Fejér Megyei Hírlap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-01 / 179. szám

Ünnepi ülés Budapesten (Folytatás az I. oldalról) Ívekre a helsinki konferencia előkészítése épült, s tapasz­talatai a mostani helyzetre vonatkozóan is érvényes út­mutatást nyújtanak — hang­súlyozta. — Az egyik legdön­tőbb tanulság: Helsinkibe a tárgyalások vezettek el. Ugyanakkor a kölcsönös bizalom megtapasztalt gya­korlatának olyan eredményei léteznek, amelyeknek félté­sét a francia köztársasági el­nök varsói útja és Leonyid Brezsnyevvel lezajlott talál­kozója, valamint Helmuth Schmidtnek a Szovjetunióban tett látogatása is bizonyítja.­­— Alapvető és jövőbe mu­tató tanulság az is, hogy a bizalmatlanság fegyverkezési versenyt, a fegyverkezési ver­seny pedig bizalmatlanságot szül. Ezt az ördögi kört kell­­ a politikai és a katonai eny­hülés egybetartozásának gon­dolatával megtörni. — A Magyar Népköztársa­ság minden állami és társa­dalmi testülete részt vett a Helsinki felé vezető út egyen­­getésében. A találkozó után pedig a finn fővárosban elfo­gadott elvek közös érvényesí­tésében. A nemzetközi fe­szültségek növekedésének legelső jeleitől kezdve Ma­gyarország mindent elköve­tett az együttműködésért azokkal, akik fékezni szeret­nék a feszültségek növekedé­sét és meg kívánják­­tartani az enyhülés eredményeit. Most pedig, amikor kezdenek bontakozni az enyhülés új le­hetőségei, a Magyar Népköz­­társaság valamennyi hazai és nemzetközi fórumon a köl­csönös bizalom előfeltételei­nek a megteremtésén mun­kálkodik. A helsinki alapok­mány aláírásának évforduló­ján megtartott ünnepi ülé­sünknek az MSZMP XII. kongresszusán is megfogal­mazott két szó a jelszava: „Béke kell”. Nem szubjektív vágyakról, hanem korunk ob­jektív követelményéről van szó, amelynek előttünk vilá­gosak a távlatai. Látjuk azo­kat az utakat és módokat is, amelyek révén a béke való­ban biztosítható — mondot­ta befejezésül Péter János. Ezt követően Raymond Goor emelkedett szólásra, tolmácsolva az európai biz­tonság és együttműködés nemzetközi bizottságának üd­vözletét, jó kívánságait. — Budapest nekem mindenek­előtt az a város, ahol a Var­sói Szerződés tagállami köz­zétették az európai enyhülés­re szólító felhívásukat — húzta alá bevezetőjében, majd így folytatta: — Most az a feladatunk, hogy Helsinki eredményét — ami mindannyiunk sikere is — megvédjük, továbbvi­gyük, sőt fejlesszük. Közösen és sürgetően kell fellépnünk mindenekelőtt a fegyverkezé­si verseny ellen, hiszen a ka­tonai egyensúly helyébe egy­re inkább a fölényt szolgáló próbálkozások lépnek. — Kontinensünkön már folynak azok a tárgyalások, amelyek a bizalmat, a biz­tonságot, a békés együttmű­ködést erősíthetik. A madridi találkozó azonban csak akkor lesz igazán eredményes, ha az európai katonai enyhülési és leszerelési értekezletről kedvező döntés születik. A reális alap ehhez adott. Nem szabad megengedni, hogy a találkozó a vádaskodások se­hova sem vezető fóruma le­gyen. Józan ésszel és politi­kai realitással kell felülke­rekedni a kisebb csoportok, köztük a katonai körök, a pillanatnyi érdekeket szol­gáló ideológiagyártók törek­vésein. Bizalom és optimiz­mus — ez a mi felhívásunk — mondotta végezetül Ray­mond Goor. Az ünnepi ülésen felszólal­tak a társadalmi és tömeg­szervezetek képviselői is. Vé­gezetül az ünnepi nagygyűlés nyilatkozatot fogadott el. Újabb koncentrációs tábor La Paz Tömeges letartóztatásokról szóló hírek érkeztek szerdán a bolíviai fővárosból. Diplo­máciai források szerint pol­gári ruhás fegyveresek el­hurcolták Julio Tumb­it, a bolíviai emberi jogok szer­vezetének egyik vezetőjét is. A fegyveresek üzlethelyi­ségeket és lakásokat kutat­nak át, s láthatólag listák alapján keresik a junta által nem kívánatosnak ítélt sze­mélyeket. Magukat megnevezni nem óhajtó politikai megfigyelők szerint a július 17-i állam­csíny óta mintegy 1600 sze­mélyt tartóztattak le. A La Paz-i harcokban elesettek számát 60 és 100 közöttire becsülik. Ugyanezek a forrá­sok azt is közölték, hogy a fővárostól negyven kilomé­terrel délnyugatra fekvő Viachában a junta koncent­rációs tábort létesített. A junta külügyminisztere szerdán azt mondotta, hogy Lídia Gueiler asszony, a puc­­­csal megbuktatott államfő, immár rendelkezik útlevéllel, és elhagyhatja az országot. Gueiler, aki az államcsíny idején a La Paz-i pápai nun­­ciatúrára menekült, kijelen­tette: addig nem szándékozik elhagyni az országot, amíg kormányának összes tagját szabadon nem bocsátják. Az EBMB nyilatkozata • Az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága nagyra értékeli a záróokmányban szereplő és a kölcsönös előnyök alapján kialakult lehetőségeket a politikai, a gazdasági, a kulturális és az emberi kapcsolatok fejleszté­sére a különböző társadalmi rendszerű országok és népeik között. Az elmúlt években a szocialista országok jelentős erő­feszítéseket tettek a Helsinkiben elfogadott megállapodások megvalósítása érdekében. A katonai fölényre törekvő Egyesült Államok és a nyugat-európai tőkés kormányok némelyike azonban ahelyett, hogy gyakorlati lépésekkel segítette volna a záróokmány végrehajtását, nyíltan arra törekedett és törek­szik, hogy a helsinki dokumentum szellemét elferdítve a szo­cialista országok belügyeibe történő beavatkozásra szerezzen jogot. A Szovjetunió, s a szocialista országok jószándékú, kezde­ményező magatartásának, valamint a békét és a biztonságos életet követelő néptömegeknek köszönhető, hogy a hideghábo­rús, reakciós erők aknamunkája ellenére kontinensünkön az utóbbi években a történelemben egyedülálló békés fejlődés valósulhatott meg. Mi a fejlődés folyamatát akarjuk fenntar­tani, s készek vagyunk Európa minden népével együtt arra, hogy józan és reális politikánk szellemében kontinensünket a béke földjévé tegyük.. A szocialista országok törekvéseit megértő, s az európai biztonsági és együttműködési folyamat fenntartását kívánó erők arra szólítják fel Európa országai­nak vezetőit, hogy fontosságának megfelelő felelősséggel ké­szüljenek a madridi európai biztonsági és együttműködési találkozóra, melyen többek között dönteni kell — valamennyi európai nép érdekét figyelembe véve — az európai katonai enyhülési és leszerelési értekezlet összehívásáról is. A Béke-világtanács elnökségének ez év májusi budapesti ülésén született meg az a felhívás, amely Európa valamennyi becsületes emberéhez szól, s amelyhez az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága ez úton is csat­lakozik: „szálljunk szembe a fenyegetéssel! Kezdjük újra — minden szinten — a párbeszédet, hogy helyreállítsuk a bizal­mat és közösen cselekedhessünk!” — hangsúlyozza többek között a Magyar Nemzeti Bizottság állásfoglalása. TELEX Varsó Lengyelország és Jugoszlá­via határozottan síkraszáll amellett, hogy minden nép és állam tegyen fokozott erő­feszítéseket az enyhülés foly­tatására és a fegyverkezési hajsza megszüntetésére — állapítja meg a jugoszláv külügyminiszter hivatalos lengyelországi látogatásáról szerdán nyilvánosságra ho­zott közlemény. A kommü­niké hangoztatja, hogy szük­ség van a leszerelés, a biz­tonság és az egyenjogúságon alapuló nemzetközi együtt­működés megszilárdítását elősegítő hatékony intézke­désekre. Charleroi A belga légierő Alfa-Jet típusú gépe szerdán este gya­korlórepülés közben lezuhant egy Ounalinnes melletti szán­tóföldön. A pilóta a helyszí­nen szörnyethalt. A héten ez már a második baleset a bel­ga légierőnél. Párizs Szerdán Párizs egyik elő­városában egy restaurátortól értékes festményeket: egy Renoir, egy Corot és egy Van Gogh képet, valamint éksze­reket loptak el. A rendőrség véleménye szerint a tettesek szakértők lehettek, mert a kevésbé értékes festmények­hez nem nyúltak. Bogota Carlos Tunnermann nica­­raguai közoktatási miniszter a kolumbiai fővárosban be­jelentette, hogy a nicaraguai kormány hivatalosan kérni fogja Paraguaytól a volt dik­tátor, Anastazio Somoza ki­adatását. A miniszter közöl­te, hogy a kérelemhez szük­séges okmányok már elké­szültek, s azokat egy hóna­pon belül elküldik a para­guayi kormánynak. Stuttgart Három személy meggyil­kolásának, egy gyilkossági kísérletnek, rablásnak és ter­rorcselekmények elkövetésé­re való szövetkezésnek a vád­jával a stuttgarti bíróság csütörtökön életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte Knut Folkertset, az egykori Baa­­der-Meinhof csoport tagját. Folkerts adta le a végzetes lövéseket 1977-ben Buback államügyészre, gépkocsiveze­tőjére és testőrére. San Salvador Heves harcok folynak a katonaság és a népi erők kö­zött Salvador északkeleti ré­szén, Perquin és Ilobasco vá­­r­osok körzetében. Ovidio Hernandez Delgado belügy­miniszter elismerte, hogy Perquinben több tucat kato­na vesztette életét az össze­csapásokban és legkevesebb hatvan megsebesült. A vö­röskereszt helyi szóvivője szerint több halálos áldozata van az ilobascói, csaknem négyórás harcoknak is. Befejeződött a magyar-francia tárgyalás Kádár János fogadta Jean Francois-Poncet-t Giscard d’Estaing ez év második felében vagy a jövő év elején Magyarországra lá­togat, újabb fontos állomása­ként a jól fejlődő kapcsola­taink elmélyítésének, — je­lentette be Jean Francois- Poncet elutazása előtt a Hil­ton szállóban megtartott nemzetközi sajtókonferenciá­ján. A két ország történelmé­ben ez lesz az első államfői látogatás — jegyezte meg a Francia Köztársaság külügy­minisztere. Hivatalos látogatását befe­jezve délután elutazott Buda­pestről Jean Francois-Poncet. A vendéget a Ferihegyi re­pülőtéren Puja Frigyes bú­csúztatta. Jelen volt Rényi József és Jacques Lecompt. A tárgyalásról közös közle­ményt adtak ki. Jean Francois-Poncet, a Francia Köztársaság külügy­minisztere Púja Frigyesnek, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghí­vására 1980. július 30-án és 31-én hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. A francia külügyminisztert fogadta Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyet­tese. Tárgyszerű, szívélyes lég­körben folytatott megbeszé­lésükön a külügyminiszterek áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit és a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztésének lehetőségeit. Kü­lönös figyelmet fordítottak az európai biztonsággal össze­függő kérdésekre. Mindkét fél hangsúlyozta az enyhülés szükségességét. Egyetértettek abban, hogy békés tárgyalá­sok útján kell megtalálni a jelenlegi feszültség feloldásá­hoz, a vitás kérdések rende­zéséhez vezető utat. A mi­niszterek állást foglaltak amellett is, hogy a jelenlegi világhelyzetben a békés egy­más mellett élés gyakorlati megvalósítása az egyetlen ésszerű alternatíva. Ennek érdekében különös fontossá­ga van annak, hog­y az eny­hülést katonai térre is kiter­jesszék és az egyenlő bizton­ság elvének tiszteletben tar­tásával megfelelő előreha­ladás történjék a leszerelés, a fegyverzetek csökkenté­se területén. Nagy fontossá­got tulajdonítva a madridi találkozó előkészületeinek, a miniszterek kifejezték remé­nyüket, hogy ez a találkozó eredményesen fogja szolgálni a részt vevő országok együtt­működését kontinensünk bé­kéjének és biztonságának megszilárdítása érdekében. A külügyminiszterek meg­elégedéssel állapították meg, hogy a két ország kapcsola­tai az elmúlt időszakban szá­mos területen örvendetesen fejlődtek. Mindkét fél teljes készségét nyilvánította a ma­gyar—francia együttműködés továbbfejlesztésére. A láto­gatás során Jean Francois­ Poncet és Puja Frigyes aláír­ta a Magyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság jog­segély egyezményét. A francia külügyminiszter viszontlátogatásra hívta meg a magyar külügyminisztert, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Sikeresen leszállt a Szojuz-36 Szászi Júlia, az MTI tu­dósítója jelenti a földi repü­lésirányító központból. Csütörtök délután, magyar idő szerint negyed hatkor si­keresen végrehajtott leszál­lással véget ért a nyolcnapos szovjet-vietnami űrkísérlet. Viktor Gorbatko és Pham Tuan utolsó munkanapját a világűrben teljes egészében a legizgalmasabb és legfele­­lősségteljesebb művelet, a leszállás előkészítése és vég­rehajtása töltötte ki. Az utolsó közösen elfogyasztott reggeli után Rjumin, Popov, Gorbatko és Pham Tuan együtt ellenőrizte még egy­szer a Szojuz—36 fedélzeti rendszereit, majd a két űr­páros búcsút vett egymástól. Gorbatko és Pham Tuan megköszönte vendéglátói sok-sok segítségét, majd el­hagyta a Szaljut—6-ot. A Moszkva közelében levő földi irányítóközpont nagy­termében helyet foglalók a televíziós közvetítés jóvol­tából láthatták, hallhatták a búcsút. A két visszatérő űrhajós valamivel 11 óra előtt beszállt a Szojuz—36- ba, majd bezárult az űrhajót a Szaljut—6-tal összekötő zsilipkamra. A szükséges előkészületek után valami­vel 14 óra előtt a Szojuz— 36 levált az űrállomásról, tá­volodni kezdett és ezáltal gyakorlatilag megkezdte a visszatérés műveletét. A fékező hajtóművet az utolsó előtti fordulatnál, magyar idő szerint 16.25- kor kapálták be. A meg­adott idizófitban a leszálló kabin levált az űrhajóról és bejutott a légkörbe. A Szojuz—36 űrhajó le­szállóegysége a Szovjetunió területének megadott térsé­gében, Dzsezkazgan város­tól 180 kilométerrel délke­letre ért földet. Viktor Gorbatko és Pham Tuan közérzete jó. KOMMENTÁR Kiábrándító kihívás Jeruzsálem körül ismét magasra csapnak a szenvedély hul­lámai. Izrael „örökös, oszthatatlan fővárosának” kiáltotta ki az 1967-es háborúban egyesített Jeruzsálemet, s ezzel újabb olajat öntött a tűzre. Washingtonban a külügyminisztérium aggodalmának adott hangot az egyoldalú izraeli lépés miatt, majd egy nappal később — mellőzve mindenfajta kommentárt — a külügyi szóvivő közölte: a kormány megvizsgálja a Knesszet döntését. Kairó érthető hevességgel reagált. Szadat elnök számára rendkívül kínos Beginék lépése. Nyilvánvalóan még azokat az arab államokat is kiábrándítja az izraeli kihívás, amelyek —­ ha nem is értettek egyet a Camp David-i különalkuval, de — mérsékeltebb álláspontra helyezkedtek, mint az úgyneve­zett Szilárdság Frontja. Kamal Hasszán Ali egyiptomi kül­ügyminiszter azzal fenyegetőzött, hogy országa megszakítja a palesztin autonómiáról folyó tárgyalásokat, sőt visszahívja nagykövetét Izraelből. Hogy Jeruzsálem arab részének sorsa miként alakul a jö­vőben, az még rejtély. Mindenesetre Kairó továbbra is napi­renden kívánja tartani a kérdést. Kitart eredeti álláspontja mellett a PFSZ is: a palesztin szervezet máris memorandum­mal fordult a Közös Piac tagállamaihoz, hogy ítéljék el az egyoldalú lépést. A kilencek júniusban Velencében megvitatták a közel­­keleti rendezés kilátásait, s elismerték a palesztin nép önren­delkezési jogát. Igaz, ennél tovább nem merészkedtek. Figye­lemre méltó, hogy a kilenc állam delegátusai az ENSZ-ben nem szavazták meg az összes megszállt arab terület kiüríté­sére és a palesztin állam megalapítására felszólító határoza­tot. A világszervezet rendkívüli ülésszakán éppúgy tartózkod­tak a kilencek a szavazástól, mint ahogy Gaston Thorn lu­xemburgi külügyminiszter, a Közös Piac miniszteri tanácsá­nak soros elnöke is óvatosan fogalmazott közel-keleti tény­megállapító körútjának első állomásán, Tuniszban, az Arab Liga székhelyén. Valószínű, hogy Jeruzsálem ügyében is ha­sonló tartózkodás jellemzi majd a kilenceket: a világért sem szeretnének szembehelyezkedni az Egyesült Államokkal, Iz­raellel­­, de még Egyiptommal sem. Márpedig az izraeli lépés előbb-utóbb színvallásra készteti a Közös Piacot is. Hollandia máris jelentkezett: a csütörtökön kiadott kormánynyilatkozat rendkívül élesen bírálja „a Jeru­zsálem státuszának egyoldalú megváltoztatására” irányuló iz­raeli lépést. A távoli Latin-Amerikából is olyan hírek érkez­tek, amelyek nem hagynak kétséget afelől: helytelenítik a döntést. Venezuela például jelezte: Jeruzsálemből Tel Avivba helyezi át nagykövetségét. Előfordulhat, hogy 12 további la­tin-amerikai állam hasonlóképpen jár el. A várost, amelyet szentségnek, más nyelven a béke váro­sának neveznek, újabb feszültség forrásává tették. Begin kormánya ezzel súlyos kockázatot vállalt: tovább fokozódhat líráéi nemzetközi elszigeteltsége, s még csekélyebb a békés rendezés esélye. Gyapay Dénes

Next