Fejér Megyei Hírlap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-01 / 257. szám
2. OLDAL Iráni jelentés Khorramshahr elesett Teherán Csütörtökön éjszaka Baniszadr államfő elnökletével ülést tartott az Iráni Legfelső Nemzetvédelmi Tanács - jelentette pénteken reggel a teheráni rádió Szajed Ali Khamenei Hodzsatoleszlam, a testület titkára közölte, hogy a tanácskozáson Abadan védelmének, valamint az iraki tüzérség szakadatlan támadásának kitett körzet hadtáp- és élelmiszerellátásának szentelték a legnagyobb figyelmet. Amint a rádióközlemény beszámolt róla, a legfelső nemzetvédelmi tanács ülésén elhatározták, hogy egyesített parancsnokság alá helyezik a harcokban rész vevő összes iráni erőket, így a hadsereget, a forradalmi gárdistákat és a csendőrséget. Az iráni rádió pénteken első ízben ismerte el közvetve Khorramshahr teljes elestét, amikor azzal vádolta az iraki katonákat, hogy kifosztják a várost és elrabolják a lakosság javait. Khorramshahr bevétele után az iraki támadások Abadanra koncentrálódnak. A teheráni rádió beszámolt arról, hogy csütörtök éjszaka és pénteken hajnalban megszakítás nélkül ágyúzták az olajvárost. November 4-én országszerte tömeges tüntetéseket rendeznek Iránban, megemlékezve az amerikai túszok fogságba ejtésének és Khomeini 1963-as száműzetésének évfordulóiról. November 7. Moszkvában Moszkva A november 7-i moszkvai díszszemle részvevőinek a Kremlben megtartott nagygyűlésével befejező szakaszához érkezett a nagyszabású katonai szemle előkészítése. A moszkvai helyőrség válogatott alegységei, amelyek a kiképzési versenyben kivívott győzelmükkel szerezték meg a részvétel megtisztelő jogát, már több próbát tartottak és hamarosan megrendezik a szemle főpróbáját is. Hasonló katonai felvonulást tartanak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 63. évfordulóján a szövetséges köztársaságok fővárosaiban és a hős városokban is. A moszkvai hagyományos díszszemlét ezúttal is a Leninmauzóleumról tekintik meg a szovjet párt- és állami vezetők. A mauzóleum is jubilál : a végleges emlékmű 50 évvel ezelőtt, 1930. október végén készült el. 37 flottaegység a Perzsa-öbölben Washington Az Egyesült Államok minden eddigit felülmúló haditengerészeti erőt állomásoztat az Indiai-óceán térségében. A „Ranger” nevű repülőgép-anyahajó — fedélzetén mintegy 80 harcirepülőgéppel — és kísérőhajói csatlakoztak az Indiai-óceánon cirkáló hadihajókhoz — jelentette be csütörtökön a Pentagon. Ezzel 37-re emelkedett a Perzsa-öböl közelében készenlétben álló amerikai flottaegységek száma. A Ranger a „Midway” nevű repülőgép-anyahajó felváltására érkezett, ám ez utóbbi csak majdnem egy hét múlva, vagyis az amerikai elnökválasztások után tér vissza távol-keleti támaszpontjára. A Pentagon jelezte továbbá, hogy 1800 főnyi tengerészgyalogos erőt vezényeltek az Ománi-öbölbe is. Miközben tüntető módon növeli a térségben állomásozó haderőket, a Pentagon továbbra is fegyverszállításokat ígér Iránnak. Az amerikai hadügyminisztérium szóvivője csütörtökön azt hangoztatta, hogy a pótalkatrészek eljuttatásához a szállítóeszközök „rendkívül gyorsan” mozgásba hozhatók, amint megállapodás jön létre a túszok szabadon bocsátásáról. Thomas Ross elismerte, hogy az Irán ellen foganatosított embargó ellenére az amerikai hadiipari cégek legyártották a korábban megrendelt katonai felszerelést, ám azok egy részét — jóllehet Irán már kifizette — másoknak adták el, vagy az amerikai hadsereg használta fel. Jelezte, hogy amennyiben az irániak fenntartják eredeti igényeiket és az Egyesült Államok hajlandó szállítani, akkor a megrendeléseket rövid időn belül ki fogják elégíteni. Nemzetközi élet Szavazhatnak-e otthon a túszok? Stockholm, Teherán, London, Bejrut Nyugati hírügynökségek péntek délelőtt sok olyan jelentést adtak, amelyek alapján feltételezik, hogy az Iránban egy éve fogva tartott amerikai túszok november 4., vagyis az amerikai elnökválasztás előtt visszanyerik szabadságukat. Az iszlám diákok szóvivője pénteken úgy nyilatkozott, hogy az amerikai túszok november 4-én már szavazhatnak az elnökválasztáson , de nem szólt a szabadon bocsátás feltételeiről. A svéd külügyminisztérium ezzel egyidőben arról tájékoztatott, hogy svéd repülőgépet béreltek az amerikai túszok Teheránból történő elszállítására. Bár hivatalosan nem közölték, hogy ki kérte a repülőgépet, stockholmi források szerint vagy az Egyesült Államok, vagy az Iránban Washingtont képviselő Svájc kötött szerződést a gépre. E híreket támaszthatja alá a teheráni rádió pénteki, szokatlan hangnemű kommentárja. Eszerint a túszok elengedését nem lenne szabad „igazságtalan, vagy gyáva tettként” értékelni, mert az — úgymond — nagy győzelem lenne Irán számára. Most a foglyok elengedése irányítaná rá a világ figyelmét az Egyesült Államok bűnös iráni politikájára — hangsúlyozza a teheráni rádió. Az amerikaiak már csaknem egy éve „büntetésként az iráni nép ellenőrzése alatt állnak” — hangzik az iráni rádiókommentár, azt sugallva, hogy ez a rabság már elég büntetés volt számukra. A hosszú rádiókommentár szerint „Khomeini ajatollah és az iráni nép igazságos módszert dolgozott ki a túszok elengedésére”. (Az iráni vezető legutóbb ezt követelte: a diplomaták elengedése fejében az Egyesült Államok nyilvánítsa ki, hogy nem avatkozik be Irán belügyeibe, visszaszolgáltatja a sah vagyonát; feloldja az Irán elleni amerikai bankzárlatot. Feltételei között akkor nem szerepel az a korábbi követelése, hogy Washington gyakoroljon „bűnbánatot” iráni politikája miatt.) Az UPI amerikai hírügynökség szerint a legújabb teheráni kommentár arra készíti fel az iráni közvéleményt, hogy a túszokat a közeljövőben esetleg hazaengedik. Ugyanakkor — mint ismeretes — már hetek óta a legkülönbözőbb találgatások láttak napvilágot az amerikai diplomaták szabadlábra helyezéséről, az amerikai—iráni kapcsolatok részleges normalizálásáról, s az Iránba irányuló amerikai fegyverszállítások felújításáról. A feltételezések azonban eddig nem igazolódtak be. Furcsa játék a számokkal Tévedett a CIA • Változatlan erővel tart a NATO-országokban a propagandakampány, amely a Szovjetunió, illetve a Varsói Szerződés „védelmi igényeket meghaladó” fegyverkezésével szeretné indokolni a NATO új katonai programját. Különböző adatokat hoznak forgalomba annak bizonyítására, hogy a Szovjetunió két-három éven belül katonailag döntő fölényre tesz szert az Egyesült Államok és NATO- szövetségeseivel szemben. Ez pedig — mondják — beláthatatlan következményekkel járhat a Nyugat számára. Érdemes megvizsgálni az adatok hitelét. A hetvenes évek közepén a CIA „ijesztő” felfedezést tett a szovjet védelmi kiadásokra vonatkozóan. Becslésük szerint a Szovjetunió egyik évről a másikra megkétszerezte katonai kiadásait. A nyugati sajtó vezető orgánumai és a tömegtájékoztatási eszközök akkoriban felkapták ezt a hírt, sőt még napjainkban is nagyjából ebben a tálalásban kommentálják ezeket a kérdéseket. Az utóbbi időben azonban felbukkannak olyan közlemények is, amelyek fejlettebb realitásérzékről tesznek bizonyságot. Az egyik amerikai kutatóintézetben készített és az USA légierői által a közelmúltban kiadott tanulmányban például a következők olvashatók: a CIA, valamint az amerikai közgazdászok hatalmasat tévedtek becsléseikben a szovjet katonai kiadások tekintetében. A CIA adatait 1976-ig fenntartás nélkül elfogadták. Akkor maguk a hírszerzők ismerték el, hogy tévedtek, becsléseikben megkétszerezték a valóságot. A tanulmány szó szerint ezt írja: „Az érdekeltek azóta sem tértek magukhoz efölötti döbbenetükből”. Ám, ez a felismerés azóta sem lett általánossá. Jellemző, hogy az amerikai kongresszus nemrég azért hagyta jóvá az Egyesült Államok történetének legnagyobb katonai költségvetését, mert a kongresszus tagjainak többsége abban a meggyőződésben él, hogy a Szovjetunió védelmi kiadásai száz százalékkal meghaladják az Amerikai Egyesült Államokét. Az International Herald Tribune kénytelen volt elismerni a közelmúltban, hogy a szovjet katonai kiadások nem emelkedtek jelentősen a hetvenes évek folyamán. Hivatalos forrásokra hivatkozva megállapítja, hogy változatlan dollárárakkal számolva a Szovjetunió védelmi költségvetése évente három százalékkal nőtt. — Más szavakkal — jelenti ki az amerikai lap — a Szovjetunió csakugyan évről évre növeli katonai kiadásait, de körülbelül ugyanolyan arányban, mint az Egyesült Államok és a legtöbb NATO-partner. Sőt, az Egyesült Államok — az inflációt leszámítva — mintegy ötszázalékos növekedést irányoz elő az 1981-es katonai költségvetésében. Mások a fegyverkezés „mennyiségi” vonatkozásait manipulálva szeretnék a „megnövekedett szovjet katonai veszély” tételét elfogadtatni a nyugati közvéleménnyel. Különféle ábrák és diagramok tömegével illusztrálják, hogy a hadászati fegyverek mennyiségének alakulása a Szovjetunió számára kedvező. Az ilyen ábrák első pillantásra reálisnak látszanak. A Spiegel szerint a szovjet nukleáris erőkhöz tartozó rakéták és repülőgépek száma 1969 óta 1513-ról 2504-re növekedett, miközben ugyanebben az időszakban az USA 2270-ről 2058-ra csökkentette azok számát. Ha azonban más megközelítésben vizsgáljuk ezeket az adatokat — mutat rá a nyugatnémet magazin — meglepő eredményre jutunk. Amennyiben a hadászati atomfegyverek számából indulunk ki, nem pedig a hordozó eszközökéből, amelyek az atomfegyvereket csupán a célterületekre szállítják, akkor az Egyesült Államok a hadászati nukleáris arzenáljához tartozó fegyverek (atomrobbanófejek, atombombák stb.) mennyiségét az 1969. évi 3950-ről 9200-ra növelte napjainkig, mialatt a hasonló jellegű szovjet fegyverek száma 1659-ről 6000-re nőtt. Röviden: az Egyesült Államok hadászati csapásmérő erőinek állománya 5250, a Szovjetunióé pedig 4341 atomfegyverrel bővült. Hosszan lehetne sorolni a komoly nyugati adatokat, amelyek — a valóságot hűbben tükröző párosításban — a fegyverkezés értelmetlenségét bizonyítják, mégsem csillapodik az a propagandakampány, amely a fegyverkezési verseny felgyorsítását és kiszélesítését szolgálja. Sajnos, egyelőre nem mondható általánosnak az a felismerés, amely az International Herald Tribune idézett cikkének végén áll: „A szovjet katonai fölényről szóló állítás — képzelgés, amelynek túlnyomó része a ténybeli tájékozatlanságon alapulnak”. Tolnay László ENSZ Magyar felszólalás New York Az ENSZ-közgyűlés 35. ülésszakának csütörtöki plenáris ülésén „Az államok történelmi felelőssége a természet megóvásában a ma élő és a jövő nemzedékek számára” című napirendi pont vitájában felszólalt dr. Domokos Mátyás nagykövet, a magyar küldöttség tagja. Hangsúlyozta, hogy a környezet- és természetvédelmi feladatok napjainkban már egyetlen országban sem oldhatók meg nemzeti keretek között. Csak sokoldalúan előkészített, tervszerű és koordinált nemzetközi együttműködés teremthet kedvező lehetőségeket arra, hogy az egyes országok hatékonyan birkózzanak meg saját nemzeti feladataikkal. Utalva arra, hogy a környezetvédelemben a nemzetközi együttműködés a 70- es években, az enyhülés körülményei között érte el a legjelentősebb eredményeket, dr. Domokos Mátyás aláhúzta a természet megóvásáért kialakított nemzetközi együttműködés, valamint a fegyverkezési hajsza csökkentése és az enyhülés megőrzése közötti szoros kapcsolatot. Kijelentette, hogy a konkrét leszerelési intézkedések révén felszabaduló anyagi és szellemi erőforrásokkal lehet megoldani az emberiség előtt álló napi és távlati környezetvédelmi feladatokat. A szónok végül leszögezte, hogy a környezet védelme politikai kérdés is, mivel szorosan kapcsolódik a békéért, a társadalmi haladásért és a gyarmatosítás felszámolásáért vívott harchoz. (MTI) Ifjabb Reza Pahlavi Kairó Az elhunyt iráni sah legidősebb fia, ifjabb Reza Pahlavi pénteken Kairóban, „az iráni néphez” intézett üzenetében ünnepélyesen közölte, hogy mostantól kezdve „vállalja az iráni császár által betöltendő feladatok ellátását”. Az ifjabb Pahlavi (akit a kairói MENA hírügynökség „második Reza sah császári őfenségeként" említ az üzenetről szóló jelentésében) pénteken töltötte be huszadik életévét, s az 1906-os iráni alkotmány értelmében a trónörököst ezen a napon kell császárrá koronázni. Az „Ifjú sah” kairói menedékéből továbbított üzenetében „az Iránban uralkodó rendkívüli körülményekre” hivatkozva közölte, hogy egyelőre kénytelen eltekinteni az eskütételtől. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1980. NOVEMBER 1. Jobbra át Jamaicában Egy haladó, imperialistaellenes rendszerrel kevesebb az amerikai földrészen. A Jamaicában megtartott választásokon győzött a konzervatív ellenzék, s Michael Manley népi nemzeti pártja ellenzékbe szorult. Már-már polgárháborús körülmények jellemezték a választást megelőző heteket, hónapokat. A rendkívül sűrűn lakott, de mindössze 11,5 ezer négyzetkilométeres közép-amerikai országban egymást követték a gyilkos merényletek. A jobboldali terroristák valósággal pánikhangulatot keltettek, s attól sem riadtak vissza, hogy megkíséreljék a miniszterelnököt és a honvédelmi minisztert eltenni láb alól — szerencsére tervük meghiúsult. Nem először vagyunk tanúi a megfélemlítés jól bevált módszereinek egy-egy latin-amerikai államban, ha bizonyos körök politikai változás kicsikarását tűzik ki célul. Guatemalában, Haitiban, Salvadorban — persze korántsem teljes a lista — hasonló eszközökhöz folyamodott mindig az amerikabarát vezetőréteg. Jamaicában most rendszerváltás, „jobbra át!” következik be, miután a nyugatbarát, mindenekelőtt az USA-val szoros kapcsolatokat ápoló Jamaicai Munkáspárt többséget kapott a törvényhozásban. Nyilvánvaló, hogy hamarosan felszámolják a Manley-kormány vívmányait, a külföldi tőke államosítását, az állami szektor előtérbe állítását, a dolgozók szociális körülményeinek szüntelen javítását célzó intézkedések aligha maradnak érvényben. Ahhoz sem fér kétség, hogy a Munkáspárt vezére, Edward Seaga jelentős támogatásra talál majd az Egyesült Államok vezetőinél, az amerikai monopóliumok berkeiben is. Manley kormánya tiszteletreméltó módon a szocialista irányzat mellett kötelezte el magát. Kuba szomszédságában ez úgy látszik, túlontúl nagy veszélyeket rejthetett magában mindazok számára, akik a „zöld kontinens” forradalmi harcát minden eszközzel meg akarják gátolni. Ragadós lehet a nicaraguai példa! — vélik Washingtonban, s nem alaptalanul: a haladó politika széles körű és kedvező visszhangra talált Latin-Amerika sok országában. Jamaica példája azt illusztrálja, hogy az USA közelségében milyen nehéz megőrizni egy nép boldogulásának önálló, nem a washingtoni forgatókönyvekhez igazodó arculatát. Gyapay Dénes Hazánk és Olaszország Magyarország és Olaszország árucsereforgalma az idén 700 millió dollár körül lesz és ez rekordnak számít. A vállalatok közötti gazdasági kooperáció viszont lassan halad, sok még a kihasználatlan lehetőség. Ebben összegezhető dr. Várnai Iván elemzésének fő mondanivalója, amely a római magyar nagykövetség sajtóirodája által kiadott Notizie Ungheresiben jelent meg. Olaszországba irányuló exportunkban továbbra is dominálnak a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termékek, továbbá az alapanyagok és az ipari félkészáruk. Olaszország tőlünk vásárolja vágómarha-szükségleteinek hatvan százalékát. A szerző „nagyon szerény”-nek nevezi a gépek és az ipari fogyasztási cikkek arányát. Olaszországtól elsősorban vegyipari és kohászati termékeket vásárolunk, valamint textil- és papíriparunknak félkész- és készáruit. A magyar vállalatok kibővítették kapcsolataikat a kis- és közepes méretű olasz cégekkel is. Tárgyalnak az olaszok közreműködéséről magyar üzemek átépítésében, továbbá vegyesvállalatok alapításáról magyarországi székhellyel (gyújtógyertyák, csavar). Gyakoribbá vált a magyar jelenlét Itália déli országrészein is. A vállalataink közti új kapcsolatok kezdik hozni az első eredményeket. Jó kezdeményezések születtek a kereskedelmi kamarák együttműködésének keretében is.