Fejér Megyei Hírlap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

Budapestrt várják Joward Ciereket és P Piofr Jaroszowilczet A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak és a Magyar Népköztársaság kormányának meghívá­sára a közeli napokban baráti látogatásra Budapestre ér­kezik Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Piotr Jaroszewicz, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Népköz­társaság Minisztertanácsának elnöke. Tizenhét százalék „Már megint azt a néhány nyugdíjast mozgósítjátok” — mondta a nyár derekán is­merősöm, amikor a lapok kö­zölték a hírt, hogy a betaka­rítási munkákban nyugdíjuk korlátozása nélkül vehetnek részt idős emberek. És hoz­zátette : „van negyvenöt nyug­díjasunk, de nekem négyszáz­ötven ember is kevés lenne hirtelenjében, tehát nem old meg semmit, ha mind a negy­venöt ember jelentkezik is munkára.” Most tűzöket keresnek — „lehet nyugdíjas is” meg­jegyzéssel. Takarítónőket — ugyanezzel. Máskor bolti el­adókat, vasutasokat, lakatoso­kat, gépkocsivezetőket. És általában mindig kam­pányszerűen. Mintha nem is egymillió­nyolcszázezer nyugdíjasa len­ne ennek az országnak. Mint­ha nem számolnánk azzal a ténnyel, hogy hazánk állam­polgárainak 17 százaléka él­vezi nyugdíját, s ez a tizen­hét százalék ért valamihez. A takarítómunkához csakúgy, mint a könyveléshez, a he­gesztéshez éppen úgy, mint a mozdonyvezetéshez. Pedig tudnunk kell, hogy é­rrnek mindehhez. Mégho­­zá az átlagosnál jobban érte­nek, hiszen bárhonnét is men­jen nyugdíjba az ember, egy élet tapasztalatát nem köröz­heti le egy-két nyugdíjas esz­tendő alatt a fejlődés. Az is igaz viszont, hogy nem mind az egymillió-nyolc­százezer tud vagy akar már dolgozni. Az egészség „fogyó­eszköz”, az erő is. De az az ötven vagy harminc százalék, amelyik akarna is, tudna is dolgozni, mindenképpen tar­talékainkhoz tartozik. Szá­molni lehet és kell is velük, mind a józan közgazdasági alapokról, mind pedig humá­nus oldalról közelítve a témá­hoz. De ne kampányszerűen! Ne csak akkor hívjuk őket a munkahelyekre, amikor már túl sok a restancia, amikor már a munkaképes korú gár­da rogyadozik az ünnepi vá­sárlási forgalom túlterhelésé­től, amikor már a többiek, a munkaviszonyban állók nem tudnak több túlórát vállalni. Mert a nyugdíjasok éppen ezt az erőltetett ütemet nem bír­ják már. De bírnák és vál­lalnák az év elején elkészített program szerinti foglalkozta­tást. Megelőzését a munka összetorlódásának, a túlórázá­­si kényszernek. Szükség van rájuk, hony minden vállalat, inrravény, gazdasági vezetői tudják, hogy a statisztikailag feltöltöttnek látszó létszámból éves átlag­ban 5-7 százaléknyi a beteg­­állományban levő, egy-két százalékot a gyermekgondozá­si segélyt, s az ezt megelőző szülési szabadságot igénybe vevő nők aránya is eléri, ösz­­szességében tehát az elméleti létszám 6,9 százaléka is hiányozhat a tervek végre­hajtásához. Igaz, mindezzel számolnak is. Csakhogy a tervek, a fel­adatok hazánkban jócskán megelőzik a létszámmal kö­rülhatárolt lehetőségeket. A technika és technológia fej­lesztése és fejlődése ellenére is. S ha a munkát vállalni tu­dó és dolgozni akaró nyugdí­­jasok csaknem kétmilliós tö­megével jobbá, tartósabbá, tervszerűbbé tesszük kap­csolatainkat, valamivel köze­lebb kerülhet egymáshoz i­lény és lehetőség. Mert nem feledhetjük el: hadunk lakosságának 17 szá­zalékáról van szó. K. A. S/-T KÖ?IT, V ■ \ u ! i ? ! *"• n SZÉKESFIÓVÁR I.S2. l/j } FEJÉR MEGYEI AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA . Gazdaságpolitikai tájékoztató TANULSÁGOK A IÖ¥Ő ÉVI TERVEKHEZ Időszerű gazdaságpolitikai feladatokról tartott tájékoztatót tegnap a városi és járási pártbizottságok első titkárainak tanácskozásán Balázs Miklós, a megyei pártbizottság gaz­daságpolitikai osztályának vezetője. Tájékoztatójában az 1977. gazdasági év várható eredményeit elemezte, s külön felhívta a figyelmet néhány tennivalóra. A megye üzemeiben ered­ményes törekvés van a ha­tékonyság növelésére, a ter­mékszerkezet korszerűsítésé­re és a beruházások tervsze­rű megvalósítására. A terve­zési és szervezési munkák a megye gazdaságában ered­ményesnek mutatkoznak. A vállalati kollektívák, csatla­kozva a csepeliek felhívásá­hoz, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulójának tiszteletére indí­tott munkaversennyel első­sorban alapvető gazdaságpo­litikai céljaink megvalósítá­sát segítették elő. Kedvező a kép a megyében folyó beruházásokról. Az idén mintegy 3 milliárd fo­rint értékű beruházást való­sítanak meg. Továbbra is ér­vényesek azok a megyei ha­tározatok, amelyek a beruhá­zások sorolására vonatkoz­nak, a népgazdasági érdekek és igények alapján. Helyen­ként tapasztalható a beru­házásoknál a kezdési és üzembelépési határidők kito­lására való törekvés. Sőt, az üzembe helyezés után egyes vállalatok beruházásainál a termelési felfutás akadozik, az eredetileg tervezett ter­melési kapacitásokat vonta­­tottan érik el. A pártbizott­ság javasolja, hogy beruhá­zásokat csak akkor vegyenek át, ha azok rendeltetéssze­rűen üzemeltethetők. Nincs szükség olyan átadásokra, amelyek után az igen bősé­ges hibajegyzék sokáig aka­dályozza meg a beruházás hasznosítását. Az ipari vállalatok terv­szerűen oldják meg termelé­si feladataikat, kellő gondot fordítsanak a gazdaságosság­ra, a hatékonyságra, a szer­vezettségre. A megye mezőgazdasága­i az állatállomány fejlődé­sét, a kiváló búzatermést, kukoricából a hektáronként várható csaknem 60 mázsás átlagtermést figyelembe vé­ve — valószínű 1975-höz vi­szonyítva 8—9 százalékos termelésemelkedést lesz ké­pes elérni. Ezzel együtt még mindig igen nagy kihaszná­latlan tartaléka van a me­gye mezőgazdaságának a he­lyesebb fajtaválasztásban, a melléktermékek hasznosítá­sában, a korszerű eszközök és módszerek bátrabb alkal­mazásában. A pártbizottság osztályve­zetője alapos elemzés alá vette a korszerűtlen termé­kekhez való görcsös ragasz­kodást egyes vállalatoknál, illetve áfészeknél. Okulnunk kell olyan hi­bákból, amelyek a megye termelő vállalatai közötti együttműködés kihasználat­lanságából fakadnak, s emiatt fontos gazdasági programok megvalósítása hónapokat, néha éveket késik. A mező­­gazdasági üzemeknél az együttműködési készség még nem együttműködés, annak gazdasági haszna még nem realizálódik. A szerződések hiányos megkötése miatt akadozva tudjuk hasznosíta­ni a nagy mennyiségű meg­termelt zöldséget és gyü­mölcsöt. Egészségesen fejlődik nagy­vállalataink és szövetkeze­teink exportja. Baj van vi­szont az exportra szánt ter­mékek minőségével. Ezek a ti­zed százalékos nagyságrendű kifogások, főként a lazasá­gokra, hanyagságra vezethe­tők vissza. Úgy tűnik, lanyhult az im­port kiváltására irányuló vállalati törekvés. Erre nagy figyelmet kell fordítanunk a továbbiakban is. Igen kicsi arányban emel­kedett tavaly óta a megyé­ben az átlagos műszakszám. (1,41-ről 1,42-re!) A manu­fakturális tevékenység még mindig magas a termelésben, a nagy kapacitású, terme­lékeny vezérgépek és beren­dezések kihasználására nem fordítanak kellő figyelmet a vállalatok. A gazdaságtalan termelés visszaszorítására fő­ként adminisztratív intézke­dések miatt került sor. Ma­guk a vállalatok belső tarta­lékaik — például a belső munkaerő-tartalék — feltá­rására kevés figyelmet fordí­tanak. A munkaerőt­­a legha­tékonyabb területre kell irá­nyítani, a legkorszerűbb be­rendezések mellé. A nyereség növelésének olyan területei, mint a taka­rékosság, szervezés, nincse­nek eléggé előtérben a vál­lalati gazdálkodásban. A kommunális fejleszté­sek időarányosan megvaló­sulnak a megyében, fejlődés van a szolgáltatásban és a kereskedelemben. Közvetlen gazdasági fel­adataink közül kiemelked­nek a szervezett őszi mező­­gazdasági munkák, amelye­ket az aratási munkákhoz hasonlóan kell megvalósíta­ni. Az őszi mezőgazdasági munkáknál külön figyelmet kell fordítani a tároló, szárí­tó, szállító kapacitások ész­szerű kihasználására, biz­tonságosan megvédeni a meg­termett értékeket. A vállalatok december vé­géig készítik el a jövő évi terveket, s ezzel párhuzamo­san a cselekvési programo­kat. Az ötödik ötéves terv első két évének eredményei jó alapokat teremtenek a tervidőszak harmadik esz­tendejének megalapozott elő­készítéséhez. Mit mond majd a kazánbiztos? Véghajráznak a duna­újvárosi kohóátépítők A dunaújvárosi kettes ko­hón most mindenki izgatott, most mindenki a felügyeleti szerv kazánbiztosát várja, hogy véleményt mondjon: az új, elpárologtató hűtőrend­szer csővezetékeit jól szerel­ték-e össze, nem szivacso­sak-e a hegesztések, jól tö­­mítenek-e a különböző köté­sek, bizonyos nyomás alatt kifújnak-e a biztonsági sze­lepek? Ha ugyanis ezekre, és még sok egyéb kérdésre kedvező választ ad a kazánbiztos, ak­kor az azt jelenti, hogy a kettes kohó útépítői a cél­egyenesbe fordultak, meg­kezdhetik a kohó kiszárítá­sára való felkészülést. Persze, néhány munkának még a végére kell­ járni, mi­előtt a szárítást megkezde­nék. Mindenekelőtt be kell fe­jezni a kohóakna tűzálló fa­lazatának építését, amelyen — Murányi József főépítés­­vezető-helyettes irányításá­val — a Kohászati és Gyár­építő Vállalatnak több mint ötven kemencekőművese dol­gozik. Az elpárologtató hűtőrend­szeren is akad még munka: több száz ívelt csőág vár még a hegesztésre. Ezt — Kecskés Pál szerelésvezető irányításával — a vasmű üzemfenntartási gyárrészle­gének csőszerelő szakmun­kásai végzők. A harmadik legfontosabb feladat: a léghevítő berende­zések előkészítése, amelyek a szárításhoz szükséges, 1000— 1200 fokos forró levegőt szolgáltatják majd. A legtöbb ember — a gyárépítő válla­lat kemencekőművesei, a csőszerelő vállalat szakembe­rei, valamint a vasmű laka­tosai, villanyszerelői — itt dolgozik, Fi­ke Géza üzem­vezető és Budák János veze­tő technológus irányításával. Tőlük függ most elsősor­ban, hogy a kettes kohó szá­rítása megkezdődhet-e az át­építési hálótervben megjelölt napon — október 11-én — s hogy a kohóátépítésben részt vevő munkáskollektívák tel­jesíteni tudják-e azt a fel­ajánlásukat, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom hatvanadik évfordulójá­nak tiszteletére tettek még ez év augusztusában, a kohóát­építés kezdetén: a kettes ko­hó október 16-án — a husza­dik „születésnapján” — újra kezdheti a vasgyártást. — káposztás — VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! Szombat, 1977- október 1. XXXIII. évfolyam, 231. szám • Ára: 80 fillér Ülést tart­ az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Ta­nács módosította az 1963. évi 36. sz. törvényerejű rende­letnek az Állami-díjra, és a Kossuth-díjra vonatkozó egyes rendelkezéseit. A mó­dosítás értelmében mindkét díjnál megszűnik a fokozati rendszer és a jövőben — a nagy díj mellett — egységes elnevezéssel Állami-díjat és Kossuth-díjat adnak ki. A díjakkal együtt járó összeget a Minisztertanács állapítja meg. Az Elnöki Tanács módosí­totta a mezőgazdasági ren­deltetésű földek védelméről szóló 1961. évi VI. törvényt. A törvény alapelveit figye­lembe véve a módosító ren­delkezések biztosítják a me­zőgazdasági rendeltetésű föl­dek hatékony védelmét a gyors ütemű iparosodás és városiasodás­­ viszonyai kö­zött. Az új rendelkezések a legértékesebb mezőgazdasági földek más célra történő fel­­használását csak kivételesen indokolt esetben teszik lehe­tővé, anyagilag érdekeltté te­szik a beruházókat a földek takarékos felhasználásában, valamint továbbfejlesztik a művelési kötelezettség ellen­őrzésének és a művelésből való kivonás engedélyezésé­nek rendszerét. A törvény­­erejű rendelet 1978. január 1-én lép hatályba és végre­hajtásáról a Minisztertanács gondoskodik. Az Elnöki Tanács bírákat választott meg és mentett fel, végül egyéni kegyelmi ügyek­ben döntött. (MTI) Háromnegyed év gyorsmérlege hati szakasz elől! A háromnegyed évi terme­lési eredmények még nem álltak össze hivatalos jelen­téssé, de az eddigiekből már megállapítható, hogy hol lesz szükség év végi hajrára, és hol folytatódhat az egész év­ben kiegyensúlyozottan megszervezett munka. A Duna Cipőgyár dunaúj­városi gyáregysége idén egy­millió 50 ezer pár 19—30-as nagyságú gyermekcipő elké­szítését vállalta. Szeptember 30-ig az időarányos meny­­nyiség 101,2 százalékát sike­rült teljesíteni. Sajnos, rész­ben a megmunkálás színvo­nala, részben pedig a nyers­anyagként felhasznált bőrök színeltérése miatt az első osz­tályú cipők részaránya fél százalékkal a tervezett szint alatt maradt. A dunaújvárosi gyáregység idén januárban lett önálló el­számolású üzem. Új minő­­­ségében háromnegyed év elég volt ahhoz, hogy bizonyítsa életképességét: 4 millió fo­rintos évi nyereségtervét már jóval szeptember 30-a előtt teljesítette. Ennek egy részét az az egymillió 800 ezer fo­rint megtakarítás jelentette, amit átgondolt anyaggazdál­kodással értek el a gyáregy­ség dolgozói. A jó teljesít­mény mellett arra is futotta a 16 szocialista brigád idejé­ből, hogy négy kommunista szombattal — az utolsó szep­tember 24-én volt — támo­gassák a város szociális léte­sítményeinek bővítését. A négy kommunista műszak munkabérét 60 ezer forintot bölcsőde- és óvodaépítés cél­­­­jaira utalták át. Ez azért is találkozott a brigádok lelke­sedésével, mert a dolgozók 75 százaléka nő Ugyancsak asszonyokat, lá­nyokat foglalkoztat a FE­­KON dunaújvárosi férfife­hérnemű gyára. A gyár ered­ményeinek jelentőségét nö­veli, hogy Valamennyi termé­kük — női blúzok és férfiin­gek — kivétel nélkül tőkés­exportra készül. Noha a har­madik negyedév szeptember 30-án este tízkor fejeződik be, az eddigi eredményekből már kiolvasható, hogy a fe­hérneműgyár nettó teljesít­ménye két százalékkal meg­haladta a terv időarányos részét, és a normaóraterv teljesítése is jóval 100 száza­lék fölött várható. A férfifehérnemű gyár dol­gozói a Nagy Októberi Szo­cialista For­rdalom közelgő hatvanadik évfordulója tisz­teletére szeptember és októ­ber hónapokat kiemelt mun­­kaverseny-szakasznak nyil­vánította. Az erre az idő­szakra tett pótvállalások a fő termelési mutatók, első­sorban a termékek minőségé­nek javítását tűzték célul. A vállalásoknak a kedvező lét­számhelyzet és a jó anyagel­látás teremtett­­reális alapot. Nem kevesebb optimiz­mussal tekintenek az utolsó negyedévre a Magyar Opti­kai Művek dunaújvárosi gyáregységénél sem. Az óra­gyárban 24 szocialista brigád tett idén kiemelkedő válla­lásokat, illetve a második fél­évben pótvállalásokat. A szo­cialista brigádok még ezeket a vállalásokat is túlszárnyal­ták néhány százalékkal: 120 ezer forint értékű újítást nyújtottak be, és 5700 óra társadalmi munkát végeztek a város javára. Mindemel­lett 281 dolgozó tanul — vál­lalásának megfelelően — is­kolában, vagy tanfolyamo­kon. A gyár fennállása óta idén először sikerült az évi 109 millió 500 ezer forintos ter­melési tervet negyedéven­ként arányosan teljesíteni, így az utolsó negyedév még­ akkor sem okoz gondot, hogy az idén befejezett utolsó be­ruházás, a galvanizálócsar­nok üzembe helyezése is az év utolsó hónapjaira esik. A brigádok vállalásaiból táplál­kozó rezsianyag-megtakarí­tás értéke félmillió forint, energiamegtakarításból pe­dig több mint egymillió fo­rint tiszta nyereség keletke­zett. Az óragyár maradéktala­nul ellátta a hazai kereske­delmet ébresztőórákkal és 52 százalékos tőkésexportját időarányosan teljesítette. Az órák minősége a múlt évihez képest 11,7 százalék­kal javult. J. B.

Next