Fejér Megyei Hírlap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-01 / 179. szám
Kedd, 1978. augusztus 1. Naponta 500 marhabőr A Simontornyai Bőrgyár 1-es számú, székesfehérvári gyáregysége eredményes félévet zárt. Tervük 210 ezer négyzetméter bőr gyártása volt, ezt 3760 négyzetméterrel teljesítették túl. Az eredmény az új technológiák alkalmazásának és a korszerűsítésnek köszönhető. Megszüntették a nagymérvű szennyvíz keletkezését, ezt a technológiai folyamatot Simontornyán végzik. Eddig ebből a gyárból is került élővilágot pusztító szennyvíz a vizekbe. Ezután a gyár a környezetvédelmi szempontokon túl, ezért nem fizet bírságot. A bőr 30—40 százalékos kikészítettséggel érkezik Simontornyáról. Jelentős mennyiségű export marhabőrt is feldolgoznak. Az export Ausztráliából, Argentínából, Hollandiából érkezik, amelyeknek a kikészítettségi foka némely esetben eléri a 70 százalékot is. Termelési értékük évente 170—180 millió forint, az első félévben mintegy 90 millió forintot teljesítettek. Naponta 500 szarvasmarha bőrét dolgozzák fel, ez 1400 négyzetméter bőrt jelent. Ehhez hozzájön még a 200 —300 négyzetméter hasíték, mint melléktermék. Legtöbb termékükből cipőt gyártanak. Legnagyobb megrendelőik a Tisza, a Szombathelyi és az Alföldi Cipőgyár. Sok cipő kerül exportra is, így a minőségi követelmények magasak, a félkészterméknek, a bőrnek meg kell ezeknek felelnie. A hasítékokból népművészeti tárgyak is készülnek. A Simontornyai Bőrgyár öt részlege között folyik a munkaverseny. A székesfehérvári gyáregységben 5 szocialista brigád dolgozik. Első félévi eredményeik alapján bíznak abban, hogy a fehérvári részleg nyeri a munkaversenyt. Még egy országosan is kiemelkedő eredménnyel büszkélkedhetnek, 60 százalékban tudnak teljes barkás bőrt előállítani, csak az összes termék 40 százalékát kell korrigálni, csiszolni. hírlap-------------------------------------------------------------------------------------- 3 Gyűrhető lemezt is? „Hát partizánkodtunk!” — Ne írjon rólunk túl jókat — kért Horváth József, a Dunai Vasmű hideghengerműjének egyik műszakvezetője, és néhány percig azon töprengett, hogyan magyarázza meg különös kívánságát. — A hengersoron négy műszakban négy igen jó brigád váltja egymást: a Kossuth, a vállalat kiválója, a Kerpely, amely egy Ikarusos brigáddal kötött szocialista szerződés alapján a szabvány minőségi követelményeinél jobb lemezt hengerel a karosszéria gyártóknak, a Fazola, amelynek hasonló szerződése van egy itteni felhasználóval, a radiátorüzemmel és mi. Ha egyikről, vagy másikról egyoldalúan túl jó színben cikkeznek, az a brigád egyszerűen nevetségessé válik a többiek előtt. Hát ezért kérem, csak a tényeket... A Géléi hengerészbrigád tíz éve alakult, amikor a hengermű áttért a négyműszakos munkarendre. Munkájuk tíz évét két bronz, egy ezüst és két arany brigádkitüntetés fémjelzi. A tavaly elért eredményeik rövid időre a Vállalat Kiváló Brigádja címet is megcsillantotta előttük... — Itt mindenki azt hitte, hogy megkapjuk a kitüntetést — húzódunk egy üvegfülkébe a simító hengerállvány robaja elől Fekete Istvánnal, a brigád vezetőjével. — Fel is terjesztettek bennünket, de a vállalatnak nem volt lehetősége. .. Hogy is mondjam, szóval kimerült a keret. Megértettük — mondja a csalódottság legkisebb jele nélkül, és mosolyog — nem vetett vissza bennünket. Idei eredményeink még jobbak, mint a tavalyiak. Az eredmények vonulatából két termelési csúcs emelkedik ki. A január tizennegyedikire Vislóczky János előhengerész emlékszik vissza, aki maga is szereplője volt az 1241 tonnás csúcsteljesítménynek. Az áprilisi rekord a kisebbik hengerállványon született. Ez Kovács Károly előhengerész idézi fel, higgadtabban, mint brigádtársa. Ő tudja, hogy bár a csúcsot az emberek érik el, de a véletlenek sokasága kell, hogy egy pontban találkozzék ehhez. Ezt az utóbbi csúcsot egyébként a versenytárs Kerpely brigád azóta megdöntötte. — A többi műszak brigádjaihoz hasonlóan a Géléi brigádnak is van egy sajátossága — folytatjuk Utunkat a műszakvezetővel a zsongó-lüktető gépek között. — Januárban beadtak egy újítást, amelynek az a célja, hogy 0.22-es lemezt is tudjunk hengerelni. A normál vastagság 0,28, amit még ezekkel a gépekkel hengerelni lehet. Igény persze van bőven, ezeket akkor tudtuk kielégíteni, ha sikerült vékonyabbat hengerelni. Mondjam azt: véletlenül? Az újítás után még a tavaly elmaradt igényeket is kielégítettük ebből a vékony lemezből. — Nagy értékű újítás — magyarázza Fekete István — nemcsak vállalati, hanem népgazdasági szempontból is, hiszen ennek alapján jó minőségben bármilyen méretben termelhetünk. Úgy terveztük, hogy nem vesszük fel az újítási díjat, inkább elkérjük fizetségképpen a vállalati buszt egy NDK-beli kirándulásra. A kirándulásból csak egy esztergomi lett, szárnyashajóval. Ugyanis míg egy újítás megjárja a hivatalos utat... pedig a valóságban régen alkalmazzák már az üzemben. — A hajón szóba került ez az újítás dolog, mert velünk utazott az egységvezető is. Azt ott a Dunán nem sikerült megállapítani, hogy éppen melyik fiókban lapul, azt viszont megtudtuk, hogy még az eddiginél vékonyabb, a 0,15-ös lemezre is szükség volna. — Egy éjszakai műszakban, amikor csend és nyugalom van az üzemben, kipróbáltuk: lehet-e, tudunk-e ilyen kis méretet hengerelni. Régebbről maradt itt két tekercs a kétfázisos lemezből. Hát partizánkodtunk. És sikerült! — mutatja a már kézzel is gyűrhető vékony acéllemezt Horváth József. — Most elhatároztuk, hogy még lejjebb megyünk — mondja Fekete István, mintha ennél természetesebb dolog most éppen nem jutna eszébe — és az újításunk alapján megpróbáljuk a 0:10-es lemezt. Az egységvezető is megmondta, hogy ezt az eredményt várják tőlünk. — Ebből a lemezből már lehet konzervsört készíteni, a dobozához ilyen kell — teszi hozzá tréfásan a műszakvezető. A tényeket? Az egész műszak egy brigád, harminchárom taggal a legnépesebb. Hengerelőkészítők, hengerészek, daruvezetők és a kenőpince dolgozói. Zömmel fiatalok: Paizs László tavaly vonult be, Varga Sándor, Czinege Imre, Varga Zoltán és Jónás János még katonai szolgálata előtt áll. Ebből a műszakból három éve nem ment el senki, hacsak ki nem emelték más munkakörbe, vagy az üzem érdekében nem irányították másik műszakba. Tény, hogy változatlan akarással pályáznak a Vállalat Kiváló Brigádja címre, s ezt bár nem mondják, első félévi eredményeik sejtetik. Juhász Béla • „Az ember strandra jár...” Kíváncsi lennék, hogy a slágerbeli pancsoló kislány a fehérvári strandon mitől sikítana fel? Az első igazi nyári melegek, a július végi jó idő beálltával erről kérdeztem Molnár László fürdő-csoportvezetőt, hogy a fehérvári strandon mennyire „szép és jó?” — Hát a víz az valóban hideg — válaszolta —, de ez a gondunk, csak akkor oldódik meg végleg, amikor felépül a strand mellé tervezett fedett uszoda. Ott lesz Vízmelegítő is. — Úgy tudom, az úszóoktatás is akadozik emiatt. — Úszóoktatás itt nincs is, annyira hideg a víz. A fedett uszodában oldjuk meg, de ott sem kielégítő körülmények között. — És a vízminőség? — kérdezem. — A vízminőség jó. Szüntelenül forgatjuk és a folyó vízbe állandóan klórgázt adagolunk: ez csíramentesíti a vizet. — Tulajdonképpen hány fokos a strand vize? — 16—17 fokos, mint minden más vezetéki víz, de amikor bemelegedik, a 20—22 fokot is elérheti. Ennél sosem melegebb, háromhetenként cseréljük, és akkor újra lehűl. Egyébként most a múltheti vihar után volt egy rendkívüli vízcsere, mert a környék átépítése miatt a strand szinte alacsonyabbra került és esők idején ideáramlik az összes csapadékvíz. Amíg nem volt befedve, addig a strand mellett futó kanális gyűjtötte össze a csapadékot, de így még a fedélre kerülő víz is a strand zöldterületeit áztatja. A látogatottság hogy alakul ebben az évben? — Most a sokéves átlag mélypontján vagyunk. Én már 23 éve vagyok itt, de ilyen gyér forgalmat még sosem láttam. Múlt hét elejétől ugrott meg a forgalom. — Milyen szolgáltatásokkal, milyen felszerelésekkel várják a strandolókat? — Van értékmegőrzőnk, fürdőruha-kölcsönzőnk, de a felszerelésekhez tartozik, hogy a gyerekek számára különböző játszóalkalmatosságok, hinták, homokozók vannak a strand területén. Ezenkívül, ha valakinek labdázásra támad kedve, két homokkal felszórt pályánk is van erre a célra. Szeretnénk még megemlíteni, hogy a strand területén kellő számú csikk- és szeméttartó van elhelyezve, amit jó lenne, hogyha a kedves vendégeink sűrűbben használnának. Ugyanis sokszor úgy néz ki estére a strand, mint valami elhagyott vásártér. A takarítás köti le a legnagyobb kapacitásunkat. — És a „bambival” mi a helyzet? — idéztem ismét a pancsoló kislányt, de az exzel kapcsolatos kérdést már Baka Gézának, a strandbisztró vezetőjének tettem fel. — Sörből is, üdítő italból is van elég, de a választékot talán mégis lehetne bővíteni. Különösen a magyar sörből lenne nagy kereslet. Ételből tízfélét tudunk adni, hogyha kérnek. — Mekkora a forgalom? — Ha minden összejön, jó idő, fizetés és magyar sör, akkor egy forgalmasabb hét végén 50—60 ezer forint a bevételünk. — A strandolók közül többen panaszolták, hogy a strand felé nyitott állóbüfében is másodosztályú árakkal számolnak. — Hát igen. Ez abból adódik, hogy az év nagy részében az utca felőli oldalon másodosztályú árakkal számolunk, ezért a másik oldalon sem dolgozhatunk a nyár kedvéért megosztott haszonkulcsosai. Még akkor sem hogyha ott csak egy állóbüfé van. Szóval ez a helyzet. A pancsoló kislány lehet, hogy a fehérvári strandon is felsikítana örömében, de valószínűleg nem a meleg víz és az olcsó árak miatt. — tornai —• Rézbányászat A színesfémek az értékesebb fémek közé tartoznak, amely ország rendelkezik ilyen tartalékokkal, igyekszik fejleszteni, amely pedig nem rendelkezik, jelentős összegeket kénytelen behozatalára fordítani, mert színesfémekre mindenütt szükség van. A rézbányák és a rézbányászat fejlesztésének kérdéseivel foglalkozott egyik idei ülésén a lengyel kormány is. Határozatot fogadtak el, hogy az ágazatban gyorsítják a beruházások ütemét. Mindenekelőtt a legnica-glogowi körzetet építik ki, mivel innen a nagy finomságú elektronikus réz gyártásához tudnak több nyersanyagot nyerni. A jelentős rézérc tartalékokkal rendelkező Lengyelországban ezeknek a beruházásoknak a révén új lendületet kap a színesfém-ipar fejlődése. Napjaink témája A népgazdaság egyensúlya A népgazdaság fejlődése, működése akkor van összhangban az egyensúly-követelményekkel, ha az előállított javakat a szükségleteknek megfelelően osztja el, használja fel, s a jövedelmek, a vásárlóerő képződése is ezzel összhangban van. Ez a tömör formula persze sok mindent feltételez, példának okáért, hogy a termelés összetétele összhangban van a kereslettel, a valóságos szükséglettel, hogy a népgazdasági terv a termelés elosztását, felhasználását reálisan, az arányos és kiegyensúlyozott fejlődés követelményei szerint irányozta elő. Napjainkban az is követelmény, hogy a szabályozó rendszer a fentieknek megfelelően befolyásolja mind a termelést, mind a felhasználást. A népgazdaságban a múltban is — az ötvenes és a hatvanas években is — időről időre keletkeztek egyensúlyzavarok. Leginkább abban a formában, hogy több terméket és jövedelmet használtunk fel, mint amenynyit az adott esztendőben előállítottunk. Az esetek többségében a felhalmozás — a beruházások és a készletek túlzott növekedése — volt a vétkes, s ennek következménye az exportot meghaladó import volt, azaz a külgazdasági egyensúly megbomlása. S bár néha és kivételesen a fogyasztás túlzott növekedése is hozzájárult az egyensúlyzavarokhoz, azok nem okoztak tartós jellegű gondot. Éspedig azért nem, mert a népgazdaság fejlődésének nem kell folyamatos egyensúlyi helyzetben végbe mennie, elegendő, ha az utóbbi tendenciaszerűen — több évet együttesen tekintve — érvényesül. Konkrétabban: egyegy ötéves tervidőszakra igyekeztünk biztosítani az egyensúlyi követelmények érvényesülését kül- és belgazdasági vonatkozásban egyaránt. Gyakran hivatkozott megállapítás: fejlődésünk külgazdasági feltételei a világpiaci árarányváltozások és a cserearány-veszteség következtében alapvetően módosultak, romlottak. Hadd egészítsük ki ezt azzal, hogy az egyensúlyi követelmények érvényesülésének feltételei is nehezebbek lettek. Ebbe a tervidőszakba már külgazdasági egyensúly-hiány közepette léptünk, s csak annak enyhítését tűzhettük célul. Az V. ötéves terv azzal számolt, ha az összes beföldi felhasználás kisebb mértékben nő, mint a nemzeti jövedelem, s ha egyidejűleg a termelés hatékonyságának javulása, s az export szerkezet változása is hozzájárul a cserearány-veszteség mérsékléséhez, folyamatosan javulni fog a külgazdasági egyensúly helyzete. Nem mellékes kiegészítésként a tervezés azt is feltételezte, hogy a népgazdaságon belül egyensúlyi helyzet alakul ki, azaz a beruházás és a fogyasztás a tervezett mederben halad. Egyensúlyi gondjaink azért súlyosbodtak, mert a középtávú tervidőszak derekáig a külgazdasági egyensúlyi helyzet nem javult, inkább romlott. Mindenekelőtt azért, mert a gazdaságon belül nem tudtuk a tervezett egyensúlyi helyzetet kialakítani. Ezúttal is a beruházások jutottak el: az 1976—1978. évi beruházások várhatóan mintegy 8-9 százalékkal haladják meg a tervidőszak első három évére tervezett értéket. Ennek a többletkiadásnak nem volt sem nemzeti jövedelem, sem árufedezete, tehát csak többletimporttal lehetett fedezni. A külgazdasági egyensúlyi helyzet romlásának, a külkereskedelmi mérleghiány növekedésének másik tényezője: a termelés hatékonysága nem javult az elvárt mértékben, nem nőtt megfelelően jó áron értékesíthető termékek aránya. A gazdaság egyensúlyi problémái az állami költségvetésben is tükröződnek. S korántsem kizárólag ,a költségvetés hiányában, paszszívumában, sokkal inkább a vállalatoknak folyósított kiadásaiban, a támogatások mértékében. Ezekből ugyanis az állapítható meg, hogy a termelés hatékonysága nem kielégítő, másrészt az, hogy a vállalati jövedelmek, fejlesztési források képzésében a költségvetésből folyósított tízmilliárdok is nagy szerepet játszanak. A költségvetés és a szabályozó rendszer akarva-akaratlanul egyik tényezője a belső egyensúlyhiánynak, amelyet elsősorban a vállalati beruházások túlméretezése, tervezettnél nagyobb növekedése idézett elő. A gazdaság egyensúlyzavarai korábban mindig a gazdaságon belül keletkeztek , s csaknem mindigó bertistázások körében —s kiváltották a külgazdasági egyensúly hiányát — a külkereskedelmi passzívumot, — amely a zavarok átmeneti kiküszöbölésére adott lehetőséget. Most gyökeresen más a helyzet: külkereskedelmi mérlegünk esztendők óta passzív, a cserearányok 1976 kivételével folyamatosan romlottak. Ez utóbbiból az következik, hogy a külgazdasági feltételek szinte újratermelik az egyensúlyhiányt, amit a tervezettnél nagyobb beruházások, a felhalmozás-fogyasztás arányának a felhalmozás javára történő eltolódása is növeli. A magyar népgazdaság helyzetét — sajnos — mindenképpen tartósnak ígérkező egyensúlyzavarok, egyensúlyhiány jellemzi. A tartós jelző használatát nemcsak az elmúlt esztendők azonos problémája indokolja, hanem az is, hogy a lehetséges orvoslási módok — a fejlesztési források, a beruházások megfelelő mederbe terelése,, a gazdaságos exportszerkezet kialakítása, a termelés hatékonyságának erőteljesebb javítása — még nem állnak rendelkezésünkre. Mindezek olyan teendők elvégzését követelik, amelyek hosszabb időt, több esztendőt vesznek igénybe. Garanyvalgyi István Paneles módszerrel — változatosan” A Német Demokratikus Köztársaság szociálpolitikai programja előírja, hogy 1990-ig meg kell oldani az országban a lakáskérdést. Ez a nagy cél csak úgy érhető el, ha az eddiginél is nagyobb mértékben alkalmazzák a nagyelemes építésmódot. Az építők a mennyiség mellett a minőségre is ügyelnek: változatos, lakályos, tetszetős utca- és városképet alakítanak ki e panelek felhasználásával. A 3x6 méter nagyságú fal- és tetőelemek összeszerelése tűnik a leggazdaságosabbnak. A házgyárak évi teljesítménye jelenleg 70 700 lakáshoz szükséges panel, de a következő években már többi mint 110 000 lakás öszszeszerelését teszik lehetővé. A modern lakónegyedek egyik-másikában gyakran van panasz az egyhangúságra, pedig a változatosságra itt is van mód! Példa erre — többek között — a rostocki városépítők munkája. Az üzletek, vendéglátóipari helyiségek megfelelő elhelyezése érdekében Rostock— Evershangenben betonlábakkal úgy megemelték az e célra szolgáló alsó szinteket, a 2,8 méter helyett több mint három méter lett a belmagasság, és bulvárszerű, tetszetős üzletsorokat alakítottak ki. Érdekes sarokmegoldásokat is alkalmaztak. Az új blokkok sarkán pavilonszerű, egyszintes építmény töri meg az egyhangúságot. Ennek húszféle változatát variálják. Itt éttermek, ifjúsági klubok, gyógyszertárak stb. kaphatnak helyet. Nem egyhangúak a homlokzatok sem Rostock új lakónegyedeiben. Már azzal is meglepő hatást érnek el, hogy a trapéz alakú erkéltafalazatot 180 fokkal „eltolják”, a korábban egyhangú nagy felület szinte hullámfontani látszik. Igen szép homlokzatmegoldásokat hoz a színes mozaikmotívumok művészi alkalmazása.