Fejér Megyei Hírlap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-01 / 179. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 1982. AUGUSZTUS 1 Köszöntő helyett Vajon ki állíthatná biz­tonsággal, hogy Borovszky Ambrus, a vasasszakszerve­zet elnöke, a Dunai Vasmű nyugalmazott (nyugalma­zott?) első — és negyedszá­zadon át volt — vezérigaz­gatója azért tölthet be ma is fontos társadalmi funkciót, mert remekül érzi kondíció­ját, vagy éppenséggel azért nem tud rajta jelet ütni ko­rának 70 éve, mer ebből öt­venhatot megszakítás nélkül becsülettel dolgozott és most sem pihen. Mindegyre feltűnik ott, ahol döntések születnek, ahol valakinél, valakiért tenni lehet (kell) valamit, vagy csak egyszerűen az ut­cán, hátrakulcsolt kézzel, enyhén előredőlve, zárt lo­bogó ballonkabátban, amint viszonozza a köszönéseket. Köszöngetnek neki innen is, onnan is. Ismerik. Tudja, vagy sem, (hát hogyne tud­ná), mindenki csak így ne­vezi: a Boró. Még az is, aki sosem szorított vele kezet. Nagy, bügykös keze van. Száraz és meleg a szorítása, öntőinasként kezdte és lelke mélyén — azt hiszem — öntőmester maradt mind­örökre. Igaz, a nagy lehető­ség nem kerülte el: még a kukoricasorok között nyar­galt a szél a pentelei fenn­síkon, amikor kinevezték a Dunai Vasmű építkezéséhez vezetőnek, majd a vállalat vezérigazgatójának. A kohászati kombinát életre keltésének, majd fel­virágzásának évei, a város gyors ütemű fejlődésének lüktető időszaka, nem ke­vésbé személyes tulajdon­ságai, alapvető derűje, nagy­vonalúsága, bőkezűsége, kapcsolatteremtő készsége legendát szőtt köré. S ma — ha lehet így mondani — élő klasszikusa egy vitatott, de eredményekben vitathatat­lanul bővelkedő korszaknak. Élő és továbbmunkáló alak­ja a mának is. Tettereje, aktivitása, örök érdeklődése, túláradó életszeretete ma is a régi. Ma is, hetvenedik szüle­tésnapján. J. B. Fotó: Bárándy István _fc „ TM , , , ,, , EMLÉKEZŐK A minap eltemettük Feke­te Istvánt. Kilencvenegy éves volt. Szép kor, nem mindenki éli meg. Harcos ember volt, élete a munkásmozgalom. Il­letékesek feldolgozták, meg­őrizték tetteit az utókornak. Az újságokban mind gyak­rabban olvasni a fájó híreket, lassan elmennek közülünk. Járjuk a V-i tanácselnök­kel a falut. Vajon ki tud az egykori falusi tanítóról, aki­nek a szerepe 1919-ben megha­tározó volt? Bizony alig tud­nak róla. Még a neve sem csendül ismerősen. Csak az egyik tanítványa, a ma 83 esztendős idős asszony em­lékszik még a „tanító úr­ra”. Hogy jó volt, szigorú volt, s hogy 19 után jöttek a fehérek és elvitték őt is, má­sokat is. Bizony, mind nehezebb fel­tenni a kérdéseket és mind nehezebb választ is kapni rá, mert egyre kevesebben lesz­nek és vannak az emlékezők. Pedig jó lett volna megőrizni és feljegyezni minden csele­kedetet, minden eseményt a múltból, mert annak ismerete visz közelebb bennünket a mai események megértéséhez és formálásához is. Félbehagyott jegyzetlapokat találtam az íróasztalom fiók­jában. Anyám életének epi­zódjait jegyeztem fel ezeken. Micsoda élete volt anyámnak! Gyerekmunka a grófi földe­ken, és részletek a cselédlá­nyok világából, a nagygazdák zsugoriságából! Félbemaradt a beszélgetés. Most már örök­re. Elment ő is, és én elmu­lasztottam valamit. Mert az ő élete, tapasztalata csak egy volt a sokakéból, akik oly meghatározó korban voltak gyerekek, fiatalok. Hányszor és hányszor próbálták elme­sélni, elmondani nekünk, utódoknak életüket, de mi hallgattuk is, nem is. Olykor unottan legyintettünk, már megint a „bezzeg a mi időnk­ben” következik.. Apám is mennyit tudna mesélni. Végigkubikolta az országot. Ismeri a mesterség minden fortélyát. Bandákba szövetkezve vágtak neki gya­logosan száz és száz kilomé­tereknek. S még örültek, ha akadt munka, ő még a régi alföldi kubikosok keserves, de büszke életét élte... Kérdeztem? Még most megtehetném. Mennyi érdekes és tanulsá­gos részletről tudna mesélni. És az ő sorsát ezrek és ezrek élték lent a Viharsarokban. Olvastam, hogy rövidesen közreadja valamelyik kiadó azt a naplót, amelyet egy szorgalmas háziasszony veze­tett Budapest ostroma idején. Mi mindenről vallhat ez a napló! Pedig „csak” egy házi­asszony tollából való, de oly történelmi szakaszt ölel fel, melynek részleteit megőrizni és közreadni igen tanulságos. Figyelünk-e eléggé az előt­tünk járó nemzedék szavára? Van-e rá időnk? Amit elmon­danak, vagy elmondanának, sokszor érdekesebb a legizgal­masabb kriminél. Van időnk meghallgatni őket? Mert be­zárulnak lassan a lelkek ka­pui, és az emlékezet sem oly tiszta már. Kegyetlen dolog az idő. Minden perccel távolodik a múlt. Amit megértek anyá­ink, nagyapáink, így lett már a történelem. Megkérdezzük őket ? Meny­nyi kérdésre tudnának választ adni még. Balázs Katalin Örspusztán Halastó-rekonstrukció A Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinát örspusztai halastó­rendszerének teljes felújítása négy éve kezdődött. A hét tó közül öt már elkészült, je­lenleg kettőn dolgoznak a Földgép Vállalat székesfehér­vári főépítésvezetőségének brigádjai. Az összesen 65 mil­lió forint értékű munkát a tervek szerint decemberben fejezik be. Gazdaság- és társadalompolitika Vita a cecei dinnyeföldeken Pénzüket követelő részes művelők Bozontos szőrű, korcs ku­tyák acsarkodnak a cecei dinnyeföldek szélén a szokat­lanul nagy létszámú látoga­tókra. Hevenyészett kunyhók­ból kerülnek elő a gazdák, azaz a tsz-tagok, akik részes művelésben termesztik (a Béke Tsz-szel szerződve) a görögdinnyét. Tizenkét cso­port művelt összesen hat­vanhárom hektárt, ebből hu­szonhatot síkfóliás módszer­rel. Kissé felháborodott, bo­rostás, kalapos ember fakad ki az egyik kunyhó előtt. Idősebb Kacz Sándor mond­ja a magáét: — Évek óta nekem volt a legszebb dinnyém, Pesten is megcsodálták. Az idén? Nem tudom milyen szemét magot adtak el nekünk, de néhány dinnye, amit szigetcsépinek vártunk, valamiféle torz tökre hasonlít, nem kell a kutyának se. Ilyen még nem volt, hogy negyven mázsából alig több mint a fele lett csak első osztályú az egyik tételnél. A dinnyés öccse, Racz Jó­zsef is csatlakozik a vitához. Csendesen csak annyit mond: „megunatják a dinnyézést így a tagokkal; jövőre lehet, hogy nem is csinálom.” Amiért a furcsa „delegá­ció” tagjai a randevút adtak a cecei dinnyeföldeken egy­másnak, azt a tsz vezetői kérték. Jelen van Eördögh Péter főmezőgazdász, Brum­­bauer János növénytermesz­tési főágazatvezető, s Pordán László, az ellenőrző bizottság elnöke. Amint panaszolják, az idén is Szigetcsépi 51, F-­1-es fajtát kértek, s vásárol­tak ezúttal a Vetőmagtermel­tető és Értékesítő Vállalat orosházi területi központjá­tól, de a mag negyven száza­­­lékából teljesen heterogén, helyenként jellegtelen gyü­mölcs fejlődött, emellett jó­val későbben, mint ahogy várták. Ezt mutatták be a napok­ban dr. Varga Tibornak, a vetőmagosok helyi területi központja főmérnökének, dr. Brózik Sándornak, a Kerté­szeti Egyetem tudományos munkatársának, Szíjártó An­talnak, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet munkatársá­nak, s Bátki László ZÖLD­­KER osztályvezető-helyette­sének.­­ A jelenlegi helyzet ked­vezőbb mint az érés elején volt, mert eladtuk már a ko­rábban élő Sugarbaby faj­tát, de ennek sem szabadott volna a szigetcsépi vetőmag­­tételből származnia — mutat körbe a főmezőgazdász. Még a hozzá nem értő is ki tudná választani a szép formájú és színű szigetcsépi dinnyét az elnyújtott, hatal­mas uborkára vagy tökre emlékeztető förmedvények közül, melyeket valóban ne­héz lenne bármelyik dinnyés­standon a vevőre rábeszélni. A dinnye várt árbevétele a tsz-ben hárommillió forint felett van, s a későbbi érés, valamint a rosszabb minőség miatt elképzelhető hatszáz­ezer forint körüli árbevétel­kiesés is. — A tagok tőlünk kérnek kártérítést, mi a Vetőmag­termeltető és Értékesítő Vál­lalattól muszáj, hogy ugyan­ezt kérjük — magyarázza Pordán László. A szomorú az lesz, ha ne­tán három évig „eljogászko­­dunk” ezzel az üggyel — jegyzi meg csendesen a fő­mezőgazdász. Dr. Varga Tibor nem ennyire pesszimista. Bár a negyven százalék idegen ma­got sokallja, szerinte keve­sebb, ő is elismeri, hogy a vállalatnál valamiféle mu­lasztás, figyelmetlenség tör­tént. Hacsak nem kevertek a dinnyések saját tavalyi ter­mésükből vetőmagot az új té­telhez, s egy év után nem érvényesül már a hibridha­tás, nagyobb a hasadás való­színűsége — tételezi fel. Szíjártó Antal szerint az a szomorú a dologban, hogy egy jó fajtát, mint a sziget­csépi, lejáratnak egy ilyen trehánysággal, a termelő bi­zalma megrendül a nemesí­­tőkben, fajtafenntartókban, s ez sem elhanyagolandó er­kölcsi kár az anyagiak mel­lett. Azt, hogy az ügy hogyan végződik, nem tudjuk. Vagy fizet a vállalat a tsz-nek kártérítést, vagy perre megy a dolog, a dinnyések ugyan­is követelik a be nem folyt pénzüket. Akárhogy is egyez­nek meg az illetékesek, vala­hol meg kellene keresni a vétkeseket, a nemtörődöm módon dolgukat végző embe­reket. Dr. Varga Tibor sze­rint erre van lehetőség, visz­­sza lehet keresni, hogy egy­­egy tétel vetőmagot melyik gazdaságban állították elő, s hogy hol csomagolták. Ez könnyebben megoldható, mint az esetleg elveszített termelői kedv „visszahozása”. Gabnai Gábor Munkában a dinnyeszedők Ez a tökhöz hasonló förmedvény is a „szigetcsépi” vetőmag­ból nőtt (Fotó: Gregority Antal) Új szolgáltatás A diákcentrum gyorsmérlege Tart a vakáció és a hátra­levő időben is lesz tennivaló­ja a diákcentrum informá­ciós irodájának. Csütörtök délután nyitás előtt a Fehér­vár Áruház előtti irodában, dekorációs eszközökkel a ke­zében, dolgozott egy fiatal lány. Elbert Máriának na­gyon sokat köszönhetnek a megye és a város fiataljai, elsősorban azonban a diák­centrum szervezői, ő ugyanis egész nyáron szorgalmasan készítette a plakátokat, ame­lyek városszerte hirdették a DC programjait. A bicskei áfészhoz köti a szerződése, de ezen a nyáron itt gyako­rolt, nem is keveset. Közben kinyitott az iroda és megérkeztek az első ér­deklődők is. Egy fiatalember a P. Mobil koncertre kért jegyet, és örült, hogy nem 50, hanem 35 forint a jegy ára. Nem mindegy a diákpénztár­cának ! Két, most érettségizett lány, akiket felvettek az egyetemre, dolgozni szeretne. Jó lenne egy kis indulótőke a tanévkezdéshez. — Még tudunk munkát ajánlani a diákoknak — mondta Hollósi Sarolta, aki a Videotonban adminisztrá­tor, de szívesen áldozza­­a hét három délutánját a diák­centrumra, a diákok, a fia­talok tájékoztatására. — A zöldség-gyümölcsfeldolgozás­hoz most is keresnek munka­erőket, azonban ez nem min­dig megfelelő a diákoknak. Nem a munka miatt, hanem azért, mert ezekre a munka­helyekre egészségügyi könyv szükséges, az meg 8 nap alatt készül el. Sok az olyan diák, aki csupán pár napig szeretne dolgozni. A vállalatokkal sikerült kapcsolatot találnia a diák­centrumnak, így több mun­kahelyet tudtak ajánlani az érdeklődőknek. Jó lett volna azonban, ha a munkahelyek­ről visszajön a hír: hány diá­kot, milyen munkára tudtak foglalkoztatni.­­ Erről sajnos csak vélet­lenül van információnk — hangzott Laci véleménye. — Szerintem az információs iro­da eddig teljesítette felada­tát. A városban és a megyé­ben zajló kulturális esemé­nyekről tudtunk tájékozta­tást adni, volt jegyünk is. A beszélgetés közben fogy­nak a koncertjegyek. Fehér­vári térképet, útikalauzt ke­res egy család. A sok-sok prospektusból kerül számuk­ra még műsorfüzet és rejt­vény is a városról. — Most új szolgáltatást szeretnénk indítani. Az ötlet tulajdonképpen a diákoktól származik. Többen érdeklőd­tek már tőlünk albérlet iránt. Arra kérjük a városban la­kókat, akik szeretnék kiadni lakásuk egy részét középis­kolás, főiskolás diákoknak, jöjjenek el hozzánk. Irodánk — térítésmentesen — össze­gyűjti az információkat és továbbítja azokat a diákok­hoz. Az ötlettel szeretnék meg­könnyíteni a bérbeadók és az albérletkeresők gondját, hi­szen az információs irodában a hét három nyitva tartási napján általában 30—40 fia­tal fordul meg, program­ajánlást kér, jegyet vesz. Ahogy közeledik a tanévkez­dés, egyre többen lesznek azok, akik — ezek mellett a szolgáltatások mellett — al­bérletet keresnek. — esik . 3. OLDAL Ifjú gépkocsivezetők versenye A KISZ Fejér megyei Bi­zottsága, a Mezőfalvi Mező­­gazdasági Kombinát Vályi Péter KISZ-bizottsága és az MHSZ dunaújvárosi járási vezetősége a, megye mezőgaz­dasági üzemeiben dolgozó if­jú gépkocsivezetőket hívta versenyre. A fiatalok már megkapták a versenyfelhí­vást, a jelentkezések július 30-án lezárultak. Az augusz­tus 14-én megrendezendő verseny színhelye a Mező­falvi Mezőgazdasági Kombi­nát sismándi központja lesz. Gazdaságonként két gépko­csivezető versenyezhet. A ve­télkedőn nem csupán a köz­lekedéssel kapcsolatos kér­désekre kell választ adniuk a versenyzőknek, hanem a KISZ X. kongresszusáról, va­lamint gazdasági és aktuális politikai témakörökről is szól­nak majd a feladatok. A gyakorlati verseny az er­re az alkalomra kiépített pá­lyán zajlik, ahol ügyességi feladatokat hajtanak végre a járművezetők, egy IFA W 50- es típusú teherautóval.

Next