Fejér Megyei Hírlap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

A LEGMAGASABB FOKON HÁZTŰZNÉZŐ ORSZÁGOS DIÁKNAPOK ÜNNEPI MELLÉKLET VAN MUNKÁNK Valljuk be őszintén: általában tökéletes közönnyel nézzük a tévé képernyőjén a munkanélküliek tiltakozó­­ akcióit, é­s unottan lapozzuk tovább az újságot hasonló témájú tudósítá­sok, cikkek láttán. " Munkanélküliség? Vannak fogalmak, amik számunkra legalábbis a negyvenes és a fiatalabb korosztályok számára egyszerűen fölfoghatatlanok. Munkanélküliség Franciaországban, Angliában, megannyi fejlett ipari államban? E tv-híradások és újságelemzések el­érhetetlen messzeségbe távolítják ezeket a nagyon is közeli országokat; valahogy úgy vagyunk vele, mintha nem is evi­lági gondokról hallanánk. S valóban, hogy felfogjuk, miről van szó, ahhoz a „munka­­nélküliséget” látni kell. Ha úgy tetszik, testközelből. Egyha­mar nem felejtem el a párizsi metró alagútjaiban látott sajá­tos testtartásban kuporgó, arcukat összefont karjaik közé rej­tő alakokat. Nem voltak koldusok, mégis koldultak, pontosab­ban: kértek. Krétával rajzolták az aszfalt­padlóra: „aidez­­moi!” „Segítsetek rajtam! Nincs munkám, segélyt nem kapok, két gyereket nevelek, a feleségem is munkanélküli”. Látható volt: szégyenük, hogy kérniük kell. Hisz nemrégiben még nem is rosszul fizetett munkások, alkalmazottak voltak. Szé­gyenük, hogy a metró alagútjaiba kerültek. Szánakozva néz­­tem őket, de voltak közöttük olyanok is, akiktől féltem. Ők, a két állomás között robogó metrókocsikban kérték, hogy „aidez-moi!”. Először csendesen, szintén csak szégyenkezve. Majd látva a közönyös arcokat, egyre agresszívebben, egyre hangosabban, és fenyegetőzve. Egyikük a mellettem ülő arcá­ba ordította: „Segíts! Holnap te is ide juthatsz!” A munkanélküliséget látni kell. S akkor talán érthetőbbek, felfoghatóbbak és elgondolkoztatóbbak a munkanélküliség ro­hamos növekedését jelző statisztikai adatok, s a számok mögé pillantó újságelemzések. Akkor talán elkezdünk gondolkodni azon is, hogy miként állunk itt Magyarországon 1981-ben a megélhetésünket biztosító munkával, a munkaviszonnyal? A munkanélküliséget látni kell, s akkor talán — félve írom le, de azért megkockáztatom —, kissé szégyenkeznénk is. Mert esetleg belátnánk, hogy az ami a párizsi metróban gubbasztó embernek a legtöbb, a legfontosabb, mert az élet, annak rang­ja és becsülete mifelénk ugyancsak kérdéses. Olyannyira az, hogy már jó ideje hallani azt is, hogy „egy kis munkanélküli­ség kellene, s rögvest megszilárdulna a munkafegyelem, s jó­val kevesebb gondunk lenne a munkamorállal, a teljesítmé­nyekkel, a munka­ és a munkahely megbecsülésével”. Ám gyanítom, akik ezt mondják, nem látták, vagy nem akarták látni a munkanélküliséget. És azt is gyanítom: nem akarják vagy nem képesek végiggondolni véleményük abszurditását. Feltehetően azért sem, mert egyoldalúan — következésképpen eltorzítva — értelmezik a teljes foglalkoztatás követelményét, hisz ez a legegyszerűbb. Mindenkit alkalmazni, mindenkinek munkát adni (s ez igazán nem nehéz, még a némileg leféke­zett gazdasági növekedés időszakában sem), és mindegy, hogy kinek, milyen munkát adni. Valamit, valahol, még­ akkor is, ha az értelmetlen, céltalan, gazdaságtalan; s még akkor is, ha jól tudjuk, hogy a teljes foglalkoztatás ikerjelszava a haté­kony, a racionális foglalkoztatás. Csakhogy ez már sokkal nehezebb. Ennek megvalósítása már valóban sok gondolkodást, egészen másfajta munkaerő­gazdálkodást, iparfejlesztést, végső soron pedig a mainál messzebb látó gazdaságpolitikát feltételezne. Nem mellőzhe­tő, és sokáig nem halogatható tennivalók. Mert a munka, és a munkahely becsülete, illetve megbecsülése mindenekelőtt a végzett munka értelmének és hasznának felismerésétől függ. A „haszon”, ez esetben nem közgazdasági kategória. Törvé­nyes munkaviszonyban is érezheti az ember, hogy felesleges, tevékenységének nincs értelme, haszna. És alighanem ez sem kisebb gond, mint ami a „legfejlettebbekre” jellemző, az egyre nyomasztóbb munkanélküliség. Viszont: egészen másfajta gond. Enyhíthető, sőt megoldható. Átgondolt, felelősségteljes, szakszerű és legfőképpen következetes gazdaságirányítással és gazdaságpolitikával. Vértes Csaba h élyén MÁJUSI. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! Péntek, 1981. május 1. XXXVII. évfolyam, 101. szám Ára: 1,80 forint A Pedagógusok Szakszerve­zetének elnökségi ülése A Pedagógusok Szakszer­vezetének elnöksége először rendezett Székesfehérváron kihelyezett ülést, amelyen meghallgatta a városi bi­zottság munkájáról szóló je­lentést. A munkaértekezle­ten részt vettek többek kö­zött: Voksán József, a szak­­szervezet főtitkára, Sudár Iván, az MSZMP Fejér me­gyei Bizottságának titkára, Knizse Gyula, az SZMT tit­kára, valamint a város párt és tanácsi vezetői. A választás óta végzett munkát elemző beszámoló értékelte az oktatáspolitikai tevékenységet, a szakszer­vezeti nevelő munka ered­ményeit, a pedagógusok élet- és munkakörülményeit. Rá­kos Csabáné, a fehérvári bi­zottság titkára adott választ a beszámolóval kapcsolatos kérdésekre. Sudár Iván hozzászólásá­ban hangsúlyozta, hogy a jobban szervezett iskola jobb eredmények forrása, ha jó az oktatás-nevelés, ak­kor a munkaerő minősége is az. Seres József, a városi tanács elnöke szólt azokról a tényekről és tervekről, amelyek a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek jobbítása céljából folyama­tosan történnek. Knizse Gyula annak a tapasztala­tának adott hangot, hogy ja­vult, hatékonyabb lett a szakszervezeti bizalmiak és titkárok tevékenysége és ezzel együtt tekintélyük is nőtt. Arra buzdított, hogy minden kritikus kérdést tűz­zenek napirendre, hogy ez­zel is segítsék a gyors és a lehető legjobb megoldást. Az elnökség a kihelyezett ülés napirendjeinek megtár­gyalása, jóváhagyása után megtekintette Székesfehér­vár nevelési központját, a Liget-sori iskolát. Gyáravatás Bicskén Tegnap Bicskén az MMG Automatika Művek Gázauto­­matika Gyárában Lit­vai István ipari miniszterhelyet­tes ünnepélyes keretek kö­zött átadta rendeltetésének az ország legkorszerűbb pre­cíziós öntödéjét. Az ünnepélyes avatáson részt vettek: Závodni László, a Fejér megyei Pártbizottság titkára; Tőke Gyula, a bics­kei járási pártbizottság első titkára; Pál József, a Buda­pesti III. kerületi pártbizott­ság titkára; dr. Káli Ferenc országgyűlési képviselő; dr. Sass József, a bicskei járási hivatal elnöke, valamint a párt-, az állami és társadalmi szervezetek más képviselői. A vendégeket és a bicskei gyár dolgozóit Győri Imre gyárigazgató köszöntötte. A munka és a munkásszolidari­­tás ünnepét, május elsejét méltató szavai után Fekete Rudolf, az MMG Automati­ka Művek vezérigazgatója tartott ünnepi beszédet. A többi között elmondta, hogy a 120 millió forint értékű beruházással épült új öntö­dében évente 110 tonna alu­mínium és színesfém önt­vény alkatrész állítható elő nagy pontossággal. A formá­zó robotgépekkel és vákuum öntőberendezéssel itt készü­lő alkatrészek alig igényel­nek utólagos megmunkálást.­­ Az ünnepi beszédet köve­tően Littvai István minisz­terhelyettes az Ipari Minisz­térium nevében köszöntötte a bicskei gyár kollektívá­ját s a precíziós öntöde át­adását az öntészet története új állomásaként értékelte. Az ünnepség második ré­szében Fekete Rudolf vezér­­igazgató az építőmunkában is kiemelkedő teljesítményt nyújtó tizenegy dolgozónak Kiváló Dolgozó kitüntetést adott át. A bicskei gyár­ kol­lektívájából egy dolgozó „Kiváló ifjú szakember”, egy pedig Szakma Ifjú Mestere kitüntetést kapott. A múlt évi szocialista munkaverseny eredményei alapján Győri Imre gyárigazgató négy szo­cialista brigádnak adta át a megérdemelt brigádcímeket. Az avatási ünnepség befe­jezéseként a precíziós öntö­dét Littvai István miniszter­­helyettes adta át a gyár és az egész magyar ipar szá­mára. V. Gy. Az öntéshez készült viaszmintákra a legkorszerűbb robotgépekkel képzik a hőálló kerami­­kus héjat Elismerés a kiváló munkáért Vörös Zászló az Ikarus gyárának Bensőséges ünnepséget tar­tottak tegnap az IKARUS székesfehérvári gyára kísérle­ti gyáregységében. Az ünnep­ségen a többi között részt vett Khaut András, az MSZMP Székesfehérvári vá­rosi Bizottságának első titká­ra; Fogarasi Tibor, a Fejér megyei Tanács elnökének ál­talános helyettese; Penk Már­ton, a KISZ Fejér megyei Bi­zottságának első titkára és Toldi József, az IKARUS nagyvállalat vezérigazgatója. Varga Ferenc, az IKARUS székesfehérvári üzemi párt­­bizottságának titkára nyitot­ta meg az ünnepi tanácsko­zást. Ezután Balla Károly, a székesfehérvári gyár igazga­tója tartott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy az IKARUS nagyvállalat és ezen belül a székesfehérvári gyár dolgozói számára nagy jelen­tőségű ez a nap. Ugyanis az V. ötéves terv során végzett eredményes tevékenység, va­lamint a XII. pártkongresz­­szus és a hazánk felszaba­dulásának 35. évfordulója tiszteletére szervezett mun­kaverseny eredményeként negyedszer nyerték el a Ki­váló Vállalat kitüntető címet és megkapták a Miniszterta­nács és a SZOT Vörös Zász­laját. Az ünnepi szónok elmond­ta, hogy ma már a szocialista országok autóbuszközlekedé­sük jó részét IKARUS-bu­­szokkal bonyolítják le. A tő­kés országokba irányuló ex­porttervüket nemcsak telje­sítették, hanem 40 százalék­kal túlteljesítették. Az el­múlt öt esztendőben alakult ki a gyár összeszerelő tevé­kenysége, ami nem eseti, ha­nem évről évre visszatérő, tartós piacot jelent számukra. Khaut András, a székesfe­hérvári pártbizottság első titkára átadta a Fejér megyei Pártbizottság Kongresszusi Oklevelét a technológiai fő­osztály Vasas Centenárium szocialista brigádja vezetőjé­nek, Kalauz Józsefnek. Ez a szocialista közösség egyben elnyerte a Vállalat Kiváló Brigádja címet is. Az ipari miniszter a Kiváló Munkáért kitüntetést adomá­nyozta Balla Károlynak, a gyár igazgatójának; Kelemen Pál főmérnöknek; Jurano­­vics Ferencnek, a II. számú gyáregység csoportvezetőjé­nek és Horváth Istvánnak, az előszerelde üzem dolgo­zójának. Herold Tibor, a népfront városi bizottságának titkára Salamon Lászlónak, az Or­szágos Béketanács elismerő oklevelét nyújtotta át. Cs. J. Toldi József vezérigazgató átnyújtja Balla Károly igazgató­nak a Vörös Zászló elnyeréséről szóló oklevelet

Next