Fejér Megyei Hírlap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

­ Az SZKP XXVI. kongresszusán Vita a gazdasági programról Az SZKP XXVI. kongresz­­szusának szombat délelőtti ülésén Grigorij Romanov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a­ leningrádi te­rületi pártbizottság első tit­kára elnökölt. Az első felszólaló a szarato­­vi területi pártbizottság első titkára, Vlagyimir Guszev volt. Úgy gondolom, valameny­­nyi küldött érzéseit fejezem ki, amikor örömmel üdvöz­löm külföldi vendégeinket, fegyvertársainkat a közös harcban, bajtársainkat a munka hadseregében — mon­dotta. A felszólalások, ame­lyek itt a Kremlben, vala­mint a munkásgyűléseken hangzottak el, nagyra érté­kelték az SZKP tevékenysé­gét, következetes, interna­cionalista politikáját. Ez a szolidaritás felmérhetetlen értékű ösztönzés a szovjet emberek számára, segít ab­ban, hogy átérezzük minden­napos munkánk nemzetközi jelentőségét — mondotta. A Szovjetunió egyik­­leg­eredményesebben működő energiatermelő ágazata, a gázipar üdvözletét tolmácsol­ta a kongresszusnak az ága­zat minisztere, Szabit Orud­­zsev. A gázipar, amelynek területén ma 400 ezren dol­goznak, a tizedik ötéves terv­ben meghaladta az előirány­zatot és 1980-ra már 435 mil­liárd köbméter földgázt ter­melt. Az iparágban a munka termelékenységét öt év alatt egyedülálló mértékben, 43 százalékkal növelték. Ma a Szovjetunióban a vasolvasz­tók több mint 90 százalékát földgáz működteti. A világon a legolcsóbb tarifa mellett csaknem 200 millió szovjet ember lakásában földgázzal fűtenek, főznek. A Szovjet­unióban van a világ legna­gyobb, mintegy 130 ezer kilo­méter hosszúságú egységes földgázvezeték-rendszere. A délelőtti ülésen több kül­földi vendég is felszólalt. Mohamed Szaid Mazuzi, az Algériai Nemzeti Felszabadí­­tási Front Pártja Politikai Bizottságának tagja tolmá­csolta Bendzsedid Sadli elnök és a Front egész vezetésének üdvözletét. Hangsúlyozta: az algériai nép figyelemmel kí­séri a Szovjetunió népeinek sikereit. A Szovjetunió az emberiség haladásának élén jár, az októberi forradalom a nemzeti önrendelkezésért küzdő népek stratégiai szö­vetségese lett — mondotta a többi között. Méltatta az al­gériai—szovjet együttműkö­dést. Ez becsületes, őszinte együttműködés — hangoztat­ta a többi között. A sok ezer börtönben seny­vedő, illegális munkára kény­­szerített vagy száműzetésben élő uruguayi kommunista, az uruguayi nép üdvözletét Rodney Arismendi, a kom­munista párt Központi Bi­zottságának első titkára tol­mácsolta. Hangsúlyozta: La­­tin-Amerikában az Egyesült Államok ma korlátlan ural­mat akar megvalósítani. Fe­nyegeti Kubát, akciókat in­dít Nicaragua ellen, nyomást gyakorol Panamára, össze­esküvést szít Grenada ellen. Támogatja a véres diktatúrá­kat Uruguayban, Chilében, Guatemalában, saját terro­rizmusát igyekszik leplezni, amikor igazolni próbálja a salvadori junta népirtását. Arismendi széles körű egy­séget sürgetett Latin-Ameri­­kában és az egész világon az amerikai imperializmus pró­bálkozásai ellen. Nagy-Britannia Kommu­nista Pártjának főtitkára, Gordon McLennan élesen bí­rálta a Thatcher-kormány politikáját. Margaret Tha­tcher konzervatív kormánya az amerikai vezetés hű ki­szolgálójaként hozzájárult az új amerikai nukleáris raké­ták angliai telepítéséhez, tá­mogatja az embertelen fegy­ver, a neutronbomba telepí­tését Európában. Az angol kommunisták, haladó erők szembeszállnak ezzel a törek­véssel, követelik, hogy Nagy- Britannia lépjen ki a NATO- ból. Ez fontos lépés lenne az európai enyhülés, az általá­nos és teljes leszerelés meg­valósításában. A kambodzsai nép üdvöz­letét Pen Sovan, a Kambod­zsai Népi Forradalmi Tanács alelnöke tolmácsolta a kong­resszusnak. A többi között emlékeztetett arra, hogy a kambodzsai forradalom nem­rég ünnepelte győzelmének második évfordulóját. A füg­getlen, szabad Kambodzsa az igazi marxizmus—leninizmus alapján álló ország. A népi hatalom szétzúzta a Pol Pot­­féle banditákat, a népi hata­lom eredményei bebizonyí­tották, hogy a változások visszafordíthatatlanok — mondotta a többi között a küldöttek nagy tapsa köze­pette. Khaled Bagdas, a Szíriai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára be­szédében a többi között a kö­zel-keleti helyzettel foglalko­zott. Megállapította: az ame­rikai imperializmus és szö­vetségesei a nemzetközi cio­nizmus, a Szadat-rezsim és más arab reakciós erők segít­ségével akarja megvalósítani teljes uralmát a Közel-Kele­ten. A Camp David-i megál­lapodásról ma már egyértel­műen kiderült, hogy olyan expanzionista katonai pak­tum Washington, Tel-Aviv és Kairó között, amely ezt a célt, szolgálja. Ezután három további hoz­zászólás hangzott el a szom­bati ülésen. Grecskova gyer­mekorvosnő, a balgorodi te­rület egyik járási kórházának orvosa, a Szocialista Munka Hőse a szovjet egész­ségügyi dolgozók teljes támogatásáról biztosította az SZKP Köz­ponti Bizottságát, a párt által kidolgozott új gazdasági ter­veket. Az ismert gyermekorvosnő mélységes felháborodással szólt arról, hogy miközben a Föld egy részén a szocialista országokban hatalmas erőfe­szítéseket tesznek az emberek egészségének védelmére, a világ másik részén új tömeg­­pusztító fegyvereket készíte­nek az emberek elpusztítá­sára. Valentyin Meszjac, a Szov­jetunió mezőgazdasági mi­nisztere felszólalásában a me­zőgazdaság feladataival, kü­lönösen a párt által megha­tározott élelmiszerprogram végrehajtásával foglalkozott. Elmondta, hogy a szovjet mezőgazdaság az elmúlt években jelentősen előrelé­pett, kiszélesedett anyagi, műszaki bázisa, fokozódott a kemizálás, jelentős területe­ken hajtottak végre talajja­vító munkákat. Javult a me­zőgazdaság szakember-ellá­tottsága, emelkedett a me­zőgazdasági tudományos ku­tatások szintje. A kedvezőt­len időjárási körülmények el­lenére a tizedik ötéves terv­ben a mezőgazdasági terme­lés értéke 618 milliárd rubel volt, 50 milliárddal több, mint az előző ötéves tervben. A szombati ülés utolsó felszó­lalójaként Carlos Nunez Tel­lez, a Nicaraguai Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front egyesített vezetősége végre­hajtó bizottságának tagja, a Nicaraguai Köztársaság Ál­lamtanácsa irányító tanácsá­nak elnöke üdvözölte a párt­­kongresszust. Hatalmas lel­kesedéssel fogadott beszédé­ben szólt arról, hogy az or­szágban végrehajtott antiim­­perialista fordulatot napja­inkban az amerikai imperia­listák és az őket kiszolgáló erők nyílt és közvetett be­avatkozása fenyegeti. A nicaraguai küldöttség vezetőjének felszólalásával befejeződött a szombati mun­kanap. Az SZKP kongresz­­szusán vasárnap pihenőnapot tartanak. A tanácskozás hét­főn délelőtt folytatódik a har­madik napirendi pont vitájá­val. Nemzetközi élet A Mongol Népi Forradalmi Párt hatvan éve Amikor hatvan esztendővel ezelőtt, 1921. március 1-én megalakult a Mongol Népi Forradalmi Párt, az ország hivatalosan önálló volt. Ám az 1911-ben alakult Külső- Mongólia két szomszédos nagyhatalom, a cári Orosz­ország és­ a kínai birodalom közös befolyási területe volt. Pétervár is, Peking is igye­kezett a maga akaratát érvé­nyesíteni a feudális-teokrati­­kus államvezetés, az ország élén álló lámaista-buddhista papi kormányzat felett. A Magyarországnál tizenhat­­szorta nagyobb, de akkoriban alig valamivel több, mint fél­millió lakosú országban 1917 —18-ban a Nagy Október győzelmét követő hónapok­ban kommunista csoportok alakultak, közöttük két igen jelentős, Szuhe Bátor és Csolbajszán vezetése alatt. A két csoport 1919—20 telén egyesült és a közös program­ban a forradalmi párt egyik fontos feladataként jelölte meg az idegen megszállók, a fehérgárdisták és a kínai na­cionalisták kiűzését a mongol nép földjéről. Ideiglenes for­radalmi kormányt, majd mongol néphadsereget szer­veztek, amely a Vörös Hadse­reg segítségével 1922 közepé­re az ország egész területé­ről kiverte az idegen csapa­tokat. 1923-ban a főpapi re­akció meggyilkoltatta a nép hősét, Szuhe Bátort. 1924. no­vember 26-án a parlament, a Népi Hurál kikiáltotta a Mongol Népköztársaságot. A mongol kommunisták vezették azt a történelmi küzdelmet, amelynek során az ország, a fejlődés tőkés szakaszát átugorva a korai feudalizmusból a szocializ­mus építésének útjára lépett. A Mongol Népi Forradalmi Párt áldozatos munkájának hatvan éve alatt a Mongol Népköztársaság a fejletlen, nomád­ állattenyésztő ország­ból agrár­ipari országgá vál­tozott, ahol ma már ipar adja a nemzeti jövedelem 30 szá­zalékát, az ország tagja a szocialista országok gazda­sági közösségének. A magyar kommunisták, a magyar nép tisztelettel kö­szönti a Mongol Kommunis­ták Pártját megalakulásának 60. évfordulóján és további sikereket kíván a távoli, de hozzánk mégis közel álló mongol népnek. (RS) ­ HETI VILÁG­HÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Leonyid Brezsnyev beszámolójával megkezdődött az SZKP XXVI. kongresszusa — Francóista tisztek puccskísérlete Mad­ridban KEDD: Kádár János felszólalása a szovjet pártkongresszuson — Rea­gan, amerikai elnök nem zárkózik el a Brezsnyev ajánlotta csúcstalálkozó elől — II. János Pál pápa Hirohito japán csá­szárnál SZERDA: Az amerikai elnök fogadta a francia külügyminisztert — A spanyol parlament abszolút többséggel jóváhagyta Calvo So­telo miniszterelnöki megbízatását — Palme, volt svéd minisz­terelnök iraki—iráni közvetítése ismét eredménytelen volt CSÜTÖRTÖK: Brezsnyev megbeszélést folytatott Fidel Castróval, majd Gustáv Husákkal — Thatcher asszony, brit miniszterelnök Rea­gan elnökkel tárgyalt — Teheránban őrizetbe vették a légierők volt főparancsnokát PÉNTEK: Az SZKP XXVI. kongresszusa megkezdte az új ötéves terv vitáját — Kína visszahívta hágai nagykövetét és a holland nagykövetet távozásra szólította fel — Óriási tüntetések Spa­nyolországban a demokrácia védelmére SZOMBAT: Feszültség az NSZK északi vidékein az atomreaktorok építése elleni tiltakozó megmozdulások nyomán — Véget ért az amerikai—angol csúcstalálkozó egy előre nem tervezett újabb Thatcher—Reagan megbeszéléssel A hét három kérdése 1. Milyen visszhangot váltott ki az SZKP XXVI. kong­resszusának eddigi mene­te? Ezekben a napokban — nem túlzás azt állítani — Moszkván a világ szeme. Az SZKP XXVI. kongresszusá­nak eseményei a világközvé­lemény középpontjába kerül­tek, különösen azáltal, hogy már Leonyid Brezsnyev refe­rátumában történelmi jelen­tőségű javaslatok hangzottak el. Már most meg lehet jó­solni, hogy a szovjet párt­­kongresszus úgy vonul be a történelembe, mint a Szov­jetuniónak a nemzetközi kapcsolatokban új korszak kezdetét előkészítő kezdemé­nyezését meghozó nagy ese­mény. Máris érezhető ugyanis, hogy a világban nem minden téren fújnak hidegháborús szelek, nem minden térség­ben várhatók viharok... S éppen a legfontosabb terüle­ten, a kelet—nyugati kapcso­latokat meghatározó szovjet —amerikai viszonyban nyíl­nak új lehetőségek Leonyid Brezsnyev javaslatai nyomán. Egy csúcstalálkozó gondolatát a jelek szerint (és a nyilat­kozatok szerint is) Washing­tonban komolyan kezdik ta­nulmányozni. Nyugat-Euró­­pában főleg az enyhülés meg­szilárdítását célzó többi szov­jet indítvány talált vissz­hangra, mindenekelőtt az úgynevezett „bizalomerősítő intézkedésekre” vonatkozó javaslat. Az SZKP XXVI. kongresz­­szusa alkalmat adott a test­vérpártok vezetőinek, hogy felszólalásaikban hangot ad­janak törekvésüknek: a Szov­jetunióval együtt küzdenek a békéért, a társadalmi hala­dásért. Kádár János is hang­súlyozta, hogy Leonyid Brezs­nyev új, nagy horderejű ja­vaslataival teljes mértékben egyetért. Az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára rámutatott arra, hogy a Szovjetuniót és a Magyar Népköztársaságot összeköti céljaink és alapvető érdeke­ink azonossága. Minden erő­vel a szocialista közösség összefogásának, egységének, együttműködésének erősíté­sére kell törekedni. Végül meg kell említeni, hogy a pártkongresszus al­kalmát felhasználva számos fontos kétoldalú találkozóra, eszmecserére került sor Moszkvában. Leonyid Brezs­nyev elsőnek Fidel Castróval találkozott. Megbeszélésük megfelelt annak, hogy a szo­cialista Kuba helyzete nagy figyelmet érdemel ma, ami­sek Közép-Amerikában mind veszedelmesebb, mind fenye­getőbb módon jelentkeznek. 2. Veszélyben volt-e a fiatal spanyol polgári demokrá­cia a puccskísérlet idején? Úgy látszik, igen... Bár nyilvánvaló, hogy Tejero csendőr alezredes, a spanyol parlament, a Cortes épületé­be behatolt Guardia civil­egységgel magára maradt, s tulajdonképpen csak Del Bosch altábornagy, a valen­ciai katonai körzet parancs­noka mozdult meg, az, aki kivételes állapotot rendelt el. A napok múltával azonban a spanyol sajtó néhány érdekes és nyugtalanító részletet is közölt: a vezérkari főnök he­lyettese csatlakozni akart Tejeróhoz, a puccs forgató­könyve szerint pedig a Mad­rid melletti páncélos hadosz­tály egységeinek meg kellett volna szállniuk a főváros stratégiai pontjait. Armaday Comyn tábornok, a vezérkari főnök helyettese, valaha épp János Károly király nevelője volt. Egyes hírek szerint a tá­bornok a puccskísérlet órái­ban meg is akart jelenni az uralkodó előtt, de az nem fo­gadta. Általában megegyez­nek a madridi politikai meg­figyelők abban, hogy János Károly határozott magatartá­sa húzta keresztül a puccsis­ták számításait. A király éj­szakai rádió- és televízió­­beszéde nagyhatású volt és láthatóan visszariasztotta az államcsínytől azokat, akik rokonszenveztek Tejero ter­vével és tettével. Az elvetélt puccskísérlet pillanatnyilag megerősítette az új miniszterelnököt Calvo Sotelót, aki meg is kapta az abszolút többséget a parla­mentben. A spanyol polgári demok­rácia megmenekülését egy francóista jellegű katonai puccs veszélyétől Nyugat- Európa különösen nagy meg­könnyebbüléssel fogadta. Spanyolország 1984-től kezd­ve a Közös Piachoz fog csat­lakozni. 3. Ismét napirendre kerül Namíbia függetlenségének kérdése? Még élénken a világ emlé­kezetében élhet, hogy Genf­ben az ENSZ égisze alatt nemrég nemzetközi konfe­rencia ült össze, amelynek az lett volna a feladata, hogy meghatározza egy délnyugat­afrikai terület, a fajüldöző pretoriai rendszer által bi­torolt Namíbia sorsát. A kon­ferencia kudarcba fulladt. Mégis, már az a tény, hogy létrejött, s hogy először si­került egy asztal mellé ültet­ni a Dél-Afrikai Köztársaság képviselőit és a Népi Felsza­badító Szervezet, a SWAPO vezetőit, azt jelezte, hogy bár az imperialista törekvé­­megindult egy folyamat. .. Most az Afrikai Egység­szervezet miniszteri tanácsa foglalkozott újra az üggyel. Addisz Abebában az Africa Hall épületében üléseztek az afrikai országok külügymi­niszterei. Egységesnek mu­tatkoztak abban, hogy sür­gessék a pretoriai hatóságok elleni fellépést. Különösen a Dél-Afrikai Köztársasággal szembeni már korábban ki­mondott olajszállítási tilalom betartását. Mert például té­telesen felpanaszolták egye­sek, hogy a brit—holland Shell-társaság öt nagy olaj­szállító hajója éppen most van úton Dél-Afrika felé ... Pedig a nyugati hatalmak — szavakban — sokszor fe­jezték ki már egyetértésüket azzal, hogy Namíbiának meg kell adni a függetlenséget, s hogy e végből a fajüldöző pretoriai rendszert tárgyalá­sokra kell kényszeríteni, en­nek viszont az embargó, a szállítási tilalom a leghatáso­sabb eszköze. Ha azonban üz­letről van szó, profitról, ak­kor a legszigorúbb tilalmakat is áthágják. Mindezek ellenére az Af­rikai Egységszervezet minisz­teri tanácsában elhangzott az a remény, hogy Namíbia még az idén függetlenné válhat. Ha ez bekövetkeznék, nagyot változnának az erőviszonyok Afrika déli felén. Pálfy József Meghiúsult a spanyol államcsínykísérlet. A képen: Antonio Tejero alezredes, a csendőrlázadás vezetője még magabiztosan dirigál a parlamentben Marjai József és R­udolf Keidnek miniszterelnök-helyettesek vezetésével Prágában megtartották a magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság 17. ülésszakát

Next