Fejér Megyei Hírlap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-01 / 256. szám
Péntek, 1974. november 11 A munkát kerülgetve DV.) MI SZÁMÍT? Nemcsak a fizetés, annyi bizonyos. Számít a munkahely tekintélye is, a választásnál — főként a fiatalabbak — ezt is figyelembe szokták venni. Mert ki tagadná, hogy mondjuk az Ikarus új szerelőszalagja mellett, a Videoton számítóközpontjában, a Vasmű folyamatos öntőművében, az Agárdi Állami Gazdaságban rang dolgozni. „A hollét is meghatározza az embert, a tudatot...” hallani egy idő óta viccesen. Érdemes ezen elgondolkodni. Sőt, a legújabb példa szerint nemcsak a hollét, hanem az is meghatározó, hogyan jut oda az ember. Mármint a munkahelyre. Munkaerőt toborzott Csákváron a Köfém — nem is eredménytelenül. Néhány fiatal — akiknek választási lehetőségük nyílt a Köfém és egy pesti üzem között — azért döntött a fehérvári gyár mellett, mert onnan — úgymond — panorámabusz jár ki a dolgozókért, Pestről viszont csak régi Ikarus 55-ös. Hát érv lehet az ilyesmi egy munkahely mellett? . Akik így döntöttek — azoknak igen. Azoknak viszont, akik a munkát, a munkás ellátást szervezik — az autóbusztól a munkaruhák fazonjáig, az üzem hírnevének alakításáig — érdemes ezen elgondolkodniuk. AZ AJÁNDÉK LÓ FOGA Ez az, amit nem szokás nézni — legalábbis az ajándékozó szeme láttára nem. A mostani nagy munkaakció a mezőgazdaság megsegítésére — tulajdonképpen ajándék, a kötelesség — és felelősségérzet gesztusa. Munkások, diákok, katonák segítenek a földeken — nem is akárhogyan. „Tagnak is elfogadnánk őket, mégpedig azonnal.” — nyilatkozza egy termelőszövetkezeti elnök. „Elsősorban a nagyarányú segítségnek köszönhetjük, hogy katasztrófáról már szó sem lehet, megmenekül a termés." — így a másik. Ilyen és ehhez hasonló vélemények tömegét halljuk — és talán ezért is ütött meg a két hír. Százan összesen száz négyszögöl cukorrépát szedtek egyetlen nap alatt... Nem akadt aki elmagyarázta volna, hogyan kell csinálni... A másik: vajon mennyi járhat egy mázsa krumpli felszedéséért, zsákbarakásáért? Egyik helyen tíz, a másik helyen húsz forintot számolnak érte. A társadalmi munka, felajánlás, nem pénzért csinálják. Viszont ha fizetnek érte , kell valami egységes tarifának lennie. Már csak a rend kedvéért. A rend kedvéért hangzott el számos kritikai megállapítás a megyei szállítási bizottság operatív munkabizottságának keddi ülésén. Mert szép az országos méretű összefogás, de csak akkor lehet igazán eredményes — és nemcsak a sárból mentett milliókkal, hanem az osztályok erősödő barátságával is mérve — ha mindenki tudja, ez nem egyszerű segítség, hanem politikai tett. És ennek megfelelően dolgozik — vagy, ha az a feladata, szervezi a munkát. Baranyi Pál Ülést tartott az SZMT Elnöksége (Folytatás az első oldalról) tok globális túlteljesítését ajánlották fel, nem szerepelnek az 1974-es adatok között. Az SZMT elnöksége határozatot hozott annak érdekében, hogy a szakszervezeti vezetők figyelmét felhívja a további teendőkre. A határozat szól arról, hogy hogy tovább kell szélesíteni a versenyben részt vevő dolgozók körét, minél több embernek lehetőséget kell adni arra, hogy bekapcsolódjanak munkahelyük gazdasági eredményeinek javításába. Továbbra is erősíteni kell a helyes kezdeményezéseket, a verseny rugalmasságát. Ez a rugalmasság már eddig megmutatkozott abban,hogy a vállalások év közben is alkalmazkodnak a tervek változásaihoz. A rugalmasság mutatkozik meg akkor is, amikor a vállalás teljesítését anyaghiány, szállítási gondok, vagy csökkent megrendelések akadályozzák. A dolgozók figyelmét fel kell hívni a fokozott anyagtakarékosságra is. Ismételten és rendszeresen végezzék a kollektívák a verseny értékelését és nyilvántartását, az értékelésnél pedig, fordítsanak nagyobb gondot a nem gazdasági vállalásokra. Az elnökség határozata szól arról is, hogy különös gondot kell fordítani a dolgozókat közvetlenül érintő vállalásokra. Ilyenek a jövedelem növelését, óvodák, bölcsődék építését előirányzó vállalások. Végül felhívja a figyelmet a határozat a tájékoztatásra. Szükség van arra, hogy a verseny állását mindenkor ismerjék az abban résztvevők. Szükség van arra, hogy nagyobb nyilvánosságot adjanak a jól dolgozó brigádoknak, embereknek. E. G. almát, édesburgonyát (a batátát). Ez utóbbiból 130 hektárnyit termelnek, egy hektáron átlag 30 tonnát, s mivel rendkívül sokoldalúan felhasználható (egyebek között gyógyszernek és cukornak is feldolgozható), fontos gazdasági növénynek számít. Ami az ízét illeti, a gesztenye, a sült tök és a sült burgonya íze keveredik benne, megítélésem szerint— szerencsésen. Mint a lexikonban olvasom, ezt a növényt Dél-Amerikában termesztik és ismerik leginkább. Nekem „csak” Koreáig kellett érte mennem. Mezőgazdasági szakemberek figyelmébe ajánlhatom, nem járnánk vele rosszul. — Természetben, vagy pézben kapja a tagság a résrdést? — kérdezzük az elnökasszonyt. — A munkanapok arányában, a szocialista elosztás elvei szerint természetben és pénzben. — Van-e háztáji gazdaságuk? — Egy kis kert a ház körül. Harminc-ötven négyszögöl, a családtagok száma szerint.. — Kapnak-e támogatást a munkából kiöregedett tagok? — A közös alapból minden rászoruló idős szövetkezeti tag kap segélyt. A segélyalapra bevételeink öt százalékát tartalékoljuk. Megtudtuk még, hogy adót nem fizetnek, a KNDK-ban eltörölték az adót, feles terményeiket beszolgáltatják az államnak. Az állam viszont megfelelő terv és költségvetés alapján házakat építtet a szövetkezeti dolgozóknak. Ebben a faluban is sorra épülnek az új lakások a régiek mellett és helyén. A falu bejáratánál felállított színes hirdetőtáblán mindenki számára jól látható helyen közzé teszik a terveket, a munkaverseny eredményeit és a versenyben élenjárók teljesítményeit. Egyik rizstáblára elkísértek bennünket, s bemutatták a palántázógép működését. megszűnt a nehéz hajladozás Fürge kezű gépkezelők irányt a pocsolyataposásztották a gépeket a térdig érő (Vege) vízben. Ezen a táblán már Bertalan Lajos Jellegzetes falusi házsor Észak-Hvanhe tartomány egyik termelőszövetkezeti községében Hifit AP [ Part »aktivisták A tartalék felkészül Akikről szó lesz ebben az írásban, valamennyien kommunisták, olyan párttagok akiket, mint tartalékokat vettek számításba alapszervezeteik pártvezetőségei. Mindannyian fizikai munkások, közvetlenül a termelőmunkából jöttek arra az emberi értékeket gyarapító, tudást növelő tanfolyamra, amelyet számukra szervezett az MSZMP Móri Járási Bizottsága. Délidő van. Csendes a bodajki turistaház környéke. A tanteremnek átalakított társalgó asztalain pihenő jegyzetek, napilapok, pártkiadványok. Egy másik ''asztalon lévő füzetből kiolvasom az ötnapos tanfolyam vezetőségének névjegyzékét: Káldi Béla, Kálazi Lajos, Berta János, Péteri Géza, Horváth Ferenc. Szerencsés véletlen, hogy a vezetőség tagjai érkeznek meg elsőként az ebédelésből. Valamennyien jókedvűek, fűti őket az őszinte lelkesedés tüze. Már túl vannak az ismerkedésen, sorolják, ki honnan, a járás melyik munkahelyéről érkezett. — Panaszkodni ugyan még senkit nem hallottunk, csak mi meditálunk, vajon nem túl szoros-e a program? Napi két előadás, a konzultációk egymásutánja, nem fárasztja-e túlságosan a résztvevőket? — hallom Horváth Ferenc aggodalmát. Aztán csakhamar meggyőződöm az aggodalom indokolatlanságáról. Az ötvenegy résztvevő közül hattal beszélgettem erről és sok más, a tanfolyam témájához kapcsolódó kérdésről is. A hat: Zsurma Jánosné, a Volán 14- es vállalat móri kirendeltségének üzemanyag-kezelője. Borbély Géza, a fehérvárcsurgói homoküzem hegesztő lakatosa. Ihász Gábor, a nagyvelegi tsz traktorosa. Kovács Ferenc, a balinkai bánya lakatosa. Póser Antal, a kincsesbányai József III. akna bányásza. Beke Lászlóné, a Csepel Fémmű üzemének targoncavezetője. Ha a társadalmi tisztségeket is felsorolnám, ugyancsak jó néhány sorra lenne szükség, mert beszélgető partnereim, de úgy vélem azok is, akik a rögtönzött tanteremben vagy hálójukban újságokat nézegettek, határozatokat, a kötelező „tananyagot” olvasgatták — valamennyien különböző társadalmi megbízatásokat teljesítenek, munkahelyükön az aktív közéleti emberek sorában jegyzik őket. Fárasztó-e az egy helybenülés, a folyamatos figyelés, a fizikai munkához szokott kezeknek a jegyzetelés? Majdnem zavarba jövök a kérdést követő egységes tiltakozáson. Hiszen, ha nem is hell folyamatossággal, de megszokták a politikai, a pártoktatásokon a tanulást, a vitatkozást, meg az esetenkénti jegyzetelést is. Pihentető kikapcsolódásnak minősítik a tanfolyamot, amely hozzájárul ismereteik felfrissítéséhez, újabb tudnivalók elsajátításához, a tapasztalatok gazdagításához. — Nem fejezzük be a napi programot az előadással vagy csoportos foglalkozással. Éjfélig is diskurálunk az otthoni pártéletről, arról, hogyan lehetne még hatékonyabban dolgozni. — így Zsurma Jánosné. Mások megtoldják azzal, hogy néhány kérdésben máris tisztábban látnak. Otthon még felkészültebben, bátrabban mondanak majd véleményt. — Számításba jövünk, mint párttisztségviselők, mint tartalékok. Őszintén szólva, ebből a megbecsülést érezzük. De újabb társadalmi feladat ellátására csak akkor leszünk alkalmasak, ha az eddigi megbízatásainkat mérsékelik — jegyzem fel Kovács Ferenc másokkal egyező véleményét. — Az az igazság, hogy a párttagok többsége — legalábbis a mi alapszervezetünknél így van — aktív. Ellátnak különböző funkciókat, s ezekről számot is adnak taggyűlésen. A társadalmi és párttisztségekkel komoly felelősség és munka jár együtt. Ha valaki megfelelően látja el feladatát, akkor ez kamatozik a munkahelyi közérzetben, egy-egy kollektíva akaraterejében. A probléma viszont az, hogy nem mindenütt értékeli a gazdasági vezetés az ilyen igyekezetet, nem tartják ezt számon. A túlzott termelési szemlélet elhomályosítja az ilyen emberi értékeket — mondja Borbély Géza. Ezzel kapcsolatban a példák sora hangzik el, amikor is egy-egy gazdasági vezető fittyet hányva más társadalmi elkötelezettségének, csak a termelésre összpontosít. Nem rossz, mint inkább megértő szándékkal hangzik el a kritikai észrevétel, mivel a felsőbb munkahelyi vezetés a termelést közvetlen irányítók prémiumába csak a termelési terv teljesítését tudja be, például a véradók száma vagy áldozatkészsége, vagy a közérzet adott ütemben nem jutalomtényező. Olyan esetet is említettek, amikor a jelenlévők közül valaki, aki elismert szakmunkás, azért került le a premizáltak listájáról, mert megkapta párttagsági könyvét. A jóhiszemű párttitkár érvelése, amíg pártonkívüli voltál megértették, hogy csak jó munkád után illet a jutalom, most azonban azt hinnék, hogy azért részesülsz anyagi elismerésben, mert párttag lettél. Gondolom, végért módosította már a párttitkár ebbéli felfogását, és bár a dolog régebben történt, az érintett fiatalember még most sem tért napirendre fölötte. Csakúgy, mint Póser Antal sem talált elfogadható magyarázatot arra: miért érdeklődtek tőle párttagfelvételekor arról, hogy ezutánmi akar lenni? — Az én családi és rokoni környezetem nyolcvan százaléka párttag és fizikai munkás. Őket követtem, minden más szándék nélkül. — Sokszor az ember nem is tudja hova tegye a megjegyzéseket. Ha valaki hajt a munkában és ráadásul kommunista, azonnal ott bújkál a tekintetekben, hogy „te ki akarsz innen ugrani” — tűnődik Beke Lászlóné. Pedig a kommunisták többségét nem az előnyszerzés vágya fűti, amikor részt kérnek a közügyekből, amikor másokért dolgoznak, amikor szabad idejük egy részét is kollektívájukban munkavagy lakóhelyük gazdagításával töltik. Azért teszik ezt, mert saját boldogulásukat nem választják külön a közösség boldogulásától, munkatársaik sorsától. Változatos, a pártélettől, a pártszervezet tagjainak mindennapi tevékenységétől elválaszthatatlan témákról beszélgettünk. És mindez része volt a tanfolyam programjának is. Németh Erzsébet 3 Még ötven nap !Két hónap választ el bennünket az év végétől, azaz ötven munkanap Az év egyhatoda. Mégis hajlamos az ember arra, hogy ilyenkor november elején már lezártnak vegye az évet. Pedig tennivalónk „akad még” bőven, hiszen megyénk szocialista szektorában több, mint kétmilliárd forint értékű termelést kell elvégezni havonta ahhoz, hogy időarányos terveinket teljesíthesük. Kétmilliárd vagy ötmilliárd azonban csak egy szám, mégha forintban is fejezzük ki. Nagy szám, amelyet igazán csak akkor érzékel az ember, ha „aprópénzre váltja”, lakások százaira, elszállítandó utasok százezreire, bauxit tízezer tonnáira, alumínium és acéltermékek tíz- és százezer tonnájára. Gondoljuk csak el, a Dunai Vasmű — lefele kerekítetten! — évi egymillió tonna acéljából több, mint nyolcvanezer tonna jut egy hónapra, a dunaújvárosi házgyár évi 140 ezer köbméter feldolgozott betonjából tizenkétezer köbméternyi jut novemberre, s a megyei építők 1400-as lakástervéből mintegy 240 lakást jelent ez az 50 munkanap. Bemérhetjük autóbuszokkal, R-10-es számítógéppel, autórádióval vagy köszörűgéppel is, knek-kinek munkaterülete szerint, s ha így vesszük számba dolgainkat, ennek a hátralevő 50 munkanapnak a feladatait, rá kell jönnünk, akkor is hatalmas feladatok várnak még ránk a munkanapokon, ha a számtani osztás alapján összegezzük tennivalóinkat. De nemcsak így kell és lehet, hiszen közismert, hogy a mezőgazdaság súlyos gondokkal küzdve szinte menti a termést a földekről. Több heti késés hatványozza feladataikat. Az eső, az árvíz, a fizikai munka iránt váratlanul megnövekedett igény csökkentette az ipar és az építőipar teljesítőképességét is, a szállítóeszközök kényszerű átcsoportosítása anyaghiányokat okozott az építőiparban, s lehetne sorolni tovább, hogy mi minden függvényében kell elvégeznünk a hátralevő munka felmérését. Elképzelhető, sőt, majdnem biztos, hogy a természeti tényezők következtében előállt feladattorlódás nagy részét kiegyenlíti az a társadalmi megmozdulás, amelynek tanúi és részesei vagyunk ezekben a hetekben. Egy másik részét a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny ereje, lendülete egyenlíti ki. Ennek ellenére számolnunk kell azzal is, hogy ha forintokban mérve teljesítjük is a népgazdasági tervből megyénkre háruló feladatot, minden részletében nem valószínű, hogy végrehajtjuk. Előfordulhat, hogy bizonyos számú lakás birtokbavételének örömét decemberről január végére kell halasztani, hogy néhány szabad szombatra tervezett pihenésről, kirándulásról a kényszerű túlórák miatt le kell mondanunk, s már biztos, hogy az a traktorista, aki november második felére, a gabonavetés befejezése után tervezte családos üdülését, egy későbbi időpontban veheti csak igénybe a megérdemelt pihenést Még ötven kemény nap van hátra az évből. Tennivalóink egyhatoda vár ránk a munkahelyeken. Vagy még több. De ha úgy kezdjük el visszafelé számlálni a napokat, hogy közben egy-egy százalékkalmegnyújtjuk a napi eredményeinket, akkor ez a félszáz nap elegendő lesz a győzelemhez.