Fejér Megyei Hírlap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-03 / 102. szám

— 2 — Izrael nem vonul ki! Mose Dujan izraeli külügymi­niszter vasárnap újból megerősí­tette, hogy Izrael nem vonul ki a megszállt arab területekről. A külügyminiszter tv-nyilatko­­zatában közölte azt is, hogy Iz­rael nem fogja visszavonni az amerikai harci repülőgépek vá­sárlására előterjesztett kérelmét abban az esetben, ha az ameri­kai kongresszus­ jóváhagyná a repülőgépeladást Szaúd-Arábiá­­nak és Egyiptomnak. Hazai és külföldi kaleidoszkóp Kádár János és Gáspár Sándor külföldi szakszervezeti vezetőkkel­­találkozott Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi­­Bizottságának első titkára és Gáspár Sándor, a Szakszervez­­­eietők Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai a felvonulási téren találkoztak azokkal­­­ a külföldi szakszervezeti vezetőkkel, akik 50 országból és a Szakszervezeti Világszövetség képviseletében részt vettek a budapesti dolgozók május 1-i ünnepségén.­­ Kádár János hangsúlyozta, hogy az ünnepi demonstráció a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus kife­jezője. Népünk szolidaritása tettekben is megnyilvánul a ha­zai építőmunkában és a nemzetközi porondon egyaránt. El­ismeréssel szólt a Szakszervezeti Világszövetség Prágában­ a­­­ közelmúltban megtartott kongresszusáról, amely jó szellem­ben tárgyalt és jó határozatokat hozott. Mint mondta, nagy megtiszteltetés számunkra, hogy az SZDSZ magyar elnököt választott. E bizalom is arra kötelez, hogy a világszövetség határozatainak valóra váltásáért dolgozzunk. , Kádár János megköszönte a külföldi szakszervezeti veze­­t­­ők részvételét a budapesti május 1-i ünnepségen, és sok si­kert kívánt az általuk képviselt országok szakszervezeti­­ mozgalmának, dolgozóinak tevékenységéhez, harcához. A magyar­ laoszi együttműködési bizottság plenáris ülése Incidensek Dél-Libanonban Új elnök Afganisztán élén Kedden az Országházban plenáris üléssel folytatódott a magyar-a­ lao­szi gazdasági és­­ műszaki-tudományos együtt­működési bizottság második ülésszaka. A két delegációt Borbándi János, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese és Sanan Southichak közmun­kaügyi, közlekedési és szállí­tási miniszter, az együttmű­ködési bizottság társelnökei vezették. Borbándi János üdvözlő beszédében annak a meggyő­ződésének adott kifejezést, hogy a két nép jó kapcsolata a szocializmus ügyének erő­södését segíti elől Eltökélt sz­ándékunk, mondotta. __ hogy továbbra is sokoldalú tá-A Dél-Libanonban ideigle­nesen tartózkodó ENSZ-erők három szenegáli katonája­­vesztette életét, amikor ko­csijuk hétfőn hajnalban Tyr közelében aknára futott. Az Alna hírügynökség szerint a­­robbanószerkezetet a meg­szálló izraeli csapatok helyez­nék el. a­ Korábban, március 28-án " ugyancsak izraeli katonák ál­tal telepített akna " tépte­da­ Afganisztánban a fegyveres erők csütörtökön hatalomra került forradalmi tanácsa va­sárnap Nur Mohammed Tara­kit nevezte ki államfővé és miniszterelnökké — jelentet­­te be a kabuli rádió. A testü­let vasárnap kibocsátott első számú rendelete arról is tá­jékoztat, hogy az ország ezt az új hivatalos nevet kapta:­­Afganisztáni Demokratikus Köztársaság. A közlemény szerint a jö­vendő afgán kormány tagjai riogatást nyújtunk a laoszi népnek országépítő munkájá­hoz. Sanan Southichak válaszbe­­­szédében hangsúlyozta: a két éve bekövetkezett történelmi fordulat után az ország a szocializmus építésének útját választotta. A Magyar Nép­­köztársaság által nyújtott tá­mogatásért az egész laoszi nép őszinte köszönetét fejezte ki. A plenáris ülésen megvi­tatták a legutóbbi ülésszak óta végzett munkát, elemez­ték a gazdasági, valamint a műszaki-tudományos együtt­működés eddigi tapasztala­tait, és kijelölték a további feladatokat, rabokra az ENSZ-erők egyik svéd katonáját. A Dél-Libanonban tartóz­kodó ENSZ-erők francia kon­tingensének katonái hétfő reggel Tyr közelében két „azonosítatlan személyt” lőt­tek agyon. Az illetők a fran­ciák ellenőrizte területen ha­ladtak át és állítólag nem áll­tak meg a figyelmeztető le­­vésekre, a Forradalmi Tanácsnak tar­toznak felelősséggel, a ta­nács nevezi majd ki a kor­mány tagjait. A rádió bejelentette azt is, hogy a tanács­ döntése értel­mében marad a rögtönítélő bíráskodás. Ennek értelmé­ben változatlanul gyülekezési tilalom is érvényben van. A rádió szerint a katonai tanács ugyanakkor megállapította, hogy az országban helyreállt a teljes nyugalom. Svájc Válaszút előtt . Svájcra talán semmi sem jellemző jobban, mint a vál­tozatlanság. Ez az esztendő azonban úgy tűnik kivétel lesz. A polgároknak hamaro­san két fontos dologban is állást kell foglalniuk: már nem lehet halogatni a dön­tést az ország esetleges ENSZ-tagságáról, de ami még érzékenyebb téma, sza­vazniuk kell a kantonok ha­táskörét megcsorbító új al­kotmánytervezetről is. Felte­hetőleg mindkét kérdés he­ves érzelmeket vált majd ki a svájci ppolgárok körében. Változó semlegesség? Svájc ENSZ-tagságát az utóbbi években egyre többen szorgalmazzák. A helyi saj­tóban is mind gyakrabban jelennek meg olyan írások, amelyek a kívülállás hátrá­nyait taglalják. A legnyomó­sabb érv, hogy az államszö­vetség a nemzetközi jelentő­ségű döntések meghozatalá­ból marad ki, pedig azok jó része valamilyen formában azt is érinti. A csatlakozás mellett szól még, hogy Genf­ben van az ENSZ európai központja, s ezáltal az or­szág amúgy is bekapcsolódott a világszervezet „vérkeringé­sébe”. A svájci kormány egyébként tavaly hivatalosan is bejelentette: szükségesnek és hasznosnak ítéli az ország belépését az ENSZ-be. Elég népes azonban a be­lépést ellenzők tábora is. Ne­kik látszólag „tudományos” ellenvetéseik vannak: az or­szág 18­15-ben szerződésben vállalt „örök -semlegessé­gét” tartják összeegyeztethe­tetlennek az ENSZ-tagság­­gal. A semleges státusz — szerintük — kizár mindenféle katonai akciót, márpedig a világszervezet bizonyos ese­tekben fegyveres beavatko­zásra is felkérheti tagjait. Az aggályoskodókat teljes mér­tékben cáfolja a nemzetközi jogászok álláspontja. Ezek a szakemberek pozitív példa­ként Ausztriát emlegetik, amely a semlegesség ellené­re — 1955 óta aktív tagja a világszervezetnek — nem zárkózik el attól, hogy részt vegyen az ENSZ békefenn­tartó erőinek tevékenységé­ben (például Cipruson). A jogászok szerint a második világháború után fokozatosan megváltozott a semlegesség az el nem kötelezettség tar­talma. Mist már nem nasszi­­vitást várnak az ilyen álla­moktól, hanem azt, hogy ak­tívan vegyenek részt a bé­ke megőrzésében. Nehézkes demokrácia Ugyancsak az idén kell majd népszavazáson dönteni a Svájci Államszövetség új alkotmány-tervezetéről. A készítőknek egyelőre nem sok örömük lehet a publicitás­ban. A közvélemény ugyanis óriási felháborodással fogad­ta a javasolt új rendelkezése­ket- a kantonok hatásköré­nek „megnyirbálását”, a népszavazásra bocsájtható témák számának csökkenté­sét és a központi szervek be­folyásának növekedését. Úgy érzik a svájci demokrácia erős tartópillérei lennének megcsonkítva ha az Új tör­vény életbe lenne A több át­tételes garanciákkal körül­bástyázott államgépezetet ugyanis sokan a polgári de­mokrácia legfejlettebb válto­zatának tartják Előnyei kö­zé sorol­ják, hogy a közvéle­mény minden lényeges — és kevésbé lényeges — országos ügybe beleszólhat. A kanto­nok erősségében, nagyfokú önállóságában látják a sok­­nemzetiségű lakosság harmo­nikus együttélésének bizto­sítékát. Kantonok „diktatúrája” A változások hívei ezzel, szemben azt vallják, hogy a jelenlegi államgépezet rend­kívül nehézkes, szinte lehe­tetlen a gyors, rugalmas köz­ponti kormányzás. Az önálló alkotmánnyal, parlamenttel államigazgatási apparátussal rendelkező kantonok ugyanis minden elképzelést megvé­tózhatnak. Csak akkor lesz valamiből országos törvény, vagy gazdasági intézkedés, ha mind a huszonkét helyi ál­lam jónak tartja Még bonyo­lultabb a helyzet akkor ha valamilyen kérdésben nép­szavazást rendelnek el; a szentesítéshez minden kan­tonban az „igen” szavazatok többsége szükséges. Az is az igazsághoz tartozik, hogy né­hány „államban” olyan erős, konzervatív vezetés van, hogy sorra megtorpedózhatja a neki nem tetsző rendelkezé­seket. Már klasszikus példa, hogy a demokráciájára oly büszke Svájc „csupán” azért deklarálta a világon az utol­sók között — 1971-ben — a nők politikai jogainak gya­korlását, mert néhány kanton évtizedekig megakadályozta azt, és még most is van olyan, amelyik saját terüle­tén nem engedi őket szavaz­ni és állami tisztségekbe megválasztani. A számunkra szinte hihe­tetlen ellentmondások nyo­mán a kormány 14 évi huza­vona után most már a válto­zások híve. Ez azonban ön­magéban nem biztosíték az­ új kormány elfogadására. Az­ alaptörvény sorsáról ugyanis még a régi álamegnezet — 22 többségében konzerva­tív kanton — dönt s aligha egyezik bele saját jogai kor­látozásába. Mogyoró Katalin HÍRLAP Gromiko és Puja Frigyes az NDK-ba látogat Berlinben kedden hivatalo­san­ bejelentették, hogy And­rej Gromiko, az SZKP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere az NSZKP Politikai Bizottsá­gának, valamint az NDK Ál­lamtanácsának és Miniszter­­tanácsának meghívására má­jus közepén hivatalos látoga­tást tesz a Német Demokra­tikus Köztársaságban. Puja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere Oskar Fischernek, a Német Demokratikus Köz­társaság külügyminiszterének meghívására május 3-án, ba­ráti látogatásra a Német De­mokratikus Köztársaságba utazik. Vance a SALT-ról Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter vasárnap a SALT-tárgyalások folyama­tosságát hangsúlyozta. A CBS tv-nek adott nyilatkoza­tában Leonyid Brezsnyevre hivatkozott, aki szerint mind­két országnak feladata, hogy további erőfeszítéseket te­gyen a hadászati fegyverzet­­korlátozási tárgyalások sike­réért. Cyrus Vance tv-interjújá­­ban, szakítva a korábbi ame­rikai gyakorlattal, l azért minden kérdés elöl, amely a SALT-tárgyalások egyes gya­korlati kérdéseire, egy jö­vendő szerződés amerikai belpolitikai fogadtatására vo­natkozott. A Moro-ügy legújabb fejleménye Giulio Andreotti Rómában fogadta Enrico Berlinguert, az OKP főtitkárát a két poli­tikus mintegy háromnegyed órán át tárgyalt a Moro-ügy­­ről és a kormány tevékenysé­géről. A nap folyamán Torinóban Luciano Lama, az Olasz Ál­talános Szakszervezeti Szö­vetség főtitkára több tízezres tömeg előtt mondott beszédé­ben rámutatott: „azok a sze­­mélyek, akiknek szabadon bocsátását a Vörös brigádok követelik, nem politikai fog­lyok, hanem közönséges bű­nözők, gyilkosok. Az esti órákban Rómában összeültek a vezető keresz­ténydemokrata politikusok. Szerda, 1978. május 3. A legjobbak között Fiatal műszakiak brigádja ők újságolták boldogan, a Videoton Rádió- és Televíziógyár Puskás Tivadar Szociálista Brigádjának tagjai, hogy milyen nagy kitüntetés érte a 33 tagú kollektívát, elnyerték az MSZMP Központi Bizottságának jubileumi oklevelét, és ezzel együtt az április 28-i vállalati ünnepségen átvehették a Szakma Kiváló Brigádja kitüntetést is. Amikor az alkalmazástechnikai osztályon, a Puskás Tivadar Szocialista Brigád vezetőjét kerestem, ketten jöttek: Simon József és Treuer József. — Négy évig voltam a brigád vezetője — mondta Simon József. — Januárban átadtam e tisztet Jóskának. — Miért? — Szakszervezeti osztálybizottsági titkárrá választottak és a brigádvezetőség ezzel — mi­vel több szocialista brigád munkájának érté­kelésében is részt veszek — összeegyeztethe­tetlen. Azért jöttem én is, hogy a mi kollek­tívánk korábbi tevékenységéről beszéljek, mert egyik alapító tagja voltam 1964-ben. Ér­dekes, az előttem lévő brigádvezetőtől, Horgos Ferenctől a „stafétabotot” ugyanazért vettem át, mint amiért én átadtam. — Én 1972 óta dolgozom a gyárban, közben katona is voltam, majd két évvel ezelőtt be­vettek a „csapatba” — folytatta Treuer Józse. — A mi brigádunkból olyan sokan került­ vezető posztra, hogy elsorolni sem tudom — mondta a volt vezető. — Főmérnök, főosztályvezetők, osztályveze­tők, művezetők, sőt még a moszkvai kereske­delmi tanácsos is tőlünk indult. Nem azt mon­dom, hogy ma nem ott vannak, ahol vannak, ha történetesen nem a Puskás brigádból raj­tolnak. Azt azonban fölösleges bizonygatni, hogy a mi gárdánk az egymás megbecsülésé­nek, a tagok emberi és szakmai értékei fel­ismerésének és az olyan sokat emlegetett jó munkahelyi légkörnek mindig megbízható, nagyszerű iskolája volt. — Ha egy mondattal kellene elmondania, hogy mit tart a brigád legnagyobb erényének, mit válaszolna? — Jól érezzük magunkat munka közben, és egyikünk sem távozik sóhajtva, hogy hála is­tennek, végre kitettem innen a lábamat. Ez a legfontosabb. Minden egyéb szinte magától megy. — Akkor talán az egyebekről is beszéljünk, amelyek azonban semmivel sem jelentéktele­nebb feladatok számunkra, mint a munka — mondta Treuer József. — A Kossuth Általános Iskola részére kialakítottunk, felszereltünk egy akusztikai termet, ahol nyelvoktatás fo­lyik, és csináltunk az iskolának feleltető gépet is. Az újság is írt róla. Ezután rövid idő múlva levelet kaptunk Lajoskomáromból. Egy moz­gásképtelen fiú írta és kért bennünket, az ő házitelefonját is javítsuk meg. Megjavítottuk szegény gyereknek, és azt az érzést nem lehet leírni, amit a boldogsága láttán éreztünk. El­határoztuk, ha összejön a rávaló, egy korsze­rűbb telefont fogunk felszerelni. A brigád zöme egy hatalmas, közös mun­kateremben d­olgozik. 1970 előtt a rádió és te­levízió gyártásához szükséges célműszereket készítették. Utána teljes profilváltás történt, azóta a Számítástechnikai Gyárhoz tartoznak és fejlesztéssel foglalkoznak. Azon készülékek fejlesztésével, amelyeket megjelenítő perifé­riának neveznek, s amelyekkel közvetlen kap­csolatot lehet teremteni az ember és a gép között. Az önálló perifériaként dolgozó beren­dezést terminálnak nevezik és ez táradat­feldolgozásra alkalmas. A számítógéptől több száz kilométerre is használható. Arra is volt már példa, hogy Helsinki és Budapest között vette a számítógép adatait a terminál. Egyébként a szibériai olajmezőn, az olajipari rendszerekben üzemszerűen működnek e be­rendezések. — Nagyon nehéz és felelősségteljes munka ez —mondta Egerszegi Csaba, aki szintén új készülék, a Mini-Vidi display monitor kiala­kításában működött közre.­­ Mi szinte a nul­láról indultunk a számítógépgyártásban és el­jutottunk oda, hogy például a megjelenítő be­rendezéseinket egyre több, világszínvonalon­­álló számítógéphez tudjuk csatlakoztatni. Köz­ben a munkánk eredményével meg kell szün­tetnünk azt az előítéletet is, amely irántunk, mint új számítógépgyártók iránt megnyilvá­nul. Szűcs László megmutatta a Floppy Disk-et, azt a berendezést, amely a VDDS display mel­lett a VBKM által gyártott eredményjelző táblákat vezérli majd. Az 1980-as moszkvai olimpiára 22 ilyen berendezést készít a kollek­tíva. A mintadarabokat most, a napokban szállították el a fővállalkozóknak. Az egyik asztalnál Kiss Anna, a dinamikus memóriaegység műszaki rajza felé hajolt. Ga­­rai Géza osztályvezető pedig, aki korábban szintén a Puskás Tivadar brigád tagja volt, olyan érdekfeszítő előadást tartott nekem ar­ról, hogyan küzdöttek meg a feladattal, hogy az arab írásjeleket produkálja a display, még­pedig úgy, hogy balról jobbra írja a sorokat, hogy a munkaidő végéig hallgattam volna. Bognár János Japán vendég a Fehér Házban Fukuda Takeo japán miniszterelnök há­romnapos hivatalos látogatásra Washington­ba érkezett. Nem nehéz megjövendölni, hogy a japán—amerikai csúcstalálkozó nem tar­tozik majd a pusztán protokolláris jelentőségű tanácskozások kategóriájába. Elég egy még­oly futó pillantást vetni a terítékre kerülő problémák sorára ahhoz, hogy a me­gfigyelő megállapíthassa: a megbeszélés a hagyomá­nyos japán udvariasság ellenére sem ígérke­zik felhőtlennek. Mik a legjelentősebb témák? 1. Amerikai részről nem titkolják, hogy „élesen” kívánják felvetni a japán—amerikai kapcsolatokban immár évek óta jelentkező, valóban hatalmas amerikai deficit kérdését. Az USA-ban például egyre nyomasztóbb a japán gépkocsik, televíziók, magnetofonok és zenegépek konkurrenciája és a Fehér Ház sokéves ostrom alatt áll, hogy „végre tegyen valamit”. Carter kormányzata néhány hó­napja ígéretet csikart ki a hivatalos Tokió­tól, amely szerint „a japán kormány meg­próbálja lefaragni” az amerikai deficitet. Az amerikai elnök környezetében kijelentették: az ígéretek teljesítését „a japán jószándék próbaköveként” értékelik. 2. Washingtonban sok szó esik majd a ke­let-ázsiai térség katonapolitikai problémáiról és az ezzel kapcsolatos japán—amerikai együttműködésről. Washington azt szeretné, ha Japán gyorsabban fejlesztené fegyveres erőit és a két ország közötti „biztonsági szer­ződés” jegyében fokozottabban járulna hozzá a még mindig Japánban állomásozó amerikai fegyveres erők fenntartási költségeihez. A japán kabinetnek mindkét kérdést illető­en óriási belső ellenzékkel kell szembenéznie és ez nyilvánvalóan megnehezíti a tárgyalá­sokat. A mostani eredménytől függ, hogy a japán nemzetvédelmi hivatal igazgatója (gya­korlatilag a hadügyminiszter) milyen esélyek­kel tárgyal majd a nyáron amerikai kollégá­jával. 3. Végül, de távolról sem utolsósorban, biz­tosan szóba kerül az a mindkét ország szá­mára bonyolult dilemma, milyen módon pró­bálják fejleszteni a Pekinghez fűződő viszo­nyukat. HARMAT ENDRE

Next