Fejér Megyei Hírlap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-03 / 102. szám
— 2 — Izrael nem vonul ki! Mose Dujan izraeli külügyminiszter vasárnap újból megerősítette, hogy Izrael nem vonul ki a megszállt arab területekről. A külügyminiszter tv-nyilatkozatában közölte azt is, hogy Izrael nem fogja visszavonni az amerikai harci repülőgépek vásárlására előterjesztett kérelmét abban az esetben, ha az amerikai kongresszus jóváhagyná a repülőgépeladást Szaúd-Arábiának és Egyiptomnak. Hazai és külföldi kaleidoszkóp Kádár János és Gáspár Sándor külföldi szakszervezeti vezetőkkeltalálkozott Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt KözpontiBizottságának első titkára és Gáspár Sándor, a Szakszervezeietők Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai a felvonulási téren találkoztak azokkal a külföldi szakszervezeti vezetőkkel, akik 50 országból és a Szakszervezeti Világszövetség képviseletében részt vettek a budapesti dolgozók május 1-i ünnepségén. Kádár János hangsúlyozta, hogy az ünnepi demonstráció a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus kifejezője. Népünk szolidaritása tettekben is megnyilvánul a hazai építőmunkában és a nemzetközi porondon egyaránt. Elismeréssel szólt a Szakszervezeti Világszövetség Prágában a közelmúltban megtartott kongresszusáról, amely jó szellemben tárgyalt és jó határozatokat hozott. Mint mondta, nagy megtiszteltetés számunkra, hogy az SZDSZ magyar elnököt választott. E bizalom is arra kötelez, hogy a világszövetség határozatainak valóra váltásáért dolgozzunk. , Kádár János megköszönte a külföldi szakszervezeti vezetők részvételét a budapesti május 1-i ünnepségen, és sok sikert kívánt az általuk képviselt országok szakszervezeti mozgalmának, dolgozóinak tevékenységéhez, harcához. A magyar laoszi együttműködési bizottság plenáris ülése Incidensek Dél-Libanonban Új elnök Afganisztán élén Kedden az Országházban plenáris üléssel folytatódott a magyar-a laoszi gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság második ülésszaka. A két delegációt Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese és Sanan Southichak közmunkaügyi, közlekedési és szállítási miniszter, az együttműködési bizottság társelnökei vezették. Borbándi János üdvözlő beszédében annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a két nép jó kapcsolata a szocializmus ügyének erősödését segíti elől Eltökélt szándékunk, mondotta. __ hogy továbbra is sokoldalú tá-A Dél-Libanonban ideiglenesen tartózkodó ENSZ-erők három szenegáli katonájavesztette életét, amikor kocsijuk hétfőn hajnalban Tyr közelében aknára futott. Az Alna hírügynökség szerint arobbanószerkezetet a megszálló izraeli csapatok helyeznék el. a Korábban, március 28-án " ugyancsak izraeli katonák által telepített akna " tépteda Afganisztánban a fegyveres erők csütörtökön hatalomra került forradalmi tanácsa vasárnap Nur Mohammed Tarakit nevezte ki államfővé és miniszterelnökké — jelentette be a kabuli rádió. A testület vasárnap kibocsátott első számú rendelete arról is tájékoztat, hogy az ország ezt az új hivatalos nevet kapta:Afganisztáni Demokratikus Köztársaság. A közlemény szerint a jövendő afgán kormány tagjai riogatást nyújtunk a laoszi népnek országépítő munkájához. Sanan Southichak válaszbeszédében hangsúlyozta: a két éve bekövetkezett történelmi fordulat után az ország a szocializmus építésének útját választotta. A Magyar Népköztársaság által nyújtott támogatásért az egész laoszi nép őszinte köszönetét fejezte ki. A plenáris ülésen megvitatták a legutóbbi ülésszak óta végzett munkát, elemezték a gazdasági, valamint a műszaki-tudományos együttműködés eddigi tapasztalatait, és kijelölték a további feladatokat, rabokra az ENSZ-erők egyik svéd katonáját. A Dél-Libanonban tartózkodó ENSZ-erők francia kontingensének katonái hétfő reggel Tyr közelében két „azonosítatlan személyt” lőttek agyon. Az illetők a franciák ellenőrizte területen haladtak át és állítólag nem álltak meg a figyelmeztető levésekre, a Forradalmi Tanácsnak tartoznak felelősséggel, a tanács nevezi majd ki a kormány tagjait. A rádió bejelentette azt is, hogy a tanács döntése értelmében marad a rögtönítélő bíráskodás. Ennek értelmében változatlanul gyülekezési tilalom is érvényben van. A rádió szerint a katonai tanács ugyanakkor megállapította, hogy az országban helyreállt a teljes nyugalom. Svájc Válaszút előtt . Svájcra talán semmi sem jellemző jobban, mint a változatlanság. Ez az esztendő azonban úgy tűnik kivétel lesz. A polgároknak hamarosan két fontos dologban is állást kell foglalniuk: már nem lehet halogatni a döntést az ország esetleges ENSZ-tagságáról, de ami még érzékenyebb téma, szavazniuk kell a kantonok hatáskörét megcsorbító új alkotmánytervezetről is. Feltehetőleg mindkét kérdés heves érzelmeket vált majd ki a svájci ppolgárok körében. Változó semlegesség? Svájc ENSZ-tagságát az utóbbi években egyre többen szorgalmazzák. A helyi sajtóban is mind gyakrabban jelennek meg olyan írások, amelyek a kívülállás hátrányait taglalják. A legnyomósabb érv, hogy az államszövetség a nemzetközi jelentőségű döntések meghozatalából marad ki, pedig azok jó része valamilyen formában azt is érinti. A csatlakozás mellett szól még, hogy Genfben van az ENSZ európai központja, s ezáltal az ország amúgy is bekapcsolódott a világszervezet „vérkeringésébe”. A svájci kormány egyébként tavaly hivatalosan is bejelentette: szükségesnek és hasznosnak ítéli az ország belépését az ENSZ-be. Elég népes azonban a belépést ellenzők tábora is. Nekik látszólag „tudományos” ellenvetéseik vannak: az ország 1815-ben szerződésben vállalt „örök -semlegességét” tartják összeegyeztethetetlennek az ENSZ-tagsággal. A semleges státusz — szerintük — kizár mindenféle katonai akciót, márpedig a világszervezet bizonyos esetekben fegyveres beavatkozásra is felkérheti tagjait. Az aggályoskodókat teljes mértékben cáfolja a nemzetközi jogászok álláspontja. Ezek a szakemberek pozitív példaként Ausztriát emlegetik, amely a semlegesség ellenére — 1955 óta aktív tagja a világszervezetnek — nem zárkózik el attól, hogy részt vegyen az ENSZ békefenntartó erőinek tevékenységében (például Cipruson). A jogászok szerint a második világháború után fokozatosan megváltozott a semlegesség az el nem kötelezettség tartalma. Mist már nem nasszivitást várnak az ilyen államoktól, hanem azt, hogy aktívan vegyenek részt a béke megőrzésében. Nehézkes demokrácia Ugyancsak az idén kell majd népszavazáson dönteni a Svájci Államszövetség új alkotmány-tervezetéről. A készítőknek egyelőre nem sok örömük lehet a publicitásban. A közvélemény ugyanis óriási felháborodással fogadta a javasolt új rendelkezéseket- a kantonok hatáskörének „megnyirbálását”, a népszavazásra bocsájtható témák számának csökkentését és a központi szervek befolyásának növekedését. Úgy érzik a svájci demokrácia erős tartópillérei lennének megcsonkítva ha az Új törvény életbe lenne A több áttételes garanciákkal körülbástyázott államgépezetet ugyanis sokan a polgári demokrácia legfejlettebb változatának tartják Előnyei közé sorolják, hogy a közvélemény minden lényeges — és kevésbé lényeges — országos ügybe beleszólhat. A kantonok erősségében, nagyfokú önállóságában látják a soknemzetiségű lakosság harmonikus együttélésének biztosítékát. Kantonok „diktatúrája” A változások hívei ezzel, szemben azt vallják, hogy a jelenlegi államgépezet rendkívül nehézkes, szinte lehetetlen a gyors, rugalmas központi kormányzás. Az önálló alkotmánnyal, parlamenttel államigazgatási apparátussal rendelkező kantonok ugyanis minden elképzelést megvétózhatnak. Csak akkor lesz valamiből országos törvény, vagy gazdasági intézkedés, ha mind a huszonkét helyi állam jónak tartja Még bonyolultabb a helyzet akkor ha valamilyen kérdésben népszavazást rendelnek el; a szentesítéshez minden kantonban az „igen” szavazatok többsége szükséges. Az is az igazsághoz tartozik, hogy néhány „államban” olyan erős, konzervatív vezetés van, hogy sorra megtorpedózhatja a neki nem tetsző rendelkezéseket. Már klasszikus példa, hogy a demokráciájára oly büszke Svájc „csupán” azért deklarálta a világon az utolsók között — 1971-ben — a nők politikai jogainak gyakorlását, mert néhány kanton évtizedekig megakadályozta azt, és még most is van olyan, amelyik saját területén nem engedi őket szavazni és állami tisztségekbe megválasztani. A számunkra szinte hihetetlen ellentmondások nyomán a kormány 14 évi huzavona után most már a változások híve. Ez azonban önmagéban nem biztosíték az új kormány elfogadására. Az alaptörvény sorsáról ugyanis még a régi álamegnezet — 22 többségében konzervatív kanton — dönt s aligha egyezik bele saját jogai korlátozásába. Mogyoró Katalin HÍRLAP Gromiko és Puja Frigyes az NDK-ba látogat Berlinben kedden hivatalosan bejelentették, hogy Andrej Gromiko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere az NSZKP Politikai Bizottságának, valamint az NDK Államtanácsának és Minisztertanácsának meghívására május közepén hivatalos látogatást tesz a Német Demokratikus Köztársaságban. Puja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere Oskar Fischernek, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének meghívására május 3-án, baráti látogatásra a Német Demokratikus Köztársaságba utazik. Vance a SALT-ról Cyrus Vance amerikai külügyminiszter vasárnap a SALT-tárgyalások folyamatosságát hangsúlyozta. A CBS tv-nek adott nyilatkozatában Leonyid Brezsnyevre hivatkozott, aki szerint mindkét országnak feladata, hogy további erőfeszítéseket tegyen a hadászati fegyverzetkorlátozási tárgyalások sikeréért. Cyrus Vance tv-interjújában, szakítva a korábbi amerikai gyakorlattal, l azért minden kérdés elöl, amely a SALT-tárgyalások egyes gyakorlati kérdéseire, egy jövendő szerződés amerikai belpolitikai fogadtatására vonatkozott. A Moro-ügy legújabb fejleménye Giulio Andreotti Rómában fogadta Enrico Berlinguert, az OKP főtitkárát a két politikus mintegy háromnegyed órán át tárgyalt a Moro-ügyről és a kormány tevékenységéről. A nap folyamán Torinóban Luciano Lama, az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség főtitkára több tízezres tömeg előtt mondott beszédében rámutatott: „azok a személyek, akiknek szabadon bocsátását a Vörös brigádok követelik, nem politikai foglyok, hanem közönséges bűnözők, gyilkosok. Az esti órákban Rómában összeültek a vezető kereszténydemokrata politikusok. Szerda, 1978. május 3. A legjobbak között Fiatal műszakiak brigádja ők újságolták boldogan, a Videoton Rádió- és Televíziógyár Puskás Tivadar Szociálista Brigádjának tagjai, hogy milyen nagy kitüntetés érte a 33 tagú kollektívát, elnyerték az MSZMP Központi Bizottságának jubileumi oklevelét, és ezzel együtt az április 28-i vállalati ünnepségen átvehették a Szakma Kiváló Brigádja kitüntetést is. Amikor az alkalmazástechnikai osztályon, a Puskás Tivadar Szocialista Brigád vezetőjét kerestem, ketten jöttek: Simon József és Treuer József. — Négy évig voltam a brigád vezetője — mondta Simon József. — Januárban átadtam e tisztet Jóskának. — Miért? — Szakszervezeti osztálybizottsági titkárrá választottak és a brigádvezetőség ezzel — mivel több szocialista brigád munkájának értékelésében is részt veszek — összeegyeztethetetlen. Azért jöttem én is, hogy a mi kollektívánk korábbi tevékenységéről beszéljek, mert egyik alapító tagja voltam 1964-ben. Érdekes, az előttem lévő brigádvezetőtől, Horgos Ferenctől a „stafétabotot” ugyanazért vettem át, mint amiért én átadtam. — Én 1972 óta dolgozom a gyárban, közben katona is voltam, majd két évvel ezelőtt bevettek a „csapatba” — folytatta Treuer Józse. — A mi brigádunkból olyan sokan került vezető posztra, hogy elsorolni sem tudom — mondta a volt vezető. — Főmérnök, főosztályvezetők, osztályvezetők, művezetők, sőt még a moszkvai kereskedelmi tanácsos is tőlünk indult. Nem azt mondom, hogy ma nem ott vannak, ahol vannak, ha történetesen nem a Puskás brigádból rajtolnak. Azt azonban fölösleges bizonygatni, hogy a mi gárdánk az egymás megbecsülésének, a tagok emberi és szakmai értékei felismerésének és az olyan sokat emlegetett jó munkahelyi légkörnek mindig megbízható, nagyszerű iskolája volt. — Ha egy mondattal kellene elmondania, hogy mit tart a brigád legnagyobb erényének, mit válaszolna? — Jól érezzük magunkat munka közben, és egyikünk sem távozik sóhajtva, hogy hála istennek, végre kitettem innen a lábamat. Ez a legfontosabb. Minden egyéb szinte magától megy. — Akkor talán az egyebekről is beszéljünk, amelyek azonban semmivel sem jelentéktelenebb feladatok számunkra, mint a munka — mondta Treuer József. — A Kossuth Általános Iskola részére kialakítottunk, felszereltünk egy akusztikai termet, ahol nyelvoktatás folyik, és csináltunk az iskolának feleltető gépet is. Az újság is írt róla. Ezután rövid idő múlva levelet kaptunk Lajoskomáromból. Egy mozgásképtelen fiú írta és kért bennünket, az ő házitelefonját is javítsuk meg. Megjavítottuk szegény gyereknek, és azt az érzést nem lehet leírni, amit a boldogsága láttán éreztünk. Elhatároztuk, ha összejön a rávaló, egy korszerűbb telefont fogunk felszerelni. A brigád zöme egy hatalmas, közös munkateremben dolgozik. 1970 előtt a rádió és televízió gyártásához szükséges célműszereket készítették. Utána teljes profilváltás történt, azóta a Számítástechnikai Gyárhoz tartoznak és fejlesztéssel foglalkoznak. Azon készülékek fejlesztésével, amelyeket megjelenítő perifériának neveznek, s amelyekkel közvetlen kapcsolatot lehet teremteni az ember és a gép között. Az önálló perifériaként dolgozó berendezést terminálnak nevezik és ez táradatfeldolgozásra alkalmas. A számítógéptől több száz kilométerre is használható. Arra is volt már példa, hogy Helsinki és Budapest között vette a számítógép adatait a terminál. Egyébként a szibériai olajmezőn, az olajipari rendszerekben üzemszerűen működnek e berendezések. — Nagyon nehéz és felelősségteljes munka ez —mondta Egerszegi Csaba, aki szintén új készülék, a Mini-Vidi display monitor kialakításában működött közre. Mi szinte a nulláról indultunk a számítógépgyártásban és eljutottunk oda, hogy például a megjelenítő berendezéseinket egyre több, világszínvonalonálló számítógéphez tudjuk csatlakoztatni. Közben a munkánk eredményével meg kell szüntetnünk azt az előítéletet is, amely irántunk, mint új számítógépgyártók iránt megnyilvánul. Szűcs László megmutatta a Floppy Disk-et, azt a berendezést, amely a VDDS display mellett a VBKM által gyártott eredményjelző táblákat vezérli majd. Az 1980-as moszkvai olimpiára 22 ilyen berendezést készít a kollektíva. A mintadarabokat most, a napokban szállították el a fővállalkozóknak. Az egyik asztalnál Kiss Anna, a dinamikus memóriaegység műszaki rajza felé hajolt. Garai Géza osztályvezető pedig, aki korábban szintén a Puskás Tivadar brigád tagja volt, olyan érdekfeszítő előadást tartott nekem arról, hogyan küzdöttek meg a feladattal, hogy az arab írásjeleket produkálja a display, mégpedig úgy, hogy balról jobbra írja a sorokat, hogy a munkaidő végéig hallgattam volna. Bognár János Japán vendég a Fehér Házban Fukuda Takeo japán miniszterelnök háromnapos hivatalos látogatásra Washingtonba érkezett. Nem nehéz megjövendölni, hogy a japán—amerikai csúcstalálkozó nem tartozik majd a pusztán protokolláris jelentőségű tanácskozások kategóriájába. Elég egy mégoly futó pillantást vetni a terítékre kerülő problémák sorára ahhoz, hogy a megfigyelő megállapíthassa: a megbeszélés a hagyományos japán udvariasság ellenére sem ígérkezik felhőtlennek. Mik a legjelentősebb témák? 1. Amerikai részről nem titkolják, hogy „élesen” kívánják felvetni a japán—amerikai kapcsolatokban immár évek óta jelentkező, valóban hatalmas amerikai deficit kérdését. Az USA-ban például egyre nyomasztóbb a japán gépkocsik, televíziók, magnetofonok és zenegépek konkurrenciája és a Fehér Ház sokéves ostrom alatt áll, hogy „végre tegyen valamit”. Carter kormányzata néhány hónapja ígéretet csikart ki a hivatalos Tokiótól, amely szerint „a japán kormány megpróbálja lefaragni” az amerikai deficitet. Az amerikai elnök környezetében kijelentették: az ígéretek teljesítését „a japán jószándék próbaköveként” értékelik. 2. Washingtonban sok szó esik majd a kelet-ázsiai térség katonapolitikai problémáiról és az ezzel kapcsolatos japán—amerikai együttműködésről. Washington azt szeretné, ha Japán gyorsabban fejlesztené fegyveres erőit és a két ország közötti „biztonsági szerződés” jegyében fokozottabban járulna hozzá a még mindig Japánban állomásozó amerikai fegyveres erők fenntartási költségeihez. A japán kabinetnek mindkét kérdést illetően óriási belső ellenzékkel kell szembenéznie és ez nyilvánvalóan megnehezíti a tárgyalásokat. A mostani eredménytől függ, hogy a japán nemzetvédelmi hivatal igazgatója (gyakorlatilag a hadügyminiszter) milyen esélyekkel tárgyal majd a nyáron amerikai kollégájával. 3. Végül, de távolról sem utolsósorban, biztosan szóba kerül az a mindkét ország számára bonyolult dilemma, milyen módon próbálják fejleszteni a Pekinghez fűződő viszonyukat. HARMAT ENDRE