Fejér Megyei Hírlap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-02 / 153. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1980. JÚLIUS 2. A rádió és televízió mai műsora KOSSUTH RADIO 8.25: Fűtől a fáig. 8.54: Beszélni nehéz. 9.06: Decsényi János mű­veiből. 9.44: Kis magyar nép­rajz. 10.05: Kököjszi és Bobojsza. Török Sándor meseregénye, rá­dióra alkalmazva. 10.22: Fecskék és fruskák. Arthur Ransome re­génye folytatásokban. 10.38: Vá­laszolunk hallgatóinknak. 10.53: Grieg­ g-moll vonósnégyes. 11.30: Boross Lajos népi zenekara játszik. 12.50: Operaslágerek. 13.20: Örökzöld dzsesszmelódiák. 13.50: Az utolsó nyár. Konsztan­­tyin Szimonov regénye, rádióra alkalmazva. I. rész. 15.10: Nemze­tiségeink zenéjéből. 15.22: Hilde Güden és Ludovic Spiess operett­­felvételeiből. 16.09: Kritikusok fóruma. 16.19: Zenekari muzsika. 17.07: Csak lenne több rongyom! Riport. 17.32: Az Állami Népi Együttes felvételeiből. 19.15: Cseréptörés. Lengyel Péter re­génye, rádióra alkalmazva. 20.20: Régi filmslágerek. 20.35: Harcmo­dor a békeidőben. 21.15: Puccini, Tosca. Háromfelvonásos opera. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Az operaközvetítés folytatása. 23.41: Lantos Rezső Bárdos La­jos kórusműveiből vezényel. 0.10: Gállai Péter táncdalaiból. PETŐFI RADIO 8.05: Szalmás Piroska kórusmű­veiből. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Idősebbek hullámhosszán. 9.28: Nóták. 10.00: Zenedélelőtt. 11. 30: A Szabó család. 12.00: A Magyar Rádió népi zenekara ját­szik. 12.33: Tánczenei koktél. 13.20: Szigor és humánum. Jegy­zet. 13.30: Színes szőttes. 14.00: Kettőtől négyig ... 16.00: For­dulók a líra történetében. 16.40: Korda György énekel. 17.10: Kül­földről érkezett... 18.35: Be­mutatjuk új felvételünket. 19.25: Kempingsátor és luxushotel. 19.45: A beat kedvelőinek. 20.33: Családi album. 21.23: Színes­színpad. 22.30: Könnyűzene Rán­­ki György szerzeményeiből. 23.15: A dzsessz a 70-es években. III. MŰSOR 9.00: Halló, itt Vadsegélyező! Dalok, játékok oroszul. 9.15: Dzsesszfelvételekből. 9.45: Híres előadóművészek kamarazene­felvételeiből. 10.45: Farkas Ferenc —Raics István ford.: Dunavölgyi koszorú. 11.05: Jan Smidra csodá­latos kalandjai. III. rész. 11.53: Mozart muzsikájából. 13.44: Romantikus kamaramuzsika. 14.40: A századforduló operáiból. 15.30: Zenekari muzsika. 16.15: Reneszánsz kórusmuzsika. 16.46: Öt földrész zenéje. 17.00: Zene­­kritikusok hanglemezekről. 17.36: Pierre Fournier gordonkázik, Wilhelm Backhaus zongorázik. 18.20: Fritz Wunderlich operaáriá­kat énekel. 19.05: Csajkovszkij: IV. szimfónia. 19.54: Helmut Wald­a Bach­ műveket orgonál. 20.52: Magnóról — magnóra. 21.37: Nagy siker volt! A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának hangversenye Li­geti György műveiből. BUDAPEST TV 1 9.00: Idősebbek is elkezdhetik. Tv-téma. (Ism.) (Sz) 9.05: Delta. Tudományos híradó. (Ism.) (Sz) 9.45: Óvodások filmműsora. Kis­­film-összeállítás. 1. Kaland az őserdőben. Lengyel rajzfilm. (Ism.) 2. Kutya, macska és a mosógép. Lengyel rajzfilm. (Sz) (Ism.) 10.10: Idesüss! Ajánlómű­sor gyerekeknek. (Ism.) 10.35: Nyitott boríték. (Ism.) 11.05: Anna Karenina. Magyarul beszé­lő, angol tv-filmsorozat. X/9. rész. (Ism.) (Sz) 12.00: Lehet egy kérdéssel több? Vetélkedőműsor. 16.15: Hírek. 16.20: Stop! Közle­kedj okosan! A menetirány megváltoztatása. II. rész. (Sz) 16.30: Nemzetközi teniszverseny. Közvetítés Wimbledonból. (Sz) 18.00: Reklám. 18.05: Előszó he­lyett ... Ella Kazan-sorozat. (Sz) 18.20: Életet az éveknek. Nyugdíjasok műsora. 18.50: Sta­féta. Tíz perc ifjúság. (Sz) 19.00: A Közönségszolgálat tájékozta­tója. 19.05: Reklám. 19.10: Idő­sebbek is elkezdhetik. Tv-téma. (Sz) 19.15: Esti mese. 19.30: Tv­­híradó. 20.00: Hat év történelem. Szovjet—amerikai dokumentum­filmsorozat. XX/19. rész: Az utol­só ütközet. (Sz) 20.45: Önök kér­ték, mi teljesítjük. A Televízió kívánságműsora a nézők levelei alapján. 21.55: Pályakorrekció. Dokumentumfilm. 22.35: Tv-hír­­adó. 3. (Sz) BUDAPEST TV II 19.05: Nas Ekran — A mi képer­nyőnk. A pécsi körzeti stúdió műsora. 19.30: Tv-híradó. (Sz) 20.00: Berlioz: Fantasztikus szimfónia. (Sz) 20.55: Tv-híradó . (Sz) 21.15: Nemzetközi tenisz­verseny. Közvetítés Wimbledon­ból, felvételről. (Sz) OSZTRÁK TV 1 17.00: Kicsinyek műsora. 17.30: Bácsikám a Marsról. Filmsoro­zat. 17.55: Jó éjszakát gyerekek. 18.00: Flambards. Filmsorozat. 18.30: MI 19.00: Osztrák képek. 19.30: Tv-híradó. 20.15: A sirály. Film Csehov művéből. OSZTRÁK TV II 19.30: Tv-híradó. 20.15: Centrál kávéház. 21.00: Gazdaságpoliti­kai riportműsor. 22.20: Szőke lány, kék szemmel. Filmvígja-BELGRAD TV I 17.40: Magyar nyelvű Tv-napló. 18.15: Tarka világ­. 18.45: Látoga­tóban. 19.00: Rajzfilm. 19.27: Ma este bemutatjuk. 20.00: Váloga­tás szerdán. 21.30: Tito neve ra­gyog akár a szabadság. BELGRAD TV II 16.30: Petar Ljubojev gyűjtemé­ nyes kiállítása 16.55: Jugoszláv kézilabda-trófea. Jugoszlávia— Svájc. 18.25: A névsorból töröl­tek visszatérése — drámasoro­zat. (Ism.) 20.00: Szerbia színhá­zaink Tv-fesztiválj­a. 21.15: Hu­szonnégy óra. 21.25: A világ köl­tészete. 21.55: Zenei műterem. SZLOVÁK TV I 19.30: Tv-híradó. 20.00: Kalifor­nia. Szovjet dokumentumfilm. 21.00: A bratislavai Lyra műso­rából. 21.20: Ezzel törődni kell. 22.30: Hazatérés. Jugoszláv Tv­­film. 23.30: Hírek. SZLOVÁK TV II 20.00: Homokvár. Japán bűnügyi film. 22.20: Dalok. 22.50: Tv-hí­radó. Kedvező tapasztalatok Speciális tanfolyam Bicskén Az 1978—79-es iskolai év­ben az MSZMP bicskei Já­rási Bizottsága kihelyezett speciális tanfolyamot szerve­zett. A megye járási szék­helyei közül, pedagógusok, közművelődési dolgozók, Bicskén vállalták először, hogy két éven át rendszere­sen foglalkoznak „a szocia­lista kultúra és közművelő­déssel. A járás területéről 23 ér­deklődő, önkéntes és szerve­zett jelentkező kezdett az el­méleti munkához. Kétheten­ként tartottak foglalkozáso­kat, s a kollegális, baráti kö­zösség egyre jobban, őszin­tébben és egészséges politikai meggyőződéssel értékelte a művelődés elméleti kérdéseit. Közkedvelt téma lett a szo­cialista műveltség szerkeze­te, a közoktatási és közmű­velődési politikánk határoza­tainak megvalósítása. A most befejeződött bics­kei speciális tanfolyam elérte kitűzött politikai célját. A hallgatók szinte észrevétle­nül, közös ügyet szolgáló, azonos feladatokat megvaló­sító osztálytársak, barátok, elvtársak lettek. A társadalom egészére jel­lemző, nagy területeket és kategóriákat átfogó meghatá­rozásokat, általánosított kö­vetelményeket, központi in­tézkedések megvalósításának eredményeit vagy nehézsé­geit le tudták szűkíteni, de­finiálni a járás, illetve a la­kóhely területére. Politikai, kulturális és társadalmi kér­dések megbeszélésével, újabb ismeretek bővítésével min­denki Bicske, Csákvár, Etyek vagy más település pedagó­gusa, közművelődési dolgo­zója tudott maradni. A tanfolyam egyik jelentős eredménye, hogy a vezetők megtanultak beosztott szem­mel látni, az irányított dolgo­zók közelebbről megismerték a vezetői felelősség nehézsé­geit. A pedagógusok jobban megismerték a sokoldalú népművelői és könyvtárosi munkát, ugyanakkor a köz­­művelődési szakemberek is teljesen áttekintették a neve­lői feladatok emberi, szak­mai, elméleti és gyakorlati összetevőit. U. L. „KÉT FŰSZÁL” ELBÍR EGY SZÍNHÁZI VILÁGOT? Annak idején — legyünk pontosak: 1980. április 9-én este nyolc órakor — csak azért néztem meg a Magyar Televízió kettes csatornáján A rovarok életéből készített csehszlovák tv-játékot, hogy kivárva a megfelelő pillana­tot, összehasonlítást tegyek a székesfehérvári víziszínpadi produkció és ama — megle­hetősen unalmas —interpre­táció között. Hogy őszinte le­gyek, azon az estén egy kis aggodalom is ébredt bennem, ugyanis kénytelen voltam konstatálni, hogy Josef és Karel Capek olvasásra talán szép, előadva azonban túlsá­gosan gyermekded allegória­rendszeren keresztül fejezte ki háborúellenes érzéseit. A rovarok életéből is kiábrán­duló főhős a darab folyamán egyszer sem kerül drámai szituációba, a mű , bár sza­tírának szellemes, drámának gyenge! Hát igen, a székesfe­hérvári nyári színház létének második esztendejében, me­gint nem a legszerencséseb­ben választott. örülök, hogy ezt — a leg­nehezebb mondandómat — a televízió jóvoltából egy má­sik produkció kapcsán mond­hattam ki, ha csak a vízi­színpadi előadást nézem, za­varban lettem volna. Mert ehhez a műhöz keresve sem lehetett volna jobb környe­zetet találni, mint a Bánya­tó fájdalmasan szép, tépett partfalát, ennek a gárdának (Moravetz Levente­­ rendező, Szakácsi Sándor, Herczeg Csilla főszereplők, Fehér András zeneszerző és még jó néhányan a tavalyi csapat­ból) keresve sem találhattak volna a Zalka Máté utcában előadott Orpheo szerelméhez jobban hasonlító darabot (lí­­raisága, politikuma és naiv­­sága egyaránt arra emlékez­tet leginkább) és még csak azt sem állíthatja senki, hogy a Capek fivérek agitá­­ciója ma nem ugyanolyan aktuális, mint az első világ­háborút követő esztendőkben volt. A mű mellett szól tehát minden, azt az egy apróságot leszámítva, amit drámai (és nem irodalmi!) színvonalnak nevezhetnénk. Ennek ellenére a székesfe­hérvári nyári színház stábja sokkal elevenebb produkciót hozott létre, mint amilyet a televízió mellett annak ide­jén végigültem. A békák vízbe ugráltak, a rovarok szel­lemes ötletekkel színezték epizódjellegű jeleneteiket, Csányi Árpád ember­ utáni, és mégis humanista díszleté­vel a cselekményhez szüksé­ges labirintus elrendezést át­tekinthetőbben, egyszerűbben oldotta meg, mint csehszlo­vák kollégája. A zene is jól illeszkedik a műhöz, különö­sen ott, ahol a szereplők ugyanúgy énekelnek, ahogyan prózai szerepüket játsszák (ilyen a békák dala, vagy a szövegében is szellemes Pa­razita—Csavargó kettős), he­lyenként azonban érthetetlen módon a színésznek ki kell pottyannia szerepéből ahhoz, hogy a dalát előadja, és né­hány perces revüsztárkodás után válik csak ismét vér­szomjas futrinkává vagy ül­dözött, megfáradt csavargó­vá. A színpadi hatások közül a leglátványosabb Csáji Attila lézerkompozíciója, kár hogy ez a díszlettervtől és vi­lágítási effektusoktól függet­lenül — minden bizonnyal utólag — került a produk­cióba, előzetes figyelembevé­telével Csányi Árpád bizo­nyára bele tudott volna kom­ponálni a színpadképbe vala­mi világosabb, homogén fe­lületet, ahol az interferencia­képek jobban érvényesültek volna. Moravetz Levente az embe­ri élet fonákságait különböző oldalról felvillantó rovarjele­neteket — érezve ezek epi­zódjellegét — a megszületen­dő kérész és a csavargó fur­csa, lírai kapcsolatára fűzi fel. Tulajdonképpen ez az egyetlen drámai mag, a félt­ve óvott bábból — háromévi készülődés után — tiszavirág születik. A percnyi élet meg­születéséhez felsorakozott erők szállnak szembe a fele­lőtlen pusztítással, a háború­val. Szép ellenpont, s ha egy egész estét betöltő drámához kevés is, biztató hite, opti­mizmusa érdemessé teszi ar­ra, hogy a rendező ezt expo­nálja csúcsjelenetként. A színészek remekül alakí­tották emberszabásúra rovar­szerepüket. A galacsinhajtó házaspár (Szigeti András és Thirring Viola) mókázva is ellenszenvessé tudta tenni a vagyonkájukon ülő gyűjtöge­­tőket, Kelemen Csaba egy­aránt nagyszerűen oldotta meg az idegen galacsinhajtó és a parazita szerepét. Szirtes Gáborról a szereposztásban meglepődve olvastam, hogy a pókot, a futrinkát és a felta­lálót ugyanő alakította, any­­nyira különböző karaktere­ket tudott formálni. Nehéz is ezekből a karakterszere­pekből bárkit is kiemelni, hi­szen a lepkék (Hűvösvölgyi Ildikó, Dobos Katalin, Szat­mári György, Rosta Sándor, Sebestyén András), a tücskök (Kassai Károly, Póka Éva), a muslincák (Forró István, Pataki Ági), a hangyák (élü­kön Felföldi Lászlóval és Zá­­goni Zsolttal), de még a bé­kák is nagyszerűek voltak. Tulajdonképpen a leghálát­lanabb szerep a főhősnek ju­tott , mégiscsak ember, ide­genként téblából ebben a ro­varvilágban, s ha felfedez valami emberit, abban iga­zán nincs sok öröme. Szaká­csi Sándor finoman birkózott meg ezekkel a nehézségekkel, szemlélőként sohasem tola­kodott az epizódisták elé, de megszólalva pontosan érzé­keltette az ember (háborús időkben ez akár emberiséggé is nőhet) belső vívódásait. Herczeg Csilla kérészéletű szerepében nem mutathatta meg színészi tudását, amire szükség volt, azt nyújtotta: szép volt. És a szereplők di­cséretével egy bekezdésben érdemelnek említést Harák Judit ruhaötletei, amelyek nagyban segítették az ember­­szabású rovarok megjeleníté­sét. Hogy mindezek után még­sem a megérdemelt hangerő­vel csattan fel a taps, az nem a színrevivők hibája. A néző­ben a jó játék sem volt ké­pes pótolni a drámai ívet, a hangulat, a Bányató és a fel­vonultatott sok truváj nélkü­lözi a biztos alapot. Ami másodszor történik, azt már hajlamosak vagyunk hagyománynak tekinteni. Ha pedig ez hagyomány, akkor két esetből olyan általános következtetéseket is levon­hatunk, hogy a székesfehér­vári nyári színház a lírai és politikai töltésű darabokban keresi saját profilját. Nos, ebben a profilban is jegyez­nek egy pár szerzőt (hogy mást ne mondjak Brechtet, Gorkijt és még vagy egy tu­catot), akik meg is tudták ír­ni azt, amit elő akartak adatni. Ha a politikum a cél, a darabválasztásnál a hagyo­mányt érdemes lenne ebbe az irányba terelni. A többi — a jó játék, a Bányató, s ha ked­vük továbbra is kitart, akkor ugyanezek az alkotók — ma­radhat. Vértes J. Andor A főszereplő sokszor tétlenségre kárhoztatva csak nézője az epizodisták boltokas játéká­nak. A csavargó: Szakácsi Sándor, a pók: Szirtes Gábor (Fotó: Fiss László) A vízi színpad lehetőségeit maximálisan kihasználják, a bé­kák megmártóznak a Bányatóban 3. OLDAL

Next