Fejér Megyei Hírlap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-02 / 127. szám
I Megkezdődtek a tárgyalások Budapestre érkezett Lubomir Strougal Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására hétfőn baráti látogatásra Magyarországra érkezett Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának elnöke. Lubomir Strougal kíséretében Budapestre érkezett Rudolf Rohlicek, a minisztertanács elnökhelyettese, Alois Hloch külkereskedelmi miniszterhelyettes, Dusán Spácil , külügyminiszter-helyettes és Karol Ujházy, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese. A csehszlovák, magyar és vörös zászlókkal díszített Ferihegyi repülőtéren a vendégek fogadására megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalánakelnöke, Kovács Gyula, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Roska István külügyminiszter-helyettes, Varga József, a Minisztertanács Titkárságának vezetője és Vas János külkereskedelmi miniszterhelyettes. Jelenvolt a fogadáson Václav Mioravec Csehszlovákia budapesti és Kovács Béla hazánk prágai nagykövete is. Délelőtt a Parlamentben a kormány tanácstermében megkezdődtek a magyar— csehszlovák tárgyalások. A magyar tárgyaló csoport vezetője Lázár György, tagjai: Marjai József, Kovács Gyula, Roska István, Vas János és Kovács Béla. A csehszlovák tárgyaló csoportot Lubomir Strougalvezeti, tagjai: Rudolf Rohlicek, Alois Hloch, Dusán ■Spácil, Karol Ujházy és Václav Moravec. A szívélyes, baráti légkörű tárgyaláson a két miniszterelnök áttekintette az országaink közötti kapcsolatok alakulását, a gazdasági kapcsolatok fejlesztésiek lehetőségeit, s meghatározták a további együttműködés fő területeit, tennivalóit. Kölcsönösen tájékoztatták egymást Magyarország és Csehszlovákia szocialista építőmunkájának eredményeiről, s eszmecserét folytattak a kölcsönös érdeklődésre számot tartó időszerű nemzetközi kérdésekről is. Wyszynski temetése Varsóban vasárnap az ország minden részéből összesereglett sok ezer fős tömeg jelenlétében vettek végső búcsút Stefan Wyszynski bíborostól, Lengyelország prímásától, aki 32 éven át állt a lengyel katolikus egyház élén. A több órás gyászszertartáson II. János Pál pápa személyes megbízottjaként részt vett Agostino Casaroli bíboros, vatikáni államtitkár, valamint számos külföldi egyházi és állami küldöttség. A magyar római katolikus egyházat dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek képviselte. A lengyel állami delegációt Henryk Jablonski államfő vezette, s tagjai között volt Jerzy Ozdowski, Mieczyslaw Rakowski és Kazimierz Barcikowski. Küldöttséggel képviseltette magát a Lengyel Nemzeti Egységfront és a Demokrácia és Szabadság Harcosainak Szövetsége is. A gyászszertartás délután négy órakor kezdődött a varsói karmelita templomban. Innen átvitték Wyszynski koporsóját a Győzelem terére, ahol gyászmisét celebráltak. Ennek során Casaroli bíboros lengyelül búcsúztatta az elhunyt prímást, majd Franciszek Macharski bíboros, Krakkó érseke mondott gyászbeszédet. A szertartás után, amely vasárnap a kora esti órákban még tartott, Stefan Wyszynski bíborost a varsói Szent János székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra. Nemzetközi Pártértekezletek Lengyelországban Az elmúlt hét végével újabb szakasz kezdődött a LEMP kilencedik, rendkívüli kongresszusának előkészítésében: munkához láttak a vajdasági beszámolási, választási pártértekezletek. Ezeken összegzik az eddig beérkezett javaslatokat, megválasztják a vajdasági pártbizottságok vezető szerveinek új tagjait és a kongresszusi küldötteket. Szombaton és vasárnap három vajdaságban: Olsztynban, Szczecinben és Wroclawekben került sor ilyen értekezletekre. Olsztynban Henrik Jablonski, az Államtanács elnöke a LEMP KB PB tagja a többi között azt hangsúlyozta, hogy a kongresszusnak hosszú távú programot kell kidolgoznia, mert „ha nem jön létre ilyen program, akkor a párt nem válik a nép igazi vezetőjévé”. A kongresszusig terjedő időszakot Jablonski „a párt erejéért, egységéért vívott harc időszakának” nevezte. Egyben rámutatott, hogy hiába minden stabilizációs erőfeszítés, hiába a gazdasági reformterv, ha ezeket a törekvéseket nem támasztja alá a társadalom becsületes munkája, az állam, a kormány erősítésére irányuló szándék. A vitában egy felszólaló drámainak nevezte a párt helyzetét, egy másik pedig azt hangsúlyozta, hogy „legfőbb ideje most már áttérni a szavakról a tettekre”. Sok szó esett a mezőgazdaságról, amely továbbra is gépek, alkatrészek hiányával küzd, jóllehet már hónapokkal ezelőtt elhangzott a „mindent a mezőgazdaságnak!” jelszó. Szczecinben felvetették a kérdést: kilenc hónappal a nyár végi megállapodások megkötése után el lehet-e mondani, hogy teljesültek a beléjük vetett társadalmi remények? A referátum megfogalmazása szerint annyiban igen, hogy mélyreható változások történtek az országban, amelyek után „már nem lehet visszatérni a régi vezetési módszerekhez”. Anynyiban viszont nem, hogy az ország még messze van a válság leküzdésétől, „mint ahogyan erről a sajnálatosan fokozódó gazdasági nehézségek és a vezetés iránti bizalmatlanság megnyilvánulásai tanúskodnak”. Az egyik felszólaló sürgette, hogy a párt új szervezeti szabályzatának bevezetője „tartalmazzon világos eszmei, politikai nyilatkozatot”. Wloclawekben szintén nagy hattósúlyt kapott a kl párt egysége, a gazdasági helyzete. Stefan Olszowski, a PB tagja, a KB titkára felszólalásában elmondta, hogy a politikai bizottság kezdeményezéseit, a kongresszusi programtervezetet különféle irányokból érik bírálatok, támadások, így dogmatikus személyek részéről is. Ez utóbbi bizonyítékaként említette az úgynevezett katowicei fórum határozatait. Ez volt az első magas szintű, hivatalos állásfoglalás a katowicei dokumentumról, amelyek szerzői a többi között azt írták, hogy a párton belül „revizionista puccs veszélye fenyeget”. (MTI) Véget ért a DKP kongresszusa A Német Kommunista Párt (DKP) a fegyverkezési hajsza elleni küzdelmet, az új középhatótávolságú nukleáris fegyverek NSZK-beli telepítése elleni következetes harcot tartja a legfontosabb feladatának — hangoztatta a párt vasárnap este véget ért IV. kongresszusa. A kongresszuson 57 kommunista és munkáspárt, valamint nemzeti felszabadítási mozgalom küldöttségei voltak jelen. Az SZKP delegációját Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára vezette, az MSZMP küldöttségét pedig Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. A kongresszusi beszámoló, a küldöttek felszólalásai a pártnak azt az eltökélt szándékát tanúsították, hogy még erőteljesebben fog küzdeni a munkásosztály érdekeiért, a társadalmi haladásért, a tartós békéért; harcol azért, hogy német földről soha többé ne indítsanak háborút. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a pártnak az NSZK valamennyi állampolgárához intézett felhívását, amely hangoztatja, hogy egyesített erővel kell szembeszállni az új nukleáris rakéták NSZK-beli telepítésével, s felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a rakéták a lehető legnagyobb veszélyt jelentik az NSZK népére. A küldöttek üdvözölték azt az SZKP XXVI. kongresszusán Leonyid Brezsnyev által előterjesztett javaslatot, amely moratóriumot sürtet új nukleáris rakétafegyverek európai telepítésére, és a fegyverzetkorlátozási tárgyalások azonnali megkezdését indítványozza. A kongresszus ismét Herbert Miest választotta meg a párt elnökévé. (MTI) TELEX Japán és az NDK Erich Honecker, az NDK Államtanácsának elnöke, hétfőre virradóra Japánban tett hatnapos hivatalos látogatása után visszaérkezett Berlinbe. Az NDK Államtanácsának elnöke hazaérkezése után tett sajtónyilatkozatában hangsúlyozta, hogy tokiói látogatása sikeres volt. Kifejezésre juttatta, hogy Japán és az NDK közötti kapcsolatok fejlődése stabilizáló tényező a világban. Országos gyász Kínában Kínában vasárnap háromnapos országos gyász kezdődött a május 29-én. 90 éves korában elhunyt Szung Csing-ling asszony, Szun Jat-szen özvegye, a Kínai Népköztársaság tiszteletbeli elnöke emlékére. Vasárnap több mint 30 ezer ember vonult el Szung Csing-lingnek a Kínai Országos Népi Gyűlés dísztermében felravatalozott holtteste előtt. Jugoszlávia-ellenes tüntetések A Tanjug jugoszláv hírügynökség jelentése szerint a hét végén Svájcban, illetve Svédországban Jugoszlávia-ellenes megmozdulások voltak. Genfben szombaton szélsőséges albán elemek vonultak az utcákra, bántalmazták az arra járó jugoszlávokat, a gyermekeket és a nőket sem kímélve. Az erőszakoskodó csoportok rádió adó-vevő készülékeken keresztül tartották egymással a kapcsolatot, egyeztették össze akcióikat. A genfi rendőrség csak a végszükségben avatkozott be. A svájci Thunban jugoszlávellenes szélsőséges elemek betörtek az ottani jugoszláv klubba, és eddig még nem érkezett hír arról, hogy a garázdálkodók közül bárkit is letartóztattak volna. KOMMENTÁR A chittagongi puccskísérlet Rövid életű volt a chittagongi helyőrség felkelése. A katonák, akik megölték szombatra virradó éjjel Ziaur Rahman tábornok bangladesi elnököt, hétfőn megadták magukat. A meggyilkolt államfő névrokonát Ahmed Manzur Rahman vezérőrnagyot, a hatalomátvételi kísérlet vezetőjét, Chittagong kikötőváros közelében letartóztatták. A hírügynökségek jelentették: az országban helyreállt a rend. A telex híradása szerint tehát Bangladesben ismét minden visszazökkent a normális kerékvágásba, a daccai kormány ura a helyzetnek. Az elnök-tábornok megölése, s a rövid életű katonai zendülés mégis csak erre az országra, a korábbi Kelet-Pakisztánra fordította a világ közvéleményének figyelmét, s ismételten aláhúzta: Dél-Ázsiának ez a túlzsúfolt állama nem mentes a feszítő ellentmondásoktól, s ismét kitörhet a vihar. Emlékeztessünk rá: Banglades függetlenségét az indiai hadsereg hozzájárulásával vívta ki, amikor Új-Delhi csapatokat küldött a pakisztáni megtorlás ellen védekező bengáliak megsegítésére. Az ország első államfője a kiemelkedő államférfi Mudzsibur Rahman sejk lett. Ő egy sor reform bevezetését tervezte, az ország az Indiával kötött baráti szövetség jegyében el nem kötelezett politikát folytatott. Jelentős segítséget kapott Banglades azokban az időkben a szociális országoktól is, (így például a Szovjetunió küldött szakembereket Chittagong kikötőjének aknamentesítésére is. Sok gazdasági problémát, főleg a gyors ütemben növekedő nagyszámú népesség ellátását alig-alig tudták megoldani. Banglades területét a Pakisztánhoz tartozás éveiben végletesen kizsákmányolták. A szakítás után a menekültek elhelyezése, ellátása okozott újabb nehézségeket. A belső feszültséget szították a fanatikus muzulmánok is — Mudzsibur Rahman és családja lemészárlása kétségkívül az ő kezük műve volt. Az alapító államfő halála utáni hatalmi vetélkedésből, mint az ország „erős embere” került ki a most meggyilkolt tábornok-elnök. Kormányzása alatt sikerült jelentősen enyhíteni a falu állapotán — Banglades mezőgazdasági alaptermékekből önellátó lett. Ugyanakkor a városok lakói továbbra is igen rossz anyagi és szociális helyzetben vannak — az egy főre eső évi nyolcvandolláros nemzeti jövedelemhányad a világ nyomorszegletévé teszi az országot. Banglades gazdasága rendkívüli mértékben függ a juta termelésétől és ennek az ipari rostnak a világpiaci árától, de ez érvényes a többi termékére is. A kőolajárak emelkedése is igencsak megviselte a bangladesi gazdaságot. Ziaur Rahman fő feladatának a belpolitikai helyzet stabilizálását, a gazdaság rendbehozatalát tartotta. Ugyanakkor az „erős kezet” elsősorban a baloldal ellen alkalmazta — a múlt évben például letartóztatták a Bangladesi Kommunista Párt és több más haladó szervezet vezetőit. A tábornok-elnök külpolitikájában Pakisztán-barát elemek is érvényesültek, s a külpolitikai kérdések egész sorában Kína, az Egyesült Államok és a reakciós iszlám országok mellé sorakozott fel. Ziaur Rahman fő hatalmi bázisa a hadsereg volt. A mostani lázadás azt bizonyítja, hogy a hetvenezer katonát számláló bangladesi fegyveres erők korántsem voltak egységesek. A felkelőket vezető tábornok például Kína-szimpátiájáról volt ismeretes és szeparatista erőket támogatott. A chittagongi lázadók korrupciómentes politikát ígértek. Ez az ígéret azonban nem volt elegendő arra, hogy maguk mellé állítsák az egész hadsereget, s a bangladesi városok és falvak lakóit. Miklós Gábor A hagyományos béke és barátság hónapi eseménysorozat országos programja keretében az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága hétfőn ülést tartott az Országház Vadásztermében. Kállai Gyula elnökölt a tanácskozáson, ahol a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit tűzték napirendre, különös tekintettel az európai biztonság és együttműködés ügyére Véres vasárnap Bejrútban A Bejrút lakosságát hoszszú ideje rettegésben tartó erőszak új hulláma kezdődött meg vasárnap. A falangista provokációk nyomán heves tüzérségi és rakétapárbaj bontakozott ki egyfelől a jobboldali milíciák, másfelől az arab békefenntartó erőkhöz tartozó szíriai csapatok, illetve a baloldali fegyveres erők-* között. A harcok nem végleges mérlege: 18 halott, 270 sebesült. A keresztény Kelet-Bejrút 6 halottjával és 70 sebesültjével szemben a túlnyomórészt mohamedánok lakta Nyugat-Bejrútban 12 volt a halottak és 200 a sebesültek száma. A falangisták ismét ágyúzták a nyugat-bejrúti palesztin menekülttáborokat. A kiszámított kegyetlenség bizonyítéka, hogy pénteken több találat érte az egyik nyugatbejrúti kórházat, ahol egy személy meghalt és 11 — köztük a kórház igazgatója — megsebesül. Ugyanakkor a 2500 gyermeknek otthont adó muzulmán árvaházat is lőtték. Pénteken az öt keletbejrúti sebesülttel szemben Nyugat-Bejrútban 73 sebesültet vettek nyilvántartásba a kórházak.