Fejér Megyei Hírlap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

----- 2 A jövő útja a szakosodás A résztvevők létszámából következtetve majdnem ille­gálisnak lehetett volna hinni a tegnap megtartott zöldség­­termelési tapasztalatcserét Pe­ter megyében, ahol három termelőszövetkezet kertésze­tét tekintették meg az érdek­lődők. Egyben megegyeztek a vé­lemények, mind a termelő­üzemek, mind a ZÖLDÉRT, illetve a tsz-szövetség kép­viselői: a jövő útja a zöld­ségtermelésben a szakosodá­sé. Hagyma és zöldbab Az első bemutatóhely az enyingi Vörös Hajnal Terme­lőszövetkezet szántóföldi ker­tészete volt Tavaly 35 hek­táron termesztettek vörös­hagymát, hektáronként több mint 240 mázsát takarítottak be. A magról vetett, illetve termesztett hagymának nem­csak Enyingen és a megyé­ben, hanem az országban is nagy sikere volt. Ezen fel­buzdulva az idén közel két­szer akkora területen, 65 hektáron vállalkoztak a hagyma termesztésére. Az eredmény most is kiváló. A hektáronkénti termésátlag 250 mázsa körül lesz. Horváth Edit, a kertészeti üzemág vezetője elmondta, hogy a növény termesztési technológiájára a megyei ZÖLDÉRT Vállalat anyagi segítségével a Kertészeti Egyetem adott szaktanácsot. A betakarításnál jól bevált a Hódmezővásárhelyen gyár­tott gépsor, a jövőben csak a válogatás munkálatait kell a jelenleginél korszerűbben megoldani. Gépesítés eredeti ötlettel A hatvanhektáros sárga­répaföld szélén állunk. Pin­tér József, kertészeti üzem­vezető, és Sólymos Béla, a székesfehérvári Vörösmarty Tsz főagronómusa arról be­szél, hogyan oldották meg a répa betakarítását az átala­kított cuko r)rrépszedővel, és a szintén „megbütykölt” NDK gyármányú burgonyaszedő kombájnnal. A termésátlag 280 mázsa hektáronként, a tsz tagja az üllői gyökérzöldség termesz­tő társulásnak. Ezenkívül termelnek 8 hektáron céklát a ZÖLDÉRT Vállalatnak, 10 hektáron pe­dig karalábét a hűtőház ré­szére szerződve. — Kevés a munkaerő, ezért „álltunk rá” a géppel betaka­rítható gyökérzöldségek ter­mesztésére — magyarázza Sólymos Béla. — Jövőre lesz osztályozógépsorunk is, ame­lyet Fonyódon gyártanak. Belépni a rendszerbe Kiss Gyula, lovasberényi főagronómus is munkaerő­gondokról panaszkodik. Páz­­mándról szállít a tsz asszo­nyokat, kisegítő munkáso­kat. Itt a „sláger” a paradi­csom és a káposzta. Húsz hektár paradicsomot vetettek, évek óta már 300 mázsa felett van Lovasbe­­rényben a termés. A minőség is jó, szépen akad exportvá­laszték is. Mégis csökkente­niük kell a jövőben a paradi­csom területét, és növelni a jelenleg 24 hektáros őszi ká­posztát. Ennek szedését gé­pesíteni lehet, szeretnének belépni a bodakajtori ká­poszta- és bimbóskel ter­mesztési rendszerbe. A tanácskozás során több­ször előtérbe került a jelen­leginél jobb megyei koordi­náció igénye. Általános vé­lemény volt, hogy egy-egy tsz szakosodjon egy, vagy két zöldségfélére, de ne kelljen mindenütt kikísérletezni a technológiát, hanem ahol már vannak tapasztalatok, azt adják át a többieknek. Erre lett volna jó a tegnapi tapasztalatcsere is, ha töb­ben eljönnek, nemcsak öt tsz-ből, és két állami gazda- s ságból. G. G. 1 A KISZ megyei bizottságának ülése A bányászfiatalok élet- és mi­nkakörü­lményeiről Tegnap tárgyalta a KISZ m­egyei bizottsága a móri járási KISZ-bizottság jelen­tését Kincsesbánya és Balin­­kabánya fiatal dolgozói köré­ben végzett politikai nevelő munkáról, a bányászfiatalok élet- és munkakörülményei­ről, KISZ-tevékenységükről. A járás dinamikusan fej­lődő iparában kiemelt helyet foglal el a bányászat. A két bánya háromezer dolgozójá­nak mintegy negyede har­minc éven aluli. Mégha szá­mokat tekintve nem képvi­selnek is nagy tömeget bá­­­­nyászfiataljaink, szerepük megyénkben mégis jelentős. A bányászfiatalok egyhar­­mada tagja a KISZ-nek. Ez az arány nem kielégítő, szük­séges a tömegbefolyás továb­bi növelése körükben. A munkásszállítás kérdése megoldott. Balinkabányára tizennyolc, Kincsesbányára pedig huszonegy helységből szállítják a dolgozókat. Kin­csesbányán a vállalat saját munkásszállását nagyrészt fiatalok veszik igénybe, ahol saját önkormányzattal ren­delkeznek. Az ifjúság kulturális, sportigényeinek kielégítésé­hez az üzemek biztosítják a feltételeket. Ifjúsági klubo­kat, könyvtárakat, sport­egyesületeket tartanak fenn, támogatják a tömegsport­megmozdulásokat. Az adott jó lehetőségeket azonban a KISZ-szervezetek még nem használják ki. Ennek javítá­sa érdekében megfelelőbb módszereket kell kialakíta­niuk a bejárókkal való fog­lalkozáshoz, és a területi alapszervezetekkel is szoro­sabb kapcsolatot kell kiépíte­niük. A két üzemnél a gazdasági vezetés mellett ifjúsági bi­zottság működik. Ellenőrzi a pályakezdő fiatalokkal való foglalkozás módját, az ifjú­ság oktatásával, nevelésével, munkavégzésével, szociális helyzetével kapcsolatos fel­adatokat. Ösztönözni kell a fiatalo­kat az általános iskola nyolc osztályának elvégzésére, bár a múlt években mind többen pótolták ebbéli mulasztásu­kat. Sokan tanulnak szak­mát, illetve többen tanfolya­mokon vesznek részt. Az egyéni versenymozgalmat vájár, villanyszerelő, lakatos szakmában jobban meg kell szervezni, nagyobb számban kell mozgósítani a fiatalo­kat. Eddig mintegy háromszáz­negyven fiatal kapcsolódott be a szocialista brigádmozga­­lomba. Növelni kell az ifjú­sági szocialista brigádok szá­mát. Belgrád ’77 október Újra nyílnak az ajtók A párbeszédet folytatni kell, írja az európai bizton­ságról szóló könyvében egy nyugat-európai szerzőcso­port. Ez történik most: októ­ber 4-én megkezdődik Belg­ádban a harminchárom eu­rópai és a két észak-ameri­kai állam küldötteinek talál­kozója. E tanácskozást hosz­­szabb előkészítés előzte meg a nyáron, ugyancsak a ju­goszláv fővárosban. A nyári szakasznak látszólag könnyű ítt és gyorsan lebonyolítható feladata volt, meghatározni az őszi találkozó kezdetének dátumát, időtartamát és na­pirendjét. Mégis nyolc hétig tartott. Vita folyt arról, hogy a fő napirendi pont egy rész­ből álljon, vagy kettőből, mi legyen a plenáris ülés viszo­nya az albizottságokhoz, ti­zenkét hétig tartson vagy tovább. Azért húzódott el az egyébként napok alatt elin­tézhető munka ilyen sokáig, m­ert e témákban is ott fe­szültek azok a nézeteltéré­sek, amelyek most majd kéz­zelfogható, közérthető for­mában is megmutatkoznak, remélhetőleg csak olyan mértékben, ami egy kelet- nyugati tárgyaláson elkerül­hetetlen. Kosarak tartalma Végül is a nyári előkészítő értekezleten a harmincöt résztvevő egyhangúlag dön­tött: a találkozót október elején kezdik és minden le­hetőt megtesznek, hogy a munkát karácsony előtt be­fejezzék. Ha ez nem sikerül, január közepétől február kö­zepéig folytatják, de min­denképpen egy záró közös nyilatkozat elfogadásáig. Most kezdődik tehát a lé­nyeges munka. Előveszik az 1975-ös, Helsinkiben aláírt záróokmányt és pontról­­pontra megvizsgálják, mi va­lósult meg belőle, mi a teen­dő az elkövetkező időszak­ban. A helsinki záróokmány négy fő részből áll. Az első az államok békés együttélé­sének tíz alapelvét, amolyan magatartás-kódexét tartal­mazza. Szól egyebek között az egymás belügyeibe való be nem avatkozásról, a ha­tárok sérthetetlenségéről, a szerződéses­ kötelezettségek tiszteletben tartásáról, az emberi jogok érvényesítésé­ről, vagyis olyan nemzetközi érvényű tételekről, amelyek nélkül az államok összműkö­­dése nem képzelhető el. A második rész a gazdasági együttműködés magasabb­­rendű formáinak, a kereske­delmi kapcsolatok akadály­­mentes fejlesztésének útját­­mód­ját, a környezetvédelem, a tudományos és technikai együttműködés lehetőségeit szedi csokorba és leszögezi az aláírók készségét, hogy ezekkel a lehetőségekkel élni is akarnak. A harmadik fő rész (nép­szerűvé lett kifejezéssel „a harmadik kosár”) az emberi kapcsolatok ápolására, a nyomtatott és az egyéb tá­jékoztatás nemzetközi mére­tű élénkítésére, a kulturális értékek és az oktatási ta­pasztalatok fokozottabb cse­réjére, egymás jobb megis­merésére foglal írásba aján­lásokat. Végül a záróokmány rendelkezik az értekezlet utáni teendőkről újabb eu­rópai biztonsági és együtt­működési tanácskozások eset­leges szervezéséről, kijelöli 1977-et a következő találko­zó időpontjául, helyszínéül pedig Belgrádot azzal a meg­jegyzéssel, hogy a külügy­miniszterek megbízottai ül­­jenek össze. HÍRLAP Enrico Berlinguer Budapestre érkezett Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága első titkárának meghívására pénteken Budapestre érkezett Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, Anselmo Gouthier, a párt titkársága tagjának, kíséretében. Enrico Berlinguert a Ferihegyi repülőtéren Kádár János, valamint Németh Károly, a Po­litikai Bizottsága tagja, a KB titkára, Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, Katona István, a KB tagja, a KB osztályvezetője és Berecz János, a KB külügyi osztályának veze­tője fogadta. Fogadás Budapesten Liu Tie-seng, az Kínai Nép­­köztársaság budapesti nagy­követe a kínai nemzeti ün­nep alkalmából pénteken fogadást adott a nagykövet­ségen. A fogadáson részt vett Bíró József külkeres­kedelmi miniszter, Nagy Já­nos külügyminiszter-helyet­tes, Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes és a gaz­dasági, a kulturális, a tár­sadalmi élet több képvise­lője. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja is. Szombat, 1977. október . Gromiko nyilatkozata A Carter amerikai elnök­kel és Vance külügyminisz­terrel folytatott washingtoni tárgyalásokon a felek állás­pontja közeledett egymáshoz. A két ország rálépett a meg­oldáshoz vezető útra — álla­pította meg Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere a moszkvai televíziónak adott nyilatkozatában. A televízió pénteken este híradásában részleteket közvetített az in­terjúból, amelyet teljes egé­szében szombaton este sugá­roznak.­­ A szovjet embereket joggal érdekli az a kérdés, hogy mi volt e tárgyalások eredménye —, mondotta Gromiko. — Azt mondhatom, hogy az elmúlt napokban Washingtonban megtartott tárgyalások eredményeként a felek álláspontja néhány vo­natkozásban közeledett egy­máshoz. — Természetesen túlzás lenne azt mondanom, hogy minden problémát megol­dottunk. Egyes kérdések vál­tozatlanul fennállnak. De én mégis a dolog másik oldalát hangsúlyoznám. Genfben tár­gyaló delegációink a kérdé­sek jó részét, mondhatnám többségét megoldhatják, ki­dolgozhatják azok megfogal­mazását, jogi formába önté­­­sét. . . A fő kérdéseket termé­szetesen más politikai szin­ten oldják meg, de a meg­tárgyalt kérdések terén — hangsúlyozom — van előre­haladás. Hatvan év —­s hatvan kép HARC ÉS GAZDASÁGI ÉPÍTÉS. Miközben a Vörös Hadsereg, több fronton harcolva, verte vissza az intervenciós csapatok és a belgő ellenforradalmárok támadásait, a hátor­szágban rohammunkával folyt a gazdasági élet beindítása. A vasútépítés e munka fontos része volt A közös érdekű jövő A cél tehát megvizsgálni, mit végeztek a két esztendő alatt az aláírók és egyben közösen meghatározni mit tehet és mit tegyen Európa ezután. Nem csinálunk titkot abból, hogy ez utóbbit tart­juk a fontosabbnak, ez hoz­hat valami újat, a meglévőt gazdagítják; nem a múlttal kapcsolatos szemrehányáso­kat állítja a középpontba, hanem a közös érdekű jövőt. A szocialista országok két változatra készülnek föl. Le­hetséges, hogy egyes nyugati küldöttségek támadó, vádas­kodó, az elfogadhatónál éle­sebb hangot ütnek meg Belg­­rádban, tehát nem a helsinki záróokmány szellemének megfelelően viselkednek. Er­re az esetre küldötteink meg­felelő, érvekkel, tényekkel, adatokkal alátámasztott mon­danivalóval rendelkeznek, képesek válaszolni a Nyu­gatnak. De, ha a belgrádi partnerek készek a jövendő­re helyezni a hangsúlyt, készséges tárgyalófélre talál­nak a szocialista küldöttek­ben. Zárt és nyílt ajtók A nyugati kormányok fő (szinte egyetlen) témája e két esztendő alatt a helsinki zá­róokmány egy része, a har­madik kosár volt, annak is néhány pontja, mindenek­előtt az emberi jogokkal fog­lalkozó passzusok értelmezé­se saját szájuk íze szerint, politikai céljaik szolgálatába állítva. Vajon mi a helsinki záróokmány végrehajtásá­nak mércéje: a harmadik kosár egy része vagy vala­mennyi fejezet? A tárgyalá­sok alakulásától függően Ma­gyarországnak sok kívánsága — ha úgy tetszik szemre­­hánynivalója — lehet gazda­sági tekintetben, mivel a kö­zös piaci országok e két esz­tendő alatt semmit nem tel­jesítettek a záróokmány má­sodik kosarának nagyon fontos pontjaiból, egy lé­pést se tettek a megkülön­böztetésmentes kereskedelem megteremtésére. Jogos len­ne-e a második kosár egyes pontjait egyoldalúan kiemel­ni és ezt tenni a záróokmány egyedüli mércéjévé? Magyar­­ország nem így gondolkozik, a második kosár éppúgy a mérce része, mint a harma­dik vagy a többi. Belgrád néhány hónapon át a viták fóruma lesz, első­sorban a két fő irányzat ér­vei csapnak majd össze, de egyes országok, vagy kisebb csoportok (például a Földkö­zi-tenger melletti államok) véleménye is hangot kap majd, részben színezve, rész­ben bonyolítva a képet. A harmincöt küldöttség vezető az ünnepélyes megnyitó utá­ni napokban a sajtó képvi­selőinek jelenlétében ismer­teti kormánya álláspontját. Ezután — jelképesen szólva — becsukódik a tanácsterem ajtaja, munkába lépnek a négy fő téma albizottságai. Közben, de legkésőbb decem­ber közepéig az albizottságok a teljes ülés elé terjesztik munkájuk eredményeit, a küldöttségvezetők megfogal­mazzák a zárónyilatkozatot, összegezik a tanácskozás ta­pasztalatait. Nem új záróok­mány készül itt! A helsinki dokumentum az európai biz­tonság és együttműködés alapokirata. Belgrádban olyan zárónyilatkozat ké­szül, amelynek hivatása elő­segíteni a helsinki határozat­ban foglaltak jobb végrehaj­tását Kilátások A múlt esztendő, a nem­zetközi kapcsolatok lehűlése nem szolgált túlságosan jó előjelekkel Belgrád számára, de mintha a mélyponttól már fölfelé haladnánk. Sok olyan nyilatkozatot tettek nyugati kormánykörökben is, hogy Belgrádot föl kell használni az enyhülés to­­vábblendítésére. Európa ál­lamainak alapvető érdeke az együttműködés. Belgrád te­hát a bizonyos kettősség tükre lesz: mutatja majd a különböző társadalmi rend­szerű országok nézeteltéré­seit, de végül is a békés egy­más mellett élés parancsoló szükségessége határozza majd meg a találkozó han­gulatát, a zárónyilatkozat tartalmát. Tatár Imre

Next