Fejér Megyei Hírlap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

-------------1 FEJÉR MEGYEI[?] 'ÉLJEN fwirrr»'!"­i ^ i gr || RN HB «NH HWn^mB Mm. ^hSi wfiaP^ | 1974. május 1. május 1! UUUUUÜSlmjJB l““"“““-Ära: 1 forint AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA _______________________ Sok régi május jár előttünk Pattog az induló, s nemzedékek igazítják üteméhez a lépést. Sokan már csak dúdolják, sokan még csak ízlelgetik a dallamát, szöve­gét. De a derékhad tág tüdővel vezeti az ün­nepi kórust : „ ... sok régi dalt hord a szél - S a munkások legszebb ünnepén - ajkunkon új nóta kél: - Jöjj május, mi várva vártunk .. Május elsejének ünnepe köszöntött ránk is­mét. A munkásosztály örökfényű nemzetközi ünnepe semmi máshoz nem hasonlítható ha­talmas világegység értelmi és érzelmi igényé­vel hívja utcákra, terekre az emberiség száz- és százmillióit. Demonstrációra a kivívott sza­badság szép ügye mellett, s hitet tenni a nép­­milliók szabadságvágya mellett ott, ahol a hatalomért folyó harc napjaink és a jövő fel­adata. Hazánkban és a szocialista államokban ez az ünnep évtizedek óta nemzetközi találkozók fóruma is, hiszen ünnepségeinken több tucat­nyi nemzet munkásosztálya képviselteti magát, mintegy igazolva, hogy osztályszövetségünk erősítéséhez, a nemzetközi békeharcban vál­lalt szövetségünkhöz bátran csatlakoznak osz­­tálytetvéreink, éljenek Földünk bármely ré­­­jiú IBBZ, bármilyen társadalmi-politikai rendben. Népünk - miként az induló szövege is mond­ja - sok régi május nyomán haladva, évről évre erősödve és gazdagodva sorakozik fel erre az ünnepi menetre. Megyénk dolgozóinak májusi seregszemléi a hatalom birtokosainak, a munkásosztálynak s a vele szövetséges pa­rasztságnak szép számvetéseivé váltak az el­­múlt évtized­reen. Ki­lfmlzett vállalatok, szö­vetkezetek, intézmények dolgozói mutatták fel eredményeiket, jelezve, hogy biztos alapokra kerül a jövő minden téglája. Ez a május elseje is az ünnepi számvetés fóruma, noha külsőségeiben eltérő módon, hiszen a megyeszékhelyen, mind megyénk többi településén ünnepi naggyűlések váltják fel a hagyományos felvonulást. S nem kétsé­ges, hogy ezeken a nagygyűléseken az ered­mények összegezése mellett a jövő tennivalói­ról esik a legtöbb szó. Mert a sok régi május­tól annyiban eltérő ez a mai ünnep, hogy közelgő nagy események „előestéjének” szá­míthatjuk. Pártunk XI. kongresszusára és ha­zánk felszabadulásának 30. évfordulójára ké­szül dolgozó népünk, s mindkét eseményt nyu­godtan nevezhetjük történelmi jelentőségű mérföldkőnek, ahonnét kötelezően messzebbre kell előre néznünk és látnunk, mint a szokásos május elsejei számvetéseknél. Ezt a hosszabb távra való előretekintést jelzi ezen a május elsején az is, hogy a szokásos ünnepi zászlók között már jelképesen ott lobog annak a ha­talmas erőt hordozó szocialista munkaverseny­nek is a lobogója, amelyet a dolgozó népünk a nagyipari munkásság kezdeményezésére, a szocialista mezőgazdasági üzemek lelkes tá­mogatásával az elmúlt hetekben kibontott, a Dunai Vasműben, a Fejér megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál, a Videotonban, a Könnyű­fémműben ... s amelyik zászló alá ipari, me­zőgazdasági, építőipari, bányászati üzemek sorakoztak fel. Pártunk XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója mél­tó megünneplését a szocializmus építésének szép feladatai kapcsolják össze melynek so­rán népgazdaságunk negyedik ötéves tervé­hez lehetőségeink és szándékaink hatalmas tartalékait vonultatjuk fel. Új célok, gazdagabb lehetőségek feltárása, szép ügyünk szolgálatába való állítása, az ér­telmi és érzelmi igenlés alkotó tettekben való megnyilvánulásának heteit éljük. Olyan, lát­szólag egyszerű vállalások társadalmi mére­tekre való szélesítésének, mint amit a Dunai Vasmű egyik szocialista munkabrigádja így fo­galmazott meg: egyszázalék anyagmegtaka­­rítás. Vagy amit egy másik üzemben egyszáza­lékos energiamegtakarításban fogalmaztak meg. Mert ez az „egyszerű egyszázalék” bol­dogulásunk kulcsává válik azon nyomban, amikor egy Dunai Vasmű, egy megye és egy ország megvalósuló - és megvalósítható — programjává tesszük. Mert nemcsak azt je­lenti ez, hogy amit eddig 100 kilowattóra ener­giával oldottunk meg, azt ezután 99 kilowatt­órával végezzük el, hanem — többek között — azt is, hogy abból az anyagból, amiből eddig száz lakást építettünk fel, kikerül a száz­egyedik is. S ha tovább számoljuk ezt az egy­százalékot az országosan évenként felépülő 80 000 lakás helyett nyolcszázzal­­ egy nagy­községnek megfelelő lakóteleppel többet épít­hetünk fel. Népgazdaságunkban pedig száz­­milliárdokkal mérhető az éves anyagfelhaszná­lás. Mindez csak egy része azoknak az elhatá­rozásoknak, amelyeket dolgozó népünk a kongresszusi és felszabadulási szocialista mun­kaverseny lehetőségeiként zászlajára felírt, amelyet meglenget ezen a szép ünnepen. Meglenget, hogy a hatalmat mindannyiunkért gyakorló munkásosztály mögé cselekvő egyet­értéssel felsorakozzanak a tudomány és tech­nika értelmiségi ezredei, pártállásra és fele­kezeti különbözőségre való tekintet nélkül. Felsorakozzanak, miként teszik ezt hétköznap­jaink kevésbé ünnepi hangulatú munkájuk so­rán, s teszik ezt minden májusi seregszemlén. Jelezve azt az eltéphetetlen kapcsolatot és egységet, amit közös szép céljainkért vállaltak és vállalnak, hogy pártunk útmutatásával meg­fogalmazott terveink maradéktalanul megva­lósuljanak. így válik a szocializmus mind von­zóbb valósággá a világ dolgozói számára, így lesz mind szélesebb az az út, amelyen jövő­jüket szabadon építő embermilliók haladnak előre, a maguk meghatározta ütem szerint, a maguk meghatározta célok valóraváltásáért. Országok, népek, kontinensek távolságait hidalja át minden május elseje. A nemzetközi munkásszolidaritás tartópillérei pedig évről évre erősödnek. Eredményeink kötőanyagként szilárdítják e pilléreket. Szocializmusunk való­sága pedig a legszebb forradalmi üzenet, amelyet biztatásként küldhetünk szerte a vi­lágba. K. A. VIDEOTON • Új milliárdokra ösztönző rang A bélyegzője szerint 686-os számú meós, a „Rádió II.’ üzemében munkaasztala fölé hajol. Csak akkor néz fel, amikor már valamiféle vára­kozásteli mosollyal őt lesi a szalag. A lányok, asszonyok, de talán még a gépek is ter­mészetesnek veszik, hogy a fotoriporter és az újságíró őt keresi, a „Mamit”, vagyis hát Boros Istvánná. Igen, mert Boros Istvánná kormánykitüntetést kapott, nem is akármilyent. Dr. Hor­gos Gyula kohó- és gépipari miniszter hétfőn délelőtt ad­ta át neki a Munka Érdem­rend arany fokozatát. — Tetszik tudni én akkor ott elsírtam magam. — Az örömtől? — Talán attól. De mégin­­kább a meglepetéstől. Mert, teszik tudni, nem csináltam én semmi olyan különöset. Csak dolgoztam, ahogyan az erőmtől és szívemtől tellett, mert szeretem én ezt a gyá­rat, huszonharmadik éve va­gyok itt. Voltam művezető, csoportvezető, aztán elment felettem az idő, kevés volt az iskolám, hát így vagyok most meós. Tudtam én, hogy amit csinálok tudásom szerint jól csinálom... dehát nem egye­dül vagyok én ilyen... A valamikori cselédből munkásasszony lett. Egyedül van-e példájával Boros Ist­vánná? Férjével tisztességgel felnevelt négy gyereket. Járt műszakok szerint hajnalban, délben, este a gyárba, s mo­sott, főzött, vasalt műszakok rendje és ereje szerint. Igaz munkások szeretetével sze­rette a gyárat, a munkát. Szereti most is. — A kitüntetés... — kez­dené a mondatát, de megsza­kítják a könnyek. Szorítaná vissza a könnyeket, nem il­lik könny munkásasszonyok kemény szemébe, de aztán le­gyint — látja... nem tudok a kitüntetésről másképp be­szélni ... Ne haragudjon... Miért? A boldogság köny­­nyek — szívmelengetők. Mamikának, Boros István­­nénak két ékszere van: egy éve meghalt férjétől régen kapott arany jegygyűrűje, s a most kapott kormánykitün­tetés ... (Tegnap, műszak után az érdemrend jelvényét feltűzve indult Boros Istvánná a­­ Vi­deoton Kiváló Vállalat ün­nepségére.) »*« Kiváló Vállalat lett a Vi­deoton. Egy három évvel ez­előtt kezdődött sikersorozat állomásaként tegnap délután a vállalat éttermében dr. Horgos Gyula kohó- és gép­ipari miniszter adta át Papp Istvánnak a vállalat vezér­­igazgatójának a kitüntető ok­levelet. A vállalat tízezernél több dolgozója képviseleté­ben több mint félezer szocia­lista brigádvezető és brigád­tag vett részt az ünnepségen. Az elnökségben többek között helyet foglalt Takács Imre, a megyei pártbizottság titkára és Kovács Józsefné, az SZMT titkára is. A vendégek köszöntése után Papp István vezérigaz­gató mondott beszédet „Az 1973-ban elért ered­ményeinknek köszönhetjük a Kiváló Vállalat cím elnyeré­sét. Köszönet érte a Video­ton minden dolgozójának. De a cím és a rang kötelez, úgy is fogalmazhatnám újabb milliárdok megtermelésére, termékek minőségének javí­tására. Úgy érzem ezzel a fe­lelősséggel minden dolgo­zónk tisztában van, hiszen ezt bizonyítják az első ne­gyedévben elért eredmé­­ményeink is: az év első há­rom hónapjában nyereségter­vünket 17,7 százalékkal túl­teljesítettük.” — mondotta a vezérigazgató. „Az 1974-es esztendő — folytatta az előadó — egy­ben az ötödik ötéves terv elő­készítésének esztendeje is. A Videotonnak a következő tervciklusban 28—32 milliár­dos termelési értéket kell lét­rehozni. Hogy az összeg alsó, vagy felső határát produkál­juk, az az egész kollektíván múlik.” Természetesen a vállalat is igyekszik a dolgozók élet- és munkakörülményeit csak úgy mint eddig a továbbiakban is javítani. A most befejeződő ötéves tervben a Videoton összesen 126 millió forintot fordított szociális és kulturá­lis létesítményekre. Hamaro­san elkészül a régi irodaház átépítése és berendezése, melynek révén korszerű egészségházat kap a vállalat munkáskollektívá­j­a. A vezérigazgató beszédét egy kellemes és friss hírrel fejezte be: a megyei állami építőiparral kötött megálla­podás alapján 1975 áprilisáig két darab egyenként kétszáz­személyes óvodát építtet a Videoton. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után dr. Horgos Gyu­la emelkedett szólásra. Be­szédében értékelte a Video­ton munkáját, eredményeit, majd így folytatta: „A Videoton exportra orientált vállalat ez azt je­lenti, hogy a termékek meg­bízhatóságának, minőségének és műszaki színvonalának meg kell közelítenie vagy el kell érnie a világszínvonalat. A Videoton munkája népgaz­dasági szinten is olyan jelen­tős, hogy eredményes export­ja életszínvonal befolyásoló tényező.” A miniszter beszéde végén átadta a minisztérium és a szakszervezet oklevelét, s gratulált a Videoton minden dolgozójának a szép siker­hez. Az ünnepség befejező ak­tusaként került sor a kiváló dolgozók és kiváló kollektí­vák jutalmazására, kitünte­téseinek átadására. A válla­lat 530 szocialista brigádja közül a szerszámüzem Vosz­­tok szocialista brigádja el­nyerte a „Szakma Kiváló Brigádja” címet, négy brigád a Vállalat Kiváló brigádja lett, ezen kívül 229 szocialis­ta brigád részesült jutalom­ban, kitüntetésben. A válla­lat Kiváló Dolgozója címet 357 dolgozó nyerte el. Az ünnepségen adták át a Szocialista Főosztály kitünte­tést a Gyártóeszköz Gazdál­kodási Főosztálynak, a „Ki­váló Gyár” kitüntetéseket a Televíziógyárnak, a Rádió­gyárnak és a Számítástechni­kai Gyárnak, míg a Kiváló Főosztály kitüntetést az Üzemfenntartási főosztály és a Közgazdasági főosztály ka­pott. A munka­verseny élenjárói­nak és a kitüntetetteknek a jutalmazásra a Videoton ösz­­szesen egymillió-hétszázezer forintot fordított. e. iroda

Next