Fejér Megyei Hírlap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

2 Sikeres utazás Kapcsolaterősítő és '"az együttműködést szélesítő lá­togatás. Röviden így jelle­mezhetjük miniszterelnö­künk, Fock Jenő és kísérete most véget ért dél-ázsiai út­ját. Olvasván és elemezvén az Indiai Köztársaságban és a Burmai Unió Szocialista Köztársaságban folytatott tárgyalásokról kiadott közös közleményeket, két igen fon­tos momentum ragadja meg figyelmünket. Az egyik, a bensőséges jel­zők rendszere: baráti kap­csolatokat tükröző meleg, szívélyes fogadtatás; kölcsö­nös bizalom és megértés a megbeszéléseken; kitűnő vi­szony hazánk és India kö­zött; a barátság és a kölcsö­nös megértés jellemzi Bur­ma és Magyarország viszo­nyát ... Ugyanakkor a két ország, a kontinensnyi India a Föld második legnépesebb állama és az európai méretekben is éppen csak közepes nagysá­gúnak számító Magyarország immár két és fél évtizedes gyümölcsöző, baráti kapcso­lata jól illeszkedve a nemzet­közi politikai életet átható, a békét és a népek biztonságát szolgáló enyhülési folyamat­ba. India el nem kötelezett államként antiimperialista politikát folytat; Burma több mint egy évtizede a nem ka­pitalista fejlődés útját vá­lasztotta, és az ország új al­kotmánya a­ szocialista épí­tést jelöli meg fő célként. Ebben a megvilágításban szemlélvén hazánk és az em­lített két dél-ázsiai ország eddigi és várhatóan fejlődő, szélesedő államközi, gazda­sági, tudományos, kulturális kapcsolatait, megállapítható, hogy ki-ki a maga politikai, gazdasági súlyával, eszközei­vel, a világpolitikában kiví­vott tekintélyével a közös célt, a nemzetközi béke erő­sítését szolgálja. India és Burma kormánya, népei el­kötelezték magukat az ázsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtése mellett; a Ma­gyar Népköztársaság kezdet­től fogva cselekvő részese az európai béke és biztonsági rendszer megvalósításának, helyesli az ázsiai biztonság eszméjét, sürgeti a világban még meglévő veszélyes gó­cok, konfliktusok mielőbbi megszüntetését. Mint a közös közlemé­nyekből is kiderült, a nem­zetközi politikai fejlődés irá­nyáról azonos vélemény ala­kult ki a magyar miniszter­­elnök és vendéglátói között. Az utazás, a Dél-Ázsiában töltött rövid tíz nap tehát sikeresnek ítélhető. Más, nem kevésbé fontos területen, a gazdasági-mű­szaki együttműködésben és távlataiban is eredményes a magyar kormányfő indiai és burmai útja. A fejlődő or­szágok között az Indiai Köz­társaság egyik legfontosabb gazdasági partnerünk. Indira Gandhi és Fock Jenő ez al­kalommal a kölcsönösen elő­nyös együttműködés újabb bíztató lehetőségeit jelölte ki. Mi több, kézzelfogható megegyezés is létrejött Ma­gyarország és India között berendezések, anyagok, szol­gáltatások és árucikkek har­madik országokba történő szállításáról. Fock Jenő és U Sein Win készségüket fe­jezték ki, hogy ösztönzik a két ország képviselői közötti gyakoribb érintkezést a ta­pasztalatcsere, a kétoldalú — elsősorban gazdasági — kapcsolatok előmozdítására. Miniszterelnökünk a kapcso­latok további elmélyítésére mindkét tárgyaló partnerét magyarországi látogatásra hívta meg. Shel­l Vtetnam Támadások a felszabadított területek ellen Saigon A saigoni rezsim légierejé­nek repülőgépei szombaton az utóbbi idők leghevesebb tá­madásait intézték a felszaba­dított területek lakossága el­len. A bevetések számát Saigonban nem közölték, csu­pán annyit jeleztek, hogy a célpontok között szerepelt a Mekong folyó deltavidéke, Dél-Vietnam legészakibb ré­szének több mint hét évvel ezelőtt felszabadított területe is. A dél-vietnami felszabadító fegyveres erők parancsot kap­tak arra, hogy védjék meg a lakosságot a saigoni katonaság rizs-rekviráló hadműveletei­től — jelentette be szokásos szombati­ sajtóértekezletén Vo Dong Giang ezredes, a saigoni központi kétoldalú katonai vegyesbizottság DIFK-kül­­döttségének helyettes vezető­je. Utalt rá, hogy a rizstermés begyűjtésének időszakában a saigoni haderők különösen a deltavidéken, a leggazdagabb rizstermő területen indítottak újabb hadjáratokat, a termés elkobzása céljából. A felsza­badító fegyveres erők szem­be­­szállnak a saigoniak kísérle­teivel, és annak biztosítására törekszenek, hogy a parasztok rendben betakaríthassák a termést. Erőteljesen fejlődik a szovjet—francia együttműködés (Párizsi telefontudósnak) Franciaország közvéleménye nagy örömmel és megelége­déssel fogadta azt a hivatalos párizsi bejelentést, hogy Leo­­nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára december 5—7-én a francia köztársasági elnök vendégeként látogatást tesz Franciaországban. A részletes sajtókommentá­­rok közül idézzük a Francia Kommunista Párt sajtóorgá­numát, a l’Humanitét, amely rámutatott, hogy megbeszélé­seiken a felek kétoldalú kap­csolatokról, a sürgető nem­zetközi problémákról tár­gyalnak és külön figyelmet szentelnek az európai bizton­sági értekezlet mielőbbi be­fejezésének. A polgári sajtó ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy fran­cia üzleti körök a minél több szovjet megrendelésben érde­keltek. Számos szemleíró rá­mutat, hogy Franciaország­nak még hatalmas kiaknázat­lan lehetőségei vannak a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal való kölcsö­nösen előnyös együttműködés kiszélesítéséhez. Beszélgettem Roger Lucá­val, a Francia—Szovjet Ke­reskedelmi Kamara főtitká­rával, aki elmondotta, hogy igen nagy lehetőségeket lát a két ország közötti kereskedel­mi és gazdasági csere még hatékonyabbá tételében. A szovjet—francia kereskedelmi forgalom szakadatlanul nö­vekszik. Az 1969. évi 2,5 mil­liárd frankról 1974-ben 5 milliárdra emelkedett. A Figaro szerint ez a gyors növekedés alapot ad annak feltételezésére, hogy a legkö­zelebbi ötéves tervidőszakban tovább bővül a két ország közötti kereskedelem. Fran­ciaország üzleti körei osztják e véleményt. E sorok írója nemrég Dun­­kerque-ben, ebben a II. vi­lágháború idején ismertté vált észak-franciaországi ki­kötővárosban járt.­ A kikötőt földrajzi fekvése teszi alkal­massá a szovjet—francia áru­forgalom lebonyolítására. A kikötő igazgatója szerint a Szovjetunióba irányuló szállí­tások a következő ötéves tervidőszakban megkétszere­ződnek és a kikötő máris ké­szül erre a nagy munkára. Az áruforgalom összetétele — folytatta Pros­pere Frappé, a kikötő igazgatója — lénye­gében az 1969. évihez lesz hasonló, de ezen belül válto­zik egyes árucikkek mennyi­ségének aránya. Egykor leg­inkább fa-, fűrészáru- és szénszállítmányok érkeztek a Szovjetunióból a kikötőbe, az utóbbi években túlsúlyba kerültek a kőolajszállítmá­­nyok, a vegyi termékek, gya­pot, azbeszt, szerszámgépek, elektrotechnikai berendezé­sek — főképp Leningrádból és Rigából. A francia szállít­mányok között vezető helyet foglalnak el a komplett gyár­berendezések, — főképpen a vegyipar részére — acélcsö­vek, mezőgazdasági termékek, továbbá textília, cipő és kon­fekcióáru. A szovjet kereskedelmi flotta rohamos gyarapodása eredményeként egyre több szovjet hajó érkezik a kikö­tőbe nemcsak szovjet áruval, hanem más országok árui­val is. A kikötő területén működik hajójavító üzem is, amelynek illetékesei elmondták, hogy vállalatuk érdekelt a szovjet szolgáltatási igények növeke­désében; a Szovjetunió egyre nagyobb hajókat épít. A ki­kötő hamarosan alkalmas lesz a 300—450 ezer tonnás hajók fogadására is. A hajójavító reméli, hogy a szovjet óriás-­­ hajók is igénybe veszik majd szolgáltatásait. Találkoztam a dunkerque-i csőüzem kirendeltségének vezetőivel is. Elmondták, hogy a gyáruk olaj- és gázve­zetékekhez szükséges csöve­ket szállít a Szovjetuniónak. Az utóbbi négy évben a szov­jet megrendelések szüntelenül növekedtek és azok mennyi­sége jövőre várhatóan eléri üzemük termelési produktu­mának csaknem a felét. Hozzáfűzték: a­ jelenlegi in­gatag világpiaci helyzetben az üzem vezetősége különö­sen érdekelt a megbízható Promszk­joimport szovjet kül­kereskedelmi vállalattal való tartós kapcsolatokban. Remé­nyüket fejezték ki, hogy a francia—szovjet baráti kap­csolatok fejlődése elősegíti a sokoldalú üzleti együttműkö­dés további bővülését. N. Kuznyceov, az APN tudósítója hír­lap világhíradó HÉTFŐ: Belpolitikai feszültség, kivégzések Etiópiában — Ja­vaslat Angliában a rendkívüli törvénykezésre — Meg­nyílik a román pártkongresszus KEDD: Ünnepségek a Mongol Népköztársaság­­ kikiáltásának ötvenedik évfordulóján, Brezsnyev beszéde Ulánbátor­ban — Tanaka lemondása — Portugália elismeri Sao Tome és Principe­­ függetlenségét — Koreai vita az ENSZ-ben SZERDA: Moszkvában Koszigin Jasszer Arafattal tárgyal — Mexikó megszakítja diplomáciai kapcsolatait Chilével — A brit munkáspárt konferenciája CSÜTÖRTÖK: Szovjet vezető szervek jóváhagyják a vlagyi­­vosztoki találkozó eredményeit — Az EBK koordinációs bizottsága Genf­ben­­ tanácskozik — Waldheim Kairóban — Csehszlovák pártplénum Prágában PÉNTEK: Makariosz Athénbe utazik — A török parlament nem szavaz bizalmat az új kormánynak — Kissinger pekingi megbeszélései nyomán bejelentik Ford elnök kínai látogatását — A kambodzsai képviselet ügyét vitatja az ENSZ SZOMBAT: Miniszterelnökünk, Fock Jenő hazaérkezett indiai és burmai látogatásáról — Tüntetések Saigonban a Thieu-adminisztráció ellen így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin. Ha a világpolitika esemé­nyeit egyáltalán földrajzi körzetekhez lehet kapcsolni, akkor megállapíthatjuk: Ázsia-központú hét végére értünk. A­­ legfontosabb ese­mény színhelye a szovjet Tá­vol-Kelet nevezetes kikötővá­rosa,­ Vlagyivosztok volt, igaz, a szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó döntései nemcsak egy kontinensre, hanem egész vi­lágunkra vonatkoztak. S a vi­haros tengerpart legcsende­sebb öbléből kedvező hírek érkeztek, az SZKP főtitkára és az USA elnöke az enyhülés szellemében vették sorra a válságterületeket, s meg­egyeztek a megegyezésről, a stratégiai fegyverrendszereit 1085-ig történő korlátozásá­nak tető alá hozásáról. A szovjet vezető szerveknek a vlagyivosztoki találkozó ered­ményeiről kiadott közleménye joggal állapította meg, hogy a „csúcson" újabb lépés történt az SZKP XXIV. kongresszu­sán elfogadott békeprogram valóra váltásáért. Leonyid Brezsnyev Ulánbá­toron keresztül utazott haza, a mongol fővárosban nagy beszédet mondott a Mongol Népköztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordulóján. Ázsia közepén nem véletlenül szen­telt külön fejezetet Ázsia biz­tonságának. A világ legna­gyobb kontinensén súlyos problémák várnak megoldás­ra (elég az élelmezési gon­dokra utalni), ugyanakkor az elmúlt három évtizedben ott robbant ki a legtöbb válság és helyi háború.­ Az á­zsiai biztonságra vonatkozó első tervek még az ötvenes esz­tendő elején a kínai és indiai részről láttak napvilágot, majd 1969-ben Brezsnyev négypontos konkrét indít­ványt terjesztett elő taskenti beszédében. A téma azóta is napirenden van. Ulánbátor­ban az SZKP főtitkára nyo­matékosan megismételte azt a szovjet véleményt, hogy az ázsiai biztonságot nem Kína kizárásával vagy elszigetelé­sével, hanem a Kínai Nép­köztársaság bevonásával akarják megvalósítani. Peking azonban változatla­nul nem teszi lehetővé a tár­gyalásokat, ezt hangsúlyozta különben a november 7-i kí­nai táviratra küldött szovjet válasz is.­­A pekingi megnyi­latkozást nyugaton először úgy állították be, mintha a kínai vezetés hajlandó lenne érdembeni megbeszélésekre. Kiderült azonban, hogy lehe­tetlen feltételeket szabott a távirat. A szovjet állásfogla­lás határozottan elutasítja a kínai feltételeket, viszont to­vábbra is kész feltétel nélküli párbeszédre.) A Kínából érkezett felelő­tökön Kissinger volt a „sztár"’ ügyetlenül bánt az evőpálci­kákkal és Teng Hsziao-Ping segített neki az ünnepi ban­ketten. A külügyminiszter va­csorája végül is jól sikerült, látványos politikai eredmé­nyeket mégsem tudtak felmu­tatni. Az amerikai tudósítók a folyamatosságot hangsú­lyozzák, s Ford bejelentett pekingi látogatásában az amerikai—kínai kapcsolatok jelenlegi szintjének megőrzé­sét látják. Az amerikai kül­ügyminiszter hazatérőben megállt Tokióban is, hogy tá­jékoztassa a japán kormányt. Azt a kormányt, amelynek nincs miniszterelnöke, mi­után Tanaka hivatalosan is beadta lemondását. A liberá­lis demokraták soraiban ki­éleződött az utódlási harc, bár az új kormányfő nem irigy­­lésreméltó csődtömeget s kombinak tűnő távlatokat örököl. Magyar vonatkozású hí­reket is kaptunk Ázsiából: Fock Jenő és kísérete sikeres megbeszéléseket folytatott Indiában és Burmában. Mi­niszterelnökünk utazása része következetes politikánknak, amely sokoldalú kapcsolatok­ra törekszik Ázsia e két nagy múltú és nagy jövőjű orszá­gával. India és Burma nincs ugyan közel hozzánk, mégis számos, kölcsönösen előnyös lehetősége bontakozott ki a gazdasági együttműködésnek. Waldheim ENSZ-főtitkár „Ázsia határán" a közel-ke­leti térségben tett villámlá­togatást a héten és az ENSZ kéksisakosainak további ma­radásáról tanácskozott. A Biztonsági Tanácsban is olyan vélemény alakult ki, hogy ENSZ-csapatok állomá­sozása az ütközőövezetekben csökkentheti a feszültséget. Végleges megoldást termé­szetesen csak a megszálltt területek kiürítésére és a palesztin nép jogainak hely­reállítása hozhat, ezért a hosszú távú kibontakozás programjába illenek Arafat újabb moszkvai tárgyalásai. A palesztin vezető legutóbb néhány hete járt a szovjet fővárosban, de azóta a rabati arab csúcs, majd az ENSZ- közgyűlés határozata fontos új elemekkel gyarapította az amúgy is vaskos palesztin dossziét. A hét Ázsia-centrikussága nem jelenti, hogy Európában eseménytelenség uralkodnék. Athén népszavazás előtt áll: visszatérjen-e Konstantin, minden hellének királyaként, vagy kiáltsák ki a köztársa­ságot, amelynek elnöki tisz­tét Karamanlisz vette célba, De Gaulle-i igényekkel. Ma­kariosz a görög fővárosban tartózkodik,­ ahol inkább le­beszélik a hazatérésről, mint bíztatják arra. Ankarában ismét kormányválság van, a fejlemények új választások vagy a hadsereg aktivizáló­dása felé mutatnak, vagyis: Cipruson és környékén tart a mozgás. Élénk a brit és a francia belpolitika is, összehívták a közös piaci csúcsértekezletet, Génfben és Bécsben pedig először tartottak ülést a biz­tonsági konferencia, illetve a hadseregcsökkentési értekez­­let résztvevői — Vlagyivosz­tok után... Vasárnap, 1974. december . Munkáspárti kongresszus Angliában Bár érzékeny presztízs­­veszteséget szenvedett a la­­bourpárti centrum és a jobb­­szárny a párt baloldalán küz­dő erők fölébe kerekedett a brit munkáspárt szombaton befejeződött kongresszusán. A hetvenharmadik országos kongresszus negyedik, utolsó napjának zsúfolt programja volt és középpontjában Hel­mut Schmidt nyugatnémet kancellár felszólalásával. A nyugatnémet kormány­fő, aki tanúja volt a kisebb­ségbe szorított baloldaliak egyik felháborodott tünteté­sének, maga is kínos jelene­tet idézhetett volna elő, ha nem ilyen óvatosan foglalko­zik Anglia közös piaci tag­ságának kérdésével: „Nekünk is aggályaink vannak néhány közösségi döntés, például a mezőgazdasági politikára vo­natkozó határozatok miatt... de Európa nemcsak mező­­gazdaság ... ha országaink nem működnek szorosan együtt a jelenlegi gazdasági problémák megoldásában, a politikai stabilitás kerül ve­szélybe.” Nemzetközi kérdésekről szólva a nyugatnémet kancel­lár említést tett moszkvai tárgyalásairól is és egyebek között kijelentette: „Olyan benyomást szereztem, hogy a szovjet vezetők komolyan érdekeltek az enyhülés foly­tatódásában.” Izraeli légitámadás Beirut Az izraeli légierő Phantom típusú vadászbombázói szom­baton légitámadást hajtottak végre a dél-libanoni Arkub közelében lévő Kaira falu el­len. A bombázások jelentős anyagi károkat okoztak, ál­dozatokról'' nem érkezett je­lentés. Makariosz Görögországban: feszültség Törökországban Makariosz ciprusi elnök és Karamanlisz görög miniszter­­elnök részvételével szomba­ton Athénban megkezdődtek a ciprusi válság megoldását célzó magas szintű tanácsko­zások. Görög részről Averoff hadügy- és Biciosz külügymi­niszter, ciprusi részről pedig Kleridesz ügyvezető elnök is részt vesz a­­megbeszélésen. Makariosz közölte: elvárja, hogy Görögország pártokon felül álló „nemzeti politikát" alakít ki a ciprusi válság megoldására. Az elnök ennek megfelelően a görögországi politikai pártok vezetőivel is tanácskozni kíván. A szombati megbeszélések­ről hivatalos közleményt nem adtak ki. (AB) A ciprusi helyzetről tár­gyalt több mint ötórás szom­bati ülésén a török nemzet­­biztonsági tanács. A kiadott közlemény megállapította, hogy a testület értékelése sze­­r­int Cipruson az elmúlt he­tekben feszültebbé vált a helyzet, ezért a tanács java­solta a kormánynak, hogy hosszabbítsa meg a négy tö­rök tartományban érvényben lévő rendkívüli állapotot. Sadi Irmák ügyvezető mi­niszterelnök szombaton új­ságírók előtt „válságosnak" nevezte­ a ciprusi helyzetet és kifejezte azt a véleményét, hogy Makariosz érsek haza­térése „újabb ellenségeskedé­sek kirobbanásához vezehet­­het a ciprusi görögök között ".

Next