Fejér Megyei Hírlap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-01 / 256. szám

­ Befejeződött a békeerők világkongresszusa n Egy dokumentumot fogadtak el a békefórum résztvevői A békeerők moszkvai világkongresszusának záróülése szer­dán késő délután ült össze, hogy jóváhagyja a kongresszus za­­idokumentumait, amelyek szöveget az Összekötő bizottság szerda délutáni ülésén öntötték végleges formába. A záróülés először a kongresszusnak a világ népeihez inté­zett felhívását hagyta jóvá majd a Biztonsági Tanács körei­ket .-a határozatainak támogatására szólította fel a világ köz­ve­ményei, egy külön erre a célra megfogalmazott rövid nyi­latkozatban Ezt követően Mihail Zimjanyin, az összekötő h­t­tság szovjet alelnöke felolvasta a kongresszus nyilatkoza­tát, amely a bizottságokban végzett munka eredményeit össz­­ézi.­ Szerdán délelőtt a béke­­erők moszkvai világkongresz­­szusának utolsó napján, a békefórum, plenáris ülést tar­tott Az ülés első részét, a már­tírhalált halt afrikai szabad­ságharcosok és külön is Amil­­kar Cabral, a Bissau-Guinea és a Zöldfoki Szigetek afri­kai függetlenségi pártja me­rénylet, áldozatául esett főtit­kára emlékének szentelték. A kongresszus résztvevői előtt beszédet mondott Anna- Maria Cabral, a PAIGC volt vezetőjének özvegye. A kül­döttek egyperces néma felál­lással adóztak Amilcar Cab­ral emlékének. A szerda délelőtti plenáris ülésen ezután előterjesztették a kongresszus 14 bizottságá­nak tevékenységéről szóló be­számolókat. Az egyes bizott­ságok képviselői 10—10 per­ces beszédben számoltak be arról a munkáról, amelyet a bizottságokban végeztek. Az indokínai problémákkal foglalkozó bizottság beszámo­lóját dr. Kende István, a ma­gyar küldöttség tagja a bi­zottság titkára terjesztette elő. Dr. Bognár József akadé­mikus ismertette a fejlődéssel és a gazdasági függetlenség­gel foglalkozó nyolcas számú bizottságban lezajlott tanács­kozások eredményeit. A kormányközi és a nem kormányszervek közötti együttműködéssel foglalkozó tizenhármas bizottság beszá­molóját Hargita Árpád, a bi­zottság alelnöke terjesztette elő, aki a D­VSZ képviseleté­ben vesz részt a békekong­resszuson. A 14 bizottság tevékenysé­géről szóló beszámolók meg­hallgatása után befejeződött a békekongresszus szerda dél­előtti plenáris ülése. Koradélután tanácskozott a békekongresszus összekötő bi­zottsága, amelynek előző ülé­se szerdára virradóan fejező­dött be. Ezután megkezdődött a bé­keerők moszkvai világkong­resszusának ünnepélyes záró­­ülése. Nyilatkozat és közlemény jóváhagyásával fejeződött be szerda este a moszkvai béke­világkongresszus. A közlemény, amelynek szövegét az összekötő bizott­ság szerda délutáni ülésén öntötték végleges formába, egyebek közöt megállapítja, hogy a békeerők világkong­resszusa fordulóponttá vált a béke fejlesztésében és meg­szilárdításában. Leszögezve, hogy az új világháború ve­szélye csökkenni kezd, a do­kumentum hangoztatja,, hogy a világ bizonyos térségeiben kitörő konfliktusok változat­lanul nyugtalanságot kelte­nek. A békeszerető erők ké­pesek és kötelesek összehan­golt cselekedeteikkel hozzá­járulni a béke és biztonság felé való előrehaladáshoz. A kongresszus nagy jelen­tőséget tulajdonít a különbö­ző társadalmi rendszerű or­szágok közötti békés egymás mellett élésnek, amely a do­kumentum­­ szerint nem egy­szerűen a háború hiányát je­lenti, hanem a sokoldalú együttműködés fejlesztését is, feltételezi továbbá a népek társadalmi és gazdasági ha­ladásért vívott küzdelmét. A békés egymás mellett élés a nemzetközi biztonság leg­szilárdabb ala­pja — állapít­ja meg a közlemény. A dokumentum kiemeli a vietnami és a laoszi nép győ­zelmének óriási jelentőségét. A békeszerető erőknek mind­azonáltal törekedniük kell a párizsi és a vietnami egyez­mények szigorú végrehajtá­sára, s követelniük kell az Egyesült Államoktól a Kam­bodzsa elleni agresszív cse­lekmények beszüntetését. Mindent meg kell tenni az indokínai népek támogatása érdekében. A közlemény kifejezésre juttatja a kongresszus részt­vevőinek aggodalmát a kö­zel-keleti helyzet miatt. Meg­állapítja, hogy törekedni kell a Biztonsági Tanács 1973. ok­tóber 22-i és október 23-i ha­tározatainak maradéktalan végrehajtására, az izraeli csapatoknak az arab országok megszállt területeiről való kivonására. Feltétlenül meg kell tenni­­ mindent az európai biztonság fejlesztése érdekében — ál­.á­lapítja meg a közlemény — minden olyan kísérlet eluta­sításával, amely e folyamat megállítását célozza. Ázsiá­ban Bandung szellemében tö­rekedni kell a kollektív biz­tonsági rendszer létrehozásá­ra, amely hozzájárulna ah­hoz, hogy ezen a földrészen megszűnjön a háborús kon­fliktusok kirobbanásának le­hetősége. A kongresszus küldöttei úgy vélik, hogy a feszültség enyhülésének légkörét a fegy­verkezési hajsza beszünteté­sére, végső fokon pedig­­ az általános és teljes leszerelés érdekében kell gyümölcsöz­­tetni. Az enyhülés a közlemény szerint elősegíti „a harmadik világ” országainak gyorsabb gazdasági fejlődését is. A kongresszus felszólítja a fej­lett országokat, hogy széle­sítsék a fejlődő országoknak való gazdasági és tudomá­nyos-műszaki segítségnyúj­tást mindennemű politikai feltétel nélkül. A békeerők világkongresz­­szusa elítéli a gyarmati és fajgyűlölő rendszereket és felhívja a békeszerető erő­ket, törekedjenek erélyes in­tézkedések kieszközlésére Rhodésia, Dél-Afrika és Por­tugália uralkodó köreinek politikája ellen. A közlemény hangsúlyozza a nemzetközi környezetvédel­mi együttműködés és a ter­mészeti források ésszerű fel­­használásában való együtt­működés szükségességét, s rámutat, hogy a fegyverke­zésre költött anyagi eszkö­zök egy részét ennek a prob­lémának a megoldására kell fordítani. A nemzetközi kulturális együttműködés a közlemény szerint nagy szerepet hivatott betölteni a népek közötti megértés növelésében, a há­borús pszichózis, a soviniz­mus és a fajgyűlölet elleni harcban. A békés egymás mellett élés az emberi jogok érvé­nyesülésének elengedhetetlen feltétele — jelenti ki a köz­lemény.— A faji hovatarto­zás, a nemzetiség és a poli­tikai meggyőződés, valamint a nemek valamelyikéhez va­ló tartozás nem szolgálhat megkülönböztetés ürügyéül. A chilei tapasztalat a köz­lemény szerint azt tanúsítja, mennyire veszélyes az impe­rialista erők politikája azok­nak az országoknak számára, amelyek az önálló gazdasági és politikai fejlődés útjára léptek. A chilei néppel vál­lalt növekvő szolidaritás, a chilei demokraták szabadsá­gáért kibontakozó nemzetkö­zi mozgalom hozzátartozik a népeit békéjéért, a haladásért és a társadalmi felszabadu­lásért folyó mozgalomhoz. Ahhoz, hogy a háború le­hetetlenné váljék, nem ele­gendő egyedül a kormányok erőfeszítése. Ez a világ vala­mennyi emberének ügye — hangoztatja a moszkvai köz­lemény. Felhívás a világ népeihez A békeszerető erők világkongresszusa fel­hívta a világ népeit, hogy az igazságos és tar­tós béke szavatolása érdekében egyesítsék erőfeszítéseiket. A szerdán elfogadott felhívás leszögezi, hogy a békeszerető erők sikerei következtében az utóbbi időben javulni kezdett a nemzet­közi politikai légkör. Realitássá vált az a re­mény, hogy a mai és a jövőbeni nemzed­ékek megmenekülhetnek a nukleáris katasztrófa rémétől. Az ellenségeskedés és a szemben ál­lás a nemzetközi kapcsolatokban fokozatosan átengedi helyét a békés és kölcsönösen elő­nyös együttműködésnek, valamint az államok közötti fokozottabb bizalomnak. Ugyanakkor — hangzik a felhívás — ma­radtak még olyan térségek, ahol a feszültség ugyanolyan nagy, mint korábban volt, ahol még mindig nem sikerült felszámolni az egész emberiséget veszélyeztető agresszió tűzfész­két. A kongresszus felhívta a népeket: követel­jék a nemzetközi biztonságon és a kölcsönö­sen előnyös együtt­működésen alapuló békés együttélés érvényesülését, szorgalmazzák a fajüldözés, a gyarmatosítás és a neokolonializ­­mus felszámolását. Követeljék az általános és teljes leszerelést, a katonai támaszpontok és szövetségek felszámolását, a nukleáris fegy­­verek alkalmazását, gyártását, kipróbálását és felhalmozását eltiltó nemzetközi konvenció elfogadását, valamint az agresszió összes for­máinak beszüntetését. Követeljék, hogy a háborús célokra ela­irányzott összegeket fordítsák a nyomor meg­szüntetésére, az írástudatlanság felszámolásá­ra, az oktatás, az egészségügy fejlesztésére, követeljék az igazságtalanság kiküszöbölését, valamint azt, hogy minden nép saját belátása szerint használja fel nemzeti erőforrásait. A felhívás kimondja, hogy a béke, a bizton­ság és az igazságosság­­ szavatolásának elen­gedhetetlen feltételeként végre kell hajtani az E­NSZ-határoza­tokat. Ezek a követelmények — hangoztatja a fel­hívás — megfelelnek az ENSZ-alapokmány, a bandungi konferencia, az el nem kötelezett országok konferenciája elveinek, valamint azoknak az elveknek, amelyeket nemrég hir­dettek meg a különböző társadalmi rendszerű államok vezetői által aláírt békedeklarációk­­ban és okmányokban. A Közel-Kelettel kapcsolatos kongresszusi okmány kimondja: „a pillanatnyi helyzet gyors és hatékony intézkedéseket követel. A békeszerető erők nemzeti és nemzetközi köte­lessége, hogy aktívan részt vegyenek abban a tevékenységben, amely annyira szükséges mind a közel-keleti népek, mind pedig az egész világ népei szempontjából.” ­­i Chile sötét napjai­ t. Megmuta­ a puccsista gépezet Arkus István, a Népszabadság santiagói tudósító­jaként több mint három évet töltött Chilében. Ta­núja volt a fasiszta puccsnak és a fehér terror tombolásának. Most, hazatérése után megírta élmé­nyeit, amelyeket az alábbiakban kezdjük folytatá­sokban közölni. Kint az utcán még gép­­pisztolysorozatok söpörnek végig. Tankok mögött, előre­szegezett fegyverekkel ro­hamsisakos­­ gyalogos egysé­gek nyomulnak előre Santia­go fő utcáján, a Huerranoson — mint innen a nyolcadik emeleti irodámból jól láthat­juk. A házak tetőiről a Népi Egység hívei géppisztolysoro­zatokkal próbálják megaka­dályozni a puccsisták felvo­nulását. Helikopterek zúdíta­nak reájuk géppuskatüzet. Az elnöki palotai védőihez azonban még csak ultimátu­mokat intéznek a megadásra. Altamirano szenátor, a Szo­cialista Párt főtitkára ugyan­ezen az emeleten lévő irodá­jának személyzete, amely azért keresett itt nálam me­nedéket, mert a folyosó eldu­­­lott szárnyában lévő magyar sajtóirodából könnyebb lesz elmenekülni, már tudja a beérkezett jelentésekből, hogy napokig lehet szórvá­nyosan ellenállni a hadsereg és a rendőrség együttesen végrehajtott államcsínyével szemben. „Az első jelzés — fejtegetik — már augusztus első nap­jaiban jött valparaisói szer­vezetünktől. Carlosunk (Al­tamirano keresztneve) a ha­ditengerészek egy csoportjá­nak kihívására a kikötővá­rosba ment. A nehezen meg­szervezett találkozón elmond­ták neki és Oscar Garreton­­nak a MAPU párt főtitkárá­nak: parancsnokaik augusz­tus 6-7-re puccsot szervez­nek. Carlos azonnal tájékoz­tatta , Allennie elnököt, Ő vi­­szont miután megtette a szük­séges elővigyázatossági intéz­kedéseket és mint legfőbb hadúr megtiltotta, hogy a ha­dihajókról bárki is partra­­szállhasson, magához hivatta a haditengerészet akkori fő­­parancsnokát Montero tábor­nokot. Montero esküdözött, hogy semmit sem tud a do­logról és azonnal felajánlotta lemondását. Allende ezt el­utasította és felszólította a tengernagyot, hogy személye­sen vonja felelősségre az ösz­­szeesküvőket. Montero, Val­­paraisóban visszatérve aztán megtudta, hogy rajta kívül majd minden haditengeré­szeti vezető főtiszt be volt avatva a pucsskísérlet tervé­be. De — mint elmondták Monterónak — közben amúgyis lemondtak a dolog­ról, mert nem sikerült meg­nyerni a többi fegyvernem támogatását a kijelölt dá­tumra. — Augusztus közepén — folytatják Altamirano titkár­ságának beosztottjai — a Szo­cialista Párt irányítása alatti polgári nyomozó szervek le­hallgattak egy telefonbeszél­getést, amely a kormányban akkor még résztvevő Ruiz tábornok, a légierők főpa­rancsnoka és Pinochet tábor­nok a szárazföldi hadsereg főparancsnoka között zajlott le. Ruiz azzal érvelt, hogy a fuvarozók sztrájkja miatt megbénult országban a fegy-­­veres erőknek azonnal meg kell ragadniuk a hatalmat. „A légierők már készek erre — mondotta Ruiz. Támogat-e egy ilyen hatalomátvételt a szárazföldi hadsereg is?” — hangzott a kérdés. Pinochet ekkor még habozott. „Az egy­ségek átcsoportosítására és felvonultatására még hosszú időre van szükség” — jelen­tette ki, majd hozzátette: „No és mi legyen Allendevel, aki mégiscsak az ország alkot­mányosan beiktatott elnöke?” Ruizt váratlanul érte a kér­dés, végül csak ennyit mon­dott: „Ezt még ráérünk meg­fontolni. Az a fontos, hogy az akció meginduljon. Egyéb­ként — tette hozzá — nem hiszi, hogy bármi probléma keletkezzen, ha szabad elvo­nulást biztosítanak az elnök­nek, családjának és mind­azoknak, akiket magával akar vinni. Latin-Amerika más országaiban sem volt ez más­ként, ha­petfc” — Alternde erről a pucce­szervezésről tudomást szerez­ve elfogadta Ruiz lemondá­sát­ a miniszteri rangról és menesztette a légierők főpa­rancsnoki tisztségéből is. Mi­után a puccsterv lelepleződött Pinochet hűségnyilatkozatot tett az elnöknek, Monteróval, a haditengerészet főparancs­nokával egytemben.­­ Ezek a figyelmeztető je­lek súlyos válságot robban­tottak ki a Népi Egységen be­lül. Voltak olyan­­ vezetők, akik kijelentették: nem lehet immár tovább bízni a hadse­reg alkotmány iránti hűségé­ben és a leggyorsabban mun­kásmilíciákat, párhuzamos népi hadsereget kell szervez­ni. Allende viszont más ve­zetőkkel együtt úgy véleke­dett, hogy a hadsereg vezetői csak tervezgetnek és nyomást akarnak gyakorolni a kor­mányra, de nem mernek egy­értelműen elmenni a „legvég­sőkig”, a nyílt lázadásig és esküjük megszegéséig. Külön­ben is vannak még lehetősé­gek a válságból való kilábo­lásra, így például a népszava­­erővel, a kereszténydemokra­­tás és a legnagyobb ellenzéki ta párttal való tárgyalás a polgárh­át­orú elhárítására. Ha „párhuzamos” népi hadsere­get szerveznénk munkásokból — érvelt Allende — ez annyit jelentene, hogy letérnénk az alkotmány útjáról, így a had­sereg jogcímet kaphatna a kormány megdöntésére . A kormány így inkább arra összpontosította erőit, hogy fellépjen a szélsőjobbol­dali terroristák ellen és szük­ségintézkedésekkel legalább részlegesen megindítsa a fu­varozósztrájk miatt megbé­nult gépezetet, — így a puccsistáknak volt idejük arra, hogy felkészül­hessenek a „G” napra (G: a golpe — államcsíny spanyol nyelvű rövidítése). Sajnos, a jelek szerint jóidőre minden elveszett. A fasiszta hatalom­­átvételt már nem tudjuk megakadályozni.” Egyszerre őrjárat jelenik meg lent a kapuban. Távoz­nunk kell az épületből. Bú­csúzóul megölelnek. „Ha al­kalma lesz, mondja el min­denkinek , tovább harcolunk. Chilében időlegesen felülke­rekedhet a fehér terror, de tartós nem lehet a fasiszta diktatúra.” Árkus István következik: Roham a La Borja ellen HÍRLAP Csütörtök, 1973. november 1. mai kommentár Itália mumusai Itália első számú mu­musa: az infláció. Maria­no Rumor középbal kor­mánya eddig derekasan igyekezett megtartani a hivatalba lépésekor meg­hirdetett programot. Ám a megélhetési költségek emelkedése ellen eddig nem sikerült hatásos fegy­vert találnia. Annak elle­nére, hogy a három szak­­szervezeti szövetség, a CGIL, a CISL és az HIL vezetői már többször is tanácskoztak a kormány pénz- és gazdaságügyi minisztereivel, a „hatok" eszmecseréi mindeddig nem hozták meg a várt eredményt. Annál is inkább aggasz­tó ez az olasz kisemberek, mindenekelőtt a bérből és fizetésből élő milliók szá­mára, mert az árstop a mai nappal megszűnik. Ezt a körülményt a szél­sőséges olasz elemek igye­keznek kihasználni. Min­denekelőtt az olasz neo­fasiszták, akik az utóbbi napokban Rómában, Ba­riban, Nápolyban és több más városban verekedése­ket provokáltak, baloldali pártok és szakszervezeti vezetők ellen hajtottak végre támadásokat. A leg­súlyosabb provokáció szín­helye Róma egyik mun­káskerülete volt, ahol a szocialista párt Avanti cí­mű lapjának fesztiválját zavarták meg a jobbolda­li suhancok. A verekedés hét sebesültjét kórházban ápolják. Észak-Olaszor­­szágban a carabinierik — az olasz csendőrök — egy titkos neofasiszta kiképző­tábort lepleztek le. A tá­borban Mussolini egykori rohamosztagosainak min­tájára suhancokat képez­tek ki nemcsak a kerék­párláncok és a vasdoron­gok „célszerű" használa­tára, hanem lőfegyverek, sőt géppuskák kezelésére is. Az Olasz Kommunista Párt ismét nyomatékosan figyelmeztette a kormányt a neofasiszta veszélyre. Enrico Berlinguer, a párt főtitkára egy közelmúlt­ban elhangzott beszédé­ben Chile példáját idézte, rámutatva az olasz reak­ció mind arcátlanabb pro­vokációira. Ugyanakkor hangsúlyozta: az OKP a­­ „konstruktív ellenzéki’ sze­repében igyekszik kikény­szeríteni a balközép kor­mánytól újabb intézkedé­seket a dolgozók helyze­tének javítására, s minde­nekelőtt az infláció, meg­fékezésére.

Next