Fejér Megyei Hírlap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-01 / 256. szám

Péntek, 1974. november 11 A munkát kerülgetve DV.) MI SZÁMÍT? Nemcsak a fizetés, annyi bizonyos. Számít a munka­hely tekintélye is, a választásnál — főként a fiatalab­bak — ezt is figyelembe szokták venni. Mert ki tagad­ná, hogy mondjuk az Ikarus új szerelőszalagja mellett, a Videoton számítóközpontjában, a Vasmű folyamatos öntőművében, az Agárdi Állami Gazdaságban rang dolgozni. „A hollét is meghatározza az embert, a tuda­tot...” hallani egy idő óta viccesen. Érdemes ezen elgon­dolkodni. Sőt, a legújabb példa szerint nemcsak a hol­lét, hanem az is meghatározó, hogyan jut oda az ember. Mármint a munkahelyre. Munkaerőt toborzott Csákváron a Köfém — nem is eredménytelenül. Néhány fiatal — akiknek választási lehetőségük nyílt a Köfém és egy pesti üzem között — azért döntött a fehérvári gyár mellett, mert onnan — úgymond — panorámabusz jár ki a dolgozókért, Pest­ről viszont csak régi Ikarus 55-ös. Hát érv lehet az ilyesmi egy munkahely mellett? . Akik így döntöttek — azoknak igen. Azoknak viszont, akik a munkát, a munkás ellátást szervezik — az au­tóbusztól a munkaruhák fazonjáig, az üzem hírnevének alakításáig — érdemes ezen elgondolkodniuk. AZ AJÁNDÉK LÓ FOGA Ez az, amit nem szokás nézni — legalábbis az aján­dékozó szeme láttára nem. A mostani nagy munkaakció a mezőgazdaság megse­gítésére — tulajdonképpen ajándék, a kötelesség — és felelősségérzet gesztusa. Munkások, diákok, katonák segítenek a földeken — nem is akárhogyan. „Tagnak is elfogadnánk őket, mégpedig azonnal.” — nyilatkozza egy termelőszövetkezeti elnök. „Elsősorban a nagy­arányú segítségnek köszönhetjük, hogy katasztrófáról már szó sem lehet, megmenekül a termés." — így a másik. Ilyen és ehhez hasonló vélemények tömegét halljuk — és talán ezért is ütött meg a két hír. Százan össze­sen száz négyszögöl cukorrépát szedtek egyetlen nap alatt... Nem akadt aki elmagyarázta volna, hogyan kell csinálni... A másik: vajon mennyi járhat egy mázsa krumpli felszedéséért, zsákbarakásáért? Egyik helyen tíz, a má­sik helyen húsz forintot számolnak érte. A társadalmi munka, felajánlás, nem pénzért csinálják. Viszont ha fizetnek érte , kell valami egységes tarifának lennie. Már csak a rend kedvéért. A rend kedvéért hangzott el számos kritikai meg­állapítás a megyei szállítási bizottság operatív munka­­bizottságának keddi ülésén. Mert szép az országos mé­retű összefogás, de csak akkor lehet igazán eredményes — és nemcsak a sárból mentett milliókkal, hanem az osztályok erősödő barátságával is mérve — ha minden­ki tudja, ez nem egyszerű segítség, hanem politikai tett. És ennek megfelelően dolgozik — vagy, ha az a feladata, szervezi a munkát. Baranyi Pál Ülést tartott az SZMT Elnöksége (Folytatás az első oldalról) tok globális túlteljesítését ajánlották fel, nem szerepel­nek az 1974-es adatok között. Az SZMT elnöksége hatá­rozatot hozott annak érde­kében, hogy a szakszervezeti vezetők figyelmét felhívja a további teendőkre. A határozat szól arról, hogy hogy tovább kell szélesíteni a versenyben részt vevő dol­gozók körét, minél több em­bernek lehetőséget kell ad­ni arra, hogy bekapcsolódja­nak munkahelyük gazdasági eredményeinek javításába. Továbbra is erősíteni kell a helyes kezdeményezéseket, a verseny rugalmasságát. Ez a rugalmasság már eddig megmutatkozott abban,­­hogy a vállalások év közben is al­kalmazkodnak a tervek vál­tozásaihoz. A rugalmasság mutatkozik meg akkor is, amikor a vállalás teljesíté­sét anyaghiány, szállítási gondok, vagy csökkent meg­rendelések akadályozzák. A dolgozók figyelmét fel kell hívni a fokozott anyagtaka­rékosságra is. Ismételten és rendszeresen végezzék a kollektívák a ver­seny értékelését és nyilván­tartását, az értékelésnél pe­dig, fordítsanak nagyobb gon­dot a nem gazdasági vállalá­sokra. Az elnökség határozata szól arról is, hogy különös gondot kell fordítani a dolgozókat közvetlenül érintő vállalá­sokra. Ilyenek a jövedelem növelését, óvodák, bölcsődék építését előirányzó vállalá­sok. Végül felhívja a figyelmet a határozat a tájékoztatásra. Szükség van arra, hogy a verseny állását mindenkor ismerjék az abban résztve­vők. Szükség van arra, hogy nagyobb nyilvánosságot ad­janak a jól dolgozó brigádok­nak, embereknek. E. G. almát, édesburgonyát (a ba­tátát). Ez utóbbiból 130 hek­tárnyit termelnek, egy hek­táron átlag 30 tonnát, s mivel rendkívül sokoldalúan fel­használható (egyebek között gyógyszernek és cukornak is feldolgozható), fontos gazda­sági növénynek számít. Ami az ízét illeti, a gesztenye, a sült tök és a sült burgonya íze keveredik benne, megíté­lésem szerint— szerencsésen. Mint a lexikonban olvasom, ezt a növényt Dél-Ameriká­­ban termesztik és ismerik leginkább. Nekem „csak” Koreáig kellett érte mennem. Mezőgazdasági szakemberek figyelmébe ajánlhatom, nem járnánk vele rosszul. — Természetben, vagy pézben kapja a tagság a ré­­s­rdést? — kérdezzük az elnökassz­onyt. — A munkanapok arányá­ban, a szocialista elosztás el­vei szerint természetben és pénzben. — Van-e háztáji gazdasá­guk? — Egy kis kert a ház körül. Harminc-ötven négyszögöl, a családtagok száma szerint.. — Kapnak-e támogatást a munkából kiöregedett tagok? — A közös alapból minden rászoruló idős szövetkezeti tag kap segélyt. A segély­alapra bevételeink öt száza­lékát tartalékoljuk. Megtudtuk még, hogy adót nem fizetnek, a KNDK-ban eltörölték az adót, feles ter­ményeiket beszolgáltatják az államnak. Az állam viszont megfelelő terv és költségve­tés alapján házakat építtet a szövetkezeti dolgozóknak. Ebben a faluban is sorra épülnek az új lakások a ré­giek mellett és helyén. A falu bejáratánál felállí­tott színes hirdetőtáblán mindenki számára jól látha­tó helyen közzé teszik a ter­veket, a munkaverseny ered­ményeit és a versenyben élenjárók teljesítményeit. Egyik rizstáblára elkísértek bennünket, s bemutatták a palántázógép működését. megszűnt a nehéz hajladozás Fürge kezű gépkezelők irányt­ a pocsolyataposász­tották a gépeket a térdig érő (Vege)­­ vízben. Ezen a táblán már Bertalan Lajos Jellegzetes falusi házsor Észak-Hvanhe tartomány egyik termelőszövetkezeti községében Hifit AP [ Part »aktivisták A tartalék felkészül Akikről szó lesz ebben az írásban, valamennyien kommu­nisták, olyan párttagok akiket, mint tartalékokat vettek szá­mításba alapszervezeteik pártvezetőségei. Mindannyian fizikai munkások, közvetlenül a termelőmunkából jöttek arra az em­beri értékeket gyarapító, tudást növelő tanfolyamra, amelyet számukra szervezett az MSZMP Móri Járási Bizottsága. Délidő van. Csendes a bo­­dajki turistaház környéke. A tanteremnek átalakított társalgó asztalain pihenő jegyzetek, napilapok, párt­kiadványok. Egy másik ''asztalon lévő füzetből kiolvasom az ötna­pos tanfolyam vezetőségének névjegyzékét: Káldi Béla, K­álazi Lajos, Berta János, Péteri Géza, Horváth Ferenc. Szerencsés véletlen, hogy a vezetőség tagjai érkeznek meg elsőként az ebédelésből. Valamennyien jókedvűek, fű­ti őket az őszinte lelkesedés tüze. Már túl vannak az is­merkedésen, sorolják, ki hon­nan, a járás melyik munka­helyéről érkezett. — Panaszkodni ugyan még senkit nem hallottunk, csak mi meditálunk, vajon nem túl szoros-e a program? Napi két előadás, a konzul­tációk egymásutánja, nem fárasztja-e túlságosan a résztvevőket? — hallom Hor­váth Ferenc aggodalmát. Aztán csakhamar meggyő­ződöm az aggodalom indoko­latlanságáról. Az ötvenegy résztvevő közül hattal beszél­gettem erről és sok más, a tanfolyam témájához kapcso­lódó kérdésről is. A hat: Zsurma Jánosné, a Volán 14- es vállalat móri kirendeltsé­gének üzemanyag-kezelője. Borbély Géza, a fehérvár­csurgói homoküzem hegesztő lakatosa. Ihász Gábor, a nagy­­velegi tsz traktorosa. Kovács Ferenc, a balinkai bánya la­katosa. Póser Antal, a kin­csesbányai József III. akna bányásza. Beke Lászlóné, a Csepel Fémmű üzemének targoncavezetője. Ha a társa­dalmi tisztségeket is felso­rolnám, ugyancsak jó néhány sorra lenne szükség, mert be­szélgető partnereim­­, de úgy vélem azok is, akik a rögtönzött tanteremben vagy hálójukban újságokat néze­gettek, határozatokat, a kö­telező „tananyagot” olvas­gatták — valamennyien kü­lönböző társadalmi megbíza­tásokat teljesítenek, munka­helyükön az aktív közéleti emberek sorában jegyzik őket. Fárasztó-e az egy­ helyben­­ülés, a folyamatos figyelés, a fizikai munkához szokott ke­zeknek a jegyzetelés? Majdnem zavarba jövök a kérdést követő egységes til­takozáson. Hiszen, ha nem is hell folyamatossággal, de megszokták a politikai, a pártoktatásokon a tanulást, a vitatkozást, meg az eseten­kénti jegyzetelést is. Pihentető kikapcsolódás­nak minősítik a tanfolyamot, amely hozzájárul ismereteik felfrissítéséhez, újabb tudni­valók elsajátításához, a ta­pasztalatok gazdagításához. — Nem fejezzük be a napi programot az előadással vagy csoportos foglalkozással. Éj­félig is diskurálunk az ott­honi pártéletről, arról, ho­gyan lehetne még hatéko­nyabban dolgozni. — így Zsurm­a Jánosné. Mások megtoldják azzal, hogy néhány kérdésben már­is tisztábban látnak. Otthon még felkészültebben, bátrab­ban mondanak majd véle­ményt. — Számításba jövünk, mint párttisztségviselők, mint tar­talékok. Őszintén szólva, eb­ből a megbecsülést érezzük. De újabb társadalmi feladat ellátására csak akkor leszünk alkalmasak, ha az eddigi megbízatásainkat mérsékelik — jegyzem fel Kovács Fe­renc másokkal egyező véle­ményét. — Az az igazság, hogy a párttagok többsége — leg­alábbis a mi alapszerveze­tünknél így van — aktív. El­látnak különböző funkciókat, s ezekről számot is adnak taggyűlésen. A társadalmi és párttisztségekkel komoly fe­lelősség és munka jár együtt. Ha valaki megfelelően látja el feladatát, akkor ez kama­tozik a munkahelyi közérzet­ben, egy-egy kollektíva aka­raterejében. A probléma vi­szont az, hogy nem minde­nütt értékeli a gazdasági ve­zetés az ilyen igyekezetet, nem tartják ezt számon. A túlzott termelési szemlélet elhomályosítja az ilyen em­beri értékeket — mondja Borbély Géza. Ezzel kapcsolatban a pél­dák sora hangzik el, amikor is egy-egy gazdasági vezető fittyet hányva más társadal­mi elkötelezettségének, csak a termelésre összpontosít. Nem rossz, mint inkább megértő szándékkal hangzik el a kritikai észrevétel, mi­vel a felsőbb munkahelyi ve­zetés a termelést közvetlen irányítók prémiumába csak a termelési terv teljesítését tudja be, például a véradók száma vagy áldozatkészsége, vagy a közérzet adott ütem­ben nem jutalomtényező. Olyan esetet is említettek, amikor a jelenlévők közül valaki, aki elismert szak­munkás, azért került le a premizáltak listájáról, mert megkapta párttagsági köny­vét. A jóhiszemű párttitkár érvelése, amíg pártonkívüli voltál megértették, hogy csak jó munkád után illet a juta­lom, most azonban azt hin­nék, hogy azért részesülsz anyagi elismerésben, mert párttag lettél. Gondolom, végért módosí­totta már a párttitkár ebbéli felfogását, és bár a dolog ré­gebben történt, az érintett fiatalember még most sem tért napirendre fölötte. Csak­úgy, mint Póser Antal sem talált elfogadható magyará­zatot arra: miért érdeklődtek tőle párttagfelvételekor arról, hogy ezután­­mi akar lenni? — Az én családi és rokoni környezetem nyolcvan száza­léka párttag és fizikai mun­kás. Őket követtem, minden más szándék nélkül. — Sokszor az ember nem is tudja hova tegye a meg­jegyzéseket. Ha valaki hajt a munkában és ráadásul kom­munista, azonnal ott bújkál a tekintetekben, hogy „te ki akarsz innen ugrani” — tű­nődik Beke Lászlóné. Pedig a kommunisták több­ségét nem az előnyszerzés vágya fűti, amikor részt kér­nek a közügyekből, amikor másokért dolgoznak, amikor szabad idejük egy részét is kollektívájukban munka­vagy lakóhelyük gazdagítá­sával töltik. Azért teszik ezt, mert saját boldogulásukat nem választják külön a kö­zösség boldogulásától, mun­katársaik sorsától. Változatos, a pártélettől, a pártszervezet tagjainak min­dennapi tevékenységétől el­választhatatlan témákról be­szélgettünk. És mindez része volt a tanfolyam program­jának is. Németh Erzsébet 3 Még ötven nap !Két hónap választ el ben­nünket az év végétől, azaz ötven munkanap Az év egyhatoda. Mégis hajlamos az­ ember arra, hogy ilyenkor november elején már lezárt­nak vegye az évet. Pedig ten­nivalónk „akad még” bőven, hiszen megyénk szocialista szektorában több, mint két­milliárd forint értékű terme­lést kell elvégezni havonta ahhoz, hogy időarányos ter­veinket teljesíthesük. Kétmilliárd vagy ötmilliárd azonban csak egy szám, még­ha forintban is fejezzük ki. Nagy szám, amelyet igazán csak akkor érzékel az ember, ha „aprópénzre váltja”, laká­sok százaira, elszállítandó utasok százezreire, bauxit tíz­ezer tonnáira, alumínium és acéltermékek tíz- és százezer tonnájára. Gondoljuk csak el, a Dunai Vasmű — lefele ke­­rekítetten! — évi egymillió tonna acéljából több, mint nyolcvanezer tonna jut egy hónapra, a dunaújvárosi ház­gyár évi 140 ezer köbméter feldolgozott betonjából tizen­kétezer köbméternyi jut no­vemberre, s a megyei építők 1400-as lakástervéből mint­egy 240 lakást jelent ez az 50 munkanap. Be­mérhetjük autóbuszok­kal, R-10-es számítógéppel, autórádióval vagy köszörű­géppel is, k­nek-kinek mun­katerülete szerint, s ha így vesszük számba dolgainkat, ennek a hátralevő 50 munka­napnak a feladatait, rá kell jönnünk, akkor is hatalmas feladatok várnak még ránk a munkanapokon, ha a számta­ni osztás alapján összegezzük tennivalóinkat. De nemcsak így kell és lehet, hiszen köz­ismert, hogy a mezőgazdaság súlyos gondokkal küzdve szinte menti a termést a föl­dekről. Több heti késés hat­ványozza feladataikat. Az eső, az árvíz, a fizikai munka iránt váratlanul megnöveke­dett igény csökkentette az ipar és az építőipar teljesítő­­képességét is, a szállítóeszkö­zök kényszerű átcsoportosítá­sa anyaghiányokat okozott az építőiparban, s lehetne sorol­ni tovább, hogy mi minden függvényében kell elvégez­nünk a hátralevő munka fel­mérését. Elképzelhető, sőt, majdnem biztos, hogy a természeti té­nyezők következtében előállt feladattorlódás nagy részét kiegyenlíti az a társadalmi megmozdulás, amelynek ta­núi és részesei vagyunk ezek­ben a hetekben. Egy másik részét a kongresszusi és fel­­szabadulási munkaverseny ereje, lendülete egyenlíti ki. Ennek ellenére számolnunk kell azzal is, hogy ha forin­tokban mérve teljesítjük is a népgazdasági tervből me­gyénkre háruló feladatot, minden részletében nem valószínű, hogy végrehajtjuk. Előfordulhat, hogy bizonyos számú lakás birtokbavételé­nek örömét decemberről ja­nuár végére kell halasztani, hogy néhány szabad szombat­ra tervezett pihenésről, kirán­dulásról a kényszerű túlórák miatt le kell mondanunk, s már biztos, hogy az a trakto­rista, aki november második felére, a gabonavetés befeje­zése után tervezte családos üdülését, egy későbbi idő­pontban veheti csak igénybe a megérdemelt pihenést M­ég ötven kemény nap van hátra az évből. Tennivalóink egyhatoda vár ránk a munkahelyeken. Vagy még több. De ha úgy kezdjük el visszafelé számlálni a na­pokat, hogy közben egy-egy százalékkal­­megnyújtjuk a napi eredményeinket, akkor ez a félszáz nap elegendő lesz a győzelemhez.

Next