Fejér Megyei Hírlap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
M mmmmmm mmn -1 P"* I Wk M ftTM g ft I----- IL~ I I___9 1% #| L # m %# I I VILÁG PROLETÁRJAI, HETI VILÁGHÍRADÓ I [■ 11 MLkVJI ■ ft. | egyesüljetek! EMLÉKEZŐK | g||g Iff J£f ■ H| ■ ------------------------- Vasárnap, VITA A CECEI DINNYEFÖLDEKEN 1^/.aug,u£szJus 1* XXXVIII. évfolyam, 179. szám HETI RÁDIÓ- ÉS TV-MŰSOR • 1~[siJ í I.I'I I4 J'i JIJIJ liJJ IJ iJJ 11 UiilJgMi Ara: 1,40 Ft <S *! - • “* A légből kapott portonnák vége Nem is olyan régen még a nyilvánosság elől gondosan titkolt adat volt, hogy a Dunai Vasmű, a hazai vaskohászat és megyénk iparának büszkesége évről évre 40—45 ezer ”t.onna szén, érc, és vasoxid port füstölög Dunaújvárosra és a várost környező mezőgazdasági területekre. Az illetékesek nem siettek kikürtölni, hogy a pentelei fennsíkon évi 5—6 ezer tonna kéndioxid és 60—70 ezer tonna(!) szénmonoxid kószál, mint valami elszabadult kísértet. A vasmű 12 ezres kollektívája is csendben tűrte a fenntről hulló pernyét, a nehezebb (tehát már a kémények közvetlen közelében lecsapódó) légszennyezőket és csak a bírságoló hatóság tudhatta egészen pontosan — meg talán a halak, a part menti fák —, hogy a kohászati kombinát milyen mértékben szennyezi legnagyobb folyónk amúgy is jócskán megkínzott vizét. A helyi tüdőgondozó szűrési statisztikája sem volt a legbüszkébben lobogtatott irodalom. Ma sem az. De mindez nem titok többé. Költséges örökség Mondtuk eleget, hogy a Dunai Vasmű a hazai kohászat legmodernebb gyára, de sohasem hittük komolyan, hogy berendezéseit az építés megkezdésének időpontjában 1950-ben, vagy netán a háború évei alatt találták ki. Az alapelképzelés alighanem olyan klasszikus korból származik, amelyben még nem volt környezetvédelem, de még az sem merült fel, hogy az ott dolgozók egészségére ártalmas lehet a munka. Jóllehet, amikor a vasmű és köré Dunaújváros épült, a telepítés egyik szempontja az uralkodó észak-déli szélirány volt. A gyár és a város között a szél által sodort por megkötésére erdősáv létesült és hasonló céllal épült szellősnek, parkosnak, ligetesnek a város is. Közben azonban változott a termelés iránti igény — ami a legtöbb esetben a mennyiség fokozását követelte — vele változott a technológia — ami ugyancsak semmi egyebet, mint a dinamikus mennyiségi fejlődést tartotta szem előtt — és a városkép is megváltozott: megjelentek a sűrűn lakott lakótelepek, legtöbb esetben nélkülözve a friss oxigént termelő fákat, a port megkötő cserjéket. Az első lépés Amikor 1976-ban a környezet védelme törvénybe fogalmazódott, a Dunai Vasmű agycsapásra törvénysértőnek érezhette magát. És hiába próbált változtatni ezen a státuszán, kiderült, hogy a milliárdokon felépített berendezések mellé építendő védelmi berendezések százmilliókba kerülnének, amire nincs az a gazdag vállalat, amely lábdobbantásra előteremthetné a pénzt. Maradt hát a szemérmes hallgatás. És persze a helyzet is ... változatlan. Aztán első lépésként a Dunai Vasmű hozzálátott a környezetet szennyező források feltárásához. A felmérés szerint 86 forrás szennyezi a Dunai Vasmű légterét, de a kibocsátott szennyezők 90 százalékát csak ennek mintegy egynegyede „termeli”. A gáznemű légszennyezők egyik leggyakoribbja a kén és vegyületei, amely a szén, az ércek, a fűtőolaj kísérőeleme de a kohósalak granulálása, vagy érczsugorítás közben is jócskán kerül belőle a levegőbe. A másik leggyakoribb gáznemű szennyező a szénmonoxid, ami a nyersvasgyártás mellékterméke, valamint a különböző nitrogénoxidok, amelyek a különféle tüzelőeszközökben keletkeznek. A szilárd szennyezők a füstgázokkal távozó — majd a vasmű körül 20 kilométeres körzetben aláhulló — szénpor, ércpor, vasoxid és pernye. Bár a környezetszennyezési bírság a kibocsátott por mennyiségétől függ, s ez mindenképp az évi 16 ezer tonna szénpor kibocsátásával élenjáró erőművi kazánok porleválasztását indokolná, a porszennyezés megszüntetését a kohászati kombinát a légúti megbetegedésekért különösen okolható acélművi vasoxid szűrésével kezdte meg füstgáztisztítási programját. A teljes program megvalósítása egyébként csaknem 1 milliárd forint lesz. Mi várható? A négy martinkemencéből évente 4—6 ezer tonna vasoxidport kiszűrő NSZK-beli száraz elektrosztatikus porleválasztók — többszöri határidőmódosítás után — az év végére elkészülnek. A 300 millió forintos berendezés költségeinek több mint felét a Dunai Vasmű állja saját fejlesztési alapjából. Az idén végérvényesen munkába állított konverteres acélmű még sokkal veszélyesebb környezetszennyező volna, de itt már — érvényt szerezve a korszerű követelményeknek — az üzemmel együtt készült el a ventumcsöves nedves füstgáztisztító, ami évi hatezer tonna port von ki a füstgázokból. Ez a berendezés 180 millió forintot képviselt a konverter acélmű 9 milliárdos költségéből. A legdurvább légszennyező, az erőmű évi 16 ezer tonnás szénporkibocsátását a tervek szerint 8 elektrosztatikus füstgáztisztító szünteti meg, amelyek beruházási költsége 300 millió forintot tenne ki. Ennek kivitelezésére azonban már csak a VII. ötéves tervben kerülhet sor, akárcsak az érctömörítőmű évi 12 ezer tonna porának kiszűrésére. Ez utóbbi megvalósítása csak az üzem tervezett rekonstrukciójával együtt valósítható meg. Kevésbé jelentős a kokszoló légszennyezése, ami az új kokszolómű 1985-ben várható üzembe helyezésével tovább csökken; a kohóé is, a magas toroknyomású technológiára való áttéréssel. 15 millió helyett 5 ezer A Duna nagy vízhozama még az óriási vízfogyasztó kohászati vállalatot is leginkább a vízgazdálkodás elhanyagolása felé terelte. Csak akkor ébredt rá a Dunai Vasmű a víztisztítás fontosságára, amikor a vízszennyezési bírság elérte a 15—17 millió forintot. A vállalat 1981-ben viszont már csak ötezer forint vízszennyezési bírságot fizetett, ami közben hozott intézkedéseinek eredményességét igazolja. A varázsszó — és természetesen a törekvések iránya: recirkuláció. Egy tonna acél előállításához 200 köbméter vízre van szükség. Teljes recirkuláció esetén azonban ez a mennyiség csak 5—10 köbméter. A tervek között — a meglévő hűtő és ülepítő berendezések mellé — az új kokszolóművel egy biológiai szennyvíztisztító, 200 millió forintos költséggel a kisaproszagi Duna-ágban kialakítandó ülepítőrendszer és a meleghengermű rekonstrukciójával együtt egy 1 milliárd forinton megépítendő fevétlenítő szerepel. Távlati célként a kommunális vizek tisztítását is tervezi a Dunai Vasmű, ami további százmillió forint költséget jelentene. Mindezt pedig úgy, hogy a hetvenes évek végére tulajdonképpen megszűnt a Duna megengedhetetlen mértékű szennyezése Dunaújváros alatt. J. B. A növekedésszabályozás eredményei Előzetes a kezelt táblákról Ezekben a napokban összesítik és majd a későbbiekben részletesebben is elemzik azt az eredményt, ami egy új eljárással, a növények kezelésével érhető el. A Velencei Növényvédő és Agrokémiai Állomás igazgatója, Takács László elmondotta: az eddigi hozamátlagok mindenben a kísérletező szakembereket igazolják. Seregélyesen az egyik kezelt táblán 7,2 tonna búzát arattak hektáronként, a kontroll hozama 5,1 tonna volt. Csákberényben, erősen erodált területen, egyszeri kezelés hatására 0,5—0,6 tonnával magasabb átlagot mértek, mint a tsz más hasonló búzatábláin. Kápolnásnyéken a kontrolltábla hozama 6,1 tonna volt, a kétszeresen kezelt búzáé több mint 8,2 tonna. Az előző tábla alaposan megdőlt, arathatósága is nehezebb volt, mint a nagyobb hozamú földdarabé. A velencei igazgató előzetes értékelése szerint a Fejér megyei gyakorlati eredmények kedvezőek, a hátralevő kezelt búzatáblákról is hamarosan beérkeznek a jelentések és így teljes képet adhatnak a hormon-enzimserkentő kezelésről. Városi járművek először Ötven autóbusz Kuvaitba Nem volt minőségi kifogás Az Ikarus székesfehérvári gyára júniusban és júliusban kuvaiti exportra is dolgozott. A múlt évben megkötött szerződés alapján negyven távolsági és tíz városi autóbuszt készítettek Kuvait részére. A fehérvári gyár — eleget téve a megrendelő kérésének — tizenöt távolsági kocsit még júniusban átadott. A fennmaradó huszonöt, 250 K típusjelű járművet július 23- án vette át a megrendelő képviselője, aki az 1978-as kuvaiti szállítások során került először kapcsolatba a gyárral. A távolsági kocsik a jugoszláv, illetve a nyugatnémet kikötőbe közúton jutottak el, onnan a további szállítás hajón történik. Az autóbuszokat a kuvaiti fél a mekkai zarándokutakra még ebben az évben használni kívánja. A tíz, 260.30-as típusú városi busz gyártása alig egy hónapja kezdődött. Gondot okozott, hogy az alvázak késve érkeztek meg. A 260-as típus konstrukciója a budapesti gyárban készült, így a szükséges módosítások és változtatások is nehézkesebbé váltak. A határidő tartása érdekében rendkívüli intézkedésekre is sor került (túlóra, hétvégi műszak). A kedvezőtlen előjelek ellenére sikerült a járműveket a szerződésben rögzített időre elkészíteni. A július 27-i átadáson minőségi kifogás nem merült fel. Azóta a járművek már úton vannak a nyugatnémet kikötőbe. Az autóbuszokat azok a megfelelő vezetői engedéllyel rendelkező dolgozók szállítják, akik a gyártásban is részt vettek. Érdekesség, hogy nemcsak a távolsági, hanem a városi járműveket is légkondicionáló berendezéssel szerelték föl. A fehérvári gyárban ez az első eset, hogy városi kocsikba Thermo King berendezést építettek. Az Ikarus nagyvállalat történetében viszont nem példa nélküli: az Amerikai Egyesült Államok részére Mátyásföldön készített csuklóbuszokat szintén ellátták légkondicionáló berendezéssel. Kuvaitban a városi tömegközlekedés nem teljesen megoldott. Az Ikarusnak ez az átadott tíz kocsija kísérleti szállítmány. Most először futnak majd magyar gyártmányú városi autóbuszok a kuvaiti utakon, utcákon. Ha a bemutatkozás sikeres lesz, az előzetes megbeszélések szerint nagyobb darabszámra várható megrendelés. V. V. Az IKR tavaszi versenye országos második: az agárdi kombinát Az IKR versenybizottsága az idén is helyszíni szemlék alapján döntött arról, melyik taggazdasága végzett jobb minőségű munkát a tavaszszal. Általános megállapítás, hogy tovább javult a technológiai fegyelem, ami a talajmunkák és a vetési minőségében, a gyomosodás mértékének csökkenésében, a csatlakozó sorok pontosságában is lemérhető volt. A versenybe benevezett 127 taggazdaság közül országos második helyezést ért el az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát. A 2000-es körzetben (ahová a Fejér megyei üzemek is tartoznak) első lett a kápolnásnyéki Vörösmarty, második a székesfehérvári Kossuth Tsz.