Fejér Megyei Hírlap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-01 / 51. szám

Szerda, 1978. március 1. ) Az év eleje óta jó munkaszervezéssel és a „Dolgozz hibátlanul” mozgalomban március közepéig átlagosan naponta 7—8 tonna papírt gyártott esedékes tervén felül a Dunaújvárosi Papírgyár. Ezzel körülbelül ötnapos előnyt szereztek éves tervük teljesítésében (MTI Fotó: Szilágyi Pál — felvétele — KS) Néha kitágulnak a házacska falai Állt az alacsony, vékony­kötésű magyar suszter a ki­kötő forgatagában, a fehér házak vakítóan szórták szét a napfényt. Szorította kis kof­ferének fülét, a világváros lüktetése, zaja mintha azt mondta volna: Ombre, buenos tardes — ember, jó napot! Már másodszor villamosozott el egy magyar nyelvű hirde­tés nyomán cipészmester hon­fitársaihoz, de azok, mire ő odaért, felvettek más segé­det. Egy nap aztán szerencsé­vel járt. „Szűcs, Szűcs! Gyere ide!” — integettek kivándor­ló társai. — Ez az úr itt ci­pészmester, segédet keres. Ezután tizenegy hónapig ké­szítette a lábbeliket Szűcs Já­nos Buenos Aires egyik kis műhelyében, majd egy napon mestere, aki nagyon megsze­rette, így szólt: „Egy régi barátom, ő is ci­pészmester, eladja a műhe­lyét. Magára gondoltam. Len­ne kedve megvenni?” „De Raininger úr kérem, tudja, hogy nincs annyi pén­zem” — volt a szomorú vá­lasz. „Ne törődjön vele, Jani, itt van száz peso foglaló. Szaladj a Francihoz, a Szűcs úr megveszi a műhelyt" — szólt a mester a fiához. — „Adok kölcsön, majd ha már jól megy a bolt,­visszafizeti.” Ezt követően még tíz évig ott dolgozott Szűcs János ci­pészmester Argentína főváro­sában, jól megtanulta a spa­nyolt, ám cseppet sem felej­tette jövetele célját, hogy pénzt gyűjtsön, s egyszer ha­zatérjen a Felvidékre család­jához. — Haza is tértem harminc­kilencben, Buzitára, Kassa mellé. De éppen a második világháború hajnalán csöp­pentem Magyarországra. Vit­tek ismét a frontra — mond­ja a ma 86 éves Szűcs János Vértesacsán, kis házikója konyháján. — Pedig nekem kijutott az első háborúból is, megjártam Piavét, meg a szerb és orosz frontot is. Szűcs János életében nem sok esztendő volt, amikor nagy nyugalomban foltozgat­hatta a cipőtalpakat. Még nem volt egészen kész a háza, amikor eladósodott, nem tud­ta befejezni az építkezést. Elcserélte egy kisebbre az épülő portát, de itt sem volt sokáig maradása a családnak. — Negyvennyolcban, ami­kor az áttelepítések kezdődtek, én rögtön átkerültem ide Ácsára, az első traszporttal. Akár hiszi, akár nem, egy élő akácfa miatt kellett el­hagynom a házamat,­ telke­met. Vannak ilyen furcsasá­gok az életben, persze, már nem bánom, hogy így alakult. Aztán elmeséli a különös történetet. A református te­metőben kivágták az akácfá­kat, s a lakásokat árverezték ott a helyszínen. Az egyházfi ingyen kapott egy lakást, mi­vel ő szervezte a munkálato­kat, a többi gazda licitálha­tott. Már mindenkinek volt fája, csak Szűcs Jánosnak nem, s már csak egy lakás volt gazdátlan. Az egyházfi sró­folni kezdte az árat, ő akarta azt is megvenni. „Hagyd meg nekem, hadd vegyem meg én, neked van már” — kérte az egyházfit. „Ez a lakás engem illet, mert benne van annak a fá­nak a törzse, melyet apám sír­ja tövéből vágtak ki” — hang­zott a válasz. „De az én apám sírja fölött is volt akác, en­gem is megillet ilyen alapon a rönk!” „Igen, a Szűcsnek igaza van” — keltek többen is a védelmére, s ekkor kez­dődött a harag. A kitelepítéskor azután az egyházfinak kellett összeírnia az első tizenöt családot, aki utazik. Természetes, hogy Szűcsék rajta voltak a listán. Az öreg nem volt élelmes ember, Vértesacsán is a falu szélén kapott házat, mert raj­ta kívül volt még egy cipész, s az maradt a központban. Negyvennyolcban már öt­venhat éves volt, nem vitá­zott, tudomásul vett mindent. Amikor megalakult az első termelőszövetkezet, boldogan ajánlotta pár hold földjét a közösbe, hiszen nem volt földművelő ember sosem. Cipészkedett egy darabig, majd a helyi termelőszövet­kezetben szíjgyártó lett, ló­szerszámokat készített. „Bőrrel kell dolgoznia most is, Jani bácsi, s a lószer­számra nekünk most nagyobb szükségünk van” — mondták a tsz vezetői, s az öreg a mai napig is a tsz legidősebb tagja és aktív dolgozója. Spanyolul évek óta nem be­szél, de frissen élnek benne még a szavak. Évekkel ez­előtt a faluból egy fiatal ál­latorvos Kubába ment egy évre tanulmányútra, s amikor hazajött, az öreggel spanyo­lul társalgót! ,,Ombre, buenos tardes” — mondták egymás­nak, ha találkoztak, s az acsai­­ak megmosolyogták őket. Télen nem fűtik a házat, az öreg hátul az udvarban dol­gozgat néha. Fiával és me­nyével lakik együtt. A „fiata­lok” — a fia is nyugdíj előtt áll már — napközben nincse­nek otthon. Az öreg­­sokat van egyedül, s néha azon kapja magát, hogy spanyol nyelven dörmög maga elé valamit. Ilyenkor kitágulnak a házacska falai, megjelenik szeme előtt a nap­fényes argentin kikötő fehér házával, s a mélykék tenger. Flórom éve, amikor meghalt a felesége, a rokonsággal el­ment Buzitára. A település azóta összeépült Kassával, és Szűcs János egykori háza he­lyén emeletes irodaház maga­sodik. Amikor hazajött, eltöp­rengett azon, hogy nem is olyan rossz neki öreg nap­jaira Vértesacsán. G. G. Lipcsei vásár Hatvan ország 9 ezer cége, köztük csaknem 40­ magyar külkereskedelmi és külke­reskedelmi joggal rendelkező vállalat mutatja be ipari új­donságait és fogyasztási cik­keit a március 12—19. között a tavaszi lipcsei vásáron. A magyar vállalatok tíz különböző csoportban állíta­nák ki, egyebek közt mérő­műszereket, szerszámgépeket, élelmiszeripari berendezése­ket, adatfeldolgozó eszközö­ket és elektrotechnikai ter­mékeket. A magyar kiállítók közül is többen benevezték a termékeiket vásárdíjra Majoránnás szerződés A HERBARIA Országos Gyógynövényforgalmi Vál­lalat az áfészekkel kötött szerződéssel igyekszik fe­dezni a gyógynövények, fű­szernövények termesztését. Sárbogárdon Béres József az egyik legeredményeseb­ben termelő. Tavaly alig száz négyszögöl nagyságú területen szerződött majo­ránnára. Ezen a kis terüle­ten 161 kiló fűszernövényt termelt. Az idén megújította szerződését a járási áfész­­szel, 600 négyszögölre. ­ HÍRLAP . Vasút­korszerűsítés A közúti és vasúti for­galom biztonságának javí­tására a dél-balatoni vas­útvonalat automatikus tér­közbiztosító berendezéssel látták el. Elkészült 15, állo­mási biztosító-berendezés, a közúti-vasúti keresztezések­be pedig korszerű fényso­rompókat szereltek fel. A forgalom folyamatos emel­kedése indokolja a pálya­korszerűsítést, a nagyobb állomások átalakítását. Dol­goznak a Szabadbattyán— Murakeresztúr és a Siófok— Somogymeggyes—Gyékényes —Barcs vasútvonalak kor­szerűsítésén. 3 • ■ A zárszámadás ma már nem afféle pénzosztó ünnepség, jelentősége mégis igen nagy a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek életében. Egy egész év munkáját, gazdálkodásá­nak eredményességét értékelik ebből az alkalomból, s ösz­­szegezik azokat a tapasztalatokat, amelyek a következő esz­tendőben hasznosíthatók. Az 1977. év úgy kerülhet be a Fejér megyei mezőgazdasági tsz-ek történetébe, mint a nehéz fel­adatok és a szép sikerek esztendeje. A megyei pártbizottság cselekvési programja — összhang­ban a népgazdasági terv céljaival — alaposan megnövelt fel­adatokat állított a mezőgazdasági üzemek, köztük a tsz-ek elé is. A közös gazdaságok zárszámadási adatai alapján a napokban a területi tsz-szövetség készített részletes össze­foglalót arról, hogy többségében nagyon jól megbirkóztak e feladatokkal a megye szövetkezetei. Búzarekord, kukoricagond Nem csökkenhet a búza és a kukorica vetésterülete; a termésátlagok növelésében arra kell törekedni, hogy csökkenjenek a gazdaságok között meglévő nagy különb­ségek — írta elő a megyei pártbizottság cselekvési prog­ramja. A májusi jégverés miatt 2500 hektáron ki kel­lett szántani a búzát, a terü­let nagysága mégis elérte az 1976. évit. A szövetkezetek 43,2 mázsás hektárátlagot terveztek és 46,3 mázsát ta­karítottak be, amennyit még soha! Bizonyos fokig csök­kentek a gazdaságok termés­átlagaiban meglévő különb­ségek is: a 64-ből csak 11 gazdaság ért el negyven má­zsa alatti átlagot (1976-ban 18, 1975-ben 39) tizenöt tsz viszont — összesen csaknem 15 ezer hektáron — 50 má­zsa feletti hozamot könyvel­het el. Tavaly sem kedvezett az időjárás a kukoricának, ame­lyet az eredeti tervnél 3000 hektárral nagyobb területen termesztettek a szövetkeze­tek. Mégis, a hektáronkénti átlag 54,9 mázsa volt, 10,3 mázsával nagyobb az előző évinél, de kisebb az 1975-ben betakarított rekordnál. Az eredmény a termesztési tech­nológia javulását, a termelés­biztonság növekedését bizo­nyítja. A javuló termelésbiz­tonság, a szárazságban is el­ért viszonylag magas hozam ellenére a gazdaságok egyre gyakrabban teszik szóvá, hogy baj van a kukorica jö­vedelmezőségével. A terme­lés költségei — gépesítés, vegyszer, műtrágya — az utóbbi években túl gyorsan növekedtek, s a kukorica egységnyi területen jóval ke­vesebb jövedelmet hoz, mint a búza vagy például a napra­forgó. Kedves növény az üzemek­ben a napraforgó: tavaly ter­mőterülete és hozama is je­lentősen nőtt, a hektáron­kénti 20,3 mázsával a megye országos első helyezést ért el. A cukorrépát viszont megvi­selte a szárazság (285 mázsa hektáronként), kivéve az igen gondos talaj­művelést, táp­anyag-visszapótlást és komp­lex növényvédelmet alkalma­zó gazdaságokat: hat tsz 350 mázsa feletti hozamot ért el. Zöldségdömping A cselekvési program kü­lön pontban foglalkozott a zöldségtermelés fejlesztésével összefüggő feladatokkal, ki­mondva: biztosítani kell a zöldségfélék fajta- és meny­­nyiségi igények szerinti ter­melését. A burgonyatermesztés még mindig felemás: az üzemek egy részében nagyüzemi módszerekkel, modern tech­nika, kidolgozott technológia szerint folyik a termelés, másik részében maradt a ré­gi, lényegében kisüzemi mód­szer. Tavaly az 1975. évinél 600 hektárral nagyobb terü­leten termesztettek burgo­nyát a tsz-ek, az elért átlag­hozam (167,8 mázsa) viszont 8 mázsával elmaradt az 1975. évitől. A termés mennyisége elegendő ahhoz, hogy a me­gye lakosságának ellátása biztonságos legyen. Zöldséget tavaly 4042 hek­táron termesztettek a közös gazdaságok, majdnem 1100 hektárral nagyobb területen, múlt két év£V£ f­ésnap. Ho­zam­ter­­üket is túlteljesítet­ték a szövetkezetek, és tavaly annyi zöldséget adtak, mint amennyit 1930-ra terveztek. A zöldségtermesztés gyors fejlesztésére a szövetkezeti vezetők fegyelmezett dönté­sei mellett a közgazdasági szabályozók módosulása is serkentett. összességében a növényter­melési főágazat árbevétele a megye szövetkezeteiben meg­haladta a 2,1 milliárd forin­tot, ami 19 százalékkal több az 1975. évinél. Tehenenként 3228 liter tej Az állattenyésztés fejlesz­tésének mértékét , a megyei pártbizottság cselekvési prog­ramja hat százalékban álla­pította meg. A feladat sike­res megoldását nagyban se­gítette, hogy az állami támo­gatás formái elsősorban az állattenyésztés javára módo­sultak.­­ A középtávú tervben meg­határozott céllal egyezően fejlődött a szarvasmarha­tenyésztés. Az állatlétszám 13,6 százalékkal nőtt az 1975. évihez mérten, ezen belül — ugyancsak két év alatt — 28 százalékkal a tehénállomány. A vártnál is kedvezőbben alakult a tejtermelés: a szö­vetkezeti tehenészetek tehe­­nenkénti átlaga 3228 liter. Tavaly a 64 gazdaságból 22 már 3400 liter felett termelt (1975-ben hat, 1976-ban ki­lenc ilyen tsz volt), s az alsó határként megszabott 2200 li­tert csak két tsz nem érte el. Az értékesített tej mennyi­sége másfélszeresebb az 1975. évinek, és 16 százalékkal meghaladja a tavalyit. Legtöbb gonddal küzdött a főágazaton belül a sertéste­nyésztés. A szarvasmarha­tenyésztésre fordított na­gyobb figyelem, az érdekelt­ség bizonyos fokú csökkené­se és személyes okok miatt a nagyüzemi kocalétszám csak ezerötszázzal volt nagyobb tavaly, mint 1975-ben; ebből a múlt évi növekedés mind­össze 431 volt. A vágósertés értékesítési tervet nem telje­sítették a szövetkezetek, a súly kismértékben azonban meghaladta a két évvel előb­bit. A megyei cselekvési programban meghatározott célt, hogy anyakocánként legalább 17,5 mázsa vágó­sertést termeljenek a gazda­ságok, a szövetkezetek nagy része még nem érte el. Az ágazat fejlesztésére azóta fo­kozott gondot fordítanak a szövetkezetek vezetői, amire egy jellemző példa: a közös gazdaságok felében folyamat­ban van a sertéstenyésztő­telepek rekonstrukciója, bő­vítése. A juhászatnak kedvező esz­tendeje volt a tavalyi, a szö­vetkezetek 1975-höz mérten több, mint kilenc százalékkal növelték juhállományukat, a gyapjúértékesítés is nőtt. Az eredményekben máris része van a tavaly létrejött társu­lásoknak, amelyhez 28 ter­melőszövetkezet csatlakozott. A baromfitenyésztésen belül a húscsirke-termelés csök­kent, a tojástermelés viszont gyors ütemben nőtt. Néhány tsz — főleg a fehérvári Kos­suth és a Szabad Élet — cél­irányos, intenzív fejlesztéssel a tojóállományt összesen 46 százalékkal növelte, a tojás­termelést 37 millióról 50 mil­lióra. Szintén egy összefoglaló ada­t: az állattenyésztési fű­ágazat árbevétele 18 száza­lékkal haladta meg az 1975. évit. Gyorsan növekvő költségek Fejér megye mezőgazdasá­gi termelőszövetkezeteinek termelési értéke tavaly, 1976- hoz mérten, 6,3 százalékkal nőtt. Mivel a megye szövet­kezetei 1976-ban is — válto­zatlan áron számolva — mintegy öt százalékkal nö­velték termelésüket, a két esztendő együttes növekedése körülbelül 10 százalék. Az árbevétel — 1975-höz mérten, folyó áron számítva — 20 százalékot meghaladó ütem­ben nőtt, s meghaladta az 5,1 milliárd forintot. Gond azonban, hogy tavaly a gazdálkodás költségei a termelési érték növekedésé­nél nagyobb mértékben emel­kedtek (10,9 százalékkal). A költségnemek közül tovább­ra is az anyag- és az eszköz­jellegű költségek növekedé­se a leggyorsabb. Kétségtelen, hogy a Fejér megyei szövet­kezetek által elért szinten a termelés további növelésének költségei nagyon számotte­vőek, ez a tény azonban minden gazdaságot elsősor­ban a jobb költséggazdálko­dásra, a hatékonyság javítá­sára kell, hogy ösztönözzön. A termelési értéknek a költségeknél mérsékeltebb növekedési üteme ellenére a mérleg szerinti eredmény (tiszta nyereség) 1976-hoz ké­pest csaknem 200 millió fo­rinttal, 670 millió forintra nőtt a megye szövetkezetei­ben. Ebből azonban 100 mil­liót az Állami Biztosító által fizetett jégkártérítés, 100 milliót pedig a tejprémium tett ki. A szövetkezetek brut­tó jövedelme 21,8 százalékkal nőtt ugyan, de központi el­vonás is számottevően na­gyobb az előző évinél. (A jö­vedelemadó például 148 mil­lió forintról 219 millió forint­ra nőtt.) Az összes részesedési alap 1976-hoz mérten 5,4 százalék­kal nőtt tavaly, de mivel kis­mértékben emelkedett a szö­vetkezetekben dolgozók szá­ma, az egy főre jutó részese­dés csak 4,4 százalékkal na­gyobb az előző évinél. Legjobbak és legrosszabbak A bevezetőben úgy fogal­maztunk, hogy az 1976. évi, jelentősen megnövelt felada­tokat a megye mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek nagy többsége sikeresen teljesítet­te. Mivel küzdelmes eszten­dő volt a tavalyi, az is meg­mutatkozott, hogy a szövet­kezetek egy része — körülbe­lül tíz százaléka — alig fej­lődik, némelyik súlyos gon­dokkal küzd. A területi szö­vetség által készített össze­foglaló például kimutatja, hogy a leggyengébben gaz­dálkodók csoportjában — tíz szövetkezet — az egy hektár­ra jutó átlagos nyeresége 744­ forint, míg a legjobbak ennél hétszer nagyobb, 5024 forint nyereséget értek el. A magyarázat: az egy főre jutó termelési érték az előbbi cso­portban 216 ezer forint, az utóbbiban 337 ezer forint. Sajnálatos, hogy négy szö­vetkezet — Gece, Mezőszent­­györgy, Pázmánd és Szabad­battyán — veszteséggel zárta a múlt évet; veszteségük ösz­­szege meghaladja a 15 millió forintot. A cecei és a mező­­szentgyörgyi szövetkezetben veszteségrendezési eljárást (szanálást) rendelt el a me­gyei tanács. Végül a szövetkezetek gaz­dálkodásával összefüggésben egy sokat mondó adat: tavaly a megye háztáji és kisegítő gazdaságai a szövetkezeteken keresztül 387 millió forint ér­tékű terméket értékesítettek, ami 50,6 százalékkal haladja meg az előző évi értékesítést! Fábián Ferenc Zárszámadás után A termelőszövetkezetek sikeres esztendeje

Next