Fejér Megyei Hírlap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) Rámutatott, hogy a mezőgazdaság nem csupán az öntözővíz jobb hasznosításában érdekelt, hanem abban is, hogy jól gazdálkodjék azzal az ötvenmilliárd köbméternyi csapadékkal, amellyel évente számolni lehet. Nemcsak a víz tárolása fontos, országos érdek a magasabb területekről lefutó csapadékvíz rombolásának lefékezése, és mindennemű vízkár elhárítása, a vízgazdálkodásban országosan és regionálisan egységes rendszerre kell alapozni, hasonlóan az energiarendszernek. Mint mondotta, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar a folyamszabályozási munkájéban is érdekelt, mert szállításaihoz jobban ki akarja használni a víziutakat. Véleménye szerint követendő, s mindenképpen tanulmányozandó a helyi mezőgazdaságikombinát kezdeményezése,amelynek alapján a növényolajipari vállalattal közösen uszálykikötőt épített Mohácson. E beruházás segítségével a kombinát 7,8 millió forint szállítási költséget takarít meg. Ifj. Pintér István, a belvárdgyulai Közös út tsz géplakatosa (Baranya megye), méltatta, hogy felgyorsult a Duna és a Dráva gátrendszerének korszerűsítése, s a csapadék hasznosításában is előreléptek A megyének ma már 40 víztárolója van, s ez 12 millió köbméter víz befogadását teszi lehetővé. Véleménye szerint az eddiginél is nagyobb figyelmet kell fordítani a lakosság egészséges ivóvízellátására, sürgette, hogy az illetékes szervek gyorsítsák a vízkutatást a mohács-szigeti térségben. Hütter Csaba, a szécsényi ti. Rákóczi Ferenc termelőszövetkezet elnökhelyettese (Nógrád megye), arról a gondról beszélt, hogy a megye felszíni és felszín alatti vízkészletei rendkívül sekélyek. Amíg például Békés megye területének 90 százalékán található kitermelhető víz, addig Nógrádnak csak 9 százalékán. Segít majd a helyzeten a közép-nógrád-mátravidéki regionális vízmű, amelynek üzembe helyezését azonban csak 1985-re tervezik. Ennél valamivel előbb lép üzembe a nyugat-nógrádi térség vízműve, amelynek kivitelezése ugyancsak megkezdődött. Hárs József, a lovászpatonai Új élet tsz állattenyésztési ágazatának vezetője (Veszprém megye), azt hangoztatta, hogy a megyéknek közösen kellene megoldaniuk vízgazdálkodási feladataikat. Az inotai és a péti iparvidéket máris más megyéből látják el jó minőségű ivóvízzel, ami követendő példa lehet az egymással szomszédos, vízben szegény, illetve gazdag vidékek számára. Szigeti Gáborné, a Gyulai Harisnyagyár munkásnője (Békés megye) elmondotta, hogy a megye 78 településéből 50 rendelkezik vízművel, de a települések alatti víztároló rétegek készletei folyamatosan csökkennek. Ezért a képviselő szükségesnek tartja, hogy a megyei regionális vízmű beruházási programja és kiviteli tervei is már a mostani tervidőszakban elkészüljenek. Nagy Csaba, Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat művezetője (Bács-Kiskun megye), sürgető feladatként említette a tavak vizének tisztítását, biológiai helyzetének megőrzését, mint mondotta, ehhez kevés a helyi szándék és készség, központi támogatásra is szükség van. Ugyancsak országos feladat a vízművek kútjainak gáztalanítása. E fontos teendő ellátására rendelkezés is napvilágot látott, ennek végrehajtását azonban megfelelő anyagi eszközök hiánya nehezíti. VÁLASZ, HATÁROZATHOZATAL A vitában elhangzottakra Dr. Gergely István válaszolt. Jelezte, hogy a vízügyi szervek a vitában felmerült csaknem hatvan kérdéssel, illetve javaslattal részletesebben is foglalkoznak, s álláspontjukról írásban tájékoztatják a képviselőket. Több most elhangzott javaslat már a megvalósulás útján van. Gondoskodnak például arról, hogy a bányavidékeken ne ismétlődhessék meg a visontai eset, amikor a bányaművelés elapasztja a környező vidék kútjainak vizét. Napirenden szerepel annak a körülbelül 400 községnek a vízellátása is, amely jelenleg nem, vagy alig rendelkezik egészséges ivóvízzel. Az államtitkár egyetértett azzal, hogy újabb korszerű öntözőberendezésekre van szüksége a mezőgazdaságnak, de nyomatékosan felhívta a figyelmet a meglévők jobb, gazdaságosabb kihasználására is. Az országgyűlés az OVH elnökének beszámolóját egyhangúlag, jóváhagyólag tudomásul vette. INTERPELLÁCIÓK Kangyalka Antal, a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár makói gyárának igazgatója (Csongrád megye), a külkereskedelmi miniszterhez interpellált az importból származó anyagmozgató gépek alkatrész-ellátásáról, ami jelenleg erősen akadozik. Dr. Biró József miniszter válaszában elmondta, hogy az Országos Tervhivatal a szocialista országokkal történő tervegyeztetéskor, a minisztérium pedig a kereskedelmi megállapodások aláírásakor minél nagyobb alkatrészkontingensek elérésére törekszik. Évente mintegy 15 százalékkal növekszik az alkatrészbehozatal, amelynek értéke az idén várhatóan túlhaladja a 20 milliárd forintot. Fontos, hogy a megrendelők és a külkereskedelem között még szorosabbá váljék a kapcsolat, hogy kellő időben továbbíthassák az igényeket a külföldi partnernek. A választ a képviselő, és az országgyűlés tudomásul vette. Sarudi Sándor, a vámospércsi Mezőgép Vállalat meósa a közlekedés- és postaügyi miniszterhez intézett interpellációjában annak a fonák helyzetnek a megváltoztatását sürgette, hogy az üzemek akkor is kötelesek a költségvetés számlájára befizetni kilométerenként négy, illetve hat forint térítési díjat, ha az autóbuszt szívességből bocsátják valamely iskola rendelkezésére. Pallai Árpád miniszter válaszában elmondta, hogy a problémával a kormány is foglalkozott és utasította a minisztériumot, hogy vizsgálja ki a kérdést. A közeljövőben a KPM az illetékes tárcákkal történő egyeztetés után javasolni fogja a kormánynak, hogy az üzemeltetők mentesüljenek a térítési díj fizetése alól. A választ mind az interpelláló képviselő, mind az Országgyűlés tudomásul vette. Az Országgyűlés nyári ülésszaka Apró Antal zárszavával ért véget. HÍRLAP Csütörtökön a brit miniszterelnök Downing street 10. szám alatti rezidenciáján befejeződött a Közös Piac londoni csúcsértekezlete. Képünkön: a kormányfők a kertben tartották egyik megbeszélésüket Két nap a Parlamentben A mi kezünkben a kulcs! Tanácskozik az országgyűlés. A képviselők előrelépésünk kulcsát illesztgetik gondjaink zárjába. Jelkép is lehetne, amikor az országgyűlés elnöke a figyelmet kérő csengőt leteszi maga elé az elnöki emelvényre, s bejelenti az országgyűlés ülésszakának megnyitását, előtte az ülésterem „U” alakú padsoraiban az ország figyel. Az ország, hiszen Baranyától, Szabolcsig, Borsodtól Zaláig az ország minden tájának képviselői ülnek névvel jelölt helyükön. Elöl a miniszteri székeken hazánk életének felelős irányítói. Félkörben a képviselők. Jelkép lehetne az is: az ország életének felelőseit, akik a bizalom első helyén ülnek, körülfogják az országgyűlési képviselők. Nemcsak mögöttük sorakoznak, hanem mellettük, a tennivalókban is. S tennivaló van bőven. Ez világlik ki a költségvetési zárszámadás szerdai beszámolójából, ez a vízgazdálkodásról szóló jelentésből, csütörtökön, megnövelte annak felelősségét, hogy az erő odakerüljön, ahol szükség van rá... Meg kell keresni a helyi lehetőségeket is. Az előrelépés egyik útja: a szoros együttműködés a vállalatokkal. A közös érdekeket kell megkeresnünk és a közös érdek alapján mindig gazdagodik a közösség!” A közös érdek fölismerése. A gondok közös megoldása. A vállalat, az üzem, a termelőszövetkezet — és a tanács. Témákat írhatok föl, ám egyik sem csak a sajátom. Mindegyik, mint minden gond — közös. Közös például dr. Pál Istvánnal, a sárbogárdi járás országgyűlési képviselőjével. Pál István mondja: a pusztaegresi termelőszövetkezet és az ottani tanács a szó szoros értelmében „össze van kötve”. A községet ellátó vízműt ugyanis öszszekötötték a termelőszövetkezet gazdaságát szolgáló vízművel. Éppen a legutóbbi napokban, egy műszaki hiba elhárításaként a község segítette ki a szövetkezet állattenyésztőtelepét vízzel. Adott eseben ez fordítva is lehetséges. Az együttműködés azonban a vízgazdálkodásban sem mindig ilyen egyszerű. Nem mindig csak egy összekötőszelep megnyitása az, amit tenni kell. S éppen — a vízgazdálkodásról szóló csütörtöki jelentés adatai győznek meg erről — kis településeken nagyon nagy gond az egészséges ivóvíz előteremtése. Ez másképpen sehogy sem lehetséges, csakis úgy, ahogyan valaha Pusztaegresen alkották meg a vízművet. A Parlament üléstermében és a folyosón is, a kulcsról szóltak képviselőink. A gondjaink zárjába illeszthetőről. A jó víz kulcsáról. A hatékony gazdálkodás kulcsáról, terveink megvalósításának, Szabadegyháza, Bicske, Mór, egész Fejér megye, az egész ország fejlődésének kulcsáról. S amikor csütörtök délután az országgyűlés elnöke jó munkát kívánva az ülésszakot bezárja, tudom és fölírom újra: előrehaladásunk kulcsa csak fölrajzolódott az ülésteremben, a kulcs azonban a mi kezünkben van. A kulcs — mi magunk vagyunk. Márkushegyi, dunaújvárosi, székesfehérvári, bicskei, pusztaegresi munkásemberek, dolgozók, a mi munkánk, a mi akaratunk és tettünk. VINCZE ISTVÁN Milliók, milliárdok szerepelnek Faluvégi Lajos pénzügyminiszter expozéjában. Milliárdok a vízgazdálkodásról szóló jelentésben. Az ország múlt esztendejének gazdálkodása csak ilyen, milliárdos mértékkel mérhető, ilyen számokkal jegyezhető fel. Vizeink értékét, és a víz kártételétől megmentett értékeket is csak ilyen számokkal érzékeltethetik az ágazat irányítói. Hallgatom, jegyzem a számokat, a milliárdokat. Jól halad az alumíniumipari program végrehajtása. Az energiagazdálkodás javítása... — s újabb milliók, százmilliók. Aztán a számok mellé arcokat gondolok: hengerészt a Könnyűfémműből. Bányászt — talán éppen névrokonomat — Márkushegyről írom a szót „költségvetés” és Király Imre jut eszembe Csókakőről, Vrbik József Ráckeresztúrról: községükben néhány ezer ember öröme, napi jóra, tettrekész akarata függ a közös forintok sorsától. S már tudom: a nagy, országos milliárdokban ott világlik, hol fénylőbben, hol halványabban egy-egy kis közösség saját „háztartásának” sok kis összege és öröme. Faluvégi Lajos beszámolójából értékelő szót és kemény megfogalmazást is idézhetnék, a múlt évi költségvetés teljesítéséről, zárásáról, a tanulságokról. Szólhatnék a vízről, mindnyájunk vizéről amelyről egy olyasféle megfogalmazást hallottam: olyan az, mint az egészség. Ha van, akkor észre sem vesszük, hanem ha hiányzik ... Az előbbiek mellett az ülésterem ajtóin kívül elhangzott jó néhány másik szót is őrzök, egy mondatot azonban minduntalan újra előveszek, írom föl újra és újra: „A kulcs a kezünkben van”. Az előrelépés kulcsa, a változtatásé, a gyorsabb ütemű fejlődésé .A néhány szót Nagypataki Imre, megyénk országgyűlési képviselőjétől jegyeztem föl, mintegy kiegészítésül felszólalása mellé. „Ma, a költségvetésről szólva, nem az osztozkodás a feladatunk Nem az, hogy kinek mennyi jusson a közösség erejéből, hanem az, hogy gyarapítsuk a felosztható értékeket. Fokozni kell a szervezettséget az értékek gyarapításában. Észre kell vennünk és fel kell számolnunk a hanyagságot a magunk portáján is. Még nagyobb megbecsülésben kellene részesítenünk a helytállást, a racionális cselekvést. Érdemes lenne a gyökerekig leásnunk ... a gondok megoldásának kulcsa az önmagunkkal való szembenézést jelenti.” A kulcs a kezünkben, jóra törő gondolatainkban van. A múlt esztendei gazdálkodás tanulságainak taglalásában hallom: itt az ideje, hogy nagyobb, gazdasági körzetek szabta egységekben gondolkodjunk. A települések határán túlra tekintő, az egységesen átfogott fejlesztés idejét éljük. Káli Ferenc, a bicskei járás országgyűlési képviselőjének gondolatai is ekörül fogalmazódnak meg. A bicskei száztéven férőhelyes óvoda építését támogatásban részesíti a megyehatáron túlról Tatabánya is. Lebontódó falak, átléphető korlátok? Igen, a gazdasági egység, a gazdaság összefüggései nem igazodnak sem Fejér, sem Komárom megye határaihoz. Az eligazodás, a rendelkezésre álló lehetőségek legjobb felhasználása a tanácsok feladata. A feladathoz, az öt évvel ezelőtti tanácstörvény intézkedései nyomán fel is nőttek a helyi szervek. Marjanek József képviselő ezt a gondolatot állítja oda a költségvetési zárszámadás mellé, az előrelépés kulcsát így illesztgeti közös gondjaink zárjába. „A lehetőségek és az igények találkozási pontján áll a tanács. Ez ösztönöz is, és egyúttal kényszerít a rangsorolásra. Az önállóság, az, hogy saját anyagi eszközeinkkel gazdálkodunk. Carter nem engedélyezi a C-1 típusú bombázó gyártását James Carter amerikai elnök csütörtöki sajtóértekezletén bejelentette: végül is nem rendeli el a B-1-es típusú új hadászati bombázó gyártását. Carter szerint az új amerikai fegyver, a cirkálórakéta sikeres kifejlesztése játssza a legnagyobb szerepet elhatározásában. Jóllehet az elnök választási kampányában ellenezte a B—1-esre szánt milliárdos kiadásokat (egyetlen gép becsült költsége 137—160 millió dollár), bejelentése meglepetés volt: az amerikai sajtó arra számított, hogy Carter — legalábbis részben — zöld utat ad a bombázóprogramnak. A képviselőház többsége a múlt héten már a kísérleti példányok továbbépítése mellett döntött. Az amerikai elnök egyébként azt mondotta: folyamatos tanácskozásokra lenne szükség Leonyid Brezsnyevvel, a szovjet vezetőkkel, szükséges az ismeretség, a személyes kapcsolatok kialakítása. Ezért a maga részéről üdvözölné, ha még ebben az évben mód nyílna találkozóra Leonyid Brezsnyevvel — hangoztatta. — A cél az lenne, hogy megvizsgálják: hogyan lehetne gyorsabb döntésekre jutni a megvitatás alatt álló kérdésekben. Hozzáfűzte: korai a Brezsnyevvel való találkozó helyéről, időpontjáról beszélni, amíg nem ismeretes, mi a Szovjetunió álláspontja a kérdésben. Az amerikai elnök szerint jó légkörben haladnak a SALT-ról folyó technikai tárgyalások csakúgy, mint az atomkísérletek teljes eltiltásáról, a fegyvereladások korlátozásáról és az Indiai-óceán térségében levő fegyverek korlátozásáról folyó szovjet— amerikai megbeszélések. Az elnök elismerte, hogy „vannak nehézségek” a két ország kapcsolataiban, de véleménye szerint „jók a kilátások” a tárgyalások folytatására és sikeres lezárására. Carter egy kérdésre válaszolva elmondotta: változatlanul helyesnek tartja az „emberi jogok” címén indított kampányát, bár „meglepte” a Szovjetunió reagálása. A fejlemények ellenére sem cselekedne ma sem másképp, mint korábban — hangoztatta. Carter közölte: reméli, sikerül olyan megoldásra jutni Pekinggel, hogy a két ország felvegye a teljes jogú diplomáciai kapcsolatot , de az Egyesült Államok továbbra is „megvédhesse Tajvan békés életét”. Péntek, 1977. július 1. Tárgyalás Genfben ás Bécsben Csütörtökön Genfben újabb találkozót tartottak a hadászati támadófegyverek korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség vezetői. * * * A bécsi Hofburgbancsütörtökön megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalások 142. plenáris ülését. Felszólalt Slawomir Dabrowa nagykövet, a lengyel küldöttség vezetője. A lengyel küldöttség vezetője hangsúlyozta, annak fontosságát, hogy a közvetlen résztvevők a bécsi tárgyalások ideje alatt számszerűleg ne növeljék a NATO, illetve a Varsói Szerződés országainak Közép- Európában levő fegyveres erőit. Ilyen kötelezettségvállalás például — közös nyilatkozat formájában — nagy politikai, katonai és erkölcsi jelentőséggel bírna. Asszad nyilatkozata Hafez Asszad szíriai köztársasági elnök figyelmeztetett egy izraeli „villámháború” eshetőségére és felszólította az arab államokat, hogy véleménykülönbségeiket félretéve nézzenek szembe egy ötödik közel-keleti háború veszélyével. Az elnök az Al-Amar című libanoni napilap csütörtöki számában megjelent nyilatkozatában kifejtette, hogy „minden, amit Menahem Begin izraeli miniszterelnök és klikkje mond vagy tesz, azt mutatja, hogy a háború természetes hajlandóságuk”. A szíriai államfő síkraszállt az arab egység elmélyítéséért, és hangsúlyozta: „az kell legyen a meggyőződésünk, hogy ett miidig az erősebbnek van igaza”. „Az araboknak meg kell érteniük azokat a tényeket, véget kell vetniük összes konfliktusaiknak és nézeteltéréseiknek, hogy tiszta szívvel, egységes frontba tömörülve tudjanak szembeszállni az új veszéllyel” — fűzte hozzá Asszad. A szíriai elnök állást foglalt szíriai katonák további libanoni jelenléte mellett, ugyanakkor azonban megállapította : Szíriának egyáltalán nem áll érdekében, hogy Libanonban tartsa fegyveres erőit, és mihelyt Eliasz Szárkisz libanoni államfő kéri, azonnal kivonják Libanonból az arabközi békefenntartó erők szíriai kontingenseit.