Fejér Megyei Hírlap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
2 „...és nemzetközivé lesz...” világgazdasági rend napjainkban gyakran emlegetett fogalom. Viták is folynak arról, hogy kialakításában milyen módon vegyenek részt a fejlett gazdaságú országok, és mi vár e munkában a fejlődő világra. A Föld nagyobbik részének szegénysége, a túlnépesedés gondja, az emberiség élelmiszerkészleteinek várható alakulása, továbbá az egész földnek mint az emberiség közvetlen környezetének védelme, vagyis az emberiség közös gondjainak megoldása szükségessé teszi az egyes országok és országcsoportok közötti jelentős gazdasági, fejlettségbeli különbségek erőteljes mérséklését, vagyis egy új világgazdasági rend kialakítását. Ennek érdekében különböző nemzetközi fórumokon több programot is kidolgoztak az utóbbi években. Felkerestük dr. Szentes Tamást, a Marx Károly Közgazdasági Tudományi Egyetem Világgazdasági Tanszékének tanárát, hogy tájékoztasson bennünket e folyamatról, a nemzetközi programokról és ezek alkalmazhatóságáról. Az új világgazdasági rend kibontakoztatásának nemzetközi Akcióprogramját 1974-ben az ENSZ VI. és VII. rendkívüli közgyűlése dolgozta ki. Ezt követte a nemzeti államok gazdasági jogainak és kötelességeinek kartája, amelyet az ENSZ 1974 decemberi rendes közgyűlésén szavaztak meg. Ezek a fejlődés sok részletét, célszerű irányait tisztázzák. E dokumentumok, s az ezekre épülő magatartásnormák a világgazdaságban tevékenykedők számára kétségkívül történelmi mérföldkövet jelentenek. Hiszen első ízben került átfogó kritika alá, most már nemcsak a marxisták részéről, a fennálló világgazdasági rendszer, a maga teljességében. Az új világgazdasági rend gondolata azonban sokkal korábban felvetődött már, így pl. U-Thani ENSZ- főtitkár egyik 1964-es beszédében. Az új dokumentumok azonban sok új pozitív elemet tartalmaznak. És ezekben a világgazdaság megreformálásának szükségességét, már azok is elismerték, akik korábban ellene voltak. Ez nagy fordulat. Ezek az új dokumentumok persze 1974-ben születtek, tehát az olaj és több más alapvető nyersanyag „árrobbanását” követően. Amikoris több fejlett tőkés állam tapasztalhatta a világgazdaság fennálló rendjének káros hatásait, feszítő ellentmondásait. — Anélkül, hogy elvesznénk a részletekben felvázolható-e a jelenlegi és a korábbi időszakok fejlesztési törekvései közti fő különbség? — Nos, a fejlesztés első évtizede, a 60-as évek elejétől számítva átütő sikert nem hozott. A fejlődő országok gazdasági szintje nem közeledett a fejlett országok csoportjának színvonalához. Ebben az időszakban a fejlődő országok megsegítésének legfőbb eszközét szinte kizárólag a tőke „áttelepítésében” és a pénzügyi segélyekben, támogatásokban látták. A fejlődő országokba települő tőke, túlnyomórészt az úgynevezett működő tőke, tehát az olyan pénz, amely az elmaradott gazdasági országokban telepített gyár, vasút, bánya, vagy üzletház „képében” jelenik meg, a dolog természetéből következően továbbra is jelentős mértékben e tőke tulajdonosait gyarapítja. Az ő érdekeiknek megfelelően alakítja a fogadó országok gazdasági szerkezetét A segély sem ér önmagában sokat. Hiszen itt az is a kérdés, hogy az adott ország mennyire „fogadóképes”, a nemzeti kormány mire használja fel a segélyt, pontosabban, mibe fektetheti, milyen technikát, technológiát vásárolhat érte. Az élenjáró technikát esetleg azért sem vehetik meg, mert az adott ország gazdaságában hiányzik az ahhoz szükséges szaktudás. Lényegében tehát elmondható, hogy a fejlesztés első évtizedében az egyoldalú gazdasági függés felszámolása, a nemzetközi munkamegosztás szerkezeti módosítása és a fejlődő országok belső gazdasági, társadalmi átalakulásának gondolata, így együtt, kevéssé kapott még hangsúlyt. A legújabban megfogalmazott és deklarált elvek között azonban, most már, így vagy úgy, kisebb vagy nagyobb mértékben, ott szerepelnek az olyan lényeges követelmények is, mint például az az elv, amelynek értelmében az egyes nemzeti államok szuverén rendelkezési joggal bírnak saját természeti kincseik felett, és élhetnek az államosítás jogával is. Hasonlóan rendkívül lényeges, hogy a multinacionális vállalatokat a nemzeti államok ellenőrizhetik, működésüket szabályozhatják. Ezek mellett az új világgazdasági rend eszméjének sarkalatosan fontos új tétele, a fejlődő országok iparosításával együtt, a technikai, technológiai együttműködés szabályainak kidolgozása és érvényesítése. Lényegében tehát a technológiai monopóliumok és a technikai függés felszámolásának gondolata. Ez az, amitől az elmaradás fokozatos megszüntetését várni lehet. Egy sor iparágat és technológiát áttelepíthetnek a fejlett világból a fejlődőbe, például különféle összeszerelő iparágakat, vagy a textilipart, vagy az élelmiszeripart, de ezektől a gazdasági különbségek nem csökkennek feltétlenül. Hiszen ezek nem alapvető ágazatok. Reális ez a veszély? — Természetesen. Az UNCTAD (a fejlődő államok nemzetközi szervezete) koncepcióiban is megfogalmazódott. E szerint a technológiai monopólium, a technológiai függőség megszüntetése feltételezi, hogy a fejlődő országokban is kialakuljanak az olyan iparágak, amelyek nemcsak átveszik, hanem termelni és fejleszteni is képesek a korszerű és a helyi adottságokhoz illeszkedő technológiát. Ehhez, kézenfekvően, ki kell alakítani a korszerű fejlesztési, kutatási bázisokat is. Az adott ország szellemi, anyagi és műszaki potenciálját, amellyel a továbbiakban, a mai legfejlettebbekkel is egyenrangúan képes lesz együtt dolgozni a műszaki tudományok és az ipar fejlesztésén. Vagyis az a feladat, hogy a fejlődő országok technológiai integrálódását érjük el, ezt kell segíteni, nem csupán egy-egy technológiai blokk áttelepítését. Az európai szocialista országok, hazánkkal együtt évtizedek óta ezt a megoldást helyezik előtérbe: tehát a tudományos, műszaki, gazdasági együttműködés bővítését és elmélyítését a fejlődő országokkal, főként — ezen belül is — a szakemberképzésben nyújtva segítséget és általában a műszaki tudományok átvételében. Hogyan tehető ez még eredményesebbé? — Ahhoz, hogy a kívánt eredmények megszülessenek, nem elég a szocialista országok, vagy az egész fejlett gazdaságú világ igyekezete, jóindulata, — a fejlődő országok belső erőfeszítése is nélkülözhetetlen, a belső gazdasági és társadalmi haladás. A fejlődő országok csoportját persze nem szabad úgy tekinteni, mintha ezen belül nem léteznének különbségek. Valójában a harmadik világ országai között nagy eltéréseket találunk a társadalmi és gazdasági fejlettségi szintben, reformokra való hajlandóságban, és a technikai fejlődéshez rendelkezésre álló nemzeti adottságokban is. Az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem tekintetében például, a harmadik világ első és az utolsó helyeken álló országai között, nagyobb a különbség, mint az USA és a harmadik világ vezető — többnyire olajban gazdag — államai között. Itt tehát sokféle érdek létezik, s az új világgazdasági rendért valóban az egész világ progresszív erőinek munkálkodása szükséges. — Vagyis az új világgazdasági rend csupán világkereskedelmi reformokkal és garanciákkal aligha alakítható ki. A különbségek egyébként sem a kereskedelemben, hanem az anyagi javak termelésében fennálló eltérésekből születtek, s a jelenlegi munkamegosztás mellett fenn is maradnának. Pontosan így van, ezért az európai szocialista országok szakemberei, hazánk képviselői, a különféle nemzetközi fórumokon síkra is szállva ezen álláspontjuk érdekében, a nemzetközi munkamegosztás szerkezetének és a fejlődő országok belső gazdasági-társadalmi struktúrájának gyökeres átalakítását tartják az egyetlen olyan megoldásnak, amely valóban elősegítheti egy új világgazdasági rend létrejöttét. — Mindez tőkés alapon elérhető? — Ma már a világgazdaságban nemcsak a tőkés országok „játékszabályai” érvényesülnek, s bár ma még a világban a tőkés viszonyok vannak túlsúlyban, a világgazdasági kapcsolatok átalakításának folyamata — nemzetközibbé válása, korszerűsödése, az érdekek közeledése egymáshoz — elindulhat, előre is haladhat, de persze egyáltalában nem ellentmondások, sőt, nem vargabetűk nélkül. GERENCSÉR FERENC HÍRLAP. Vasárnap, 1977. május . Herczeg Károly ünnepi köszöntője Társadalmik!amika az értékmérő Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Nemzetközi munkásünnepünk előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében tisztelettel köszöntöm dolgozó népünket. Köszöntöm a gyárak, vállalatok, üzemek, bányák, földek, hivatalok, intézmények és kutatóintézetek dolgozóit, az alkotó értelmiséget. Köszöntöm a szocialista építőmunkában szorgalmasan, eredményesen dolgozó népünket Tisztelt Dolgozótársaim! Május elseje 1889 óta a munkásosztály nemzetközi összefogásának jelképe. Az öntudatos, szervezett dolgozók mindenütt a világon megünneplik ezt a napot. Az ünnep mostani tartalmát korunk valósága, a májusi eszme egyre teljesebb kibontakozása adja. Ezt tanúsítja a proletár internacionalizmus gondolatának virágzása, anyagi erővé válása, növekvő szerepe a nemzetközi munkásosztály, a világ haladó erőinek történelmi harcában. Legyőzhetetlen erővé vált és erőteljesen fejlődik a szocialista világrendszer, amelynek országaiban a hatalom birtokosa a munkásosztály, ahol az internacionalizmus vörös zászlaja és a nemzeti lobogó együtt köszönti az ünnepet. A közös célok és érdekek, az egyenjogúság, az egymás kölcsönös tiszteletben tartása, a baráti segítség és a sokoldalú, gyümölcsöző együttműködés jellemzi a szocialista országok kapcsolatát. Népünk számára immár több mint három évtizedes tapasztalat, kézzelfogható igazság, hogy felemelkedésünk, erőnk, biztonságunk legfőbb záloga saját munkánk, valamint barátságunk, együttműködésünk a szocialista világrendszer népeive. Üdvözletünket küldjük a szocialista országok dolgozóinak, külön tiszta szívvel köszöntjük a szovjet munkásosztályt, a Szovjetunió népét, őszintén kívánjuk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kimagasló munkasikereket érjenek el a kommunizmus építésében. Üdvözöljük az imperializmus, a kizsákmányolás ellen küzdő osztálytestvéreinket, a világ összes haladó erőit. Hazánkban erős, szilárd a munkáshatalom. Népünk sajátjának tudja, érzi azokat a sikereket, eredményeket, amelyeket szorgalmas, fegyelmezett munkával elértünk. Annak tudatában élünk és dolgozunk, hogy javainkat önmagunk számára gyarapítjuk. A szocializmus szabad teret biztosít minden becsületes dolgozó, alkotni vágyó állampolgár érvényesüléséhez, mert a mi társadalmunk a munka társadalma, amelyben szabadon, biztonságban élünk és dolgozunk. Az emberi megbecsülés fontos mércéje nálunk a tisztességben elvégzett munka, mert ez a forrása hazánk, népünk anyagi és szellemi gyarapodásának, az egyén boldogulásának. A szocialista életmód gazdagodása természetesen nem kizárólag anyagi javakra korlátozódik. A művelődés széles körű lehetőségei, a növekvő szocialista demokrácia, a közösség ügyeinek intézésében járatos és a közéleti felelősséget tudatosan vállaló emberek számának növekedése szintén a szocializmus legsajátosabb vonásai közé tartozik. A műszaki, technikai, tudományos forradalom korát éljük, amelyben összezsugorodnak a földi távolságok, s ami a szomszédban történik, az minket is érint. Nem függetleníthetjük magunkat a világgazdaságban végbemenő folyamatoktól. A természet erőit sem győztük le, önmagunkban sem tettünk még teljesen úrrá a korábbi társadalmi rendből adódó emberi gyengéinket. A közösségi érzés és cselekedet nem minden esetben kerekedik felül az egyéni érdekeken. A kisebb csoportok tettei olykor nincsenek összhangban a társadalom nagy, általános célkitűzéseivel. Itt — ott még több, mint kellene: az értetlenség, önzés és fegyelmezetlenség. Ez károkat okoz a társadalomnak és természetesen az egyénnek is.A mi társadalmunkban a munka az értékmérő. Ahhoz, hogy elképzeléseink, vágyaink, céljaink — társadalmi és családi méretekben — valóra váljanak, még szorgalmasabban, tudatosabban fegyelemmel, képességeinket jobban latbavetve kell dolgoznunk. Ugyanakkor biztosítanunk kell, hogy a becsületes, odaadó munkának, a tisztességes kötelességteljesítésnek legyen még egyértelműbb a társadalmi, erkölcsi és anyagi elismerése. Nálunk ehhez megvannak a feltételek. Világos és reális célunk, programunk van, amelyet a párt XI. kongresszusa határozott meg: célul tűztük ki a fejlett szocialista társadalom felépítését. Népgazdaságunk reális tervekkel rendelkezik, amelyet népünk cselekvő ereje és tisztességes, odaadó munkája vált valóra, évről-évre, napról-napra. Gazdasági fejlődésünk eredményeit nem utolsósorban a szocialista együttműködés révén, a baráti országoktól kapott kölcsönös támogatás hitelesíti. Az idei népgazdasági terv megvalósítása különösen nagyjelentőségű. A magyar munkásosztály és dolgozó népünk tettrekészségére, szorgalmas munkájára építve képesek vagyunk idei gazdasági feladatainkat jól elvégezni. Ennek legnagyobb tanúbizonysága a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozásán is kialakult egyértelmű vélemény és állásfoglalás. Az a kezdeményezés, amely az elmúlt hetekben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évforduló tiszteletére kibontakozott munkaversenyben öltött testet: munkások, parasztok, értelmiségiek tíz és százezrei dolgoznak terveink gyakorlati megvalósulásáért. Tisztelt Elvtársnők, Elvtársak! Nagyszerű, nemes céljainkat csak akkor tudjuk megvalósítani, ha béke van a világon, ha biztosítottak a munka külső feltételei is. Az elmúlt esztendőkben a szocializmus, az internacionalizmus erőinek térnyerésével kedvező változások jöttek létre a nemzetközi életben. A békés egymás mellett élés lenini elve mindinkább tért hódít az országok, nemzetek kapcsolatában. Az enyhülés folyamata — bár nem töretlenül —, napról-napra erősebb és egyre inkább visszafordíthatatlanná válik. Az a békeprogram, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa megerősített és továbbfejlesztett, a helsinki tanácskozás révén egyre inkább az európai országok, s a világ más-más társadalmi körülmények között élő népei számára is a békés egymás mellett élés normája lesz. A hidegháborúra törekvő erők mégoly nagy erőfeszítése sem tud változtatni az emberiség alapvető vágyán, azon történelmi folyamaton, hogy az ember munkára, életre és boldogságra született. A májusi eszme ereje, a nemzetközi munkásosztály együttes fellépése, növekvő tekintélye — párosulva a szocialista világrendszer és a Szovjetunió erejével és befolyásával — biztosítéka annak, hogy Európában, és az egész világon a békés élet érvényesüljön. Kedves Elvtársnők, Elvtársak! őszinte tisztelettel köszöntöm dolgozó népünket május elsejének előestéjén. Erőt és jó egészséget kívánok, sikereket a munkában, boldogságot a családi életben és egyéni sorsokban. CENTRUM HÉTFŐ a Centrum Áruházban május 2-án az alábbi cikkekből 20%-os vásárlási visszatérítést adunk: minden női ruha (nyári kivételével) minden női fapapucs minden fiú és lányka félcipő kockás zefirek 140 cm széles bútorkarton 120 cm széles és a kemping ágynemű garnitúra Egész évben olcsón csak a CENTRUM ÁRUHÁZBAN VÁSÁROLHAT. 12.