Fejér Megyei Hírlap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-01 / 50. szám

2 Közlemény A­ Minisztertanács 2026/1973. (VIII.)-i és 1065/1974. (XII. 31.)-i határozatainak végre­hajtására a munka melletti tanulással érettségizett szak­munkások részére egyetemi­főiskolai felvételt elősegítő tanfolyamok alakultak. Az előkészítő tanfolyamo­kat műszaki szakterületen: a Budapesti Műszaki Egyetem; közgazdasági szakterületen a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetem; agrár szakterületen: a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem és jo­gi szakterületen az Eötvös Loránd Tudományegyetem szervezi. A határozatok szerint: „az előkészítő tanfolyamra csak olyan szakmunkásbizonyít­­vánnyal rendelkező vehető fel, aki szakmájában — fizi­kai munkakörben — kiemel­kedően jól dolgozik, közösségi magatartása példamutató és részére a munkáltató a tan­folyami, majd az ezt követő felsőfokú tanulmányok idő­tartamára a határozatok alapján járó kedvezmények biztosítását vállalja, továbbá megfelelnek a pályázati fel­hívásban szereplő követel­ményeknek. Az érettségi nélküli szak­munkások jelentkezése és fel­sőfokú iskoláztatása kedvező. Ám a munka melletti tanu­lással érettségizett szakmun­kások jelentkezése — főként a jogi szakterületen — nem éri el a kívánt mértéket. Ezért tesszük közzé a szak­munkások felsőfokú oktatá­sával foglalkozó szakmunká­sok előkészítő tanfolyam operatív oktatási bizottságá­nak pályázati felhívását. Pályázati felhívás az Érettségizett Szakmunkások Egyetemi és Főiskolai Felvé­teleket Előkészítő Tanfolyamára (továbbiakban ESZET) Azok a szakmunkások, akik agrár, műszaki, közgazdasági vagy jogászképző felsőoktatási intézményben kívánnak tanul­mányokat folytatni, pályázatot nyújthatnak be az ÉSZET-re. Azok pályázhatnak, akik: — nem töltötték be 30. életévüket, — szakmunkás-képesítéssel rendelkeznek, — katonai szolgálatukat már letöltötték vagy katonai szol­gálatra alkalmatlanok, — érettségi bizonyítványukat (gimnáziumi, szakközépiskolai, technikumi) munka melletti tanulással (esti vagy levelező tagozaton) szerezték meg, a fizikai munkakörben kiemelkedően dolgoznak (a szak­­munkásbizonyítvá­­y megszerzésétől számított legalább 5 év vagy az érettségi bizonyítvány megszerzésétől számított legalább 2 év óta), példamutató közösségi magatartást tanúsítanak. Néhány speciális adottság, képesség, szükségessége szakte­rületenként: jogi és közgazdasági szakterületen: humán ér­deklődés, átlagnál nagyobb intelligencia, memória, beszéd­­készség, logika; agrár szakterületen: természettudományos érdeklődés, gyakorlati és szervezőkészség, emberi kapcsola­tok teremtésére való hajlam; műszaki szakterületen: térszem­lélet, arányérzék, kézügyesség, bizonyos fokú rajzkészség. Az ÉSZET-en tanított tárgyak szakterületenként megegyez­nek a választott felsőoktatási intézmény felvételi tárgyaival. Ezeket a „Magyar felsőoktatási intézmények 1977. tájékoz­tató" című kiadvány tartalmazza. Az ÉSZET-nek két szakasza van: — előkész­ítő, levelező, kiválasztó szakasz, — egész napos, i­­tenzív tanfolyami szakasz. A kiválasztó szakaszon mindazok a pályázók vehetnek részt, akiket a vállalat vezetősége — a felvételi követelmé­nyek figyelembevételével — (párt,­ gazdasági, szakszervezeti, KISZ-vezetés együttes döntése alapján) továbbtanulásra ja­vasol. Az egész napos intenzív (bentlakásos) tanfolyami szakaszon azok vehetnek továbbra is részt, akik sikeresen szerepeltek az előkészítő szakasz beszámolóin, teljesítették az ott előírt tanulmányi feltételeket. Az ÉSZET-et sikerrel elvégzők részt vesznek a választott egyetem, főiskola felvételi vizsgáján, majd — a felvétel ese­tén — vállalatukkal tanulmányi szerződést kötnek. E szerint tanulmányaik ideje alatt munkaviszonyuk szüne­tel, de ez az idő a kedvezmények szempontjából munkában eltöltött időnek számít, amelyre a hallgató pénzbeli támoga­tást kap. Ez a következőkből áll: — keresettérítésből, mely a korábbi átlagkereset 80 százaléka; — tanulmányi támogatásból, mely a tanulmányi eredmé­nyektől függően 0—20 százalék; — szociális támogatásból, mely a gyermekek számától füg­gően 5—10 százalék. A hallgatónak tanulmányai befejezése után a végzettségé­nek megfelelő szakterületen legalább annyi időt kell dolgoz­nia, amennyi időre a támogatást kapta. Azok a szakmunkások, akik pályázni kívánnak az ÉSZET- re, jelentkezzenek vállalatuk személyzeti-oktatási osztályán 1977. március 30-ig. A személyzeti osztályok pályázati lapo­kat és felvételi tájékoztatót a szakmunkások előkészítő tan­folyama 1521. Budapest Pf. 112. címen igényelhetnek. Az igényléseket április 15-ig a pályázni kívánók számának meg­jelölésével juttassák el. A pályázatokat a vállalat vezetőjé­nek és társadalmi szervei titkárainak ajánlásával — érettségi és szakmunkásbizonyítvány melléklésével 1977. április 30-ig küldjék meg, ahhoz az egyetemhez, ahová a szakmunkás fel­vételét kéri. A pályázók 1977. VIII. 15-ig értesítést kapnak a felvételről, kedvező döntés esetén az oktatás szeptemberben kezdődik. A határidők értelemszerűen vonatkoznak a következő évekre is. Budapest, 1977. február hó SZÉT Operatív Bizottság HÍRLAP Honecker— Gierek találkozó Varsóban Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, az NDK Államtanácsá­nak elnöke, február 26—27- én baráti látogatást tett Lengyelországban, Edward Giereknek, a LEMP KB el­ső titkárának meghívására — jelentették be vasárnap este Varsóban. A közlemény szerint a látogatásra a két párt és kormány vezetőinek rendszeres konzultációi ke­retében került sor. Edward Gierek és Erich Honecker igen nagyra érté­kelte a két párt és­ állam között, a marxizmus-le­­ninizmus és a proletár in­ternacionalizmus eszméi alapján fejlődő kapcsolato­kat. Hangsúlyozták, hogy elégedettek a gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működés fejlődésével és ugyanakkor rámutattak az e téren még meglévő új, ki­használatlan lehetőségekre. A találkozó alkalmával áttekintették a nemzetközi helyzet egyes kérdéseit is. Kiemelték a Varsói Szerző­dés tagállamai politikai ta­nácskozó testülete bukaresti ülésén megfogalmazott ja­vaslatának döntő fontossá­gát. Foglalkoztak a helsinki záróokmány aláíróinak kö­zelgő belgrádi tanácskozá­sával is, rámutatva, hogy ez a tanácskozás pozitívan szol­gálhatja az európai enyhü­lési folyamat előbbrevitelét. A felek pozitívan értékelték az antiimperialista erők erő­södésének helyzetét, az eu­rópai kommunista és mun­káspártok berlini értekezle­tének eredményeit. Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottsága, az Ál­lamtanács és a Miniszterta­nács nevében meghívta Ed­ward Giereket, hogy párt­os állami küldöttség élén te­gyen hivatalos látogatást az NDK-ban. Púja Frigyes Lonómban Púja Frigyes külügyminisz­ter — aki vasárnap érkezett az angol fővárosba — hétfőn délelőtt kétórás megbeszélést folytatott a Foreing Office­­ban dr. David Owen brit kül­ügyminiszterrel. Az eszme­csere középpontjában az enyhülés, a leszerelés, a ke­let-nyugati kapcsolatok kér­dései álltak. Különös hang­súlyt kapott a helsinki biz­tonsági konferencia eddigi eredményeinek felmérésére hivatott belgrádi értekezlet előkészítésének témaköre. A találkozón részt vett a brit külügyminisztérium több ve­zető munkatársa is. A megbeszélés tárgyszerű, nyílt légkörben folyt le. A két külügyminiszter számos megvitatott kérdésben egy­máshoz közelálló véleményt fejtett ki. Délben a brit kormány ebédet adott Puja Frigyes tiszteletére. A magyar kül­ügyminiszter házigazdája itt lord Goromwy Roberts kül­ügyi államminiszter volt. Délután Puja Frigyes ellá­togatott az alsóházba és ta­lálkozott John Daviesszel, az ellenzék külügyi szóvivőjé­vel. A hétfői program operalá­togatással zárult. Dr. David Owen és felesége a világhírű Covent Garden operaház Othelló-előadásán látta ven­dégül Puja Frigyest. Puja Frigyes külügyminiszter, aki vasárnap délután érkezett hivatalos látogatásra Londonba, megkezdte tárgyalásait dr. David Owen angol külügyminiszterrel a Forcing Office-ban Az NDK néphadseregének napja Az NDK hadserege március 1-én ünnepli megalakulásának 21. évfordulóját Képzelt levél Mr. David Owen brit külügyminiszternek KEDVES MR. OWEN! örömmel vegy­es szomo­rúsággal vettem hírét, hogy Nagy-Britannia külügymi­niszterévé nevezték ki. Nem vagyok nótárius le­vélíró. Még magyar minisz­ternek sem írtam levelet soha. Különösen nem egy távoli, idegen ország politi­kusának, akiről — őszintén szólva — nem is tudom mi­lyen politikát képvisel majd. Nem tudom. Csak re­mélem. Ön ugyanis Mr. Owen pontosan abban az eszten­dőben született valahol Al­bionban, amelyik évben én is megláttam a napvilágot egy magyar parasztváros piacterének földszintes há­zikójában. Talán mindössze ennyi bennünk a közös. Ön is, én is 1938-ban szület­tünk. Nem nagy jelentőségű, nem jellemző közösség. Ám értsen meg, kinevezése még­is szíven ütött, mert — ameny­­nyire ismerem Európa poli­tikusait, azt hiszem — most először lépett ilyen magas politikusi rangra egy kor­­társam. Tudom, ezentúl egyre többször megtörténik ilyesmi, sőt azt is remélem, hogy a nálunknál fiatalab­bakat is megérjük még. De éppen ezért. Úgy érzem, az Ön jelentkezése új korszak kezdetét jelenti az Ön életé­ben is, meg az enyémben is. Vagyis a miénkben. Remé­lem nyugodt, derűs korszak kezdetét. Az a korosztály kopogtat már a nemzetközi politika tanácskozó termeinek pár­názott ajtaján, amelyik az úgynevezett, utolsó békeév­ben született, és amelyik itt vagy ott, így vagy úgy, ott Nagy-Britanniában vagy itt a Magyar Alföldön és Du­nántúlon legalább életkorá­ból következően egyként foghatott fel és ítélhet meg történelmi eseményeket, s jelenségeket. Velem egyként. Mi a béke gyerekei va­gyunk Mr. Owen. Jelképes közösség a miénk, hiszen jól tudom, hogy nem az életkor, hanem az osztály­helyzet teremt igazi egy­máshoz tartozást. Most még­is közel harminckilenc évünkre hivatkozom. Jó lenne megnyugodnom ab­ban, hogy ön — ha mással nem is, de legalább életko­rával, az életről úgy általá­ban alkotott véleményével az élet szépségeihez való ragaszkodásával, évjáratunk emberi gondjaival, érzelmei­vel, szerelmeivel, gyereke­inkkel, múltunkkal és le­hetséges jövőnkkel — szö­vetségesem lesz minden tárgyaláson, minden eldön­tendő­ kérdésben. Bízom Önben, mint Eu­rópa legfiatalabb külügy­miniszterében, és ebből a bizalomból táplálkozik a le­vél elején kifejezett örö­möm. De honnan a szomo­rúság!? Bizony, Mr. Owen, már nem vagyunk gyerekek. Sem felelőtlen ifjak, sem távoli ígéretek. Éppen az ön példája mutatja, hogy itt az idő — it’s time —, hogy ke­zünkbe vegyük dolgainkat, a magunk, népeink és más népek dolgainak intézését. Már nem háríthatjuk el ezt a felelősséget. Az Ön kine­vezésével mintha a nemzet­közi politika nagy színterén — ugye nem hadszínterén? — is felnőttnek nyilváníttat­tunk volna. Elmúlt fölöt­tünk a „lesz”, a „majd” kel­lemes felelőtlensége. Tudo­másul kell vennünk, hogy olyan életkorba értünk, amelyben egész népek, or­szágok, földrészek bízzák ránk képviseletüket, és egy kicsit a sorsukat is. A felelő­sök szomorúsága, amit érzek. Hát ennyit, Mr. külügy­miniszter a mi különös kö­zösségünkről, amit remélem soha sem kell majd szé­gyellnem, vagy megtagad­nom. Üdvözli: MISKOLCZI MIKLÓS Kedd, 1977. március 1. Az utolsó támaszpont A hírügynökségek jelentik­ Nagy-Britanniának — ko­rábbi ígérete szerint — már­cius elsejéig ki kell vonnia Ománból a brit királyi légi­erő Szalaidban és Maszk­a­­szigeten állomásozó egysége­it. Ha London megvalósítja ígéretét, ez annyit jelent, hogy megszűnik létezni a brit birodalom immár utolsó közel-keleti támaszpontja. A hírnél­ ez a része jóval fontosabb, mint magának az ománi bázisnak a léte vagy nemléte. A brit birodalom Victoria királynő alatt érte el zenitjét, akkor valóban „sosem nyugodott le benne a Nap”. E birodalom nagy ré­sze sokkal régebben vált a „korona részévé”, mint a kö­zel-keleti térség brit érde­keltségei. Azok jórészt az első világháború alatt és után kerültek a londoni gyar­matügyi minisztérium hatás­körébe — a széthulló oszmán birodalom romjain. Megteremtésükben olyan hírhedt angol kalandorok működtek közre — az eszkö­zökben korántsem válogatva —, mint a legendás ügynök, Lawrence ezredes vagy ép­pen sir John Glubb, aki ké­sőbb „Glubb pasa” néven vált ismertté a Közel-Kele­ten. A második világháború után megindult bomlási fo­lyamatot a Közel-Keleten is meggyorsította Nasszer egyiptomi elnöknek az a lé­pése, amellyel államosította a Szuezi-csatornát, igaz, maga Egyiptom akkor már eszten­dők óta független ország volt. Néhány esztendeje a brit vezetés levonta a nem­zetközi helyzetből — és nem utolsósorban Anglia manap­ság nagyon is korlátozott le­hetőségeiből — a tanulságot és meghirdette a híres „Szu­eztől keletre” politikát. A lényege: Anglia fokoza­tosan felszámolja érdekeltsé­geit a Szueztől keletre fekvő irdatlan térségben. Az ománi „leépítés” ennek a folyamat­nak az utolsó állomása. Maga Omán az Arab-fél­sziget dél-keleti részén fek­szik, területe 212 457 négyzet­­kilométer, lakossága körül­belül egymillió, hivatalos nyelve az arab, két nagyvá­rosa Maszkát, illetve Nizva. Egy orvos jut huszonötezer lakosra. A népesség kétszáz k­ülönféle törzs tagja; a váro­sokban mindössze minden ti­zedik lakos él. Az angol befolyás itt azár a múlt században megkezdő­dött, 1913-ban angolellenes felkelés robbant ki Sokéves harc után az ománi imámság látszatfüggetlenséget kapott a maszkati szultántól, illetve Angliától. A sivatagos or­szágban 1971 óta haladó füg­getlenségi szervezet működik és folytat időnként gerilla­­háborút. Omán és az Arab­öböl népi felszabadítási frontja. Haresh Libanonban V aszernap este és hétfő hajnal­ban folytatódtak a heves harcok Dél-Libanon Izraellel határos körzetében. Az izraeli támogatást élvező konzervatív erők továbbra is lövik a palesztinok és a bal­oldal kezén lévő Bint Dzsbeilt.

Next