighanem a titokzatosság. Hosszú időn keresztül szál­lingóztak a legkülönbö­zőbb híresztelések arról, mikor és milyen körülmé­nyek között ül össze a KKP kongresszusa. Né­hány nappal ezelőtt kül­földi megfigyelők jelentet­ték, hogy szokatlanul nagy gépkocsikaravánok érkez­nek a tanácskozás feltéte­lezett színhelye felé, aho­vá viszont ezeken a kon­vojokon kívül mást nem engednek be. így és kizárólag így vált először valószínűvé, majd biztossá, hogy a kongresz­­szus megtartására végül is sor került. A világsajtó kommentátorai nemcsak a titokzatosságban értenek egyet, hanem abban is, hogy Pekingben is, má­sutt is az a megfigyelők benyomása: a kínai veze­tők szerették volna ezt a kongreszsust mielőbb le­bonyolítani. A párt legma­gasabb fóruma csaknem negyedszázada, 1949. óta nem tanácskozott ilyen rö­vid ideig. Mi az, amit mégis meg lehet, sőt meg kell álla­pítani a rejtélyeskedés és a sietség kulisszái mögött? Az általános érdeklődésre számot tartó személyi kér­déseken túl (a kongresz­­szus jóváhagyta Lin Piao „kiátkozását­’, Csou En-laj pedig most már minden szempontból az ország második emberének te­kinthető) például azt, amit az Osztrák KP lapja, a Volkstimme így fogalmaz meg: minden „a kínai ve­zetés mélységes elszige­teltségéről tanúskodik”. A japán Jomiuri szerint „kü­lönös kongresszus volt... egész jellege arra vall, hogy a nyolc éve tartó megrázkódtatások hullá­mai nem ültek el Kíná­ban”. Tegyük hozzá: a szovjet­­ellenesség hullámai sem. A KKP 10. kongresszusáról kiadott közlemény gyakor­latilag a Szovjetuniót mi­nősíti „főellenségnek". (RS) Pompidou Kínába látogat Párizs Párizsban pénteken hiva­talosan bejelentették, hogy Pompidou elnök szeptember 11-e és 17-e között hivatalos látogatást tesz a Kínai Nép­­köztársaságban. Az elnök szeptember 10-én délután in­dul el Párizsból és másnap érkezik meg Pekingbe. Az elnök négy napot tölt a kí­nai fővárosban­ és közben több ízben is találkozik a pe­kingi vezetőkkel, majd Ta­­tung­ban, Hancsou-ban és Sanghajban tesz látogatást. A francia elnök Pekingben sajtóértekezletet is tart. A látogatás bejelentésével kapcsolatban francia hivata­los körökben rámutatnak: a Kínai Népköztársaság meg­alakulása óta első ízben tesz francia államfő hivatalos lá­togatást Pekingben és Pom­pidou elnök lesz az első nyu­gateurópai államfő is, aki el­látogat a Kínai Népköztár­saságba. (MTI)

Next