Fejér Megyei Hírlap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-01 / 27. szám
Szerda, 1978. február ZSÍROS ÜGY Tudjuk, a cím találgatásra adhat alkalmat. Ha az ember meglátja e két szót, szinte ösztönösen az anyagiakra gondol. Ez esetben nem is téved. Meggondolatlanul, jobban mondva felelőtlenül elfecsérelt tíz- és százezrekről lesz szó. A Húsipari Tröszt a múlt év elején zsírcsomagoló — dobozoló — automatát vásárolt a Fejér megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat részére, s e gép üzembe helyezését Fehérváron október elejére tervezték. Ezzel egy időben az irányító szerv, — a tröszt — az 1977-es esztendő utolsó negyedévére 28 vagon csomagolt — pontosabban fél kilogrammos, műanyagdobozos — zsír előállítását írta elő. E mennyiséget a Fejér—Veszprém megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalatnak kellett volna kapnia megyénk boltjainak ellátására. De nem kapta. A csomagoló automata, amely az ÉLGÉP konstrukciója — s amelynek a párjával már egy éve kínlódnak Kiskunfélegyházán — majdnem három hónapig makacsul ellenáll a legszívósabb üzembe helyezési kísérleteknek is. Január elején végül is úgy oldódott meg a csomagolt zsírellátás, hogy kiiktatták a csomagológép doboztovábbító automatáját, amelynek funkcióját azóta az egyik dolgozó látja el. Az olvasók, akik egyúttal gyakorló vásárlók is, most bizonyára csodálkoznak, hiszen az üzletekben mindig volt csomagolt zsír, egyetlen percig nem érezték azt, hogy a húsipar nem tudta produkálni a 28 vagonnyi csomagolt árut. Mivel túl vagyunk a nehezén és a húsipari vállalat január elejétől naponta 50— 60 mázsa dobozolt zsírt ad át a FÜSZÉRT-nek, a felesleges pánikkeltés veszélye nélkül elmondhatjuk, hogy a kereskedelem milyen áron vészelte át a zsírhiányt. Kálmánovits Tibor és Nyúlasi István — a FŰSZERT igazgatója, illetve igazgatóhelyettese — elmondotta, hogy az október közepétől kritikussá váló csomagolt zsír hiányának ellensúlyozására a Húsipari Tröszt a győri vállalatát jelölte ki szállításra. Győr azonban nem tudta kielégíteni a Fejér megyei igényeket, ezért a FŰSZERT kénytelen volt — óriási többlet fuvarköltségek árán is — Debrecenből és az ország más, távolabbi részeiből is csomagolt zsírt szállítani, a lakosság folyamatos ellátásának biztosítására. Zsolnai János, az ALBAKER igazgatója arról beszélt, hogy az élelmiszerkereskedelem önkiszolgáló rendszerét is ,éppen csak fedező munkaerő ma már nem alkalmas arra, hogy a ládában érkező ömlesztett zsírt a bojtokban „szereljék ki”, csomagolja. Ezért az ALBAKER is, jelentős többletkiadás árán, Tatabányáról, Siófokról és Zalaegerszegről szállította e fontos árut. Amit ugyanis a nagykereskedelem biztosítani tudott, korántsem volt elegendő az az üzlethálózat ellátására. Pálinger Károly igazgató és Németh István főmérnök, — a húsipari vállalat vezetői — elismerik, hogy a csomagoló automata több hónapos sikertelen üzembe helyezési kísérletei kellemetlen és anyagilag is hátrányos helyzetbe sodorták a kereskedelmet. Az a gyakorlat, hogy a tröszt az új gépek, berendezések beszerzésének lebonyolításából kizárja az érintett vállalatot, rossz módszer. A fehérvári vállalatnál erre korábban is volt már példa, ám akiknek kellett volna, nem vonták le a tanulságok Ha nem is többet, legalább annyit, hogy a vállalat szakembereit, akik majd az új gépet, berendezést beszerelik, üzemképességéért felelősek lesznek, bevonják a beszerzés legfontosabb periódusaiba, történetesen annak megtekintésébe, a működő gép tanulmányozásába, s végül a kipróbálásba. Így azonban az történt, hogy a tröszt olyan zsírdobozoló automatát vásárolt 400 ezer forintért az ÉLGÉP Vállalattól, amelyhez megfelelő műanyag dobozt a mai napig sem tud gyártani az ipar — lásd az ilyen gonddal egy éve küszködő kiskunfélegyházi húsipari vállalatot, ahol már az ötödik doboztípust használják, eredménytelenül — s így az ebből eredő több százezer forintos többlet fuvar ráfizetést a kereskedelemnek kellett lenyelnie. Egyesek kérdezhetik, vajon miért kell ennek a balul sikerült műszaki fejlesztésnek, ennek a „zsíros ügy”-nek napvilágra kerülnie, hiszen ami a legfontosabb, a lakosság ellátása nem szenvedett hátrányt. Talán azért, hogy tudjuk: népgazdaságot károsító, rossz munkát akkor is végzünk, rossz intézkedéseket akkor is hozunk, ha azokat közvetlenül nem érezzük. Bognár János Kajászó Nőtt a szövetkezeti földtulajdon A múlt évben a kajászói tsz negyvenegy tagja csaknem háromszázötven hektár földet ajánlott fel a termelőszövetkezetnek megváltásra. Földmegváltás címén egymilliókétszázezer forintot fizetett ki tagjainak a tsz. Mint ismeretes, az MSZMP XI. kongresszusának határozata értelmében tovább kell erősíteni a szövetkezeti földtulajdont. „El kell érni, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek használatában lévő minden föld fokozatosan oszthatatlan szövetkezeti tulajdonná alakuljon.” A kajászói példa is bizonyítja, hogy ez a folyamat megindult megyénkben, s a szövetkezetek vezetői fokozott gondot fordítanak a szövetkezeti földtulajdon gyarapítására. V. Gy. Bicske Egészségügyi nevelés A bicskei járási Vöröskereszt a múlt évben nagy gondot fordított az egészségügyi nevelésre. Növekedett a tanfolyamok, előadások száma, a körzeti orvosok és egészségügyi dolgozók aktívan vállaltak részt az oktatásban. Folyamatban van a kismamák klubjának szervezése, jó tapasztalatokat adott ehhez a tavaly is eredményesen működött csákvári klub. Az idén Bicskén tervbe vették az egészségügyi hét, megszervezését. Az országos központ által kiadott különböző egészségügyi tankönyvek értékesítése folyamatosan történt. Egyes kiadványok igen népszerűek voltak, de néhány esetben akadtak gondok a terjesztésben. .............................................. ■ ■ Metszik a szőlőt Kétezer hektár az a szőlőterület, amely a történelmi borvidékhez számít Mór környékén. Bár a naptár szerint a tél közepén járunk, a móri borvidéken a tavaszi munkákkal a félidőnél járnak. A jó időt kihasználva százak metszik a szőlőt és a gyümölcsfákat az állami gazdaság, a termelőszövetkezet területein és a háztáji gazdaságokban. A Móri Állami Gazdaság csaknem hatszáz hektáros, korszerű telepítésű, kordonművelésű szőlőiben és a gyümölcsösben százharminc dolgozó végzi a metszés nagy szakértelmet, gondosságot igénylő munkáját. A leányka, a rizlingszilváni, az ezerjó és a tramini tőkéinek felét már megmetszették — kedvező időjárás esetén a munkát március közepére befejezik. A nagy értékű körtésben is elvégezték már a munka egyik felét — itt növényegészségügyi okoból később kezdték a korona kialakítását, a metszést mint a szőlőkben. Tegnap megkezdte a munkát a helikopter is, tavaszi műtrágyaszórással pótolják a talajerőt. A móri borvidéken — a tervek szerint — az idén 74 ezer hektoliternyi bort termelnek. HÍRLAP ------------ . .........- ---- 3 Mezőgazdasági gépellátás Mit kínál az Agroker? A tavalyinál jóval magasabb színvonalú és választékú gépkínálatra számíthatnak a mezőgazdasági nagyüzemek. A múlt évben termelői áron számolva 11,4 milliárd forint értékű gép, mezőgazdasági jármű és műszaki berendezés talált gazdára, idén csaknem 16 milliárd forint értékű készletből válogathatják ki a gazdaságok a számukra legmegfelelőbb gépeket, eszközöket, örvendetes, hogy idén először valamennyi traktorosztály gépei megvásárolhatók; az Agrotröszt a 120 és a 180 lóerős vontatókból is megfelelő készlettel rendelkezik. Ezek a típusok évekig a hiánycikkek listáján voltak, összesen 6500 traktort szerez be az idén az Agrotröszt és további 2900 vontató vár máris a raktárakban eladásra, ez az idei nyitókészlet általában MTZ—80-as, Rába- Steiger és Rába—180-as gépekből áll. A Fejér megyei Agroker Vállalat a Rába típusokból már megkezdte az ez évi igények kielégítését. A Rába—180-ból az enyingi Vörös Hajnal Tsz-nek kettőt szolgáltak ki, soron van a kislángi, az ercsi, a perkátai, a fehérvárcsurgói és az alcsúti tsz. Az év során — előreláthatóan — 1978-ban 80— 100 MTZ-traktort értékesít a vállalat. A növekvő teljesítményű traktorokhoz nagyobb pótkocsikra van szükség, ezekről is gondoskodik a kereskedelem, összesen 5000 pótkocsit szereznek be a hazai és a külföldi gyáraktól, s további 4000 van raktáron. A kilencezres készlet valószínű, hogy elegendő lesz a mezőgazdasági szállítópark megfelelő fejlesztéséhez. Székesfehérváron az Agrokernél Rm—7-es és MBP—6,5-es típusú pótkocsik kaphatók. Kaphatók a T—088-asok is, melyek nagyon jól beváltak a szerves trágya terítésénél. Az ez évi gabonabetakarításhoz az országban 2100 aratócséplőgép érkezik külföldről az Agrotröszt megrendelésére, további 700 van raktáron. Fehérváron ebben a pillanatban tizenöt —512-es, tíz E—516-os, Bizon-Gigant és ugyancsak tíz SZK—5-ös van raktártéren. A kukoricabetakarító adapterekből — ezeket szerelik föl a kombájnokra a kukoricabetakarítási szezonban — szintén kielégítik a megrendelőket, mintegy 1500 adapter vár eladásra. A szárító berendezésekre szóló megrendeléseket szintén visszaigazolják, s a talajművelő eszközökből általában szintén igény szerinti a kínálat. Hiány lesz ellenben burgonyaültető gépekből a tavaszi szezonban. A kereskedelem nagy erőfeszítéseket tett az importra, de a teljes igényt mégsem sikerül fedezni. A legnagyobb gond: nincs elegendő a raktárakban sem az önjáró, sem a traktorra szerelhető rakodógépekből és a következő hónapokban sem változik a helyzet. A székesfehérvári Agroker Vállalat azonban a termelési rendszerek megrendelését a burgonyaültető gépekből is teljesíti. Szabad keret valószínűleg náluk sem lesz 1978-ban. Az ötödik kerék Biztonságban érzem magam Laci kocsijában. A fiú nyugodtan, kiegyensúlyozottan vezet. Jól ismeri a KRESZ-t, tudja mikor előzhet biztonságosan, ura a kocsinak síkos, jeges utakon is. Mielőtt hosszabb útra készül átvizsgálja a járművet, csak akkor indul el, ha mindent rendben talál. Persze őt is éri néha meglepetés, ám ahová indulunk mindig rendben megérkezünk. Még a múltkor sem késtünk el a megbeszélésről, pedig akaratán kívül megállásra kényszerültünk. Útközben ugyanis egy mellékúton a bal hátsó kerék szöget szedet fel. Ám Laci nekiállt a kerékcserének, negyed óra múlva már újra faltuk a kilométereket. Ekkor jutott eszembe a régi szólásmondás, amit a fölösleges, a másokat is csak hátráltató zavaró emberre mondott a régi idők magyarja, „amolyan ötödik kerék”. Ezzel a szólással illették azokat az egyébként barátokat, barátnőket, akik a meghitten sétálgató párocskához csatlakoztak zavaró harmadiknak, azokat, akik téblábolásukkal feltartottak másokat a munkában, egyszóval akik az adott helyen vagy helyzetben zavaróan feleslegesek voltak, mint a négykerekű lovas kocsihoz kötött szükségtelen ötödik kerék. Nem is tudom miért mondta a pótkerékre Laci, hogy az ötödik, talán mert változóban van a kifejezés tartalma. Mert ma a motorizáció korában az ötödik kerék nem felesleges, ellenkezőleg a gépkocsi tartozéka a gondos úti felkészültség része, amely biztonságérzetet kölcsönöz akkor is, ha nem kell használni. Mindennapjainkban többnyire az előrehaladáshoz szükséges alapokról, az elengedhetetlen feltételekről vagy ha tetszik a négy kerékről beszélünk. De ki ne tudná, hogy az alapokon kívül szükségünk van más biztonságot nyújtó, gondos felkészültséget mutató tartozékokra is. Téved az az ember, aki például úgy véli, hogy saját útján, egyéni céljai eléréséhez elegendőek a feltétlenül megkövetelt alapok. A fiatal szakmunkás például, aki megszerezte szakmunkás-bizonyítványát, még éppen csak az alapokkal rendelkezik. De ha nem szerez hozzá megfelelő gyakorlatot is, ha nem képezi folytonosan tovább magát, ugyancsak lassan halad majd saját útján. Ha el is indult rajta, hamar megelőzik mások, olyanok, akik gyakorlati tudásukon kívül még egyéb tanulmányokat is folytattak, akik a világból szoros szakmájukon túlmenően mást is, többet is látnak, akik egyéb irányú tapasztalatukat a maguk területén is hasznosítani képesek. Az orvos még ugyancsak kezdő, ha csak a diplomáját tartja a kezében. Eredményes gyógyítómunkát csak akkor tud majd folytatni, ha szükséges ötödik kerékként állandóan figyelemmel kíséri tudományának fejlődését, ha újra és újra tanul. Ha keresi az új módszereket, ha olvassa a szakirodalmat. De sorolhatnám tovább a példákat az élet más területeire is, ahol nélkülözhetetlen az a bizonyos plusz. A gazdasági vezetőnek például bármenynyire is megvan a szakmai tudása, ha nem ismeri az ország gazdasági terveiről a szakterületére vonatkozó öszszes feladatot vagy nem látja át világosan a politikai-társadalmi célkitűzéseket, azok miértjét — nem lesz igazi vezetője a reá bízott közösségnek. A tanár, ha csak annyit tud, amennyit a tananyag ír elő, könnyen defektet kaphat diákjainak egy-egy fogas kérdése következtében. A művész sem elégedhet meg soha az alapvetően szükséges tehetségével, tanulnia, képeznie kell magát, mert a tehetség csak ideig óráig viszi előre az útján. Nélkülözhetetlen ötödik kereke tehát mindenki szekerének a folyamatos önképzés, a tanulás, a tájékozottság. Van, akinek biztos haladásához nyelveket kell tanulnia, van, akinek olvasnia, művelődnie kell megállás nélkül. Mert autót vezetni nehéz és felelősségteljes dolog. Még akkor is, ha csak egyedül ülünk a kocsiban. Hiszen az egyén útja elválaszthatatlan a közösség útjától. Nem keresztezhetik egymást, csak párhuzamosan haladhatnak együtt. Aki viszont lassan halad, bizonytalanul ül saját volánja mögött, a többit a közösséget akadályozza a gyors előbbrejutásban. A közösség, a társadalom ugyanis, nem alacsony sebességgel akar előbbre jutni célkitűzéseihez. Pontos útjelző táblákkal szabályozza a tempót, és a magánautósoknak ehhez a tempóhoz kell igazodniuk. Igen, vannak olyan útszakaszok is, ahol sebességkorlátozást írnak elő a táblák. Ilyenkor hasznos, ha egységesen, minden gépkocsivezető csökkenti a sebességet. Vannak előzési tilalmak is, s aki ott mégis előz, olyan akadályba ütközhet, ahol mind a négy kereke kipukkad. Akkor pedig hiába van egy ötödik a birtokában mégis az út szélére kényszerül. A társadalmi fejlődés útján keletkezhetnek dugók is. Tudjuk, sokszor előre látjuk, hol lesznek az akadályok. Ám ezek az akadályok — ha nem rendelkezik a biztonságot nyújtó tartalékokkal — megviselhetik a közös autót is. Mi lehet e közös autó szükséges tartalékalkatrésze? Mindenekelőtt a tervezés, az előrelátás. És a helyesen meghatározott sebesség mértéke. Méghozzá olyan sebességé, amelyet minden autó egyaránt tartani képes. Hogy ne nagyon legyenek olyan gépkocsik, amelyek túlzottan előrehaladhatnának, míg másokat nagy lemaradás veszélye fenyeget. Ilyen alapvető szükséglet az ésszerű takarékosság vagy a törvények, a rendeletek. A biztonságos előrehaladást szolgálják még azok a törvények is, amelyek az egyes autósok haladásának gátjait képviselik. És azok is, amelyek a mellékutakra való leterelést tiltják. Nélkülözhetetlen alkatrésze a barátság, az együttműködés mozgatói is, azok amelyek más autósok biztonságos haladását is segítik, olyanokét, akik ugyanoda igyekeznek, ahová mi. Ide sosorolhatjuk még az új gépkocsivezetőkről, az utánpótlásról való gondoskodást is ugyanúgy, mint a meglévő, akadályok felszámolásának akaratát, igyekezetét. És még egy, de talán a legfontosabb: tudni hová megyünk, és akarni eljutni oda. Másokat is bíztatni, meggyőzni arról, hogy a fejlődés útján ezt az egyedüli helyes irány. Elhivatottsággal vállalni az út nehézségeit, vállalni az akadályok okozta gondokkal való küzdelmet, segíteni a többi arra haladónak és megadályozni azokat, akik lassítani akarják a többség tempóját, vagy azokat akik visszafelé akarnak fordulni az útról. A jó szándék, az akarat, a politikai hitvallás kerekei ezek. A gépkocsinál az ötödik kereket pótkeréknek is nevezzük. Ám az egyes emberek és a társadalom haladásához szükséges tartalékkerék nem pótalkatrész, nem kerekeket helyettesítő mankó. Hanem elengedhetetlen szerves hozzátartozója kocsinknak. Szükséglet az, az emberi társadalmi haladás nélkülözhetetlen része. , Mérő Miklós