Fejér Megyei Hírlap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-01 / 230. szám
2 OLDAL Az ázsiai helyzetről, a világ békéjéről Brezsnyev beszéde Az ázsiai helyzetről, a nemzetközi kérdésekről, a szovjet-indiai kapcsolatokról mondott beszédet Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden azon a vacsorán, amelyet a Legfelsőbb Tanács Elnöksége adott a hivatalos baráti látogatáson a szovjet fővárosban tartózkodó Reddi indiai köztársasági elnök tiszteletére. — A nemzetközi helyzet, így az ázsiai földrész helyzete napjainkban korántsem egyszerű — jelentette ki Brezsnyev. — Nem nehéz megérteni, mi váltotta ki ezt, elegendő csupán néhány kérdést feltenni. — Ki támadott Vietnamra, ki semmisítette meg békés városait és falvait? Ki nyújtott ösztönzést ehhez az agresszióhoz? Ki az, aki mindmáig nem hagyja békében Kambodzsát, amelynek népie csupán egyet akar: békében építeni új életét? Ki szervezi és irányítja az afgán ellenforradalmat, ki bújtogatja Pakisztánt szomszédai ellen? Kinek a repülőgép-anyahajói és különleges egységei fenyegetik Damoklész kardjaként a Perzsaöböl és a Vörös-tenger térségének független államait? Ki hoz létre új katonai támaszpontokat az Indiaióceán térségében, a Közelés Közép-Keleten, Afrikában? — Az említett kérdésekre adott válasz világosan megmutatja, honnan származik világunkban ma a veszélyes feszültség. — A világ ezekben a napokban lett tanúja Iránés Irak, két szomszédos, a Szovjetunióval baráti viszonyban levő ország fegyveres konfliktusának. Aligha vélhetjük, hogy csupán a tragikus meg nem értés taszította szembe egymással a két népet, ezekben a számukra nehéz időkben. Nyilvánvaló, hogy a konfliktus tüzében valaki saját pecsenyéjét akarja sütögetni. — Ha azt kérdezik, hogy kicsoda, a válasz az, hogy azok, akiknek nem tetszik az imperialistaellenes erők öszszefogása a Közel- és Közép- Keleten. Azok, akik saját ellenőrzésük alá akarják helyezni a közel- és középkeleti olajat, akik arról álmodoznak, hogy Iránt ismét katonai támaszponttá, az imperializmus csendőrposztjává változtathatják. Sem Irán, sem pedig Irak nem nyer a kölcsönös pusztítástól, a vérontástól, egymás gazdaságának szétrombolásától. Csak az a harmadik fél nyer ezáltal, amelyiktől távol állnak a térség népeinek érdekei. A Szovjetunió azt kívánja, hogy Irán és Irak a tárgyalóasztal mellett rendezze vitás kérdéseit. Általánosságban az a véleményünk, hogy a háború napjainkban nem válhat az államok közötti vitás kérdések rendezése eszközévé, és nem is kell, hogy ez így történjék. S még inkább érvényes ez az olyan feszültséggel terhes térségre vonatkozóan, mint amilyen a Közelés a Közép-Kelet. A békeszerető szovjet külpolitika arra irányul, hogy az emberiséget megszabadítsa a háború fenyegetésétől. Alig néhány napja a Szovjetunió az ENSZ szószékéről ismét egész átfogó intézkedési programot terjesztett elő a béke megszilárdítására, a nemzetközi légkör megjavítására. Ez az irányvonal számításba veszi a világ mai realitásait, érthető a népek számára, megfelel óhajuknak. Leonyid Brezsnyev beszédében méltatta a szovjet— indiai kapcsolatokat és rámutatott: Reddi elnök látogatása ismét tanúbizonyságot ad arról, hogy a két ország a baráti szovjet—indiai kapcsolatok továbbfejlesztésére és megszilárdítására törekszik. Hangsúlyozta: a két ország kapcsolata évről évre bővül, mind sokoldalúbbá válik és egyre jelentősebb tényező a háborús fenyegetés elleni küzdelemben, Ázsia és az egész világ békéje megszilárdításában. A szovjet államfő méltatta India külpolitikáját, amely a békés egymás mellett élés és az el nem kötelezettség elvein alapul és megérdemelt tekintélyt vívott ki magának. Indira Gandhi, e kiemelkedő ázsiai politikai személyiség kormányának politikáját a békeszerető törekvések, a józan ész és a realizmus jellemzi. Napjainkban nem lehet szó szoros értelmében erkölcsösebb, tisztességesebb politika, a népek szívéhez és józan eszéhez közelebb álló politika, mint a béke, az enyhülés, a fegyverkezési verseny megszüntetésének politikája. Örömünkre szolgál, hogy e célok felé törekedve együtt haladunk Indiával — mondotta beszédében Leonyid Brezsnyev. Válaszbeszédében Szandzsiva Reddi, indiai elnök rámutatott, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom lelkesítően hatott az India függetlenségéért Mahatma Gandhi vezetésével harcoló fiatalokra. Lenin eszméit megismerték az India szabadságáért harcoló erők, s ezek az eszmék mély nyomot hagytak bennük. — Az indiai—szovjet barátság és együttműködés nem csupán kétoldalú kapcsolatainkat gazdagította, hanem hozzájárul Ázsia és az egész világ békéjéhez és stabilitásához — hangoztatta az Indiai Köztársaság elnöke. — Kapcsolatainkat az jellemzi, hogy mélységesen megértjük egymás létfontosságú gondjait. E baráti szálak napjainkban még jelentősebbekké válnak egy olyan világban, ahol a feszültség újabb gócpontjai jönnek létre, az enyhülés folyamatát pedig szemmel látható károk érték. Reddi méltatta Leonyid Brezsnyev személyes hozzájárulását az európai enyhülés folyamatához, s hangoztatta: az indiai közvélemény tudja, hogy a szovjet államfő meg akarja őrizni az enyhülés szellemét és folyamatát. " Természetes, hogy a Szovjetunió, az az ország, amely alig néhány évtizeddel ezelőtt oly sokat szenvedett a csaknem totális háború pusztításaitól, s amely erőfeszítéseit a gazdaság és a társadalmi élet helyreállításának szentelte, ennyire ragaszkodik a világ békéjéhez. Mi megértjük ezt a törekvést és sikereket kívánunk a Szovjetuniónak az általános békéért tett erőfeszítéseihez — mondotta a többi között Reddi, indiai köztársasági elnök. Patyolat-társulási ülés Javítani a minőséget és a vevőkapcsolatokat Tegnap délelőtt a székesfehérvári Patyolat Vállalatnál tartotta társulási ülését a Textiltisztító Társaság, tizenhárom vállalat és szövetkezet részvételével. Az értekezlet egyik napirendi pontjaként dr. Solti Antal, a Központi Szolgáltatásfejlesztési Kutató Intézet főosztályvezetője adott tájékoztatást a textiltisztítás aktuális feladatairól, a szakma idei első félévének eredményeiről. A textiltisztításban a hetvenes években nagyarányú technikai és minőségi fejlődés következett be, nagy mértékben növekedett a szolgáltatás iránt az érdeklődés. A múlt évi árváltozások következtében azonban a fejlődés megtorpant, mennyiségi viszszaesés tapasztalható, különösen a lakossági szolgáltatások területén. Csökkent a vállalatok árbevétele, amely abból adódott, hogy az igény az olcsóbb szolgáltatások felé tolódott el. A volumencsökkenést a szakemberek átmenetinek tekintik, mivel korunk életformája, a növekvő szabad idő, a higiéniai követelmények alapvető igényt fejlesztettek ki a textiltisztítási szolgáltatások iránt. Ezzel együtt a vállalatoknak sok tennivalójuk van a megrendelők visszanyerésében, sőt a szolgáltatást igénybevevők körének kiszélesítésében. A feladatok közül kiemelték a választék bővítését, a munka minőségének és a vevőkapcsolatnak javítását. A vállalatok vezetői érzékelik, miként lehet a jövőben jobban alkalmazkodni a fogyasztók igényeihez. Ez derült ki a székesfehérvári Patyolat Vállalat igazgatójának, dr. Kiss Lászlónénak tájékoztatójából is, amelyben körvonalazta a vállalat csaknem 30 éves tevékenységét és terveit. Ezek között szerepel az üzletek korszerűsítése, a vállalási határidők rövidítése, a korszerűbb nyitva tartás kialakítása. A tervidőszak végére szeretnék bevezetni a kárpittisztítást, apróbb javítások vállalását és a béléscserét. A textiltisztítással foglalkozó vállalatok eredményeik javítása céljából a jövőben nagyobb gondot fordítanak az energiamegtakarításra, az importanyagok csökkentésére. A problémák megoldásához, amelyekhez egyedül nincs elég erejük, segítséget nyújthat a társulási összefogás. M. L. Olaszország Pártvezetők a köztársasági elnöknél Alessandro Pertini olasz köztársasági elnök kedden sorban fogadta a pártok vezetőit, és kikérte véleményüket arról, hogyan kívánják áthidalni az újabb kormányválságot. Az olasz államfő először a Kereszténydemokrata Párt küldöttségével tanácskozott — Piccoli főtitkárral és Forlani elnökkel. Ezt követően az OKP Berlinguer főtitkár vezette küldöttségével tárgyalt. Utánuk Craxi, a Szocialista Párt főtitkára és Pietro Longo szociáldemokrata párti vezető következett, majd az újfasiszták Almirante vezette delegációja. A délutáni órákban a kisebb politikai formációk vezetői keresték föl a Qirinale palotát. Piccoli, a Kereszténydemokrata Párt főtitkára Pertinivel folytatott megbeszélése után „szennyes magatartással” vádolta a többségi pártoknak azokat a képviselőit, akik „elárulták” a kormányt a szombati szavazáson. Berlinguer ismét sürgette a kommunisták bevonását egy „széles nemzeti demokratikus egységkormányba”. Szerinte ez felelne meg a leginkább az ország érdekeinek. Német Szövetségi Köztársaság Nehéz választások előtt Moszkva Szovjet politikai megfigyelők, a nyugatnémet fővárosban dolgozó tudósítók megegyeznek abban, hogy az NSZK nehéz, és saját, valamint Európa jövője szempontjából fontos választások előtt áll. Belpolitikai téren nehéz megállapítani, hol húzódik a vízválasztó a két rivális — a szociáldemokrata—a liberális koalíció és a kereszténydemokrata—keresztényszociális ellenzék — között, s a külpolitikai kérdésekben vallott nézetek sokkal inkább döntőek a választások kimenetele szempontjából. Annál szembeötlőbb a két kancellárjelölt, Schmidt és Strauss külpolitikai nézetei között az ellentét. A tíz évvel ezelőtt ellenzékbe szorított, s e helyzetével most már végképp elégedetlen CDU/CSU éppen e téren indított frontális támadást, Németország „megmentését” kínálva választóinak, egyremásra hivatkozva a „szovjet veszélyre”. A nyugatnémet sajtó bőven idézi ezeket a megnyilatkozásokat, mint ahogy Schmidt kancellárnak az enyhülés, keleti politika mellett tett kijelentései is helyet kapnak a sajtóban. Vitathatatlan, hogy a nyugatnémet lakosság zöméhez ez utóbbi közelebb áll. A nyugatnémet közvéleménykutató intézetek is azt Helmut Schmidt 1918. december 23-án Hamburgban született és itt járt iskolába. Érettségi után számos iskolatársával együtt előbb a hadsereg légvédelmi egységéhez került, majd ütegparancsnokként és tartalékos főhadnagyként fejezte be a második világháborút. 1945-től a hamburgi egyetem állam- és gazdaságtudományi karán tanult, külgazdasági diplomát 1949-ben szerzett. Ugyanebben az évben a város közlekedési igazgatásának szakreferense lett. 1953-tól a bonni szövetségi gyűlés szociáldemokrata képviselője 1961-ig. Schmidt útja 1965-ben ismét Bonnba, a Bundestagba vezetett. A szociáldemokratákat és kereszténydemokratákat tömörítő nagykoalícióban 1969-ben hadügyminiszterré nevezték ki. A meggyőződéses atlantista és Amerika-barát Schmidt miniszter — elődei politikáját követve — erőteljes lépéseket tett a Bundeswehr fegyverzetének korszerűsítésére, jelentős elismerést aratva mind a nyugatnémet hadsereg katonai vezetésében, mind a legfelsőbb NATO-körökben. Brandt—Scheel kormányban 1972-ben néhány hónapig gazdasági és pénzügyminiszterként működött, majd a tárca kettéválása után pénzügyminiszter lett. Willy Brandt lemondása után a Bundestag 1974. május 16-án kancellárrá választotta. 1976 decemberében pártja a szabaddemokratákkal együtt ismét koalíciós többséget szerzett, így Schmidt újabb négy évre kormányfő maradt. A politikus pártbeli felemelkedése hasonló ívű volt. Az SPD-be 1946-ban lépett be, egy évvel később az akkori szociáldemokrata ifjúsági szervezet, a mai JUSO elődjeként működő Szocialista Német Diákszövetség országos elnöke. Első bonni parlamenti szereplése idején az SPD képviselőcsoportjának elnökségébe választották. 1958-tól az SPD országos elnökségének tagja, majd második bonni képviselői időszakának elején, 1967-ben a szociáldemokrata képviselőcsoport elnöke, egy évvel mutatják ki, hogy a Brandt— Scheer kormány nyomdokait követő koalíció szilárd, a lakosság nagy részének támogatását bírja. Mégis — s erre az Izvesztyija hívja fel a figyelmet — sok esetben a való élet nem tükröződik a statisztikai adatokban, s előre kellőképpen nem becsült tényezők hatnak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az SPD/FDP gyenge pontjait — írja az Izvesztyija, később a párt elnökhelyettese lett. Helmut Schmidt külpolitikájában — saját bevallása szerint — azt a bismarcki elvet követte, amely szerint egy politikai vezető akkor képviselheti a legjobban saját országa érdekeit, ha a mindenkori partnerek helyzetébe is igyekszik beleképzelni magát. A Brandt& Scheel kezdeményezte keleti politikát kancellári működése kezdetén, szükséges örökségnek tekintve, a pragmatikus Schmidt hamarosan felismerte, hogy az NSZK valamennyi alapvető politikai és gazdasági érdeke a szocialista országokhoz fűződő viszony további rendezését és elmélyítését diktálja. Jelenlegi külpolitikai álláspontja az „erőegyensúlyon alapuló béke”, amelynek számára egyenrangú két alkotóeleme a nyugati szövetség és a Varsói Szerződés katonai ütőerejének egyenlősége és a következetesen folytatott kelet—nyugati párbeszéd és együttműködés. Ez a kettős meggyőződés eredményezte, hogy Schmidt szállt síkra elsőként — és Nyugat-Európában egyedüli jelentős erőként — a neutronfegyver európai állomásoztatása mellett, személyesen szorgalmazta — a középhatótávolságú rakétafegyverek terén állítólag meglévő szovjet előnyre hivatkozva — az amerikai eurorakéták kifejlesztését. Ugyanakkor a kelet-nyugati kapcsolatok különösen feszült időszakaiban, a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti kapcsolatok mélypontján, Bonn igyekezett kapcsolódási pontokat keresni az enyhülés gyakorlatának folytatására. F. J. Strauss Az ellenzéki uniópártnak, a CDU és a CSU közös kancellárjelöltje — aki néhány hete ünnepelte 65. születésnapját — az NSZK történetének egyik legszínesebb, legellentmondásosabb politikai egyénisége. Nevét hatalmas botrányok és imponáló választási eredmények fonják körül. Gazdasági szakértelmét, szónoki képességeit ellenfelei sem vitatják, zabolátlan, kiszámíthatatlan természetére, szélsőséges indulatoktól fűtött magatartására leghűbb hívei is panaszkodnak. 1915. szeptember 6-án született Münchenben. Érettségi után behívót kapott. A háborút ugyanabban a rangban fejezte be, mint mostani választási ellenfele, Schmidt tüzérségi főhadnagyként. Főiskolai tanári képesítéssel a zsebében a bajorországi Schongau tanácsának mezőgazdasági vezetője, 1948- ban az alakuló szövetségi köztársaság mezőgazdasági tanácsának tagja lett. A hatvanas évek elején a rohamosan fejlődő nyugatnémet repülőgépgyártás vezetői között jelentkezik. Konrad Adenauer 1953-ban „különleges megbízatású” tárcanélküli miniszterként hívja kormányába, két évvel később atomügyi miniszter, majd 1956 és 1962 között hadügyminiszter. Pályafutását a hírhedt Spiegel-botrány szakítja meg: utasítására a rendőrség átkutatja a hamburgi hetilap szerkesztőségi helyiségeit, őrizetbe veszi és kihallgatja a lap munkatársait , Strauss személyét terhelő dokumentumok után kutatva. A botrány miatt Strauss kénytelen volt megválni tisztségétől, hogy négy évvel később, először a CDU-kormány, majd a CDU—SPD nagykoalíció pénzügyminisztereként térjen vissza a bonni nagypolitikába. Pártjának, a bajor tartományban működő és a kereszténydemokratákkal országos szövetségben levő CSU-nak 1945-ben alapítótagja, egy évvel később elnökségi tagja, 1949-ben főtitkára, 1952-ben elnökhelyettese volt, majd 1961 óta elnökeként tevékenykedik. Erőteljes nacionalizmusa éles kommunistaellenességgel párosul, gyakorta hangoztatta, hogy ő „a leginkább gyűlölt NSZK-beli politikus Keleten”. Strauss külpolitikai programjának magva a NATO- hűség és az Egyesült Államok politikai irányvonalának feltétlen követése. A keleti szerződések formális betartásának szükségességét elismeri, gyakorlati alkalmazásukkor azonban „a nyugati érdekek erőteljesebb érvényesítését” tartja szem előtt. Gazdaságpolitikájában az állam gazdaságirányító szerepének csökkentését, az egyéni vállalkozói szabadság fokozását tűzte ki célul. Belpolitikai intézkedései között tervként az első között szerepel a tüntetési jog megszigorítása, a terrorizmus-ellenes törvények kiterjesztése és a haladó gondolkodásúakkal szemben alkalmazott foglalkoztatási tilalom általánossá tétele. (MTI) Kancellárjelöltek Strauss és Schmidt, a nagy párharc előtt FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1980. OKTÓBER 1.