Fejér Megyei Hírlap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-01 / 101. szám

Ülést tartott az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága Az MSZMP Fejér megyei Végrehajtó Bizottsága tegnap, április 30-án ülést tartott. A végrehajtó bizottság áttekintet­te a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által 1975. június 15-re kitűzött országgyűlési képviselő választások megyei tömegpolitikai és szervezési feladatait, majd tudo­másul vette Csóka Jánosnak, a Hazafias Népfront megyei titkárának tájékoztatóját a választási előkészületekről. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP ________________________ _________ _ AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! Csütörtök, 1975. május 1. XXXI. évfolyam 101. szám Ára: 80 fillér Az alkotó munkát és a dolgozó embert köszöntjü­k Tisztelt hallgatóim! Kedves elvtársitok! Kedves elvtársak­! A munka és a munkások nagy ünnepének előestéjén a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében tisztelettel köszöntöm a magyar munká­sokat, parasztokat, értelmisé­gieket, egész dolgozó népün­ket. Az alkotó munkát és a dol­gozó embert köszöntjük május elseje alkalmából. Tisztelettel adózunk az embert emberré tevő munkának, jelenlegi és eljövendő sikereink zálogá­nak. Meghajtjuk az elismerés zászlaját a dolgozó ember előtt, aki naponta a mélybe száll a föld kincséért, a ko­hókból izzó acélt csapol, épít házat és gyárat, elveti a ma­got, tanít, gyógyít, alkot. Május elseje a teremtő mun­kát, a proletár nemzetközi­séget és a­z új életet hordozó tavaszt jelképezi. Ez a nap vi­lágszerte összeforrott a dolgo­zók legbensőbb érzéseivel, vá­gyaival és törekvéseivel. Ezért május elseje mindig új len­dületet, kedvet, ösztönzést ad a küzdelemhez és a munká­hoz. A magyar dolgozók nevé­ben köszöntjük munkástest­­véreinket, akik a szocialista országokban élnek és szorgal­mas, tervszerű munkával épí­tik az új társadalmat, a dol­gozó emberek világát. Köszöntjük a tőkés orszá­gokban élő és harcoló osztály­testvéreinket. Köszöntjük a nemzeti füg­getlenségükért harcoló testvé­reinket, akik népük önren­delkezési jogának kivívását és az emberhez méltó élet fel­tételeinek megteremtését tűz­ték maguk elé. Ma ünnepelnek azok is, akik reménykednek és azok is, akik már útra leltek, akik már rátérhettek az új társa­dalom építésének útjára. Ezek közé tartozunk mi, magyarok is. Büszkék vagyunk rá, hogy hazánkban — a világnak ezen a kicsi részén — a munkás­­osztály májusi eszméi valóra válnak. Népünk joggal büszke arra, hogy szabadon alakíthatja szebb, gazdagabb, emberibb jövőjét. Biztonságot és erőt kölcsönöz számunkra, hogy a szocializmust építő népek nagy családjába tartozunk. Tudunk örülni nagy alkotá­sainknak és mindennapos eredményeinknek, mert mind­ezek saját munkánkból fakad­nak. Szépen fejlődő fát ültettünk, és jóleső érzéssel ízleltük meg első gyümölcseit. Termőre for­dult már a mi új rendünk, most már egyre többet és job­bat ad egész népünk üdvére és javára. Ezért jövőnkbe ve­tett szilárd hittel járjuk a magunk választotta utat. Országszerte megújuló, gaz­dagodó, egyre tartalmasabbá váló életünk számtalan tanú­­jelével találkozhatunk. A kor­szerű gyárak, az iparosodó mezőgazdaság, az újjászülető városok és falvak munkánk eredményeit hirdetik. M­eg­­változott életünkről vallanak azok az emberek is, akik al­kotó akaratukat, hazaszerete­tüket, szocialista meggyőző­désüket nap mint nap, tet­tekben juttatják kifejezésre. Már eddig is sokat megvaló­sítottunk céljainkból, de még nem mindent. Még sokkal töb­bet akarunk elérni, hogy min­den becsületes dolgozó em­bernek még szebb, még gond­talanabb legyen az élete. Nem pihenünk meg, szün­telenül hajt bennünket a hol­napért vállalt felelősség, a magunk és gyermekeink jövő­jéért való tenniakarásunk. Céljainkat, terveinket csak két kezünk szorgalmas mun­kájával válthatjuk valóra. Ma már milliók érzik és értik — saját tapasztalataikból —, hogy csak a jól, a tisztessége­sen végzett munka lehet fej­lődésünk forrása. A több la­kást, a jobb és szebb árut, a kulturáltabb életkörülménye­ket nekünk kell meg­terem­tenünk. Ezért tiszteljük a munkát, ezért becsülj­­ü­l a szebb életünkért munkálkodó, dolgozó embert. Támogatnunk kell minden olyan törekvést, amely célja­ink elérését közelebb hozza. Szabad utat biztosítunk va­lamennyi hasznos kezdemé­nyezésnek. Erősítjük az alko­tó munka lendületét, a kö­zösségi magatartást, a szocia­lizmus ügye iránti elköte­lezettségtől áthatott cselek­vést. Nem látványos megnyil­vánulásokra, látszateredmé­­nyekre, hanem szívós és fe­gyelmezett munkával elérhető, tartós eredményekre van szükségünk. Ebben a jövőt formálásban mindannyiunknak megvan a maga posztja, ahol helyt kell állnunk és nem is akárhogyan, hanem a dolgozó embert min­dig jellemző becsülettel és el­kötelezettséggel. Kedves elvtársak! Népünk jól tudja, hogy a fejlett szocialista társadalom felépítésének két döntő jelen­tőségű belső forrása van, mégpedig a jó politika és a társadalmi méretű összefogás. Most mindkettővel rendel­kezünk. Pártunk, népünk alkotó ere­jére és tehetségére alapozza terveit. Az ország egész la­kossága bizalommal és cse­lekvő egyetértéssel fogadta a XI. kongresszuson elfoga­dott határozatot és programot.. Ez pedig egyet jelent az előt­tünk álló nagy feladatok tel­jesítésének legszilárdabb biz­tosítékával. Pártunk ismeri az igény­eket és a reális lehetőségeket. Min­dent elkövet, hogy ezek össz­hangba kerüljenek. Őrködik azon, hogy szoros kapcsolat­ban legyen a történelmet for­máló munkásosztállyal és szö­vetségeseivel, a szövetkezeti útra lépett parasztsággal, a szocialista értelmiséggel, egész dolgozó népünkkel. Az MSZMP XI. kongresszu­sa reális fejlődést határozott meg. Világos­­n látjuk céljain­kat, kezünkben tartjuk sor­sunkat, munkánkkal alakítjuk jövőnket. Népünk összefogása, egyetértése a mindennapi munkában jut kifejezésre. Csak rajtunk áll, hogy ezt a nagy erőt — a kongresszusi határozatok gyakorl és vég­rehajtása során — következe­tesen megőrizzük. E gondolatok jegyében ,r még­­egyszer őszinte tisztelettel és megbecsüléssel köszöntöm ha­zánk dolgozó népét. Kívánom, hogy családjukkal és munka­társaikkal együtt boldogan ünnepeljenek május elsején, a munka ünnepén, a világ dol­gozóinak harcos seregszem­léjén. Az ünnep után pedig következzenek ismét a­ dolgos hétköznapok, amelyekhez egész népünknek erőt, egész­séget és újabb sikereket kí­vánok. (MTI) A magyar televízióban Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára mondott ünnepi kö­szöntőt, a 31. szabad május 1. alkalmából Éljen május elseje, a munkásosztály nemzetközi seregszemléje! Munka A munka tudatos és célszerű tevékenység, amelyet az ember szükségleteinek kielégítése érdekében végez. A munka — a cselekedet — tehát ugyanolyan esz­köz az emberkézben, mint maguk a munka eszközei: a kő­balta, a kőműveskalapács, s a panelrakó óriásdaru. A munka közösségi tett, s egyben közösségteremtő tett is. A munkát közösen végző első embercsoportok termelték meg - közvetlen szükségleteik, a marokkő, a didergő testet befedő bőrruha és az éhséget csillapító hús előteremtése közepette - magát a homo sapienst, a mai értelemben vett embert. A munka emberi dolog, hiszen a munkát végző közösség másik vívmányával, a beszéddel együtt a munka az, amely az embert kiemeli az állatok sorából. A munka kényszerűség. Az ősember akkor kényszerült rá, amikor nélküle — a természeti környezet emberarcú, ember­célú átalakítása nélkül — már nem lett volna képes meg­élni. A munka értelmes tett. Az emberen kívül egyetlen más lény sem képes földünkön tudatos munkavégzésre. A munka harc a természeti erőkkel. Az emberiség első munkaeszkö­zei és első fegyverei azonosak voltak. A munka öröm. Az emberiség első irodalmi alkotásai, ábrázolják már a munkáját örömmel végző, s munkája eredményét örömteli elégedettséggel szemlélgető embert. A munka szenvedés, fájdalmas vesződség. A magyar nyelvtörténeti kutatások egybehangzóan azt bizonyítják, hogy a munka szláv jövevényszó a magyar nyelvben, s ere­deti jelentése: kín, gyötrelem. Az időszámításunk utáni X. század végén került nyelvhasználatunkba, amikor a magyar­ság korábbi nomád társadalomszerkezete felbomlott, s ná­lunk is kialakulóban voltak a feudális osztálytársadalom termelési viszonyai. A munka nevének nyelvbéli rokonsága a kínnal, gyötrelemmel az összes olyan európai nyelvben fel­lelhető, amelynek beszélői a nyelvtörténeti időkben meg­érték az önként, szabadon, a közösség együttes javára vég­zett munka örömteli élményének elvesztését, s megízlelték az alávetetten, megalázottan, a társadalmi függőség kény­szeréből mások — kevesek — javára végzett robot keserűsé­gét. A nyelvtörténeti idők görögje számára a munk­a egy­­jelentésű a keménységgel, a latin számára a bajjal, a fá­radtsággal és az ínséggel, a német számára a fáradalmas vesződséggel; a francia számára pedig — egy népi latin kifejezés közvetítésével — egyenesen kínzóeszközt jelentett. Mert a nyelv is — akár a munka­­ társadalmi termék, és mint ilyen hűen tükrözi a nyelvi tények által a társadalmi valóságot. Az emberiség történetében, mint tudjuk, a kapitalizmus zárja be az elnyomáson s az ember ember által való ki­zsákmányolásán alapuló osztálytársadalmak sorát. A munkásság­­ az az osztály, amelynek kizsákmányo­lására a tőkés termelés megalapozódott — ebből a múltat múltra, az elnyomást korszerűbb elnyomásra váltó, a kizsák­mányolást egyre bonyolultabb alá és fölérendeltségi lán­colatok mögé rejtő történelmi korból előlépve úgy formált, s formál gyökeresen új emberi társadalmat, hogy időközben továbbra is nevében hordozza ezt az eredetileg örömöt, diadalérzetet teremtő, majd időközben szenvedéssé, fájdal­mas vesződséggé alázott szót. A munka szó pedig korunkban - a szocializmus korsza­kában - megmaradt eredeti, ezer esztendővel korábbi hangalakjában nyelvünkben. Ám jelentéstartalma — a nyelvi fejlődés szokott ritmusához képest hallatlan gyorsasággal,­­ forradalmian módosult. Azok, akik szemében a munkára nem kényszerült gazdag élet hajdan a társadalmi megbe­csülés legfőbb, s majdnem kizárólagos forrása volt, öreg fejjel még itt élnek közöttünk. De a munka szó kínnal, szen­vedéssel egyértelmű hajdani jelentéstartalma alig néhány nyelvész számára ismerős. A munka szó jelentése napjainkban egyre inkább össze­ötvöződik az alkotás szó jelentésével, amely eredetileg — az ősi szabad tevékenység emlékét átmentve az osztály­­társadalmak során — a művészeti, vagy tudományos egyéni munkálkodás szava volt. S ez a jelentésbeli közeledés, amely e két távoli szót napjainkra rokonértelművé változ­tatta, megint társadalmi tényt tükröz. A mai közösségi mun­ka máris, s egyre inkább a sokoldalú önkifejezési lehető­séget nyert közösségi ember benső kényszerből fakadó al­kotása. Alkotás, amely társadalmunk fejlődésének jelenle­gi fokán a társadalmi megbecsülés legfőbb, s már majd­nem kizárólagos forrása. Az alkotás szó a mi fülünk szám­ára már egyre feleslege­sebb szóvirágnak tűnik. Épp emiatt. H­isz itt van a szó, a reá tapadt fájdalmas, szennyes mellékérzelmektől megtisztulva. Itt a szó, amely szabad, emberarcú társadalmunk lényegét nevezi néven. A munka: Mekis János

Next