Fejér Megyei Hírlap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-09 / 263. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1982. NOVEMBER 9. November 6-án Székesfehérváron és Polgárdiban rendezték meg a VI. Fejér megyei kórustalálkozót, melyen több, mint 10 együttes szerepelt. Felvételünkön Horányi Ottilia az MMK— KISZÖV Primavera vegyeskarát vezényli Fotó: Neményi Ágnes Pályázat középiskolásoknak Az idén negyedik alkalommal hétfőn megnyitott hajdúsági fizikus napok alkalmából pályázatot hirdetett meg a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Atommagkutató Intézete középiskolások számára. A világmindenség, mint fizikai laboratórium, fizikai kísérletek a vízzel és a véletlen számítógépes modellezése című témákban írhatnak dolgozatokat a jelentkezők. Pálydíjak: kategóriánként három díj. Beküldési határidő: 1982. január 10. A pályamunkákat az Atomki Titkársága várja: 4001 Debrecen, Pf. 51. címen. Münnich-napok Münnich-napokat rendez november 16—18-ig a székesfehérvári Münnich Ferenc Általános Iskola úttörőcsapata. Az iskola és a csapat névadója születésének évfordulója alkalmából kezdődő rendezvénysorozaton gazdag program várja a pajtásokat. November 16-án az iskolarádió műsorával emlékeznek meg névadójuk életéről, munkásságáról, tisztelegnek emléke előtt. November 17- én nyílt tanítási napot rendeznek, amikor minden érdeklődő szülőt szívesen lát az oktatási intézmény, november 18-án pedig nagyszabású, az egész iskolát „megmozgató” játszóházra kerül sor. A 15 órától 17 óráig tartó rendezvényen számtalan, szórakozás várja az érdeklődőket. Dalt tanulhatnak, elsajátíthatják a néptáncok alapjait, megismerkedhetnek a bábkészítés, a bábozás, az agyagozás, a gyöngyfűzés és a makramékészítés tudományával. A játszóházban született alkotások, kézimunkák, agyagtárgyak, makramék, gyöngysorok a karácsonyi vásár áruválasztékát gazdagítják majd. Az iskolában ugyanis az idén megrendezik a hagyományos karácsonyi ajándékvásárt, ahol a gyerekek saját maguk készítette ajándéktárgyakat vásárolhatnak. Kirakatverseny a szovjet könyv ünnepén Mit kínál a Vajda-könyvesbolt? A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, valamint a magyar könyvegyesületek a szovjet könyv- és hanglemez ünnepére kirakatversenythirdettek. Az országos vetélkedésben a székesfehérvári Vajda János Könyvesbolt kollektívája a második helyezést érte el alkalmi kirakatával. Az elmúlt napokban kelendőek voltak a szovjet szépirodalmi és politikai kiadványok. Sokan keresték és vásárolták Lenin válogatott műveit és azokat a munkáit, amelyek praktikus kis füzet alakban jelentek meg. Sláger volt többek között a II. világháború egyik tábornokának, a voronyezsi áttörés parancsnokának, Moszkalenkónak visszaemlékezései, amely A délnyugati irányban címmel jelent meg. Sokan keresték a szovjet mesekönyveket és az Európa-zsebkönyvek sorozatban megjelent Ajtmatov-regényeket. A népszerű Képes történelem-sorozatban a forradalom évfordulójára ismét megjelentették A nagy október-t, amely az 1917-es szocialista forradalom olvasmányos története. Ugyancsak ebben a sorozatban látott napvilágot a Vér és arany, amely hazánk 1849—1914 közötti időszakát mutatja be. Iskolásoknak ajánlják a Történetek a középkorból című kötetet, a történelmi olvasókönyv elsősorban a hatodik osztályosok számára készült. Nem mondhatom el senkinek — ez a címe a Karinthy Frigyes életmű-sorozat új kötetének, amely verseket tartalmaz, s amelyeknek egy része eddigi gyűjteményekben még nem szerepelt. Harmadszor is kiadták a népszerű és keresett Károlyi Mihály-könyvet, Hit, illúzió nélkül című visszaemlékezéseit. Bori Imre a jugoszláviai magyar irodalom rövid történetével nyújt segítséget azoknak, akik érdeklődnek a határokon túl élő magyarság irodalma iránt. Szép és hasznos könyv Kocsi Márta és Csömör Lajos Festett bútorok a Székelyföldön című munkája. A gazdagon illusztrált lapok megismertetik az olvasót a festett bútorokat készítő városokkal, falvakkal és a mesterek módszereivel. A regények kedvelőinek ajánlja a fehérvári könyvesbolt Viviane Villamont: Kisdarázs című regényét. Ebből a nagysikerű regényből filmet is készítettek. Székesfehérváron november 29-én mutatják be a különleges sorsú, tüneményes kislány történetét. Hosszú évek óta már csak könyvtárakból kölcsönözhettük Aldous Huxley: Szép új világ című tudományos fantasztikus regényét. A Kozmosz Kiadó jóvoltából ismét megvásárolható ez a különleges élményt ígérő olvasnivaló. — zágoni — A főutcai könyvesbolt ünnepi kirakata, amely az országos verseny második legjobbja volt Fotó: Kabáczy Muvplndéc'nalitikí _________________________________________________________________ _ ____________________ Falu - közélet - értelmiség A kérdés az: vannak-e falusi értelmiség közéleti tevékenységében, illetve annak feltételrendszerében olyan sajátos mozzanatok, amelyek megkülönböztetik azt a más típusú települések értelmisége ilyen tevékenységének feltételeitől? Első lépésként elméleti választ kell keresnünk a kérdésre. Mégpedig kikerülhetetlenül a távolabbi történelem felől kell indítani a gondolatmenetet. A marxista politikaelmélet, politikai szociológia egyik fontos megállapítása az, hogy a tőkés társadalmi formáció kialakulásával végbemegy a „gazdasági társadalom” és a „politikai társadalom” elszakadása-elkülönülése. Ez az elvárás természetesen megjelenik az egyes emberek életében is. Némileg leegyszerűsítve a dolgot, ez a „szakadtság” úgy jelentkezik, hogy az egyén a „gazdasági társadalom” tagjaként (magánemberként) dolgozik, pénzt keres, fogyaszt, szórakozik családi életet él, ugyanakkor a „politikai társadalom” tagjaként (állampolgárként) pedig részt vesz és jelen van a társadalmi élet szervezésében, szerveződésében a közügyek intézésében, egyszóval és legáltalánosabban a közéletben, a politikában. Ez a szakadtság sajátosan kiélezett formában jelentkezik az értelmiség funkciórendszerének az alakulásában is. A legáltalánosabb, minden korszakra érvényes megfogalmazásban ugyanis az értelmiség funkciója a magas szintű ismeretanyagnak a társadalmi tevékenységek rendszerében történő működtetése. Ha egy fokkal konkrétabban nézzük a dolgot, két alapvető részmozzanatot, részfunkciót találunk, a szakfunkciót és a politikai funkciót. (Szakfunkció: a tudomány, a technika, a kultúra valamely részterületén megszerzett magas szintű ismeretek felhasználásával végzett gazdaságszervezői, oktatói tudományos-művészeti alkotói stb. tevékenység. Politikai funkció: a társadalom működésmechanizmusainak magas szintű ismerete alapján végzett társadalomszervezői — politikai-közéleti — tevékenység.) Ez a két részfunkció eredetileg, a társadalomfejlődés korai szakaszaiban teljesen differenciálatlan egységben volt. (Gondoljunk csak a törzs varázslójára!) A prekapitalista osztálytársadalmakban elindul szétválásuk folyamata, ami a tőkés formációban csúcsosodik ki. Mégpedig olyan formában, hogy a két értelmiségi részfunkció két értelmiségi típusban jelenik meg: a ,,gazdasági társadalom” szakfunkciókat betöltő specialistája a sokféle szakember, a „politikai társadalom” specialistája a hivatásos politikus. Természetesen a két típus elkülönülése sohasem abszolút érvényű. Gyakori, hogy a szakember e funkciójának ellátása mellett, mintegy „amatőrként”, részt vesz a politikában-közéletben is-, és megfordítva. A szocializmus társadalmigazdasági rendszerében benne van nemcsak a lehetősége, de egyben a szükségessége is annak, hogy meginduljon a két részfunkció újraegyesülésének, szintézisének a folyamata. Mint ahogyan, általánosabban, a szocializmus belső szükségszerűsége a „gazdasági társadalom” és a „politikai társadalom”, a magánember és az állampolgár szakadtságának megszüntetése. A két szféra újraegyesítése azonban a szocialista fejlődésben is viszonylag hosszú ideig még csak elvont lehetőség. A mindennapi gyakorlatban még sokkal erősebben a szakadtság érvényesül. Mégpedig mindenekelőtt és alapvetően abban, hogy a különböző értelmiségi részfunkciók a társadalmi munkamegosztás mai rendszerében olyan elkülönült értelmiségi foglalkozásokként jelennek meg, amelyek különböznek egymástól a tevékenységek szerkezetében is. Ismét csak jelzésszerűen: a hivatásos politikus értelmiségiek munkájának a zömét a felsőbb szinteken hozott döntések végrehajtása-adaptációja teszi ki, a szakember-értelmiségiek tevékenységében viszont hangsúlyosabb magának a szakmának a belső, tárgyias jellegéből következő, a tevékenység relatív autonómiáját jelentő mozzanat. Eddig általánosságban szóltam ezekről a folyamatokról. A továbbiakban azt szeretném megmutatni, hogy az effajta szakadtság mértéke tekintetében a mai Magyarországon a város és a falu között jelentős különbség van, mégpedig a falu előnyére! Ennek okát két fő tényezőben látom. Az egyik a magyar falu, a falusi társadalom történeti fejlődésének, a másik jelenlegi szerkezetének néhány sajátszerűsége. A 19. század harmadik harmadától kibontakozó magyar tőkés fejlődésnek az egyik belső ellentmondása az volt, hogy a tőkés viszonyok nem hatották át teljes egészében a magyar társadalmat, mindvégig — egészen a felszabadulásig — jelentős mértékben megmaradtak a feudális szerkezet elemei, „zárványai”. Mégpedig természetesen elsősorban a nagybirtok szorításában vergődő faluban. Bár, mint tudjuk, a mezőgazdaság is kapitalizálódott mégis, a falvak társadalmi viszonyai alig változtak. A falu, a falvak paraszti társadalma nem alakult át polgári társadalommá. A magyar falvak helyi társadalmában gyakorlatilag nem ment végbe olyan kifejlett formában a „gazdasági társadalom” és a „politikai társadalom” előbb jelzett elválása, mint ahogyan az a városokban megtörtént. Az archaikus típusú feudális faluközösségekben az élet minden lényeges mozzanatát, beleértve természetesen a termelőmunkát is, a közösség normái szabályozták, azok a közösség kontrollja alatt álltak. A létszférák nem különültek el egymástól. Magától értetődik: ebben a szerkezetben az említett értelmiségi részfunkciók sem válhatnak el külön foglalkozásokként. A tanító nemcsak tanított, hanem nagy tekintélyű emberként jelentős szava volt a falusi társadalom mindennapjainak ügyes-bajos dolgaiban is, a kevés számú tanult eztber egyikeként közvetített a „felsőbbség” és a „nép” között; egyszóval közösség- (társadalom-) szervező, tehát közéleti-politikai funkciókat is ellátott. A felszabadulás után kettős folyamat, mégpedig pontosan ellentétes irányú folyamat indult el. A falusi társadalom átalakulásával, az anarchikus típusú faluközösségek felbomlásával szükségképpen elindult a magánszféra és a közösségi szféra már többször említett szétválása. Végső soron a társadalmi fejlődés irányában mozgó folyamat ez, mégis valós közösségi értékek bomlásával, leépülésével is járt. Ugyanakkor — ez a másik irányú folyamat — az országban általában megindult a „gazdasági társadalom” és a „politikai társadalom” újraegyesítésének lassú, egyenetlen, korántsem minden területre kiterjedő folyamata, aminek valóságos bázisát a termelési eszközök közösségi tulajdona jelenti. Vagyis: a falusi fejlődésben egyidejűleg vannak jelen azok a folyamatok, amelyek még a szétválás fokozódását mutatják és azok, amelyek már a magasabb szinten megvalósuló újraegyesülés felé mutatnak. Ez azt is jelenti, hogy a falusi társadalomban még megvannak a szét-nemszakadtság elemei (olyan közösségi értékek, amelyek megőrzésére-továbbfejlesztésére érdemesek, de már szükségképpen nem az archaikus formákban, hanem az új típusú társadalmi viszonyokba ágyazva. Mármost melyik folyamat az erősebb? Nem lehet erre általános érvényű választ adni, falvanként változik. Bizonyos csak az, hogy mindkettő érvényesül, és hogy az értékmegőrződés-újraegyesülés folyamata tudatos cselekvéssel befolyásolható. A falu helyzetének különösségét adó másik tényező, másik ok, mint jeleztem, a falusi társadalom jelenlegi szerkezetének sajátossága. Bánlaky Pál (Folytatjuk) A televízióban láttuk Lenin-portré - színdarabban Satrov színdarabját. Az égszínkék lovak, vörös füvön-t a Thália Színház társulatának előadásában stúdióváltozatként vasárnap este a tévé 1-es műsorában láthattuk. Hagyományos drámaesztétikai mércéket, szabályokat szem előtt tartva Satrov darabját az első pillanatra nem minősítenénk drámának: hiányoznak belőle a megoldásban feloldódó konfliktusok. Helyettük olyan politikai viták fültanúi vagyunk, amelynek eldőltét nem a darabból, hanem későbbről, a történelem menetéből tudjuk, s nincs olyan cselekmény, amely valamely végső megoldásba torkollna — ha egyáltalánbeszélhetünk cselekményről, az a jövő felé nyitott. A darabot végignézve azonban nem is hiányoljuk a hagyományos megoldásokat, mert helyettük olyan újakat kapunk, amelyeket az adott történelmi időszak perspektívájában mint a legadekvátabbakat fogadhatunk el. Nevezetesen az ifjúkommunistákat sokszor az első nekilendülés okozta tévedéseken át-átbotladozó lelkesedésükben a történelmi út születésének nagyon is mozgalmas tablóképeként, s ezzel a mozgalmas tablóval párhuzamosan aportrét, Lenin portréját, aki múltat jelent a kommunista emberség szemszögéből értékelve nagyon is jelen van emberként, hogy a tablón föl-föltünedező torzképeket eltüntesse, illetve torz voltukat megszüntesse. Satrov darabjában tabló és portré ilyen „összejátszatása” eredményezi a drámaiságot. Satrov figyelemre méltó írói erényt csillant föl azzal is, ahogyan Leninből drámahőst formál. Lenin az ő színpadán, miközben minden gondolatával-tettével a nagy művön, a történelem átforrmálásán dolgozik, minden apró mozdulatában, megnyilatkozásában, szavában húsvér ember, márpedig nem szabad elfelejtenünk, hogy igazi hős csak ember lehet. Satrov írói szándékát Szabó Gyula, Lenin szerepében, az emberi portré megannyi változatán végigskálázva, kitűnő színészi alakítással valósította meg. N, G.