Fejér Megyei Hírlap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-01 / 282. szám

2 Hazai és külföldi kaleidoszkóp Gierek-Berlinguer találkozó A hivatalos látogatáson Olaszországban tartózkodó Edward Gierek kedden este Lengyelország római nagykövetségén találkozott Enrico Berlinguerrel, az OKP főtitkárával. A tanácskozás után Edward Gierek szálláshelyén, a Grand Hotelben fogadást adott vendéglátói tiszteletére. A képen: Edward Gierek és Carlo Giulio Argan, Róma pol­gármestere kölcsönösen megajándékozzák egymást a Capi­­tóliumban, a római városházán. Szekér Gyula hazaérkezett Moszkvából Szerdán hazaérkezett Moszkvából a magyar kül­döttség, amely a magyar­­szovjet gazdasági és műsza­ki-tudományos együttműkö­dési kormányközi bizottság XX. ülésszakán vett részt. A delegációt Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, az együttműködési bi­zottság magyar tagozatának elnöke vezette. NDK-küldöttség utazott ázsiai országokba Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnöké­nek vezetésével szerdán el­utazott az a párt- és állami küldöttség, amely felkeresi a Vietnami Szocialista Köztár­saságot, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságot és a Fülöp-szigeteket. A küldöttségnek tagja — többek között — Willi Stoph, az NSZEP KB PB tagja, az NDK Minisztertanácsának elnöke, valamint Günter Mit­tag, az NSZEP KB PB tagja.­­ Savtartályrobbanás a fűzfői nitrokémiánál Szerdán délben a Balaton­­fű­zfői Nitrokémia Ipartele­pek savüzemében savtartály­­robbanás történt. Ennek kö­vetkeztében Szabó Sándor 54 éves vegyipari szakmunkás, szentkirályszabadjai lakói életét vesztette, egy személy pedig eltűnt. Harmincheten könnyebb sérülést szenved­tek, akiket elsősegélyben ré­szesítettek. A robbanás oká­nak megállapítása és a ká­rok helyreállítása folyamat­ban van. A Varsói Szerződés honvédelmi miniszteri bizottsága folytatta munkáját A Varsói Szerződés tagál­lamai­ honvédelmi miniszteri bizottságának tagjai — Bu­dapesten zajló ülésük prog­ramjának részeként — szer­dán megtekintették a Dunán felépített vasúti uszályhidat,­­ a polgári és katonai szakem­berek együttes munkájának eredményét. A bemutatón részt vett Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezetője, vala­mint Pullai Árpád, közleke­dés- és postaügyi miniszter. Jordánia csalódást okozott A kairói Mena House Ho­telben megkezdődtek annak a szombatra tervezett tanács­kozásnak az előkészületei, amely lényegében egyiptomi —izraeli megbeszélés lesz az Egyesült Államok és az ENSZ megfigyelőinek jelenlétében, Izrael és Egyiptom külügyi szakértők szintjén tárgyal majd. Miután Egyiptom kéz­hez kapta a válaszokat a kairói értekezlet ügyében, szemmel látható, hogy legin­kább a jordániai állásfogla­lás érte a vezetést váratlanul. Husszein király üzenete, amelyet a szerdai lapok kö­zöltek, nem utasította el ugyan a Kairóban tartandó előkészítő tanácskozás gon­dolatát, de közölte, hogy „Jordánia részvétele a talál­kozón az arab országoknak — Egyiptomnak, Szíriának és Libanonnak — részvételi szándékától függ”. Jordánia az egységes ar­ab álláspontot tartja a maga számára iránymutatónak. Husszein üzenetét kommen­tálva az Ál Akhbar kifejezi ,,Egyiptom csalódottságát” Jordánia álláspontja miatt. ENSZ-vita Az ENSZ-közgyűlés poli­tikai bizottságában folytató­dott a vita a Szovjetuniónak a béke megszilárdítását cél­zó új javaslatairól , a nem­zetközi enyhülés elmélyíté­sére és megszilárdítására, a nukleáris háború veszélyé­nek elhárítására irányuló kezdeményezésről, valamint arról, hogy a világ országai szerződésben kötelezzék ma­gukat az erőszak alkalma­zásáról történő lemondásra, s az ENSZ által a nemzetkö­zi­ biztonság megszilárdításá­ról már elfogadott nyilatko­zat megvalósítására. A szovjet javaslatok az ENSZ-en belül széles körű támogatást élveznek. A kínai delegátusnak — aki az ENSZ szószékét rágal­mazó szovjetellenes kiroha­nások színterévé próbálta változtatni — választ adott Csehszlovákia képviselője, aki beszédében hangsúlyoz­ta, hogy az enyhülés megszi­lárdítása elősegíti a béke és a nemzetközi biztonság fenn­tartását. Rámutatott, hogy a szocialista közösség országai elutasítanak, minden olyan kísérletet, amely alá akarja ásni a világ békéjének meg­szilárdítását és a nukleáris fegyverkezési hajsza megfé­kezését szolgáló enyhülési folyamatot. Warnke derűlátó Paul Warnke, a hadászati támadó fegyverek korlátozá­sával kapcsolatos szovjet— amerikai tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség ve­zetője derűlátóan nyilatko­zott az új SALT-megállapo­­dás létrejöttének esélyeiről. Washingtoni sajtóértekezle­tén kijelentette, már a jövő év első felében sor kerülhet az új szovjet—amerikai egyezmény aláírására. Warnke hasonló derűlátás­sal szólt a nukleáris kísérle­tek teljes betiltásáról folyó szovjet—amerikai—angol tárgyalások sikeres befejezé­sének lehetőségeiről, és rámu­tatott, hogy a tárgyalásokon elért haladás a Szovjetunió kezdeményezéseinek köszön­hető. Befejezte venezuelai látogatását a magyar pártküldöttség A Magyar Szocialista Mun­káspárt küldöttsége Biszku Bélának, a Politikai Bizott­­­ság tagjának, a Központi Bi­zottság titkárának vezetésé­vel befejezte látogatását Ve­nezuelában. A magyar pártküldöttség caracasi tartózkodása alatt megbeszéléseket folytatott Jesus Fariával, a Venezuelai Kommunista Párt főtitkárá­val és a párt más vezetőivel. A megbeszélésekről közle­ményt adnak ki. A magyar pártküldöttség szerdán a Costa Rica-i Népi Élcsapat Párt meghívására San Joséba utazott. Az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai tüntetéseknél tiltakoztak a fasiszta erőszak ellen­. Vlim ismeretes, a dél-olaszországi Bariban fasiszta suhancok meggyilkoltak egy kommunista fiatalt, egy másikat pedig súlyosan megsebesítettek HÍRLAP Harc a spanyol alkotmány körül A spanyol parlament a jú­niusi választások után azt kapta legfőbb feladatául, hogy dolgozza ki az ország új alkotmányát. A politikai jövő szempontjából az alkot­mánynak óriási jelentősége van. A végrehajtott demok­ratizálási intézkedések elle­nére Spanyolország átmeneti korszakban él. Ezt az átme­neti korszakot az jellemzi, hogy a demokratikus átala­kulást a Franco-tól örökölt politikai keretek között kell végrehajtani. A madridi kor­mány erőteljes baloldali el­lenzéke (a szavazatok több mint 29 százalékát a szocia­listák és több mint 9 száza­lékát a kommunisták kapták) arra törekszik, hogy minél határozottabban törjék szét ezeket az örökölt kereteket. Suarez miniszterelnök heve­nyében összetákolt pártja a Demokratikus Centrum Unió — a szavazatok 34 százalé­kához jutott — sokkal eny­hébb és korlátozottabb válto­zásokat szeretne. Az összecsapás kockázatai? Ezért az alkotmány e meg­fogalmazásával kapcsolatban Spanyolországban heves po­litikai harc várható. E poli­tikai harc olyan háttér előtt folyik, amelyet súlyos gaz­dasági válság, infláció és fo­kozódó munkanélküliség je­­lenez. A közvetlen gazdasági gondok megoldására a kor­mány és az ellenzék pártjai létrehoztak egy pártközi egyezményt. A baloldal a maga részéről azért tartotta szükségesnek az egyezmény aláírását, mert gyengének ítéli a spanyol demokrácia szerkezetét. Úgy véli: mind a gazdasági nehézségek or­voslását, mind pedig az al­kotmány létrehozását politi­kai összecsapás, konfrontá­ció nélkül kell megoldani. Csak így lehet elkerülni, hogy a nagy politikai váltás időszakában a Franco-tól örökölt hadsereg és az erő­szakszervezetek egyes éles politikai összecsapást kihasz­nálva feladják tartózkodásu­kat és beavatkozzanak az események menetébe! Ezért a baloldal nagy pártjai és mindenekelőtt a kommunis­ták élesen elítélték a Cua­­demos Para el Diagolo című spanyol hetilap lépését. A lap november vége felé nyilvá­nosságra hozta az új alkot­mány első tervezetének mint­egy harmadrészét. Az alkot­mány kidolgozását végző par­lamenti bizottság vitái ter­mészetesen titkosak. A lap eljárása azért is zavaró volt, mert szerkesztősége megle­hetősen szoros kapcsolatban áll a spanyol szocialista és baloldali kereszténydemokra­ta értelmiség vezető körei­vel. Az első fogalmazvány Nyílt kérdés, hogy ez a botrány miképpen befolyá­solja az alkotmányozó bizott­ság további munkáját. A lap közlése mindamellett lehető­séget nyújt arra, hogy fel­mérjük: milyen politikai ha­tárok között mozog az előké­szítő munka. A részben nyil­vánosságra hozott első fo­galmazványból kiderül, hogy a várható kompromisszum szerint a monarchia megma­rad, de hatalmát a jelenle­gihez képest erőteljesen kor­látozzák. I. A miniszterelnököt a tervezet­ szerint nem a ki­rály nevezné ki, hanem a képviselőház, a törvényhozás alsóháza választaná. 2. A miniszterelnök és kormánya nem az uralkodónak, hanem a parlamentnek lenne fele­lős. 3. Ennek következtében a kormányt az alsóház bizal­matlansági szavazással meg­buktathatja, amennyiben egyidejűleg a parlament meg tud állapodni egy új miniszterelnök személyében. 4. Megszűnnék az uralkodó mellett működő koronata­nács, amelynek még mindig igen komoly tanácsadó szere­pe van, s amely a Franco­­korszak maradványa. 5. Az uralkodó elveszti azt a jogát, hogy kinevezze a szenátus, a felsőház 40 tagját. Ezzel megszűnnék a konzervatívok előnye, amely eltorzítja a felsőházban a választások eredményeit. 6. Az új alkot­mány megnövelné az alsóház hatalmát a szenátussal szem­ben. A választói korhatárt egyben 21 évről 18-ra szállí­taná le, ami egyértelműen a baloldali erőknek kedvez. Ez természetesen csak a­­ születő spanyol alkotmány első tervezete — és annak is mindössze nem hivatalosan nyilvánosságra került har­madrésze. Mégis: a fejlődés irányát meglehetős világos­sággal mutatja. Korlátaival együtt várhatóan olyan al­kotmány születik Spanyolor­szágban, amely megerősíti az állam demokratikus szer­kezetét, szűkíti a régi re­zsimtől örökölt előjogokat és szélesebb működési lehetősé­geket biztosít a demokrati­kus erők számára. Mindebből következik, hogy a haladás legszélesebb értelemben vett erőinek Spanyolországban elemi ér­deke a nagy politikai össze­csapások elkerülése az alkot­mány születésének időszaká­ban. Az, hogy ezt feszült gazdasági helyzetben meg lehet-e valósítani — a spa­nyol politikai élet talán leg­nagyobb kérdőjele és egyben próbatétele. — i. — e. Csütörtök, 1977. december 1 Worster voksol Nehéz már önmagában a kommentár első mondatát is megfogalmazni. Témánk: a Dél-afrikai Köztársaságban szer­dán lezajlott választások. Azt azonban jó szívvel mégsem ír­hatjuk, hogy Dél-Afrikában választásokat rendeztek. Egy­szerűen arról kell beszélni, hogy Afrikának ebben a jelentős államában ismét urnák elé szólítják a fehér bőrű felnőtt la­kosságot, amely minden bizonnyal megújítja bizalmát Bal­thazar Johannes Vorster miniszterelnök és pártja, az 1949 óta megszakítás nélkül hatalmon lévő Nemzeti Párt iránt. Csakhogy Dél-Afrikát nemcsak fehérek lakják. Pontosab­ban : számarányuk lényeges mértékben alulmarad az ősla­kosságéval szemben. Több mint 17 millió színes bőrű mel­lett 4,5 millió fehér telepes lakja a hazánk területénél tizen- hzárom szórta nagyobb országot. A színes bőrűek tetemes többsége szülőföldjének vallja — kivéve az ázsiai bevándor­lók leszármazottjait —, míg a fehérek részben holland szár­mazásu­ afrikanderek (búrok), részben angolok ivadékai. Kétségtelen, hogy az etnikai okok önmagukban is alkal­mat adnak az érdekellentétekre. Dél-Afrikában azonban többről van szó. Az ország fehér telepes kisebbségi kormá­nya a legelemibb emberi jogokat sem biztosítja a sz­ínes bő­rű lakosság számára: a nyilvános szórakozóhelyekről, az is­kolákból, de még a villamosokról és az autóbuszokról is ki­tiltották a négereket, s minden rendelkezésre álló eszközzel igyekeznek állandó létbizonytalanságban tartani őket. Míg a fehérek számára 7—16 éves korban a törvény tankötele­zettséget ír elő, a színes bőrű lakosság 80 százaléka analfa­béta. Az európai származásúak 21, a négerek 18 éves koruk­tól adókötelesek. Az egy főre jutó nemzeti jövedelemben is világosan kifejezésre jut a faji megkülönböztetés: a fehé­reké több mint tízszerese a négerekének. Vorster rendszerét ízig-vérig az apartheid, a faji megkü­lönböztetés vezérli. Évente egymilliónál több ítéletet hoznak a színes bőrű lakossággal szemben az embertelen jogi tör­vények megszegéséért. S a négerek jól emlékeznek a 89 ha­lottal és 186 sebesülttel zárult Sharpeville-i sortűzre, ame­lyet a brutalitások ellen tiltakozó tömegre adtak le. Nem felejtik Lowetót, az ott elkövetett tömeggyilkosságot, s isme­­­rik Steve Biko polgárjogi harcos halálának körülményeit, amelyeket maguk a kínvallatásban részt vett rendőrök ta­núsítottak. A környező afrikai államokat atombombával és népirtás­sal fenyegető Vorster-rezsim szerdai választási komédiája tehát voltaképpen nem az eredményét, inkább körülményeit tekintve érdemel szót. Az urnákba ugyanis jobbára a Vors­­tert támogató voksok kerülnek, miután az egyik fő ellen­zéki párt, az Egyesült Párt megszűnt, s utóda, a Haladó Szö­vetségi Párt csupán a választókerületek felében lép fel. Az őslakosságot viszont kirekesztették a választásokból. Szá­mukra még a demokrácia látszatát sem teremtették meg. GYAPAY DÉNES Kína­ újságcikk a törvénysértésekről A Zisenmin Zsipao újabb leleplező cikket közölt a kulturális forradalom évei­nek törvénysértéseiről. • A cikk, amelyet a közbiztonsági minisztérium elméleti kérdé­sekkel foglalkozó csoportja írt, beismeri, hogy a kínai közbiztonsági minisztérium­ban a „négyek bandája” dik­tálta a politikát hosszú éve­ken át, visszájára fordítva a nép és az ellenség közti el­lentmondást és súlyos torzu­lásokat idézve elő a minisz­térium tevékenységében. A cikk nyíltan kimondja, hogy a „négyek” és követőik ..barbár módon meghurcolták a becsületes embereket és különféle atrocitásokat kö­vettek el”. Egy egész törté­nelmi időszakon keresztül úgy irányították a közbizton­sági minisztérium elnyomó tevékenységét, hogy az nem az osztályellenséget, hanem a szocializmus eszméihez hű­séges kádereket sújtotta, a párton belül és a párton kí­vül egyaránt. A „négyek” uralkodása idején került felszínre az a jelszó, miszerint „meg kell nyitni a börtönök kapuit, hogy előkerüljenek az igazi baloldali elemek, az új erők képviselői, akik alkalmasak arra, hogy szembeszegülje­nek az árral”. És miközben százával és ezrével tartóztat­ták le az ártatlan embereket, rászabadították a kínai tár­sadalomra a közönséges bű­nözőket. A cikkből csupán sejteni lehet, hogy milyen sors várt a letartóztatottak­ra. Erre utalnak a cikkírók, amikor közlik, hogy Mao Ce-tung 1972-ben utasítást adott a „fasiszta vallatási módszerek”, a kínzások és a verések leállítására, azonnali beszüntetésére. Ez a Csou En-laj által közvetített uta­sítás azonban süket fülekre talált a közbiztonsági mi­nisztériumban, amelynek börtöneiben a cikkírók sze­rint halálra kínoztak ártat­lan embereket.

Next