Fejér Megyei Hírlap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-01 / 127. szám
2 Szovjet-bolgár közös közlemény aláírásával fejeződtek be kedden délelőtt Moszkvában a tárgyalások a szovjet vezetők és a Todor Zsivkov vezettepárt- és kormányküldöttség között. Szovjet részről a látogatás eredményeit összegező okmányt Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, bolgár részről Todor Zsivkov, a BKV Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke írta alá. Az aláírás előtt Leonyid Brezsnyev és Todor Zsivkov baráti megbeszélést tartott tripla Letartóztatások Agostinho Neto angolai államfő tegnap rádióbeszédet mondott, s bejelentette, hogy a múlt héten meghiúsított puccskísérletben való részvétel miatt letartóztatták Joao Caetanót, az MPLA Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagját, a Népi Felszabadító Fegyveres Erők (FAPLA) vezérkari főnökének helyettesét. Közölte, hogy eddig csupán a fővárosban száz személyt vettek őrizetbe az államcsínykísérlet résztvevői közül. Vidéken is voltak letartóztatások. Az összeesküvésbe belekeveredett a FAPLA néhány tartományi vezetője, valamint a szakszervezetek és az országos ifjúsági szervezet több tisztségviselője. Az elnök felszólította az ország lakosságát, hogy nyújtson aktív támogatást a felforgató elemek üldözéséhez. Végül megerősítette, hogy Angola minden eszközzel meg fogja védeni a szocialista országokhoz fűződő szoros barátságát. Hazugságnak minősítette néhány külföldi rádióadónak azt az állítását is, hogy az angolai vezetés egyre inkább alárendeli magát a Szovjetuniónak. Megállapította: „A szovjet elvtársak semmiféle módon sem vesznek részt a nálunk zajló eseményekben.” HÍRLAP Luandai rádióbeszédek Agostinho Neto angolai államfő újabb rádióbeszédben fordult az ország népéhez — jelentették a hírügynökségek. Ami Angolában történik, már hosszabb ideje éber figyelemmel kíséri a világ. A legutóbbi híreket nyilvánvaló kárörömmel fogadják Johannesburgtól Pekingen át Washingtonig számos olyan fővárosban, amelyben tettek és tesznek egy és mást az angolai népi állam ellen. Az igazság az, hogy Angola jelképpé és ennek megfelelően vízválasztóvá vált a fekete kontinens legeslegújabbkori történetében. Ami ott történik, hatalmas láncreakció része. Bár a nemzeti felszabadulás folyamata a második világháború után Afrikában is sorra szűkítette balzaci szamárbőrként a kolonializmus pozícióit, a minap még komoly „fehér bástyák” előtt torpantak meg az újabb és újabb hullámok. A radikális változás Lisszabonban kezdődött 1974. április 25- én, amikor megdőlt a fasiszta portugál rezsim. Ezzel a portugál gyarmattartók uralma megpecsételődött Afrikában. A nagy kérdés „csak” az maradt, kik veszik át tőlük Angola kormányrúdját: a Washington és Peking által támogatott, a szomszédos Zairéből közvetlenül segített FLNA, amely a neokolonialista befolyás kapuit szélesre tárta volna, vagy a következetesen haladó MPLA. A harc kimenetelét valamenynyien tudjuk — és azt is, hogy ebbe számos bel- és külföldi erő egyszerűen nem hajlandó belenyugodni. A portugálok úgy hagyták ott ötszáz év után ezt a nagy és potenciálisan gazdag országot, hogy a nehézségeken kívül semmiből sincs elég. Szinte a semmiből kell új, igazságos elveken alapuló országot teremteni. Tudjuk magunkról, hogy az ilyen feladatok még Európa szívében is gigászi erőfeszítéseket igényelnek. Hogyan lennek másképp Afrikában, ahol a törzsi széthúzástól a külső beavatkozásig minden visszahúzó erőnek nagyobb lehetősége van? Úgy tűnik, voltak, akik meginogtak a hatalmon lévő haladó mozgalomban, az MPLA sorain belül. De a párt és a nép többsége kiállta az újabb nagy erőpróbát. Nem kell jósnak lennünk ahhoz, hogy biztosak legyünk benne, nem is az utolsót. Dehát a társadalmi haladás útja sehol sem kényelmes séta. Miért lenne az éppen egy olyan országban, amely csak tegnap rázta le a fél évezredes szolgaság béklyóit? TELEX Genf Hadászati támadófegyverek korlátozásával foglalkozó genfi tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttég kedden megtartotta soron következő ülését. Hága A holland igazságügyminisztérium képviselője az asseni sajtóközpontban kedden délben bejelentette, a kormány üzenetet kapott a bovensmildei iskolában levő dél-malukui terroristáktól. Az üzenet tartalmát egyelőre nem ismertették részletesen, annyit közöltek, hogy a terroristák „már nem ragaszkodnak eredeti követeléseikhez” és közvetítő kiküldését kérték a hatóságoktól. Sajtókörök megítélése szerint a hatóságok változatlanul bíznak abban, hogy „lélektani hadviselésük” eredményes lesz, a terroristákkal szemben nem kell erőszakot alkalmazni és rábírhatják őket követelésük feladására. Bécs kedden délelőtt ülést tartott az osztrák kormány és elfogadta Karl Lütgendorf hadügyminiszter lemondását. Mint ismeretes a miniszternek azért kellett lemondania, mert fegyverkereskedési botrányba keveredett, s hónapok óta az ellenzék és a sajtó támadásainak középpontjában állt. Az ügy kivizsgálására alakított parlamenti vizsgálóbizottság is megállapította Lütgendorf nem a tényeknek megfelelően tájékoztatta Kreisky kancellárt a Szíriának küldött fegyver- és lőszerszállítmányról. Lütgendorf utóda a hadügyi tárca élén Otto Rösch lesz, aki jelenleg a szocialista kormány belügyminisztere. BELGRÁD ELŐTT PALOTA A SZÁVA-PARTJÁN Üveghajónak nevezték el Belgrádban azt a gyors ütemben készülő épületet, amely rövidesen otthont ad Európa küldötteinek. Mondják, a jugoszláv fővárosnak régóta szüksége lett volna kongresszusi palotára, s most Európa még segítségükre is jött: a két esztendővel ezelőtt Helsinkiben elfogadott határozat értelmében június 15-től itt találkoznak harminchárom európai és a két észak-amerikai állam képviselői. S ha már az épület ezt a nevet kanta, „üveghajó”, folytassuk a hasonlatot: a nyugodt hajózáshoz megfelelő időjárás is kell. A közeledő európai biztonsági találkozóra vonatkoztatva: nem közömbös, milyen lesz az általános európai „időjárás” a politikai légkör, miközben „a hajóban” zajlanak a tárgyalások. E megállapítás már az előkészületekre, a találkozót megelőző hónapokra is érvényes. Ha történetesen a szovjet—amerikai kapcsolatok olyan mélyponton maradtak volna, mint márciusban, Vance külügyminiszter moszkvai látogatásai idején voltak, hűvösebb légkör alakulna ki június 15-én, és azt követően a belgrádi hajóban. De miután Genfben a két hatalom diplomáciája kimozdította a mélypontról a két nagy közötti kapcsolatokat, ez jó hatással lehet az európai biztonsági eszmecserére is. Fenti megfontolásaink átvezetnek a leszerelés, a katonai kérdések más témaköréhez. A közép-európai csapatcsökkentési tárgyalások egy helyben topogása nem akadályozza ugyan a politikai és a gazdasági együttműködést, de nagy lendületet adna az európai biztonság megszilárdítását szorgalmazó eszmecseréknek, ha sikerülne tető alá hozni az első fegyverzetkorlátozó megállapodást földrészünkön. A helsinki záróokmányba foglaltak megvalósításához nyugalom, legalábbis viszonylagos nyugalom, a kölcsönös bizalom bizonyos foka szükséges. A helsinki záróokmányba foglaltak egymás belügyeinek tiszteletére intenek, a gazdasági, a tudományos együttműködés különböző formáit ajánlják, a kulturális értékek cseréjét ösztönzik, az utazások bővítését, a kölcsönös tájékoztatás szélesítését, egymás jobb megismerését kívánják elősegíteni. Nyilvánvaló, hogy hoszszabb távon mindez a katonai feszültség csökkenését is megkívánja, hiszen aligha lehet éveken át fegyverkezési versenyt folytatni, és egyidejűleg zavartalanul szaporítani a keletet a nyugattal összekötő szálakat. A hadászati támadó fegyverrendszerekről folyó szovjet—amerikai tárgyalások kimozdulása a holtpontról biztató jel, a bécsi fegyverzetcsökkentési vita egy helyben topogása kevésbé az. A két nyugati kampány a szocialista országokkal szemben, az emberi jogok ürügyén indított hadjárat és az a vád, hogy a Szovjetunió védelmi szükségleteinél nagyobb mértékben fegyverkezik, azonban hűvösebbé teszi a nemzetközi légkört, mint az két esztendeje Helsinki idején volt. Csakhogy akkor magát a záróokmányt az európai együttélés alaptörvényét kellett létrehozni és elfogadni, most pedig csak közbenső mérlegkészítésre készülünk. De nemcsak a nemzetközi fejleményeknek van jelentőségük az európai biztonság szempontjából, fordítva is lemérhető a hatás. Ha sikeresen halad a helsinki záróokmányba foglaltak megvalósítása, ez erősíti a bizalmat egymás iránt és ismételten igazolja, hogy nincs szükség a fegyverkezésre. A gazdasági és a kulturális együttműködés mindinkább kiemeli a népek, az államok egymásra utaltságát. Belgrádban mérleget vonnak majd a küldöttek, beszámolnak arról, hogy ki mit tett 175 nyara, a dokumentum aláírása óta. Minden siker, amelyről beszámolnak, minden eredmény gyengíti az enyhülés ellenségeinek helyzetét. A jó mérleg tehát nemzetközi tényező lesz és minden más fórumon érezteti majd üdvös hatását. Belgrád közbenső állomás Helsinki és a jövő között. Két esztendővel ezelőtt a harmincöt állam legfőbb vezetői találkoztak a finn fővárosban és erkölcsi kötelezettséget vállaltak a záróokmány megvalósítására. Most Belgrádban a külügyminisztériumok küldöttei részben beszámolnak arról, hogy mit tett országuk eddig az ügyért. S főleg (remélhetőleg így lesz), meghatározzák, hogyan haladhatnak még gyorsabban az úton. Júniusban, s valószínűleg még egy-két héten át a diplomaták előkészítő megbeszéléseket folytatnak a találkozó napirendjéről, időtartamáról, technikai és szervezeti feltételeiről. Az érdemi tárgyalásokra ezután ülnek asztalhoz ugyancsak itt, a külügyminiszterek megbízottai. A szocialista országok azzal az elhatározással küldik képviselőiket Belgrádba, hogy építő eszmecseréket folytassanak. Azt emeljék ki, ami már eddig is hasznos volt, s ebből kiindulva keressék az együttműködés további lehetőségeit Sok jel vall arról, hogy Nyugaton is Szép számmal vannak, akik meggyőződéssel hirdetik: az ,,üveghajónak” nem szabad viharos vizekre sodródnia! Tatár Imre Szerda, 1977. június 1! MAGYIR KÜLPOLITIKI A közös szocialista célokért A közvélemény érdeklődése állandósult a nemzetközi események, a külpolitika iránt. Ez teljesen természetes, hiszen életbevágó dolgokról van szó, a háború veszélyének elhárításáról, az emberiség jövőjéről, a társadalmi haladásról. Az állandósult érdeklődés érthetően kiterjed arra is, hogy a magyar külpolitika mit tesz a nemzetközi viszonyok javításáért, a Magyar Népköztársaság hogyan vesz részt a világméretű harcban a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozatai — a párt és a kormány külpolitikai feladatairól — arról szólnak, hogy járjunk tovább a kipróbált úton, a szoros szövetség és együttműködés útján a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával. Ez felel meg a legigazibb nemzeti érdekeinknek, hiszen a Varsói Szerződés révén olyan szövetségi rendszerben találtunk helyet, amely megbízhatóan garantálja szocialista hazánk védelmét és hatékonyan szolgálja nemzetközi elkötelezettségünket. Együtt haladunk szövetségeseinkkel a közös szocialista célok felé. A szocialista országok közössége egyre nagyobb hatást gyakorol a világ sorsának alakulására. A növekvő hatás fontos tényezője, hogy a szocialista közösség országai egyeztetett külpolitikát folytatnak, amelynek jól ismert fóruma a Varsói Szerződés. Nem tekinthető véletlennek, hogy a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete minden ülésszaka kiemelkedő nemzetközi eseménynek számít és széles körű érdeklődést kelt az egész világon. Legutóbb Bukarestben ülésezett a Politikai Tanácskozó Testület. Az ülésszak munkájáról nyilatkozat jelent meg, amely ismertette a tagországok közös értékelését a jelenlegi világhelyzetről, összefoglalta a közös célokat és a javaslatokat a nemzetközi helyzet javítására. A Varsói Szerződés tagállamai joggal állapíthatták meg, hogy az utóbbi években érzékelhető előrehaladást sikerült elérni a béke megszilárdításában Európában és az egész világon. Előrehaladt a nyitott nemzetközi kérdések rendezésének folyamata és újabb lépéseket sikerült tenni a hidegháború maradványainak felszámolására, az enyhülési folyamat előmozdítására. Mindez nem fedheti el, hogy a nemzetközi légkör javításáért küzdő erők mellett, ma még léteznek a hadiiparban érdekelt, reakciós és szélsőséges körök is, amelyek újra és újra megjelennek mindenhol, ahol árthatnak az enyhülés ügyének. E körök fokozni akarják a fegyverkezési versenyt és megpróbálnak beavatkozni a szocialista országok belügyeibe, semmibe véve szuverenitásukat, támadást indítottak a Helsinkiben aláírt záróokmány ellenis. Céljuk nem kétséges: megállítani, s ha lehet visszafordítani a nemzetközi helyzet kedvező alakulását, az enyhülés folyamatát. Mivel ártanak a világ népei valóságos érdekeinek, teljesen érthető, hogy a Varsói Szerződés tagállamai bukaresti ülésükön viszszautasították a visszahúzó törekvéseket és szembe állították azokkal az enyhülés továbbfejlesztésének széles körű programját. A bukaresti értekezlet azt ajánlotta az európai országoknak, hogy a helsinki eredményekre támaszkodva lépjenek a nemzetközi enyhülés magasabb és gyümölcsözőbb szakaszába. Ennek elfogadható útja az lehet, ha valamennyi ország megtartja az elfogadott nemzetközi kötelezettségeket, a fegyverkezési verseny korlátozásáról, Nyugat:_Berlinről, az államok együttműködéséről a ‘ kölcsönös ’érrsércék alapján, ha valamennyi ország kész megtartani a helsinki záróokmányt, mint oszthatatlan egészet. Annak, hogy a világ az enyhülés magasabb osztályába léphessen, fontos feltétele a politikai enyhülés kiegészítése katonai enyhüléssel, mindenekelőtt a helsinki záróokmányt aláíró államok körében. Köztudomású, hogy a világ katonai kiadásának mintegy négyötöde a záróokmányt aláírt országokban kerül felhasználásra. A Varsói Szerződés tagállamai ennek megfelelően közérthető javaslatokat fogalmaztak meg a bécsi fegyverzet- és haderőcsökkentési tárgyalások előmozdítására, a leszerelésre, a háborús veszély csökkentésére. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének bukaresti ülése hangsúlyozta, hogy kész a Varsói Szerződés feloszlatására a NATO-val egyidejűleg és ennek első lépéseként elfogadhatónak tartaná a katonai szervezet likvidálását mindkét fél szövetségében. Az ülésszak javasolta azt is, hogy ne növeljék a Varsói Szerződés és a NATO tagállamainak számát. Széles nemzetközi visszhangot keltett és kedvező fogadtatásra talált a népek körében a Varsói Szerződés tagállamainak az a határozata is, amelyben egyezményt ajánlottak a helsinki záróokmányt aláírt államoknak, hogy nem alkalmaznak elsőként atomfegyvert egymással szemben. A bukaresti tanácskozás kifejezésre juttatta a részt vevő államok nézetazonosságát a világhelyzet megítélésében és megerősítette a tagországok céljainak és érdekeinek közösségét a békéért, a szocializmusért folytatott harcban. Közös fellépésük tökéletesítése céljából létrehozták a Politikai Tanácskozó Testület intézményeiként a Külügyiminiszterek Bizottságát és az Egyesített Titkárságot. Ezek a javaslatok szemléltetően szolgálják a népek életbevágó érdekeit és mindenki számára világos módon szélesítik az utat a jó irányú nemzetközi folyamatok előtt. Joggal elvár-? ható lett volna, hogy a kedvező nemzetközi fogadtatás kiterjedjen a hivatalos tőkéskörök állásfoglalásaira is. Megfontol? tabb és kedvezőbb választ kellett volna kapni a NATO szervezetétől is. Mint ismeretes, a NATO felettébb sietve elutasította a Varsói Szerződés javaslatait, mert a Varsói Szerződés úgymond „túlsúlyban van” a hagyományos fegyverzetekben és a NATO nem mondhat le atomfölényéről, mint „elrettentő erőről”. Ez az érvelés az imperializmus propagandaműhelyeiben szerkesztett és összeállított hamis statisztikákon alapul és nem ad választ arra sem, mitől akarják „elrettenteni” a szocialista országokat, amelyek társadalmi rendjük lényegéből fakadóan minden erőfeszítésüket a béke védelmére irányítják. A tőkésországok hivatalos körei figyelmen kívül hagyják, hogy az enyhülés nemcsak a szocialista országok ügye, hanem valamennyi országnak — a tőkésországoknak is — közös érdeke. A Varsói Szerződés tagállamai kifejezésre juttatták, hogy készek bármilyen más javaslatot megvizsgálni, a sajátjukon kívül is, amely az enyhülés folyamatának szolgálatában áll-óhat, amely figyelembe veszi az egyenlő biztonságot és a kölcsönös érdekeket. A magyar külpolitika azt tartja egyik fő feladatának, hogy lehetőségeihez és erejéhez mérten kivegye részét a kedvező nemzetközi folyamatok erősítéséből, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének bukaresti ülésén egyeztetett külpolitikai feladatok megvalósításából. Tudjuk, hogy az enyhülési folyamat minden új lépcsőfokáért meg kell harcolnunk. Ezt a harcot vállaljuk, folytatjuk. Lehetőségeinket derűlátóan ítéljük meg, mert meggyőződésünk, hogy élvezzük a haladó világ rokonszenvét, a békeszerető emberek támogatását minden országban. Roska István