Fejér Megyei Hírlap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-01 / 51. szám
Szerda, 1978. március 1. ) Az év eleje óta jó munkaszervezéssel és a „Dolgozz hibátlanul” mozgalomban március közepéig átlagosan naponta 7—8 tonna papírt gyártott esedékes tervén felül a Dunaújvárosi Papírgyár. Ezzel körülbelül ötnapos előnyt szereztek éves tervük teljesítésében (MTI Fotó: Szilágyi Pál — felvétele — KS) Néha kitágulnak a házacska falai Állt az alacsony, vékonykötésű magyar suszter a kikötő forgatagában, a fehér házak vakítóan szórták szét a napfényt. Szorította kis kofferének fülét, a világváros lüktetése, zaja mintha azt mondta volna: Ombre, buenos tardes — ember, jó napot! Már másodszor villamosozott el egy magyar nyelvű hirdetés nyomán cipészmester honfitársaihoz, de azok, mire ő odaért, felvettek más segédet. Egy nap aztán szerencsével járt. „Szűcs, Szűcs! Gyere ide!” — integettek kivándorló társai. — Ez az úr itt cipészmester, segédet keres. Ezután tizenegy hónapig készítette a lábbeliket Szűcs János Buenos Aires egyik kis műhelyében, majd egy napon mestere, aki nagyon megszerette, így szólt: „Egy régi barátom, ő is cipészmester, eladja a műhelyét. Magára gondoltam. Lenne kedve megvenni?” „De Raininger úr kérem, tudja, hogy nincs annyi pénzem” — volt a szomorú válasz. „Ne törődjön vele, Jani, itt van száz peso foglaló. Szaladj a Francihoz, a Szűcs úr megveszi a műhelyt" — szólt a mester a fiához. — „Adok kölcsön, majd ha már jól megy a bolt,visszafizeti.” Ezt követően még tíz évig ott dolgozott Szűcs János cipészmester Argentína fővárosában, jól megtanulta a spanyolt, ám cseppet sem felejtette jövetele célját, hogy pénzt gyűjtsön, s egyszer hazatérjen a Felvidékre családjához. — Haza is tértem harminckilencben, Buzitára, Kassa mellé. De éppen a második világháború hajnalán csöppentem Magyarországra. Vittek ismét a frontra — mondja a ma 86 éves Szűcs János Vértesacsán, kis házikója konyháján. — Pedig nekem kijutott az első háborúból is, megjártam Piavét, meg a szerb és orosz frontot is. Szűcs János életében nem sok esztendő volt, amikor nagy nyugalomban foltozgathatta a cipőtalpakat. Még nem volt egészen kész a háza, amikor eladósodott, nem tudta befejezni az építkezést. Elcserélte egy kisebbre az épülő portát, de itt sem volt sokáig maradása a családnak. — Negyvennyolcban, amikor az áttelepítések kezdődtek, én rögtön átkerültem ide Ácsára, az első traszporttal. Akár hiszi, akár nem, egy élő akácfa miatt kellett elhagynom a házamat, telkemet. Vannak ilyen furcsaságok az életben, persze, már nem bánom, hogy így alakult. Aztán elmeséli a különös történetet. A református temetőben kivágták az akácfákat, s a lakásokat árverezték ott a helyszínen. Az egyházfi ingyen kapott egy lakást, mivel ő szervezte a munkálatokat, a többi gazda licitálhatott. Már mindenkinek volt fája, csak Szűcs Jánosnak nem, s már csak egy lakás volt gazdátlan. Az egyházfi srófolni kezdte az árat, ő akarta azt is megvenni. „Hagyd meg nekem, hadd vegyem meg én, neked van már” — kérte az egyházfit. „Ez a lakás engem illet, mert benne van annak a fának a törzse, melyet apám sírja tövéből vágtak ki” — hangzott a válasz. „De az én apám sírja fölött is volt akác, engem is megillet ilyen alapon a rönk!” „Igen, a Szűcsnek igaza van” — keltek többen is a védelmére, s ekkor kezdődött a harag. A kitelepítéskor azután az egyházfinak kellett összeírnia az első tizenöt családot, aki utazik. Természetes, hogy Szűcsék rajta voltak a listán. Az öreg nem volt élelmes ember, Vértesacsán is a falu szélén kapott házat, mert rajta kívül volt még egy cipész, s az maradt a központban. Negyvennyolcban már ötvenhat éves volt, nem vitázott, tudomásul vett mindent. Amikor megalakult az első termelőszövetkezet, boldogan ajánlotta pár hold földjét a közösbe, hiszen nem volt földművelő ember sosem. Cipészkedett egy darabig, majd a helyi termelőszövetkezetben szíjgyártó lett, lószerszámokat készített. „Bőrrel kell dolgoznia most is, Jani bácsi, s a lószerszámra nekünk most nagyobb szükségünk van” — mondták a tsz vezetői, s az öreg a mai napig is a tsz legidősebb tagja és aktív dolgozója. Spanyolul évek óta nem beszél, de frissen élnek benne még a szavak. Évekkel ezelőtt a faluból egy fiatal állatorvos Kubába ment egy évre tanulmányútra, s amikor hazajött, az öreggel spanyolul társalgót! ,,Ombre, buenos tardes” — mondták egymásnak, ha találkoztak, s az acsaiak megmosolyogták őket. Télen nem fűtik a házat, az öreg hátul az udvarban dolgozgat néha. Fiával és menyével lakik együtt. A „fiatalok” — a fia is nyugdíj előtt áll már — napközben nincsenek otthon. Az öregsokat van egyedül, s néha azon kapja magát, hogy spanyol nyelven dörmög maga elé valamit. Ilyenkor kitágulnak a házacska falai, megjelenik szeme előtt a napfényes argentin kikötő fehér házával, s a mélykék tenger. Flórom éve, amikor meghalt a felesége, a rokonsággal elment Buzitára. A település azóta összeépült Kassával, és Szűcs János egykori háza helyén emeletes irodaház magasodik. Amikor hazajött, eltöprengett azon, hogy nem is olyan rossz neki öreg napjaira Vértesacsán. G. G. Lipcsei vásár Hatvan ország 9 ezer cége, köztük csaknem 40 magyar külkereskedelmi és külkereskedelmi joggal rendelkező vállalat mutatja be ipari újdonságait és fogyasztási cikkeit a március 12—19. között a tavaszi lipcsei vásáron. A magyar vállalatok tíz különböző csoportban állítanák ki, egyebek közt mérőműszereket, szerszámgépeket, élelmiszeripari berendezéseket, adatfeldolgozó eszközöket és elektrotechnikai termékeket. A magyar kiállítók közül is többen benevezték a termékeiket vásárdíjra Majoránnás szerződés A HERBARIA Országos Gyógynövényforgalmi Vállalat az áfészekkel kötött szerződéssel igyekszik fedezni a gyógynövények, fűszernövények termesztését. Sárbogárdon Béres József az egyik legeredményesebben termelő. Tavaly alig száz négyszögöl nagyságú területen szerződött majoránnára. Ezen a kis területen 161 kiló fűszernövényt termelt. Az idén megújította szerződését a járási áfészszel, 600 négyszögölre. HÍRLAP . Vasútkorszerűsítés A közúti és vasúti forgalom biztonságának javítására a dél-balatoni vasútvonalat automatikus térközbiztosító berendezéssel látták el. Elkészült 15, állomási biztosító-berendezés, a közúti-vasúti keresztezésekbe pedig korszerű fénysorompókat szereltek fel. A forgalom folyamatos emelkedése indokolja a pályakorszerűsítést, a nagyobb állomások átalakítását. Dolgoznak a Szabadbattyán— Murakeresztúr és a Siófok— Somogymeggyes—Gyékényes —Barcs vasútvonalak korszerűsítésén. 3 • ■ A zárszámadás ma már nem afféle pénzosztó ünnepség, jelentősége mégis igen nagy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek életében. Egy egész év munkáját, gazdálkodásának eredményességét értékelik ebből az alkalomból, s öszszegezik azokat a tapasztalatokat, amelyek a következő esztendőben hasznosíthatók. Az 1977. év úgy kerülhet be a Fejér megyei mezőgazdasági tsz-ek történetébe, mint a nehéz feladatok és a szép sikerek esztendeje. A megyei pártbizottság cselekvési programja — összhangban a népgazdasági terv céljaival — alaposan megnövelt feladatokat állított a mezőgazdasági üzemek, köztük a tsz-ek elé is. A közös gazdaságok zárszámadási adatai alapján a napokban a területi tsz-szövetség készített részletes összefoglalót arról, hogy többségében nagyon jól megbirkóztak e feladatokkal a megye szövetkezetei. Búzarekord, kukoricagond Nem csökkenhet a búza és a kukorica vetésterülete; a termésátlagok növelésében arra kell törekedni, hogy csökkenjenek a gazdaságok között meglévő nagy különbségek — írta elő a megyei pártbizottság cselekvési programja. A májusi jégverés miatt 2500 hektáron ki kellett szántani a búzát, a terület nagysága mégis elérte az 1976. évit. A szövetkezetek 43,2 mázsás hektárátlagot terveztek és 46,3 mázsát takarítottak be, amennyit még soha! Bizonyos fokig csökkentek a gazdaságok termésátlagaiban meglévő különbségek is: a 64-ből csak 11 gazdaság ért el negyven mázsa alatti átlagot (1976-ban 18, 1975-ben 39) tizenöt tsz viszont — összesen csaknem 15 ezer hektáron — 50 mázsa feletti hozamot könyvelhet el. Tavaly sem kedvezett az időjárás a kukoricának, amelyet az eredeti tervnél 3000 hektárral nagyobb területen termesztettek a szövetkezetek. Mégis, a hektáronkénti átlag 54,9 mázsa volt, 10,3 mázsával nagyobb az előző évinél, de kisebb az 1975-ben betakarított rekordnál. Az eredmény a termesztési technológia javulását, a termelésbiztonság növekedését bizonyítja. A javuló termelésbiztonság, a szárazságban is elért viszonylag magas hozam ellenére a gazdaságok egyre gyakrabban teszik szóvá, hogy baj van a kukorica jövedelmezőségével. A termelés költségei — gépesítés, vegyszer, műtrágya — az utóbbi években túl gyorsan növekedtek, s a kukorica egységnyi területen jóval kevesebb jövedelmet hoz, mint a búza vagy például a napraforgó. Kedves növény az üzemekben a napraforgó: tavaly termőterülete és hozama is jelentősen nőtt, a hektáronkénti 20,3 mázsával a megye országos első helyezést ért el. A cukorrépát viszont megviselte a szárazság (285 mázsa hektáronként), kivéve az igen gondos talajművelést, tápanyag-visszapótlást és komplex növényvédelmet alkalmazó gazdaságokat: hat tsz 350 mázsa feletti hozamot ért el. Zöldségdömping A cselekvési program külön pontban foglalkozott a zöldségtermelés fejlesztésével összefüggő feladatokkal, kimondva: biztosítani kell a zöldségfélék fajta- és menynyiségi igények szerinti termelését. A burgonyatermesztés még mindig felemás: az üzemek egy részében nagyüzemi módszerekkel, modern technika, kidolgozott technológia szerint folyik a termelés, másik részében maradt a régi, lényegében kisüzemi módszer. Tavaly az 1975. évinél 600 hektárral nagyobb területen termesztettek burgonyát a tsz-ek, az elért átlaghozam (167,8 mázsa) viszont 8 mázsával elmaradt az 1975. évitől. A termés mennyisége elegendő ahhoz, hogy a megye lakosságának ellátása biztonságos legyen. Zöldséget tavaly 4042 hektáron termesztettek a közös gazdaságok, majdnem 1100 hektárral nagyobb területen, múlt két év£V£ fésnap. Hozamterüket is túlteljesítették a szövetkezetek, és tavaly annyi zöldséget adtak, mint amennyit 1930-ra terveztek. A zöldségtermesztés gyors fejlesztésére a szövetkezeti vezetők fegyelmezett döntései mellett a közgazdasági szabályozók módosulása is serkentett. összességében a növénytermelési főágazat árbevétele a megye szövetkezeteiben meghaladta a 2,1 milliárd forintot, ami 19 százalékkal több az 1975. évinél. Tehenenként 3228 liter tej Az állattenyésztés fejlesztésének mértékét , a megyei pártbizottság cselekvési programja hat százalékban állapította meg. A feladat sikeres megoldását nagyban segítette, hogy az állami támogatás formái elsősorban az állattenyésztés javára módosultak. A középtávú tervben meghatározott céllal egyezően fejlődött a szarvasmarhatenyésztés. Az állatlétszám 13,6 százalékkal nőtt az 1975. évihez mérten, ezen belül — ugyancsak két év alatt — 28 százalékkal a tehénállomány. A vártnál is kedvezőbben alakult a tejtermelés: a szövetkezeti tehenészetek tehenenkénti átlaga 3228 liter. Tavaly a 64 gazdaságból 22 már 3400 liter felett termelt (1975-ben hat, 1976-ban kilenc ilyen tsz volt), s az alsó határként megszabott 2200 litert csak két tsz nem érte el. Az értékesített tej mennyisége másfélszeresebb az 1975. évinek, és 16 százalékkal meghaladja a tavalyit. Legtöbb gonddal küzdött a főágazaton belül a sertéstenyésztés. A szarvasmarhatenyésztésre fordított nagyobb figyelem, az érdekeltség bizonyos fokú csökkenése és személyes okok miatt a nagyüzemi kocalétszám csak ezerötszázzal volt nagyobb tavaly, mint 1975-ben; ebből a múlt évi növekedés mindössze 431 volt. A vágósertés értékesítési tervet nem teljesítették a szövetkezetek, a súly kismértékben azonban meghaladta a két évvel előbbit. A megyei cselekvési programban meghatározott célt, hogy anyakocánként legalább 17,5 mázsa vágósertést termeljenek a gazdaságok, a szövetkezetek nagy része még nem érte el. Az ágazat fejlesztésére azóta fokozott gondot fordítanak a szövetkezetek vezetői, amire egy jellemző példa: a közös gazdaságok felében folyamatban van a sertéstenyésztőtelepek rekonstrukciója, bővítése. A juhászatnak kedvező esztendeje volt a tavalyi, a szövetkezetek 1975-höz mérten több, mint kilenc százalékkal növelték juhállományukat, a gyapjúértékesítés is nőtt. Az eredményekben máris része van a tavaly létrejött társulásoknak, amelyhez 28 termelőszövetkezet csatlakozott. A baromfitenyésztésen belül a húscsirke-termelés csökkent, a tojástermelés viszont gyors ütemben nőtt. Néhány tsz — főleg a fehérvári Kossuth és a Szabad Élet — célirányos, intenzív fejlesztéssel a tojóállományt összesen 46 százalékkal növelte, a tojástermelést 37 millióról 50 millióra. Szintén egy összefoglaló adat: az állattenyésztési fűágazat árbevétele 18 százalékkal haladta meg az 1975. évit. Gyorsan növekvő költségek Fejér megye mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek termelési értéke tavaly, 1976- hoz mérten, 6,3 százalékkal nőtt. Mivel a megye szövetkezetei 1976-ban is — változatlan áron számolva — mintegy öt százalékkal növelték termelésüket, a két esztendő együttes növekedése körülbelül 10 százalék. Az árbevétel — 1975-höz mérten, folyó áron számítva — 20 százalékot meghaladó ütemben nőtt, s meghaladta az 5,1 milliárd forintot. Gond azonban, hogy tavaly a gazdálkodás költségei a termelési érték növekedésénél nagyobb mértékben emelkedtek (10,9 százalékkal). A költségnemek közül továbbra is az anyag- és az eszközjellegű költségek növekedése a leggyorsabb. Kétségtelen, hogy a Fejér megyei szövetkezetek által elért szinten a termelés további növelésének költségei nagyon számottevőek, ez a tény azonban minden gazdaságot elsősorban a jobb költséggazdálkodásra, a hatékonyság javítására kell, hogy ösztönözzön. A termelési értéknek a költségeknél mérsékeltebb növekedési üteme ellenére a mérleg szerinti eredmény (tiszta nyereség) 1976-hoz képest csaknem 200 millió forinttal, 670 millió forintra nőtt a megye szövetkezeteiben. Ebből azonban 100 milliót az Állami Biztosító által fizetett jégkártérítés, 100 milliót pedig a tejprémium tett ki. A szövetkezetek bruttó jövedelme 21,8 százalékkal nőtt ugyan, de központi elvonás is számottevően nagyobb az előző évinél. (A jövedelemadó például 148 millió forintról 219 millió forintra nőtt.) Az összes részesedési alap 1976-hoz mérten 5,4 százalékkal nőtt tavaly, de mivel kismértékben emelkedett a szövetkezetekben dolgozók száma, az egy főre jutó részesedés csak 4,4 százalékkal nagyobb az előző évinél. Legjobbak és legrosszabbak A bevezetőben úgy fogalmaztunk, hogy az 1976. évi, jelentősen megnövelt feladatokat a megye mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek nagy többsége sikeresen teljesítette. Mivel küzdelmes esztendő volt a tavalyi, az is megmutatkozott, hogy a szövetkezetek egy része — körülbelül tíz százaléka — alig fejlődik, némelyik súlyos gondokkal küzd. A területi szövetség által készített összefoglaló például kimutatja, hogy a leggyengébben gazdálkodók csoportjában — tíz szövetkezet — az egy hektárra jutó átlagos nyeresége 744 forint, míg a legjobbak ennél hétszer nagyobb, 5024 forint nyereséget értek el. A magyarázat: az egy főre jutó termelési érték az előbbi csoportban 216 ezer forint, az utóbbiban 337 ezer forint. Sajnálatos, hogy négy szövetkezet — Gece, Mezőszentgyörgy, Pázmánd és Szabadbattyán — veszteséggel zárta a múlt évet; veszteségük öszszege meghaladja a 15 millió forintot. A cecei és a mezőszentgyörgyi szövetkezetben veszteségrendezési eljárást (szanálást) rendelt el a megyei tanács. Végül a szövetkezetek gazdálkodásával összefüggésben egy sokat mondó adat: tavaly a megye háztáji és kisegítő gazdaságai a szövetkezeteken keresztül 387 millió forint értékű terméket értékesítettek, ami 50,6 százalékkal haladja meg az előző évi értékesítést! Fábián Ferenc Zárszámadás után A termelőszövetkezetek sikeres esztendeje