Fejér Megyei Hírlap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-03 / 1. szám
2. OLDAL Felfüggesztették a szükségállapotot December 30-án, éjfélkor a Lengyel Népköztársaság egész területén felfüggesztették a szükségállapotot — jelentette a Varsói Rádió. Mint emlékezetes, erről — a Minisztertanács javaslatára — az Államtanács döntött a hónap második felében. Ezzel megkezdődött a felfüggesztett szükségállapot időszaka, amelyben a korábbi korlátozó intézkedések közül azok maradnak érvényben, amelyek az állampolgárok és a gazdaság legalapvetőbb érdekeit hivatottak külön eszközökkel védeni. December 31-vel a postaügyi miniszter külön rendelete alapján megszűntek a távközlési és postai forgalomban eddig érvényes korlátozások, így a többi között ismét üzembe helyezték az automata nemzetközi telefon- és telexhálózatot. Harcok Libanonban Véres harcokkal kezdődött az új év Libanonban. Szombaton 35 halottja és nagyon sok sebesültje volt az északlibanoni Tripoliban kiújult tüzérségi összecsapásoknak, amelyekben az egymással rivalizáló helyi mohamedán vallási-politikai szervezetek vettek részt. A tűzpárbajok kiújulásáról érkeztek hírek a Bejrúttól keletre, délkeletre fekvő hegyvidékről is, ahol a falangista milíciák és a haladó szocialista párt drúz tagjai állnak szemben egymással. Szombaton a libanoni ellenállás harcosai Bejrúttól délre támadást hajtottak végre egy izraeli katonai jármű ellen, és két izraeli katonát megsebesítettek. TELEX TASZSZ-nyilatkozat Afganisztánról A Szovjetunió világosan kifejezésre juttatta, hogy nincs szándékában csapatait örökre Afganisztánban állomásoztatni. A korlátozott létszámú szovjet katonai kontingenst ki fogják vonni Afganisztánból, ehhez azonban meg kell szüntetni a külföldi fegyveres beavatkozást Afganisztán ügyeibe és szilárd nemzetközi biztosítékot kell adni, hogy ezeket a beavatkozásokat nem is újítják fel — állapítja meg a TASZSZ szovjet hírügynökség nyilatkozata. Megkezdik működésüket a bejegyzett lengyel szakszervezetek Az új év egyik jelentős belpolitikai fejleményeként Lengyelországban január 3- án, az első munkanapon megkezdik tevékenységüket az eddig bejegyzett munkahelyi szakszervezetek. Jelenleg mintegy két és félezer vállalatnál alakultak meg, de számuk nyilván növekedni fog, hiszen a vajdasági bíróságokhoz a szakszervezeti törvény elfogadása, vagyis október eleje óta összesen mintegy négyezer bejegyzési kérelem érkezett. Ezenkívül a szakszervezet alakításra jogosult munkahelyek több mint felében léteznek már az úgynevezett kezdeményező csoportok. A dolgozók jelentős része egyelőre továbbra is tartózkodó magatartást tanúsít az új szakszervezetekkel szemben. Polgári áldozatok Salvadorban Salvadorban az elmúlt évben hatezer polgári halottja volt az 1979 óta folyó polgárháborúnak. A legtöbben áprilisban vesztették életüket. A 4,5 millió lakosú országban a négy év alatt összesen 35 ezren estek a harcok áldozatául. Levegőbe röpített gépkocsi Pokolgép robbant szombaton este Haiti fővárosában egy, a kormánypalota előtt parkoló gépkocsiban. A robbanás következtében négy ember meghalt, többen megsebesültek. Jelentések szerint pokolgép robbant a főváros másik két pontján is, de ezek csak anyagi károkat okoztak. Francia atomerő Franciaország öt nukleáris tengeralattjárója közül a jövőben három állandóan szolgálatban lesz — jelentette be Charles Hernu hadügyminiszter. Mitterrand államelnök kijelentésével kapcsolatban, hogy erősítik az ország nukleáris erőit, Hernu közölte, hogy a fejlesztés a hagyományos fegyverzetű erők rovására történik. Robbanóanyag tejeskannában Angol katonai tűzszerészek szombaton éjszaka felrobbantottak egy 90 kilogrammos pokolgépet, amelyet az Ír Köztársaság és Észak-Írország határán fekvő Armaggh közelében egy út menti falban találtak meg. Az ismeretlen tettesek két tejeskannában rejtették el a robbanóanyagot. Jordániai hóvihar Jordániában az elmúlt napokban heves hóviharok dúltak, és szombatra a hegyvidékeken a hó vastagsága a negyven centimétert is elérte. A hatóságok jelentései szerint emberek ezreit vágta el a külvilágtól a zord időjárás. A mentési munkálatokban a hadsereg egységei is részt vesznek. Terrorista akciók Korzika szigetén Korzika szigetén terrorista akciókkal kezdődött az új év. A vasárnapra virradó éjszaka négy robbantásos merényletet követtek el különböző épületek és egy gyógyszertár ellen, az utóbbi tulajdonosa nem volt hajlandó megfizetni azt a „forradalmi adót”, amelyet az FLNC nevű szeparatista szervezet követelt tőle. Ez a szervezet, amely Korzikának Franciaországtól való elszakadását és egy független korzikai állam megalakítását követeli, az elmúlt évben mintegy 800 robbantásos merényletet hajtott végre, túlnyomórészt olyan villák és egyéb épületek ellen, amelyek tulajdonosai a francia anyaországban élnek s rendszerint csak nyaralni járnak Korzikára. Jil II J 'Aa's 11 m Nemzetközi élet FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1983. JANUÁR 3. HÉTFŐ HETI VILÁGHÍRADÓ ■ • . ...... AZ ELMÚLT HÉT ESEMÉNYEI HÉTFŐ: Moszkvában bejelentették, hogy Gromiko külügyminiszter január második felében az NSZK-ba utazik — Párizsban Cheysson külügyminiszter közölte, hogy februárban Moszkvába látogat — Jasszer Arafat Palma de Mallorcán megbeszélést folytatott Kreisky osztrák kancellárral KEDD: Bejrút mellett, Khaldéban amerikai—izraeli—libanoni tárgyalások kezdődtek — Csao Ce-jang kínai miniszterelnök Marokkóban a királlyal találkozott . Az amerikai külügyi szóvivő szerint az USA bizonyos felvilágosításokat kért az Andropov-javaslatokról SZERDA: Moszkvában bejelentették, hogy Gromiko az NDK- ba is ellátogat január második felében . A lengyel parlament, a szejm, határozatot hozott a hároméves tervről CSÜTÖRTÖK: Andropov nyilatkozatot adott Kingsbury Smith amerikai publicistának — Reagen elnök valamivel enyhébb fogalmazásban nyilatkozott a szovjet fegyverzetkorlátozási javaslatokról — Csao Ce-jang Guineában tárgyal — Finnországban kisebbfajta kormányválság volt, Kaleva Sorsa megmaradt kormányfői posztján, három kommunista miniszter távozott PÉNTEK: A szovjet vezetőtestületek új évi üdvözletükben a fegyverkezési hajsza megfékezését sürgették — Reagan újabb nyilatkozatában azt mondta: haladást remél Genfben — Mitterrand elnök a francia hadsereg atomfegyverzetének korszerűsítését helyezte kilátásba SZOMBAT: Arafat új évi üzenetében a zsidósághoz fordult és megbékélésre szólított fel — Emelik a japán költségvetés katonai kiadásait — A pápa az egyenlőségen alapuló leszerelés fontosságáról szólt VASÁRNAP: Harcok Észak-Libanonban, mohamedán csoportok között — Elmélyült a portugál kormányválság, növekszik az idő előtti választások valószínűsége — Egyhetes nyugat-európai körútra indult a japán külügyminiszter A hét három kérdése 1. Hogyan alakult a kelet— nyugati viszony az újévi nyilatkozatok tükrében? Az új esztendő alkalmából sorra-rendre megnyilatkoztak a vezető államférfiak a világ minden országában. Szavaikból vagy abból, hogy mire helyezik a hangsúlyt, következtetést lehet levonni szándékaikra az új évben alkalmazandó taktikájukra, s az egybevetés lehetővé teszi bizonyos mérleg elkészítését is. Nos, a szovjet vezető testületek (a párt, a kormány, a Legfelsőbb Tanács) együttes újévi üdvözlete nyomatékkal hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a fegyverkezési hajsza megfékezését kívánja. Ugyanakkor nem hagyott kétséget afelől, hogy a Szovjetunió következetesen fogja ezután is védelmezni a saját érdekeit csakúgy, mint szövetségeseiét, barátaiét. (E téren rövidesen történelmi fontosságú közös állásfoglalás várható hiszen január elején összeül a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete.) Jurij Andropov interjút adott Kingsbury Smith-nek, ennek a tekintélyes, idős amerikai publicistának, aki három évtized leforgása alatt több alkalommal is kért nyilatkozatot a Szovjetunió vezetőitől. Az Andropov-interjú újra tartalmazza a jelentős szovjet fegyverzetkorlátozási javaslatokat és utalás történt benne egy szovjet—amerikai csúcstalálkozóra is. Reagan elnök ezt követően bizonyos fokig enyhültebb hangnemben nyilatkozott a genfi fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon várható előrehaladásról, de egyelőre még nem szólt maga is a csúcstalálkozóról. Az amerikai sajtó találgatásokat közölt arról, hogy Eugene Rostow, az USA fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatalának igazgatója a „kemény vonal” képviselője előbb-utóbb távozik helyéről. Ugyanakkor híre járta, hogy Paul Nitze viszont, a genfi amerikai tárgyalóküldöttség vezetője figyelmeztetésben részesült, mert egy nyilatkozatában megegyezési lehetőségekről szólt... Az amerikai magatartás legalábbis kétarcú. De egyesek már ezt is haladásnak mondják, emlékeztetve a korábbi elutasító washingtoni megnyilatkozásokra. Még a pápa is foglalkozott újévi üzenetében a leszereléssel, a világot fenyegető fegyverkezési hajszával s az egyenlőségen alapuló leszerelés fontosságát hangsúlyozta. Akadtak persze, államférfiak, akik a katonai erőfeszítések fokozását helyezték kilátásba. Mitterrand elnök a francia atomütőerőt kívánja növelni. Nakaszona japán kormányfő pedig Japánnak (eddigi minimális, még a költségvetés egy százalékát sem el nem érő) katonai kiadásait akarja megemelni. 2. Mik a kilátásai a hármas, amerikai—izraeli—libanoni tárgyalásoknak? Önmagában véve az amerikai diplomácia sikerének mondhatják Washingtonban, hogy sikerült tárgyalóasztal mellé ültetniük Libanon képviselőit az izraeli delegációval együtt, s hogy megindult a tárgyalássorozat az izraeli—libanoni kapcsolatok jövőjéről. Felváltva egyszer a libanoni Khaldéban, másszor pedig az észak-izraeli Kiriat Smonában találkoznak a küldöttségek. Egyelőre azonban még a napirendben sem tudtak megállapodni. Az ellentétek lényege az, hogy Libanon szeretné először a területén lévő külföldi csapatok, közöttük az izraeliek távozását elérni, erről akar mindenekelőtt tárgyalni, viszont Tel Aviv képviselői előbb a két ország viszonyának rendezését kívánják elérni, beleértve az Izrael biztonsága szempontjából fontosnak ítélt garanciák libanoni megadását. (Ütközőövezet felállítását követeli, ahonnan senki se fenyegethetné Izraelt — ez azonban nyilvánvalóan sérti Libanon szuverenitását, s általában az arab világ önérzetét.) Hármas tárgyalásokról tulajdonképpen nem nagyon lehet beszélni, mert a világ számára nyilvánvaló, hogy az USA itt nem közvetítő, nem döntőbíró, hanem nagyon is elkötelezetten áll Izrael oldalán. Legfeljebb csak a látszatot szeretné megmenteni adott esetben, s úgy tűnne fel, mint az izraeli érdekek figyelembevétele mellett egyes arab érdekek védelmezője is. Ez azonban fából vaskarikát mutatnak rá haladó arab körökben. Sajnos, az arab álláspont most sem egységes, az arab erőket napjainkban is sikerül megosztaniuk az imperialista ügynököknek. Mi sem jellemzőbb, hogy amikor az amerikai—izraeli—libanoni tárgyalásokon Libanon álláspontját az egységes hátország erősíteni tudná, Észak-Libanonban még a különböző mohamedán csapatok is testvérharcba kezdtek. Tripoli kikötővárosban a Szíriai barát és a Szíriával szembenálló csoportok fordították egymás ellen fegyvereiket. 3. Mik a céljai Kínának Afrikában? Csao Ce-jang kínai miniszterelnök Afrikát járja. Egy hónap alatt tíz országba látogat el. Kereken húsz esztendővel ezelőtt Csou En-laj, az akkori kormányfő hasonló körutat tett, ő akkor még a maói gondolatot kívánta népszerűsíteni, azt állítva, hogy „Afrikában forradalmi helyzet alakult ki”. Az akkori pekingi nézetek megriasztották nemcsak az afrikai fővárosok úgynevezett „mérsékelt politikusait” és üzletembereit, hanem nem egy esetben még a kisembereket is. Arról nem is beszélve, hogy az imperialista hatalmak és a neokolonialista politika helyi szekértolói siettek mindent megtenni a kínai befolyás meggátlására. A Közép-afrikai Köztársaságban (amely később Bokassa idején „császárság” lett) azért robbant ki államcsíny, hogy az új vezetők hazatoloncoltathassák a helyi kínai nagykövetség 400 (!) alkalmazottját... Most mások Kína céljai a miniszterelnök afrikai körútjával. Peking nem ösztönöz semmilyen „forradalmi változásra”, sőt például, Rabatban Csao Ce-jang kínai támogatást helyezett kilátásba ama marokkói törekvések számára, amelyek a „lázadás” leverésére irányulnak. Kína ki akarja terjeszteni kapcsolatait és például az afrikai országokban piacot keres a kínai portékáknak. Az együttműködés más formáit is keresi: Algériában például vasutat fognak építeni a kínaiak. (Senki sem feledheti, hogy éppen egy vasút, a Tanzánia és Zambia között húzódó, több mint ezer kilométeres vasútvonal megépítése volt az Afrikának nyújtott kínai segítség leglátványosabb eredménye.) A kínai kormányfő tárgyalásai során igyekszik elfogadtatni vendéglátóival azt a gondolatot, hogy Kína is a harmadik világhoz tartozik, sőt, hogy annak vezető szerepére hivatott. Párhuzamot állít fel a kínai diplomácia aközött, hogy egykor az afrikai gyarmatok népeit a kolonalisták zsákmányolták ki, most pedig a neokolonializmus avatkozik be az újonnan függetlenné vált országok életébe, meg a között, hogy kínai nézetek szerint a „szuperhatalmak” a maguk „hegemonizmusával” a világra rá akarják kényszeríteni akaratukat. Csao Ce-jang alighanem azt akarja bizonygatni körútján, hogy Kína és Afrika közös feladatokat kell, hogy vállaljanak. Érdekes azonban megfigyelni, hogy már korántsem olyan „automatikus” szovjetellenesség diktálja Kína afrikai „nyitását”, mint korábban. A pekingi hangváltást alighanem az is indokolja, hogy észrevették: a primitív szovjetellenesség Afrikában sehol sem találhat igazi követőkre. Pálfy József Jasszer Arafat és Bruno Kreisky megbeszélést folytatott a közel-keleti helyzetről Palma de Mallorcán usannem haromszáz vaasonra Ken naiaios nemes december 26-án az ügyész, az egyiptomi vallási fanatikusok egy csoportja ellen folyó perben. Képünkön: vádlottak — vasrács mögött — a kairói tárgyalóteremben