Fejér Megyei Hírlap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

2 „...és nemzetközivé lesz...” világgazdasági rend napjainkban gyakran emlege­tett fogalom. Viták is folynak arról, hogy kialakításában milyen módon vegyenek részt a fejlett gazdaságú országok, és mi vár e munkában a fejlődő világra. A Föld nagyobbik részének szegénysége, a túlnépesedés gondja, az emberiség élelmiszerkészleteinek várható alakulása, továbbá az egész földnek mint az emberiség közvetlen környezetének védel­m­e, vagyis az emberiség közös gondjainak megoldása szük­ségessé teszi az egyes országok és ország­csoportok közötti jelentős gazdasági, fejlettségbeli különbségek erőteljes mérséklését, vagyis egy új világgazdasági rend kialakítását. Ennek érdekében különböző nemzetközi fórumokon több programot is kidolgoztak az utóbbi években. Felkerestük dr. Szentes Tamást, a Marx Károly Közgazdasági Tudományi Egyetem Világgazdasági Tanszékének tanárát, hogy tájékoztasson bennünket e folyamatról, a nemzetközi programokról és ezek alkal­mazhatóságáról.­­ Az új világgazdasági rend kibontakoztatásának nemzetközi Akcióprogram­ját 1974-ben az ENSZ VI. és VII. rendkívüli közgyűlése dolgozta ki. Ezt követte a nemzeti államok gazdasági jogainak és kötelességeinek kartája, amelyet az ENSZ 1974 decemberi rendes közgyűlésén szavaztak meg. Ezek a fejlődés­ sok részle­tét, célszerű irányait tisz­tázzák. E dokumentumok, s az ezekre épülő magatartás­­normák a világgazdaságban tevékenykedők számára két­ségkívül történelmi mér­földkövet jelentenek. Hiszen első ízben került átfogó kri­tika alá, most már nem­csak a marxisták részéről, a fennálló világgazdasági rendszer, a maga teljessé­gében. Az új világgazdasági rend gondolata azonban sokkal korábban felvetődött már, így pl. U-Thani ENSZ- főtitkár egyik 1964-es be­szédében. Az új dokumen­tumok azonban sok új pozi­tív elemet tartalmaznak. És ezekben a világgazdaság megreformálásának szüksé­gességét, már azok is elis­merték, akik korábban elle­ne voltak. Ez nagy fordulat. Ezek az új dokumentumok persze 1974-ben születtek, tehát az olaj és több más alapvető nyersanyag „ár­robbanását” követően. Ami­­koris több fejlett tőkés ál­lam tapasztalhatta a világ­­gazdaság fennálló rendjé­nek káros hatásait, feszítő ellentmondásait. — Anélkül, hogy elvesz­nénk a részletekben felvá­­zolható-e a jelenlegi és a korábbi időszakok fejlesz­tési törekvései közti fő kü­lönbség? — Nos, a fejlesztés első évtizede, a 60-as évek ele­jétől számítva átütő sikert nem hozott. A fejlődő or­szágok gazdasági szintje nem közeledett a fejlett országok csoportjának szín­vonalához. Ebben az idő­szakban a fejlődő országok megsegítésének legfőbb esz­közét szinte kizárólag a tő­ke „áttelepítésében” és a pénzügyi segélyekben, tá­mogatásokban látták. A fej­lődő országokba települő tőke, túlnyomórészt az úgy­nevezett működő tőke, te­hát az olyan pénz, amely az elmaradott gazdasági orszá­gokban telepített gyár, vas­út, bánya, vagy üzletház „képében” jelenik meg,­­ a dolog természetéből kö­vetkezően továbbra is je­lentős mértékben e tőke tu­lajdonosait gyarapítja. Az ő érdekeiknek megfelelően alakítja a fogadó országok gazdasági szerkezetét A segély sem ér önmagá­ban sokat. Hiszen itt az is a kérdés, hogy az adott or­szág mennyire „fogadóké­pes”, a nemzeti kormány mire használja fel a se­gélyt, pontosabban, mibe fektetheti, milyen techni­kát, technológiát vásárolhat érte. Az élenjáró technikát esetleg azért sem vehetik meg, mert az adott ország gazdaságában hiányzik az ahhoz szükséges szaktudás. Lényegében tehát elmond­ható, hogy a fejlesztés első évtizedében az egyoldalú gazdasági függés felszámo­lása, a nemzetközi munka­­megosztás szerkezeti módo­sítása és a fejlődő országok belső gazdasági, társadalmi átalakulásának gondolata, így együtt, kevéssé kapott még hangsúlyt. A legújabban megfogal­mazott és deklarált elvek között azonban, most már, így vagy úgy, kisebb vagy nagyobb mértékben, ott sze­repelnek az olyan lényeges követelmények is, mint pél­dául az az elv, amelynek értelmében az egyes nem­zeti államok szuverén ren­delkezési joggal bírnak sa­ját természeti kincseik fe­lett, és élhetnek az államo­sítás jogával is. Hasonlóan rendkívül lényeges, hogy a multinacionális vállalatokat a nemzeti államok ellenő­rizhetik, működésüket sza­bályozhatják. Ezek mellett az új világ­­gazdasági rend eszméjének sarkalatosan fontos új téte­le, a fejlődő országok ipa­rosításával együtt, a tech­nikai, technológiai együtt­működés szabályainak ki­dolgozása és érvényesítése. Lényegében tehát a tech­­nológiai monopóliumok és a technikai függés felszámo­lásának gondolata. Ez az, amitől az elmaradás foko­zatos megszüntetését várni lehet.­­ Egy sor iparágat és technológiát áttelepíthet­nek a fejlett világból a fej­lődőbe, például különféle összeszerelő iparágakat, vagy a textilipart, vagy az élelmiszeripart, de ezektől a gazdasági különbségek nem csökkennek feltétlenül. Hi­szen ezek nem alapvető ágazatok. Reális ez a ve­szély? — Természetesen. Az UNCTAD (a fejlődő álla­mok nemzetközi szerveze­te) koncepcióiban is meg­fogalmazódott. E szerint a technológiai monopólium, a technológiai függőség meg­szüntetése feltételezi, hogy a fejlődő országokban is kialakuljanak az olyan iparágak, amelyek nemcsak átveszik, hanem termelni és fejleszteni is képesek a korszerű és a helyi adottsá­gokhoz illeszkedő technoló­giát. Ehhez, kézenfekvően, ki kell alakítani a korszerű fejlesztési, kutatási báziso­kat is. Az adott ország szel­lemi, anyagi és műszaki po­tenciálját, amellyel a to­vábbiakban, a mai legfej­lettebbekkel is egyenran­gúan képes lesz együtt dol­gozni a műszaki tudomá­nyok és az ipar fejlesztésén. Vagyis az a feladat, hogy a fejlődő országok technoló­giai integrálódását érjük el, ezt kell segíteni, nem csu­pán egy-egy technológiai blokk áttelepítését.­­ Az európai szocialista országok, hazánkkal együtt évtizedek óta ezt­ a megol­dást helyezik előtérbe: te­hát a tudományos, műsza­ki, gazdasági együttműködés bővítését és elmélyítését a fejlődő országokkal, főként — ezen belül is — a szak­emberképzésben nyújtva segítséget és általában a műszaki tudományok átvé­telében. Hogyan tehető ez még eredményesebbé? — Ahhoz, hogy a kívánt eredmények megszülesse­nek, nem elég a szocialista országok, vagy az egész fej­lett gazdaságú világ igyeke­zete, jó­indulata, — a fej­lődő országok belső erőfe­szítése is nélkülözhetetlen, a belső gazdasági és társa­dalmi haladás. A fejlődő országok cso­portját persze nem szabad úgy tekinteni, mintha ezen belül nem léteznének kü­lönbségek. Valójában a har­madik világ országai között nagy eltéréseket találunk a társadalmi és gazdasági fej­lettségi szintben, reformok­ra való hajlandóságban, és a technikai fejlődéshez ren­delkezésre álló nemzeti adottságokban is. Az egy lakosra jutó nemzeti jöve­delem tekintetében például, a harmadik világ első és az utolsó helyeken álló orszá­gai között, nagyobb a kü­lönbség, mint az USA és a harmadik világ vezető — többnyire olajban gazdag — államai között. Itt tehát sokféle érdek létezik, s az új világgazdasági rendért valóban az egész világ prog­resszív erőinek munkálko­dása szükséges. — Vagyis az új világgaz­dasági rend csupán világ­kereskedelmi reformokkal és garanciákkal aligha ala­kítható ki. A különbségek egyébként sem a kereskede­lemben, hanem az anyagi javak termelésében fennálló eltérésekből születtek, s a jelenlegi munkamegosztás mellett fenn is maradná­nak.­­ Pontosan így van, ezért az európai szocialista or­szágok szakemberei, hazánk képviselői, a különféle nemzetközi fórumokon sík­ra is szállva ezen álláspont­juk érdekében,­­ a nemzet­közi munkamegosztás szer­kezetének és a fejlődő or­szágok belső gazdasági-tár­sadalmi struktúrájának gyökeres átalakítását tart­ják az egyetlen olyan meg­oldásnak, amely valóban elősegítheti egy új világ­­gazdasági rend létrejöttét. — Mindez tőkés alapon elérhető? — Ma már a világgazda­ságban nemcsak a tőkés or­szágok „játékszabályai” ér­vényesülnek, s bár ma még a világban a tőkés viszo­nyok vannak túlsúlyban, a világgazdasági kapcsolatok átalakításának folyamata — nemzetközibbé válása, kor­szerűsödése, az érdekek kö­zeledése egymáshoz — elin­dulhat, előre is haladhat, de persze egyáltalában nem el­lentmondások, sőt, nem vargabetűk nélkül. GERENCSÉR FERENC HÍRLAP. Vasárnap, 1977. május . Herczeg Károly ünnepi köszöntője Társadalmik!­­a­mika az értékmérő Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Nemzetközi munkásünnepünk előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kor­mánya és a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa nevében tisztelettel köszöntöm dol­gozó népünket. Köszöntöm a gyárak, válla­latok, üzemek, bányák, földek, hivatalok, intézmények és kutatóintézetek dolgozóit, az alkotó értelmiséget. Köszöntöm a szo­cialista építőmunkában szorgalmasan, eredményesen dolgozó népünket Tisztelt Dolgozótársaim! Május elseje 1889 óta a munkásosztály nemzetközi összefogásának jelképe. Az öntudatos, szervezett dolgozók mindenütt a világon megünneplik ezt a napot. Az ün­nep mostani tartalmát korunk valósága, a májusi eszme egyre teljesebb kibontakozá­sa adja. Ezt tanúsítja a proletár interna­cionalizmus gondolatának virágzása, anyagi erővé válása, növekvő szerepe a nemzet­közi munkásosztály, a világ haladó erőinek történelmi harcában. Legyőzhetetlen erővé vált és erőteljesen fejlődik a szocialista világrendszer, amely­nek országaiban a hatalom birtokosa a munkásosztály, ahol az internacionalizmus vörös zászlaja és a nemzeti lobogó együtt köszönti az ünnepet. A közös célok és ér­dekek, az egyenjogúság, az egymás kölcsö­nös tiszteletben tartása, a baráti segítség és a sokoldalú, gyümölcsöző együttműködés jellemzi a szocialista országok kapcsolatát. Népünk számára immár több mint három évtizedes tapasztalat, kézzelfogható igaz­ság, hogy felemelkedésünk, erőnk, bizton­ságunk legfőbb záloga saját munkánk, va­lamint barátságunk, együttműködésünk a szocialista világrendszer népeive. Üdvözletünket küldjük a szocialista or­szágok dolgozóinak, külön tiszta szívvel kö­szöntjük a szovjet munkásosztályt, a Szov­jetunió népét, őszintén kívánjuk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kimagasló munkasikereket érjenek el a kommunizmus építésében. Üd­vözöljük az imperializmus, a kizsákmányo­lás ellen küzdő osztálytestvéreinket, a világ összes haladó erőit. Hazánkban erős, szilárd a munkáshata­lom. Népünk sajátjának tudja, érzi azokat a sikereket, eredményeket, amelyeket szor­galmas, fegyelmezett munkával elértünk. Annak tudatában élünk és dolgozunk, hogy javainkat önmagunk számára gyarapítjuk. A szocializmus szabad teret biztosít minden becsületes dolgozó, alkotni vágyó állam­polgár érvényesüléséhez, mert a mi társa­dalmunk a munka társadalma, amelyben szabadon, biztonságban élünk és dolgozunk. Az emberi megbecsülés fontos mércéje ná­lunk­ a tisztességben elvégzett munka, mert ez a forrása hazánk, népünk anyagi és szel­lemi gyarapodásának, az egyén boldogulá­sának. A szocialista életmód gazdagodása ter­mészetesen nem kizárólag anyagi javakra korlátozódik. A művelődés széles körű le­hetőségei, a növekvő szocialista demokrá­cia, a közösség ügyeinek intézésében jára­tos és a közéleti felelősséget tudatosan vál­laló emberek számának növekedése szin­tén a szocializmus legsajátosabb vonásai közé tartozik. A műszaki, technikai, tudományos forra­dalom korát éljük, amelyben összezsugo­rodnak a földi távolságok, s ami a szom­szédban történik, az minket is érint. Nem függetleníthetjük magunkat a világgazda­ságban végbemenő folyamatoktól. A ter­mészet erőit sem győztük le, önmagunk­ban sem tettünk még teljesen úrrá a ko­rábbi társadalmi rendből adódó emberi gyengéinket. A közösségi érzés és cseleke­det nem minden esetben kerekedik felül az egyéni érdekeken. A kisebb csoportok tettei olykor nincsenek összhangban a társada­lom nagy, általános célkitűzéseivel. Itt — ott még több, mint kellene: az értetlenség,­ önzés és fegyelmezetlenség. Ez károkat okoz a társadalomnak és természetesen az egyénnek is.­A mi társadalmunkban a munka az ér­tékmérő. Ahhoz, hogy elképzeléseink, vá­gyaink, céljaink — társadalmi és családi méretekben — valóra váljanak, még szor­galmasabban, tudatosabban fegyelemmel, képességeinket jobban latbavetve kell dol­goznunk. Ugyanakkor biztosítanunk kell, hogy a becsületes, odaadó munkának, a tisztességes kötelességteljesítésnek legyen még egyértelműbb a társadalmi, erkölcsi és anyagi elismerése. Nálunk ehhez meg­vannak a feltételek. Világos és reális célunk, programunk van, amelyet a párt XI. kongresszusa hatá­rozott meg: célul tűztük ki a fejlett szoci­alista társadalom felépítését. Népgazdaságunk reális tervekkel rendel­kezik, amelyet népünk cselekvő ereje és tisztességes, odaadó munkája vált valóra, évről-évre, napról-napra. Gazdasági fejlő­désünk eredményeit nem utolsósorban a szocialista együttműködés révén, a baráti országoktól kapott kölcsönös támogatás hi­telesíti. Az idei népgazdasági terv megva­lósítása különösen nagyjelentőségű. A ma­gyar munkásosztály és dolgozó népünk tett­­rekészségére, szorgalmas munkájára épít­ve képesek vagyunk idei gazdasági felada­tainkat jól elvégezni. Ennek legnagyobb tanúbizonysága a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozásán is kialakult egy­értelmű vélemény és állásfoglalás. Az a kezdeményezés, amely az elmúlt hetekben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évforduló tiszteletére kibontakozott munkaversenyben öltött testet: munkások, parasztok, értelmiségiek tíz és százezrei dolgoznak terveink gyakorlati megvalósu­lásáért. Tisztelt Elvtársnők, Elvtársak! Nagyszerű, nemes céljainkat csak akkor tudjuk megvalósítani, ha béke van a vilá­gon, ha biztosítottak a munka külső felté­telei is. Az elmúlt esztendőkben a szocializ­mus, az internacionalizmus erőinek térnye­résével kedvező változások jöttek létre a nemzetközi életben. A békés egymás mel­lett élés lenini elve mindinkább tért hódít az országok, nemzetek kapcsolatában. Az enyhülés folyamata — bár nem töretlenül —, napról-napra erősebb és egyre inkább visszafordíthatatlanná válik. Az a béke­program, amelyet a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXV. kongresszusa meg­erősített és továbbfejlesztett, a helsinki ta­nácskozás révén egyre inkább az európai országok, s a világ más-más társadalmi kö­rülmények között élő népei számára is a békés egymás mellett élés normája lesz. A hidegháborúra törekvő erők mégoly nagy erőfeszítése sem tud változtatni az emberi­ség alapvető vágyán, azon történelmi fo­lyamaton, hogy az ember munkára, életre és boldogságra született. A májusi eszme ereje, a nemzetközi munkásosztály együttes fellépése, növekvő tekintélye — párosulva a szocialista világ­­rendszer és a Szovjetunió erejével és be­folyásával — biztosítéka annak, hogy Euró­pában, és az egész világon a békés élet ér­vényesüljön. Kedves Elvtársnők, Elvtársak! őszinte tisztelettel köszöntöm dolgozó népünket május elsejének előestéjén. Erőt és jó egészséget kívánok, sikereket a mun­kában, boldogságot a családi életben és egyéni sorsokban. CENTRUM HÉTFŐ a Centrum Áruházban május 2-án az alábbi cikkekből 20%-os vásárlási visszatérítést adunk: minden női ruha (nyári kivételével) minden női fapapucs minden fiú és lányka félcipő kockás zefirek 140 cm széles bútorkarton 120 cm széles és a kemping ágynemű garnitúra Egész évben olcsón csak a CENTRUM ÁRUHÁZBAN VÁSÁROLHAT. 12.

Next