Fejér Megyei Hírlap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-01 / 179. szám

M mmmmmm mmn -1 P"* I Wk M ftTM g ft I----- IL~ I I___9 1% #| L # m %# I I VILÁG PROLETÁRJAI, HETI VILÁGHÍRADÓ I [■ 11 M­­LkVJI ■ ft. | egyesüljetek! EMLÉKEZŐK | g||g Iff J£f ■ H| ■ ------------------------- Vasárnap, VITA A CECEI DINNYEFÖLDEKEN 1^/.aug,u£szJus 1* XXXVIII. évfolyam,­­ 179. szám HETI RÁDIÓ- ÉS TV-MŰSOR • 1~[siJ í I.I'I I4 J'i JIJIJ liJJ IJ iJJ 11 UiilJgMi Ara: 1,40 Ft <S *! - • “* A légből kapott portonnák vége Nem is olyan régen még a nyilvánosság elől gondosan titkolt adat volt, hogy a Du­nai Vasmű, a hazai vaskohá­szat és megyénk iparának büszkesége évről évre 40—45 ezer ”t.onna szén, érc, és vas­­oxid port füstölög Dunaújvá­rosra és a várost környező mezőgazdasági területekre. Az illetékesek nem siettek kikürtölni, hogy a pentelei fennsíkon évi 5—6 ezer ton­na kéndioxid és 60—70 ezer tonna(!) szénmonoxid kószál, mint valami elszabadult kí­sértet. A vasmű 12 ezres kol­lektívája is csendben tűrte a fenntről hulló pernyét, a ne­hezebb (tehát már a kémé­nyek közvetlen közelében le­csapódó) légszennyezőket és csak a bírságoló hatóság tud­hatta egészen pontosan — meg talán a halak, a part menti fák —, hogy a kohá­szati kombinát milyen mér­tékben szennyezi legnagyobb folyónk amúgy is jócskán megkínzott vizét. A helyi tü­dőgondozó szűrési statisztiká­ja sem volt a legbüszkébben lobogtatott irodalom. Ma sem az. De mindez nem titok többé. Költséges örökség Mondtuk eleget, hogy a Dunai Vasmű a hazai kohá­szat legmodernebb gyára, de sohasem hittük­ komolyan, hogy berendezéseit az építés megkezdésének időpontjában 1950-ben, vagy netán a hábo­rú évei alatt találták ki. Az alapelképzelés alighanem olyan klasszikus korból szár­mazik, amelyben még nem volt környezetvédelem, de még az sem merült fel, hogy az ott dolgozók egészségére ártalmas lehet a munka. Jól­lehet, amikor a vasmű és kö­ré Dunaújváros épült, a tele­pítés egyik szempontja az uralkodó észak-déli szélirány volt. A gyár és a város kö­zött a szél által sodort por megkötésére erdősáv létesült és hasonló céllal épült szel­­lősnek, parkosnak, ligetesnek a város is. Közben azonban változott a termelés iránti igény — ami a legtöbb eset­ben a mennyiség fokozását követelte — vele változott a technológia — ami ugyancsak semmi egyebet, mint a dina­mikus mennyiségi fejlődést tartotta szem előtt — és a városkép is megváltozott: megjelentek a sűrűn lakott lakótelepek, legtöbb esetben nélkülözve a friss oxigént termelő fákat, a port megkö­tő cserjéket. Az első lépés Amikor 1976-ban a környe­zet védelme törvénybe fogal­mazódott, a Dunai Vasmű agycsapásra törvénysértőnek érezhette magát. És hiába próbált változtatni ezen a stá­tuszán, kiderült, hogy a mil­­liárdokon felépített berende­zések mellé építendő védelmi berendezések százmilliókba kerülnének, amire nincs az a gazdag vállalat, amely láb­­dobbantásra előteremthetné a pénzt. Maradt hát a szemér­mes hallgatás. És persze a helyzet is ... változatlan. Aztán első lépésként a Du­nai Vasmű hozzálátott a kör­nyezetet szennyező források feltárásához. A felmérés sze­rint 86 forrás szennyezi a Dunai Vasmű légterét, de a kibocsátott szennyezők 90 százalékát csak ennek mint­egy egynegyede „termeli”. A gáznemű légszennyezők egyik leggyakoribbja a kén és ve­­gyületei, amely a szén, az ér­cek, a fűtőolaj kísérőeleme de a kohósalak granulálása, vagy érczsugorítás közben is jócskán kerül belőle a leve­gőbe. A másik leggyakoribb gáz­nemű szennyező a szénmo­noxid, ami a nyersvasgyártás mellékterméke, valamint a különböző nitrogénoxidok, amelyek a különféle tüzelő­eszközökben keletkeznek. A szilárd szennyezők a füstgá­zokkal távozó — majd a vas­mű körül 20 kilométeres kör­zetben aláhulló — szénpor, ércpor, vasoxid és pernye. Bár a környezetszennyezési bírság a kibocsátott por mennyiségétől függ, s ez min­denképp az évi 16 ezer tonna szénpor kibocsátásával élenjá­ró erőművi kazánok porlevá­lasztását indokolná, a por­szennyezés megszüntetését a kohászati kombinát a légúti megbetegedésekért különösen okolható acélművi vasoxid szűrésével kezdte meg füst­gáztisztítási programját. A teljes program megvalósítása egyébként csaknem 1 milli­árd forint lesz. Mi várható? A négy martinkemencéből évente 4—6 ezer tonna vas­oxidport kiszűrő NSZK-beli száraz elektrosztatikus porle­választók — többszöri határ­időmódosítás után — az év végére elkészülnek. A 300 millió forintos berendezés költségeinek több mint felét a Dunai Vasmű állja saját fejlesztési alapjából. Az idén végérvényesen munkába állí­tott konverteres acélmű még sokkal veszélyesebb környe­zetszennyező volna, de itt már — érvényt szerezve a korszerű követelményeknek — az üzemmel együtt készült el a ventum­csöves nedves füstgáztisztító, ami évi hat­ezer tonna port von ki a füst­gázokból. Ez a berendezés 180 millió forintot képviselt a konverter acélmű 9 milliár­dos költségéből. A legdur­vább légszennyező, az erőmű évi 16 ezer tonnás szénporki­bocsátását a tervek szerint 8 elektrosztatikus füstgáztisz­tító szünteti meg, amelyek beruházási költsége 300 mil­lió­ forintot tenne ki. Ennek kivitelezésére azonban már csak a VII. ötéves tervben kerülhet sor, akárcsak az érc­­tömörítőmű évi 12 ezer ton­na porának kiszűrésére. Ez utóbbi megvalósítása csak az üzem tervezett rekonstrukció­jával együtt valósítható meg. Kevésbé jelentős a kokszoló légszennyezése, ami az új kokszolómű 1985-ben várható üzembe helyezésével tovább csökken; a kohóé is, a magas toroknyomású technológiára való áttéréssel. 15 millió helyett 5 ezer A Duna nagy vízhozama még az óriási vízfogyasztó kohászati vállalatot is legin­kább a vízgazdálkodás elha­nyagolása felé terelte. Csak­ akkor ébredt rá a Dunai Vas­mű a víztisztítás fontosságá­ra, amikor a vízszennyezési bírság elérte a 15—17 millió forintot. A vállalat 1981-ben viszont már csak ötezer fo­rint vízszennyezési bírságot fizetett, ami közben hozott intézkedéseinek eredményes­ségét igazolja. A varázsszó — és természetesen a törekvések iránya: recirkuláció. Egy ton­na acél előállításához 200 köbméter vízre van szükség. Teljes recirkuláció esetén azonban ez a mennyiség csak 5—10 köbméter. A tervek kö­zött — a meglévő hűtő és ülepítő berendezések mellé — az új kokszolóművel egy bio­lógiai szennyvíztisztító, 200 millió forintos költséggel a kisaproszagi Duna-ágban ki­alakítandó ülepítőrendszer és a meleghengermű rekonst­rukciójával együtt egy 1 mil­liárd forinton megépítendő fevétlenítő szerepel. Távlati célként a kommunális vizek tisztítását is tervezi a Dunai Vasmű, ami további százmil­lió forint költséget jelentene. Mindezt pedig úgy, hogy a hetvenes évek végére tulaj­donképpen megszűnt a Duna megengedhetetlen mértékű szennyezése Dunaújváros alatt. J. B. A növekedésszabályozás eredményei Előzetes a kezelt táblákról Ezekben a napokban össze­sítik és majd a későbbiekben részletesebben is elemzik azt az eredményt, ami egy új el­járással, a növények kezelé­sével érhető el. A Velencei Növényvédő és Agrokémiai Állomás igazgatója, Takács László elmondotta: az eddi­gi hozamátlagok mindenben a kísérletező szakembereket igazolják. Seregélyesen az egyik ke­zelt táblán 7,2 tonna búzát arattak hektáronként, a kont­roll hozama 5,1 tonna volt. Csákberényben, erősen ero­dált területen, egyszeri keze­lés hatására­ 0,5—0,6 tonná­val magasabb átlagot mértek, mint a tsz más hasonló bú­zatábláin. Kápolnásnyéken a kontrolltábla hozama 6,1 ton­na volt, a kétszeresen kezelt búzáé több mint 8,2 tonna. Az előző tábla alaposan megdőlt, arathatósága is ne­hezebb volt, mint a nagyobb hozamú földdarabé. A velencei igazgató előze­tes értékelése szerint a Fejér megyei gyakorlati eredmé­nyek kedvezőek, a hátralevő kezelt búzatáblákról is hama­rosan beérkeznek a jelenté­sek és így teljes képet adhat­nak a hormon-enzimserkentő kezelésről. Városi járművek először Ötven autóbusz Kuvaitba Nem volt minőségi kifogás Az Ikarus székesfehérvári gyára júniusban és júliusban kuvaiti exportra is dolgozott. A múlt évben megkötött szerződés alapján negyven távolsági és tíz városi autó­buszt készítettek Kuvait ré­szére. A fehérvári gyár — eleget téve a megrendelő kérésének — tizenöt távolsági kocsit még júniusban átadott. A fenn­maradó huszonöt, 250 K tí­pusjelű járművet július 23- án vette át a megrendelő képviselője, aki az 1978-as kuvaiti szállítások során ke­rült először kapcsolatba a gyárral. A távolsági kocsik a ju­goszláv, illetve a nyugatné­met kikötőbe közúton jutot­tak el, onnan a további szál­lítás hajón történik. Az autó­buszokat a kuvaiti fél a mek­­kai zarándokutakra még eb­ben az évben használni kí­vánja. A tíz, 260.30-as típusú vá­rosi busz gyártása alig egy hónapja kezdődött. Gondot okozott, hogy az alvázak kés­ve érkeztek meg. A 260-as típus konstrukciója a buda­pesti gyárban készült, így a szükséges módosítások és vál­toztatások is nehézkesebbé váltak. A határidő tartása ér­dekében rendkívüli intézke­désekre is sor került (túlóra, hétvégi műszak). A kedvezőtlen előjelek el­lenére sikerült a járműveket a szerződésben rögzített időre elkészíteni. A július 27-i átadáson minőségi kifogás nem merült fel. Azóta a jár­művek már úton vannak a nyugatnémet kikötőbe. Az autóbuszokat azok a­­ meg­felelő vezetői engedéllyel rendelkező­­ dolgozók szál­lítják, akik a gyártásban is részt vettek. Érdekesség, hogy nemcsak a távolsági, hanem a városi járműveket is légkondicio­náló berendezéssel szerelték föl. A fehérvári gyárban ez az első eset, hogy városi ko­csikba Thermo King beren­dezést építettek. Az Ikarus nagyvállalat történetében vi­szont nem példa nélküli: az Amerikai Egyesült Államok részére Mátyásföldön készí­tett csuklóbuszokat szintén ellátták légkondicionáló be­rendezéssel. Kuvaitban a városi tömeg­­közlekedés nem teljesen megoldott. Az Ikarusnak ez az átadott tíz kocsija kísérleti szállítmány. Most először futnak majd magyar gyárt­mányú városi autóbuszok a kuvaiti utakon, utcákon. Ha a bemutatkozás sikeres lesz, az előzetes megbeszélések szerint nagyobb darabszámra várható megrendelés. V. V. Az IKR tavaszi versenye országos második: az agárdi kombinát Az IKR versenybizottsága az idén is helyszíni szemlék alapján döntött arról, melyik taggazdasága végzett jobb minőségű munkát a tavasz­­szal. Általános megállapítás, hogy tovább javult a techno­lógiai fegyelem, ami a talaj­munkák és a vetési minősé­gében, a gyomosodás mérté­kének csökkenésében, a csat­lakozó sorok pontosságában is lemérhető volt. A versenybe benevezett 127 taggazdaság közül országos második helyezést ért el az Agárdi Mezőgazdasági Kom­binát. A 2000-es körzetben (ahová a Fejér megyei üze­mek is tartoznak) első lett­ a kápolnásnyéki Vörösmarty, második a székesfehérvári Kossuth Tsz.

Next